Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-19 / 141. szám
%%hiatt 1974. JÜNIUS 19., SZERDA Kj&jKUSZ Családi fénykép, foltokkal A kanadai fővárosban megnyílt a NATO miniszteri tanácsának ülésszaka. Az esemény több érthető okból vált ki világszerte figyelmet. Az egyik ok az, hogy az ülést megelőző időszak az Atlanti Szövetség egyik legviharosabb periódusa volt. Elég emlékeztetnünk arra, hogy a legutóbbi közel-keleti háború idején számos NATO-tagországban a tiltakozás láncreakcióját váltotta ki az a döntés, hogy az egyes kormányok megkérdezése, sőt értesítése nélkül riadóztatták a szóban forgó országok területén állomásozó amerikai csapatokat. AZ ÉRINTETT ORSZÁGOK közvéleményét akkor valóságos sokkhatásként érte az a felismerés, hogy a NATO- tagság milyen automatikusan sodorhatja őket érdekeiktől távol álló kalandokba. Még el sem ült ez a krízis, bekövetkezett az olajválsággal kapcsolatos, szervezeten belüli néztél térések egész sora. Ekkor, az esztendő elején, került sor az emlékezetes washingtoni konferenciára, amelyen Michel Jobert, akkori francia külügyminiszter minden elődjénél élesebben rohant ki bizonyos amerikai diktátumok ellen. FOKOZZÁK az ottawai üléssel kapcsolatos érdeklődést azok a személyi, sőt kormányzati változások, amelyek a közelmúltban következtek be egyes atlanti államokban. Üj kormány vette át az ügyeket Angliában, Belgiumban, és mindenekelőtt Portugáliában, új elnöke van Franciaországnak és új kancellárja a Német Szövetségi Köztársaságnak. Az amerikai remények szerint ezeknek a változásoknak inkább erősíteniük, mint gyengíteniük kellett volna a NATO-t. A szövetség megalakulásának huszonötödik évfordulóját „boldogtalan születésnapként’* tartja számon a nyugati közvélemény és a hivatalos prognózis éppen a változások nyomán számított nagyobb harmóniára. Ez a jelek szrint késik. Ottawában az üj francia külügyminiszter máris érzékeltette, hogy Párizsnak fenntartásai vannak a tagországok „konzultációs kötelezettségeit” illetően. A francia kormány szemmel láthatólag attól tart, hogy ez korlátozná cselekvési szabadságát. ÜGY TŰNIK — és ez hideg zuhanyként hatott Ottawában —, hogy az új francia elnök is ragaszkodik ehhez a cselekvési szabadsághoz. Any- nyira ragaszkodik, hogy máris jelezte: nem kíván rajta lenni a Nixon által június 26-ra Brüsszelbe összehívott NATO- csúcs „családi fényképén”. KS M)K testvérmegyénkből jelentjük Meteoritkeresés 1973. október 4-én az NDK, közelebbről Thüringia ébgolt- ján egy gömb formájú, izzó meteor tűnt fel, amely körülbelül Erfurt felett, még meglehetősen nagy magasságban darabokra esett szét. A fény- jelenség mindössze három másodpercig tartott, érthető tehát, hogy a berlini Természet- tudományi Múzeum felhívására érkezett 278 írásbeli jelentés sok ellentmondást is tartalmazott. A környékről ezenkívül 60 kőzetet is beküldtek a múzeumba azzal, hogy azok meteordarabkák, de mindegyikről kiderült, hogy földi eredetű. Az NDK-beüi újságok most megint felhívást intéztek a lakossághoz, hogy a Suhl— Eisenach—Mord h ausen—Halle—Lipcse—Gera—Saalfeld— Suhl térségben segítsenek megtalálni minél több meteoritdarabot. Ezekre a darabokra jellemző, hogy felületükön egy milliméter vastag, ráégebt réteg van, s ennek színe legtöbbször fekete, leinkább szurokszerű. A felhívás elsősorban az ifjúság körében okozott nagy izgalmat, s most újra megkezdődött a nagyarányú keresés. Azokat, akik az első meteorit- Barabkákat megtalálják, a múzeum jutalomban részesíti. DEL-VIETNM Újból félbeszakadtak a tűzszűneti tárgyalások Az Egyesült Államok és a saigoni rezsim küldöttsége továbbra sem hajlandó tárgyalni ”, VDK és a DIFK delegációjának a párizsi békemegállapodásokban előírt diplomáciai előjogairól és mentességéről. Ezért — mint egy szóvivő Saigonban közölte — a demokratikus Vietnam és a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány Saigonba delegált katonai küldöttsége kedden kénytelen volt ismét felfüggeszteni a tárgyalásokat mind a kétoldalú katonai vegyes bizottságban, mind pedig a háborúban eltűnt amerikai katonák felkutatásával foglalkozó négyoldalú katonai vegyes csoportban. Az Egyesült Államok saigoni nagykövetségének szóvivője alaptalan vádaskodással próbálta indokolni a tűz- szüneti tárgyalások újabb félbeszakadását, azt állítva, hogy „Észak-Vietnam katonai erőszakkal igyekszik meghódítani Dél-Vietnamot”. A négyoldalú katonai vegyes csoport legközelebbi ülése csütörtökön, a dél-vietnami felek kétoldalú katonai vegyes bizottságáé pedig pénteken lett volna esedékes. CHILE Zsarol a junta A chilei katonai junta mindaddig nem engedi eltávozni az országból a santiagói olasz nagykövetségen befogadott politikai menekülteket, amíg az olasz kormány nem fűzi szorosabbá vele kapcsolatait — írja a Paese Sera című római esti lap. Az újság megállapítja, hogy a chilei katonai hatóságok nem először próbálkoznak azzal, hogy zsarolással politikai tőkét kovácsoljanak maguknak: a junta külügyminisztere május végén azzal fenyegette meg az olasz kormányt, hogy felmondják az ALITALIA légitársasággal kötött megállapodást, ha Olaszország nem tanúsít barátságos magatartást a juntával szemben. A junta most úgy igyekszik kitömi a nemzetközi elszigeteltségéből, hogy azokat kárhoztatja további kényszerfogságra, akiket puccsisták terrorja és vérengzése űzött az olasz nagykövetségre. Erich Honecker hazautazott Moszkvából Kedden hazautazott Moszkvából Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára. A vendéget a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió lobogóival feldíszített repülőtéren Leonyid Brezsnyev, Andrej Gromiko és más hivatalos szovjet személyiségek búcsúztatták. A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára az SZKP Központi Bizottságának meghívására hétfőn érkezett baráti látogatásra Moszkvába, s ott találkozott és megbeszélést folytatott Leonyid Brezsnyev- vel, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával. Az SZKP KB Politikai Bizottsága ebédet adott Erich Honecker tiszteletére. A KAMBODZSAI hazafias erők heves támadásokat hajtanak végre Kompong Som, Kambodzsa egyetlen mély- vizi kikötője környékén. DEL-AFRIKA Északról fenyegető támadás? A Dél-afrikai Köztársaságban az utóbbi időben háborús pszichózis jelei figyelhetők meg. A hatóságok egymás után hozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szerintük a „biztonság” megszilárdítását célozzák. CSAK RÖVIDEN... RICHARD NIXON amerikai elnök kedden befejezte közel- keleti útját, és annak utolsó állomásáról, Ammanból elindult Washingtonba. MINT A HÍRÜGYNÖKSÉGEK jelentik, Kínában az ország nyugati területén június 17-én légköri atomrobbantást hajtottak végre. SZÍRIÁBAN kedden megkezdődött a felszabadult területek újjáépítése, ahol az izraeli megszállók számtalan házat, iskolát és kórházat romba döntöttek, sok helyütt megrongálták a vízvezetéket és az elektromos vezetékeket is. KAIRÓBAN kedden hivatalosan bejelentették, hogy az arab államfők szeptember 3-án Rabatban találkoznak a közel-keleti helyzet megvitatására. GENFBEN nagy sikerrel zajlott le az az ünnepség, amelyet a Svájci Munkapárt és a La Voix Ouvriere című pártlap 30 éves jubileuma alkalmából tartottak meg, A DÉL-VIETNAMI KÖZTÁRSASÁG ideiglenes forradalmi kormánya jegyzékben kérte a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságot, hogy vizsgálja ki a Mekong deltájában június 10-én történt incidenst, amelynek során négy buddhista pap életét vesztette, tízen pedig megsebesültek. Ezeknek a háborús előkészületeknek, amelyeket a fajüldöző rezsim „az országot északról fenyegető támadás” meséjével próbál igazolni, egészen nyilvánvalóak az okai. A pretoriai kormányköröket, akikből aggodalmait váltott ki Caetano fasiszta rezsimjének, legfőbb szövetségesüknek bukása, nyugtalanítja Angola és Mozambdk függetlenné válásának lehetősége. A dél-afrikai fegyveres erők koncentrációját az angolai és mozambiki határon, megfigyelők úgy értékelik, mint a nyílt katonai beavatkozás előkészületeit arra az esetre, ha a Dél-afrikai Köztársaság kormánya úgy látja, hogy a térségben lejátszódó események fenyegetik stratégiai, gazdasági és politikai érdekeik ÉSZAK-lRORSZÁGBAN változatlanul tart a terrorhullám. Az elmúlt 24 órában a tartomány különböző pontjain öt nagy méretű bomba robbant. Kádár János üdvözlete a KGST jubileumi ülésszakának Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXVIII. ülésszakának. Szófia Kedves elvtársak. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében szívből üdvözlöm a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának jubileumi ülésszakát. A KGST fennállásának negyedszázada szocialista közösségünk és hazánk fejlődésének egyaránt történelmi jelentőségű korszaka. A magyar nép kiemelkedő jelentőségűnek tartja a KGST tevékenységét, mert a testvéri országok gazdasági szervezete a maga eszközeivel eredményesen hozzájárult a szocialista társadalom építésének kibontakoztatásához és továbbfejlesztéséhez. A KGST tagállamainak szoros baráti, internacionalista együttműködése fontos tényezője annak, hogy a szocialista közösség ma a világpolitika meghatározó tényezőjeként eredményesen harcol a tartós nemzetközi enyhülés győzelemre viteléért. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának megalakulásában és tevékenységében kiemelkedő szerepe van annak, hogy a testvéri szocialista országok mindenkor számíthattak a Szovjetunió baráti segítségére, támaszkodhattak hatalmas gazdasági erejére, impozáns tudományos-műszaki eredményeire. Mindez a jövőben is biztos záloga felemelkedésünknek. Kapcsolatainkat a szocializmus lényegéből fakadó elvek határozzák meg. A szocialista internacionalizmus, a függetlenség, az egyenjogúság és a nemzeti érdekek tiszteletben tartása, a kölcsönös előnyök és az elvtársi segítségnyújtás elvei kiállták a gyakorlat próbáját. Ezek nagy vonzerőt gyakorolnak a KGST-n kívülálló országokra is, mindenekelőtt a szabadságukért és nemzetigazdasági függetlenségükért harcoló népekre. Szocialista együttműködésünk eredményessége, a KGST-tagországok negyedszázados fejlődése kedvező feltételeket teremtett gazdasági kapcsolataink további, sokoldalú elmélyítéséhez, a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatásához. Ez a felismerés tükröződött a KGST XXIII. ülésszakának munkájában, amely elhatározta a tagországok integrációja komplex programjának kidolgozását. Gazdasági együttműködésünk fő irányát ez a program határozza meg. A Magyar Szocialista Munkáspárt szilárd álláspontja, hogy a KGST állandó erősítése, a szocialista gazdasági integráció megvalósítása jól szolgálja a magyar nép fel- emelkedését, minden tagország fejlődését, hozzájárul a szocialista nemzetek együttműködésének sokoldalú fejlődéséhez, a világbéke védelméhez. Meggyőződésünk, hogy a testvéri országokkal való sokoldalú együttműködésünk a népi hatalom erősítésének szocialista gazdaságunk haté kony fejlesztésének alapvet/ feltétele. Pártunknak eltökél szándéka, hogy a jövőben is mindent megtesz együttműkö désünk további elmélyítése testvéri kapcsolataink szilárd í- tásia érekében. Kívánom, hogy a KGST érjen el további nagy sikereket szocialista közösségünk, népeink javára szolgáló tevékenységében. Budapest, 1974. június 18. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Leonyid * Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának üdvözlete a KGST 28. ülésszakának részvevőihez egyebek között megállapítja: — A KGST 25 esztendős tevékenysége különböző országok egy nagyobb csoportja egyenjogú együttműködésének, nemzeti és internacionalista érdekeik harmonikus egyeztetésének, a szocialista internacionalizmus elvei gyakorlati megvalósításának szinte egyedülálló példája. Kétségtelen, hogy a szocialista nemzetközi Peking ,,déli tervei’' A világhelyzet biztató változásait elemző Brezsnyev- beszéd méltán ejtett súlyos szavakat Kína nemzetköi tevékenységéről. Peking — mondotta Brezsnyev —, „militarista és soviniszta hangulatot szítva az országban, külpolitikai célkitűzésednek rendelte alá a harcot a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen, kísérletet tesz az enyhülés meghiúsítására”. Ennek a törekvésnek szerves része a délázsiai országokkal szemben folytatott kínai terjeszkedési politika. Sőt: alighanem elmondható, hogy ez fenyeget leginkább közvetlen veszélyekkel. Hiszen a Szovjetunió ereje, ezen túlmenően pedig Európában a földrajzi távolság és az enyhülés politikája a kínai törekvések részleges sikerét is reménytelenné teszi. Ezt nyilvánvalóan Pék ingben is tudják. Ezért erősítik a behatolási törekvéseket azokon a területeken, ahol a legjobb közvetlen lehetőségeket sejtik. E területek közül a közelmúlt eseményeinek tanúsága szerint mindenekelőtt három érdemel említést. Először: a Burmára nehezedő nyomás. Másodszor: a fiatal Banglades állam aláaknázására irányuló kísérletek. Harmadszor: a már szélesebb hatalmi törekvéseket mutató India-ellenes politika. Ami Burmát illeti, ez az ország India és Kína közé ékelődik és az Indiai-óceán csaknem egész keleti partszegélyét ellenőrzi. Északkeleten áthatolhatatlan dzsungelekkel borított, több mint ezer kilométeres határa van Kínával. Burma helyzetét súlyosbítja, hogy e határ mentén nemzetiségi területek húzódnak. Ezeken régóta igen erős a szeparatista mozgalom. Kína e nemzetiségi feszültségeket kihasználva a gyakorlatilag nyitott és katonailag szinte ellenőrizhetetlen határon át évek óta fegyveres támogatást nyújt a lázadóknak. Ezt a fegyveres harcot mintegy kiegészíti egy hosszú távú „behatolási politika”, amely arra irányul, hogy a Burmában élő jelentős kínai kisebbséget használja fel a semleges politikát folytató központi kormány helyzetének aláaknázására. Bangladesben a kínai behatolási politika számára eredetileg rendkívül kedvezőtlen feltételek alakultak ki. Hiszen amikor ez az ország 1971-ben — a hajdani Kelet-Pákisz- tán helyén megszületett — a kínaiak az elnyomás fenntartására törekvő pakisztáni központi kormányt támogatták és vadul ellenezték az ország függetlenségét. Amikor Banglades születését megakadályozni már nem tudták, kénytelenek voltak átértékelni politikájukat. Mindenekelőtt abból indultak ki, hogy Banglades területén keresztül kínálkozik a legrövidebb út a Bengáli-öbölig, az Indiai-óceán döntő stratégiai fontosságú északi pontjáig. Ennek a hosszútávú stratégiai elgondolásnak a keretében a kínaiak a burmaihoz hasonló kétirányú taktikát dolgoztak ki. Egyfelől támogatják a Banglades vidéki körzeteiben működő fegyveres ultrabal csoportokat. Másrészt pedig a „lassú behatolás” módszerét is alkalmazzák. Bangladesben: nincs kínai kisebbség. Ebből a szempontból ezért Peking fő támaszpontja itt a Mohamed Toha vezetése alatt álló maoista szervezet. Ennek pillanatnyilag az a legfőbb célkitűzése, hogy kihasználja az óriási gazdasági nehézségekkel küzdő országban meglévő természetes tömegelégedetlenséget és fokozatosan bázist teremtsen a még csak szerveződés állapotában lévő hadsereg soraiban. Közelebbről megvizsgálva Peking burmai és bangladesi tevékenységét, kitűnik, hogy mindkettő része egy nagyvonalú agresszív elgondolásnak, amelynek célpontja India. Burmában azok a vidékek, ahol a kínai diverziós tevékenység a legélénkebb — közvetlenül határosak India úgynevezett „északkeleti határövezetével”. (Indiának ez a része gyakorlatilag katonai igazgatás alatt áll.) Annak idején, a kínai—indiai fegyveres összecsapások során itt lángolt fel legélesebben a kínai—indiai határvita. Ami Bangladesi illeti, azt Kínától ugyanez az indiai határövezet, valamint Asszam tartomány választja éL Itt a kínaiak mindenekelőtt azt veszik figyelembe, hogy az angolok még 1946-ban, India felosztása során kettészakították Bengál tartományt. Keleti részéből lett végül a mai Banglades, másik fele Nyugat-Bengál néven ma India egyik legszegényebb állama. Nyugat-Bengálban ma is rendkívül erős az ultrabal nyomása. A kínai hatalmi politika távlati célja Nyugat-Bengál elszakítása Indiától, és egy pekingi befolyás alatt álló „egységes bengáli állam” létrehozása. Ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy Kína és India közötti úgynevezett „ütköző államok” (Nepal, Bhutan) határain évek óta rendkívül erős a katonai nyomás, akkor világossá válik, hogy széles körű és átgondolt terjeszkedési törekvéssel van dolgunk, amelynek stratégiai főcélja India. Mindez szöges ellentétben áll a — Szovjetunió kezdeményezte — célkitűzéssel: az ázsiai kollektív biztonsági rendszer létrehozásával. Ez a rendszer csak akkor lehetne életképes, ha abban Kína is részt venne. Peking jelenlegi politikája azonban arról tanúskodik, hogy a kínai vezetők törekvése éppen az ingatag dél-ázsiai egyensúly felborítása a kínai uralmi célok érdekében.-| -€ gazdasági kapcsolatok mind nagyobb hatást gyakorolnak a világgazdasági kapcsolatokra, lehetővé teszik az imperialista és az újgyarmatosító politika által előidézett megkülönböztetés, jogfosztottság és egyenlőtlen csere megszüntetését. — A fejlőlés állandó gyors üteme és a rohamos tudományos és műszaki progresszió, a népi jólét és a népi kultúra szakadatlan növekedése, a gazdasági fejlődés színvonalának fokozatos kiegyenlítődése jellemzi az országaink által megtett történelmi utat és mindez szervesen összefügg a kommunista és munkáspártok azzal kapcsolatos fokozott gondoskodásával, hogy elmélyítsék a szocialista államok sokoldalú együttműködését. — Továbbra is erősödik a szocialista országok közeledésének, összeforrottságuk szi- Lárdulásának történelmi folyamata. Ennek alapjául a testvérpártok által megoldandó feladatok rokon jellege, a szocialista fejlődés törvényszerűségének azonossága, a kommunisták öntudatos internacionalista politikája szolgál, ebben jut kifejezésre minden egyes ország és az egész szocialista közösség fellendítésében való közös érdekünk. — A szocialista gazdasági integráció komplex programjának megvalósítása a fő útvonalat jelenti a nemzetközi szocialista munkamegosztás tökéletesítéséhez, hathatós eszköz valamennyi KGST-ország társadalmi termelésének in- tenzifikálására, a tudományos és a műszaki forradalom vívmányainak mielőbbi megvalósítására. A szocialista integráció igen nagy mértékben segíti, hogy valamennyi testvérpárt megvalósíthassa a népjólét és a kultúra továbhi fejlesztésével kapcsolatos terveit — Az SZKP és a szovjet állam továbbra is elsősorban a Szovjetunió és a KGST-országok közötti gazdasági kapcsolatok szélesítésére fordítja a figyelmet, mindent megtesz annak érdekében, hogy sikeresen valóra váljék a szocialista gazdasági integráció komplex programja. leonyid Brezsnyev üzenete
