Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-18 / 166. szám

ALAPOSABBAN MEGISMERLEK TSZ-ÜKET A gombai Fáy András Tsz üzemegységeiben, az egyes ágazatok küldötteinek és dol­gozóinak részvételével, szem­lét tartottak. A harminctagú csoport tetszését különösen a baromfifarmon látottak nyer­ték meg. Pongrácz Sándornak, a tsz főmezőgazdászának rövid elő­adása után, Böszörményi And­rás elnökhelyettes adott átfo­gó áttekintést, majd a tsz ebé­den látta vendégül a szemle részvevőit. Ä fémnyomó üzemrészben Mutnéfalvy Adorján felvétele A közúti járműfejlesztési program keretében a Gyöm- rői Vas- és Fémipari Szövet­kezet egyebek között kor­mányköröket, vontatványcsat- lakozót is gyárt. Képünk a fémnyomő üzemrészben ké­szült: Miko* József munka közben. A PEST MÉGYeÍ HÍéfAP ,KÜL ÖNKI AO.A SA XVI. ÉVFOLYAM. 166. SZÁM 1974. JŰLIUS 18., CSÜTÖRTÖK Három hétig, vasárnap is Jó ütemben halad az aratás GONDOSKODÁS A DOLGOZÓKRÓL gon szemes termény befogadá­sára alkalmas tárolótér, vala­mint szárítóberendezés is, amely naponként 40—60 tonna mag nedvességtartalmát csök­kenti. A nyári betakarítási mun­kákban közreműködő va­lamennyi dolgozó részt vett munkavédelmi, tűz- rendészeti és balesetvédel­mi oktatáson. Benkó József tsz-elnök el­mondotta, hogy a Március 15. brigád mind a kilenc tagja se­gít a szállításban is. A nyári betakarításban részt vevő harminc dolgozó, a ha­gyománynak megfelelően, dél­ben térítés nélkül kap ebédet, melyet a Várnai Zseni brigád két-két tagja, felváltva. Sűrű- pusztán szolgál fel részükre. A tsz Március S. brigádjának . négy fiatal tagja is közremű- | ködik az aratásban, a többi j brigádtagot pedig egyéb fontos teendőkkel bízták meg. I A sülysápi Virágzó Tsz-ben gondosan felkészültek az ara­tásra. Borbás Rudolf főmező­gazdász tájékoztatása szerint a közös gazdaság három nagy magtárát fertőtlenítették, a ki- 1 jelölt bizottság a gépszemlén különösebb műszaki hibát nem észlelt. Megállapították, hogy a ren- j delkezésre álló négy SZK—4- j es kombájn kitűnően működik, a kombájnósok ugyanis próba­arattak, s a tsz 20 hektárnyi őszi árpáját rövid idő alatt le- | vágták, teljesen kifogástalanul. Az árpa jó minőségű, s a ter­vezett mennyiségnek is meg­felel. A 350 hektár búza aratása július 15-én megkezdődött. Kilencvennyolc vagon sze­mes terményre és 49 va­gon szalmára számítanak. A szalmának igen nagy a ke­letje Sülysápon, ezért mindet bálázzák, s nagy részét értéke­sítik. Ugyancsak aratásra vár 95 hektár mustár is: hektáronként 10 mázsát szeretnének betaka­rítani. Előreláthatólag meg is lesz a kívánt mennyiség. Az aratáshoz a négy kom­bájnon kívül a tsz rendelkezé­sére áll még három gépkocsi, három MTZ, nyolc pótkocsival, egy bálázó felszedőgép, egy kulizsákoló gép, továbbá 50 va­Az elnök felhívta a függetle­nített vezetők figyelmét, hogy a betakarítást végző dolgozók­kal sokkal többet kell törőd­niük, mint az előző években, még tavaly is nemegyszer el­mulasztottak például hűsítő italt adni nekik. Felelőst kell kijelölni, aki gondoskodik a tikkasztó melegben a hűsítő italok­ról. — A munka megszervezésé­ben a csoport érdekeit egyez- j tetni kell az egyéni érdekkel is, az igyekvő dolgozókat ér­demük szerint kell premizálni — hangsúlyozta Benkó Jó­zsef. majd végül megjegyezte: — A vezetőség a tagsággal egyetértésben úgy határozott, hogy az aratás ideién, amely előreláthatólag három hétig tart, szabad szombatot nem tartunk, sőt vasárnaponként is dolgozunk. Krátky László A JÁRÁSBAN MINDENÜTT Búza - ötezer hektárról Várják a másik kombájnt IDÉNY VÉGI SPORTJEGYZET Mérlegen: a Monori SE tcljcsílmcnye Az őszi szezonban így fe­jezte be szereplését a Monori SE: 11. Monor 15 4 5 6 25-34 13 Az 1973—74. évi bajnok­ságban induló csapat játék­ereje, bevonulások s egyéb okok miatt, a tavaszi szezon kezdetére észrevehetően csök­kent, reális számítások sze­rint a csapatot mégis a 4.—8. hely egyikére tarthat­ták esélyesnek, de az idő­közben ismeretessé vált át­szervezés következménye ne­héz feladat elé állította nem­csak az együttest, hanem a szakvezetést is. A gárda — a kezdeti bizonytalanság után — felnőtt a feladatokhoz, és jónak mondható eredményt produkált, amellyel elérte, hogy a megyei első osztály­ban bent maradhatott. Tavasszal tovább javult, a védelem megerősítésével. A javulás, a kapott gólokban számszerűleg is megmutat­kozott. Az első csapatba be­állított ifjúsági játékosok ál­talában a várakozásnak meg­felelően szerepeltek, elsősor­ban Kécskei L., Szolnoki, László Gy., Dódog, Paput, Dvo- rákovics és Kovács P., de dicséretre érdemesek az idő­sebb játékosok is. akik ve­zető erejét jelentették az át­alakult, megfiatalított csa­patnak, amely értékes pon­tokat tudott idegenben sze­rezni: Üllőn (2), Budaörsön (1), Perbálon (1). Isaszegen (1) és Pomázon (2), összesen hét pontot. A hazai mérleg is megfe­lelőnek mondható. A bajnokságban a csapat az alábbi helyezést érte el: 7. Monor 30 12 9 9 51 33 Csak dicséret illeti a csa­pat tagjait, akik higgadtsá­gukat mindvégig meg tudták őrizni: a teljes tavaszi sze­zonban egy játékos sem ke­rült a kiállítás sorsára. Vecséstől 1:0 arányban szen­vedtek vereséget, a Csepel Autóval szemben 4:0-ás győ­zelem, Albertirsától 1:3-as vereség, majd sorozatban, egymás után. kilenc mérkő­zésen nem kaptak ki, sem idegenben, sem odahaza. Ilyen tavaszi sorozatot ke­vés vidéki csapat mondhat a magáénak. ★ Meg kell említenünk Bur­ján Sándor és Noszvadi Ján s edzőket, akik tavasszal igen nehéz helyzetben vették át a csapat irányítását. Dicsé­ret illeti őket, amiért kísér­leteztek a fiatalokkal. volt pedagógiai érzékük, nem fél­tek a legnehezebb mérkő­zésekre egy-két fiatal játé­kost beállítani a csapatba. Szólnunk kell Solti László szakosztályvezetőről is, aki minden szabad idejét a pá­lyán tölti, a játékosok kö­zött, mindenkihez van egy-két kedves szava, de ha kell, eré­lyes is, és biztosítja az ered­ményes szerepléshez a feltéte­leket a szakosztályon belül. — Köszönettel tartozunk a szurkolóknak — mondotta —. akik idegenben és idehaza egyaránt buzdították a csapa­tot. Szeretnénk, ha a monori labdarúgók barátai a jövőben is lelkesek maradnának. Vitéz Imre Késett az aratás megkezdé­se a monori járás termelő- szövetkezeteiben is. A múlt héten azonban kivonultak a földekre a kombájnok a kö­zös gazdaságokban, s a 786 hektárnyi őszi árpa betakarí­tását már be is fejezték. Nem kevesebb, mint ötezer hektáron kell a búzát learat­niuk. Szombaton és vasár­nap sem pihentek a gépek. ★ Először Gombára, a Fáy András Tsz-be látogattunk el, ahol Borzsák Benő nö­vénytermesztő üzemágvezető ezt mondotta: — Kétségtelen, nehéz ara­tás az idei, tíz nappal ké­sőbb kezdhetünk csak hozzá. Az őszi árpát hamar betakarí­tottuk, a búzát azonban csak hétfőn kezdhettük el vágni. Bényén, a Virágkert eine- j vezésű táblán, a Claas Do- minátor kombájn szorgal­masan rótta a kilométereket, nyergében Pete Istvánnal. A váltótársat, Kármán Pált kérdeztük meg, milyen termés várható? — A harminchárom-har­mincöt mázsa biztosan meg­lesz hektáronként. Hatszáztíz hektár búzát és csaknem négyszáz hektár mustárt kell learatnunk, nagyon kellene másik gép is, egyelőre azon­ban hiába várjuk. Pongrácz Sándor főmező­gazdász is elégedetten figyel­te a kombájnok munkáját, de nem úgy az új búzát. — Nedves a gabona, csak a szárítás után tudjuk a raktárban elhelyezni a sze­meket. Mindennap várjuk a másik kombájnt, ha nem ér­kezik meg, a szomszédos kö­zös gazdaságtól kérünk segít­séget. ★ A járási hivatal élelmi­szergazdasági és kereskedel­mi osztályán kaptuk a hírt, hogy már minden járásunk- beli tsz-ben megkezdődött a búza aratása. G. J. Kényelmes fotelokban, pil- ledten szunyókálnak az idős emberek: a hosszú évtizedek zsibbaszstó fáradtsága ebéd után fátyolt von már sze­mükre. — Az átlagéletkor nyolc­van év — tájékoztat Kmetyó Jánosné, az üllői öregek nap­közi otthonának vezetője. Műsort ad a tévé, halkan szól a rádió, az újsáeok. ké­peslapok ki-kihullanak a ke­zekből. melyek ijedten kap­nak utánuk: hamar ellankad a figyelem, minduntalan el­bóbiskolnak az otthonbeliek. ★ Beszélgetve velük, kiderül, hogy múltjukban kevés volt az öröm, az olyan esemény, amelyre szívesen emlékezné­nek. — Amikor Péter-Pálkor be­álltunk a rozstáblába, amely magasabb volt, mint a föl­desúr — így az egyik —, vág­tuk valóban látástól vakulá- sig, holtfáradtan dűltünk es­te a szúrós, toklászos kévék­re. Az ujjnyi vastag szálak nyúzták a kasza élét, és az ember húsát is. Meg amikor hétrét görnyedve, heteken át. nap-nap utón szedtük a para­dicsomot! — Harmincnyolc évig, hi­bát soha el nem követve, a vasútnál, a forgalomban! — A Radiátor öntödéjében harmincöt évig, megtelne a vasútárok azzal a vízzel, amit ott kiizzadtunk. A fiatalkori mulatságokat, bálokat elfeledték, az emlé­kek semmivé váltak, mint a laposok sűrű, hajnali köde, amikor odasüt a nap. Az országút menti, egykori Fogadóra sem emlékeznek már, pedig Petőfi Sándor is megpihent ott 1847. június 13- án. ★ Az öregek napközijét hu­szonötén látogatják, rtiost azonban néhányan ki-kim a- radoznak: művelni kell a ház­táji területet. Olyan is akad, aki esetenként egy-egy napos munkát vállal. Állítólag nem öregszik meg, akinek mindig akad tennivalója. Az ellátás kifogástalan, az egészségre pedig dr. Leyrer Lóránt vigyáz. A tanács vezetői is gyakran látogatják az otthont, s nincs az a kérés, óhaj, kívánság, amely rövid időn belül ne va­lósulna meg. A tsz-vezetők sem érkeznek soha üres kézzel, ■ s ajándék olyankor nemcsak a tsz-nyug- díjasokna.k jut. Az iskolások a legszebb verseket hozzák, Tu- róczy József pedig néha-néha a rádióval versenyt énekel. A napok tehát nem unal­masak. csak hát olyan gyor­san követik egymást. Kiss Sándor Elutaztak az NDK-beli úttörők A gyömrői 4-es számú Jel- j ky András úttörőcsapat meg- ! hívására, tíz napot töltött Káp- j talanfüreden harminckilenc j NDK-beli úttörő, j A testvér úttörőcsapat tag- I jai tegnapelőtt utaztak haza. Kiállítás Üllőn Bodócsi Béla gyömrői festő­művész, lakóhelye után. Üllőn mutatta be képeit, a művelő­dési otthon klubhelyiségében. A kiállítást Béky Ferencné or- ! szággyűlési képviselő nyitot- j ta meg. A képeken a mendei dom- I bokát, a sülysópi fákat, a Pé­teri templomot, a Teleky-kas- télyt és a gyömrői tájakat lát­hatjuk: amit a festő megörö­kített, jól ismerik az üllőiek. A művész munkásságát He­gyi Füstös István író ismer­tette. A kiállítás, melynek már eddig is sok látogatója volt, a hétfők kivételével, augusztus 11-ig, naponta 13—20 óráig tekinthető meg. (em) JEGYZET Borcsa világgá ment A sülysápi Virágzó Tsz sű- rüpusztai tanyáján a mi­nap reggel különös eset tör­tént. Az izgalmat az egyik éj­jeliőr váltotta ki. Kezében butykossal, mely­ben nemes nedű jócskán ko­tyogott, az éjjeliőr elindult az istállók felé. Sajnos, máskor is iszogatott már munka köz­ben, egypárszor meg is intet­ték miatta. Körútja során ezúttal a szo­kottnál többet húzott az üveg­mCsor MOZIK Gomba: Várunk, fiú! Mo­nor: Volt egyszer egy zsaru. Űri: Hárommilliárd, lift nél­kül. Vecsés: Hárommilliárd, lift nélkül. MŰVELŐDÉSI HÁZAK Gyömrő, 14.30-tól 19 óráig: Szőnyi István rézkarcainak ki­állítása. Monor, 10-től 12-ig, il­letve 15-től 18-ig: a Nagy Ist­ván képzőművészeti csoport kiállítása. Üllő, 13-tól 19-ig: Bodócsi Béla, Jakab István és Unyi István képzőművészek ki­állítása. — Segédmotorvezetői tanfo­lyam kezdődik a monori járási művelődési házban július 23- ón, 18 órakor, melyre még el­fogadnak jelentkezéseket. VIGYÁZÓ SZEMEK Már a vadkacsák sem költenek Vecsés első vert falú házait úgy készítették, mint a fecs­kék a fészküket. A falu szé­lén agyagos talajra leltek, onnan hordták az agyagot, mélyült, szélesedett a gödör, aztán egyszer csak víz fa­kadt az alján. Akkor nekilát­hattak a vályogvetésnek is, Később már kis tavacskái voltak Vecsésnek, melyeket az 1900-as években több hol­das halastóvá egyesítettek. A község vezetői a tavat egy időre bérbe is adták. Megjelentek a csónakok és Repül a kő, gyűrűzik a csillogó víztükör. Iíj. Fekete József felvétele a parton a horgászok, akik egyre-másra fogták ki a kö­vér pontyokat. A nádasokban sok volt a vadkacsa és a ví­zi csirke is. Egy évtized múltán azon­ban ismét valyogos gödör lett a tó. A nádas egyre ritkul, a vízi csirkék, vadkacsák sem igen költenek már, de estén­ként még messze hallik a bé­kák zenéje és nappal a ha­lászó, játszadozó gyerekek kacagása. A tó eddig még egyszer sem követelt emberáldozatot. Talán azért, mert a Tó utcai házak ablakaiból, a magas­parti udvarokból valaki mindig vigyázta a játsza­dozó gyerekeket. Háza előtt, pádon üldögélő nagymamát, pipázgató nagy­papát még most is láthatunk, amint elnézegeti a messze ha­tárt és a víz körül hancúro- zókat. — Kár, hogy a tó egyre zsugorodik — mondogatják egymásnak. (—e—a) bői, következésképp az egyik istálló előtt úgy leült, hogy felkelni már nem tudott: bá­gyadtan hátradőlt, s a követ­kező percben már aludt is. Hamarosan azonban oly hangosan horkolt, hogy az is­tállóban valamennyi állat ijedten kapta fel a fejét. Az egyik héthónapos vemhes te­hén, kötelékéből kiszabadult, s azonnal kifelé igyekezett. Az ajtó előtt hirtelen megállt, megbámulta a küszöb előtt horkoló éjjeliőrt, majd vigyáz­va átlépte őt, s nyugodtabban lépkedett tovább. Világgá ment. 1\ emsolcára megérkezett az ^ ’ állattenyésztési brigád­vezető, s meglepetten látta, hogy az éjjeliőr tehetetlenül fekszik a földön. Élesztgetni kezdte őt, de kísérlete nem járt eredménnyel. A brigádvezető, rosszat sejt­ve, belépett az istállóba, s azonnal észrevette, hogy a tsz legszebb tehene, amely Bor- csa névre hallgat, eltűnt. Megkezdődött a nyomozás, a dolgozók szétszéledtek a szélrózsa minden irányába, felkutattak minden zugot, de Borcsa nem volt sehol, ezért a tsz vezetői a szép tarka tehén előkerítése érdekében azon­nal körözőlevelet küldtek a helybeli és a környékbeli ta­nácsoknak. TJa valaki meglát valahol J L egy fáradtan bandukoló tehenet, gondoljon arra, hogy az csak a Borcsa lehet. Ne fél­jen tőle, mert igen kedves jó­szág. Szeretettel simogassa, meg, s a jó hírről azonnal ér­tesítse a sülysápi Virágzó Tsz vezetőségét. A becsületes megtalálót az éjjeliőr jutalomban részesíti, K. L. Gyorsan múló napok Az ellátás kifogástalan Idős emberek - naoközi otthonban

Next

/
Thumbnails
Contents