Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-10 / 159. szám

VÁC I NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLÁP KÜLÖNKIADÁSA A VÁCI JÁRÁS ÉS VÁC VÁROS RÉSZÉRE; XVIII. ÉVFOLYAM, 159. SZÁM 1974. JÚLIUS, 10., SZERDA KONGRESSZUSI MUNKAVERSENY Csaknem harminc üzem 300 millió forintos vállalása Távolban Pozsonyi képek, váci emlékek Az MSZMP Vác Városi Bizottsága összesítette a vá­ros területén lévő, csaknem harminc üzem versenyben felajánlását. A vállalások fő vonása: a gazdasági egységek konkrét célokat tűztek ki, el­sősorban a termelés növelé­sére, az önköltség csökken­tésére, a minőség javításá­ra és a termelékenység nö- yelésére. A vállalatok és a gyárak politikai és gazdasági veze­tői, a pártbizottságtól kapott tájékoztató alapján, a népgazdaság előtt ál- ; ló legfontosabb feladatot, ; a hatékonyság növelését I tűzve ki célul, szervez ték meg a párt XI. kong­resszusa tiszteletére kez­deményezett versenyt, mindenütt összekapcsolva a felszabadulás 30. évfordulójá­nak, valamint a város ala­pítása 900. jubileumának ün­nepi előkészületével. Külön említést érdemel, hogy szinte kivétel nélkül mindenütt jelentős munkát vállaltak a városi művelő­dési ház és a városi bölcső­de építésére, s kivétel nélkül, minden intézményben tettek kulturális vállalást is. A városi pártbizottság a felajánlások tanulmányozása és értékelése során legjobbnak ítélte a Ce­ment- és Mészművek váci i gyára, a Gumiipari Vál­lalat váci gyára, a Bé­lésszövőgyár, a Váci Kö- E töttárugyár, a KAEV váci f üzeme és a Vác és Kör- i nyéke Élelmiszer-kiske­reskedelmi Vállalat fel­ajánlásait. Sokoldalú kezdeményezés­sel, ötletek sokaságával in­dították meg városszerte a versenyt. A DCM-ben a hat legjobb brigád állt a kezde­ményezés élére, s az össz- felajánlás: az egymillió 100 ezer tonna évi cementter­melés elérése, a 40 milliós helyett 50 milliós eredmény vállalása, a cement minősé­gének javítása, a zsákgyár­tás növelése. A Magyar Hajó- és Da­rugyár váci üzeme a termelé­si terv háromszázalékos túl­teljesítését, az eredményterv két százalékkal való növelé­sét vállalta. Dolgozói a ver­seny során elkészítik az új művelődési otthon fémku­poláját. A KAEV váci gyára vál­lalása között szerepel a IV. ötéves terv határidő előtti, nyolc hónappal ko­rábbi befejezése, a 108,5 százalékos átlagteljesít­mény, a szovjet export határidő előtti teljesíté­se. A Híradástechnika verseny­szerződésének lényeges pont­ja, hogy a ferritgyártásban 13 Százalékos importanyag-meg­takarítást érnek el. A Váci Kötöttárugyárban a brigádok vállalását kiegészí­ti a vállalatvezetőség fel­ajánlása. Gondoltak a minő­ségjavításra. a nők gazdasá­gi és szociális helyzetének javítására, az ifjúsági törvény érvényesítésére. Számszerűség­ben meghatározták a terme­lési érték növelését, a kel- meértékesítós, az export fo­kozását. A Finompamutfonó idén a tervezettnél 12 ezer kilo­gramm fonallal többet kíván előállítani. Az önköltségi terv 10 százalékos túlteljesítését vállalták, ami csaknem egy­millió forintnyi önköLtség- . csökkentést jelent. Az első gyár a váci üzemek között, melyben július elsejével min­den munkaterületen bevezet­ték a Dolgozz hibátlanul mozgalmat. A Taurus Gumiipari Vál­lalat váci gyára 32 és fél millió forintos termelési érték-túlteljesítése a leg­jelentősebb vállalások kö­zé tartozik. A Derecske dűlői üzemben a karbantartás idejét 10 szá­zalékkal kívánják csökken­teni. A Duna menti Regioná­lis Vízmű valamennyi szo­cialista brigádja három-há­rom kommunista szombatot ajánlott fel. A kollektívák kö­zül kiemelkedik a November 7. brigád, amely öt kommu­nista szombatot vállalt. A Sütőipari Vállalatnál ver­seny kezdődött, az üzemek kö­zött, a szakboltok között és a szocialista brigádok kö­zött. A Volán 20. számú Vál­lalat, a 400 ezer forintos ön­költségcsökkentésen túl, par­kosítja az új műszaki telep környékét, s új sportpályát épít. A kisebb üzemek — nyom­da, távközlési üzem, tejipa­ri vállalat, sörlefejtő, stb. — adottságaikhoz mérten, szin­tén bekapcsolódtak a kong­resszusi munkaversenybe. Mindent összevetve, a váci felajánlások értéke elérte a 300 millió fo­rintot. Mindenütt hozzákezdtek a vállalt feladatok teljesítésé­hez. A városi pártbizottság kongresszusi versenyzászlóval jutalmazza az élre • kerülő gazdasági egységet. Papp Rezső Dohányos vagyok, naponta elfogy a zsebemből egy do­boz cigaretta. Leszállók a pozsonyi állomáson, és rá­gyújtok egy Fecskére. Oda­lép hozzám egy vasutas, és már írná is a büntetést. — Ugyan miért? — csodál­kozom el magyarul. — Először van nálunk? — kérdezi vissza a vasutas, ta­lán szebb kiejtéssel, mint én. — Igen. — Akkor tessék eldobni a cigarettát, vagy az utcán el­szívni. Itt és minden szlovák állomáson szigorúan tilos a dohányzás — mondja, és ma­gyarázón, udvariasan még hozzáteszi: — Az állomásokon sok a gyerek, meg a nemdo­hányos. Az ő egészségüknek is árt, meg bepiszkolják ci­garettavégekkel, hamuval a padlót. Vonatokon sem szabad cigarettázni, csak a minden szerelvényen kijelölt egy ko­csiban. De az irodákban is ti­los a dohányzás, és minden társas helyen, kivéve a ven­déglőket. Vagy büntetést fi­zet, 25 koronát. Rendszerint csak az utcán látok dohányost. Tisztaság mindenütt. Vácra gondolok, az eldobott cigarettavégekre, cukorkáspa- pírofcra, tökmaghéjra. ’ © Az egyik lakásban büsz­kén mutatják, új televíziót kaptak. — Hogyhogy kaptak? — Nem egyszerre fizettük ki. Itt bárki vásárolhat tele­víziót, magnetofont, akkor is, ha nincs összegyűjtött pénze. Bemegy a boltba, kiállít egy kérdőívet, fizet 108 koronát, és hazaviszi a televíziót, az­után öt éven keresztül, min­den hónapban 108 koronát fizet, melyért öt éven át min­den hibát is kijavítanak 48 óra alatt, öt év után az ille­tő tulajdona lesz a televízió- készülék. De a készpénzért vásárolt televíziót, rádiót, magnetofont is 48 óra alatt ki kell javítani. Ha késik a sze­relő, óránként bizonyos szá­zalékkal kevesebbet kell a javításért felszámítania. Nem fűzök hozzá kommen­tárt. 0 Dunakeszi Kommunista szombattal — a gyermekekért AZ IRODAI DOLGOZÓK IS Gond, hogy kévés az óvoda, a bölcsőde: az ország anyagi erejét ma még meghaladja az összes jogos igény kielégítése. A községbeli helyzeten változ­tatni szeretnének a Dunakeszi Konzervgyár dolgozói, akik július 6-án kommunista szom­batot tartottak: 96 százalékuk teljesítette szívesen az önként vállalt feladatot. A tisztviselők is megjelen­tek, munkaruhában, s az író­asztalok helyett az üstök, lá­dák körül foglaltak helyet, műszaki vezetők öntögették az alapanyagot a velőzőknek. A vállalat tízórait is adott a dolgozóknak: a „konyhások” 9 órakor osztották szét a mus­táros kolbászt és kenyeret. A munkanap végeztével, több ezer doboz gyümölcs és borsó sorakozott a rakodótal­pakon. Az egynapi termelésért járó munkabért a községi óvoda építésére ajánlották fel a kon­zervgyáriak. (k. cs.) Trolibuszra szállók fel idős ismerősömmel, aki kezdi ta­pogatni a zsebeit, mint aki bérletet vagy pénzt keres. A vezető csak int, menjen to­vább. — Biztosan ismeri, hogy bérlete van. — Nem hiszem, mert már régen jártam erre, de tudja, hogy minden hetven éven fe­lüli nyugdíjas ingyen kap bér­letet autóbuszra, trolibuszra, villamosra. Aki eléri a hetve­nedik évét, kiküldik részére a szabadjegyet. Nagyon megbe­csülik az idős embereket ná­lunk. Vácott láttam, amikor az autóbuszon, az egyik ke­zével kapaszkodott, a má­sikkal botjára támaszkodott egy idős asszony, és három fiatal kislány meg két fiatal­ember nézett rá részvét nél­kül a kényelmes üléseken. Pozsonyban nem látok idős embert állni utazás közben. házak, két lift is van ben­nük, egy személy- és egy te­herfelvonó. Annak, aki azok­ba költözik, nem kell kony­ha- és ülőszobabútort ven­nie. Már bent van a vezeté­kes gáz, a telefonhuzal. Ké­nyelmes, szép. nincs rekla­máció. A Földvári téri lakásokra gondolok. A tulajdonosok már egy éve kifizették a „beugrót”, a lakások készek, de még nem lehet beköltözni. A deákvári OTP-lakásokra gondolok és a sokoldaias hi­ányjegyzőkönyvekre. © o Űj Pozsony épül Hidegkút felé. Egymás után nőnek ki a több emeletes házak a földből, mint nálunk. Győriek építik. Mondják, azok a házak me­lyeket magyarok építenek, pár hónap alatt elkészülnek. És csodálatosak a győri előre gyártott elemekből készült Sok szó esik most nálunk a kereskedelemről, főként az üzletek nyitva tartásáról. Po­zsonyban senki sem beszél róla, pedig szombaton dél­ben minden bolt bezár, és csak hétfőn tíz órakor nyit ki. Csodálkoznak, amikor ezen csodálkozom. Csak ennyit mondanak: — Ök is emberek. Van családjuk, és szeretnek leg­alább egy héten egyszer együtt lenni. Ez csak természetes. De megkövetelnek vala­mit: szombaton még délben is legyen minden, hétfőn tíz órakor pedig friss áru várja őket a boltban. „Leltározás miatt zárva” táblát csak az egy-két szemé­lyes boltok ajtaján ismernek. Nagyobb boltokban a leltárt osztályonként végzik el. Sört akarok inni. Csak úgy, futtában. Keresek egy álló­büfét. Utcákat járok órákig, aztán abbahagyom. Végül is leülök egy kerthelyiségben. Mert az van. Kellemes, szép, tiszta, csendes. A kiszolgálás azonban aka­dozik. Többet várok, mint akármelyik váci vendéglő­ben. M. Gy. Másodszor is Spartakiádgyőztes A váci Városgazdálkodást Vállalat kispályás férfi labda­rúgócsapata, a HVDSZ, Vácott megrendezett Pest megyei spartakiádján, a ’döntőbe ke­rült 8 csapat közül az első he­lyen végzett, már másodízben nyerve labdarúgó-bajnokságot a megyei spartakiádon: először 1971-ben, Nagykörösön került a dobogó legmagasabb fokára. GODROL Szarvasbőrök a mongol jurtákba Jelentkeznek a környékbeli vadászok A MAVAD ez év januárjá­tól' júniusig 100 szarvas, 60 őz és 30 vaddisznó bőrének kidol­gozását és díszítését rendelte meg, exportcélokra Gödön: Uram János tímármester és Vince János kárpitos és díszí­tő kisiparos kapta a megbíza­tást. Az első próbadarabok elké­szítése után, kiváló minősítés­sel adta ki a MA VAD a meg­rendelést. A nyersbőrt Uram János készítette ki, a díszítés, bélelés, bőrjavítás Vincze Já­nosra hárult. A KIOSZ által engedélye­zett munka eredményeként, a Gödön készült vadbőrök, fal­díszekként és ágyelőkként már ott láthatók a holland, német, francia és osztrák lakásokban. Legutóbb a MAVAD 200 mongol szarvasbőrt küldött Gödre, a két kisiparosnak, ki­készítésre, díszítésre. A bőrö­ket majd visszaküldik Mongó­liába, ahol minden bizonnyal a jurták díszei lesznek. A két gödi iparos nagysze­rű kezdeményezése alapján, a külkereskedelem távolabbi célja, hogy a bőrökből külföl­dön bemutató üzleteket nyit. A jó hír gyorsan terjed: egymásután jelentkeznek a Dunakanyar és Börzsöny .vadá­szai, viszik a róka-, vaddisz­nó- és borzbőröket, kikészítés­re, mondván, örülnek, hogy most már nem kell Szegedre küldeniük azokat. R. S. A püspökhatvani Galgavölgye Tsz csővári lakatosüzeme 8-10, jól kvalifikált Irkat os szakmunkást keres azonnali felvételre Bérezés: a teljesítmény szerint. Jelentkezés: a csővári lakatosüzem vezetőjénél, Csővár és Ácsa között, a Klokocs-telepen. fÁz embernek messzebb kell látnia az orránál" Nem maradt hazugságban — Ügy tudom, Visegrádon, a felesége szüleinél is építet­tek egy lakást. — Azt ott hagytuk. A test­vérem majd kifizeti nekünk — mondta Baloghné. Láttam, nem szívesen be­szélnek erről, nem is firtat­tam tovább. — Itt jól érzi magát? — kérdeztem a fiatalasszonytól. — Jobbat el sem tudnék képzelni. Jóska szülei ara­nyos, jó emberek. Kár, hogy nem ismerheti meg őket, mert dolgoznak. — Édesapám az • esztergo­mi Kettőspincében prímás, az édesanyám pedig a gazda­sági vasútnál dolgozik, már huszonnegyedik éve. — Maga milyen szakmában dolgozott kint? — Parkettázó vagyok. Az apósomnál tanultam, vele együtt dolgoztam az NSZK- ban és Ausztriában is. — Sajnálta, hogy most nem mehetett ki? — Hazudnék, ha azt mon­danám, hogy nem, mert jól kerestem, és sok mindent ta­pasztaltam. Aztán belenyu­godtam, mert végül is itthon kell a helyemet megtalálnom. — A mentőknél jól érzi magát? — Nagyon szeretem, amit csinálok. Három év után sze­retnék továbbtanulni, és el­végezni a szakápolói tanfo­lyamot. Még csak 25 éves vagyok. Tudom, mondjuk, Pesten többet keresnék, de így helyben vagyok, együtt a csa­láddal. A fiatalasszony bekapcsol­ta a magnetofont. — Kintről hoztam — in­tett a fejével. — Legalább tíz évig ruhagondjaink sem lesz­nek. Az embernek azonban messzebb kell látnia az orrá­nál. A mentőknél akarom megalapozni a jövőmet. (bognár) — Ügy tudom, néhány hó­napja került az állomásra Ba­logh József. A munkatársai milyen véleménnyel vannak róla? — Nagyon rendes gyerek. Értelmes, igyekvő és jóindula­tú — mondták. Finster Antal garázsmes­terrel is beszéltem. Régi em­ber, 27 éve van a mentőknél. Ö elmondott egy esetet. A múltkoriban Jóska volt a telefonügyelétes. Gyors egy­másutánban két segélykérés jött telefonon. A fiú ránézett, tőle várt tanácsot. E helyett azonban jött a próba: „Te ho­gyan intézkednél?” — Jóska elmondta, mit csinálna. — Magam sem csináltam volna jobban — mondta Fins­ter Antal. — Jó mentős lesz a Balogh Jóska, azt mondom. ★ Aznap nem volt szolgálat­ban. A feleségével üzentem, aki a rendelőintézettel szem­ben lévő élelmiszerbolt el­adója, hogy felkeresem. A ház előtt várt a négy- esztendős Józsikával, s a kis­fiú abban a lábbal hajtható műanyag autóban ült, ame­lyet még az NSZK-ból hozott neki. Lakásukba invitált. Elő­szoba, konyha, egy nagyobb szoba és egy kisebb, a kisfiú­nak. A szülei házához épí­tette Balogh József, úgy, hogy több tíz teherautónyi földet faragott le a ház mögötti domboldalról: így hódította el a területet a toldás részére és még egy kis baromfiudvar is kikerült belőle. hoz hat hét, mert több mines. — Nincs több időd? Csak 1 nem hagyod el örökre az or- J szágot? i — Azt nem, de külföldön : dolgozom. Az NSZK-ban és Ausztriában voltam három, : illetve nyolc hónapig. Kétszer még megúsztam, de most, hogy harmadszor megyünk külszol­gálatba, kérdezték, hogy meg­van-e a nyolc osztályom. Azt mondtam, igen, s most már nem szeretnék hazugságban , maradni. — Az csak tőled függ. Ha megfelelsz a vizsgán, megka­pod a bizonyítványt. — Nem tetszik velem szé­gyent vallani — ígérte boldo­gan. ★ — öt hét múlva, a kitűzött napon megjelent Balogh Jóska — mondta az igazgatóhelyet­tes. — Annyit mondhatok, nem fájna a fejem, ha minden fel­nőtt ilyen felkészülten jelen­ne meg a vizsgabizottság előtt. — Akkor nem maradt ha­zugságban. — Hazugságban nem, hanem itthon maradt. Azt a csopor­tot, amelyiknek tagja volt, nem küldte a vállalat ismét kül­földre. — És Jóska? — Itt dolgozik most Szobon, a mentőknél. A szobi rendelőintézet mel­lett van a Pest megyei Mentő Szervezet kispesti mentőállo­mása. Az ügyeletes .részleg tag­jaival, Hanzelik László megbí­zott főápolóval, Pék István ápolóval és Oláh János gépko­csivezetővel az udvaron beszél­gettem. Szobon, az általános iskola és gimnázium igazgatóhelyet­tesével, Kasza Irénnel beszél­gettünk a felnőttoktatás ta­pasztalatairól, s közben olyan felnőttekről is hallottam, akik meglepő szorgalommal és lel­kiismerettel pótolták, ami a nyolcból hiányzott. Közülük az egyiknek a mindennapitól kissé eltérő története kapott meg. Balogh Józsefnek hívják az illetőt. A tanárnő jókedvvel szólt róla: — Atkozott rossz gyerek volt a Jóska. Az osztályfőnöke vol­tam, amíg ide járt. Azért mon­dom, hogy amíg, mert a hete­dik után kimaradt. Nem tu­dom, talán egy kicsit faramuci a természetem, de az égetnivaló kis betyárokat mindig is sze­rettem. így voltam ezzel a Jós­ka gyerekkel is. A hetedik után eltűnt, ^ s hosszú évek után, egyszercsak tavaly be­toppan hozzám egy csinos, jó­vágású fiatalember. ★ — Nem tetszik megismerni, Irénke néni? — Te vagy az, Balogh Jós­ka? — Én volnék. — Aztán mi járatban? — A hiányzó, a nyolcadik osztály miatt jöttem, azaz vizs­gát szeretnék tenni a nyolcadi­kos anyagból. Lehet-e? — kér­dezte aggódva. — Lehet, bizony. Józsikám. Csakhogy benőtt végre a fejed lágya. — Jaj, az nagyon benőtt, meg is nősültem, és egy kis­fiam is van. Csak azt tessék megmondani, elég-e a vizsgá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents