Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-20 / 142. szám
iJfíAm, Átadták a kórusraűpályázat díjait Szerdán délelőtt a SZOT székházában ünnepélyes kere///. Pest megyei nemzetiségi találkozó Pilisszentkereszten megnyílt az ország első szlovák nyelvművelő olvasótábora tek között átadták a díjakat a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Kórusok Országos Tanácsa munkásénekkari bizottsága és a Népművelési Propaganda Iroda által a fel- szabadulás 30. évfordulójának tiszteletére meghirdetett kó- rusműpályázat nyerteseinek. A pályázaton első díjat nyert: Borgulya András—Győré Imre: Zuhogj csak ár című műve. Második díjjal jutalmazták Lóránd István—Váci Mihály: Fújj szél című művét. Harmadik díjat nyert Decsényi János —Fodor József: Ének a piros fejfákról című alkotása. Az olvasótáborok szervezésében — mint köztudomású — Pest megye jelentős kezdeményezésekkel szolgálta a fiatalok nevelésének ügyét. Most ismét egy új és nagy jelentőségű megyei vállalkozásról számolhatunk be: az olvasótáborok kibővítéséről. A pilis- szentkereszti általános iskolában tegnap délelőtt megnyílt az ország első szlovák nyelvművelő olvasótábora, öt Pest megyei község — Pilisszántó, Pilisszentkereszt, Vácrátót, Sződ és Püspökhatvan — negyven felsőtagozatos úttörője vesz részt a 11 napos találkozzon, amelynek középpontjában a szlovák irodalom és népköltészet legismertebb, legA repertoárban a XX. század is Pedagógus, diák, mérnök, szakmunkás, nyugdíjas egy kórusban A Művelődésügyi Minisztérium a kiváló együttes címet adományozta a közelmúltban a Szentendrei Városi Kamarakórusnak. Az elismerést idén összesen négy kórus kapta meg s hogy ebből egy éppen Pest megyéből, ez ismét kedvező fényben mutatja a megye kórusmozgalmát. A kitüntetés jó alkalom az együttes bemutatására, munkájának értékelésére. A kórus nemsokára fennállásának negyedszázados jubileumát ünnepli, s e két és fél évtized bővelkedik eseményekben. Lelkes ügyszeretettel szágos minősítésen, ahol ezüst- koszorút nyertünk. Azóta minden minősítőn részt veszünk és sikerült mindig megvédeni helyezésünket, sőt fokozatosan magasabb kategóriába jutni. A legutóbbi százr halombattai minősítőn, 1972- ben „aranykoszorú, diplomával” helyezést értünk el. Szerepeltünk az ország különböző nagyvárosaiban, egy alkalommal a televízióban, kétévenként a rádió Kóruspó- dium-sorozatában, megyei rendezvényeken, és a város politikai, társadalmi és családi ünnepségein. szebb alkotásainak tanulmányozása áll. A példátadóan — és reméljük: követően — úttörő jelentőségű tábort a Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága, a szentendrei járási hivatal művelődésügyi osztálya és a pilisszentkereszti úttörőcsapat szervezte meg. Az ünnepélyes zászlófelvonással kezdődött tegnapi megnyitón részt vett Császár Ferenc, az MSZMP járási bizottságának első titkára, Majnek Attila, a Magyár- országi Szlovákok Demokratikus Szövetségének titkára, Szabó Ferenc, a váci járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője és dr. Héjj Miklós, a visegrádi múzeum igazgatója is. Ünnepi beszédet Császár Ferenc mondott. Egyebek közt méltatta az úttörő kezdeményezés jelentőségét és rámutaprogram is szerepel. A negyven általános iskolás fiú és lány — egyebek közt — kirándul Budapestre és Esztergomba, sportversenyeken vesz részt, és a pilisszentkereszti iskolában kiállítást rendez szlovák népművészeti tárgyakból. Legfontosabb feladatuk természetesen az olvasás, a szlovák irodalom tanulmányozása. Ennek keretében részletesen foglalkoznak például — Jansz- ki László tanár vezetésével — Frano Kral Janó című népi regényével, Dusánek Alajos tanár irányításával pedig a szlovák népköltészet világába kapnak bepillantást. Szlovák népzenére Molnár Andrásné alsótagozatos pedagógus tanítja a gyerekeket, Sipos Árpád igazgató — egyebek közt — a sportversenyeket vezeti. Kulturos Világosi Mária taKoppány György felvétele A vezető karnagy és egyben alapító: Kovács Lajos. Diplomáját a budapesti Zeneművészeti Főiskolán szerezte, ahol a legnagyobbaktól, Vá- sárhelyi Zoltántól és Bárdos Lajostól — a két Kodály- tanítványtól — sajátította el a kórusvezetés mesterségét, a közös éneklés szépségeit. Leánya, Wolf né Kovács Zsuzsa néhány évvel ezelőtt fejezte be tanulmányait, szintén a főiskola karvezetés tanszakán, s most ő az együttes másodkarnagya. Irigylésre méltó helyzetben van a szentendrei kórus: két diplomás karnagyuk van! Az együttes eredményeihez azonban a karnagyok szakmai felkészültsége önmagában még nem lenne elegendő. Lelkesedésükkel, ügyszeretetükkel, jó pedagógiai érzékükkel képesek a szerteágazó érdeklődési körű emberekből a közös éneklésben feloldó, magas művészi szinten éneklő testületet kovácsolni. A kórus eredményeit, sikereit nyomon követhettem a nagyobb szerepléseken, városukban, a megyei rendezvényeken vagy a minősítő hangversenyeken. Amikor Kovács Lajost felkerestem, hogy tájékoztasson az együttes munkájáról, főképp o kórus hétköznapjaiba szerettem volna bepillantani. Senki sem próféta? — Az együttes 1949-ben alakult — kezdte a beszélgetést Kovács Lajos —, akkor még nem voltak a magyarországi kórusmozgalomnak ilyen nagyszerű eredményei, mint napjainkban. Amikor elhatároztuk, hogy kórust alapítunk, nemcsak a zenei élet fellendítését akartuk előmozdítani, hanem a város kulturális centrumának szerepét is be akartuk tölteni. Hogy ez mennyire sikerült, azt nem tudom pontosan, de tény, hogy az ország egy-két más városában — például Egerben — jobban ismerik a kórust, mint itthon Szentendrén. Nem panaszképpen mondom, de jólesne, ha a város, elsősorban a tanács művelődési osztálya több érdeklődést tanúsítana a kórus munkája iránt. — Tíz évvel ezelőtt, 1964- ben vettünk részt először orAz alap: a klasszikusok A kórus összetétele vegyes: pedagógus, diák, mérnök, tisztviselő, nyugdíjas, háztartásbeli és szakmunkás egyaránt található sorainkban. Hetenként egyszer tartunk próbát. A kórus egyhar- mada kottaolvasó. A próbákon ezek segítségével tanulják szólamaikat, hallás után, a kottaolvasásban járatlanabbak. Mindent kottából tanulunk, de ha új művek kerülnek sorra, általában ismertetni szoktam a darab zenei felépítését, ritmus- és dallamvilágát, stílusbeli sajátosságait is, hogy a kórus tagok minél jobban tudjanak azonosulni a művekkel. Repertoárunk alapját képezik a kórusmuzsika klasszikus darabjai, a reneszánsz madrigálok. Ma már azonban sikerült az együttest olyan szintre hozni, hogy bonyolultabb hangzású, a XX. századi műveket is rendszeresen meg tudunk szólaltatni. Britten-, Hindemith-, Bartók-, Kodály-, Sugár-, Bárdos-, Petrovics- kompozíciók szerepelnek műsorainkon, s szívesen tanuljuk a fiatal zeneszerző nemzedék alkotásait is. A karnagyra számíthatnak Kovács Lajos tevékenységét csak részben isrtiertettük a kórus munkájának bemutatásával. A gimnázium énektanára és megyei vezető szak- felügyelő. A Kórusok Országos Tanácsának megyei titkára és az országos elnökség tagja, az Országos Pedagógiai Intézet zenei kiadványainak szerkesztője, s a Pest megyei karnagyok továbbképzésének vezetője, egyszóval mindenütt ott van, ahol szakértelmére, lelkesedésére szükség van. Ö pedig a különböző területeken szerzett gazdag tapasztalatait adja tovább folytonos megújulással, soha meg nem pihenve, mindig a fejlődés, segítés új útjait keresve. Ismer minden muzsikust, minden pedagógust, karnagyot és együttest a megyében, szá- montartja munkájukat, fejlődésüket, s segítségére, jóindulatú, értő tanácsára mindig számíthat, aki hozzá fordul. Korda Ágnes tott, milyen nagy szerepet játszik ez az olvasótábor és a hasonló jó vállalkozások nemzetiségi politikánk végrehajtásában. A tábor színes, változatos munkájában az olvasáson kívül természetesen sokféle más Az utóbbi években megélénkült az érdeklődés a nemzetiségek lakta településeken az anyanyelvi oktatás iránt. Öt esztendővel ezelőtt; a megye tizennégy általános iskolájában tanították a német nyelvet, ma pedig már húsz iskolában mintegy 2900 diák tanul németül. Az 6 részükre hirdettek német nyelvű szavalóversenyt a III. Pest megyei nemzetiségi találkozó alkalmából — 'első ízben Pest megyében. Hogy kik kerültek be a tegnap Budakeszin rendezett döntőbe, azt az iskolák háziversenyek keretében döntötték el. A tizenhat diák, aki tegnap a budakeszi /iskolában dobogóra lépett Pilisvörösvárról, Szigetszentmártonból, Duna- bogdányból, Nagybörzsönyből, Taksonyból, Szigetcsép- ről és Solymárról érkezett A versenyfeladat egy köteleA július 8-án Nyíregyházán és Tatán megnyíló középiskolai orosz nyelvi táborok szerepéről, jelentőségéről és előkészületeiről tájékoztatta szerdán Nyíregyházán a sajtó képviselőit dr. Bodó László, az Országos Pedagógiai Intézet főigazgató-helyettese. A magyar—szovjet kulturális kapcsolatok új, fejlődő és igen hasznos formájában lehetőséget biztosítanak a munkásparaszt származású, tehetséges középiskolásoknak arra, hogy orosz nyelvi környezetben sajátítsák el és fejlesszék tovább ismereteiket, képességeiket. A két tábor lakóit szovjet egyetemi, főiskolai hallgatók és olyan szovjet pedagógusok segítik, akiknek működési területe az orosz nyelv idegen nyelviként való oktatása. nárnő, a tábor vezétője Gerlai Péter tanár. Ma kerül sor egyébként a tábor életének egyik legnagyobb eseményére, az első megyei szlovák nyelvű szavalóversenyre. ö. L. ző és egy szabodonválasztott vers német nyelvű előadása volt. A színvonalas vetélkedés nehéz feladat elé állította a zsűrit, amelynek elnöki tisztét Arató Mátyás, országos és megyei nemzetiségi szakfelügyelő töltötte be. Hátam díj odaítéléséről kellett zsűrinek döntenie, de a sok szép vers- tolmácsolás eredményeképpen végül is öt díjat osztottak ki. Megosztott első díjat kapott Harrer Erzsébet nyolcadik osztályos (Taksony) és Pöltl Ádám hetedik osztályos (Pilisvö- rösvár) tanuló. Második díjat nyert Schüszler Anna, a szi- getszentmártoni általános iskola nyolcadik osztályos tanulója. A két harmadik díjon Janka Edit nyolcadikos (Pi- lisvörösvár) és Pfendtner Éva hatodikos (Budakeszi) diák osztozott. P. P, Az idei táborokban kétszáz magyar diákot fogadnak. Tekintettel a nagy érdeklődésre, a jövőben tovább szeretnék bővíteni a táborozási lehetőségeket. FELVESZÜNK autószerelőt, karosszérialakatost, autókárpitost MONORI állami gazdaság SZERVIZUZEME a 4. sz. főúton, a 35. kilométerkőnél. Jó közlekedés. Szavalóverseny Budakeszin 1974. JŰNIÜS 20., CSÜTÖRTÖK HETI FILMJEGYZET A titkok néma háza Jelenet A titkok néma háza című lengyel filmből. Egy olyan nép, mint a lengyel, amely hatmillió életet (a lakosság több mint egyötödét) veszített a II. világháborúban, nehezen tudja elfelejteni az átélt borzalmakat, a fasizmus rémtetteit. Még akkor is nehéz a felejtés, ha az óriási áldozatok mellett arra is gondolhatnak, hogy talán a legnagyobb méretű parjtizánharcok dicsősége is az övék. Azt tartják — s nincs benne túlzás —, hogy nem akad lengyel család, amelyből valaki áldozatául ne esett volna a náci uralomnak, de olyan család is ritka, amelyből valaki partizán ne lett volna. Az emlékezés, a múltidézés tehát jogos. Az is érthető, ha ez a témakör szerves része a lengyel művészetnek — különösen az irodalomnak és a filmnek — is. A legjava alkotások persze túllépnek a puszta múltidézésen, s tanulságokat vonnak le, emberi magatartásformák konfliktusait ábrázolják, vagy éppen a harminc évpel ezelőtti események bizonyos szituációinak mai analógiáit, esetleg máig ható tragikumát mutatják be. Igen ám, de lassan mindez a legendák világába emelkedik az újabb nemzedékek szemében, s ha arra gondolunk, hogy a mai Lengyelország lakosságának 52 százaléka már a háború után született, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a múltidéző alkotásoknak egyre inkább ezt oz újabb generációt szem előtt tartva kell fogalmazódniuk. Az új lengyel film, A titkok néma háza, pontosan ebből a szemszögből érdekes. írói és rendezői, Józef Gerski és Antoni /Halor, maguk is fiatal emberek, akiknek a háború már nem személyes élményük, hanem csak izgalmas vagy drámai elbeszélések anyaga. Ugyanakkor azt is tudják, hogy az 1939 és 1945 közötti hat év még három évtized után is kitörölhetetlenül él az emberek idegeiben, és nem csak azokéban, akik átélték az eseményeket, szemtanúi, és részesei, sőt formálói is voltak azoknak, hanem ott él ez a hat év — bonyolult áttételekkel, néha alig felismerhetően vagy A legut< Nyugdíj előtt áll egy idős, rokonszenves rendőrtiszt. Utolsó szolgálati napja azonban egyben élete utolsó napja is lesz: egy bűnözőbanda megtámadja és végez vele. A Borisz Vasziljev ismert kisregényéből írt film kétmon- datos tartalmi összefoglalója nem túlságosan eredeti alkotást ígér. Sőt némi érzelgősséget is sejthetünk a történet mögött. Örömmel vallanánk be, hogy sejtéseinkben tévedtünk, de sajnos, nem tehetjük, mert a film sok vonatkozásban naív és alkalmaz egy sor ismert sablont is, másrészt meg jókora adag érzelmeskedéssel gyöngíti saját hatását. Az ok nyilván ott keresendő, hogy a kisregényt filmre író Folytassa Üjabb darab a vég nélkül folytatható Folytassa ... sorozatból, se nem jobb, se nem rosszabb, mint eddig látott társai. Ebben is van angol fahumor, sok-sok burleszkelem és van sok — nem mindig friss •— geg. Hogy a fordulatai előkinyomozhatóan — a mai életben, sőt, a mai fiatal nemzedékekben is. A dokumentumfilmesként indult két fiatal művész első játékfilmje azért különösen figyelemre méltó, mert azt próbálják ábrázolni benne, hogyan viszonyul a múlthoz, annak tragikus maradványaihoz a fiatal generáció, illetve annak néhány jellegzetes képviselője, egy nyári gyakorlaton levő egyetemista — etnográfus-szociológus — csoport. A néprajzi érdekességeket gyűjtő fiúk és lányok egy kis faluban olyan emberi drámára bukkannak, amely először érthetetlen, aztán, feszélyező, majd hallatlanul érdekes és felkavaró élményt nyújt a számukra. Egy kiközösített, de önmagát is kiközösítő család furcsa sorsának lassú megismerése, feltárása közben elkerülhetetlenül meg kell ismerkedniük a múlttal, annak súlyos örökségével, s azzal az erővel, amely e múlt fogságában tartja az iszonyú eseményeket átélt famíliát. A folyamat érdekes kettősséget mutat: egyik oldalon az egyetemisták élik át — természetesen a maguk módján — ezt a múltat, a másik oldalon viszont a Mruk család kényszerül arra, hogy kilépjen anakronisztikus elszigeteltségéből. Ez a sajátos kölcsönhatás, a nemzedékek ön- és egymásmegismerésének dialektikája a film legnagyobb eré- nrfe. A rendezők eszközei azonban még nem mindig tudják egyenrangúan követni az alkotói szándékot. A helyenként dokumentatív stílusú megoldások keverése a játék- filmi elemekkel, vagy a sok amatőr figura és a főiskolások szerepeltetése érdekes és sajátos filmnyelvet mutat, de az egyes elemek még nem váltak szervessé, nem simulnak eléggé egymáshoz, Amin nem is csodálkozhatunk, hiszen — mint mondottam — az alkotóknak ez az első játékfilmje. Mindenesetre ez a film is igazolja azt az észrevételt, hogy a lengyel filmművészet az utóbbi egy-két esztendőben sok új tehetséggel, sok új — és biztató — filmkísérlettel jelzi c megújhodás folyamatát. )lsó nap jeles színész, Mihail Uljanon maga játssza a főszerepet, Ko- valjovot, az idős, nyugdíjra váró rendőrtisztet — s maga is rendezte a filmet. Amolyan egyszemélyes alkotássá vált tehát A legutolsó nap és ez nem mindig szerencsés megoldás. Vasziljev kisregénye abban jeleskedett, hogy nem a krimire tette a hangsúlyt, hanem az emberi jellemek, a lé- lekrajz kerültek előtérbe. A filmen ebből nem túlságosan sok marad, s így az a benyomásunk támad, hogy ha egy másvalaki által írt forgató- könyv más rendező kezébe kerül, és ennek a filmnek a főszerepét bízzák Uljanovra, mind a film, mind a nézők jobban jártak volna. külföldön re kiszámíthatók? Hogy a figurák régi ismerősök? Hogy mindezt már láttuk különböző más film játékokban? Édes istenem, hát olyan nagy baj az? Már a latinok megmondták, hogy az ismétlés a tudás szülőanyja ... Takács István JÚLIUS 8-TÓL Középiskolai orosz nyelvi táborok
