Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-03 / 153. szám

0 „...MIT ÉRÜNK" Eredményhirdetés, előtt és után I. ÉVFOLYAM, 28. SZÄM 1974. JÚLIUS 3., SZERDA Könyvtár 30 ezer forintért A KKMV vállalata... ELŐBBRE HOZTÁK A HATÁRIDŐKET Az MSZMP XI. kongresszu­sa, továbbá hazánk felszaba­dulásának 30. évfordulója tisz­teletére a gödöllői székhelyű Közép-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói is megtették vállalásaikat. Az 51-es építésvezetőség a budaörsi (észak-nyugati) 300 lakásos lakótelep belső köz- művesítési munkáit ez év szep­tember 30-a helyett július 30- ig elkészíti. A műszaki osztály a gödöllői János utcai mun­káslakások négy épületének úgynevezett cölöpalapozási kiviteli terveit és költségveté­sét július 15-ig elkészíti, hogy a kivitelezés soron kívül meg­kezdődhessen. A 14-es építés- vezetőség az aszódi 1500 köb­méteres szennyvíztisztító tele­pet — jóval előbbre hozva a határidőt — november 30-ra próbaüzemelésre átadja. Néhány vállalás nem, érinti ugyan a járást, sőt, a megyét sem, hiszen a vállalatnak Bu­dapesten is vannak munkate­rületei. Felajánlották például, hogy a főváros XIV. kerüle­tében, az Ond vezér téren a 19' lakásos lakótelep négy, épületének alapozási határ­idejét előbbre hozzák, s ha­sonlóképpen módosította az átadási határidőt a vállalat 53-as építésvezetősége is, amely Csepeli Papírgyár szennyvízcsatornáját építi. A vállalat dolgozóinak szo­ciális és kulturális igényeinek jobb kielégítésére ä vállalat az év augusztus 20-ra 30 ezer forintos indulási költséggel önálló szakszervezeti könyv- tár/at hoz létre. A sportolási lehetőségek gyarapítására az idén 60 ezer forintot fordít a vállalat. A munkakörülmé­nyek javítására, a szociális lé­tesítmények építésére 1,8 mil­lió forintot szánnak. A szocialista brigádok eb­ben az évben mintegy 140 ezer forint értékű, munkaidőn túli társadalmi munkát vállaltak; érdemes közülük a jelentőseb­beket . megemlíteni. Terepren­dezést végeznek Gödöllőn, az Imre utcai általános iskolá­nál, a Mátfás király úti isko­la «bővítésénél pedig bonta­nak, továbbá kőműves- és ácsmunkákkal segítenek. Vál­laltak társadalmi munkát Bu­dapesten is, a Hermina utcai óvoda építésén, a Törökvész utcai isko’a sporttelepének te­reprendezésén. fb Felmérés a nagy családosokról A Gödöllői Városi Tanács ifjúsági és gyermekvédelmi bizottsága legutóbb az isko­lás korú gyermekes családok vizsgálatával foglalkozott. Megállapította, hogy Gödöllőn 88 négynél több gyermekes család él; közülük 8, vagy annál többgyermekes: 14 csa­lád. Ikladiak — Vietnamért Az ezerszemélyes vietnami szakmunkásképző intézet anyagi fedezetének előterem téséétt indult mozgalomhoz az ikladi Ipari Műszergyár KISZ-esei is csatlakoztak. A 370 fiatal vállalta, hogy az év végéig 40 ezer i forint értékű társadalmi munkát elv4|ezve — főként villanymotorokat csomagolva — segít összegyűj­teni az intézet felépítéséhez szükséges pénzt. — A Gödöllő és Vidéke ÄFESZ keretében megala­kult Mogyoródon a kerté­szeti és kisállattenyésztő szakcsoport. Az új szakcso­portnak 52 tagja van. Ritkán dönt egy zsűri a kö­zönség kívánságának megfele­lően. A nézőknek és a szerep­lőknek mindig van külön sza­vazatuk, és nem lehet minden­kinek igazságot szolgáltatni. Különösen nehéz dolga van a zsűrinek akkor, ha a közönség egyúttal szereplő is. A veres- egyházi III. Váci Mihály-sza- valóverseny, irodalmi színpad és ifjúsági klubtalálkozó bíráló bizottságának ítéleteivel sem értett mindenki egyet. Bár a díjak kiosztására, a helyezé­sek ismertetésére csak a har­madik napon, vasárnap este került sor, a versenyzők között már az első nap estéjén élénk viták alakultak ki. A találkozó produkciói in­dulatokat váltottak ki: az if­júsági ház, a művelődési köz­pont s a szállást adó tábor szinte minden sarkában kis csoportok beszélgettek. Szorti- baton délután tudták meg a fiatalok, hogy kik bizonyultak a legjobbaknak: a zsűri beje­lentette, hogy a vasárnapi gá­laesten a dunakeszi, a bagi, az erdőkertesi és a domonyi iro­dalmi színpad mutatkozhat be. Mindenki tippelt, vajon a négy Pásztor Béla, a veresegyházi nagyközségi tanács elnöke a buda* 'i Perem irodalmi színpadnak adta át a nagyközségi tanács külön» diját. színpad között hogyan alakul majd a sorrend, kié lesz a ván­dorserleg? A színpadok tagjai egymásnak magyarázták, hogy szerintük mi jó és mi rossz az egyes előadásokban. Vasárnap Az Aszód és Vidéke AfESZ domonyi Napsugár együttese József Attila verseiből készült bemutatójának a címe: Elégia. A képen Ber­ták Málta, a színpad egyik tagja, aki a domonyi művelődési ház igazgatója, mellette Zdenkó Ferenc irodalmi színpadi tag. Világrekordot repült 60 esztendeje Építették: Aszódon A Közlekedési Múzeumban várja látogatóit a magyar technikatörténet egyik becses ritkasága A századforduló körüli idő­ben még a közúti közlekedés fontos eszköze volt a lovas kocsi, a hintó. 1907-ben, az 'igazságügymi­niszter engedélyével és fenn­hatósága alatt, az aszódi fiú- javító-nevelö intézetben ko­csigyártó ipariskolát szervez­tek, jól felszerelt munkahe­lyekkel, műhelyekkel. A négy­éves képzés során a kocsi­gyártás egyes szakmáit: a bognár, kovács, ko­csilakatos, kárpitos, ny#r- gős. fényező ipart sajátítot­ták el a javító-nevelő inté­zetben tartott fiatalok. Az új intézmény kettős célt szol­gált: hasznos munkával fog­lalkoztatni és szakmai isme­retekre tanítani a fiúkat, másrészt az elképzelhető leg­olcsóbb munlcaerőhöz juttat­ta az ipart. Az automobilgyár A technika fejlődésére újabb közlekedési iparágat honosí­tottak meg hazánkban, a gép- járműipart, ennék egy korai képviselője volt az 1912. no­vember 20-án, a brémai autó- és motorgyár közreműködésé­vel. 500 ezer korona alaptő­kével alakult Magyar Lloyd Automobil- és Motorgyár Rt. Az új gyár telephelye Aszó­don, a javítóintézet területén volt és kezdte kiszorítani a már akkorra halódó kocsi- és hintógyártást. Az új vállalat a termelési kapacitás bővítésének re­ményében korszerű, nagy gyá­ri csarnokot emeltetett. A ta­nulóképzés kibővült az autó­motorszerelés és egyéb, a gép­járműépítéshez szükséges szakmákkal. A közben bekövetkezett gazdasági válság, az átmene­ti iparpangás a részvényesek 1 elképzeléseit romba döntötte, a társaság a várt rendelést nem kapta meg. Ebben az időben . Európa felett már az első világhá­■ ború felhői tornyosultak. Az akkor még csak 10 éve fel­talált és gyorsan fejlődő-tö- kélétesedő repülőgépre nagy jövő vár egy háborúban — így elmélkedtek a világon a tőkések és az imperialista ál­lamok vezetői. (És utána hány­szor! Sajnos, a technikatör­ténet sok olyan új és béké­ben is remekül felhasznál­ható eszközt, találmányt, gé­■ pet, berendezést ismer, ame­lyet a háború, a háborús ké­szülődés hívott életre.) A tőkés vállalkozók ha­zánkban is nagy jövedelmet reméltek a repülőgépipar meg­teremtésétől. Az első hazai repülőgépgyár már 1912. vé­gén megalakult Budapesten, majd pár évvel később hatal­mas gyártelepet létesített az akkor Pest megyéhez tarto­zó Albertfalva község terü­letén. Siker az első versenyen A második repülőgépgyár gondolata — hogy az aszódi automobilgyárat új részvé­nyesek* bevonásával repülő- gépgyárrá kell átszervezni —, már 1913-ban felvetődött. Az aszódi Magyar Lloyd Repü­lőgép- és Motorgyár Rt. hi­vatalosan csak 1914. május 1-én alakult, de a munka már kora tavasszal elkezdődött. Az új gyár vezérigazgató­ja az osztrák származású Bier Henrik lett, aki előzőleg a lipcsei repülőgépgyárnak volt az igazgatója Az aszódi gyár vezetősége és munkásai ma­gyar állampolgárok voltak. A Budapesti Közlekedési Múzeum állandó kiállitásán magára vonja a látogató fi­gyelmét a nagycsarnok tető- szerkezetére felfüggesztett kétfedelű repülőgép, az első, iparilag előállított magyar lé­gi jármű, az aszódi Magyar Lloyd Repülőgép- és Motor­gyár első önálló terméke. Éz a kétüléses repülőgép — amely sikeresen vészelte át a két világháború pusztítá­sait — ma féltett kincse a múzeumnak és rendkívül ér­tékes példánya a sajnálatosan kevés hazai technikatörténe­ti emléknek. A repülőgépen a 40.01 gyári jelzésen kívül a törzs végén 20-as szám is látható. Ez azt jelenti, hogy a repülőgép a Bécs melletti asperni repülő­téren 1914. június végén meg­rendezett versenyen ezzel a startszámmal indult. A versenyről a Neue Freie Presse című bécsi * napilap 1914. június 30-i számának 17. oldalán ezt olvashatjuk: „I. ülj. Magyar Lloyd kétfedelű hadirepülőgép. Repülte (június 27- én.. — A szerk.) Bier Henrik. Leg­nagyobb magasság: 6170 máer. Világrekord. S0 méterrel maga­sabb, mint az t-íUiigi utas nélküli világrekord.” Az aszódi gép utassal is (utas + pilóta) repült világ­rekordot. 1914. június 21-én: 4120, június 28-án pedig 5400 méter magasra emelkedett. Az aszódi gyár világrekor­dot elért gépében Hiero hat­hengeres, soros, vízhűtéses, 140 lóerős motor volt beépítve. ”...történelmi beccsel bír” Érdekes a repülőgép további sorsára is visszatekinteni. A bécsi repülőverseny után a jármű sok eseménynek volt részese. De jobb, ha fellapoz­zuk az 1917. év április—június között Budapesten rendezett hadirepülőgép-kiállítás tárgy­mutatóját — gépünket két másik, ugyancsak a Lloyd- gyárban készült repülőgép tár­saságában ott mutatták be először a közönségnek. A könyvecske 43. oldalán így ír a rekorder gépről: „ . .. E hadirepülőgéppel leg­gyakrabban Dworzák kapitány, Picler főhadnagy és Ek>bos őrmes­ter pilóták repültek, és hogy hányszor voLtak a legnagyobb életveszélynek kitéve, azt a tör­zsön és a szárnyakon látható, lö­véseiktől eredő találatok mutatják. Kétévi hűséges szolgálat után a repülőgép a gyárhoz került v.'sz- sza, a gyárvezetőség pedig a légi veteránt, mely úgy ipari, mint sport- és haditechnikai szem­pontból Magyarország részére tör­ténelmi beccsel bír, a Magyar Kir. Közlekedésügyi Múzeumnak ajánlotta fel.” A híres repülőgépet a két világháború között a Közleke­dési Múzeum nagycsarnoká­ban helyezték el. A második világháborúban — hogy csak tárgyunknál maradjunk — a múzeumot ért bombatámadás sok értékes repülőgépet sem­Az öreg gép a —* felújítás után. misített meg. Szerencse, hogy a magyar repüléstörténet e jelentős tárgyi emléke a pusz­tulástól megmenekült. A második világháború után a Közlekedési Múzeum épüle­tének helyreállítása érdeké­ben az összes helyiséget át­menetileg ki kellett üríteni, a kiállítási tárgyakat különbö­ző raktárakban elhelyezni. - A híressé vált repülőgép is egyik hangárból a másikba vándo­rolt, a gyakori kényszerű köl­töztetés nem használt neki. Társadalmi munkában A gépnek a felszabadulás utáni első, közönség előtti be­mutatójára. 1959-ben a Nem­zeti Múzeum és a Legújabbko- ri Történeti Múzeum közös rendezésében, a Tanácsköztár­saság 40. évfordulója tisztele­tére készült kiállításon került sor. Ehhez azonban fel kellett újítani. Ezt a MALÉV KISZ- szervezete — tanácsköztársa­sági felajánlásként — társa­dalmi munkában, nagy lelke­sedéssel vállalta. Ehhez a fel­ajánláshoz csatlakozott több idősebb szakember is. A Köz­lekedési Múzeumnak sikerült két — akkor már nagyon idős — mérnököt felkutatni, akik mint az aszódi Magyar Lloyd Repülőgépgyár alkalmazottai, részt vettek a gépek építésé­ben. A MALÉV KISZ-istái a két veterán repülős szakmai tanácsai és felügyelete mellett állította helyre a neves jár­művet. A Nemzeti Múzeumban hat hónapig volt kiállítva a re­pülőgép, majd utána újra rak­tárba került. A Közlekedési Múzeum 1966-ban újjáépült és a látogatók . előtt megnyitotta kapuit, de megfelelő hely hiá­nya miatt .csak az 1971-ben újjárendezett kiállításon vált lehetővé e légi jármű végleges múzeumi elhelyezése. A repülőgép-matuzsálem, a Magyar Lloyd — legrégibb re­pülési emlékünk, a magyar technikatörténet ritkasága — most 60 éve repülte sokáig meg nem döntött magassági világrekordját. Rév Pál délelőtt a döntőbe jutott 13 szavaló lépett színpadra. A felcsattanó tapsok tükrözték a közönség véleményét, jóvá- hagyták a zsűri döntését, amely 5 fiatalt minősített a legjobb­nak. ' i A szavalok fellépése után — a helyezések közlése nélkül — a zsűri értékelte az egyes iro­dalmi színpadok produkcióját. Nehéz volt az előadásokat mi­nősíteni, mert az irodalmi színpadi előadások három, egymással össze nem mérhető műfajt képviseltek. A túrái, a kartali, a bagi és a vecsési iro­dalmi színpad hagyományos feldolgozással és rendezéssel lépett a színpadra. A domo­nyi és az erdőkertesi csoport egy-egy mondanivaló kifejezé­séhez válogatott össze verse­ket, novellarészleteket, s moz­gásuk, színpadi kultúrájuk színházi hatást keltett. A du­nakeszi irodalmi színpad kép­viselte a harmadik műfajt, ők tíz éve dolgoznak együtt. Ki- forott játékstílussal, ízléssel úgy választották meg a műso­rukat, hogy a színpadok egyes tagjai egyéniségüknek megfe­lelő szerepet kapjanak. Sárttha Ferenc Halálnak halálával és a Nácik című novelláját mu­tatták be: a játék, a rendezés összhangja egységes produk­ciót eredményezett, egyértelmű mondanivalót közvetített. ■ A zsűri értékelése után a színpadok tagjai álltak fel, s mondtak egymásról kritikát. A szavakból, a bírálatokból ér­ződött, hogy szeretettel, fele­lősséggel, segíteniakarással fi­gyelik, értékelik egymás mun­káját. A veresegyházi három­napos találkozó legnagyobb ér­demének talán az mondható, Molnár Klári veresegyházi sza­való kapta az egyik második dí­jat. hogy nem az egyes csoportok elkülönült bemutatóján volt a hangsúly, hanem a közös, alko­tó beszélgetéseken. Ahogyan a domonyiak mondták: „örü­lünk, hogy itt voltunk, mert már fél éve készült a műso­runk, de eddig még senki nem mondta, hogy mit érünk, hogy mi jó, mi rossz abban, amit csinálunk”. Ö. E. Apróhirdetéseket felveszünk naponta 9 órától 13 óráig a Gödöllő, és Vidéke szerkesztőségében, a gépfrónőnél. Kossuth Lajos u. 25.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents