Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-30 / 176. szám

MiJnt w KJttmm 1974. JŰLIUS 30., KEDD FÓKUSZ A veszély nem múlt el Ciprus, illetve a vele kapcso­latom események tarka szőtte­se szilárdan tartja vezető he­lyét a világsajtó első oldalán. Kairóban afroázsiai konferen­cia nyílt a kérdés megvitatá­sára, a Béke-világtanács szoli­daritási kampányt szervez. Minden jel arra mutat, hogy a figyelem, sőt a cselekvő ér­deklődés teljes mértékben in­dokolt. Nemcsak azért, mert magáról a szigetről még min­dig jelentenek atrocitásokat és szórványos lövöldözéseket, Géniből még mindig ellent­mondó hírek érkeznek és pil­lanatnyilag kétségesnek tűnik, hogy a jelenlegi körülmények között születhet-e a svájci vá­rosban valóban megnyugtató határozat. AZ IGAZSÄG AZ, hogy az első fellélegzés után a világ kezdi felismerni, hogy a cip­rusi feszültség jórészt meg­maradt — egyszerűen azért, mert az azt kiváltó okok a történtek után is fennállnak. Ezt az egyre általánosabb nemzetközi felismerést fogal­mazza meg világosan a szov­jet kormány újabb, Ciprussal kapcsolatos nyilatkozata, ame­lyet a Szovjetunió képviselője a legilletékesebb fórum, a Biztonsági Tanács előtt is­mertetett. A NYILATKOZAT kulcs­mondata az, amely megindo­kolja, miért volt szükség erre az újabb szovjet állásfoglalás­ra. Erre a szovjet kormányt — hangzik a dokumentum — „az a körülmény készteti, hogy nem hárult el a veszély, amely a Ciprusi Köztársaság, mint önálló állam, függetlenségét és szuverenitását fenyegeti a gö­rög katonai rezsim cselekmé­nyeinek és pártfogói köz­reműködésének következté­ben”. EBKE AZ EGYÉRTELMŰ kijelentésre nagy szükség volt. A fejlemények, különösen az elmúlt napokban sok szemlé­lőt megtéveszthettek, ' Hiszen nemcsak á ciprusi puccsisták vezérének kellett távoznia, ha­nem az athéni bársonyszék­ben is kétségtelenül jelentős változás történt. Csakhogy — mint a szovjet nyilatkozat hangsúlyozza — Cipruson még mindig nincsenek meg a felté­telei a ciprusi állami lét helyreállításának, ugyanakkor nő a sziget felosztásának, az úgynevezett „kettős enózisz- nak” a veszélye. AMI MOST A SZÍNFALAK MÖGÖTT történik, nyilván­valóan valamiféle veszélyes „NATO-megoldás” kísérlete. Ám nem fogadható el más út, mint amely visszavezet a status quo helyreállításához. CIPRUSNAK, mégpedig ha­marosan, újra azzá kell válnia, ami a puccs előtt volt: ön­álló, pozitív semlegességi po­litikát folytató köztársasággá. $pim!a-visszhang Megegyezés Bukfrcubim Bissau-Euinsa kivételét kérte az ENSZ-bc Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a ciprusi válság miatt lemondta ugyan terve­zett lisszaboni utazását, a hét­fői portugál lapok azonban közlik New Yorkban tett nyi­latkozatát, amelyben megelé­gedését fejezi ki a portugál döntés felett. Mint jelentettük, Spinola el­nök a hét végén nyilatkozat­ban közölte: Portugália elfo­gadja gyarmatainak önren­delkezési jogát és kész megad­ni a függetlenséget Mozambik- nak, Angolának és Bissau- Guineának. A Portugál Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyi­latkozatban biztosította támo­gatásáról az elnököt. A nyilat­kozat történelmi, jelentőségű határozatnak, nemzetközi ha­tású lépésnek s egyben haza­fias tettnek minősíti a függet­lenség megadásáról szóló dön­tést. Megállapítja, hogy ez a lépés megfelel azoknak a cé­loknak, amelyek nevében a portugál hazafiak április 25-én szembeszálltak a fasiszta dik­tatúrával. A portugál kommu­nisták, akik mindig síkraszáll- tak a gyarmatok népének füg­getlenségéért, kijelentik, hogy támogatják az elnök és az ideiglenes kormány elhatáro­zását. „A gyarmatok függet­lenségéről hozott döntés a portugál nép, valamint Bis­sau-Guinea, Angolna és Mozam- bik népének közös győzelme” — hangoztatja a kommunista párt politikai bizottságának nyilatkozata. Az ENSZ főtitkársága hét­főn közölte, hogy Bissau- Guinea Köztársaság hivatalo­san kérte felvételét a világ- szervezetbe. A kérelmet a legközelebbi jövőben megvizs­gálják. A folyamodványt jú­lius 16-án küldte meg a bis- sau-guineai kormány Kurt Waldheim főtitkárnak. Űj tagállamok felvételéről a Biz­tonsági Tanács javaslata alap­ján a közgyűlés dönt. Guinea Bissau valószínűleg még az ENSZ-közgyűliis szep­temberben megnyíló ülésszaka elűtt elnyeri teljes független­ségét. A portugál hatóságok rövidesen folytatják a tárgya­lásokat a PAIGC illciékes ve­hetőivel az önálló állam létre­hozásának formájáról — kö­zölték illetékes lisszaboni he­lyen az MTI kiküldött tudósí­tójával. Lisszabon tárgyal a FRELIMO vezetőivel is arról, hogy mikor és milyen formá­ban lehetséges Mozambik füg­getlenségének kikiáltása. Ho­Pravds-válasz egy nyugati k A moszkvai Pravda hétfői számában visszautasítja az AP amerikai hírügynökségnek, valamint két londoni lapnak — a Daily Mailnek és a Daily Expressnek — azt a rágalma­zó koholmányát, hogy a Szov­jetunióinak és több szocialista országnak valami köze lenrie azokhoz a robbanásokhoz és tűzesetekhez, amelyek az utóbbi időben történtek egyes romániai iparvállalatoknál. A lap megállapítja: teljesen nyilvánvaló, hogy az effélk saj­tóakciók a szovjet—román testvéri kapcsolatok ellen irá­nyulnak. Köztudott pedig, hogy 30 évvel ezelőtt Románia fel­szabadításáért a szovjet em­berek nagy áldozatokat hoz­tak. A szennyes koholmányok egyben a szocialista országok egysége ellen irányulnak, ez az egység képezi ugyanis a fő erőt az imperialistaellenes harcban. Végezetül ez az eljá­rás olyan újabb kísérletként fogható fel, hogy feszültséget idézzenek elő a Balkánon, ahol az imperialista erők már régóta szövögetik különböző intrikáikat. Az a következetes és elvi szovjet politika, amelynek cél­ja, hogy mindenképpen szilár­dítsa valamennyi szocialista ország — közte Románia — egységét, testvéri barátságát és egyenrangú együttműködé­sét, szilárdítsa a közöttük levő bizalmat — írja a Pravda —, nem ad okot semmiféle félre­magyarázásokra. Az SZKP, a szovjet kormány, a testvérpár­tok és a testvéri kormányok célkitűzése világos: minden­képpen szavatolni kívánják a lehető legkedvezőbb feltétele­ket a szocializmus és a kom­munizmus építéséhez minden testvéri szocialista országban — a béke megvédéséhez szer­te a világon. I zambikban addig a portugál hadsereg által létrehozott ka­tonai bizottság gondoskodik a rend fenntartásáról és az át­menetről. A zairei Bukavuból érkező hírek szerint vasárnap meg­kezdődött négy afrikai ország — Zaire, Kongó, Zambia és Tanzánia — államfőinek a földrész gyarmattalanátásáró] folytatott tárgyalásai második szakasza. A tárgyalásokon az angolai és mozambiki nemzeti felszabadító mozgalmak több vezetője é s Willian Eteki Mbovmova, az Afrikai Egy­ségszervezet főtitkára is részt vesz. A két szemben álló angolai felszabadítási szervezet az An­golai Népi Feiszabadílási Mozgalom (MPLA) és az An­golai Nemzeti Felszabadítási Front (FNLA) egységfront ki­alakításában egyezett meg. A megegyezés vasárnap kétnapos csúcstalálkozó után közös köz­leményben hozták nyilvános­ságra. A közleményben bejelentet­ték, .liegy az MPLA az elkö­vetkező napokban kongresz- szust tart. Az egységfrontról szóló határozat a kongresszus után lép életbe. A kongresszuson várakozá­sok szerint választásokat tar­tanak az MPLA vezetésében meglevő nézeteltérések megol­dására. Ezek a nézeteltérések eddig lehetetlenné tették az érdemi tárgyalásokat a két mozgalom közötti egységről. A közös közleményt Marien Ngouabi kongói, Julius Nye- rere tanzániai, Sese-Seko Mo­butu zairei, Kenneth Kaunda zambiai elnök, Roberto Hol­den, az FNLA és Agostinho Neto, az MPLA vezetője írták alá. SZOVJET—OLASZ közös közleményt adtak ki abból az alkalomból, hogy Aldo Moro olasz külügyminiszter július 24-től 29-ig hivatalos látoga­tást tett a Szovjetunióban. A SZOVJET FŐVÁROSBAN bejelentették, hogy Edward Gierek, a LEMP Központi Bi zottságának első titkára az SZKP Központi Bizottságának meghívására üdülésre a Szov­jetunióba érkezett. AZ USA KÉPVISELÖHÁ- ZÁNAK jogügyi bizottsága hétfőn délután folytatja a Ni xon elnök elleni vádemelési indítvány megvizsgálását, és szavazni fog a második cikke­lyéről. Sierra Leone A századik ENSZ-tagállam Dr. Siaka P. Stevensnek, Sierra Leone Köztársaság elnöki­nek személyében a 2,5 millió lakosú afrikai ország halat, szellemű vezetőjét, az afrikai földrész jelentős politikusát ü-u vözölhetjttk hazánkban. Magyarországi látogatásával Losonci.. Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének a múlt év novemberé­ben Sierra Leone-ben tett hivatalos látogatását viszonozza, aki az első nem afrikai államfőként folytatott tárgyalásokat Sierra Leone Köztársaság elnökével. Dr. Siaka P. Stevens, Sierra Leune Köztársaság elnöke 1903. augusztus 24-én született a déli tartományban fekvő Moyamba ne­vű községben. Felsőfokú tanulmá­nyait hazájában, majd 1947—48-ban az oxfordi Ruskin College-ben folytatta. Egyike volt azoknak, akik meg­alapították az Egyesült Bányászok Szövetségét, s 13 évig a szervezet függetlenített főtitkára volt. Ké­sőbb a Sierra Leone-i szakszerve­zeti kongresszus főtitkára volt. 1951-ben a protektorátus köz­gyűlése megválasztotta a tör­vényhozó tanács tagjának, ö volt Sierra Leone első föld-, bánya- és munkaügyi minisztere. Hazája képviseletében részt vett az 1960. évi londoni alkotmányozó konferencián, élesen ellenezte az Angliával kötendő védelmi egyez­ményt; meghirdette a „választáso­kat még a függetlenség előtt!” el­nevezésű mozgalmat. Ebből a mozgalomból jött létre 1960. szep­tember 13-án az össznépi Kong­resszus Párt (APC). az 1962-es vá­lasztások után Stevens lett az el­lenzék vezére. Az 1967. évi általá­nos választásokon az APC győ­zött, Stevens miniszterelnök lett, azonban katonai puccs megakadá­lyozta hivatalba lépését. A pol­gári hatalomhoz való visszatérés után, 1968 áprilisában ismét Ste- venset választották meg miniszter- elnöknek. 1971 áprilisában, a köztársaság megalakulásakor miniszterelnök és Sierra Leone államelnöke lett. Hazánk és Sierra Leone po­litikai kapcsolatai nem régi keletűek: 1969. november 10-éh jött létre a diplomáciai érintkezés. A két ország vi­szonyának alakulásában je­lentős tényező, hogy Sierra Leone vezetői a szocialista jellegű fejlődés hívei, bár je­lenleg még sok akadály áll az ország gyorsabb előrehaladá­sának útjában. A volt angol gyarmattartók jelenléte és be­folyása miatt a nemzeti bur­zsoázia és a haladó értelmiség érdekeit képviselő párt, a Stevens elnök vezette összné­pi Kongresszus Párt haladó programja is csak fokozato­san valósítható meg. Az or­szág függetlenné válását (1961) követő csaknem egy évtizedes időszak egymást követő kor­mányai kifejezetten nyugatba­rát. politikát folytattak, s ez tükröződött az ország belpoli­tikai életében is. A kormány elleni puccskísérlet leverése, majd a köztársaság 1971. ápri­lis 19-i kikiáltása után, s az 1973-as parlamenti választá­sok eredményeként megszilár­dult Stevens elnök és pártjá­nak helyzete. Programjának megvalósítá­sába az Össznépi Kongresszus Párt a parasztokat és munká­sokat is bevonja. Legfonto­sabb feladatának tekinti a gyarmati múlt következtében elmaradott gazdasági élet fíig- getlenítését a külföldi tőke befolyásától. Az országban megindult építőmunka egyik formája az önerő jegyében meghirdetett mozgalom: a rendelkezésre álló helyi munkaerő felhasz­nálásával utakat építenek, egészségügyi, szociális és egyéb intézményeket hoznak létre. Jelentős az előrehaladás a közoktatás terén. ‘ Gazdaságának fejlesztésében Sierra Leone — a kölcsönös előnyök elve alapján — ha­zánkat is partnerei közé sorol­ja. Kereskedelmi kapcsola­tainkat a múlt év júniusában Sierra Leonében aláírt hosszú lejáratú kereskedelmi megál­lapodás szabályozza. Államel­nökünk látogatása során pe­dig a tárgyaló delegációk megállapodtak, hogy afrikai partnerük a számára nélkü­lözhetetlen kisüzemek létesíté­se, mezőgazdasági és textilipa­ri gépek, kórházi berendezé­sek, gyógyszerek és sportfel­szerelések vásárlása céljából delegációt küld hazánkba. A közelmúltban magyar küldött­ség járt Freetownban, s a tárgyalások eredményeként parafálták a két ország kö­zötti légügyi egyezményt, amelyet a közeli hónapokban Budapesten írnak majd alá. A két ország közötti műszaki­tudományos együttműködést szintén megállapodás szabá­lyozza. Sierra Leone — amelyet 1961. szeptember 27-én 100. tagállamként vettek fel az ENSZ-be — antikolonialista politikát folytat. Külpolitiká­jában egyre inkább előtérbe kerül az el nem kötelezettség elve. Mind szélesebben együtt­működik a fejlődő országok­kal, s jó kapcsolatok kialakí­tására törekszik a szocialista országokkal. sáról a vasútépítésre vitte a küldöttek hatszázfős csapatát. Mindenesetre máris több cikkét közölte lapja az új vasút­építőkről. Olyanokról számol be, akik már 10—15 éve vasutat építenek, vagyis régi .ismerősök, és ifjakat említ, akik lelkesen, bátran nekivágtak. A kipróbált építők közül Uszty-Kutban a szálloda étter­mében találkozott az egyik tervezővel, Mihail Krasznoscse- kowal. Szerencséjükre tudtak beszélgetni, s ez is a BAM-nak volt köszönhető, a zenekar ugyanis a szokottnál csendesebben játszott, mivel a dobos elment a tajgába a vasútvonal alapo­zóival. A szibériai vasútépítő harminc éve már, hogy a járhatat­lanba „lép” be acél sínéivel, nem titkolja a nehézségeket, a fagyott talajt, a mocsaras részeket, a meredek emelkedőket. S a költségeket kívánja csökkenteni, ésszerűbb felhasználással, jobb szervezéssel. Lehet miből, mert másfél millió rubel körül­belül egy kilométernyi acélsín költsége. Érdemes-e? E kérdésre érdembeli választ ad egyrészt a tajga gazdag kincse, a rengeteg ásvány, érc. S ez a vasút­vonal legalább akkora jelentőségű Kelet- és Északkelet-Szi- béria részére, mint hajdanán a földrésznek a transzszibériai vasútvonal volt. A már meglévő vasúti település, építőtábor a legtöbb helyen néhány száz. legfeljebb néhány ezer lakost számlál, önkéntelenül is az jut az ember eszébe, hogy a 3 ezer lakosú vasúti településből, Novonyikolajevszkből fejlődött ki a mai másfél milliós lakosságú ipari, tudományos és kultu­rális központ — Novoszibirszk. És a régebbi Irkutszk hol lenne vajon vasút köré fejlődött óriási üzemei nélkül. Bratszk meg a környék lakóinak szeme láttára nőtt egy faerdőből az ener­getikai, az aluminium- és papíripar bázisává, s a több tízezer gyártelepek immáron egy kétszázezer lakosú várossá ölel­keznek. Azbesztmezőkről, gázról, molibdénről, nikkelről és aranyról, és ki tudja még milyen kincsről tudnak, de az épí­tők jó része annak is tudatában van, hogy a legsűrűbb tajga is áttörhető, a legnagyobb hideg is legyőzhető. Közülük so­kan néhány száz kilométernyi vonatúton túljutottak, s nem állnak meg a végállomásig. Közben persze nő az építők serege, a napokban érkezik a BAM-építkezésre az egyetemisták népes osztaga, ők egy nyá­ron át vesznek részt a feladatokban, de a nagy szovjet ország minden részéből érkező ifjú építők többsége valószínű végleg idekötd sorsát e tájhoz, a vasúthoz, s mindahhoz, melyet ea máris jelent, s a jövőben jelenteni fog. A SZOVjct ország és a világ már ismert egy új fogal­mat — BAM — Bajkál—Amur vasútvonal, pedig az építke­zés mégcsak az elején tart, de máris fogalom. S egy. két 10— 20 év múlva? Nem kell merész jósnak lenni ahhoz, hogy a mai tajga helyén olyán ipari központok mellett haladjanak majd a vasúti szerelvények, mint ma az Urálban. az Angara és Jenyiszej mentén. Bányász Béla A Bajkál—Amur vasútvonal Ez a vasúti pálya még csak a tervasztalon létezik, a költségvetésben szerepel és az ifjú építők izmaiban feszül, de máris ezernyi izgalmat kínál, megmozgátja a fantáziát, az enyémet azért is, mert építői közül többel az Angara mentén találkoztam. Ott is a tajgán törtek át, de hót ez a mostani vas­úti pálya (a Bajkál—Amur vasútvonal, orosz rövidítése BAM) jelentősége csali a transzszibériai vasútvonallal mérhető. Azzal halad nagyjában párhuzamosan, csak egy kicsit északabbra, s a végállomása az Amur menti Komszomolszk lesz. A több mint 3200 kilométeres vasútvonal azért is nagy vállalkozás, mert a vasúti sinek zömében olyan vidéket szel­nek át, melyen a helyi, nem túlságosan nagy létszámú vadász- és halászseregen, valamint a medvéken, no és a geológusokon kívül nem sok élőlény fordult meg. A geológusoknak nem volt könnyű áthatolni a rengete­gen, de érdemes volt dacolni a hideggel, hóviharokkal és a fenyőket éltető tajga zömében állandóan fagyos talaját ku­tatva, óriási nyersanyagkészletekre bukkantak: rézércet a leendő vasútvonal mentén annyit találtak, hogy a legmeré­szebb mesemondó sem merne ennyit kitalálni. Ráadásul kül­színi bányászassál feltárható. Van bőven víz is, még akkor is, ha a folyókat az év nagyobb részében jégpáncél borítja. S ar­ról sem kell külön említést tenni, hogy a vadon több milliárd tonnányi papír, cellulóz forrása is. Az csak növeli a jelentő­ségét e vidéknek, hogy nem túl messze a vasút nyomvonalá­tól szén- és gázmezők vannak. A BAM-vasútvonal terve már a 30-as évek óta foglalkoztatja a szakértőket, tervezőket, a második világháború azonban közbeszólt, később a könnyeb­ben megközelíthető Angara és Jenyiszej környéke került elő­térbe, erre létesültek a vízi erőművek, aluminium- és cellulóz­kombinátok. Mindez azonban lényegében a Bajkál—Amui vasútvonalat is előkészítette. Tessék csak a térképre nézni, s Uszty-Kuttól nyugat felé nézni — Bratszk és Tajset állomá­sokra figyelni. Ez utóbbi kettőről az elmúlt években mindenki, aki Szibériában járt, szót ejtett. Mindkettő nagyipari köz­ponttá fejlődött 10—15 év alatt, s kiindulópontjává, felvonu­lási terepévé a BAM-nak is, hiszen az új vasútvonal Uszty- Kutnál csatlakozik a már megépült s eddig szárnyvonalként kezelt részhez. A geológusok régóta járják a vidéket, jelenleg is már Uszty-Kuttól, majdnem 300 kilométeres szakaszon jelölték ki a nyomvonalat. Ezt még csak az újságokból, tévéhíradóból is­merem, de az Angara és Jenyiszej valamint az Ob folyók kör­nyékén — mint már említettem — sokat beszélgettem vasút­építőkkel. Néhányukkal Leonyid Sinkarjovnak az Izvesztyija irkutszki tudósítójának társaságában. Sinkarjov szerelmese és ió ismerője Szibériának, tizenöt éve már, hogy e vidékről tu­dósít. ismerősei, barátai az építők, akiket erőművekről és szárnyvonalakról ismer, s természetesen most is elindult ta­lán azzal a vonattal, mely a Komszomol XVII. kongresszu-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents