Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-14 / 163. szám
I. ÉVFOLYAM, 38. SZÄM 1974. JÚLIUS 14., VASÁRNAP Gyermekruhát készítenek 40 varrónőt vérnek Rövidesen új munkahely- nyitja meg kapuit Csömörön, a község lányai-asszonyai számára. A közelmúltban létrejött megállapodás értelmében még a nyár folyamán megnyílik a községben a budapesti FŐNIX kisipari termelőszövetkezet varrodája, amelyik 20 helyi varrónő számára biztosít majd elhelyezkedési lehetőséget. Hozzávetőleg ugyaneny- nyien vállalhatnak majd bedolgozó bérmunkát az új varrodában, ahol a leendő dolgozók feladata gyermekruhák összeállítása lesz. Vendégeink voltak Pénteken az Iraki- Arab Szocialista Újjászületés Pártjának Pest megyében tartózkodó 15 tagú tanulmányi küldöttsége Gödöllőre látogatott. Képünk a járási, városi pártbizottság épületében készü t (balról jobbra): a tolmács, Muhi A. Hussain M. Al-shemeri, a Baatli Párt regionális vezetősége agitációs propagandafelelőse, a küldöttség vezetője, Kis Emil, a járási pártbizottság első titkára, Kerek László, a városi pártbizottság munkatársa és Benedek János, a városi tanács elnöke. Winkler Csaba felvétele Ml ÚJSÁG A TORONYHÁZNÁL? Elvégezték a hiánypótlást MEDDIG ÉR A TŰZOLTÓLÉTRA? Meteorológiai megfigyeléssel kezdem: július 10-én viharos-lökésekkel kísért északészaknyugati szél fújt Gödöllőn. De miről nevezetes július 10-e? Pontosan három héttel ezelőtt riportban tájékoztattuk olvasóinkat az Alsóparkban átadás előtt álló második toronyház helyzetéről. Beszámoltunk arról, hogy az épület műszaki átadása az előre kitűzött időpontban, tehát június 20-án nem történhetett meg, mivel az építkezés még nem érkezett el a műszaki átadáskor kívánatos stádiumba. Elhalasztották június 28-ára. Nos, ekkor újabb riportban adtuk hírül, hogy a műszaki átadás ezúttal sikerült, piros betűs napja lett a második to- ronyház nem egészen szívderítő történelmének. Az építők akkor — élükön Nagy Iván főépítésvezetővel — megígérték, hogy július 10-re elvégzik a hiánypótlási munkákat. Már most miért kellett mindezt meteorológiai megfigyeléssel kezdeni? Tartottunk ugyanis attól, hogy a viharos erejű szél az idegeket is föl fogja borzolni. De nem így történt. A frontátvonulás ellenére a hiánypótlási munkákat ellenőrizni hivatottak, továbbá maguk az építők is nyugodtak voltak, s kedélyes társalgás közepette vették útjukat a főépítés vezetői irodáról a rikitóan új, mondhatni impozáns toronyház felé. A lépcsőházban kellemes hőmérséklet uralkodott, mindenfelé ragyogó tisztaság, a levegőben pedig ott terjengett a modern garádicsokat elfedő gumi szaga, amely annyira jellemzője az új épületeknek. A kulcsos bácsi a bizottság tagjainak kívánságára kinyi- togatta a lakásokat, amelyekbe szemet nyugtató fényjátékot varázsolt a sárga, műszálas függönyön áttörő napsugár. Nem érdektelen megjegyezni, hogy az ablakon át lenézve, kellemes látványt nyújtott az épület derekas munkával elplanírozott, majd gondosan el is gereblyézett környéke. Mindezt lehetett is látni az ablakon keresztül, ami ékesen bizonyítja, hogy az építőtáboros egyetemisták igenis szétnyitották a dupla üveglapot és közötte is megpucolták az ablakot. Annak ellenére, hogy az előző riportunkban szereplő Albert bácsi meghagyta, hogy ezt nem muszáj ennyire gondosan csinálni, a lakóknak úgy is jó, lesz. Annál is inkább, mert Albert bácsi nincs közöttük. Nem részletezzük az átvevők munkáját. Mint minden átvételkor, ezúttal is aprólékos, gondos munkát végeztek. És mivel semmilyen érdek nem vezérel bennünket, hogy csupán a rosszat jegyük észre, az építők tízemeletes „háza táján”, sőt még a rosszindulat hajtóenergiája sem vezérli toliunkat (bár az előző két riport megjelenése után a fentiek ellenkezőjével is vádoltak) ezúttal is hangot adunk az igazságnak. Szeretnénk hinni abban, hogy amiről alább beszámolunk, az előző riportjainknak is köszönhető. Hogy mi történt? A hiánypótlási munkálatok ellenőrzésével velünk tartott a városi tanács egyik vezetője is, aki egy óvatlan pillanatban hangot adott véleményének és sokéves tapasztalatára hivatkozva megjegyezte, hogy látott már néhány új gödöllői házat belülről, és még műszaki átadásokban is vett részt, de ilyen szép, gondos „münkadarabot", mint amilyen ez a második toronyház, még egyetlen egyszer sem kapott a város. Hadd vegyítsünk azonban az örömbe egy kis ürömöt is. Az ellenőrző bizottságban megjelent tűzoltó aggodalmát fejezte ki, hogy amennyiben a 15 méteres magasságon túli emeleteken tűz ütne ki, lehetetlenné válna a mentés, mivel a városi tűzoltók leghosszabb létrája is csak 15 méter magasságig ér fel. Tudomása szerint fejlesztésre és korszerűsítésre pénz hiányában nincs mód. A másik: a tízemeletes házak minden harmadik emeletén kötelező elhelyezni a tűzjelző telefont, amely közvetlenül a tűzoltósághoz van bekapcsolva. Nos, házunkban a telefonok megvannak, csak éppen a tűz. oltósáehoz vezető kábeleket nem fektette még le a posta És vegyítsük harmadszor is az ürömöt. Az alsóparki toronyházakban a higiénikus, korszerű szemétcsúzdát építették be. Kérdés azonban, hogy odalent, a földszinten. mit tesznek a csúzda kivezető nyílása alá? Budapesten már van konténeres szemét- szállítás, ez bizony Gödöllőn is jó lenne, bár tudjuk, ezt sem egyszerű megoldani, de talán itt is a jövő útja lehet, A második lehetőség: a kuka. Gödöllőn azonban kukás autó sincs, a szemétszállítást úgynevezett félpormentes módszerrel oldják meg, vagyis tartálykocsi járja a várost. Pedig egy ilyen szemétcsúzda alá valamilyen nagy űrtartalmú edény kellene, mert a kicsi nagyon, hamar megtelik, ez egy tízemeletes ház esetében érthető is. A nagy szemetes alkalmatosságot azonban a j félpormentes szemétszállító teherkocsi kísérői nem tudják felemelni, hogy tartalmát a tartályba zúdítsák. (Az előzőleg átadott tízemeletes épület lakói összeadták a pénzt és vásároltak négy kulcát. Érthető, inkább vállalták a pénzkiadást, mint a fogadalmat, hogy nem fognak szemetelni.) Nem akarjuk a kérdést a végletekig élezni, de: egyáltalán az egyelőre még ismeretes méretű szemetesedényt ki fogja cserélgetni a csúzda alatt? Mért gondnok nincs, sem a már korábban átadót tízemeletes házban, sem a mostaniban. Valamilyen megoldást mindezekre kell találni, hiszen egy város fejlődését, láthatjuk, nemcsak a szaporodó tízemeletes lakóházak • határozzák meg. S talán éppen ez az oka hogy továbbra is foglalkozunk az épülő alsóparki lakótelep sorsának, életének és gyarapodásának további, feltehetőleg'számos érdekességet tartogató alakulásával. Fehér Béla TÁBORHIREK A hét közepén érkeztek visz sza a velencei országos ifjúsági építőtáborból azok az aszódi. gödöllői és péceli gimna zisták, akik két hátig önkéntes építőmunkájukkal segítették a helybeli utak alapozását. A hét végére várták a kígyóspusztai építőtáborból húsz péceli gimnazista lány hazaérkezését. Az ő feladatuk a gyümölcsszedés volt. A kígyóspusztai, építőtáborba a második turnus július 28-án indul. Az augusztus 10-ig tartó táborozáson harminc lány ’— húsz aszódi és 10 péceli — vesz majd részt. 'JL A helytörténet iránti érdeklődést legékesebben az utóbbi néhány esztendőben nyílt, vagy — Verseget említve — napjainkban nyíló, egyre gyarapodó falumúzeumok; továbbá a járás községeiben egyre másra igényes köntösben megjelenő helytörténeti monográfiák bizonyítják. A felfedezés öröm, izgalom. Különösen, ha valaki saját környezetének, lakóhelyének történetét, hagyományait kutatja, ezzel ismerkedik. Induló sorozatunkkal — egy-egy darabjaival havonta egyszer-kétszer jelentkezünk — az ismeretterjesztést, az ismeretszerzést összefoglalva, a fenti cáU kívánjuk szolgálni: a magunk kifejezésével élve, hely- történeti riportokkal. Azért, hogy bizonyos fokig újat nyújtsunk, témaválasztásaink rendhagyóak: egy-egy kevésbé ismert műemlékről, a települések történetének valamely érdekes, ám ugyancsak kevésbé ismert mozzanatáról. vagy különböző, már-már feledésbe merülő tárgyi emlékeiről, népi hagyományairól közlünk riportot. . , Ügy gondoljuk, hogy felfedező útunk átvezet majd a gödöllő járás valamennyi községén. örökíti a falu mai lakosaira. Az írások, >feljegyzések, kutatások azt tartják, hogy akkoriban az ákosmonostori apátsághoz tartozott. Kicsi, falusi templomocska volt, keletnek forduló szentéllyel, néhány lépésnyi sekrestyével, egyetlen hajója talán száz hívőnek volt elegendő. A bejáratok fölött magas négyszögletű torony emelkedik. —^ fa(ah ma talán háromnegyedei magasságban állnak, néhol még ennyire sem. Az omladozó torony tetején egy gólyacsalád fészkel. Vaskos, száraz fahusángok ágaskodnak a sekrestye bejáratában. Csorna András félretolja az „ajtót”. Az embermagasságnál alig nagyobb helyiségben ép a boltozat, sugarasan illeszkednek egymáshoz a fakóvöt ös téglák. — Félek, hogy egyszer csak rám omlik. Sokan járnak ide nézelődni, már a műemlékesektől is voltak itt. Azt mondták, hogy föl fogják építeni. Mit gondol, lesz ebből még valaha templom? Villámcsapás érte a templomot 1771-ben, de a lelkes györkiek megjavították. 1945- ben több találat érte, azóta egyre vj-állik, omj^lpzjk. . ,T ■ — Vigyázok én rá, mert nagyon szeretem. Sok mindent lehet a háborúra fogni, de attól a néhány lövéstől nem pusztulhatott így el. Erős tölgyfagerendák tartották a fazsindelyes tetőt. Vöröstégla volt a padlója. Szépen faragott kő volt az oltár. Volt itt pusztulás a háború alatt, de a téglát nem a katonák szedték fel a padlóból, az erős gerendákat nem vitték magukkal a frontra. És vajon, hová lettek a kövek? Attól a néhány puskalövéstől nem égtek el. Széthordták. Szinte mindennap hiányzott valami. Már csak az maradt itt, amit nem lehetett mozdítani. A templomromban a padok helyén zöldelő bozót nőtt, kőpadlónak, faragott oltárnak nyoma sincsen. afJU tárva. A kerítés tövében piros fürtű ribizli- bokor guggol. A keskeny ösvény menten szőlőtőkék sorakoznak, fölöttük zöld szilvákat mozgat a szél. — Jónapot kívánok! Nem jön válasz a köszönésre, s a hatalmasan emelkedő szürke rom mögött öreg, hajlott férfihát tűnik el. — Jónapot kívánok — szólok még egyszer és oldalazva a letört szilvaágak és a szőlőtőkék közöti a romos építmény mögé jutok. Harmadszori köszönésre a fakó kék ruhás férfi kiegyenesedik és a kezét nyújtja. — Jónapot kívánok. Csorna András vagyok — mondja csöndben, és a homokba ejti az ezüstélű sarlót. Naptól égett, évektől barázdált arca várakozóan fordul felém. — Ezt a templomot szeretném megnézni. — Erre tessék — indul el az omladozó kőfal mellett. A gödöllői járásban kevés emléke maradt fenn a középkornak. Kúriái, kastélyai, templomai többségükben a XVIII. században épültek. A vidék akkori birtokosa, Mária Terézia kegyeltje, a hírhedt karriert befutó, harácsoló, Grassalkovich Antal idejében nőttek ki a földből. A kevés középkorú emlék közül az egyik legrégebbi a hévízgyörki templomrom. Sorsa, története nemcsak a faluról, hanem a vidék múltjáról is mesél. Hewyzgyorknek írták az első oklevélben, 1438-ban. A györki Fornaki család birtoka volt ekkor, később, ahogy a tulajdonos változott, Vámos- györk néven ismerték. A török portyázások, hódítások idején ezt a falut sem kerülte el a veszedelem. 1530-ban elpusztult faluként tartják számon. A török hódoltság 150 éve alatt egy lakója sem volt. ki tudja, talán elmenekültek az ősök, vagy rabszíjon vonultak Konstantinápoly felé. Csak a XVIII. század elején jelentek meg az újabb telepesek. Gras- salkovich-birtok lesz, és ekkor épül, teljesedik ki a Galga, tágas mezőkkel övezett völgyében. A romtemplom a messzi ősök, talán a XIII—XIV. századi mesterek' keze munlzáját Balesetek Figyelmetlenül vezette Túra és Hatvan között CP 02—51 forgalmi rendszámú személy- gépkocsiját Gyenes István egri lakos, aki elveszítve uralmát a jármű fölött — felborult gépkocsijával az országúton. A baleset következtében Gyenes István és Tresó László — a gépkocsi utasa — könnyebb sérüléseket szenvedett. Mindkét sérültet a hatvani kórházba szállították. A baleset bekövetkezésében feltehetően az is közrejátszott, hogy Gyenes István jogosítványán jóformán még meg sem száradt a tinta. Egy hónappal ezelőtt kapta meg. Három személy sérült meg csütörtökről péntekre virradó éjjel a Gödöllő és Valkó közötti útszakasz szárítópusztai bejáratánál, ahol Hermann József kistarcsai lakos UC 26— 63 rendszámú személygépkocsijával nekiütközött a Borcsá- nyi József gödöllői lakos által hajtott lovas fogatnak. Az ütközés következtében idős Hermann István kistarcsai lakos, a személygépkocsi utasa súlyos, a személygépkocsi vezetője és a lovas kocsi hajtója pedig könnyebb sérüléseket szenvedett. A helyszínre érkező rendőri szervek a vizsgálat során megállapították, hogy Bor- csányi József ittas állapotban hajtotta a lovas kocsit. A további részletek tisztázására a vizsgálat folyik. Közlekedési baleset történt szombaton délelőtt Aszódon, ahol Ravasz András, budapesti villamosmérnök IR 67—58 forgalmi rendszámú személygépkocsijával elütötte az úttesten kerékpárjával szabályosan haladó Harajka Jánosáé aszódi lakost. Mint azt a helyszínelő rendőri járőr megállapította: a baleset oka az volt,'hogy Ravasz András szabálytalanul előzött. Harajka Jánosnét, aki a Kossuth Lajos utca 8-as számú ház előtt bekövetkezett baleset során könnyebb sérüléseket szenvedett, kivizsgálásra a hatvani kórházba szállították. — Sokszor elnézegettem, hogyan csinálhatták ezeket a falakat. Nagyon ügyesek voltak az akkori kőművesek, hogy munkájuk több száz évet is ki- bíé. Kiókumláltam, hogyan építették, összerakták a köveket, a faragott téglákat, ösz- szetört meszet raktak a kövek közé, s a mészport vízzel öntözték. Ettől úgy ósszeégett a fal, hogy talán erősebb lett, mint ma a beton. Sok éven keresztül hullt rá az eső, talán ma már robbantani sem lehetne. De azért vannak itt kövek, amire vigyázni kell. És a gyerekek még ma is el-el- hordanak belőle. — Nekem a szivemhez nőtt, gyermekkoromban és fiatal legényként solcat jártam ide. Akkor szép fehér terítő volt az oltáron, és a karzaton énekeltek; 76 éves vagyok, öten voltunk testvérek, nekem is öt gyermekem van. Az egyiknél lakom, de itt a földön, a szőlők között, amit magam telepítettem, egyedül dolgozgatok. Egyedül ezzel a templommá!, mert a párom már nincs velem. — Már csak azt szeretném megérni, hogy fölépítsék. Egy másik alkalommal lefényképeztük a templomot. A gyümölcsös kapuján nagy lakat volt, lánccal. A szomszéd házból kereskedtünk át, nehezen másztuk meg a kerítést. — Innen tőlünk, a teraszról jól lehet látni a gólyacsaládot. Jöjjenek föl — hívott egy fiatalasszony. — Mi mindig nézegetjük, ahogy a gólya eteti a fiait. tje diif sétálunk a gyümölcsösben. Hűvös szél fúj, esik az eső, és Csorna András bácsi arca csak a képzeletemben jelenik meg az évszázados kövek között. Örszigethy Erzsébet Winkler Csaba felvételei I TJJfeclezS úton /somlemplom zcj
