Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-04 / 154. szám

MBGTtt Tg Kfúntw 1974. JÚLIUS 4., CSÜTÖRTÖK Nyitás a csillagtetős színházakban Szombaton: bemutató előadás Szentendrén Évek óta jóformán folyama­tosak — a hivatalos évad végeztével is — a színházi előadások szerte az országban, mert miután a kőszínházak bezárják kapuikat, megnyílnak a szabadtéri színpadok, s a legkülönfélébb jellegű előadá­sokkal várják a közönségüket. A hagyományaiban legrégibb csillagtetős színház a Margit­szigeti Szabadtéri Színpad, már meg is kezdte előadásait, amint tegnapi lapunkban be­számoltunk Erkel Ferenc nép­szerű operájának, a Hunyadi Lászlónak rangos szereplőgár­dával előadott bemutatójáról^ Városmajor, Parkszínpad, Körszínház A könnyebb nyári szórako­zást kedvelők is megtalálják ez idén a nekik tetsző műsoro­kat: a Városmajori Szabadtéri Színpad már játssza Valentyin Katajev szovjet szerzőnek az 1940-es években írt kétrészes zenés bohózatát, a Bolond va­sárnapot, Bodrogi Gyulával és yoith Ágival a főszerepekben. A Budai Parkszínpad Lehár Ferenc örökzöld operettjét, a Luxemburg grófját tűzte mű­sorára Békeffi István és Kel­lér Dezső átdolgozásában, Vá­mos László rendezésében. Nagy közönségsikerre számíta­nak, amit jelez, hogy augusz­tus 20-ig, hétfő és kedd kivé­telével, minden este játsszák a darabot parádés szereposztás­ban: Németh Sándorral, Le- hoczky Zsuzsával, Tolnai Klá­rival, Bilicsi Tivadarral, Már­kus Lászlóval a főbb szere­pekben. Július 5-én este a Kör­színház mutatkozik be új he­lyén, a városligeti volt osztrák kiállítási pavilonban, a Szé­chenyi fürdővel szemben. Az idén is — a Ramajana, a Csúsingura, a Karagöz után — keleti mesevilággal jelent­kezik: Ezeregyéjszaka címmel. A perzsa, arab mesevilág kü­lönösen értékes darabjaiból, drámai elemeiből dr. Ortutay Gyula akadémikus állította össze az előadást, amelyet ez­úttal is Kazimir Károly ren­dez. Tanácsadóként működik közre az előadás minél hite­lesebb atmoszférája érdekében Germanus Gyula akadémikus, az arab kultúra világhírű tu­dósa. A főbb szerepekben Ko­zák András, Esztergályos Ce­cília, Szabó Gyula, Drahota Andrea, Nagy Attila, Rátonyi Róbert lép fel. Összesen tizen­öt előadásban mutatják be a darabot A kávéház — a Teátrumban Szombaton este két bemu­tató is lesz: Szentendrén és a Margitszigeten. A szentendrei előadás egy­úttal megnyitója is a Teátrum idei sorozatának, amelyben ti­zennégy alkalommal kerül színre — este fél nyolc órai kezdettel — a város főterén Carlo Goldoni A kávéház cí­mű háromfelvonásos víg játé­ka, Révay József fordításában, Zsámbéki Gábor rendezésében. A XVIII. századi olasz szín­pad újrateremtőjének e víg­játéka kiválóan illik a hangu­latos szentendrei környezetbe, s ápolja tovább az ott kiala­kult, immár jó néhány éves hagyományokat. A darab színhelye: egy velencei utca­sarok, szemben három üzlet, középütt a kávéház, balra egy borbélyműhely, jobbra egy titkos kártyabarlang-tulajdo- nos lakása. Most a szentendrei főtér szolgáltatja majd a ma­ga sajátos adottságaival e színhelyet, amelyhez a díszlet- tervező Szinte Gábornak tu­lajdonképpen adaptálnia kel­lett ötletes elgondolásait. A darab cselekménye fordu­latos, vidám és karakteriszti­kus jellemrajzokkal, szatirikus éllel megfogalmazott, mely re­mélhetően még inkább fölerő­södik a kitűnő szereplők tol­mácsolásában. A főszerepet Garas Dezső kapta, a többi jelentősebb szerepben Iglódi István, Csomós Mari, Márton András, Vajda László, Mesz- léry Judit, Egri Kati, Piróth Gyula, Koltai Róbert, Major Pál, Kristóf Tibor, Jordán Ta­más játszik. Operák — balettek A Margitszigeten ugyancsak szombaton este újabb opera­bemutató lesz: Arrigo Boito (1842—1918) olasz zeneszerző Mefistofele című művét adják elő, amelyet Goethe tragédiá­jára komponált. A nagy felké­szültségű muzsikus az itáliai reneszánsz eszméit igyekezett ébren tartani a romantika ko­rában, s e legjelentősebb mű­vében sokkal hitelesebben és nemesebb veretűen alkalmaz­kodva Goethe művéhez, mint a népszerű Gounod-opera. Kö­zéppontjába Mefistofelét he­lyezi (így nevezik az olaszok Mefisztót), amely nem nélkü­lözi nála sem a naiv romanti­kus vonásokat, Margitja azon­ban sokkal reálisabb nőfigura, mint a Gounod-operában, a múlt századi nőideállal szem­ben sokkal modernebb jelen­ség. A Mikó András rendezte elő­adást Lamberto Gardelli, a vi­lágszerte ismert dirigens, ve­zényli öt estén. A címszerepet Jevgenyij Nyeszterenko kitűnő szovjet énekes alakítja, s fel­lép még két olasz művész: Robleto Merolla, Maria Chia­ra, valamint az Operaház mű­vészei közül Szirmay Márta, Nagy János, Horváth Eszter és mások. A Margitszigeten július 13- án és még négy estén Verdi Aida című operáját játsszák ugyancsak Mikó András rendezésében s Lamberto Gar- delli vezénylésével, kiemelke­dő nemzetközi szereposztás­ban. A főbb szerepeket énekli Alekszandra Milcseva (Bulgá­ria), Annabelle Barnard (USA), . Kónya Sándor (USA), Jevgenyij Nyeszterenko (Szov­jetunió), Kónya Lajos (Romá­nia), valamint Gregor József, Takács Klára, Nagy János. Augusztus 7-én a Bjelorusz Állami Akadémiai Nagyszín­ház balettegyüttesének ven­dégjátéka lesz a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon: Bizet, Minkusz, Borogyin műveiből adnak elő. — Augusztus 10-én és 23-án a Magyar Állami Né­pi Együttes, augusztus 15, 16 és 17-én pedig a Jugoszláv Ál­lami Táncegyüttes lép fel a Margitszigeten. A legnagyobb szabadféri Az ország legnagyobb csil­lagtetős színháza ahová Pest megyéből is évről-évre sokan látogatnak, a több mint ötezer főt befogadó Szegedi Szabad­téri Játékok július 20-án szom­baton kezdi idei előadássoro­zatát Vörösmarty Mihály Czil- lei és a Hunyadiak című drá­májával Marton Endre rende­zésében. a főbb szerepekben Sinkovits Imrével, Lukács Margittal, Váradi Hédivel, Kállai Ferenccel és Szacsvay | Lászlóval. (A további előadá­sok: július 21 és 27.) A Szegedi Szabadtéri Színpadon a soron következő bemutató július 26- án (majd még háromszor) Ka- csóh Pongrác János vitéz című daljátéka, Horváth Zoltán ren­dezésében, a címszerepben Gyimesi Kálmánnal. Iluska: Házy Erzsébet, a francia ki­rálylány Berdál Valéria, a mostoha Gobbi Hilda. Augusztus 3-án és 4-én Csajkovszkij Hattyúk tava balettjével lép fel Szegeden a Bjelorusz Állami Akadémiai Nagyszínház balettegyüttese. Ugyancsak Szegeden augusz­tus 9. 11. 19-én Puccini Turandot című operáját mutatják be Szinetár Miklós rendezésében Vaszy Viktor vezényletével, nemzetközi szereposztásban. A főbb szereplők: Delfina Abro- ziak (Lengyelország). Maria Angela Rosati (Olaszország). Gaetano Bardini (Olaszország). Radnat György. Palcsó Sán­dor. Gregor József, Külkey László. A hagyományoknak megfe­lelően a Szegedi Szabadtéri Tát ékok záróelőadását ezúttal is augusztus 20-án. alkotmá- u'umk ünnenén rendűik: Táncra, muzsikára címmel a Magyar Állami Népi Együttes lép fel, amely előzőleg augusz­tus 15-én és 18-án is bemutat­ja műsorát Barlangszínház és Királypince Noha nem szabadtéri elő­adásnak mondható, mégis a különleges nyári rendezvé­nyek sorába tartozik a sopron- fertőrákosi Barlangszínház előadása. Ezúttal július 18-án az Iphigeneia mondakör két motívumát állították színpad­ra két feldolgozásban. Az Ip­higeneia Auliszban című tra­gédiát Euripidész tollából, az Iphigeneia Tauriszban című tragédiát Goethétől mutatják be Devecseri Gábor, illet­ve Csengeri János fordí­tásában. Az előadást Vá- radi György rendezi, a főbb szerepeket Patassy Tibor, Spányik Éva, Ronyecz Mária, Bajka Pál, Mester János, Solti Bertalan, Újlaki Károly játsz- sza. Augusztus végén — 27-i kez­dettel az idén is jelentkezik a Budai Várszínpad, a Király­pince, ahol a Nemzeti Színház előadásaként mutatják be Illés Endre Egyszárnyú madarak című darabját, Egri István rendezésében. Mindezeken kívül is több más műsorral jelentkezik még az idei nyár. Így például is­mét lesznek Zenélővdvar hangversenyek, ám ezúttal nem a Pest megyei Tanács ud­varán, hanem Budán, az Űri utca 62. szám alatt, a Várban. Kellemes és hangulatos kör­nyezetben Pest megye is ren­dez azonban hangversenyeket, mégpedig az elmúlt években népszerűvé vált helyen: a vác- rátóti botanikuskertben. ★ E gazdag — és az előző fel­sorolásban csak a legjelentő­sebbeket bemutató — idei nyári programhoz mostmár csak az kell, hogy a jelenlegi változékony időjárás helyett felhőtlen nyáresték köszöntse­nek a csillagtetős színházakra — SZÓ — Zeneiskola Dabason Eddig nem volt zeneiskolája Dabas nagyközségnek. A ko­rábbi években igény nemigen mutatkozott rá. Két esztendő óta azonban a járási hivatal művelődésügyi osztályának kezdeményezésére rendszere­sen rendeztek hangversenye­ket a járási hivatal díszter­mében. Ennek nyomán egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a zene iránt. Ezt a helyes törekvést erősí­tette a tavaly nyáron első íz­ben megrendezett dabasi kó­rustalálkozó, amely szinte ki­robbanó sikert aratott a da- basiak körében. Az idén ismét nagy sikerrel rendezték meg. A zene népszerűsítésének, megszerettetésének munkájá­ban nagy feladatot vállalt magára Török György, a da­basi gimnázium és általános iskola karvezető zenetanára. A nemes törekvés arra késztette a nagyköz­ség tanácsát, hogy lehe­tőséget biztosítson a rendszeres zeneoktatásnak. Amikor a közelmúltban fel­szabadult egy erre a célra igen alkalmas épület, azt át­adták a zeneiskola létesítésé­nek céljaira. Az épület fel­újítása és berendezése után, amely több mint háromszáz- ezer forintba kerül, szeptembertől megkezdhe­ti munkáját Dabason a Dunakeszi Állami Zeneis­kola kihelyezett tagozata. Egyelőre negyvennégy gyerek tanulhat majd a zeneiskolá­ban, huszonketten a zongora-, tizen a hegedű- és tizenketten a rézfúvósszakon. A további tervekben szere­pel a zeneiskola önállósítása, s akkor már nem csupán a dabasi gyerekek, hanem a já­rás más településeinek a gyerekei is zenét tanulhatnak majd az iskola falai között. Parkjában pedig a jövő év tavaszától kezdve szabadtéri hangversenyeket rendeznek. HETI FILMJEGYZET Teresa doktornő Jelenet a Teresa doktornő című filmből Furcsa mikrovilágot tár fel előttünk, ez a lengyel film, Andrzej Piotrowski alkotása. Alig néhány személy mozog ebben a világban, de amit e személyek sorsában megis­merünk, mégis kitágítja, ál­talánosabb érvényre emeli Teresa doktornő és húga, Ania történetét. De hát csakugyan az ár­ván maradt két testvér itt a főszereplő? Látszólag igen. Te­resa, aki húsz évvel idősebb tizenhat esztendős gimnazis­ta kishúgánál, élete nagy emberi és erkölcsi kötelessé­gének érzi, hogy felnevelje a lányt, s nem is akárhogyan, hanem nyugodt, jó anyagi körülmények között, a meg­felelő iskolákba járatva, s emberileg is okosan, értően formálva. Ismerős típus ez, a másokért áldozatokra kész emberé. Teresa azonban nemcsak gondoskodó testvér, hanem egészséges fiatal nő is, akinek megvan a maga érzelmi élete, de ezt is alá­rendeli Ania érdekeinek. És itt következik be az a belső törés, amely végeredményben a leginkább izgatja Piotrows­kit, a rendezőt. Teresa ugyan­is, aki olyan precízen elren­dezte az életét, találkozik egy aiig húszéves fiúval, aki be­leszeret — és akibe ő is bele­szeret. Nem az öregedő nő kétségbeesett kapaszkodása ez az őt is megfiatalító fiatal férfiba, hanem az első igazán őszinte, önkontrollok fegyel­mét lerázó érzés Teresa éle­tében. Piotrowsk.it tehát inkább egy emberi magatartásforma veszélyei, esetleges csődje ér­dekli, s azt akarja hangsú­lyozni, hogy az önfeláldo­zás, az áldozatvállalás sem lehet saját énünk, természe­tünk és természetes érzéseink megtagadására indok. Ilyen értelemben több a Teresa doktornő, mint két nővér tör­ténete. Ugyanakkor azonban nem tud megszabadulni a film sok banális mozzanat­tól, s a jó színészi játék el­lenére sem képes eléggé meg­győző jellemábrázoló erővel sugározni a nézőhöz a film fő gondolatát. Talán egy mar­kánsabb írói alapanyag se­gíthetett volna ezen. Francia kapcsolat A határokon átlépő, nem­zetközi bűnözés, és a nem­zetközi bűnüldözés napjaink­ban leginkább előtérben álló területe a kábítószercsempé­szés világa. Dollárok száz­Filmankét - élet közelben Népművelőnek lenni nem tartozik a legkönnyebb fel­adatok közé. A népművelés­nek ugyanis nincsenek írott törvényei, de jószerivel még szabályai sem. A népművelő­nek szinte mindenhez érte­nie kell: az esztétikai érték­ítélettől a szervezésen át egé­szen a plakátkészítésig. Ám még akkor sem biztos, hogy minden úgy sikerül, ahogyan eltervezte. Dicséretes ittlét A Szentendrei nyár egyik rendezvénysorozatának pél­dául az indulása jól tükrözi: mennyi buktatóval kell ma még megküzdenie egy műve­lődési központ igazgatójának. A program, amelyről szó van, a Filmek és aikotóik című sorozat. Az ötlet feltétlenül dicsé­retes: négy héten át egy-egy alkalommal bemutatni a Ba­lázs Béla Filmstúdió alkotá­sait a tizenöt évvel ezelőtti indulástól egészen napjain­kig. Bemutatni az alkotásokat és természetesen alkotóikat is, akik közül nem egy ma már a magyar filmgyártás él­vonalába tartozik, mint pél­dául Sára Sándor, Kása Fe­renc, Szabó István, Huszárik Zoltán és Gábor Pál. A „kellékek ” Mi is kell egy ilyen tartal­mas és érdeklődésre számot tartó programsorozat összeál­lításához? Kell először is egy vitavezető, aki négy estén át végigkalauzolja az érdeklődő­ket a magyar rövidfilmek fej­lődéstörténetén. Perjést Bar­nabás, a szentendrei József Attila Művelődési Központ igazgatója talált ilyen em­bert, Csányi Miklós filmren­dező személyében, aki szíve­sen vállalkozott — mint en­nek a tizenöt esztendős útnak az egyik részese — az előadó és vitavezető szerepére. Kel­lenek továbbá filmek, ame­lyeket a téma kidolgozásakor megfelelően összeválogattak. Kell egy terem, ahol a filme­ket levetítik, s erre kitűnően alkalmas miliőt biztosít a művelődési központ pince­klubja. Kell egy vetítőgép, amellyel a művelődési köz­pont rendelkezik. S természe­tesen kell a megfelelő propa­ganda, amely időben felhív­ja a figyelmet a tervezett programsorozatra. S végül, az előbbiekből adódóan: közön­ség kell, amely részese az ese­ményeknek. Látszólag csak ennyi min­den kellett ahhoz, hogy ked­den este megkezdődhessen ez a minden tekintetben hasz­nos, a közművelődést feltét­lenül szolgáló előadássorozat. Egy kis nézeteltérés És most lássuk, hogyan vá­lik valósággá mindaz, amit elterveznek. Háromnegyed órával az elő­adás előtt megérkezett a ren­dező-előadó, gépkocsijában nyolcdoboznyi filmmel. A pinceklubban is gyülekeztek már a fiatalok. Látszólag te­hát minden a legnagyobb rendben, amikor, mint derült égből a villámcsapás, kide­rült, hogy a jó előkészítés so- I rán egyetlen apróságról meg­feledkeztek. Pontosabban ar­ról, hogy egyeztessék a be­mutatásra kerülő filmek és a rendelkezésre álló vetítő­gép méreteit. A harmincöt milliméteres filmeket nem le­hetett befűzni egy tizenhat milliméteres filmek vetíté­sére alkalmas gépbe. Most mi legyen? — hang­zott el a kérdés. — Ha már így történt, ne küldjük el a gyerekeket — ez volt Csányi Miklós véle­ménye. — Én szívesen tartok előadást a Balázs Béla Film­stúdió tizenöt esztendejéről. A művelődési központ ve­zetői is így vélekedtek. S amíg a rendező-viitavezető a vetítésre egybegyűlt fiatalok­kal beszélgetett az indulás nehéz éveiről, az első alkotá­sok buktatóiról és sikereiről, addig a művelődési központ vezetői kapcsolatot kerestek a szomszédságban lévő film­színház vezetőivel: segítse­nek, ha már így történt a do­log. Sikeres finálé A mozi vezetői — s ez di­cséretükre válik — szívesen vállalkoztak a filmek levetí- tésére, persze, csak a máso­dik mozielőadás befejezése után, háromnegyed kilenckor. A kérdés most már csak az volt: együtt maradnak-e dél­után hattól este kilencig a fiatalok, hosy ne csak hall­janak a filmekről, hanem meg is nézhessék azokat. Együtt maradtak, sőt, meg­duplázódott a számuk, ami­kor híre ment, hogy este ki­lenckor vetítik a filmeket. Igaz, ebben a késői időpont­ban már csak két film. Szabó István: Te és Lugossy László: Különös melódia című alko­tásának bemutatására kerül­hetett sor — a résztvevő fia­talok mégsem bánták meg a program elhúzódását. A sok újat és érdekeset mondó be­szélgetést jól egészítették ki a látott filmek. Lehetett már vagy tíz óra is, amikor azzal búcsúzott egymástól közönség, rende­ző és népművelő: egy hét múlva újra találkozunk. Prukner Pál milliói forognak ezekben az „ügyletekben”, érthető tehát, hogy ha kell, agyafúrtsággal, ha kell erőszakkal, ha kell, pénzzel, s ha kell, gyilkosság­gal is megvédik a Nagy Üz­letet azok,, akik az egész, pre­cízen és megbízhatóan meg­szervezett hálózat kormány­kerekénél állnak. Csakhogy éppen a főnökö­ket nem tudja megtalálni a rendőrség. A legritkább eset, hogy a parányi fogaskerék helyett (egyszerű kis heroin­árusok) a motorra, vagy leg­alább a differenciálra buk­kannának. A Francia kap­csolat című film, melyet Ro­bin Moore kitűnő bűnügyi regénye nyomán William Fri- edkin rendezett, éppen ar­ról szól, hogyan bukkan két nyomozó, Doyle és Russo, hosszú, szívós, eredményte­lennek tűnő nyomozás után, szinte véletlenül, a fontos szálra, s miképp igyekeznek felgöngyölíteni egy hatalmas, szerteágazó szervezetet. Ez eddig nem különböztetné meg ezt az amerikai filmet szám­talan társától, hiszen a bűn és annak üldözése minden kri­mi alapja. De a Francia kap­csolat ennél tovább megy. A közelmúltban látott olasz bűnügyi filmekhez hasonlóan részint (nevezzük így) jellem- krimit nyújt, azaz nemcsak sematikus figurák, hanem életteli hősök mozognak a vásznon, életteli szituációk­kal, részint pedig — és ez talán a légérdekesebb voná­sa — fokozatosan feltárja előttünk az üldöző és az ül­dözött már-már azonosuló lelkivilágát. Sok jó színész — Gene Hackman, mint Doyle, Fer­nando Rey, mint a csempész­főnök. Roy Schneider, mint Russo, Marcel Bozzufi. mint Nicoli. a bérgyilkos és csem­pész, Frederic de Pasquale, mint kettős életű tévésztár, Tony LoBianco, mint a he­roinbár tulajdonosa — ját­szik a filmben, amelynek végkicsengése kissé fejbe kólintó az izgalmak után: az elfogottakra enyhe büntetés vár, a főbűnöst el sem fog­ták, a buzgó nyomozót pe­dig kiteszik az állásából. A kábítószer-maffia erősebb a bűnüldöző szerveknél — ezt a keserű tanulságot szűri le ez a film is. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents