Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-21 / 143. szám
\ 1974. JÜNIUS 21., PÉNTEK nc'ni V sr/imim Pályaválasztás az üzemekben Munkaerő-utánpótlás Pest megyében Pszichológiai laboratóriumok * Köztudott, hogy Pest megye nemcsak az ország legnagyobb, legnépesebb, de gazdaságilag is egyik jelentős megyéje, egy sor fontos iparvállalattal. A régi üzemek rekonstrukciója, a fővárosból kiköltözők beruházásai mind korszerűbb termelést tesznek lehetővé, s ez viszont vonzó az ingázóknak. Az újabb és újabb munkalehetőségek révén az elmúlt években megnőtt a helyben foglalkoztatottak száma, de a munkaképes korú népesség 31 százaléka, szám szerint csaknem 180 ezer ember még mindig naponta vonatozik, bu- szozik fővárosi munkahelyére. Mekkora a létszámhiány? Az ingázás ellenére vagy talán épp miatta a megye ipara is küzd az országosan tapasztalható munkaerőhiánnyal, bár az utóbbi években kicsit enyhült ez a gond, a nem kívánatos fluktuáció csökkentése révén. 1971-ben az ipar még 4,1 százalékos, a következő évben háromszázalékos létszám- hiánnyal dolgozott, ami tavaly, a harmadik negyedévre 2,5 százalékra csökkent. Az építőiparban ugyanebben az időben 7,8, illetve 5 százalékról 4 százalékra csökkent a munkaerőhiány. A kereskedelemben viszont ennek fordítottja tapasztalható. Míg korábban az üzletekben megfelelő számú kiszolgáló állt a vásárlók rendelkezésére, addig 1973. III. negyedévben a forgalom megkívánta létszámnál egy százalékkal kevesebb kereskedelmi dolgozó tevékenykedett. A távlati elképzelések szerint pedig éppen a kereskedelem, a közlekedés és a szolgáltatás többi ágazatában kell a legdinamikusabban fejlődnie a létszámnak. Előzetes számítások szerint a szolgáltatásban dolgozók aránya az 1971. évi 26- ról 1981-re 32,2 százalékra, az iparban és az építőiparban foglalkoztatottaké 42,7-ről 43,3 százalékra nő, a mezőgazdasági dolgozóké pedig 31,3-ról 24,5 százalékra csökken. A megyében a férfiak foglalkoztatottsága teljesnek mondható, a nőknél még van bizonyos tartalék, amelynek kihasználását . az óvodáik, a bölcsődék, a megfelelő közlekedés és a helyi munkalehetőségek hiánya okozza. Nem enyhíti számottevően a gondokat a nyugdíjasok termelésbe vonása sem, a vállalatok a munkaerő-utánpótlási lehetőségeket elsősorban csak a fiatalokban találják meg. Ezért kell különös gondot fordítani a fiatalok pályaválasztására. Az üzemek versengenek az emberekért, s a versenyből nemegyszer a fővárosi vállalatok kerülnek ki győztesen. Ezért a megye gazdálkodó egységei sem hanyagolhatják el a munkaerő-gazdálkodást. Nem mindegy ugyanis, hogy a jó munkahely választás eredményeként kialakul-e egy szíwel-lélekkel dolgozó törzsgárda, vagy kényszerből, közepes teljesítménnyel dolgozik a gyár vagy üzem kollektívája. Egy vizsgálaf tanulságai Dr. Andor György, a Pest megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet vezetőhelyet- tése elmondta, hogy az intézet felmérést készített, melynek 60rán 188, 1966 és 1971 között végzett mezőgazdasági szakmunkást kérdeztek meg munkájukról Kiderült, hogy 30 százalékuk nem a mezőgazdaságban dolgozik, további 6,2 százalékuk pedig a mezőgazdaságban ugyan, de nem a szakmájának megfelelő területen. A mezőgazdaságban dolgozók közül arra a kérdésre, hogy akarnak-e munkahelyet Változtatni, a fiatalok 52,9 százaléka válaszolt nemmel, a többiek két éven belül feltétlenül más munkahelyet keresnek maguknak A változtatás okaként részben nem a szakterületüknek megfelelő munkakört, részben az erkölcsi megbecsülés hiányát és a továbbtanulás megakadályozáezek a fiatalok hová kerülnek, nem mindegy sem a gazdaságoknak, nem a megye egészének. Kapcsolat az iskolákkal — A Pályaválasztási Tanácsadó Intézet a Pest megyei Tanács munkaügyi osztályának támogatásával két éve kezdte meg az üzemi pályaválasztási megbízott hálózat szervesését. Először 165 üzemben jelöltek ki megbízottat, tavaly azonban már 436 üzemben dolgozott. Az ő munkájuk eredménye, hogy a megyeszer- te elterjedt „egy üzem — egy iskola” mozgalom keretében egyre gyakoribb, hogy az üzem egy bázisiskola mellett, a környék többi iskolájával is tartja a kapcsolatot. A bázisiskolát anyagilag is, társadalmi munkával is kiemelten támogatja, cserébe az iskola tanfolyamokat, előadássorozatokat tart az üzemben, az énekkar, az irodalmi színpad rendezvényeken vesz részt, a tanulók társadalmi munkával segítik a patronálókat. Ilyen jellegű kapcsolat alakult ki például a Forte és az egyik váci általános iskola között, amellett, hogy a gyár a többi iskolával is jó kapcsolatban áll. A Hazai Fésűsfonó kistar- csai gyára a környék kilenc általános iskolájával, a Nagykőrösi Konzervgyár az összes nagykőrösi és több más környékbeli iskolával, a százhalombattai Dunamenti Hőerőmű és a Dunai Kőolajipari Vállalat a környékbeli iskolák mellett elsősorban az érdiekkel kooperál. — Nagyon fontos a szakmunkásképző iskolák és az üzemek együttműködése is. A MÁV Dunakeszi Járműjavítója a 201. számú Ipari Szakmunkásképző Intézettel, a Nagykőrösi Konzervgyár a Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskolával és Szakmunkásképző Intézettel, a Csepel Autógyár pedig a 208. számú Ipari Szakmunkásképző Intézettel áll olyan szoros kapcsolatban, hogy az intézeteket szinte „vállalati iskoláknak” lehet nevezni. A vállalatok bemutatása — A munkáltatók pályaválasztási tevékenységének legrégebbi és legnépszerűbb formája az üzem- és pályaismertetés. Ez különösen az ipari üzemekben terjedt el, a mező- gazdasági üzemek többnyire az iskolákra hagyják e feladatot. Néhány üzem, mint a százhalombattai hőerőmű, a MÁV Dunkeszi Járműjavítója stb., más megyében is népszerűsíti saját technológiáját. Gyakori tapasztalat, hogy az üzemek nem törődnek eléggé a rehabilitációra szoruló, egészségileg károsodott fiatalokkal, pedig mindenütt van olyan munkakör, ahol az egészségesekkel azonos teljesítményt tudnak nyújtani. — A vállalatok saját maguk bemutatására ieginkább írott propagandaanyagot használnak. A Nagykőrösi Konzervgyár és a MÁV Dunakeszi Járműjavítója azonban filmet is készíttetett az üzem munkájáról. A Hazai Fésűsfonó kis- tarcsai gyára és a Pályaválasztási Intézet magnószalagra vették a legfontosabb tudnivalókat és egy-egy szalagot a környék iskoláinak küldtek meg. Mindehhez hozzátartozik, hogy Pest megyében évenként minden járásban pályaválasztási heteket rendeznek, a kiállításokon több vállalat is részt vesz: mint a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregysége, a Nagykőrösi Konzervgyár, a Telefongyár bugyi gyáregysége, a Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat dabasi nyomdája stb. A vakációs munka hatása — Kitűnő pályaválasztási segédeszköz a diákok nyári munkavállalása. Természetesen csak akkor, ha a jól szervezett munka jó pedagógiai hatással van a fiatalokra. A Nagykőrösi Konzervgyár évente 300—400 fiatalt fogad. Néhol a beilleszkedés már az első éves szakmunkástanulóknál kezdődik. A Ceglédi Cipőipari Vállalat minden tanévet ünnepélyesen zár, értékeli a fiatalok munkáját, tanulmányi előmenetelét, és a legjobbakat megjutalmazza. — Nagy vonzóerőt gyakorol a lányokra, fiúkra a továbbtaníttatás, az erkölcsi elismerés. A Százhalombattai Hőerőmű saját tanfolyamain az arra legérdemesebbeket képezi tovább turbinagépésszé, tápházi gépésszé. Másutt nagy gondot fordítanak arra, hogy a közép- és felsőszintű vezetők egy részét is saját dolgozóikból neveljék. A néhány éve ott dolgozó fiatalok továbbtanulását támogatják, ösztöndíjat biztosítanak számukra, néha még az útiköltséget is fedezik. A reális pályaválasztásért, a fiatalok kedvező fogadásáért nagyon sokat tesznek a munkapszichológiai laboratóriumok. Ilyen egyelőre a Dunai Kőolajipari Vállalatnál és a Nagykőrösi Konzervgyárban működik. Az itt dolgozó szakemberek pályaválasztási tanácsot adnak és pszichológiai szaktanácsban is részesítik a fiatalokat, elsősorban a gyár dolgozóinak gyermekeit. Czibor Valéria Aratásra készen Brigádvezetök tanácskozása Császár Balázs, a Gabonatröszt vezérigazgató-helyettese csütörtökön tájékoztatta az újságírókat az aratási előkészületekről. Az idén összesen 633 helységben van mód a gabona átadására és az országban több mint 2200 úgynevezett átvevővonalon fut majd be a földekről az elcsépelt, sokféle meg is tisztított termés. Ugyancsak tegnap Budapesten tartották országos értekezletüket a Gabonatröszt vállalatainak szocialista brigádvezetői, akik megtárgyalták az aratással kapcsolatos teendőket és a vállalatok, valamint a termelők között kialakuló kooperáció elősegítéséről tanácskoztak. Köszönet a magyar nép segítségéért A dél-vietnami nődelegáció a Nőtanács székházában A hazánkban tartózkodó dél-vietnami nőküldöttség tiszteletére a Nőtanács elnöksége csütörtökön fogadást rendezett az MNOT székházában. A baráti találkozón Ma- koldi Mihályné, az MNOT al- elnöke szeretettel köszöntötte a kedves vendégeiket, külön a delegáció vezetőjét, Nguyen Thi Dinh asszonyt, a Dél-Viet- nam Felszabadításáért Küzdő Nőszövetség elnökét, a Délvietnami Nemzeti Felszabadí- tási Front Központi Bizottsága elnökségének tagját, a délvietnami népi felszabadító fegyveres erők helyettes főparancsnokát. Külön köszöntötte abból az alkalomból, hogy nemrégiben kitüntették a nemzetközi Lenin-békedíjjal. Dinh asszony köszönetét mondott a magyar népnek, a lányok, asszonyok millióinak azért a segítségért, amelyet az agresszió elleni harcban nyújtottak hazájának. A baráti találkozón részt vett Nguyen Phu Soai, a Délvietnami Köztársaság budapesti nagykövete és Nguyen Manh Cam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete. Jelen volt BéniNi Béla, hazánk dél-vietnami nagykövete. Ifjúsági parlament a Csepel Autógyárban Háromezer fiatal képviseletében Több mint háromezer fiatal képviseletében gyülekeztek a küldöttek tegnap, valamivel a déli harangszó után a Csepel Autógyár művelődési központjának ifjúsági klubjában, hogy József Attila szavaival élve „hányják, vessék meg száz bajuk”. Azt lehet mondani, mind a százan rutinos képviselőkként érkeztek a nagyvállalati ifjúsági parlamentre, hiszen megelőzően a gyáregységi, illetve a főosztályi ülésszakokon már megedződtek e feladatra. Mohos Éva, a vállalati KISZ-bizottság politikai munkatársa, aki a tíz előpar- lament közül ötön részt vett, elmondta, hogy eddig az ifjúság új demokratikus fórumai elérték kitűzött céljaikat. A felszólalók döntő többsége közössége érdekében interpellált — leggyakrabban a jócskán megújításra váró szakoktatást helyzetét bírálva. Nyolc oldal a gazdálkodásról A parlament alapdokumentumát, a gazdasági vezetés meglehetősen részletes írásbeli tájékoztatóját megelőzően valamennyi küldött gondosan áttanulmányozta és magával hozta. Nem volt nehéz kiszűrni a folyosói beszélgetésekből, hogy nem minden kitételével értenek egyet. Miről szól hát az „írásbeli”? Elsősorban, terjedelmének pontosan háromötödében — amint azt az egyik fiatal mérnök kiszámította — a vállalat gazdasági eredményeiről, fejlesztési céljairól, a közúti járműprogram tennivalóiról. A kilencedik oldalon tér rá azután az anyag az ifjúságpolitikai tevékenység taglalására: méltatva a szocialista brigáEszperan tókongresszus Szolnokon Békeórák a börzsönyi kilátónál Ma kezdődik és vasárnap fejeződik be Szolnokon a Magyar Eszperantó Szövetség 25. kongresszusa, amelyen több mint négyszáz eszperantista vesz részt az ország minden részéből, Pest megyéből is: a váci és a dunakeszi eszperantócsoport küldöttei. A szocialista országok testvérszervezetei két-két fővel képviseltetik magukat, a lengyelek — Za- menhof honfitársai — nagyobb létszámú csoporttal érkeznek. A kongresszus két fő témakörrel foglalkozik, az eszperantó gyakorlati alkalmazásának kérdéseivel, és a szövetség békemozgalmi feladataival, belföldön s a nemzetközi mozgalomban egyaránt. A témákat szakmai bizottságokban — oktatási, ifjúsági, turisztikai és vasutas bizottságban — vitatják meg; szakmai összejöveteleket tartanak a postások, a nőbizottság, az orvos-egészségügyi szervezet stb. A mostani kongresszus a idején tanácskozik. Az elmúlt években évente átlagosan mintegy másfél ezer felnőtt és kétezer általános és középiskolai diák tanulta, illetve tanulja a nyelvet; évente mintegy 5 ezer nyelvkönyv fogy el. 1912-ben — Zamenhof életében — tartották hazánkban az első eszperantó kongresz- szust. Azóta, hol lassulva, hol gyorsulva terjedt a nyelv, növekedett barátainak száma. Ma a szövetségnek 120 csoportja van. Pest megyében — Réthelyi Tibornak, a Szövetség munkatársának tájékoztatása szerint — három helységben: Vácott, Dunakeszin és Diósdon működik életerős eszperantó csoport. A váci csoport 20 tagú, vezetőjük Bénik Gyula nyugdíjas nyomdász. Ök nemcsak a nyelv elsajátításában-megsze- rettetésében jeleskednek, hanem ápolják, hirdetik a nagy nyelvalkotó, Zamenhof humanista szellemi örökségét is. A váci eszperantisták a Boriát jelölték meg. Az, hogy I mozgalmi élet fellendülésének zsöny-hegység egyik szép oromzatán Zamenhof-kilátót építettek, ahol minden május második vasárnapján békeórán emlékeznek meg a nagy tudósról. A dunakeszi csoportot Egry Ferenc nyugalmazott vasúti főmérnök vezeti, összejöveteleiket a művelődési otthonban tartják, ahol nemcsak idősebbek, fiatalok is nagy számmal megjelennek. A diósdi csoport talán a jövőt mutatja. Ezek a gyerekek, általános iskolások, iskolai tantárgyként tanulják a nyelvet, nagy-nagy lelkesedéssel, szeretettel. Ezt mutajta az is, hogy megalakították az Eszperantó-őrsöt! A diósdiak csoportja teljes jogú tagja a magyar szövetségnek. A kongresszus zárónapján a részvevő békenagygyűlést rendeznek, ahol a hazai és külföldi küldöttek, köztük a Pest megyei eszperantisták nevében Bénik Gyula és Egry Ferenc — hitet tesznek a béke ügye mellett. Ács Jenő dókba tömörült fiatalok áldozatvállalását, a KISZ- szervezet által szervezett kommunista műszakok politikai és gazdasági hatékonyságát. Következnek a negatív igazságok: pillanatnyilag 1050 olyan fiatal dolgozik a gyárban, aki még a nyolc általánost sem fejezte be, a fiatalok nem részarányuknak megfelelően veszik igénybe a rendelkezésükre álló kulturális szolgáltatásokat — a vállalati könyvtárnak mindössze 600, harminc éven aluli olvasója van. Kevesen járnak színházba, a saját ifjúsági klubjukban csak 32 fiatal fejt ki valamilyen tevékenységet. Jogok a kollektív szerződésben A vita lehetősége tehát eleve adott volt. Pontosan egy órakor látott munkához a Csepel Autógyár első nagyvállalati ifjúsági parlamentje. Az elnökségben a vállalat részéről helyet foglalt Novák Béla vezérigazgató, Szeghalmi Gyula, a pártbizottság titkára, a Kohó- és Gépipari Minisztériumot Soós Gyula, a közúti járműfejlesztési főosztály vezetőjének helyettese, a KISZ Pest megyei bizottságát pedig Berla Ferenc titkár képviselte. Vágvölgyi Sándor, a vállalati KISZ-bizottság titkárának megnyitó szavai után Dobrot- ka Oszkár vezérigazgató-helyettes egészítette ki szóban az írásbeli beszámolót, majd Pél Emiiné, a vállalati szakszervezeti bizottság szociális felelőse tartotta meg korreferátumát. Ebben bírálta az írásbeli beszámoló termeléscentrikus- ságát, mondván, hogy arról kellett volna inkább írni, hogy közös erőfeszítéssel mi mindent tett eddig a vállalat a fiatalokért. Ilyen jellegű példákban a korreferátum nem szűkölködött. Talán a legrangosabb ezek közül az a tény, hogy a kollektív szerződés módosításánál a fiatalok véleményét is rendre kikérik. így vált valósággá, hogy a kollektív szerződésben szabályozták a különböző ösztöndíjak mértékét, ugyanitt határozták meg, hogy a tanulóévek ma már beszámítanak a törzsgárdatagságba s nemke- vésbé az, hogy a KlSZ-kitün- tetésekkel anyagi elismerés is jár. Interpellációk és javaslatok Következtek az interpellációk. Kelemen Kálmán, a hajtóműgyáregység II. műhelyének dolgozója elmondta: azoknak a fiataloknak, akik korábban abbahagyták tanulmányaikat, s itt a gyárban helyezkedtek el betanított munkásoknak, nincs lehetőségük arra, hogy négyéves szakmai gyakorlattal szakmunkás-képesítéshez jussanak. A motorgyáregységből Pólyák Attila a fiatalok nehéz lakáshelyzetét vázolta, megemlítve, hogy a vállalat kedvezményes lacsupán egy került a listára. Szóvá tette azt is, hogy a sportpálya mindig foglalt, s azt javasolta: vásárolja meg a vállalat a munkásszálló mögötti területet, s létesítsen a nem versenyszerűen sportoló dolgozók részére újabb sporttelepet. Kreisz Rózsa, a kereskedelmi igazgatóságról az írásos beszámoló 6. pontját „vétózta”, miszerint a gazdasági vezetés és az ifjúsági szervezet közötti „információáramlás” megszervezése a KISZ feladata lenne. A talpraesett képviselőnő ezt éppen fordítva találta megoldhatónak, vagyis a négyszögüléseken — amely náluk meglehetősen kampányszerű —, vagy más fórumokon tájékoztassák a KISZ-vezetőket. Nem túlzás ideírni: villámgyorsan átforrósodott a hangulat. Az egyébként halk beszédű Uzelmamn Andrásnak is része volt ebben. Elmondta, egyetért azzal a megállapítással, hogy a fiatalok szakmai felkészültsége és általános műveltsége általában elmarad a kívánalmak mögött. Adatokkal sem szűkölködött: náluk, a motorgyáregységben a dolgozók 40 százaléka fiatal, ám kevés közülük a szakmunkás. A nyolcadik általánost pedig a fiatalok 23 százaléka nem végezte el! A tájékozott képviselő azt javasolta a vállalat vezetőségének, hogy fokozzák az ösztönzést és a patronalást, s nem utolsósorban: hozzanak létre a meglévőnél szélesebb körű, több lehetőséget tartalmazó tervezetet. Qrserbacher György tanúsította, hogy a középszintű vezetők a bérek elosztásánál elfeledkeznek a fiatalok vezetői véleményének kikéréséről. Donka János a pakisztáni alvázexport alkatrészeinek anyagszállítási nehézségeit ecsetelte: sok normaóra esik ki, mert nemegyszer a szakmunkásoknak kell cipekedniük, s az így kiesett időt azután túlórában igyekeznek pótolni. A kereskedelmi igazgatóságról Balázs Imre a tájékoztatás fogyatékosságát ostorozta: „pedig az eszterga, a raktárpult, vagy az íróasztal mögött a dolgozók maguktól nem tudhatnak meg mindent a vállalat dolgairól”. Andorka György fejlesztési mérnök azt kifogásolta, hogy a beszámoló nem tett említést az ifjúsági törvény megvalósításáról szóló KGM- határozatról. Azután: régebben készült egy felmérés a fiatalok szociális helyzetéről — itt kellett volna választ adni a felmerült gondokra. Szegi Farkas, a szállítási főosztály fiatal dolgozóinak nagy mérvű fluktuációját magyarázta meg, s kérte: bizottság vizsgálja meg az öltözők, étkezőhelyiségek állapotát. Az interpellációhalmazra Dobrotka Oszkár válaszolt. Ezután megválasztották az iparági ifjúsági parlament három küldöttét: Krinyán Józsefet, a járműgyáregység esztergályosát, Koczó Gyulánét, az igazgatási főosztály köz- gazdasági előadóját és Tóth Istvánt, a hajtóműgyáregység kásépítési akciója többüknek szomorúságot okozott — lévén hekezelő szakmunkását, minden három jelentkezőből I Kertész Pété*1
