Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-09 / 158. szám

1974. JÚLIUS 9., KEDD av Hivatása: pártmunkás A párt munkásjellegének erősítéséről, a munkásosztály vezető szerepének gyakorlati érvényesüléséről, a munkások arányának a választott párt­testületekben való növeléséről beszélgettünk néhány hete a szentendrei járás egyik nagy­községi pártbizottságának tit­kárával. Az utóbbi témánál megkérdeztem: hány munkás tagja van a pártbizottságnak a kilenc közül? A titkár — uj- jain számlálva — sorolta: két ipari munkás, két termelőszö­vetkezeti paraszt, két értelmi­ségi és három alkalmazott. Sietve hozzátette: ha a tanács­elnököt és saját magát nem kellene az alkalmazott kategó­riába sorolni, sokkal jobb len­ne a statisztikai arány, hiszen mind a ketten üzemi munká­sok voltak azelőtt. — Mielőtt? — kérdeztem. — Én például, mielőtt füg­getlenített pártmunkás lettem. Munkás-e? Elgondolkoztatott ez a do­log: hogy is van ez? Akik ab­bahagyták eredeti szakmáju­kat és fnert más, fontos posz­tokra szólította őket a nép bi­zalma vagy a munkáshatalom érdeke, azok már nem mun­kásnak számítanak? A szövő­déi gépbeállítóból lett községi párttitkár egyszeriben alkal­mazottá vált? És ha már itt tartunk: mit jelent függetlení­tett pártmunkásnak lenni: szakmát — vagy hivatást?! — Szakmát semmiképp sem — tiltakozott rezignáltan a budai járás egyik nagyüzemé­nek pártbizottsági titkára, sa­ját példájára hivatkozva: — 15 éves voltam, amikor befe­jeztem az általános iskolát. Pénzt kellett keresnem, nem tanulhattam tovább. Három évig voltam segédmunkás, az­tán anyagbeszerző lettem. Közben KISZ-iskolát végez­tem, majd megválasztottak az üzem KISZ-titkárának. Később a járási KlSZ-bizott- ság titkára lettem, majd — az öthónapos pártiskola elvégzé­se után — az üzemi pártbi­zottság titkára. Nem volt olyan év azóta, hogy valamit né tanultam volna. Most já­rok a marxista esti egyetem második évfolyamára. És mi áll a személyi igazolványom­ban? „Foglalkozása: alkalma­zott, szakképzettsége: nincs.-” Szakma-e? A beszélgetés kettesben kez­dődött, de a végére jóformán telt ház lett a pártirodában. A téma másokat is érdekelt, s így pillanatok alatt parázs vitában csaptak össze az elté­rő nézetek. Volt, aki azt mondta, hogy az alkalmazotti kategóriába sorolás a párt­munkás esetében igazságtalan megbélyegzés, mert akinek nincs saját termelőeszköze, az mind munkás. Mások azt állí­tották, hogy függetlenített pártmunkásnak lenni igenis szakma, mégpedig nem is könnyű szakma. Az üzemi pártbizottság titkárának ugyanis — tették hozzá — ér­tenie kell a pedagógiához és a pszichológiához, enélkül nem is tudna emberekkel bánni, legalább minimális műszaki ismeretekkel rendelkeznie kell ahhoz, hogy állást tudjon fog­lalni az üzem gazdasági prob­lémáiban, s a termelés, az üzem- és munkaszervezés kér­déseiben egy tapodtat sem te­het elemi közgazdasági isme­retek nélkül. Végül, de nem utolsósorban, megfelelő mar­xista felkészültséggel, ideoló­giai képzettséggel kell bírnia. (Ezzel — érdekes módon — az is egyetértett, akit évek óta nem sikerült megagitálni a marxista esti egyetem elvég­zésére, ' pedig pártbizottsági tag, és gazdasági vezető.) Nos, tehát: pártmunkásnak lenni csakugyan nem köny- nyű hivatás. Akár „főállás­ban”, akár munka után, sza­bad idejében űzi valaki e ne­mes hivatást, mindenképpen sok-sok többletmunkát, le­mondást kíván. Többletmun­kát a közösség érdekeiért — és lemondást a saját kényel­méről, szórakozásáról, eset­leg érdekeirőL-f>? kozok ott, azon az üzemi párt­irodán. Egyszerre négy-öt helyről érkezett a válasz: a párttagok jogainak és köte­lességeinek gyakorlása; a párthatározatok végrehajtá­sa; a napi politikai feladatok elvégzése — ilyen és hasonló válaszok röpködtek. Aztán va­laki ezt mondta: „A pártmun­ka ai emberekért, az embe­rek között végzett bármilyen munka, amely a közösség sorsámak, s az ember tudatá­nak formálására irányul”. Elcsendesedett kissé a vita, de csak azért, hogy még in­kább fellobbanjon. — A tudatformálás márpe­dig elképzelhetetlen hivatás­szeretet nélkül. Akinek nincs türelme a gyerekekhez, nem érez magában elhivatottságot a pedagógusi pálya iránt, az csak a pénzért nem is fog megmaradni e pályán. Ugyan­ez áll a pártmunkásra: aki a közösségért, a pártért végzett munkát nem tekinti hivatá­sának, az legfeljebb „funkcio­nárius” lehet, de az sem so­káig. Az olyan az első vá­laszúinál, hogy pártoktatás vagy másodállás munka után, az utóbbit választja. — Emberszeretet, áldozat- készség nélkül nincs párt­munkás. Ezek pedig nem a szakképzettség, hanem a hi­vatásérzet kritériumai — mondta valaki. Lépést tartva — Persze, a pártmunkás­hivatásban is nőnek a köve­telmények: a jó pártmunkás­nak éppúgy lépést kell tarta­nia az élettel, a fejlődéssel, mint a szakembernek. Hi­szen, ha a termelőszövetkeze­ti, vállalati, hivatali, vagy üzemi pártmunkásnak nincs megfelelő ismeretekre alapo­zott szakmai véleménye, csor­bát szenved a pártmunkás! tekintélye is! Erre még ak­kor is szüksége van, ha egyébként sok ember kollek­tív bölcsességére támaszkod­hat a párt vezető testületében. A nézetek egyre inkább kö­zelítettek egymáshoz, a vita tanulsága kezdett kikristá­lyosodni. Valahogy így: párt­munkásnak lenni mindenkép­pen hivatás, mégpedig szép és nehéz. A pártmunkáshiva­tás társadalmi-politikai éle­tünk egyik legfontosabb, leg­értékesebb szolgálata, még ak­kor is, ha nem osztogatnak ró- la-érte diplomát. Pártmunkás­nak lenni egyet jelent küz­deni mások boldogságáért, törődni mások gondjaival. Hivatásból. Nyíri Éva Mérlegen 145 termelőszövetkezet Milyen a gazdálkodás hatékonysága? Közgazdasági elemzés — gyakorlati teendők Pest megye termelőszövet­kezetei megmérettek. S, hogy milyennek találtattak? Ezt vizsgálta — a gazdálkodás ha­tékonyságát mérve — az a munkacsoport, amelyet Bé­kési Sándor, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés­ügyi osztályának helyettes vezetője irányított Három értékmérő — Mi az, ami a leginkább jellemzi a termelőszövetkeze­tek gazdálkodását, erre igye­keztünk választ kapni — mondja Békési Sándor. — Tud­valevő, hogy a tsz-ek vál­lalatszerű gazdálkodást foly­tatnak, azzal a mércével mégsem mérhetők, mint az ipari üzemek. A legmeg­felelőbb „mutatónak” a szö­vetkezeti bruttó jövedelmet találtuk. A szakemberek a gazdálko­dás hatékonyságát, az álta­lános ökonómiai gyakorlat­nak megfelelően, három jel­lemző adat szerint értékel­ték. Egyrészt az egy hektár termőterületre, másrészt az Új menetrend — régi gond ' Késnek a szobi vonatok Meddig áznak a dunakeszi utasok? Szolgalat-e Mi is tulajdonképpen a pártmunka? — tették fel a kérdést önmaguknak a vttat­Micsoda véletlen, az első ember, akit megszólítok, ma­ga is érdekelt: a vonatké­sések az ő szabad idejét is megrabolják... — Véletlen? Több százan utazunk, vannak, akik fent- ről, Balassagyarmat, vagy Szob irányából jönnek, má­sok Cegléd felől, vagy a Nyu­gatibői utaznak ide a duna­keszi gyártelepre, a Jármű­javítóba. Alig akad köztünk, akinek nem gondja-baja a kedvezőtlen menetrend, il­letve újabban a vonatkésés. A beszélgetés előzménye rö­viden: több utas panaszolta, hogy amióta életbe lépett a MÁV új menetrendje, tehát május vége óta, gyakoriak a vonatkésések a szobi vona­lon. Mások azt tették szó­vá, hogy Dunakeszin a pálya­korszerűsítés óta jobbára a szabadban kénytelenek vára­kozni az utasok. Csörgőre várva A Járműjavító szakszerve­zeti bizottságán találkoztam Módos Ferenc biztonsági meg­bízottal, aki Budapestről jár munkahelyére. — Ez az eset nem jellem­ző ugyan, de éppen a napok­ban fordult elő, s így '-még élő fájdalom. Reggel 5.25- kor indul vonatunk a Nyu­gatiból. Aznap már a Land­lernél bedöglött a mozdony. Küldtek értünk egy kis Die­selt, az döcögött velünk Du­nakesziig, ott már bemond- ták a hangosba: szálljunk le, várjuk -meg a következő sze­relvényt. Akkor reggel négy­százan késtünk a munkából 25 percet. — Ez azonban kivételes eset volt. Mi a gyakori? — Csörgőnek becézzük azt a munkásvonatot, amely Ceg­lédről indul hajnalban és Rá­kosrendezőn keresztül felsza- lad egészen Szobig. Délután ugyanezen az útvonalon szál­lítja haza az embereket. Az új menetrend életbe lépésétől egyetlen alkalommal sem jött vissza pontosan. Pontosan...? Harmincperces késések is elő­fordulnak. A munkában fá­radt emberek persze, dühön- genek: már megint késik a csörgő. Késik a Hobbi vonat is. Egy óra üresjárat Palka Jenő munkaügyi osz­tályvezető helyettes szerint: — A MÁV menetrendszer­kesztés készséggel helyt adott minden kívánságunknak. Olyan menetrendet azonban • nem kérhetünk, s kép­telenség is lenne kérni, amely valamennyi utasnak, érde­keltnek egyaránt kedvező. Van egyébként — mint a beszélgetés közben kiderült — más panaszük is a jármű­javítóbelieknek. Reggeli vo­natuk a pestieknek 5,48-kor érkezik a gyártelepre, mun­kaidejük azonban kerek egy órával később kezdődik. Bel­ső ügy ez, de olyan, amelyen feltétlenül kellene segíteni — házon belül. Egy órányi üresjárat, bizony nagyon sok. Folytassuk nyomozásunkat a késések ügyében. Menetrend és korszerűsítés Telefonihoz kértem Fehér László osztályvezetőt, a MÁV vezérigazgatóságának menet­rendszerkesztőjét. — Sikerült percnyi pon­tossággal úgy beállítani a menetrendbe a munkásvona­tokat, ahogyan a Járműjavító kérte ... Végül is egy család vagyunk. A késések? Sajnos, valóban vannak. És sajnos: még hónapokig nem javulhat a helyzet. Jelentős korszerű­sítési munkálatokat végzünk Vác felett. Most éppen Nagy­maros és Zebegény között, valamint Verőce térségében dolgozunk, híd épül, s persze, új pálya is, a vonatok a ki­lencven kilométeres sebesség helyett olykor csak 10—20—40 kilométert tehetnek meg órán­ként az egyes szakaszokon. Az állandóbb lassú jeleket figyelembe vettük a menet­rend készítésekor. Az ideig­lenes lassító jeleket azonban nem. A zavarokat, a nagy késéseket pedig éppen ezek az esetenkénti lassítójelzések okozzák... Amit tehettek, azért meg­tették: rendelkeztek, hogy az Esztergom felől a Nyugatiba tartó vonat Rákosrendezön várjon kis késés esetén a csör­gő becenevű szerelvényre. Amennyiben nagy a késés, akkor Rendezőn Indulásra előkészítve vár egy másik vo­nat. Az utasokat ez tovább­viszi a Nyugatiba. Az üzemek is segíthetnének Szabadjon néhány javas­lattal élni. A panaszok megelőzése ér­dekében hasznos lenne ál­landóbb, szorosabb kapcsola­tot tartani az üzemekkel, s azoknál is nem csupán egyet­len emberrel, hanem akár a szakszervezeti (bizottságok véleményét is érdemes len­ne kikérni a menetrendek módosítása előtt Olyankor, amikor hónapokig tartó pá­lyaépítés, vagy egyéb kor­szerűsítés kezdődik, helyes volna ideiglenes menetrendet kiadni. Vagy legalább a na­gyobb üzemeket értesíteni a várható tartós menetrend­módosulásokról. Igaz, ez sok különmunkát adna a MÁV- nak, de bizonyára megold­ható, hiszen ennél nehezebb feladatokkal is megbirkózott már a vasút. Persze, az is igaz: az érdekelt üzemek is többet tehetnének saját dol­gozóikért. Befejezésül egy örömhír. Rö­videsen megkezdik a Duna­keszi állomás váróhelyeinek építését. Fedett résszel kö­tik össze a régi és az új épü­letet, a következő ütemben pedig sor kerül majd a sín­párok közötti peron megépí­tésére is. Sz. L állóeszközérték száz forint­jára, továbbá a tízórás mező- gazdasági munkanapra jutó jövedelmet hasonlították ösz- sze járásonként és gazdasá­gonként. A számítások alap­ján megállapították, hogy tavaly a Pest megyében gaz­dálkodó 145 termelőszövetke­zet — a szakszövetkezeteket ezúttal nem vizsgálták — te­rületi hatékonyságának, azaz az egy hektár- termőterület­re jutó jövedelemnek csak az átlaga 9650 forint volt. Száz forint állóeszközértékre átla­gosan 45,52 forint, s egy tíz­órás munkanapra 163 forint 23 fillér jövedelem jutott. A kidolgozott pontrendszer alapján a szentendrei járás került az élre, a második hely­re a ráckevei, a harmadikra pedig a dabasi járás. Pozíció és vezetés A különböző üzemágak jö­vedelmezőségét vizsgálva ki­tűnik, hogy lényegesen kedve­zőbb az alaptevékenységen kívül eső ágazatok jövedel­mezősége. Pest megye terme­lőszövetkezeteiben a mezőgaz­daság és az erdőgazdálkodás 23,16 százalékos, az ipari te­vékenység 33,53 százalékos, az építőipari tevékenység 17,34 százalékos, a szállítási 40,52 százalékos, az egyéb tevé­kenység — például a szolgál­tatások — 42,05 százalékos, míg a közvetlen értékesítés csupán 4,59 százalékos jöve­delmezőségű. Ezek az arányok természetesen nem jelenthe­tik azt, hogy a viszonylag kedvezőtlenebb mezei gaz­dálkodás. avagy a lakossági ellátás háttérbe szorulhat! Mindent el kell követni e te­vékenységek jövedelmezőségé­nek és hatékonyságának foko­zására. Visszatérve a gazdálkodás hatékonyságának fölmérésére, említsük meg, hogy az elem­zés által kimutatott ered­mény nem lehet abszolút ér­tékmérője a szövetkezetek­nek, hiszen vidékenként más a föld termőképessége, válto­zóak az éghajlati viszonyok, s nem utolsósorban: a terme­lési érték és a jövedelem nem csak a földből származik. A föld minőségét a kataszteri tiszta jövedelem fejezi ki. A területi hatékonyságot tekint­ve azonban a vizsgálódó szak­emberek arra' a következte­Iraki vendégek Százhalombattán Az üzem megtekintése után hasonló látogatásra került sor a Dunámén,ti Hőerőmű Vállalatnál, ahol Fekete Ká­roly igazgatóhelyettes és Ku­nos Károly vállalati párttitkár fogadta és tájékoztatta a ven­dégeket. A délutáni városnéző körút „idegenvezetője” Szekeres Jó­zsef tanácselnök volt, aki örömmel teljesítette a küldött­ség nőtagjainak — az iraki nőszövetség vezetőinek — azt a kérését, hogy látogassák meg az újvárosi óvodát. Az egész napos program utolsó állomása a TemperáLtvizű Halszaporító Tógazdaság volt, ahol dr. Tőig István igazgató ismertette a tógazdaság, vala­mint a mellette működő nem­zetközi oktatási központ — a fejlődő országok szakemberei­nek továbbképzését szolgáló intézmény — működését. tésre jutottak, hogy nem min­dig a jobb földeken gazdál­kodó termelőszövetkezetek egységnyi területére jut a magasabb jövedelem. Az eszközhatékonysági mu­tató szintén bizonyos fenn­tartással kezelendő, hiszen már alakulásukkor is más­más pozícióból indultak a megye termelőszövetkezetei. Részben ebből adódóan mu­tat nagy eltérést az eszköz­ellátottság, jóllehet időköz­ben számos tsz fölfejlődött a kedvezőbb adottságúak közé. Hogyan? Ez a gazdálkodás irányítóin múlott a legtöbb esetben, hiszen az optimális termelésszerkezet megterem­tésével, a jó munka- és üzem- szervezéssel, a mezőgazdasági tevékenységet támogató mel­léküzemágak megteremtésé­vel mind nagyobb jövedelem­re tehettek szert, s ennek meg­felelően kedvezőbben alakul­hatott beruházásaik sorsa is. Mit tükröznek a pontszámok? A termelőszövetkezetek gaz­dálkodásának hatékonyságát vizsgáló szakemberek elké­szítették valamennyi terme­lőszövetkezet besorolását, a forint értékű eredményeket az előző szisztéma szerint — miként a járásokat értékel­ték — pontokban kifejezve. Az elemzés mércéje szerinti leg­jobb gazdaság 145, a legrosz- szabb egy pontot, kapott, ösz- szesítve a különböző haté­konysági tényezők pontszá­mait. A lajstrom tehát készen van, kérdés, hogy a fölmérés eredménye nem csupán sta­tisztikai akció-e, avagy a gya­korlat is igazolja hasznát? Békési Sándor: — A rendel­kezésünkre álló összesítés, a már említett fenntartásokkal, alkalmas egyrészt arra, hogy általában jellemezze a ter­melőszövetkezeti gazdálko­dás hatékonyságát, másrészt — amit e közgazdasági elem­zési módszer erősségének vé­lünk — rámutat a tervező, szervező rpunka erényeire és hiányosságaira. Az osztályvezető-helyettes néhány példát is említ. A vác- szentlászlói Aranykalász Tsz — időközben egyesült a valkói és a zsámboki gazdaságok­kal — kimagasló eredményeit jelzi a hatékonysági mutató 328-as pontszáma, amely a 117 pontos területi hatékony­ság, a 103 pontos eszközhaté­konyság és a 108 pontos élő­munka-hatékonyság összesí­téséből adódik, s egyöntetűen jó eredményre vall. A makádi Űj Élet Tsz viszont 120 pon­tot ért el — ezzel a száztizen­ötödik helyen áll. Ebből mind­össze 19 pont jelzi az élőmun­ka hatékonyságát. Forintban kifejezve: egy 10 órás mun­kanapra, a 163,23 forintos me­gyei átlaggal szemben, 119 fo­rint jövedelem jut. Hogy a számokon túl ez mit jelent? A munkadíjazás mögött nincs megfelelő teljesítmény. Félre­értésre adhat okot azonban és további elemzést igényel például a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet 315 pon­tos eredménye, amellyel az országos hírű gazdaság csu­pán a harmincharmadik hely­re került a megyében. A gaz­dálkodás hatékonyságát jelző értékeket vizsgálva kitűnik, hogy az állóeszközértékhez mért jövedelem lényegesen csekélyebb az átlagosnál. Az első lépés Mint a szakemberek el­mondták, a most befejeződött közgazdasági elemzés a ter­melőszövetkezeti gazdálkodás összefüggéseinek föltárását szolgáló első lépés. Gyakor­lati haszna azonban már an idén megmutatkozik, hiszen a közeljövőben az elemzés ada­tait megküldik valamennyi megyei gazdaságnak. Apor Zoltán Százhalombattára látogatott | tegnap az Iraki Arab Szocia- I lista Újjászületés Pártjának 15 tagú tanulmányi küldött­sége, amely a Magyar Szo­cialista Munkáspárt meghívá­sára Muhi A. Hussain M. Als- hemerinek, a Baath Párt re­gionális vezetősége agitációs és propagandafelelősének ve­zetésével érkezett hazánkba. A küldöttség tagjait Komá­romi János, az 'MSZMP száz­halombattai városi bizottsá­gának első titkára és Szeke­res József, a városi tanács el­nöke fogadta, s tájékoztatta őket a fiatal szocialista város életérpl. Ezután a Dunai Kő­olajipari Vállalathoz vitt az út, ahol Péczeli Béla igazgató és Mezei Lajos, a pártbizott­ság titkára ismertette a Szov­jetunióból kiinduló Barátság I. és II. kőolajvezeték hazai végállomásának működését.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents