Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-29 / 150. szám

4 1974. JÚNIUS 29., SZOMBAT FMfrÍKUSZ Koppenhága Perrö — ellenper A „harminchármak pere" MÁSODSZOR tanácskozott — ezúttal Koppenhágában, a dán parlament épületében — a chilei junta bűntetteit vizs­gáló nemzetközi bizottság. Ot kontinens képviseletében nem­zetközi jogászok, szakértők — köztük hazánk reprezentánsai — hallgatták meg a szemtanú­kat, azokat, akik az elmúlt hetekben, hónapokban szemé­lyesen is meggyőződhettek a fasiszta katonai junta rémtet- teirőL A KOPPENHÁGÁI üléssza­kot az tette időszerűvé, hogy Chilében a hírek szerint rövi­desen megrendezik a „har­minchármak perét”. Ebben a bírósági komédiában a tábor­nokok felelősségre kívánják vonni Corvalánt, a Chilei Kommunista Párt főtitkárát, Almeyda volt külügyminisz­tert, s rajtuk kívül az Allen- de-kormányok 16 tagját és államtitkárát, valamint szá­mos más, haladó gondolkodá­sú személyiséget. Akik Chilé­ben tanúi lehettek az eddigi jogtipró, úgynevezett bírósági tárgyalásoknak, azok egyértel­műen bizonyították: a junta vérbírái még a legelemibb jo­gi formaságokat sem tartják meg. így fordulhatott elő, hogy például a chilei légierő tisztjeinek bűnperében a hét tábornok-bíró közül mindösz- sze egy volt valamennyire já­ratos a jogban. A CSÜTÖRTÖK ESTE vé­get ért tanácskozás bizonyára újabb lendületet ad a chilei szolidaritási mozgalomnak, annak a világszerte egyre erő­teljesebben hangsúlyozott tö­rekvésnek, amely a bebörtön­zött politikai foglyok szaba­don bocsátását és a chilei nép alapvető emberi jogainak biz­tosítását tűzte ki célul. A szemtanúk vallomásai, a jo­gászok érvei egytől-egyig sú­lyos vádak, amelyek Pinochet tábornok juntáját a világ szí­ne előtt felelőssé teszik ártat-* lan emberek meghurcolásáért, közönséges gyilkosságokért, a politikai terror légkörének ál­landósításáért. OLYAN BŰNTETTEKÉRT kell majd egyszer felelniük, amelyekre nincs, nem is lehet felmentés. (KS) „A helyzet igen ' kritikus Chilében. A világ Itózvélemé- nyéhez fordulunk, hogy fo­kozza szolidaritását a chilei néppel’’ — ezekkel a szavak­kal nyújtotta át Jacob Söder- man finn jogász, a chilei junta bűntetteit vizsgáló nerpzetközi bizottság elnöke, a sajtó kép­viselőinek Koppenhágában a bizottság most végződött ta­nácskozásának záródokumen­tumait. „Ha a katonai junta a világ­méretű tiltakozó mozgalom el­lenére sem áll el a népi egység 33 vezető személyisége ellen tervezett pertől, ellenpert in­dítunk” — jelentette ki Ale­xander Berkow, a nemzetközi vizsgáló bozottság helyettes elnöke. A bizottság levélben felkér­te Waldheim ENSZ-főtitkárt, hogy a tanúkihallgatási jegy­zőkönyvet továbbítsa az ENSZ emberi jogok bizottságához. Kérte továbbá, hogy küldjön megfigyelőt Chilébe, az emberi jogok megsértésének kivizsgá­lására. A nemzetközi vizsgáló bi­zottság felhívással fordult az ENSZ-en kívül a világ vala­mennyi kormányához, hogy követeljék a chilei politikai foglyok szabadon bocsátását. Amennyiben e követelést a chilei jutna nem teljesíti, a felhívás arra kéri a kormá­nyokat, jelentsék ki, hogy ké­szek politikai menedékjogot nyújtani a bátor chilei haza­fiiaknak. A bizottság végül levelet in­tézett Pinochet tábornokhoz, a junta vezetőjéhez, felszólítva, hogy állítsa helyre a vádlottak törvényes jogait, engedje meg, hogy külföldi megfigyelők lá­togathassák meg a politikai foglyokat, és álljon el a terve­zett per lefolytatásától. Díszsortűz Daccában t Daccában pénteken folytatódtak Mud-zsibur Rahman sejk, bangladesi és Zulifikar Ali Bhutto pakisztáni miniszterelnök tárgyalásai. Bhutto csütörtökön érkezett háromnapos hivata­los látogatásra Bangladesibe. A két vezető első megbeszélé­sén minden fontos kérdésit megvitattak, köztük a diplomáciai kapcsolatok felvételét, a két ország kereskedelmével kap­csolatos kérdéseket, valamint a Bangladesiben élő bihari ki­sebbség ügyét, akik át szeretnének települni Pakisztánba. Ali Bhutto pénteken lerótta kegyeletét az 1971-es polgárhá­ború áldozatai előtt és megkoszorúzta a mártírok emlék­művét. Az egyes ember, egy-egy család életében tartalmas elég­tétel ha bebizonyosodik, hogy az élet egyik vagy másik terü­letén hosszantartó, kemény erőfeszítések gyümölcsei beér­tek, vagy legalábbis beérőben vannak. Amikor Banglades fő­városában díszsortűz dördült Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni miniszterelnök és száztagú kí­sérete tiszteletére, sokan éret­hették ezt az elégtételt. Hadd tegyük nyomban hoz­zá: nem kizárólag Dakkában, Ahhoz, hogy ez az ggész dél­ázsiai szubkontinens jövőjét jótékonyan befolyásoló fejle­mény bekövetkezhessék, sok mindennek kellett történnie. A nem is olyan régen még kibo- gozhatatlannak látszó dilem­ma megoldásához, vagy leg­alábbis az ahhoz vezető út megnyitásához olyan nagyság- rendű segítségre volt — és alighanem lesz a továbbiakban 1975. július 15,15 óra 37perc <•* Szojuz-Apollo-nyitány Alekszej Leonov szovjet űr­repülő a Szovjetszkaja Rosz- szija tudósítójának adott nyi­latkozatában ismertette a Szo­juz szovjet és az Apollo ame­rikai űrhajó jövő évi együt­tes űrrepülésének program­ját. Leonov az első ember a világon, aki az űrhajóból ki­lépett a kozmoszba, a Szojuz törzsszemélyzetének parancs­noka. Leonov elmondotta, hogy *maradéktalanul teljesítik" az űrrepülés előkészítésének programját. A továbbiakban közölte, hogy a kísérlet 1975. július 15-én 15.37 órakor kez­dődik. Maximálisan 10 perces időeltolódás lehetséges. Elő­ször a Szojuz űrhajó rajtol és kör alakú pályára lép. Hét és fél órára rá, miután a Szo­juz közölte pályájának vala­mennyi paraméterét, útnak in­dul az Apollo is. Hozzávető­legesen 24 órával ez után kerül sor a két űrhajó ösz- szekapcsolására. Az együttes keringés két napig tart majd. Ezalatt az űrhajósok négy íz­ben mennek át az egyik űr­hajóból a másikba és hat együttes tudományos kísérle­tet végeznek el. Ä két nap el­teltével szétválik a két űrha­jó és mindegyik hozzákezd külön programjának megva­lósításához. Ezek teljesítése után az Apollo az óceán víz­tükrére ereszkedik le, a Szo­juz pedig — a hagyományok­nak megfelelően Kazahsztán­ban ér földet. „Ügy gondolom, hogy teljesíteni fogjuk ezeket a terveket” — mondotta Leo­nov, Jelenleg a Szovjetunióban tartózkodik az amerikai űrha­jó személyzete is. Mint Leo­nov közölte, a szovjet űrhajó­sok Gagarinról elnevezett ki­képzőközpontjában, a zsilip­kamrával ellátott Szojuz űr­hajó makettjén folynak a gyakorlatok. „Folytatjuk a do­kumentáció kidolgozását, és a televíziós felvételek, valamint a filmek szövegkönyvének előkészítését” — mondotta, s hozzátette: „Minden ponto­san, az előírásoknak megfele­lően megy végbe.” is — szükség, amely nem szo­rítkozhatott á közvetlen érin­tettek anyagi és politikai erő­forrásaira. Mindenekelőtt India és a Szovjetunió cselekvő közremű­ködésére gondolunk. Enélkül nyilvánvalóan egészen más­képpen alakult volna ennek a több százmillió embert magá­ban foglaló, hagyományosan neuralgikus térségnek a sorsa. A probléma gyökere a jel­legzetesen kolonialista örök­ség, egyebek között az a ki­agyalt területi megosztás, hogy egy ország keleti és nyugati részét kétezer kilométer, vala­mint számtalan politikai-gaz­dasági ellentét választotta el egymástól. A kezdeti brit se­gítséggel Nyugat-Pakisztánban olyan szoldateszka jött létre, amely kizsákmányolta a het- venmilliós Kelet-Pakisztánt, a mai Bangladest és ráadásul a területet agressziós bázisként használta fel India ellen. Amikor ez a katonai klikk vérfürdőt rendezett Kelet-Pa- kisztánban, világossá vált, hogy a bajt csak úgy lehet megszüntetni, ha megszűnik annak gyökere, az Ajub Khan- féle szoldateszka. A szovjet diplomácia az első pillanattól 1 zdve támogatta, a kínai és az amerikai vezetés pedig tá­madta az ezzel kapcsolatos in­diai erőfeszítéseket. Az 1971-es polgárháború óta eltelt idő­szak már eddig is a szovjet és az indiai alapállást igazolta. A legutóbbi fejlemény, Bhutto első bangladesi hiva­talos látogatása — amelyen a legfrissebb jelentések szerint konstruktív légkörben foly­nak a tárgyalások — újabb látványos bizonysága annak, hogy a dél-ázsiai rendezésért vívott küzdelem nem volt — és nem lesz — hiábavaló. CSAK RÖVIDEN... A SZOVJETUNIÓBAN jú­nius 27-én föld körüli pályá­ra bocsátották a Kozmosz— 663 jelzésű mesterséges hol­dat. A TANZÁNIAI fővárosban befejezte munkáját a 6. pán- afrikai kongresszus. A kong­resszuson részvevő 32 ország küldöttei értekezletükön meg­vitatták a gyarmatosítás és a fajüldözés elleni harc kér­déseit. NEGYVENKETTEDIK NAP­JA folynak a harcok a dél­vietnami fővárostól mintegy 50 kilométerrel északra, Ben Cat város körzetében. AZ IZRAELI NEHÉZTÜ­ZÉRSÉG pénteken este két és fél órán át lőtt dél-libanoni falvakat. VARSÓBAN befejeződtek Stefan Olszowski lengyel és Aldo Moro olasz külgyminisz- ter tárgyalásai, amelyekről pénteken a késő délutáni órák­ban közös közleményt adtak ki. Az olasz külügyminiszter ezt követően elutazott Krakkó­ba. AZ URUGUAYI KATONA­SÁG csütörtökön éjszaka megszállta a főváros környé­két és a rádióállomásokat, hogy megakadályozza az eset­leges tömegmegmozdulásokat vagy tüntetéseket. AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉ­GEK BIZOTTSÁGA július 12-ig felfüggesztette az élő szarvasmarha és marhahús behozatalára vonatkozó enge­délyek kiadását. Az intézke­dést aránylag nagy mennyi­ségű húskészlettel és az ala­csony árakkal indokolják. AZ ETIÓP HADSEREG egy­ségei pénteken a késő esti órákban megszállták a kor­mányépületeket és a magán­rádióállomásokat. Országos színjátszó fesztivál Július 1. és 7-e között Ka­zincbarcikán rendezik meg a II. ifj. Horváth István orszá­gos színjátszó fesztivált, amelyen 20 magyar és 5 kül­földi amatőr színház lép fel. A külföldieket csehszlovák, finn, jugoszláv és lengyel színjátszók, a magyarokat a legjobb munkás, egyetemi és középiskolás csoportok képvi­selik. A fesztiválhoz július 2- án nemzetközi tanácskozás kapcsolódik. Maulbertsch és kora címmel pénteken ünnepélye­sen megnyílt a Szépművészeti Múzeumban a Franz Anton Maulbertsch osztrák festő és kortársai művészetét bemu­tató kiállítás. A megnyitó beszédet dr. Robert Weisen­berg, a bécsi városi múzeu­mok főigazgatója tartotta. Halomsír t Inotán újabb római halom­sírt tárt fel Palágyi Szilvia, a veszprémi Bakonyi Múzeum régésze. A halomsír közelében 1942-ben már találtak egy sír­követ, amelyről feltételezték a római eredetet. A tavalyi és a mostani feltárás bebizonyí­totta a feltevés helyességét. A sírban elszenesedett cson­tok mellett négy üvegedényt, két üvegpoharat és állatcson­tokkal teli Terra sigilláta tá­lakat találtak. A gödörbe el­helyezett sírmellékletek kö­zött egy ládika van. Alkatré­szein kívül több . fegyverma­radványt is találtak. A halomsírban feltárt má­sik gödörben fapajzs, egy ró­mai kocsi vas alkatrészei, va­lamint egy lócsontváz és szá­mos szerszámmaradvány ke­rült elő. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság 30 éve Kiállítás a Műcsarnokban Pénteken a Műcsarnokban megnyílt „A Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság 30 éve” című kiállítás. A több száz fotóból álló — az antifasiszta harcot, az új­jáépítést, és Jugoszlávia mai életét bemutató — , kiállítást Demeter Sándor, a KKI el­nökhelyettese és Enver Humo, a Jugoszláv Tájékoztatási Bi­zottság elnökhelyettese nyi­totta meg. Megjelent a megnyitón dr. Zsiga Vodusek, Jugoszlávia budapesti nagykövet^. Megnyílt Veresegyházon a Váci Mihály művészeti találkozó Ma és holnap folytatódik as eseménysorozat A veresegyházi művelődési központ nagytermében pén­teken délelőtt Pásztor Béla, a nagyközségi tanács elnöke kö­szöntötte a 111. Váci Mihály szavalóverseny irodalmi szín­pad és ifjúsági klub-találko­zó, valamint a gödöllői járási pedagógus és népművelő if­júsági parlament résztvevőit. Ä háromnapos találkozón a gödöllői, a váci és a monori járás fiataljainak képviselői jelentek meg. A tanácselnök köszöntő szavai után a mű­velődésügyi központ Forrás irodalmi színpada Egri Csaba: Játék című novelláját mutat­ta be, majd Remsey Iván fes­tőművész, a gödöllői képző- művészeti kör vezetője nyitot­ta meg a járás fiatal képző­művészeinek alkotásaiból ren­dezett kiállítást. A délelőtt folyamán a nagy­teremben az ifjúsági parla­ment tanácskozott. \ Az üvegteremben a ver­senyre benevezett 36 szavaló elődöntőjére került sor. Az if­júsági házban a hét klub ta­lálkozóján, a vitát Gólya Ist­ván, a járási KISZ-bizottság munkatársa vezette. Délután a vecsési, a duna­keszi, az ikladi, a kartali, a bagi, az erdőkertesi, a túrái és a domonyi irodalmi színpad mutatta be műsorát. Este a színpadok és klubok Szadán, Örbottyánban és Erdőkertesen találkoztak a helyi fiatalok­kal. Ma reggel a piactéren a bu­dapesti Csokonai művelődési ház irodalmi színpada tart előadást, majd a klubok szak­mai foglalkozására és vetél­kedőjére kerül sor. A klubo- sok és a színpad tagjai a két­hetes olvasótábor lakóival, to­vábbá írókkal, költőkkel talál­koznak. Vasárnap sportvetél­kedőt és hangversenyt ren­deznek. Ezután kerül sor a háromnapos verseny díjainak kiosztására. ö. E. — Tárlat. Dr. Szepessy Mihály és Miller Károlyné festményeiből, valamint Dió- szeghy Paula faragott kis­plasztikáiból rendeznek kép­zőművészeti kiállítást július 6 és 13 között a pomázi ta­nácsházán. A tárlat anyagá­nak összeállítását megkezd­ték. Mindenki számára elérhető A tudományra, művészetre támaszkodva Akár városban, akár falu­ban sétálunk, vagy élünk, kéz­zel foghatóan érzékeljük a megváltozott környezetet. A többszintes, vagy az új családi házak széles ablakain betódu­ló napfény más embereket, más otthonokat világít meg, mint néhány évtizeddel ez­előtt. Ez még csak a kezdet, mert nem elég fénybe és vi­lágosságba öltözni — ezt a kort saját emberének kell bensőségessé tenni. Azért, hogy ne csak a külsőség, ha­nem a szellem is más ütemre mozduljon. Honnan veszünk ehhez új energiát, ami át­rendezi belső érzékeinket — más szemhatárt, magasabb célt ad tekintetünknek. Egyet­len szó villantja föl ezt az energiát — a közművelődés! Ki sajnálja erejét, azért, hogy akár iskolába vagy azon kívül a könyvre, a tudományra, a művészetre támaszkodva megszerkessze magaban az ő saját Lélek-otthonát, mely majd éppúgy kifejezi a tár­sadalom akaratát, mint a tér­be átültetett épület. Ma már elmondható, hogy a tudás, a kultúra mindenki számára el­érhető, de a lépést kölcsönö­sen kell megtennünk, nem várhatunk, hogy majd elér hozzánk is, még akkor is, ha csak egy helyben állunk. Nem elegendő a topogássem, hiszen ez csak hasonlít a me­néshez. Jöjjön tehát mindenki és szerezze meg a műveltsé­get, ez mindnyájunk joga és kötelessége. Otthonos körülknények között Ezekkel a gondolatokkal kezdte beszélgetésünket Ba­lázs István, a pilisvörösvári Jókai Művelődési Ház igazga­tója, aki tavaly februárban vette itt át a közművelődési munka irányítását. Helyi szü­letésű, 35 éves, három gyerek apja. S mint szavaiból kide­rül, tisztában van feladata fontosságával. Talán azért is látja így, mert ő maga is a mélységből verekedte föl ma­gát. A vörösvári bányásztele­pen született, sokgyermekes bányászcsaládban, édesapja bányaszerencsétlenség áldoza­ta lett, s így ő maradt fiata­lon a családfenntartó, mint téglagyári segédmunkás. Et­től kezdve nehéz fizikai mun­kával kereste meg a család kenyerét. Viszont munka mel­lett állandóan tanult, olvasott, képezte magát, s mindig ju­tott ideje társadalmi munká­ra is. Ma több szakmája, érettségije van, s főiskolára készül. Ha jellemezni akar­nám, saját szavait idézhet­ném „mindig társadalmi mun­kás voltam és az is maradok”. Egyszóval közösségi ember. Most igazi közegében érzi ma­gát, azzal foglalkozik, az a munkája, amit mindig is sze­retett: emberek között lenni, dolgozni az 6 érdekükben. Sokra becsüli a tudást, a mű­veltséget, a tájékozottságot, s tudja, nem könnyű megsze­rezni, ezért törekszik arra, hogy a művelődési házban otthonos körülmények között mindenki részesedjen belőle. Legyen az felnőtt, avagy fia­tál. Nyitva-tárva az ajtó, csak be kell sétálni rajta. S ami örvendetes: egyre többen lá­togatják a rendezvényeket, az előadásokat. Hét szakkör­klub — galambász, néptánc, ifjúsági, irodalmi, énekkari, krónikaírói, művészeti — fo­gadja, foglalkoztatja az ér­deklődő látogatókat. Helyet ad még a művelődési ház a zeneiskolának és két általános iskolai osztálynak ugyanis Vörösvárott több a gyerek, mint az iskolai tanterem. Ez egyrészt örvendetes, másrészt akadálya a korszerű oktatás­nak. I. Istvántól az alkotmánymódosításig Nagy népszerűségnek ör­vendenek a TIT-előadások, ezt fokozza az is, hogy egyre több helyi előadó vesz részt a munkában. A fiatalok számá­ra izgalmas-érdekes előadás- sorozatot állítottak össze az űrkutatásról, a mélytengerek élővilágáról és a tudományos- fantasztikus elképzelésekről, amelyek — bár a kép­zelet szárnyán — a XXI. századba ragadják a fia­talokat. A helyi előadók két sorozat — a tsz, a tana'5 — munkájában vesznek rész., itt időszerű és korszerű isme­reteket szerezhetnek a részt­vevők. A nyugdíjasok a ma­gyar alkotmány történetével ismerkedhetnek meg, a soro­zat címe: I. Istvántól — az al­kotmánymódosításig. Eleven kapcsolata van a művelődési háznak a MüM 206-os intéze­tével is, nekik az illemről, a hitről, s mivel zömükben al­földiek, a helytörténetről ál­lítottak össze sorozatot. Két nyelven énekelték Balázs István, mint a köz­ség jó ismerője, tiszteletben tartja a hagyományokat, me­lyek erősen élnek a lakosság körében. Minden évben meg­rendezik a nagy táncos-zenés esteket, ilyen a svábbál, az iparosbál és a Katalin-bál. Nemrég érdekes műsoros est zajlott le itt a házban: két nyelven — magyarul és né­metül — Huszka, Lehár dalo­kat, operett-betéteket énekel­tek óriási sikerrel, a Főváro­si Operett Színház művészei. Nemcsak a házban szolgál­ja a közösség érdekeit Balázs István, hanem országjáró kor­útokra is szervezi a község lakóit, akik minden hétvégén más-más táját ismerik meg az országnak. Ács Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents