Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-06 / 156. szám
19:4. JŰLIUS 6., SZOMBAT Befejeződtek az MSZMP KB küldöttségének és a Libanoni KP vezetőinek tárgyalásai A Libanoni Kommunista Párt Központi ‘ Bizottsága meghívására Pullai Árpádnak, a magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága titkárának vezetésével július 2—5 között látogatást tett Libanonban a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége. A magyar küldöttség megbeszélést folytatott a Libanoni Kommunista Párt delegációjával, melyet Nikolasz Saui, a libanoni testvérpárt főtitkára vezetett. A két felet kölcsönösen érdeklő kérdésekről tartott tárgyalások elvtársi, baráti szellemben zajlottak le, a látogatásról közleményt adtak ki. Július 5-én este az MSZMP KB küldöttsége elutazott Bejrutból. A repülőtéren a küldöttséget Karim Mrue, Khalil Debsz, az LKP Politikai Bizottságának tagjai, a központi bizottság titkárai és más vezetők búcsúztatták. Erdősítés Európa élvonalában Pénteken a MÉM-ben dr. Madas András miniszterhelyettes a megyei tanácsok elnökhelyetteseinek értekezletén a fagazdaság helyzetéről és a környezetvédelem feladatairól tartott előadást, amelyben hangsúlyozta: hazánk az erdősítésben élen jár az európai országok között. Jövőre fejeződik be a felszabadulás utáni egymilliomodik hektár erdősítése. Az erdészek ügyeltek arra, hogy ahol lehet jobb minőségű állományt honosítsanak meg. Szólt a készülőben lévő környezet- védelmi törvényről is. HÉV-rekonstrukció Negyvenkétmillió a ráckevei pálya építésére A korszerűsítés bizonyos fokig versenyfutás az idővel: a HÉV öreg vaspályáit sem kímélte az idő, a megnövekedett forgalom, a nagyobb sebességű, több kocsis szerelvények, a modem M—10-esek megjelenése arra kényszeríti a Budapesti Közlekedési Vállalatot is, hogy minél előbb felújítsa a helyiérdekű gyenge ai- építményű vasútvonalait, amelyek a Pest környéki településeket összekötik a fővárossal.' Az E—5-össel egyidejűleg A fejlesztési tervekről, a jelenlegi felújítási munkákról dr. Bocskai Józseffel, a BKV építési főmérnökségének vezetőjével beszélgettünk: — Egyik legnagyobb rekonstrukciós munkánk a ráckevei vonalátépítés, amellyel a Betonútépítő Vállalatot bíztuk meg. Az E—5-ös úttal egyidejűleg a HÉV-pálya is korszerűsödik: az idén Budapesten négy kilométeres szakaszon a Nagy Sándor út és a Hősök tere között, jövőre pedig a Szent István utcáig nagy teherbírású vágányokat fektetnek le. A beruházás ősz- szege a két év alatt eléri a 42 millió forintot. A ráckevei állomás teljes átépítéséről azonban majd csak a következő tervidőszakban beszélhetünk. — Villamosítják végig a vonalat? — Most még határozottan nem merném kijelenteni, de elképzelhető; előbb elő kell teremtenünk a beruházáshoz szükséges pénzt. Második; a szentendrei gyorsvasút — Mikorra várható a gödöllői és a szentendrei HÉV felújítása? — A gödöllői vonalon a cinkotai állomás és a kocsiszín átépítése jövőre áthúzódik, sőt előre láthatólag azon túl is eltart. A gyenge, méte renként 23,65 kilogramm súlyú síneket kicseréljük nagy teherbírású 48,5 kilósakra. A szakaszon sok a kitérő, s ez lassítja az építkezést. 1976-ban felújítjuk az Örs vezér tere és Nagyicce állomás közötti kétvágányú hálózatát is. Továbbá befejezéséhez közeledik a csömöri vonal korszerűsítése. A főmérnök a szentendrei tervekkel kapcsolatosan elmondta, hogy két év .múlva a 11-es úttal szinkronban korszerűsítik a HÉV vonalát, ugyanis a csepeli után az V. ötéves terv időszaka alatt itt szeretnék létrehozni a főváros második gyorsvasútját. Megszüntetik a nagy íveket, aluljárókkal ritkítják a szintkereszteződések számát, szóval teljesen átalakítják a pályát. Százmilliók kellenek hozzá. Az NDK-tól 1971-ben vásárolt tizenöt M—10-es típusú vonat jól vizsgázott, ezért újabb tízet rendeltek, amelyek jövőre megérkeznek. Tehát sietni kell a pályaerősítéssel. Új „családtag" Ausztriából A pályafenntartás elképzelhetetlen állandó karbantartás nélkül, amely évenként nem kevesebb, mint 30 millió forintos költséggel jár. 120—130 pályamunkás kozmetikázza napról napra a HÉV-vonala- kat.. Az évente 10—12 millió forint értékű síncsere is az ő dolguk. Tavaly óta a sárga robotgépek — a Plasserlánc — lényegesen könnyítenek a fenntartási munkákon. A vágány szintbe emelése, az ágyazatrendezés, a talpfák közötti tömörítés már a gép feladata. Év végére megérkezik a géplánc negyedik tagja, amely a legnehezebb fizikai munkát veszi át az építőktől. A Plas- ser—4 úgynevezett aljaköz- kirámoló gép, a többi között az elsározódott kőzet kiemelésére használható. A jelenlegi három gép háromszáz ember munkáját pótolja, mindössze tízen szolgálják ki a 13 millió forintért vásárolt gépláncot. A Plasser megjelenése lényegesen változtatott a HÉV-pá- lyák karbantartóinak munka körülményein. Jelenleg a gö döllői vonalon dolgozik, de hamarosan a ráckevei utasok láthatják majd a vonatablakból a párhuzamos vágányon óránként 235 méteres sebességgel haladva dolgozó sárga gépláncot. H. A. Eredményes másfél év Megfelel a várakozásnak Vácott az egészségügy közös irányítása A váci járás és a város egészségügyi ellátottsága az utóbbi években gyakori téma. Elemzik a helyzetet, a tennivalókat a járási és városi párt- és tanácsi testületek, az elmúlt hónapokban kétszer is tanácskozott a kommunista egészségügyi dolgozók aktívája és figyelemre méltó vélemények, javaslatok hangzottak el ugyancsak a közelmúltban az egészségügyben dolgozó fiatalok parlamentjén. Vitathatatlanul mindenkit érintő kérdés az egészségügyi ellátás és az is tény, hogy a váci járásban és Vácott, az elért eredmények irányítják rá újra és újra a figyelmet e kérdésre. Elég talán, ha csupán utalunk az 1970-ben átadott, új kórházra, az új véradóállomásra, a körzeti orvosi rendelő korszerűsítésekre, a berneceba- ráti és penci új körzeti orvosi rendelőre. Az eredmények között kell említeni — mondhatjuk: elsősorban — az 1973. január elseje óta működő közös, járási-városi egészségügyi igazgatást. \ _, ^ Nem szükkörü szervezési kérdés Ez az új szakigazgatási forma — amely országosan is kevés helyen működik még, és Pest megyében is csupán a vácin kívül a szentendrei járásban-városiban — lényegében ugyancsak egy tanácskozás nyomán alakult ki, természetesen megfelelő és alapos előkészítő munka után. Az MSZMP járási és városi végrehajtó bizottsága 1972. júCsok gazdaságoson Mitől nyereséges a pipa? Kezdjük azzal, hogy a nagykőrösi „pipagyár” . emlegetésekor a szűkebb pátria gazdálkodására figyelőknek évek óta a veszteség jutott az eszébe. Hiszen 1971. július elsejére oly katasztrofálissá vált a kis cég pénzügyi helyzete, hogy a megoldást csak részlegei új gazdákhoz való csoportosításával lehetett elképzelni : a bútorléc-telepet a Pest megyei Csomagoló- és Szolgáltató Vállalat, a pipa- és bútorgyárat pedig a nagykőrösi Városgazdálkodási Vállalat vette át. Három év telt el, vajon beszélhetünk-e ma már gazdaságos termelésről, sikerült-e visszaszorítani a gazdaságtalan termékek számát? Egy szállítás — négy árjegyzék Zsigry László, a Városgazdálkodási Vállalat igazgatója rögtön adattal bizonyít: faipari részlegük, á „pipagyár” 1972- ben is nyereséges volt, 1973- ban majdnem egymillió forintos eredményt könyvelhetett el. Egyrészt azért, mert az akkor veszteséges bútorléc nem terhelte őket, és sikerült javítani a pipa- és a bútorkészítés gazdaságosságán is. Pedig a gazdasági környezet nem változott számukra kedvezően. Nagykőrösön 80— 90-féle pipát készítenek — a nagy sorozatú, egyszerű dohányzószerszámtól a különleges megmunkáláséi, elegáns gyökérpipáig. A külföMiek — köztük a pipájukról híres angolok is — megrendelésére a legkülönbözőbb fazonokat alakítja ki két — talán jobb szó nem is illik rájuk — faszobrászuk. Csakhogy a nagyobb hasznot hozó, minőségi pipa tengerparti fa, szálka- mentes, kemény gyökeréből készült. S az importanyag ár a gyakran változik, az elmúlt időszakban csaknem a duplájára emelkedett: egy gyökérkockát 40 forintért kannak, olyant, amelyet korábban ugyanez a cég 20 forintért szállított. Előfordult, hogy egyetlen szállítmányt négy — egyre nagyobb számsorú — árjegyzék előzött meg. Az alapanyag-áremelkedés természetesen csökkenti a nyereséget, a gazdaságos termelés azonban az ügyeskedő munkásokon is múlik, nem mindegy, hogy ugyanabból a gyökérből kétszáz, vagy száz- forintos pipát hoznak ki. Kelendő bátorok A pipa így is nyereséges: átlag 15—20 százalék e do- hányzócikken a haszon. Több pipán summájában több lehetne a nyereség. Csakhogy a megrendelés elég bizonytalan, negyedévenként 33 ezer pipa hagyja el a műhelyeket, tavaly azonban előfordult, hogy tízezret sem készítettek. A tíz évvel korábbi, nyolcvanas létszám is 16-ra olvadt, mert ennyien képesek a hazai és a külföldi igényeket kielégíteni, s a hullámzó megrendelések miatt tartósan sokkal több munkaerőt gazdaságosan nem köthetnek le. Mint GaM Dénes, a részleg vezetője elmondotta, bútoraik is nyereségesek: a pipánál ugyan kevesebbet, de átlag 8—10 százalék hasznot hoznak, pedig elég sok drága importfumért használnak fel. Dohányzóasztalaik, szekrényeik keresettek — nem tudnak annyit gyártani, aroeny- nyit a Centrum Áruház Vállalat át ne venne tőlük. A laboratóriumi vizsgálóasztaloknál pedig kedvező az export. Valamennyit korszerűsödött a gyártás módja is: 600 ezer forint segítséget adott a városi tanács, és saját erejükkel megtetézve, idén hőprést vásároltak, amelyet most helyeznek el az üzemben. A modernebb termelés, az ezzel együtt járó jobb minőség a bútorgyártás gazdaságosságán is javíthat. Jobb szervezeti megoldást A telep éves termelési értéke 12—13 millió forint, ebből 2,5 milliót hoz a pipa. A nyereségük tehát csaknem 10 százalékos, összesen 110-en dolgoznak az üzemben, az irodában, az emberek átlagbére évi 27 ezer 35 forint Vajon mi eredményezi a gazdaságosságot? A jó szervezés? Megnéztem a műhelyeket, manufakturálisan termelnek, itt a szervezéssel tehát nem nagyon lehet megváltani a világot. Az a tény, hogy kevesebb az állóeszközük? ,,A kézi munkára kell kifizetni azt a pénzt, amit az állóeszközöknél megtakarítunk” — kapom a feleletet Tehát az árképzés fogja át gazdasági helyzetük összefüggéseit, s így körülményeik közepette is gazdaságosan dolgozhatnak — természetesen önmagában az ár nem hoz nyereséget, csak a fegyelmezettébb, jobb, észszerűbb munka. Egy dolog azonban a gazdaságosság mellett sem hagyható figyelmen kívül: korszerűtlen körülmények között teremtik elő a milliókat. A műhelyekben olyan porban dolgoznak, hogy szinte nem lehet látni, a porelszívó jó egymillió forintba kerülne, de, ha meglenne is a pénz, hová szerelnék a berendezést, a nádpalló-mennyezetre? A poliészter üzemet „siratóháznak” nevezték, aki oda betért, a gázok miatt könnyezni kényszerült. Végre ez az ártalom megszűnt. A teljes változást úgy tizenegymillió forint hozná meg, de nincs aki biztosítaná. S a rossz munkakörülmények a nyereség eszmei, társadalmi értékét csökkentik. Tehát a „ripagvár” ma már megállja helvét a gazdasági porondon. Mégis érdemes lenne újra gondolkozni azon, hogv a Városgazdálkodási Vállalatnál — amelynek profiljába nem vág a faipari termelés, s amely csak erejéhez mérten tudja támogatni részlegét — lehetne-e jobb gazdát, vagy ésszerűbb szervezeti megoldást találni? F. P. lius 8-i együttes ülésén értékelte a járás és a város egészségügyi helyzetét és akkor hozott határozatot a közös igazgatásra. Most, a két végrehajtó bizottság, ugyancsak együttes ülésen — amelyen részt vett dr. Csdcsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese is —, arra keresett választ, hogy az egészségügy mindössze másfél éves közös irányításának melyek a tapasztalatai és egyáltalán: a szervezet beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket. Az, hogy külön járasd és külön városi egészségügyi osztály helyett, valamint külön-külön főorvosok helyett közös egészségügyi osztály — egy főorvossal az élen — irányítja a járás és a város egészségügyi munkáját, látszólag szűk körű tanácsi probléma. Az eltelt másfél év tapasztalatai egyértelműen bizonyítják — és ez az együttes végrehajtó bizottsági ülésen is kirajzolódott —: a várakozásnak megfelelően az egységes egészségügyi szakigazgatási szerv képes arra, hogy a maga eszközeivel hozzájáruljon az egészségügyi ellátás további javításához. Egységes szemlélet, differenciált betegellátás A közös egészségügyi osztály irányítja és ellenőrzi az egész járás és a város területén működő öt önálló egészségügyi intézményt, az egészségügyi gondnokságot és a 39 községi orvosi körzetet; a 130 ezer lakos ellátására! gondos^ kodó, megközelítően 1200 egészségügyi dolgozót, köztük 200 orvost. Egységes a járás és a város irányításában a szemlélet, azonosak az igények és az egészségügyi hálózat a követelményeknek igyekszik megfelelni. Dr. Gecseg Gyula osztályvezető főorvos így fogalmazott: „A gyógyítómegelőző egészségügyi munkában differenciált betegellátásra törekszünk; elvünk az, hogy minden beteg általában állapotának megfelelő szintű kezelésben részesüljön”. A szándék megvalósult, vagy megvalósulásban van. Jelentős javulás tapasztalható jfél- dául a járóbeteg-ellátásban. Az új egészségügyi szervezet a szakmai irányítást és ellenőrzést a területén működő három rendelőintézetre és a kórház osztályvezető főorvosaira bízta. Javult az úgynevezett alapellátás is. E téren jelenleg ötven körzeti orvos tevékenykedik. Viszonylag nem sok járás és város mondhatja el országosan sem, hogy minden körzeti orvosi állás betöltött. Ugyancsak joggal tarthatják kiemelkedő eredménynek a váciak, hogy egyetlen eny körzeti ápolónői, valamint védőnői állásból sem hiányzik szakember. Előbbre léptek a megelőzésen belül a gondozásban is, viszont azt, ‘hogy a járásban és a városban öt főfoglalkozású, négy üzemi körzeti orvos és hat részfoglalkozású üzemi orvos dolgozik, csupán kezdeti eredménynek tartják. Valóban annak tekinthető, hiszen mint az együttes végrehajtó bizottsági ülés is megállapította, ez még kevés, nem biztosítja a járás és a város legjelentősebb ipari és mezőgazdasági üzemeiben sem a megfelelő ellátást. A kórház; szakmai központ Az új kórház rendkívül kedvező változást hozott a fekvőbeteg-ellátásban, nem csupán mennyiségi, hanem minőségi szempontból is. Ez kedvező hatással van a járóbeteg-ellátásra is. Már ez ideig is többször szóba került az új kórház és nem véletlenül. Szerepét legpontosabban talán Barát Endre, a járási pártbizottság első titkára határozta meg: a járás és a város egészségügyi helyzetét leginkább befolyásoló intézmény, szakmai központ. A kórház alapfeladatán túl jelentős és elismerésre méltó munkát fejt ki a területi orvosokkal kialakított szoros kapcsolatban is. Az osztályvezető főorvosok — munkaköri feladatukon kívül — évente átlagban kétszer meglátogatják a rendelőintézeti szakorvosokat és körzeti orvosokat, s folyamatos kapcsolatot tartanak fenn velük. Hasznos ez a szakmai tapasztalatcsere a területen működő és a kórházi orvosoknak egyaránt. Ugyancsak az összevont egészség- ügyi szervezet tette lehetővé, hogy a körzeti orvosok havonként a kórházban úgynevezett szakmai napokon vesznek részt. Nem kell talán részletezni, hogy mit jelent ez a rendszeres kapcsolat az elméleti továbbképzés és az orvosi szakgyakorlat szempontjából. A váci járás és Vác valamennyi körzeti orvosa egy év alatt a kórház összes osztályát végigtanulmányozta. Szoros a kapcsolat a kórház és a váci szakorvosi rendelő- intézet között, pontosabban: a kettő szervezeti egységben működik. Szoros a szakmai kapcsolat a szobi és a dunakeszi szakorvosi rendelőintézettel is. Feladatok hosszú távra A kórház á szakorvosképzésnek is fő bázisa. Több, a kórházban a szakorvosi képesítéshez szükséges gyakorlatot szerzett orvos működik a járás területén. Az egységes egészségügyi szakigazgatási szerv nagy figyelmet fordított és fordít az egészségügyi dolgozók folyamatos politikai és etikai képzésére a szakmai továbbképzésen túl. Orvosi etikát sértő ügyben az elmúlt másfél évben bejelentés a hivatalos szervekhez nem érkezett, ennek ellenére azonban az orvosok és a betegek kapcsolata — az egészségügyi törvénynek megfelelően — további állandó figyelmet igényel. Az együttes végrehajtó bizottsági ülés megállapította, hogy érvényes ma is az együttes tanácskozás két éve hozott határozata, amely nemcsak az egészségügy közös irányítását tűzte ki célul, hanem a hosz- szútávú feladatokat is megszabta. Az akkori döntés helyes volt, ezt bizonyítja a másfél évi munka összegezése, az 1972-es közös vb-határozat végrehajtása alapvetően jó irányban halad. Kevés volt ahhoz az eltelt másfél év, hogy miden elképzelést hiánytalanul meg lehetett volna valósítani, azt azonban egyértelműen igazolja, hogy további, az eddigihez hasonló és még magasabb színvonalú munkával tovább lehet lépni. A fejlődéssel járó gondok Még bőségesen akad tennivaló a váci járás és város egészségügyi ellátása további javításában. Érdemes — és sürgető — például jobban odafigyelni a szemészeti problémákra, vagy a járás északi részének gyermekgyógyászati ellátására, a szociális tennivalókra, egyes orvosi körzetekben a táppénzesek viszonylag magas számára, a főleg a gyermekgyógyászatban eléggé általános és nem kívánatos háziorvos rendszerre, a kórház személyzetgondjaira — egyszóval: az egészségügyi ellátás további javítására. Az hogy tennivalók még vannak, ez természetes is. Jórészt fejlődésünkkel járó gondok ezek. Deregán Gábor
