Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-07 / 157. szám
\ vÁfcfan 1914. JÜL1TTS 1., VASÄRNAP Hétfő: Nixon látogatása Minikben — Gromüko—Kissinger tárgyalások Moszkvában — Megiialt Perón, argentin elnök. Kedd: Svadat hazautazott Szófiából — Genfben megnyílt a leszerelési bizottság nyári ülésszaka. Szerda: Véget ért a moszkvai szovjet—amerikai csúcstalálkozó — Megnyílt az arab országok védelmi tanácsának kairói ülése. Csütörtök: Harcok Saigon közelében — Kissinger tájékoztatta a NATO áLlandó tanácsát a moszkvai csúcstalálkozó eredményeiről. Péntek: Giscartl francia elnök fogadta Kissing ért — tJjabb letartóztatások Etiópiában. Szombat: Kissinger Rómában — Fidel Castro nyilatkozata kubai—amerikai tárgyalások lehetőségéről és feltételeiről. HÉT NAP KRÓNIKÁJA Mentsük meg a chilei hazafiak életét! Moszkva után Egyes államokban a költségvetési év július 1-én kezdődik és a következő esztendő júniusának végéig tart. Az embernek az az érzése, mintha a diplomáciában is így számítanák már az éveket: egy szovjet—amerikai csúcstalálkozótól — a következő évi hasonló, legmagasabb szintű tárgyalásig. „Üjévi lendületet” vár mindenki a genfi négy és a bécsi egy tárgyalássorozaton is, hiszen valamennyi értekezlet munkáját befolyásolja, hogyan foglalkozott Moszkvában Brezsnyev és Nixon a legfontosabb nemzetközi problémákkal. Genfben épjben ezekben a napokban kezdte meg munkáját a leszerelési bizottság, ugyancsak a svájci városban Ülésezik tavaly augusztus Óta a biztonsági és együttműködési értekezlet második szakaszának 35 delegációja, a Genfi-tó partján találkoznak rendszeresen a SALT, a hadászati fegyverek csökkentéséről szóló szovjet—amerikai megbeszélések részvevői. A genfi közel-keleti békekonferencia ügye szintén a moszkvai csúcstalálkozó eredményeinek segítségével mozdulhat el a majdnem holtpont helyzetéből. Bécsben a közép-európai haderőcsökkentés kérdése kerül új megvilágításba a Brezs- nyev—Nixon tárgyalások után. Természetesen „új év kezdete” ez a két hatalmas ország kapcsolataiban is. Hadd emeljem ki csak az üzleti elemeket: amerikai cégek olyan mezőgazdasági gépeket szállítanak, amelyek még nem szerepelték a szovjet Importlistán. Szó van évi 20—30 ezer szarvas- marha tenyésztésére alkalmas telepek vásárlásáról is, ezenkívül komplett betakarítógépek és kukorica termesztő gépsorok szintén szolgálni lógják a szovjet mezőgazdaság fejlesztését. Az Occidental Petroleum ura, Armand Hammer éppen a Nixon-látogatás napjaiban írt alá sok milliárdos üzletet vegyipari szállításokról. — £s Így tovább ... S ami már a jövőre vonatkozik: az SZKP KB Politikai Bizottsága, a legfelsőbb tanács elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa joggal állapíthatta meg: „A Szovjetunió és az Egyesült Államok között megkötött megállapodások összességükben széles alapot teremtenek a szovjet— amerikai kapcsolatok további fejlesztése és a kölcsönös együttműködés számára.” A szovjet—amerikai csúcs- találkozó után a nyugati hatalmak egymás közti viszonyának tisztázása is új lendületet kaphat. Ügy mondhatnék: most már van mihez tartaniuk magukat. Az Egyesült Államok és Nyugat-Európa kapcsolata az ottawai nyilatkozattal még csak elvileg kapott meghatározást, gyakorlatilag az érdekellentétek továbbra is fennállnak. így például a Közös Piac és az olaj- szállító arab országok közt rövidesen fontos tárgyalások indulnak meg. A NATO európai tagjai óriási katonai megrendeléseket kell, hogy tegyenek: például a hírhedt Starfighterrepülögépek helyett kell újakat beszerezniük. Izgalmas vitakérdés: ki vágja zsebre a több milliárd dolláros üzlet hasznát: az amerikai vagy a nyugat-európai (például a francia, angol, nyugatnémet) repülőgép jy árosok ? A most kezdődő hét eseménynapi árálból : Kissinger amerikai külügyminiszter látszatra azért járja végig a nyugat-európai fővárosokat, hogy tájékoztassa a szövetségeseket arról, ami Moszkvában tötént. Valójában már a további lépéseket készítik elő: például egy francia —amerikai csúcstalálkozót, Franciaország és a NATO úgynevezett európai csoportjának közeledését, a Közös Piac és az Egyesült Államok szükséges megállapodását. Az amerikai diplomácia aktivitását az is magyarázza, ho.gy a belpodltlkailag szorongatott helyzetben levő Nixon- nak továbbra is szüksége van a külpolitikailag látványos akciókra. Ezek egyike talán a Kubával történő kapcsolatfelvétel lesz. Fidel Castro a hét végén jelentette be, hogy közte és Fulbrlght szenátor, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke között levélváltás zajlott le. Ennek alapján Holt amerikai szenátor ellátogatott Kubába. Fidel Castro közölte, hogy nem látja akadályát Kiss ingerrel való tárgyalásoknak sem, ezek előfeltétele azonban az, hogy az USA szüntesse meg a Kuba ellen még 19«2-ben elrendelt blokádot. Latin-Amerika másik nagy eseménye a héten Perón argentin elnök halála volt. Nincs egy esztendeje sem, hogy az 1955-ben Buenos Airesből elüldözött tábornok-elnök visz- szatérhetett hazájába és egy választási győzelem révén visszakerülhetett az elnöki székbe. Oldalán alelnöknek Isabel Perónt választották meg: az özvegy most az argentin állam élére került. 1977-ig terjedne a megbízatása, kérdés azonban, hogy a perónista mozgalom különböző szárnyainak versengése, a másfél éve még hatalmon volt hadsereg bizalmatlansága, továbbá az ország számos gazdasági gondja nem kezdi-e ki Latin-Amerika első női elnökének tekintélyét és hatalmát? Magának Perónnak a politikája antiimperialista jellegű volt, az ország függetlenségét, népének demokratikus fejlődését célozta, ezeket a törekvéseket méltányolta és támogatta az Argentin Kommunista Párt is. Argentína két katonai diktatúra harapófogójában van: északról a brazil nagyhatalmi ambíciók fenyegetik, nyugatról a chilei fasiszta tisztek rémuralma szolgáltat rossz példát a Buenos Aires-i reakciónak. Hogy milyen irányba halad a perónizmus Perón nélkül, ez nemcsak Argentína belügye, hanem az egész latin-amerikai kontinens Izgalmas kérdése. A Közel-Kelet eseménye az Arab-Ligához tartozó országok védelmi tanácsának kairói ülése, ahol azt vitatták meg, milyen formában siethetnek az izraeli sorozatos támadásoknak kitett Libanon segítségére. Míg Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára eléggé kétkedve nyilatkozott a, genfi közel-keleti békekonferencia kilátásairól, Asszad szírlai államfő egy egyiptomi lapnak adott nyilatkozatában éppenséggel derűlátóan szólt a békekonferencia nyújtotta lehetőségeiről és közölte, hogy rövidesen egyiptomi—Szíriái tárgyalások lesznek a genfi kö zös tárgyalási taktika kidolgozásáról. Asszad nyilatkozata annál is figyelemre méltóbb, mert emlékszünk rá, hogy 1973 decemberében, a genfi békeértekezlet megnyitásakor Szíria nem képviseltette magát. Az akkor üresen maradt széksort most már kész elfogLeomyid Brezsnyev -és Richard Nixon a Kremliben, szovjet és amerikai ürpilótáü társaságában. lalni a szír delegáció és hajlandó hatékonyan közreműködni a közel-keleti béke megteremtésében. Végül az etiópiai eseményekről kell megemlékeznünk: a több mint négy hónapja tartó katonai zendülések, diákzavargások és sztrájkok sorában most jutottak el az első nevesebb személyiségek letartóztatásáig. Rasz Ászra te Kassza, az etióp arisztokrácia hangadója, a koronatanács elnöke is a letartóztatás sorsára jutott. A császár, Halié Szelasszic, később egyetértett a katonák intézkedésével — feledve, hogy ez a x Rasz Aszrate Kassza 1960-ban a királypárti csapatok éLére állt, aimilkor először volt ál- lamcsínykísérlet... Rasz Aszrate Kasisza apja pedig 1916- ban lemondott az etióp trónra vonatkozó igényéről — Hailé Szelasszié javára. Az etióp zűrzavarral kapcsolatban érdemes újra emlékeztetni arra, hogy a Vörös- tenger déli kijáratának ellenőrzése szempontjából rendkívüli fontossága van Etiópiának. Tehát nem cs-upán etióp belügy, hogy ki lesz az úr Addisz-Abebában ? Pálfy József Hétfő: Giscard d’E-staing francia elnök és Schmidt NSZK-kancellár találkozón Bonnban — Kanadai parlamenti választások — Kirchschläger osztrák elnök eskütételé — Waldheim ENSZ-főtit- kár Hollandiában — Kissinger Nyugaí-Európában — Tito Romániában — Az EBK koordinációs bizottságának ülése Genfben. Kedd: Kissinger átutazóban Madridban — Waldheim vis-z- szautazik New Yorkba -r EKIIT-ülés (?). Szerda: A nyugatnémet Bundestag rendkívüli ülése -- OAPEC miniszteri tanácsülés. Csütörtök: Sauvagnargues francia külügyminiszter Moszkvába érkezik — EKHT-ülés (?) — Tito elutazik Romániából — EBK koordinációs bizottsági ülés Genfben. Szombat: Sauvagnargues hazautazik Moszkvából. Dr. Sík Endre nyilatkozata A világ közvéleménye mély aggodalommal figyeli a Chiléből érkező híreket, ahol a katonai junta lázas tempóban készíti elő a Népi Egység 39 vezetőjének katonai bírósági perét. Éppen ezért ezekben a napokban, a Béke-világtanács felhívására, a béke és szolidaritási mozgalmak világszerte nagyszabású akciókat, aláírás-gyűjtést, tiltakozó felvonulásokat, szolidaritási napokat, heteket szerveznek. „Mentsük meg a chilei politikai vezetők életét!” jelszóval. Dr. Sík Endre nyugalmazott külügyminiszter, a Békevilágtanács tagja, az Országos Béketanács Lenin-békedíjas elnöke a szolidaritási akcióról a következőket nyilatkozta a Központi Sajtószolgálatnak: — Űjabb, minden eddiginél riasztóbb hírek érkeznek Chiléből. Tíz hónappal az ellenforradalmi puccs kitörése után fokozódik a fasiszta terror: Pinochet tábornok vérbírái újabb jogtipró „per” előkészítésével igyekeznek elrettenteni a szabadságjogaitól megfosztott népet. Ezúttal olyan hazafiakat akarnak a vészbíróság elé állítani, akiknek kiemelkedő szerepük volt a Salvador Allende törvényes rendszerében. Tizenhat volt miniszteren és államtitkáron kívül Luis Corva- lant, a Chilei Kommunista Párt főtitkárát, Clodomiro Al- meydát, a Szocialista Párt vezetőjét, és a Népi Egységhez tartozó pártok más jeles képviselőit fenyegeti közvetlen életveszély. Chilére tíz hónapja a fasizmus sötét árnya borult. Legjobb fiai közül sokan életüket adták a demokratikus rendért, ezrek és ezrek koncentrációs táborokban, börtönökben sínylődnek, néhány politikusnak sikerült külföldre szöknie. Sok százezer chileit munkanélküliségre kárhoztatott a katonai junta, amely az alapvető emberi jogokat cinikusan megnyirbálta. Nem vagyunk, nem lehetünk tétlenek a fasizmus ilyen nyílt tobzódása láttán. A világ valamennyi jószándékú emberének — tekintet nélkül vallására, politikai meggyőződésére — össze kell fognia, hogy Chile népét megszabadítsa a fasizmus igájától. Hazánk társadalma már eddig is sokat tett a chilei nép igaz ügye mellett. Milliók emelték fel tiltakozó szavukat a junta jogsértő módszerei ellen, milliókat töltött el mélységes megdöbbenés és felháborodás Allende meggyilkolása és a hazafiak brutális üldözése miatt. Népünk számára nem történelmi tétel, hanem szomorú saját tapasztalat mindaz, amit a fehérterror, a fasizmus jelent. A história anakronisztikus jelenségének tartjuk, hogy napjainkban, amikor a világ egyik legősibb fasiszta rendszere, a portugál széthullott, a Föld másik pontján: Chilében gyökeret verjen a terror és a gyűlölködés eszméje. Meggyőződésünk, hogy a fasiszta rendszert egy napon elsöpri a nép haragja, s a junta egyszer, s mindenkorra eltűnik a történelem süllyesztőjében. Addig is le kell fogni a gyilkosok kezét. Mindnyájunk emberi kötelessége, hogy követeljük: haladéktalanul vessenek véget Chilében a vészbíróságok működésének, állítsák helyre a jogrendet, helyezzék szabadlábra Corvalant, Almeydát, a többi hazafit, akik népük javára, hazájuk felemelkedéséért végrehajtott tetteikkel kivívták hanfitársaik és az egész haladó világ becsületét, elismerését. Walter Scheel, Vemet Szövetségi Köztársaság új elnöke letette a hivatali esküt. VLAGYIVOSZTOKBA TART A VONAT (2.) Az Uraiban Tolja, Szidta, Volo^ja, Szí ni jón Várnak a vasútállomáson. Érdekes, hogy most csak üdvözöljük egymást, nem próbálunk magyarázkodni, mondani valamit. Huszonhárom évvel ezelőtt, mikor 8 tagú csoportunk Szverdlovszkba érkezett, összeszedtük minden szókincsünket — nem sok volt — hogy megértsenek bennünket. Elővettük a szótárt, de volt egyszerűbb eszközünk, szovjet film- és regénycímek, ök Zalka Mátét említették és sétálni vittek a Magyar Kommunárok nevét viselő utcába. A város akkor, huszonhárom évvel ezelőtt, olyan volt, mint egy óriási kamasz, nagy, hatalmas gyárai, helyettesítették a váltakat, az új, magasba nyúló épületek, közintézmények a nyurga lábakat s pattanás is volt rengeteg, szétszórt kis települések, lebontásra váró, lebontásra ítélt kicsiny házak, s még más ezernyi gond. Már a vasútállomáson is észrevenni, hogy tizenhét esztendő alatt — akkor jártam ott utoljára — nemcsak a népesség növekedett, az ipartelepülések a kicsiny központtal egységes, rendezet milliós várossá ötvöződtek. Benéztem a régi diákszállóba, Jelena Mironovna, az egy_ kori portás — 80 éves lehet — végigmért, s azt kérdezte, miért nem az új kollégiumra, s az egyetem új épületére vagyok kíváncsi... Mondtam volna, de látogatók jöttek, s az idős asszony már őket igazította el. Elmentem az egyetem új épületébe is, egy-két ismerős tanárral találkoztam. Az egyetemisták a könyves pavilonnál álltak sorba, egy csoport a folyosó végén vitázott. A szemük szikrázott, az arcuk parázslóit, s ebben akkori magunkat véltem felfedezni, az már csak később ötlött az eszembe, hogy ruhájuk divatosabb volt, s kefefrizurát egyet sem láttam. Szverdlovszk, amely alapításakor Nagy Péter feleségétől, I. Katalintól kapta nevét — az Októberi Forradalom után a kimagasló szovjet államférfi, az uráli munkásmozgalom vezér- egyéniségének, Szverdlovnak a tiszteletére viseli e nevet — kereskedő városból fejlődött ipari várossá. Talán nincs is a Szovjetuniónak olyan üzeme, ahol ne lenne Szverdlovszkban, avagy a szverdlovszki területen készített berendezés. S a szocialista, országokban, így hazánkban, a Dunai Vasműben, a Székesfehérvári Könnyűfémműben is nélkülözhetetlenek a nehézprésgépek, a korszerű berendezések. Beszélgettem vezető mérnökökkel, akik Bozsik Imréről, Bende Jóskáról érdeklődtek — ők, csakúgy, mint néhány más Szverdlovszkban végzett társuk az egyetem elvégzése óta a Dunai Vasmű műszaki gárdájának erősségei, de dolgoznak közülük Csepelen és másutt is. S éppen az egykori diáktársakkal folytatott beszélgetésnek köszönhetem, hogy Szverdlovszk világszerte ismert ipara — exkavátorai, turbinái, kohászati berendezései, motorjai, stb. — mellett egy másik jellegzetessége is hangsúlyt kapott. Korábban a várost — teljesen jogosan — munkásvárosnak, ipari fellegvárnak nevezték. Az ma is, sokkal inkább, mint valaha, ez nem kis részt annak is köszönheti, hogy közben kiérdemelt egy másik jelzőt — egyetemista és tudós városnak is nevezik. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája Uráli Tudományos Központjának kutatóintézetei működnek a városban, egyetemeinek, főiskoláinak 80 ezer hallgatója van. Az ember két hét alatt, persze sokkal kevesebbet ismer- j hét meg, mint amit szeretne, különösen olyan helyen, ahol öt évig élte a diákok életét, s kíváncsi a kövekre, melyeket órákig bámult, a parkokra, ahol sétált, merengett, álmodozott, s bár szeme jólesően veszi tudomásul a modem, magas épületet, a szívének hiányzik a kicsiny faház, ahová osztálytársát hazakisérte... A lüktető tudományos és diákélet azonban, ha áttételQ5en is, megérintett. S ennek egyik forrása az volt, hogy az egykori diáktársak ma az egyetemeken, főiskolákon tanítanak, vagy a fiatal újságírókat képezik: különös szeretettel beszélnek a kutatási lázról, az egyetemisták tudományos konferenciáiról. Óriási az érdeklődés az idegen nyelvek iránt, s a diákokhoz a világ minden lényeges tudományos műve eljut fordításban is. Jól éreztem a tudomány, a műszaki, forradalom és az ipari fejlődés összeforrottságát az Ural és a világ egyik legjelentősebb üzemében, a nehézgépgyárban — ismertebb nevén az Uralmas-ban. A kohászati gépekből ez az üzem a szovjet ipar főszállítója, s bár már elmúlt negyven éves, újnak tűnt, korszerűnek Állandóan korszerűsítik a berendezéseket. Érdemien ünnepelték a négy évtizedes jubileumot. Az ilyenkor szokásos rendezvényeken túl, a gyár legkiválóbb mérnök- és műszaki dolgozóiból néhány százan áttekintették az eddigi tevékenységet, s azt vizsgálták, mi az, amit másként lehetett, kellett volna tenni. Nem felesleges hangsúlyoznom, hogy ez olyan üzemben történt, melynek tevékenysége létrehozása óta az élenjáró meghatározó más üzemek sőt iparágak tekintetében is. Az URALMAS három üzemből, intézményből létrejött Ipari egyesülés. Ez azt^ jelenti, hogy két óriás gyárral együtt a harmadik egyenlő „jogi” személy a kutatóintézet. Igazgatója a vezérigazgató helyettese, s ezernél több kutatójának mérnökének tevékenysége kapcsolódik a gyár előtt álló feladatokhoz, sőt, bizonyos fokig azok előtt jár, mert tudatosan vizsgálja a jövőt, s igazítja a követelményekhez a tennivalókat. Mohovéknál elmondtam ezt a tapasztalatomat Szergej Maximovicsnak, az egyik szverdlovszki gépgyár technikusának, akivel még a diákévekben ismerkedtem meg. Szerettem volna a véleményét hallani, de 21 éves fia, negyedéves mérnökhallgató, csodálkozva vágott közbe: — Hát lehet ezt másként csinálni? Ezt követeli a korszerű iparirányítás és fejlesztés. A házigazda töltött egy pohárka vodkát: — Látod, a kérdést elintézték... Később, amikor Tolja elment barátaihoz, még egyszer visszatértünk a témához. Szergej Maximovics többek között megjegyezte: — Jó, hogy a fiatalok nem mindig veszik figyelembe azokat az úgynevezett objektív nehézségeket, melyeket a mai eredmények eléréséért le kellett küzdeni, hiszen nekik abból kell kiindulni, hogy ami ma van, az sem a plafon még. A „nem mindiget” megjegyeztem, s nem véletlenül, mert Tolja mamájától tudom, hogy a fiú úttörő korától nyomolvasó, s társaival végigjárta a polgárháború uráli, szibériai csatáinak színhelyeit, s ezek a tanulmányok is segítik abban, hogy a termelésben, a mindennapi tennivalókban éppen úgy, mint elődei a csatározásokban, újat, a forradalmit keresse. Mohovéktól a vasútállomásra mentünk, egyik ismerősünket kísértük ki, Tyumenybe utazott. — Gyere velem, meglátod, mennyi érdekeset, izgalmasat látsz. — Voltam már ott — mondtam neki. — Akkor rendben van, mert Tyumenyt nem lehet kihagyni. Bányász Béla (Következik: Az olaj és az uborka.)
