Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-23 / 170. szám

1974. JULIUS 23., KEDD KŐSZOBRÁSZOK A műemlékek megszépítő'] Visegrád, modern faberaká- sos kapu, mellette tábla: Or­szágos Műemléki Felügyelőség visegrádi építésvezetősége. Az udvarban szobrok, nagy kő­pillérek, faragott párkány­oszlopok. A műhelyben két fiatal nő és egy szakállas fér­fi agyagból kör alakú fal­idomot mintáz. Kiss Mihály, kőszobrászt kértem meg, hogy mutassa be az építésvezető­ség munkáját, s a restauráló szobrászok életét. Az elhelyezkedés — Alföldi vagyok, makói. 1951-ben születtem, apám kő­műves anyám hivatalsegéd. A nyolc általános elvégzése után a szegedi Tömörkény képzőművészeti gimnázium­ban tanultam, a szobrász­szakon. Leérettségiztem, kő- szobrász szakmunkás-bizo­nyítványt szereztem — így lesz valakiből koszobrász. — És hogyan talál állást magának a kőszobrász? — Négy éven át nem tud­tam a szakmámban elhelyez­kedni. Voltam tüzépes. sírkő­faragó, segédmunkás, pincér, öntöző, s két évig katona. Semmiképpen sem akartam műköves lenni. Dolgoztam egy építészmérnöknél, aki az ap­jától örökölte a sírkőműhelyt. A mérnök mindent gépesí­tett, könnyű volt a munka, de keveset is fizetett. Meg másért sem kedveltem ezt a helyet: a megrendelő ízlése döntött, hogy milyent farag­junk, meg hát nem lehet íz­lést formálni a temetőben. Megdöbbentett, hogy negy­venéves emberek előre meg­csináltatják a sírkövüket, lát­ni akarják, hogy mi lesz a fe­jük fölött... — Hogyan találtak el Vi- segrádra? — öten vagyunk itt osz­tálytársak Szegedről, egyikőnk hívta a másikat. Jól érezzük magunkat, hiszen huszonéve­sek vagyunk, s anyagilag is jobban járunk: a sírköves ne­kem hétforintos órabért fi­zetett, itt minden hatvan per­cem 17 forintot ér. Két éve alapították ezt az építésve­zetőséget, másfél éve Viseg- rádon faragom a követ. A restaurálás — Milyen munka várja a kőszobrászt az Országos Mű­emléki Felügyelőségnél? — Restaurálunk, a kisebb munkákat kapjuk, a nagy fel­adatok a soproniakra várnak. Most a jászberényi járásbí­róság épületének szobrait szé­pítjük meg. Az egyik alak lá­ba hiányzott, sokféle tervet készítettünk, amíg megtalál­tuk azt a formát, ami a ré­gi hű mása. De elhasználó­dott az egész kő — az 1830-as évekből való a szobor —, hosz- szú munka volt letisztítani, egy-másfél hónapig tartott. — Az elmúlt másfél évben melyik munka volt a legemlé­kezetesebb? — Talán a vértesszentke- reszti románkori templom res­taurálása. Csodálatos ez a műemlék. A templom bordái­nál az átívelések elindítása volt a feladatunk. A nagysá­got érzékeltetendő: az átíve­lés 6 méter 70 centi magas, 25 mázsás kövekkel dolgoztunk, ezt emelgettük — kézzel. Többször ellenőriztük a be­építést, gyönyörködtünk: ha kész lesz, sokan járnak majd oda. Vagy szép feladat volt, amikor a visegrádi fellegvár Herkules kútjának kávakö­veiről csináltunk másolatot. Az alkotás — A kőszobrász szakmun­kásban bizonyára élnek mű­vészi ambíciók? — Ötünk közül most ketten mentek felvételizni a Képző- művészeti Főiskolára, az egyik hatodszor próbálkozik. Ne­kem más a véleményem: jobb nagyszerű szakmunkásnak, mint középszerű szobrászmű­vésznek lenni. Mi megtanul­tunk a kővel bánni, minden­kinek a tehetségén múlik, hogy milyen gondolatot tud lehelni a kőbe. valóban művésszé tud-e válni? — Van-e lehetőség Visegrá- don a művészi ambíciók ki­élésére? — Engedélyezték, hogy itt a műhelyben dolgozhatunk, követ is kapunk néha, ha ki­marad. — S mi az alkotás a restau­ráló munkában? — Megtalálni a régi forma hű mását. Ehhez kellene, több segítség, mert „tudatlanul” hamis dolgokat lehet csinálni. Kevés a lehetőség, hogy utá­namehessünk a témának, olyan igazolvány kellene, amellyel beengednek a mú­zeumok raktáraiba is. A kéz íve Kiss Mihály bemutatta mun­kájukat. Az egyik műhelyben hatalmas keresetre feszített Jézus-szobor restaurálását végzik: egy kezet pótoltak, végignézhettem a gipszmin­tákon, hogyan formálódott fi­nom ívűvé, lággyá kísérletről kísérletre ez a kéz, amely ma még elüt a szobortól, de a restaurátorok arra is képe­sek, hogy a mai követ „meg- öregítsék”. Körben a falakon pedig a kőszobrász-szakmunkások al­kotásai láthatók, portrék, kis­plasztikák, térdíszek — , az önkifejezés szép tárgyai. A régi mű szépségének vissza­adása, s a mai szépség meg­alkotása tehát egyszerre te­heti harmóniikussá a kőszob­rászok életét. Akik pedig vi­szonzásul a műemlékek meg­szépítésével szolgálják a né­zők, a látogatók gyönyörkö­dését. F. P. Értelmiség a mezőgazdaságban A KÖZVÉLEMÉNYBEN a mezőgazdasági értelmiséggel kapcsolatban makacsul tartja magát néhány nézet. Ezek: a mezőgazdasági jellegű egyete­mekre és főiskolákra már kö­zepes végzettséggel is könnyű bejutni, mert kevés a jelent­kező; egyes téeszekben azért nincs agrármérnök, mert a végzett fiatalok nem akarnak vidékre menni, inkább elhe­lyezkednek városban, más szakmában. A dolgon úgy ‘ le­hetne segíteni, ha speciális szakmákra képeznék ki a fia­talokat. Most pedig lássuk, mi a tényleges helyzet. Az idei tanévben az 1974- ben vagy régebben érettségi­zettek közül a műszaki egye­temekre nagyjából kereken kétszer annyian jelentkeztek, mint ahány férőhely van. Ez­zel szemben a mintegy kétezer mezőgazdasági egyetemi és fő­iskolai férőhelyre több mint ötezren jelentkeztek. A jelent­kezés aránya tehát lényegesen magasabb, mint a műszaki egyetemeken. Ez tehát az érdeklődés a pálya iránt. És mekkora az ér­deklődés, a gyakorlat, a „vi­dék” iránt? Tavaly 1740 fiatal végzett a mezőgazdasági pá­lyára felkészítő egyetemeken és főiskolákon. Ezek hetven százaléka bejelentette, hogy közvetlenül a gyakorlatban vállalt állást. Egy részük nem jelentett be semmit, de bizo­nyos, hogy ebből a részből is számosán mentek téeszbe vagy állami gazdaságba. Ki­mondhatjuk tehát, hogy a vég­zős mérnökök nem félnek sem a gyakorlattól, sem a vidék­től. Ehhez persze hozzájárul, hogy kereken kétszer annyi állást hirdettek meg, mint ahány végzős hallgató volt. A GYAKORLATBAN való elhelyezkedést a biztató kilá­tásokon túl még két tényező segíti. Egyik, hogy a hallgatók túlnyomó része vidéki gyerek és a megyei vezetőik már ta­nulmányaik során is foglal­koznak velük, megmutatják nekik a várható lehetőségeket. A másik, hogy a hallgatók negyven százaléka társadalmi ösztöndíjas, ök kötelesek ab­ban az üzemben munkát vál­lalni, amely az ösztöndíjat fo­lyósította. Ezt a rendszert so­kan bírálták, mondván, hogy A főváros kapujában Járőrkocsin, sötétedésig , %.rfui a Két árhullám alakult ki a Dunán. Az első az egy héttel ezelőtti bőséges csapadék ha­tására jött létre és jelenleg Győr térségében tetőzik. A második árhullám pedig az utóbbi napokban lehullott csa­padék hatására indult el a folyó ausztriai szakaszán. En­nek megfelelően korábban számítottnál magasabb víz­szint várható Budapestnél. Az első áradás alapján mára 530 centiméter körüli tetőzést je­leztek, s a második hullám­ban érkező víz a számítások szerint utoléri az előtte hala­dó áradást, „megnyújtja”, és némileg emeli szintjét. Esze­rint később, csütörtökön és pénteken tetőzik Budapestnél a Duna, 600 centiméter körüli vízszinttel. így több mint egy méterrel marad el az alsó rakpart szintjétől. A meteoro­lógiai jelzések szerint a Du­na felső szakaszának vízgyűj­tő területén a következő na­pokban már nem várható újabb jelentős csapadék. Mint június 1. óta minden hétköznap és vasárnap, július 21-én is kint voltak a Pest megyei autópálya rendőrség munkatársai a „főváros kapu­jában”, hogy torlódás és bal­esetmentes . forgalmat , bizto­sítsanak a bevezető úton és utakra. A hűvös délután tel­jes létszámban gyülekeztek a járőrök azM 7-es ésazM.l- es út elágazásában,. Mohot Árpád rendőr, főhadnagy,. , az autópálya rendőrség Pest me­gyei szakaszának parancsno­ka rövid eligazítást tartott a négy járőrautóban és a for­galomban gyorsan cirkáló BMW motorkerékpárokon he­lyet foglalóknak, Aztán kez­dődött a szolgálat. Mi az RA 23—78 rendszámú járőrautó­ban tettük meg sok oda-visz- sza-fordulókban az Osztya- penkó szobor és a Martonvá- sár közötti, valamint az M 1- es autópályára eső szakaszt A 12 órás szolgálat alatt 1 zony, so< kilométert futnak le ezek a kocsik. Tárcsa - nyugdíjban A munka rendkívül sokol dalú. Nemcsak a közlekedés ellenőrzésére terjed ki a fi­gyelem, hanem közbiztonság feladatokat is ellátnak az autópálya rendőrség szak­képzett munkatársai. A tech­nikát is fokozatosan fejlesz­tik: a tárcsa néhány hete az autópályán-autóúton is ide­jét múlt eszközzé vált. He­lyette valamennyi járőrkocsít gépjármű-leállító készülékkel szereltek fel. Sötétedés után világító irányítóbottal dolgoz­nak. Betűrendes társalgási szótár segítségével négy vi­lágnyelven tudják megértet­ni magukat a külföldi turis­tákkal, bár ebben az autó­ban a szótár ritkán került elő, mert Varga János rendőr főtörzsőrmester és Tóth Jó­zsef őrmester folyékonyan be­szél lengyelül, csehül, oro­szul, illetve . németül. Arra, hogy idegen nyelvtudásukat hasznosítsák, a szolgálat kez­detén úgyszólván lépten-nyo­mon lehetőség nyílt. Töb' külföldi turista nem volt tisztában azzal, hogy a sztrá­dán gyalogosoknak tilos tar­tózkodni. Gyors intézkedések — Proszin hojtye naszpak ... Kérem, menjenek vissza a benzinkúthoz — magyarázta Varga főtörzsőrmester három lengyel fiatalnak. Itt nem szabad ácsorogni.. Néhány aprónak tűnő, de fontos intézkedés: elakad' autósoknak hívják fel a fi­gyelmét, helyezzék ki az el­akadást jelző háromszöget Másutt szintén elakadt autó­suk üzennek a „sárga angya­loknak”, jöjjenek értük! Egyik ponton lengyelek inte­getnek: kifolyt a hűtővíz! Kannát nyújtanak át, kérik, töltsük meg, ők tájékozatla­nok, nem tudják, hol lehet vizet venni. Zsögön B. Sándor törzsőrmester, aki a volánt fogja, készségesen segít. Pe­dig nincs könnyű dolga, mert egy-egy megáÚó után még a rendőrautónak sem könnyű visszasorolni a gépjárművek közé. Négy óra után tovább sűrűsödik a sor. A járőr tag­jai szerint ez még semmi, látni kéne., mi van egy-egy kánikulai vasárnapon. Semmi rendkívüli Budaörs fölött megjelentik a helikopter. Mohos főhadnagy, aki állandó kapcsolatot tart a légirendészeti bázissal, ez­úttal nem kap külön utasítást rádión, tehát nincs sehol for­galmi torlódás. Az M 1-es autóúton egy baktató fiatalember, Mada­rász László biatorbágyi lakos bukkan elénk: gyalog vágott neki a hazafelé vezető útnak. Lehetséges, hogy nem ismer­né a szabályt? Autópályán, autóúton gyalogosoknak köz­lekedni tilos! Megbírságolják. Alkonyodik. Az autósor végeláthatatlan színes pántli­kává válik. Egy ponton ki­sebb torlódás keletkezik. Két jugoszláv daruskocsi kevere­dett bele valahogy a forga­lomba. Azonnal és udvaria­san leterelik mindkettőt az autópályáról. Még az utat is megmutatják, merre tovább. Általános vélemény: nem akadt rendkívüli feladat, de hiszen tulajdonképpen ez a cél. P. Zs. előfordulhat: a hallgató to­vább akar tanulni, vagy a kül­dő üzemnek nem is lesz rá szüksége. Mindkét aggodalom helytálló volt, ma azonban a helyzet már nem merev. Ka a hallgatót egy téesz „pénzel­te”, de egy állami gazdaság akarja alkalmazni, akkor le­hetőség van arra, hogy az ál­lami gazdaság visszatérítse a téesznek a folyósított ösztön­díjat. Ha pedig a téeszben nincs alkalmas munkahely, akkor lehetőség van arra, hogy a járáson vagy a megyén beiül más téesznél helyezkedjen el. Sokt-e a mezőgazdasági ér­telmiségi vagy kevés? A vá­lasz egyértelmű: kevés. Külön problémáit okoz, hogy a mezőgazdasági üzemeknek nem csupán mezőgazdasági szakemberekre van szükségük. Kell még például közgazdász, jogász, építészmérnök stb. vagyis olyan szakember, akit más egyetemeken, főiskolákon képeznek ki. Ilyen szakembe­rekhez hozzájutni azonban rendkívül nehéz, egyszerűen azért, mert ezeken az egye­temeken nem számolnak a mezőgazdaság igényeivel. Kell-e mezőgazdasági szak­embereket speciális pályára kiképezni? A vita még tart, de sokkal erősebbnek tűnik az az álláspont, amely szerint nem. A mezőgazdasági pálya , már most is meglehetősen tagolt. Tavaly például az egyeteme­ken (a főiskolák nélkül' 708-an végeztek. Közöttük csak 317 volt az agrármérnök, tehát régi fogalmaink szerint „agronómus”. A többiek pedig: 142 mezőgazdasági gépész- mérnök, 125 kertészmérnök.. 57 állatorvos és 67 erdőmér- nök. A túlságosan szűk szakmára képzéssel óvatosan kell bán­nunk. Szarvason például folyik öntözőmérnök-képzés. Buda­pesten pedig volt kisállatte­nyésztő kar. Ezeket a hallga­tókat azonban nem volt köny.z nyű elhelyezni, mert öt évvel előre nagyon nehéz volt meg- saccolni, hány öntözőmérnök vagy hány kisállattenyésztő keli. Ezt az utóbbi kart meg is szüntették. Szarvason viszont teljes növénytermesztő képzést kapnak a hallgatók és ehhez adalékként az öntözést. KÉTSÉGTELEN, hogy a jö­vőben egyre több, szűk terü­letre specializált szakemberre lesz szükségünk. A zártrend­szerű növénytermesztés, az iparszerű állattenyésztő tele­pek, a közös vállalkozások stb, mind speciális munkaterüle­tek. A szakemberek mai vé­leménye szerint azonban az egyetemeken nem úgy kell a képzést megváltoztatni, hogy csak a szűk szakmára képez­zünk, hanem úgy, hogy a vég­zős hallgató képes legyen gyorsan elsajátítani a külön­leges munkakörhöz szükséges ismereteket. Legyen alaposabb műszáléi és kémiai felkészült­sége, legyen alkalmas a tanu­lásra. tehát a diploma után — szakkifejezéssel: posztgraduá- lisan — szerezze meg a spe­ciális képzettséget. Földeák! Béla MÁR CSÁK 5 NAPIG PIK4MEK Árengedményes vasár július 5-től 27-ig 20%-os árengedménnyel 10%-os árengedménnyel 20%-os árengedménnyel 20%-os árengedménnyel

Next

/
Thumbnails
Contents