Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-30 / 151. szám

1974. JÜNIUS 30., VASÁRNAP 7 MEGYEI •*3£/jr W sr/iintm TECHNIKA E HETI TUDOMÁNY­TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁ­SUNK LEGFŐBB TÉMÁJA A mezőgazdaság, AZON BELÜL IS ELSŐSOR­BAN A NÖVÉNYTERMESZ­TÉS AKTUÁLIS KÉRDÉSEI. Villanyárammal a kertek kártevői ellen A Szovjetunióban elektro­mos csapdával folytattak kí­sérletet, amely a rovarok re­akcióján alapul bizonyos in­tenzitású és hullámhosszú ultraibolya sugárzás hatására. Az elektromos védekezés szer­fölött hatásosnak bizonyult: az önműködő berendezéssel két gyümölcsfa-permetezést lehe­tett mellőzni és harmadára lehetett csökkenteni a mérge­ző vegyi anyagok mennyisé­gét. Jelentősen több lett a ter­més, tíz százalékkal nőtt az almahozam. Moldva több nö­vényvédelmi állomásán elekt­romos csapdákat helyeznek el. A herceghalmi kísérlet eredménye a Hungahib melőszövetkezet és hat állami gazdaság vesz részt. A rend­szergazda Herceghalom és Me­zőhegyes lesz. Herceghalom­ról évente 42 000 kocát kül­denek majd a társult szövet­kezetekbe és gazdaságokba, ahol a hízó-hibrid napvilá­got lát, s a váigósúly eléréséig gyarapodik. Szarvasmarháknál — jövőre Ezek a herceghalmi malacok tenyészállatok lesznek más gazdasá­gokban. Gárdos Katalin felvételei öt évvel ezelőtt kezdődött az a kísérletsorozat, a Her­ceghalmi Kísérleti Gazdaság­ban, amely az idén végleg be­fejeződik, de amelynek ered­ményeképpen már megszüle­tett az új magyar sertésfajta: a Hungahib. Nemrég meg­történt az előzetes fajtaelis­merés, a végleges december­re várható. A kísérletek so­rán amerikai, angol, svécf,' holland, belga, magyar fajtá­kat kereszteztek. A törzste­nyészet Herceghalmon van, a genetikai-adatfeldolgozást — számítógépekkel i— azNSZK- beli Lohman-cég végezte. A hús aránya növekedjen A fajta kialakítását a táp­lálkozási szokások megválto­zása, illetve megváltoztatása tette szükségessé. A kutatók arra törekedtek, hogy csök­kenjen a szalonnavastagság— s az abrak és a hizíalási idő —; a hús aránya pedig növe­kedjék. A Hungahib sertés süldő­párjának egy ellésből szár­mazó szaporulata legalább 10 malac. A 100 kilós életkora nem lehet több, mint 180 na­pos; a hízó hátszalonna-vas- tagsága 30 milliméter; a ka­rajmetszetének területe 36 négyzetcentiméter; a két hát­só sonka súlya összesen 20 ki­logramm. A kísérlet eredménye nem­zetközi szempontból is figye­lemre méltó, ezt jelzi a baráti országok érdeklődése is. Már tavaly a Szovjetunió és Bul­gária kért tenyészpárokat, a két országba 180 darabot szál­lítottak. Ez év második felé­ben pedig Csehszlovákiába küldenek 1300 darabot. Most van az előkészítés idő­szakában a sonkasertéshibrid tenyésztésének országos rend­szere, Az úgynevezett AHIB- társulásban egyelőre két ter­Ami a sertéseknél már ered­ményesen lezárult, az a szarvasmarháknál csak ez év áprilisában kezdődött, s csak jövő márciusban születik meg a gazdaságban az első keresz­tezett borjú. A cél: új, ma­gyar tejtermelő egyed kiala­kítása. A kutatók magyartar- kát kereszteznek az USÁ- ból, illetve Kanadából szár­mazó Holstein-friz USA—ka­nadai fajtával. A keresztezés­től azt várják a szakemberek, hogy az új egyed tejhozama eléri az évi 5000 litert. Az állattenyésztés hátterét, gazdasági alapját a növény- termesztés adja. A gazdaság­ban négy növényfajtát — őszi búzát, zöldborsót, kuko­ricát és lucernát — termesz­tenek. Legnagyobb területen — 2400 hektáron — a két utóbbi takarmánynövényt. A szakosított sertésteleppel egy időben felépült az évi 3000 vagon kapacitású korszerű takarmánykeverő üzemük, amelyben számos különleges tápot állítanak elő. Értékesítésre is A gazdaság a keverőüzem termékeinek csak egyharma- dát használja föl, a fölösleget , értékesítik. Állami gazdasá­gok, termelőszövetkezetek és kisállattenyésztók is vásárol--, nak tőlük. Ács Jenő Bővülő csatornahálózat Betonozógép segítségével építik a Don folyóhoz kapcsolódó öntözőcsatornát. A kilencedik ötéves tervben a Szovjetunióban újabb 3 millió hektár föld öntözését oldják meg. Ennek érdekében új öntözőrendszereket létesítenek és bővítik a már meg­levőket. A Don melletti sztyeppéken, a Szovjetunió, dél-európai részén felújítják az 50-es években elkészült 112 kilométer hosszú, hatalmas öntözőcsatornát. Vízhozamát másfélszeresére emelik. A csatorna új szélessége 60—70 méter, mélysége 6 méter lesz. Igazi folyóvá alakul így, mely másodpercenként 250 köbméter víz átbocsátására képes. A csatorna mentén rizst, kukoricát, szőlőt, zöldséget és gyümölcsöt termelnek, de a felújítás elősegíti az állattenyész­tés fejlesztését is. Lengyel kombájnok Az alapvető mezőgazdasági termékek előállításában Len­gyelország a KGST-n belül a második helyen áll. Lengyelor­szág részesedése a KGST-országok mezőgazdasági összterme­léséből aránylag magas, — az 1966—1970-es években az egyes termelési ágakban a következő volt: burgonyatermesztés 29%, cukorrépatermesztés 12%, gabonatermesztés 9%, tejtermelés 13%, hús- és tojástermelés 12%. Az egy lakosra jutó mező- gazdasági termelésben Lengyelország valamennyi KGST-tag- államot megelőzi s az 1 ha vetésterületre jutó termelésből csupán óz NDK utasítja maga:mögé. A lengyel mezőgazdaság egyre több géppel rendelkezik, közöttük kiváló minőségű, lengyel gyártmányú kombájnokkal. Növények hiánybetegsége Tápanyagok a fejlődés időtartamára Öntözés a felszín alatt Az esőztetés felett eljárt az idő A mind kiterjedtebb műtrágyázásnál a fel­használt műtrágyák mennyiségének és ha­tóanyag-tartalmának a növelése csak akkor hozza meg a várt eredményt, ha a leggazda­ságosabban elérhető termésmennyiségnek megfelelően műtrágyáznak. A műtrágyaada­gokat tehát úgy kell meghatározni, hogy a növény teljes fejlődése alatt elengedő legyen, de ne történjen túladagolás, mert ez nemcsak pazarlás, hanem kárt is okozhat. Ehhez a ta­lajvizsgálat adatait lehet alapul venni, amit általában 3—5 évenként célszerű megismétel­ni. A talajvizsgálat azonban nem ad választ minden kérdésre, sőt egyes kutatók szerint csak arra következtethetünk az adataiból, hogy nagyon kedvező-e, vagy szélsőségesen gazdag a talaj foszforban, káliumban, vagy éppen ellenkezőleg, szegény. Azt kétségtele­nül több kísérlet is igazolta, hogy kis táp­anyagtartalmú talajokon hatásosabbnak bi­zonyulhatnak a műtrágyák, mint nagy táp- anyagtartalmúakon, azonban a termésered­mények a nagyobb tápanyagtartalmú talajo­kon jobbak. Tünetek A műtrágyaadagok meghatározásánál fel­tétlen tekintettel kell lenni a növények álla­potára, fejlődésére is. Ha valamelyik táp­anyag hiányzik, vagy csak a többihez ké­pest viszonylag kevés áll rendelkezésre a növények számára felvehető formában, azt a növények előbb-utóbb jelzik is, úgynevezett hiánybeteges tünettel. Kezdetben azonban ezt nem árulják el külső, szemlélődve észreve­hető jelek a növényeknél, mert előbb a tarta­lék tápanyagaikkal ellensúlyozzák' a hiányt. Mire kialakulnak a tápanyaghiány ^ tünetei, legfeljebb csak úgy kerülhető el a káros ter­méscsökkentő hatás, ha gyorsan pótolják a hiányzó tápanyagot, méghozzá a növények számára könnyen felvehető formában. Levélelemzés Az ilyen káros tápanyaghiány kialakulásá­nak megelőzéséhez és egyben a trágyázás ter­vezéséhez nagyon jól felhasználhatók a nö­vények tápanyagellátási szempontjából vég­zett kémiai elemzésének eredményei. Az ilyen növényvizsgálat fontosságát mi sem bizonyít­ja jobban, mint az, hogy a franciák által az agronómia atyjának tartott Boussingault ne­vű kutató a növények tápláltságára vonatkozó kérdésekben megbízhatóbbnak tartja a növé­nyek véleményét, mint tíz akadémikusét. Fel is használta már több mint száz, évvel ez­előtt a növénytápláltság megítélésére, diag­nosztikai célra, a levélelemzést, ami ma az egyik leggyakrabban alkalmazott vizsgálati eljárás. A levél ugyanis a növény legaktívabb része, ezért tükrözi a tápanyagfelvételt és ez­zel közvetve a talaj tápanyagkészletének mértékét is. Minél több a felvehető anyag, annál nagyobb arányban kerülhetnek a leve­lekbe ezek az anyagok. Következtetések A levélelemzéshez teljesen kifejlett levele­ket szednek le, amelyeket gondosan megtisz­títanak a szennyeződésektől és 70—100 C-fo- kon gyorsan megszárítják, majd a száraz anyagra vonatkoztatva meghatározzák nitro­gén-, foszfor-, kálium és esetleg más anyag- tartalmukat is. Ezekből a vizsgálati eredmé­nyekből számtalan előzetes kísérlet alapján kialakított számsorok alapján következtetni lehet a tápanyagellátottság fokára. Más növénydiagnosztikai eljárást is kidol­goztak. Van olyan, amelynél a növény vala­mennyi föld feletti részét megvizsgálják, egy másiknál viszont csak a sebzési felületen ki­folyó nedvet elemzik. A helytelen következ­tetések elkerüléséhez jól meg kell választani a vizsgálat időpontját is. Ugyanis sokszor a fia­tal növények nagy mennyiségű tápanyagot tartalmaznak, további fejlődésük során mégis tápanyaghiányban szenvednek, és többek kö­zött a nitrátok száraz időben, korán reggel, továbbá borús időben felhalmozódnak a nö­vényekben, ami félrevezető lehet. Értékelés Mindezek alapján kétségtelen, hogy a le­vélelemzés nem helyettesítheti a talajvizsgá­latot, hanem a kettő együttes alkalmazása a leghelyesebb. A vizsgálatok során kapott adatok értékelésekor pedig minél jobban fi­gyelembe vesszük az előző trágyázást, a talaj kémhatását, vízgazdálkodását, szerkezeti sa­játosságait, a talajművelést, a növénysűrűsé­get, a növényfaj- és fajta tulajdonságait, a növénykárosítókat, valamint a kórokozókat, annál biztonságosabban határozhatjuk meg a helyes trágyaadagokat, mert mindezek befo­lyásolhatják a talajban levő tápanyagok fel­vételét. Az esőszerű öntözés tér­hódítása után újabb módszer: a felszín alatti öntözés meg­valósítására végeznek kísérle­teket a világ nagy mezőgaz­dasági országai. Az arányta­lanul magas beruházási költ­ségek miatt e módszer már néhány évtized óta a kísérle­tezés stádiumában vesztegelt. Mára azonban a műszaki fel­tételek is megértek annyira, hogy hamar visszatérülő be­ruházásként épülhessenek ki az altalaj öntözésére szolgá­ló rendszerek. A gazdasági megfontolásoknál azonban sok­kal sürgetőbben kényszeríti a mezőgazdaságot a rendkívül takarékos öntözésre való át­térésre a fokozódó vízhiány. A jövőben nem lesz megen­gedhető, hogy a talaj felszí­nére juttatott öntözővíz egy jelentős része elpárologjon, vagy elszivárogjon a mélybe, másrészt jelentős termésnö­vekedés várható attól, hogy a nedvesség közvetlenül a nö­vények gyökérzónájába ke­rül. Gazdaságos vízfelhasználás Részletesebben az alábbi elő­nyök, illetve hátrányok je­lentkezésével kell számolni a módszer bevezetőinek a vi­lágirodalomban közzétett ku­tatási eredmények és véle­mények alapján. Legfőbb előnyként a víztakarékos ön­tözést kell említeni. Ezenkí­vül, vízgazdálkodási szempont­ból fontos, hogy szabályozott mennyiségben jut a víz a ta­lajba, így nem kell a mélybe- szivárgás és a felszíni párol­gás veszteségeivel számolni. A talaj felszínén nem jelent­keznek azok a károsodások, melyek a felszíni öntözésnél keletkeznek (erózió, talajkér- gesedés), ugyanakkor javul a talaj levegőzése. Jelentős előny még az is, hogy a sok értékes anyagot tartalmazó, előzőleg kezelt szennyvíz fel- használására is alkalmas anél­kül, hogy higiéniai szempont­ból kifogásolható lenne. Ugyanígy alkalmas műtrá­gyák és nyomelemek folya­matos adagolására. Növény- termesztési szempontból elő­nyös azért, mert a talaj fel­színi rétege száraz marad, így nem lép fel a párolgás miatt hőveszteség, a talajfel­szín melegebb marad, a szá­raz talajfelszínen pedig csök­ken a gyomnövények élet­lehetősége, viszont javul a ta­lajban élő, hasznos mikro­organizmusoké. Középkötött talajon Az esőszerű öntözésre szá­mos növény érzékeny. Ezek­nél fokozottan előnyös az új módszer. A hideg vízre pedig 6Zinte valamennyi növény fel­ső része érzékeny, közvetle­nül a gyökérzetre juttatott hideg víz viszont lényege­sen kisebb károsodást okoz. Számos gyakorlati előnyt is jelent a felszín alatti öntö­zés. Így: a munkaerő-szükség­let csökken, a vízelosztó há­lózat nem a felszínen van, így nincs területveszteség és nincs állandó akadály a me­zőgazdasági gépek munkájá­ban, az öntözés nem zavarja az egyidejűleg végzett más mezőgazdasági munkákat. A hátrányok közül leglé­nyegesebb a beruházási költ­ségek nagysága, különösen a nagyüzemi módszerek meg­valósításánál. Növénytermesz­tési szempontból hátrány, hogy a növények fejlődésé­nek kezdeti szakaszában fel­tétlen szükséges a felszíni talajrétegek átnedvesítése, ezért kiegészítő öntözésre van szükség. Agrogeológiai szem­pontból pedig nem minden talajféleségnél alkalmazha­tó. Elsősorban olyan közép­kötött talajokban várható eredmény, melyekben a ka­pilláris hatás érvényesül. Jól kell ismerni tehát az egyes talajok szerkezetét, vízvezető képességét. Nyomással vagy gravitációval? A bejuttatott víz talajban való mozgása, különösen az oldalirányú vízmozgás kér­dése jelenleg még sok kuta­tást igénylő probléma. A má­sik fontos problémakör mű­szaki jellegű és a megfelelő anyagú csővezeték kiválasz­tására, perforálására, gépi úton való lefektetésre vonat­kozik. A felszín alatti öntözés tör­ténetének érdekes megoldása volt az ún. vakondcsöves ön­tözés, melyben nem használ­tak csővezetéket, hanem a vakond tevékenységét mes­terségesen utánozták. E mód­szer továbbfejlesztésén is dol­goznak, de jelenleg a mű­anyagcsövek elterjedése vár­ható. További kutatások tár­gyát képezi még az is, hogy milyen átmérőjű csőrend­szerben és nyomás alatt le­gyen-e a víz, vagy gravitá­ciós úton jusson a talajba. Sokirányú vizsgálódás Magyarországon jelenleg négy intézményben folynak sokirányú kísérletek a felszín- alatti öntözés megvalósításá­ra, a szarvasi Öntözési Ku­tató Intézetben, a Szőlészeti Kutató Intézetben, a Kerté­szeti Kutató Intézetben és as Agrártudományi Egyetemeken. A hazai elterjedés elsősorban attól függ, hogy a termés- eredmények növekedése ha­mar kiegyensúlyozza-e a be­ruházások magas összegét. M. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents