Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-16 / 164. szám

A tiszta, virágos Ecserért Ecseren is már hagyományai vannak a tisztasági mozgalom­nak: évről évre akciót indít a községi tanács és a Hazafias Népfront helyi bizottsága, A tiszta, virágos Ecserért jelszó­val. Az idén is rendbe tette a lakosság a házak előtti része­ket. A tanácsülés határozatot ho­zott, hogy a központi hulladék- szállítás június 16-án kezdőd­jék meg. Az 1 974. számú tanácsren­delet, melyet valamennyi ház- tulajdonos megkapott, szabá­lyozza a szállítás rendjét és ütemezését. Négy körzetre osz­tották a községet, melyekből a hét különböző napjain szállít­ják el a hulladékot, pénteken pedig az intézményekből, a Maglód határában levő Ko­paszhegyre. A községi tanácson megtud­tuk, hogy a szervezett hulla­dékszállítás bevezetését a la­kosság megértéssel fogadta. Külön embert alkalmaztak a havi 20 forintos lakossági hozzájárulás beszedésére. (g- j.) LÁTOGATÁS A PARLA­MENTBE. A gyömrői utazók klubjának tagjai holnap, július 17-én délelőtt a Parlamentbe látogatnak el. MONOB'TIim XVI. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1974. JÚLIUS 16., KEDD Bővíteni a lakossági szolgáltatást As üllői ÁFÉSZ idei terve 12 millió forint, ebből a ve- csési lakatosüzemre 4 millió 690 ezer forint hárul. Az üllői telepen tizenhat, a vecsásin tizennyolc szakmunkás dol­gozik: hazai és külföldi meg­rendelésre termelnek, és la­kossági szolgáltató tevé­kenységet is folytatnak. Az indulás éveiben még jól felszerelt, tágas telephelyek ma már egyre szőkébbnek bi­zonyulnak. A kialakult szak­embergárda, a szocialista bri­gádmozgalomban, viszonylag egyforma adottságok, lehető­ségek között versenyez egy­mással. A hazai partnerek közt ott található például a Fővárosi Vasipari Vállalat, a Budapesti MÉH, a Közép-Magyarorszá­gi MÉH, a Pest megyei Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­lat is. Már országosan ismert a vecsési telep gyártmánya, a vaskerítés és -kapu, amely tavaly nyáron, » Vácott rendezett verse­nyen a legjobb termék minősítést érte el. A dolgozók, Szűcs István üzem­vezetővel az élen, büszkék a sikerekre. Az idén 120 kilométernyi kerítést és 7200 kaput gyár­tanak, 2 millió forint érték­ben. Gomba, rozsé, kamilla Emberek az erdőben A sűrű, tüskés cserjék kö­zött sokkal nehezebb a járás, mint a nyílegyenes nyárfás­ban. Hát még amikor egy-egy olajfaligetbe is betévedünk! Az erős szélben egymást simogatják a fák lombjai, ame­lyek között menekülő szarka húzza maga után hosszú far­kát, de csattogtatva riasztja párját a lépteinktől megriadt feketerigó is. be az erdei tanya felé vezető utacskára. © o — Hány óra von? — áll .elénk az üllői Sz. Jóska a pa- konyi erdőszélen. — Mit kerestek itt? — vá­laszolok a kérdésre kérdéssel, miközben eléje tartom karórá­mat. — Gombát szedünk. — Nem féltek, hogy mérges is akad közte? — Á — és a társaihoz sza­lad, majd két nylonzacskóval tér vissza. — Ez szegfűgomba, emez... — kissé bizonytalankodva —, sampinyon, de az is lehet, hogy vargánya... Nem szá­mít, mert a Gyuszi anyja is itt van, ő majd átnézi. — Ráérünk, és haszon is származik belőle — mondja tovább, felnőtte* komolyság­gal. — A múltkor két kilót is összeszedtem. A lőrinci pia­con százhúsz forintot kaptunk érte. Még egy huszas, és mind a hármunknak együtt lesz az iskolacsomag ára. Ha elfogy a gomba, a vecsési téeszbe me­gyünk újkrumplit szedni. Nem tetszik tudni, felvesz­nek? © — Hallod-e, Mátyás? Azt mondja az úr, hogy ez nem jó gomba — fordul a vecsési Kiss Mátyásaié a férje felé. Az idős ember előbb jól vé­gigmér bennünket, majd fe­lénk tolja hosszú szárú és igen nagy kaÍLapú, pöttyös gombá­ját. — Ettek-e már borjúhúst? — Már elég régen — felel­jük. — Akkor vigyék csak haza ezt a két gombát — és a ke­zembe nyomja őket. — Ott­hon, a kedves feleségével süt- tesse meg, de úgy, mint a ki­rántott húst szokták. Észre sem veszik, hogy gomba, és nem borjúhús. Kiss Mátyásnétól megtud­tuk, mind a ketten nyugdí­jasok, a disznóhúst nem na­gyon szeretik, meg aztán az nem is, idős gyomornak való gomba ingyen van, és könnyen emészt­mar, a tápláló hető. © Az Ócsai úton, az üllői je- genyés közelében. rőzsével megrakott kézikocsit tol egy öregasszony. Amikor mellénk ér, megáll: — Jaj, de rossz helyre ül­tek. — Miért? — kérdezzük, és értetetlenkedve nézünk körül. — Mert... mikor is, no — és kioldja nyakán fejkendője csomóját —, néhány éve, ép­pen annak a fának, amelyi­ket most támaszt, nekirohant motorral egy fiatal pár. A kislány szörnyethalt. — Amint látom — és sokat sejtetően pislog járművünk felé —, maguk is motorral vannak. Sose lehet tudni, ké­rem ... Közelebb lép hozzánk: — Az ilyen lélek vándorol, mert nem találja a helyét, va­lakit maga után kell vinnie. — Csak nevessenek! — és fejkendőjét a vállára ejtve, sértődötten ragadja meg ta­licskája nyelét. Kis idő múltán hátranéz, és amikor látja, hogy szedelőz- ködünk, megnyugodva fordul Két asszony, egy idős em­ber és két gyerek veri fel előttünk a vasadi erdőút porát. Beszélgetni kezdünk velük. A férfi viszi a szót: — Összekötöttük a kelle­metlent a hasznossal. — De nem a legjobb időt választották rá — jegyezzük meg —, mert lóg az eső lába, és a szél is fúj. — Hát hiszen éppen ez az... Aratni indultunk, ugyanis itt lakunk a Rávágyban, de nem mertünk nekikezdeni, hát megszedtük a télre való ka­millát — és a kezében levő tarisznyára mutat. Elmondja, hogy a kamilla jó a torokgyulladásra, a bőr­kiütésekre, a gyomrot is tisz­títja, de nagyon használ az epének is. Még a hajhullást is megszünteti. — Ha hiszi, ha nem — így az idős ember —, én mást sem iszok télen, csak hársfateát, kamillával keverve. — És bort? — kérdezi tőle a fiatalabb asszony, aki egyéb­ként a menye. — Azt is — emeli fel hun­cutul bütykös ujjait —, d nem beleöntve, csak külön- küíön. © Esteledik. A kis fenyves felől két pus­kás ember siet Vecsés felé. Vadászok. Felettünk, jobbra is, balra is, gazzal, bodzabo­korral benőtt romtanyák. — Élet volt itt valamikor — mutat feléjük a társam. — Igen, emberek születtek, éltek és meghaltak. Petró­leumlámpa, tehénfogat, sóha­jok, vágyak, átvirrasztott éj­szakák — mélázunk, és a neonvilágítású, vecsési, szép, nagy házak felé nézünk. Egy vénhedt fa tetejéről meggyet akarunk levertpi, de sehogy sem érjük el, és sötét is van már. — Hadd — szól az útitár­sam —, úgyis savanyú. És tovább toljuk a mo­torunkat. Kovács György — Naponta cseng a telefon, pótrendelések érkeznek — mondja az üzemvezető —, és a kerítésgyártó Április 4. bri­gád kitesz magáért, általában 31 százalékkal túlteljesíti ter­vét. A telepet járva, mindenütt serény munkát látunk. Meg­tudjuk, hogy a másik fontos gyárt­mányt, a földgázfogadó állomást is sürgetik mind a külföldi, mind a belföl­di megrendelők, Peruban éppúgy várják, mint itt­hon az ipar és a mező- gazdaság. Például a BARNEVÁL kefcs keméti üzeme, a Pamutfonó ipari Vállalat részére is készí. tettek ezer köbméteres föld gázfogadó állomást. Peru számára, a Mechani kai Textilgépkészítő Fém- és Műanyaggyártó Ktsz-szel koo­perálva, más vasszerkezetes elemeket is gyártanak. Export tevékenységük egyre fokozó' dik. Mint megtudtuk, a lakos­ságnak, áutókarceszériákon ki. vül, gazdasági eszközöket, eké­ket, szekértartozékokat és egyebeket javítanak, s je­lentkezett igény kovács­munkák iránt is. Elmondották,-a feladatokat igyekszik a vecsési kollektíva jól megoldani, csupán némi fejlesztésre lenne szükség, hogy a községpolitikailag fon tos lakossági szolgáltatást to­vább bővíthesse. Fekete Gizella Élelmiszerbolt a telephelyen A Maglódi Vasipari Vállalat telepén igen népszerű az ÁFÉSZ által üzemeltetett élelmiszerbolt, melyben a dolgozó nők mindent megvásárolhatnak, ami az ebéd- és vacsorafő­zéshez szükséges. Képünkön: Nagy Istvánné üzletvezető Sza­bó Veronikát szolgálja ki. Mutnéfalvy Adorján felvétele Mozgalmas hétvége Gyomron Társadalmi munka - Másfél ezren a strandon - Szönyi István rézkarcainak kiállítása A nyár is mozgalmas a fenn­állásának 700. évfordulóját ün­neplő Gyömrőn. A múlt hét vége ugyancsak gazdag Vblt eseményekben. Telephelybővités, úszóta nfolyam Szombaton reggel népes cso­port igyekezett a faluban levő TÖVÁL-telephely felé. — Nem szabad a szombat? — kérdeztük Sass Zoltántól, a vállalat csoportvezetőjétől. — Nálunk minden szombat szabad. Szocialista brigád­jaink azonban jelentős fel­ajánlást tettek az MSZMP XI. kongresszusa és felszaba­dulásunk 30. évfordulója tisz­teletére: bővítjük a telephe­lyet. A kubikosok már végez­tek az alapozással, most az új épület falát rakjuk fel. Évtizedek óta együtt Alkotmánynapi ünnepségre készülnek FIATALOKAT VARNAK MAGUK KÖZÉ Gyömrőn évtizedekkel ez­előtt alakult meg a férfikórus. A pontos dátumot senki sem ismeri, bár az Erkel Ferenc férfikar jobbára idős embe­rekből áll. Sokáig a helyi ipari szövet­kezetek tartották fenn az együttest, tavaly azonban a művelődési ház vettei pártfo­gásába, s végre végleges ott­honra talált. Jelenleg tizenhét tagból áll, de sajnos csak két fiatal akad a tizenhét énekes között. A kórus vezetője, karnagya tizenhárom éve Bánki Tamás, aki lelkiismeretesen, fáradtsá­got nem ismerve, a fővárosból jár ki minden héten a pró­bákra. Mellesleg nemcsak a gyömrőieket dirigálja, foglal­kozása: hangképző tanár, s a Május 1. Ruhagyár szimfoni­kus kis zenekarát is ő vezény­li, továbbá gyakorlati oktató egy fővárosi szakmunkáskép­ző iskolában. Szívéhez nőtt Gyömrő, szí­vesen látogatja a községet. A férfikar tagjai is elégedettek eddig kifejtett munkájával. Legutóbb Nagykőrösön, a megyei énekkarok minősítő versenyén, a kórus ismét el­nyerte a bronzkoszorús foko­zatot. A napokban veszteség érte az együttest: elhunyt Kovács János, az egyik alapító tag. A végső búcsún a férfikar is részt vett. Jelenleg élvezik a nyári szünetet, de augusztus 5-én ismét megkezdik a próbákat: az augusztus 20-i alkotmány­napi ünnepségre készülnek. (—c—) A strandon Józsa István fürdőmestert jó kedvében ta­láltuk: — Talán jó időnk lesz ma, és vasárnap is. Már most leg­alább kétszázan fürödnek, pe­dig még csak tíz óra. Itt van­nak az úszótanfolyam részt­vevői, akik közül jó néhá- nyan máris jól elsajátították az úszás alapismeretéit. Családostul Vasárnap is igen sok láto­gató nézte meg a Nagy István képzőművészeti csoport kiállí­tását, amely ezen a napon zá­rult a TÖVÁL-székházban. A szoborkertet ugyancsak számosán felkeresték. A strandon a dél órákban már másfél ezren lubickoltak. Akadtak köztük szép számban külföldi vendégek is. A járás több községéből is elzarándokoltak az idillikus környezetben fekvő fürdőhely­re. Többen sátrat vertek, s úgy pihentek. A Szűcs család Vecsésről rándult át. Szűcs Attila így vélekedett: — Nagyon jól éreztük ma­gunkat, azt hiszem, sok hét­végét itt töltünk majd a nyár hátralevő részében. A maglódi pávakor sikere A művelődési ház udvarán a maglódi ÁFÉSZ helyi vas-, műszaki és vegyes iparcikk­boltja campingkiállítást rende­zett. A mutatós és nem is drága áruk elnyerték a vásárlók tet­szését: máris sok megrendelést vett fel az üzlet. Négy óra után, a kiállítóte­remben Dániel Kornél festő­művész, a zebegényi emlékmú­zeum igazgatója nyitotta meg a Szönyi István rézkarcaiból álló kiállítást. A megnyitón jelen volt Jámbor Ottó, az MSZMP gyömrői nagyközségi bizottságának titkára is. A nagybányai festőiskola mesterének 33 rézkarcát lát­hatják az érdeklődők. Már a megnyitó után sokan megte­kintették a tárlatot. Este hat órakor, a szövetke­zeti nap keretében, Horváth Sándor, a Maglód és Vidéke ÁFÉSZ megbízott igazgatósági elnöke vezette be azt a műsort, amelyet a maglódi pávakör mutatott be nagy sikerrel. Gér József A nagykőrösi minősítő versenyen. Ifj. Fekete József felvétele MÉSOR MOZIK Gyömrő: öt könnyű darab. Maglód: A boszorkánymester. Mende: Némó kapitány és a víz alatti város. Monor: Orda­sok között. Pilis: Felügyelő, életveszélyben. Üllő: Csínom Palkó. Vecsés: A vizsgálat le­zárult, felejtse el. KIÁLLÍTÁS Gyömrőn, a művelődési ház­ban, 14.30-tól 19 óráig: Szönyi István grafikáinak kiállítása.

Next

/
Thumbnails
Contents