Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
1974. JŰLIUS 7.. VASÁRNAP V Milan VINYISTÓL ALBERTIRSAIG Több energia - 750 kilovolton Napfényből villamos energia AZ UTÓBBI IDŐK LEGGYAKORIBB BESZÉDTÉMÁJA AZ energia , E HETI TUDOMÁNY-TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN EZÉRT A LEGFONTOSABB ENERGIAHORDOZÓKKAL KAPCSOLATOS TÉMÁKKAL FOGLALKOZUNK, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL HAZAI VONATKOZÁSAINK RA. Árokásás nélkül Nem kell árkot ásni kábelek, csövek, vezetékek föld alatti továbbításához — fölöslegessé teszi ezt az a készülék, amelyet a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai részlegének bányászati intézete dolgozott ki. A kábelfektető rakéta, vagy más elnevezéssel pneumatikus átverő forró levegővel hajtott, másfél méter hosszú, elöl kihegyezett henger. A talaj minőségétől függően óránként 8—60 méter sebességgel furakszik előre a föld alatt. A gazdaságos és kényelmesen üzemeltethető készüléket már nemcsak a Szovjetunióban használják széles körben, hanem megvásárolták angol, nyugatnémet, francia, japán, argentin, svéd, kanadai és más cégek is. Koppenhágában az egyik műamlékpalota alatt e szovjet találmány segítségével fektették le a kábeleket. A második világháborút követő években gyakran előfordult, hogy az ország egyes vidékein hosszabb-rövidebb időre kialudtak a villanyok, leálltak a motorok, elhallgattak a rádiók. Mindez azért volt, mert energiaiparunk nem tudott lépést tartani a növekvő szükséglettel, így délelőtt és kora este, a két csúcsidőszakban, egyszerűen nem jutott villamos energia bizonyos — kevésbé fontosnak ítélt — körzetek számára. Folyamatok a föld mélyében Szovjet kutatók olyan kísérleti berendezést állítottak össze, amellyel laboratóriumi körülmények között utánozhatok (modellezhetők) és tanulmányozhatók a föld 30 kilométeres mélységében végbemenő folyamatok. A berendezés fő része az a munkakamra, amelyben a különböző szerves és szervetlen anyagokat a pneumatikus* illetve hidraulikus prések segítségével létrehozott hatalmas nyomásnak tesznek ki, miközben a hőmérsékletet is a kívánt hatások között tartják. A kutatómunkához a korszerű ellenőrzőmódszerek egész serege áll rendelkezésre, amelyek automatikusan szabályozzák az előre megadott paramétereket, elvégzik a mért adatok regisztrálását, és akár hónapokig tartó kísérletsorozat automatikus irányítását és ellenőrzését is lehetővé teszik. A tüdősök remélik, hogy a kísérleti berendezés segítségével alaposabban megismerhetik a kőolaj és a földgáz képződésének természetes folyamatát, valamint a lelőhelyek kialakulásának feltételeit. Energiaiparunk még ma sem tudja kielégíteni a csúcsidő- szakok 3800—4000 megawattos teljesítmény-igényét, azzal a különbséggel, hogy napjainkban már importenergiát vehetünk igénybe a szomszédos országokat hazánkkal összekötő távvezetékek segítségével. A KGST-országok Egyesített Energiarendszerének irányítóközpontja Prágában van, ott végzik a rendelkezésre álló energiaszükségletek szerinti elosztását. Vannak napszakok, amikor a magyar erőművek is exportálhatnak, olyan országokba, ahol tőlünk eltérően alakul a csúcsidő- szak. / Tízévenként megkétszereződik Hazánkat nagyfeszültségű — 220 és 440 kilovoltos (220 és 440 ezer voltos) — távvezetécialista országok egy minden eddiginél nagyobb átviteli kapacitású nagyfeszültségű — 750 kilovoltos — távvezeték közös erővel való megépítését. A távezeték Budapesttől 300 km-re. a magyar—szovjet határ menti lónyai erdőben lép be hazánk területére — odáig a szovjetunióbeli Vi- nyistól halad — és Albertir- sáig húzódik majd, ahol transzformátorállomást építenek. Az albertirsai „végállomástól” valamelyest csökkentett feszültséggel a korábbi távvezetéken jut el az áram a szomszédos országokba. A 750 ezer voltos új távvezeték 1978 őszén kapcsolódik majd be az ország hálózatába és az Egyesített Energiarendszerbe. Megépítése azt jelenti, hogy Magyar- ország az 1975-re tervezett tás problémájával, hiszen az erőművi generátor váltóáramot szolgáltat, amit még transzformálni kell a távvezetékbe való „betáplálás” előtt, és a fogyasztóhoz is transzformált — kisfeszültségű — áramot kell eljuttatni. Transzformálni pedig csak a váltóáramot lehet. Nagy feladat előtt A tervezett új 750 kilovoltos távvezeték váltóáramot fog szállítani. Megépítéséhez elő- reláhatólag 690, negyven méter magas oszlopra lesz szükség, amelyek mindegyikét kb. 15 tonna vezeték- és szerelvény súly terheli majd. Az energiát szállító villamos vezeték súlya 6700 tonnát tesz majd ki. Az oszlopok betonalapjainak elkészítéséhez 20 ezer köbméter betonra lesz szükség. Mindezt figyelembe véve nem csodál ható,' hogy kilométerenként 4,2 millió forintba fog kerülni a magasfeszültségű távvezeték megépítése. De még így is megéri, részint azért, mivel a költségek megoszlanak az építésben részt vevő országok között, részint pedig azt figyelembe véve, hogy az energiaimport lehetősége már ma is egy 700—800 megawatt kapacitású erőmű megépítése alól mentesíti népgazdaságunkat. Blahó István A napenergia kiaknázására a Villamosipari Kutató Intézet folytat kísérleteket. Már előállítottak olyan napelemeket, amelyek kisebb akkumulátorok — táskarádiók, magnetofonok, autók — töltésére, energiaellátására alkalmasak, Magyar—szovjet energetikai együttműködés keretében létesült távvezeték. kék kötik össze a szomszédos országokkal. Magyarország — központi fekvése révén — egyfajta „csomópontja” a nemzetközi villamosenergiacserének. Ebből következően távvezetékeink tranzitszállításokat is lebonyolítanak, amikor például Jugoszlávia Csehszlovákiának, vagy Románia Ausztriának villamos energiát exportál. De a Szovjetunióból érkező villamos energia nagy része is hazánkból „ágazik el” több irányba. A légtávvezetékek „áteresztő- képesége” ma még megfelel, de tudva azt, hogy az ipari országok villamosenergiaszükséglete tízévenként megkétszereződik, néhány esztendő múlva nagy bajban lennénk. Ezért határozták el a szo750 megawattról 1980-ig 1350 megawattra növelheti a Szovjetunióból származó energia- importját. A légvezetékes hálózat építése külön tudomány. A tervezőknek sok, pontosan nem számítható hatást kell figyelembe venniük, a vezetékek szél okozta, sokszor veszélyes méreteket öltő rezgéseitől a huzalokra „telepedő” vastag jég- és zuzm-ararét egekig. Nem kisebb gond a megfelelő átütési biztonság megteremtése sem a szomszédos vezeték* szálak, a vezeték és az oszlop, valamint a vezeték és a föld között. De a távvezetékeket a villámcsapások ellen is védeni kell, a távvezeték vonulása mentén élő lakosságot pedig a rádiózást befolyásoló szikrazavarok ellen. Harc a veszteségek ellen Külön küzdelmet folytatnak a légtávvezetékek tervezői és építői a szállítási veszteségek ellen, amelyek az áramerősség négyzetével arányosan növekszenek. Ezért arra törekednek, hogy az áramerősséget semmi esetre se emeljék, hanem inkább még csökkentsék is azzal, hogy a feszültséget emelik. Igaz ugyan, hogy a feszültséggel együtt a szigetelési veszteség is négyzetesen emelkedik, de szerencsére ez mindig jóval kisebb mértékű. Ezek az összefüggések mind a váltóáramra, mind az egyenáramra érvényesek, azzal a megszorítással, hogy egyenáramú ellenállásból és a fáziseltolódásból az önindukció folytán adódó veszteségek. Ennek különösen nagy távolságú távvezetékeknél van jelentősége. Ugyanakkor egyenáram esetén számolni kell az egyenirányíSZÁZHALOMBATTA, VECSES, GÖDÖLLŐ Épül az Ádria-olajvezeték Világszerte beszédtéma napjainkban az olajkérdés, az energiaellátás szerteágazó problémaköre. Az ismeretes olajválság következtében a tőkés világpiacon többszörösére emelkedett az olajár. Ez és a hozzá hasonló világpiaci árak, inflációs folyamatok — amint arra parlamenti expozéjában legutóbb Faluvégi Lajos pénzügyminiszter rámutatott — hazánkra is kihatással vannak. A mi gazdasági életünknek egyik központi kérdése az energia-, nyersanyag- és az alapanyag* ellátás, amelyet növekvő mértékben importból biztosítunk. A hazai olajtermelésünk ugyanis mintegy évi kétmillió tonna, az import pedig hatmillió. A behozatal túlnyomó többségét a szocialista országokból, főként a Szovjetunióból fedezzük, de jelentős a behozatali igényünk o tőkés országokból is. Jogosan tartanak számot a közérdeklődésre mindazok a vállalkozások, amelyek energiaellátásunkat hivatottak szolgálni. Csehszlovákia is „betársul" A közel-keleti Irakkal több évre visszatekintő jó kapcsolatunk van. Gazdasági-keres- kedelmi-termelési együttműködési szerződést kötöttünk e fejlődő országgal, s a megállapodások értelmében iparcikkekkel fizetünk a tőlük kapott olajért. Az iraki olaj jelenleg tengeri úton, jugoszláv kikötőkbe érkezik, ahonnan vasúti tartálykocsikban teszi meg a további utat Magyarországra. Ez a szállítási mód nem tartozik az olcsó megoldások közé. Éppen ezért — és arra való tekintettel is, hogy hosszú lejáratú egyezmények biztosítják a további folyamatos közel-keleti elszállításokat — már évekkel ezelőtt számításba vették egy olajtávvezeték építését. Csehszolvákia is „betársul” a távvezeték létesítésébe, amelynek egyik „végállomása” a rijekai kikötő lesz, a másik pedig Bratislava. A Minisztertanács határozata értelmében ez év folyamán megkezdjük az Adria-olajveze- ték építését, amely 1975 végére készül el. Kezdetben évi 3 millió tonna kőolajat fog szállítani a vezeték, a 80-as évek elején pedig már 10 mdlió tonna fog érkezni rajta, fele Magyarországnak, fele Csehszlovákiának. Kijelölték a nyomvonalat A 600 milliméter átmérőjű Adria-vezeték a Berzence község térségében létesítendő hatalmas tartálytelepre fut be Jugoszláviából. Innen indul ki a több mint 200 kilométer hosszú magyar szakasz első része, amely 20—30 kilométerre elkerülve a Balaton déli partját, Százhalombattáig vezet majd. Mintegy félúton, Bedeg- kér község térségében szivaty- tyúállomást létesítenek a nyomás fokozására. Berzencén is nagy teljesítményű szivattyú- állomás építésére kerül sor. Ahol a távvezetékcsövek készülnek. Százhalombattán ismét tartályokba kerül a „fekete arany”, mégpedig két részre osztva: részint a Dunai Kőolajipari Vállalat tartályaiba, részint abba a két óriási, 20 ezer köbmáteres olajtartályba, ahonnan a Barátság—I. vezetéken szállítják tovább a Csehszlovák határnál levő Tu- Pa községig. Közben még Ve- csésen létesítenek egy szivaty- tyúállomást, valamint átépítik a Barátság-vezeték gödöllői állomását is, hogy a kőolaj a csőrendszeren visszafelé is áramolhasson. Az Adria-vezeték magyar szakaszának építése megközelítően 1,8 milliárd forintba kerül. Csehszlovákia a maga részének megfizetésén túl, több mint 20 millió rubeles hitelt nyújt a távvezeték létesítéséhez, amely összeget csövek, szivattyúk és különleges szerelvények szállítása formájában bocsát rendelkezésünkre. Az építés-szerelés munkáját magyar vállalatok végzik el, a hazai ipar készíti az olajvezeték ellenőrző rendszerét, műszerezését, automatikáját is. Erdemes-e megépíteni? Ismeretes, hogy o Szovjetunió az olajkitermelésben a világranglista második helyén áll: az elmúlt esztendőben 420 millió tonna volt a szovjet olajkutak hozama. Ebből több mint 70 millió tonnát exportált. Ám azt kevesen tudják, hogy ugyanakkor kb. évi 7 millió tonna olajat importál is az egyébként teljesen önellátó ország. Ennek az a magyarár zata, hogy egyes közel-keleti országok ezzel a „valutával” fizetik ‘ meg tartozásaikat a Szovjetuniónak, amit az nyomban tovább is ad a szocialista országoknak. így könnyen elképzelhető, hogy az Adria-vezetéken a kereskedelmi ügyletek révén ránk és Csehszlovákiára átruházott olaj is fog folyni. Joggal kérdezheti az olvasó, hogy miért kell megépítenünk az Adria-vezetéket, ha a Barátság-vezetékeken érkező, és a hazai termelésünkből származó olajjal Is kielégíthetnénk szükségleteinket. Nos, a kérdésre az előzőekben már részben választ adtunk, de nem árt még azT is tudni, hogy a világ jelenleg feltárt kb. 95 milliárd tonnás olajtartalékának több mint a fele a közel- keleti országokban található. Ugyanakkor a Közel-Kelet csupán alig több mint 50 millió tonna olajat használ fel egy évben. B. J.
