Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-18 / 166. szám

VÁC I NAPL0 A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁS A Á VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE »■Mr}:-' I XVIII. ÉVFOLYAM, 166. SZÁM 1974. JÚLIUS 18., CSÜTÖRTÖK Alagi Állami Tangazdaság [ehetőség a természetbeni bérezésre Intézkedések — az aratás sikeréért Az Alagi Állami Tangazda­ság szakszervezeti bizottsága a bérgazdálkodás jelenlegi helyzetéről, az anyagi, erköl­csi ösztönzők alkalmazásáról, valamint a gazdaság munka- védelmi helyzetéről tárgyalt, de e napirendi pontokkal ösz- szefüggően, szóba került az aratás, a betakarítás sikere érdekében hozott több intéz­kedés is. Időszerű és hasznos volt. hogy a szakszervezeti bizott­ság az említett témák megvi­tatását napirendre tűzte, az aratás sikeres lebonyo­lítása ugyanis nagyban íiigg a megfelelő, ösztön­ző bérezési formától, de e fontos munka végzése fokozott balesetveszélyt is rejt magában. Újjászervezték a munka­védelmi őrhálózatot, mely je­lenleg aktívan tevékenyke­dik. Sikeresen zajlottak le a kerületekben az aratási gép­szemlék, melyekkel egy idő­ben megtartották az aratással kapcsolatos munkavédelmi és tűzrendészet! oktatást is. Minden munkanap reggelén o Megyek Vácott, a Csikón Jó­zsef utcán, a vasútállomás fe­lé. Megszokott, beidegződött út ez már, minden reggel hét óra előtt néhány perccel. Is­merősek a reggel árnyalatai, a munkába siető emberek. Tu­dom, ki szokott sietni, futva cigarettázni, ki ébred fel ide­jében, és ki kel fel későn. Bizonyára az én mozgásom­ról, arcvonásaimról is sok mindent leolvasnak az embe­rek, akikkel ilyenkor talál­kozom. Valahol Budapesten, a körúton, mosolyogva ismer­nénk fel, és köszöntenénk egy­mást, itt csak névtelen isme­rősök vagyunk, szótlanul el­sietünk egymás mellett. kerítést? Így most még ren­dezetlenebb és sivárabb ez a környék. © © Mintha egy város lakossága és gépkocsiparkja áramlana reggelenként egy másik város felé, olyan forgalmas már ez a 'Deákvárról a belváros felé ve­zető útvonal. Robbanásszerűen előz, szin­te a ruhámat érinti, úgy szá­guld tova, neki az alagút tor­kának egy személykocsi. Töb­ben is szidják vezetőjét, de mire megjegyeznék a rend­számát, el is tűnik a szem elöl. Legalább száz kilométeres se­bességgel száguld. Rendszerint a Könnyűipari Öntöde előtt találkozunk az első szembejövő gépkocsi- és autóbuszkaravánnal. Légör­vényt kavarnak maguk után. porfelhő száll az emberek ruhájára, szemébe, tüdejére. Minden munkanap reggelén. Nem vagyok matematikus, nem tudom kiszámítani, mi­iven mennyiséget jelenthet szervezetünknek a napi átlag egész évi mennyisége. i — Portalanítani kellene az utakat — vélekedem. — Nem ez a megfelelő meg­oldás — válaszol gyakori úti­társam —, le kellene zárni az autók elöl a forgalmat. A Se­bes Imre aluljáró szélesebb és kisebb a gyalogosforgalma. A járműveknek arra nem lenne nagy kerülő. — A gépkocsivezetők bizo­nyára nem örülnének egy ilyen megoldásnak — gondo­lom. Figyelemre méltó a gazda­ság vezetőségének az a hatá­rozata, mely szerint az aratá­si munkákban részt vevő dol­gozók részére megadja a ter­mészetbeni bérezés lehetősé­gét, meghatározva kerüle­tenként a felhasználható ga­bona mennyiségét: az alagi kerületben 150, a kéripusztai- ban 100. a szobiban 100, a vá­ci kerületben pedig 150 má­zsa, összesen 500 mázsa ga­bonát lehet természetbeni ke­resetként kiadni. A természetbeni bérezés formáját a kerületek ma­guk határozhatják meg, általános követelmény vi­szont velük szemben, hogy a veszteségmentes betakarításhoz maximális feltételeket biztosítsanak. Aratni még a korszerű kom­bájnokkal is nehéz, ezért az aratási munkákban részt ve­vő dolgozók fokozottabb ellá­tást igényelnek. Ennek tuda­tában született az a határo­zat, mely szerint a dolgozók az aratás idején napi 10 fo­rint értékű hűsítő italban és bőségesebb táplálékban ré­szesülnek. Dányi Miklós © © A vonat menetrendjéhez, a gyári szirénához igazodva igyekszünk a munkába. Min­den. reggel megvillan a le­bontott kerítés mögött a te­mető nyomasztó látványa. Kik és miért bontották le a Az aluljáró keskeny járdá­ján haladva, ki kell térnem a I szembe jövők elől. Azok szó j rosan a fal mellett jönnek, én j a járda szélére kényszerülök. | Szemből lovas kocsi érkezik A járda mellett haladó állat lábai szinte érintenek. — Ha ezek most valamitől, mondjuk, egy autótól meg­vadulnának! Ijesztő gondolat. Meglehet, hogy az útitár­samnak igaza van. Kovács István Ax Hl. sz. Autójavító WáESaEat Váci Karbantartó Állomása azonnali belépésre lelvesz: — .autószerelőket, — karosszéria-lakatosokat, — autófényezőket, — autó-villanyszerelőket, — esztergályosokat, — gépjárműmérnököket, technikusokat, — adminisztratív dolgozókat. Jelentkezés: a Karbantartó Állomáson, az üzemvezetőnél. Telefon: 10—609. A FORTE SZINESFILM-LABORA TÓRIUMÁBAN Szakértelem és drága felszerelés II Hazánkban is mind nagyobb tért hódít a fotoamatőrök kö­rében a színes fényképezés: tavaly már az összes forgalom 7—8 százalékát a színes fil­mek és papírok tették ki. 1970-ben a Forte és a Foto- Optika gyárai közös színes la­boratóriumot rendeztek be. Ez a kapcsolat 1971 márciusában felbomlott, a berendezéseket, fele-fele alapon szétosztották. A Forte-nak új helyiség után kellett néznie, míg végül, Bu­dapesten megvásárolta a Mű­szeripari Művektől a Thali Kálmán utca egyik lakóházát tizenegy lakóval. Központi csarnok Az ütött-kopott épületek között nehezen találjuk meg a kirendeltséget. Ha a kapu mellett levő cégtábla nem fi­gyelmeztetne, nem is gondol­nánk, hogy az omladozó falak mögött modern laboratóriu­mok találhatók. Haraszti Mihály, a részleg vezetője: — Az épületek megvásárlá­sa után, néhány lakónak sike­rült cserelakást felajánlanunk, így a felszabadult helyiségek átalakításával megkezdhettük a munkát. 1973-ban nagy köz­ponti csarnokot építettünk, abba költöztettük véglegesen a gépeiket is. — Nehezen, lassan folyt az építkezés, mely még ma is tart, s közben eleget kellett tennünk szerződéseinknek is — mondta bevezetőként, majd végigkísértük a színes filmek útját a beérkezéstől a csoma­golásig. — A filmeket a fogadóhe­lyiségben készítik elő, s azo­nosítási szómmal látják el va­lamennyit, azután lekerülnek a laboratóriumba, ahol előhív­juk, és kívánság szerint pa­pírra is másoljuk. — Hogyan? — Nálunk minden folyamat gépesített. Az előhívást egy olasz gyártmányú Sain-Marco gépen végezzük. A kezelők feladata csak abból áll, hogy a sötétkamrában a gépbe he­lyezik a filmet, amely aztán, a futószalagon haladva, e1 őhí­vott állapotban, és teljesen megszáradva kerül ki. Az elő­hívott filmet visszaküldjük a vásárlónak, és ha megrendeli, Úttörők és kisdobosok Ég a tűz, ég a tűz, ég a tábortűz. — Jelszó? — Nem tudom, de szeret­nék bemenni. — Akkor tessék várni, hí­vom a táborügyeletest — és a kislány már el is szaladt a közelben lévő faházak egyi­kébe. Ez a párbeszéd az alsógödi úttörőtábor kapujában zaj­lott le, az őrségben lévő két úttörőkislány és közöttem. Amíg az ügyeletes. Szűcs Júlia tanárnő megérkezett, a másik őr; Takács Erzsiké el­mondta. hogy már öt napja vannak a táborban, és fél óra múlva lesz a reggeli éb­resztő. Az ébresztőig a táborügye­letes tanárnővel beszélgettem, aki elmondta, hogy 63 kisdo­bos és 25 úttörő. Főt, Kösd, Verőce és Püspökhatvan köz­ségekből vesz részt egyhetes táborozáson, melyből már csak 2 nap van hátra, pedig a nyár csak előző nap adott igazi meleget. Kürtszó liarsan Végigmentünk a csodálatos, mintegy. 10 holdas parkon, a Duna partján fekvő táboron. A gyerekek 4 és 10 ágyas faházakban laknak. Korsze­rű. hideg-meleg vizes mos­dó, zuhanyozó, konyha, étkez­de, játékszoba egészíti ki és adja meg a tábori élet kényel­mét. Beszélgetésünket kürtszó za­varja meg: a tábori kürtös, a fóti Elek Gyurka fújja az ébresztőt. A gyerekek mintha várták volna: sorra jelennek meg a borzas fejecskék a faházak ajtajában, és az első kérdés: — Juli néni, ugye, ma is fürödh etünk? — Természetesen, gyere­kek. ha jó idő lesz. Futnak a mosdóhoz, nincs rendetlenség, mindenkinek jut hely a tisztálkodáshoz. Közben találkozunk Kal- hammer Jánosné táborvezető tanárnővel, aki elmondja, mi­lyen szerencsénk van. hogy ma lőttünk: ma már igazi tábori program lesz, hacsak az időjárás megint közbe nem szól. — Az ügyeletes raj már reg­gelihez terít. A reggeli külön verseny, ki tud több szalámis vajas kenyeret megenni. A fiúk közt a kosdi Biró Fe­ri az első, nyolc szelet ke­nyeret majszolt el, a lányok közül a verőcei Rácz Aliz ötöt. Felsorakoznak a rajok, ün­nepélyes zászlófelvonás követ­kezik, majd a nyolctagú tá­bortanács, úttörők és kisdobo­sok, a fóti Kovács Mártika ve­zetésével ellenőrzik a faházak és környékük rendjét, tiszta­ságát. Ha nem is katonás, de min­den házban szép rendet talá­lunk. Ma a legszebb a Csaba­gyöngye fiú úttörőőrs körlete, lakói ezért jutalomcsokit kap­nak. Verseny, csokoládé — Délelőtt a gyerekek őrsi foglalkozást tartanak, felele­venítik az úttörő- és kisdobos- ismereteket, beszélgetnek a kirándulások szabályairól, majd kinyílnak a torkok, kö­zös daltanulás következik. A legszebben, leghangosabban a Vigyori kisdobos őrs tagjai énekelnek — mondja a tábor­parancsnok. Előkerülnek a rajzlapok, színes ceruzák, ollók. A lá­nyok körében babaöltöztető verseny következik. Rajzol­nak, szabnak a fürge ujjacs- kák. A fiú őrsök tizenegyesrúgó­bajnokságot rendeznek. A ver­senyláz a tetőfokán. Eredménvhirdetés: a nagyon sok szép baba közül a leg­szebbeket a Lekvár úttörőőrs tagjai készítették, a legtöbb tizenegyest a Winnetou kisdo­bos őrs tagjai értékesítették; a jutalom sok-sok csoki. Ismét munkában az ügyele­tes raj. Ebéd következik. Az igazán finom ebédből r°oeta is kanható. Van, aki négyszer- ötször kér. A kosdi Tőrincsi Kálmán meg is jegyzi; — Érdekes, itt az is ízlik, amit otthon egyáltalán nem is szeretek. Ebéd után szabad foglalko­zás. Az egész tábor: irány a Duna. Előkerülnek a labdák, játékok. Fürdés, hancúrozás. Róka- és nyúlvadászat Három órától expedíciós fel­derítő munka következik. Cél: a gödi Fészek megismerése. A Fészekben Várkonyi Jenő bá­csi ismerteti a helyiség múlt­ját, jelenét. Tágulnak a fénylő gyermekszemek. Ez igen, ez igazi expedíciós felfedezés! Amíg a gyerekek a Fészek­kel ismerkednek, a nevelők, Hajdú Mihályné, Főring Jó- zsefné tanárnők készítik a délutáni nyuszivadászat kellé­keit. Az elkészült nyuszikat és rókákat elrejtik a tábor különböző pontjain. Megérkeznek a gyerekek. Sorakozó! A táborvezető beje­lenti, hogy a táborban járt a szomszédos állami gazdaság igazgatója, és közölte, hogy egy róka elkergette a gazda­ság nyulait, erre futottak a tá­bor felé, és kéri a gyerekeket, keressék meg őket. — Tényleg? Tényleg? És már indul is a lázas ku­tatás. Megvan egy nyuszi itt is, ott in. — Én a rókát találtam meg! Eredményhirdetés: a leg­több nyuszit a Napsugár kis­dobos őrs találta, az egyetlen piros szeműt Véalesi Kálmán kosdi, a rókát Rácz Aliz ve­rőcei kislánv fogta el; a „gazdaság” jutalma sok-sok csoki. ★ Vacsora, majd rőzsegyűjtés, készülődés a karnevál-tábor­tűzre. Pattog a tűz, a gyerekek körjátékokat játszanak, száll a dal: — Rakd meg, rakd meg, kedves pajtás, azt a tüzet, jö­vő nyárig úgysem látunk me­gint ilyet... Rajki László Rázsavölgyi felvétel«! rövid időn belül papírra má­soljuk. — Szintén géppel? — Igen. Van két svájci Printer típusú gépünk, mely­ben száz méter hosszú papír- tekercsre másoljuk a negatí­vot. A gép automatikusan mű­ködik, ami azt jelenti, hogy az egyes felvételek közötti expozíciós különbségeket, bi­zonyos határokon belül, ön­működően korrigálja, de ké­zi beavatkozásra is lehetőség van. — A következő mozzanat: a papírt előhívjuk, egy Sain- Marco és egy NDK-gyártmá- nyú gép segítségével. Sajnos, az utóbbival műszaki prob­lémáink adódtak, rövid időn belül kicseréljük. Miért rosszak a felvételek? A beszélgetést az irodá­ban folytatjuk. — Hányám dolgoznak jelen­leg itt? — Ötvenen, egyelőre egy műszakban, de főszezonban, augusztusban és szeptember­ben kettőben. — Gyakran érkeznek rek­lamációk? — Elég sok levelet kapunk, mindre válaszolunk. Egy ré­szük jogos, el kell ismernünk, viszont, s ezt nyugodtan állít­hatom, az amatőrök nagy része tapasztalatlan. Elég, ha csak annyit mondok: kap­tunk már olyan színes filmet is előhívásra, amelyet Pajtás fényképezőgéppel készítettek. Gyakran hiba az is, hogy egy tekercs film képkockáit kü­lönböző, erősen eltérő fény­viszonyok közepette fényké­pezik, s a nagy ingadozást az előhívógép, sajnos, nem tudja korrigálni. — Más oka is van a rossz felvételeknek: jó fényképet csak jó géppel lehet készíteni, ez aranyszabály. Nálunk azon­ban, helytelenül, olcsó, egy­szerű kamerák tömeges for­galomba hozatalával népsze­rűsítik a fotózást. Az egy­szerű kamerákkal készített képek minőségileg általában kifogásolhatók, ezért előbb- utóbb az amatőrök elkedvet­lenednek. Jó lenne, ha in­kább, néhány típusból, meg­felelő minőségű gépeket hozna forgalomba az OFO­tErt. — Mi az oka, hogy a színes fotózás lassan terjed hazánk­ban? — Elsősorban a költségek gátolják gyorsabb terjedését. Annak ellenére, hogy mi gyártjuk, a színes film két­szer annyiba kerül, mint a fekete-fehér. A hazánkban forgalomban levő színes fil­mek közül a FORTE CO­LOR a legolcsóbb. A másik akadályozó tényező, hogy a színes fotózáshoz megfelelő szakértelem és felszerelés szükséges. Bővítés, új gépek — Mire számíthatnak a jö­vőben? — A filmek feldolgozását jelenleg még győzzük, de már tervezzük a laboratórium bő­vítését. Szeretnélek munkán­kat minőségileg kifogástalan­ná tenni, ennek érdekében új gépeket is beszerzőnk. — Néhány napja került forgalomba a maszkos színes film, nagvon ajánlom az ama­tőrök figvemébe. Előnye, hogy a színeket kiemeli, egységesebbé teszi, kontraszt tosabbak lesznek a képek. Furucz Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents