Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-27 / 148. szám
1974. JÚNIUS 27., CSÜTÖRTÖK xJCúian f[S]kusz Az új charta AMI KÉSIK, NEM MÚLIK. Két és fél hónappal a NATO fennállásának 25. évfordulója után elkészült az újabb „családi kép”: az Egyesült Államok elnöke és tizennégy ország vezetői fénykép ászéit elé álltak, a NATO brüsszeli székházéban. -Nixon, Schmidt kancellár, Wilson angol miniszterelnök és a többiek ünnepélyesen aláírták a tizenöt ország nyilatkozatát. Az új atlanti charta megerősíti, hogy az európai tőkés országok az amerikai atomernyő alatt húzódhatnak meg, és hogy az amerikai katonák mindaddig Európában maradnak, amíg részleges 'visszavonulásukra, például a haderőcsökkentési tárgyalásokon megállapodás nem születik. A nyilatkozatot egy héttel ezelőtt a kanadai fővárosban, Ottawában a külügyminiszteri értekezleten szövegezték meg és fogadtak el, tulajdonképpen már érvénybe is lépett az új atlanti charta; az állam- és kormányfői szintű újabb NA- TO-értekezletre úgyszólván nem is lett volna szükség. HA MÉGIS, akkor annak más okai lehettek. Mindenekelőtt például az, hogy Nixon amerikai elnök«moszkvai látogatásának előestéjén — az atlanti hadrend egységét szerette volna bemutatni a világnak. Ugyanakkor előre meg kívánta nyugtatni szövetségeseit, akik az előző SALT-megállapdás miatt egy- szer-másszor már kifejezték ellenérzésüket, hogy a NATO- érdekekkel egybevágóan fog tárgyalni Moszkvában. ELSŐ KÉZBŐL adott némi tájékoztatást az egybegyűlt kormányfőknek .arról is, mi történt korábbi közel-keleti kőrútján és nyilván szót ejtett az amerikai tervekről, amelyek a nemzetközi tílaj- és nyersanyagválságot, a pénzügyi rendezést érintik. Nixon így gyakorlati bemutatóval szolgált, hogyan képzelik a szövetségesek konzultációs rendszerét. A vélemények cseréje, a cselekvésegyeztetés céljából — ez áll az ünnepélyesen aláírt új atlanti ríyi- latkozat középpontjában. HOGY AZÉRT MÉGSE LEGYEN minden a legnagyobb rendben, volt egy-két „hiányzás” Brüsszelben. Giscard d’ Estaimg, az új francia államfő maga helyett Chirac miniszterelnököt küldte el, a közelgő parlamenti választásokra hivatkozva pedig sem a kanadai, sem az izlandi kormányfő nem utazott Brüsszelbe. Nagy figyelem övezte ezen a csúcstalálkozón is az új portugál vezetést: Palma Carlos miniszterelnök számára ez volt az első nemzetközi szereplés. NIXON úgyszólván valamennyi szövetséges állam vezetőjével tárgyalt, egyetlen kivétel — a francia miniszterelnök volt, Chirac, arra hivatkozva, hogy vissza kell sietnie Párizsba a perzsa sahhal való tárgyalásokra —, nem s,járult” az amerikai elnök elé. Pálfy József AZ AL SZAJJAD című libanoni hetilap szerint Egyiptom, Szíria és Líbia vezetői július végén Kairóban találkoznak. A CARACASBAN megnyílt tengerjogi értekezlet részvevői zárt ajtók mellett több ülést tartottak. Kampromisz- szumos megoldás van kibontakozóban az okmányok végleges elfogadásához szükséges szavazás és egyéb eljárási kérdések módozatairól. Befejezte munkáját az ILO konferenciája Genfiben kedden befejezte munkáját a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) konferenciájának 59. ülésszaka, amelyen több mint 120 tagország küldöttei vettek részt. A részvevők megvitatták Francis Blanchard-nak, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójának jelentését a szervezet tevékenységének problémáiról, távlatairól és számos nemzetközi dokumentumot és ajánlást fogadtak el a dolgozók érdekeinek védelmében, valamint a konferencia elítélte a chilei katonai junta véres terrorját, az izraeli hatóságok által a megszállt területek arab lakosságával szemben alkalmazott faji megkülönböztető politikát és a szakszervezeti szabadságjogok megsértését. CSAK RÖVID A SZUEZI-CSATORNA ak- nátlanítását a szovjet hadiflotta hajói fogják elvégezni. A DÁN FŐVÁROSBAN szerdán délelőtt megkezdte tanácskozását a chilei katonai junta bűntetteit vizsgáló nemzetközi bizottság. AUGUSTO PINOCHET tábornok, a chilei katonai junta vezetője „a nemzet vezérévé” nevezte ki magát. MOKTAR OULD DADDAH mauritaniai elnök befejezte romániai hivatalos látogatását. , Felszedett aknák A hírügynökségek vezető helyen foglalkoztak azokkal a jelentésekkel, amelyek szerint a Golan-fennsík térségében befejeződött az izraeli és a saíriai fegyveres erők szétválasztása. Már napokkal, ezelőtt bejárta az a felvétel a világsajtót, amelyen kék sisakos ENSZ-katonák eltávolítják az aknákat Kuneitra városából, hogy a sokat szenvedett településre végre visz- szatérhessen a békés — vagy legalábbis viszonylag békés — élet. Felsorakoztak az izraeli páncélosok Kuneitra főutcáján, hogy megkezdjék kivonulásukat a városiból. Kuneitra visszakerült Szíriáihoz, a terület az EN'SZ ütközőzónájához tartozik. szétválasztása volt) —, kétsége tel énül és egyértelműen ló hír. Ügy tűnik, azokat az aknákat, amelyeket az imperialista politika évtizedes, sőt, évszázados intrikái helyeztek el a földkerekség stratégiailag egyik legfontosabb térségében, nehezebb lesz véglegesen eltávolítani. A Közel-Kelet egész története során túlságosan fontos kereskedelmi és politikai érdekek keresztét ján feküdt ahhoz, hogy osztályrészéül juthasson a nyugalom. Ez a terület napjainkban sem kényezteti el a világot az onnan érkező jó hírekkel. Márpedig az a tény, hogy a Géniben meghatározott menetrend szerint, nagyobb konfliktus nélkül, időre befejezték a második fontos csapatszétválasztási eljárást (az első, mint ismeretes, az egyiptomi és az izraeli csapatok Ugyanakkor túlzás lenne másnak felfogni, mint lépésnek a még mindig távoli teljes rendezés irányában, amelynek magában kell foglalnia O az Izrael áltál megszólít valamennyi terület kiürítését, a palesztin nép jogainak visszaállítását és ® a térségben élő valamennyi orseág függetlenségének és szuverenitásának elismerését, biztosítását. Ez a cél, amelynek elérésén a Szovjetunió és a szocialista országok diplomáciája, a múlthoz hasonlóan, a jövőben is munkálkodik. A második csapatszétválasztás — minden fontossága mellett is — csak állomás a cél felé vezető útoií. Azon az úton, amely vitathatatlanul sok buktatót tartogat még és amelyről csak valamennyi érdekelt fél konstruktív közreműködésével lehet felszedni a valóságos és jelképes aknákat. A haranadlilc „csúcs’ A holnap történésze, aki majd századunk hetvenes éveinek változásait rangsorolja, minden bizonynyal kiemeli azt a fordulatot, amely a szovjet—amerikai kapcsolatokban ment végbe. Nem véletlenül: a hidegháború éveiben a kiélezett szovjet —amerikai kapcsolatok a nemzetközi feszültség egyik meghatározó tényezőjét jelentették, míg napjainkban a két ország viszonya egyben a két rendszer békés egymás mellett élését erősíti, s a béke fenntartásának egyik záloga. Ami a Szovjetuniót illeti, kezdettől fogva a békés egymás mellett élés gyakorlatának érvényesüléséért tört lándzsát, míg az Egyesült Államok a hetvenes évekre jutott el azokhoz a következtetésekhez, amelyek lehetővé tették a fordulatot a realizmus felé. Talán még pontosabban fogalmazunk, ha azt mondjuk: az élet, az erőviszonyok változása akkor már mintegy rá is kényszerítette Washingtont a megfelelő következtetések levonására. Nixon, az Egyesült Államok elnöke leplezetlenül szólt erről abban a beszédében, amelyet a közelmúltban Annapolis városában tartott. A szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődése «szempontjából kiemelkedő jelentősége volt Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon két csúcstalálkozójának. A korábbi években egyszerűen elképzelhetetlen lett volna olyan megállapodások megkötése, mint például az, amely a nukleáris háború elkerüléséről szól, s amelynek realitása az októberi közel-keleti konfliktus idején meggyőzően beigazolódott. A mostani, harmadik csúcstalálkozó előkészítésének idejére a korábbinál nyilvánvalóbbá vált az is, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlesztésének az Egyesült Államokban nem csupán Nixon elnök s kormányzata tulajdonít megkülönböztetett jelentőséget. Ma az amerikai mono- ! poltőkés körök nagyobb része I is óhajtja e kapcsolatok fejlesztését, s ugyanez vonatkozik a két nagy párt, a demokraták és a republikánusok vezetőinek többségére. (Ezzel kapcsolatban jegyezte meg e sorok írójának adott interjújában Gus Hall, az USA Kommunista Pártjának főtitkára, hogy valójában kivételes történelmi helyzet jött lét-, re az Egyesült Államokban: a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdésében a nagytőke nagyobb részének érdekei egybeesnek a néptömegek érdekeivel.) A z amerikai belpolitikai harcok összefüggésében különösen figyelemre méltó, hogy olyan politikusok is, akik bizonyos kérdésekben élesen szembenállnak az elnökkel, támogatják realista lépéseit, a Szovjetunióval kötött megállapodásokat. Edward- Kennedy szenátor például éPP abban az időszakban, amikor az amerikai kommentátorok szerint, eldöntötte, hogy „beszáll” az 1976-os választást előkészítő politikai harcba, Moszkvába látogatott, hogy találkozzék Leoqyid Brezsnyewel. Amikor a Podgornij vezette legfelsőbb tanácsi küldöttség Washingtonba látogatott, Nixon 1972-es demokrata ellenfele, McGoVern szenátor fejtette ki előttük, hogy a kongresszusban növekszik a szembenállás a katonai rekord- költségvetésekkel, s ezért is támogatja ő és sok kollégája a fegyverzetcsökkentési tárgyalásokat. Megélénkült az üzleti kapcsolat is. Egyedül a kámai teherautógyár építésében nyolcvan amerikai cég vesz részt, Kujbisevben pedig amerikai cégek a világ egyik legnagyobb műtrágyakombi- nátjának építésére készülnek. A Szovjetunióval folytatott kereskedelmi ügyletek finanszírozásából az .Export-Import Bank mellett a legnagyobb amerikai magánbankok is részt kémek. Természetesen a képhez hozzátartozik, hogy épp az utóbbi időben a detente s a realizmus ellenségei is fokozták erőfeszítéseiket az amerikai politikában. Az ti f aranyalku I Az arany viharos pénzügyi pályafutása a közelmúltban új állomáshoz érkezett. Azt még a szakértők sem tudják, hogy ami történt — annak mi lehet a politikai következménye. Az esemenyek megértéséhez elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a tőkés világ 1945-ben létrehozott pénzügyi rendszerét a dollár feltétlen uralmának jegyében szervezték. Meghirdették a dollár aranyra válthatóságát, és fix árat állapítottak meg az aranyra. Egy uncia arany ára 35 dollár lett. Közben óriási változások történtek a világgazdaságban. Nyugat-Európa és Japán gazdaságilag megerősödött, ennek megfelelően egyre több dollár és arany halmozódott fel a nyugat-európai bankok trezorjaiban, az amerikai aranykész- iet pedig csökkenni kezdett. Az amerikaiak mégis makacsul ragaszkodtak a 35 dolláros aranyárhoz. Több mint két évtizedes küzdelem után végül az Egyesült Államok is belátta, hogy a helyzet tarthatatlan és új harcmodort választott. A dollárt kétszer egymás után leértékelték. Ennek következtében az amerikai áruk a világpiacon olcsóbbak lettek, tehát megjavultak Washington versenypozíciói. Ez a hajlékony és eredményes harcmodor azonban egyben azzal is járt, hogy az arany a világtőzsdék „sztárja” lett! A két dollárleértékelés során — a tőkés országok központi bankjaiban — a hivatalos aranyárat először 33 dollárra, majd 42,2 dollárra emelték. Olyan pénzügyi műveletekben azonban, amelyekben nem a központi bankok vesznek részt, az arany árfolyama szabadon ingadozik. Ahogy az utóbbi években egyre jobban kibontakozott a tőkés világban az infláció — úgy növekedett a különbség az arany hivatalos árfolyama és a szabadpiaci árfolyam között. Végül már a tőzsdéken 150—160 dollárt adtak egy uncia aranyért, tehát a hivatalos árszint mintegy négyszeresét. Ez világosan jelezte, hogy valami nincs rendjén, a mesterséges pénzügyi rendszert előbb-utóbb újra módosítani kell. A vezető tőkés országok azonban mindmáig nem tudtak megegyezni abban, miképpen hajtsák végre a pénzügyi rendszer reformját. Nemcsak azért, mert érdekeik ellentmondottak egymásnak — hanem azért is, mert 1973 őszétől kezdve az olaj árának látványos emelkedése szinte valamennyi tőkés ország fizetési mérlegét felborította. Az olajválság terhei alatt először Olaszország roppant össze pénzügyileg. Az olasz gazdaságnak persze egyéb bajai is vannak, az olaj árának megsokszorozódása azönban valósággal eltörte a gazdaság gerincét. Olaszország a teljes pénzügyi összeomlás küszöbére jutott. Egyetlen kiút kínálkozott. Az, hogy az olasz bank páncéltermeiben levő aranykészletet ne a 42,2 dolláros hivatalos áron, hanem a szabadpiaci áron, tehát ennek négyszereséért lehessen értékesíteni. Az olaszoknak ezt a követelését Franciaország is támogatta, s végül a Közös Piac országa olyan javaslatot terjesztett a Nemzetközi Pénzügyi Alap elé, hogy az aranytartalékokat szabadpiaci áron lehessen felhasználni. Az amerikaiak nem akarták elfogadni ezt a javaslatot Végül kompromisszum született. Ennek lényege, hogy a központi bankok páncélkamráiban levő aranyat nem lehet ugyan szabadpiaci áron eladni — de fel lehet használni letétként, ha a szóbanforgó ország nemzetközi hitelt akar felvenni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha az adott ország a hitelt nem tudja határidőre visszafizetni, akkor szabadpiaci áron számított aranyat utalhat át tartozása fejében a hitelezőnek. Az intézkedés közvetlen politikai hatása az, hogy Olaszország és Franciaország pénzügyi mérlege „erősítő injekciót” kapott. Nagy-Britannia csak nagyon kevés arannyal rendelkezik, számára az új intézkedés nem jelent különösebb kedvezményt. A legerősebb pénzügyi helyzetben levő NSZK pedig alighanem a hitelező szerepét fogja játszani. így a Kilencek országait nagyon különböző módon érinti az új aranyfordulat, ami azt jelenti, hogy pénzügyi ellentéteik fokozódhatnak. Az uj aranyrendelkezes két nagy vesztese: Japán és az olajat nem termelő fejlődő országok. Japán minden csepp olajat importálni kénytelen és pénzügyi tartalékainak mindössze 7 százaléka fekszik aranyban. így az új rendelkezés számára semmiféle előnyt nem jelent. Ami pedig a harmadik világ olajat nem termelő országait illeti, azoknak sem devizájuk, sem aranyuk nincs — viszont a felemelt olajárat ki kell fizetniök. Mint már annyiszor — a legszegényebb országokat ismét az arany-országút szélére lökték. —i —e Ä békeszerető emberiség igen nagy figyelemmel ,és várakozással kíséri majd azokat a megbeszéléseket, amelyek most kezdődnek a Kreml hagymakupolájának közelében. Nyilvánvaló, hogy a várakozás magva: folytatódik-e a haladás a megkezdett úton? (Az’ SZSA című, az USA-val foglalkozó folyóirat legutóbbi száma megjegyzi: valóban épp ez a lényeg, nem pedig az, hogy ugyanennyi egyezményt írnak-e alá, mint a korábbi találkozókon. Hiszen, amikor a kapcsolatok szinte „nulla pontról” indultak, számos területen alapmegállapodások váltak szükségessé: most ezek gyakorlati végrehajtása kerül előtérbe.) Ami a Szovjetuniót illeti, a csúcstalálkozóra tett előkészületei azt a meggyőződést sugallják, hogy lehetséges a javulás folytatása. Ami a fegyverkezési hajsza fékezését illeti, épp Leonyid Brezsnyev mutatott rá a közelmúlt napokban, hogy a Szovjetunió kész már most megállapodni az Egyesült Államokkal a föld alatti atomrobbantások korlátozásában. egészen — az egyeztetett határidőn belüli — teljes eltiltásig. A harmadik „csúcs” a párbeszéd folyamatosságára. a legmagasabb szintű érintkezés intézményesítésére utal: az emberiség megint egyszer Moszkvára figyel. Vajda Péter Értesítjük a gépkocsi-tulcsidlonosokat, hogy a 4. sz. főút mellett, a vasad! elágazásnál két műszakban üzemel a Monori Állami Gazdaság SZERVIZÁLLOMÁSA 9 Garanciaidőn túli javítások 9 Karosszériajavítás és -fényezés 9 Komplex diagnosztikai vizsgálatok 0 Autóvillamossági javítások 9 Teljes szerviz, gépi mosással 9 Shell üzemanyagtöltő állomás 9 Olajcsere Shell olajokkal 9 Külföldi gumiabroncsok és alkatrészek eladása 9 Díjtalan gumiabroncs-felszerelés KÉRJÜK, KERESSE FEL SZERVIZÜNKET Telefon: Monor, 281.
