Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-15 / 138. szám

4 1974. JŰNIUS 15., SZOMBAT Ma nyílik a vérségi falumúzeum Verseg község tanácsa és a Pest megyei Múzeumok Igaz­gatósága, ma, szombaton dél­előtt 11 órakor ünnepélyesen megnyitja a vérségi falumú­zeum állandó kiállítását. Meg­nyitót mond Barinkai Oszkár- né, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára. A vérségi falumúzeum egy kis Pest megyei palóc telepü­lés példáján igyekszik bemu­tatni, hogy a múlt emlékeinek megbecsülése nélkülözhetetlen jelenünk építéséhez, eredmé­nyeink egyértelműbb értékelé­séhez. A falu krónikásasszo­nya, Marton Pálné Homok Erzsébet nyomtatott és most is íródó sorai mellé tárgyakat, egy egész házat állít a kiállí­tás bizonyságul s egyben ta­nulságul. KIÁLLÍTÁS VÁCOTT ÉS DUNAKESZIN A cél és a megvalósítás azonosságai Blaskó János, Gyurcsek Ferenc és Sáros András Miklós tárlata Pénteken délután nyitotta meg Vácott a múzeum kiállí- valósítás egyre meredekebb totermében dr. Csicsay Iván, a Pest megyei tanács elnökbe- magaslatain. ... lyettese Blaskó János szobrászművész tárlatát. Losonci Miklós Ma, szombaton délután 4 órakor nyílik Gyurcsek Ferenc szobrászművész és Sáros András Miklós grafikusművész kö­zös kiállítása a József Attila művelődési központban Duna­keszin, a művészeti napok keretében. A tárlatok hétfő kivé­telével naponta tekinthetők meg július 7-ig. Életmű - kisplasztikában A Derkovits-ösztöndíjas Blas­kó János erőssége a kisplasz­tika. Ez jelenti számára a fel­készülés közegét és határait. Ebben az oly fontos műfajban tisztázza az életmű további ál­lomásait. Megjelennek a gyö­kerek és források, de úgy, hogy az egyúttal Medgyessy Ferenc eszményeinek időszerű folytatását szorgalmazza. Eb­ben a szellemben jutott el Kendős fejének maradéktala­nul sikeres megvalósításához. Ha az első eredményeket te­kintjük, akkor az ólomból ké­szült Dolmen alakjaink enyhe roggyantsága, a felevő női bronzfigurák példás megoldá­sa és különösen az Ölelkezők egyedi problémafelvetése biz­tosítja az elmélyülést és mű­élvezetet. A báj átvált mar­káns mozdulatra, ha a szob­rásza eszme a Harcos lelküle­tűt kutatja. Egyáltalán: Blaskó János stílusérzéke jó arányok­kal közelíti a kitűzött gondo­lat anyagba öntését, fő erénye a cél és megvalósítás azonos minősége. Világa bensőséges. Horgászt figyel, terhes asz- szonynál időzik, bepillant Pe­tőfi lelkületűbe. E költői egye­temességből ö a „természetem komoly, mint hegedűink első hangjai” hangulatát ragadja meg Petőfi telítetten sovány alakjában, nemcsak az oszké- zist, hanem az erőt. Blaskó 1972-ben költözött Vácra, s a Duna-műhely tag­jaként gyorsan bekapcsolódott a közművelődési feladatok szobrászi segítésébe, nemes hangvételű érmeket készített a várős 900 éves fennállásának tiszteletére és a Duna-kanyar dalostalálkozóra. Érdeklődés­sel várjuk a váci Géza király téri szobortervének gyors ki­vitelezését, hiszen ez lesz az a pillanat, amikor átvált a kis- szobrok világából a köztéri emlékművek társadalmi tu­datra ható sorozatához. Formát, eszmét, sűrítve Gyurcsek Ferenc a munká­sok szobrásza. Dózsája maga a sereg, a támadásra kész, a századunkig meghosszabbodó eszme, a bennünk élő Dózsa, akik számára e nagy per kel­lemes része: az alkotás jutott. Minden műve, az Internacio­nalisták, az ülő munkások leg­alább ezer embert hordoznak, az osztály derékhadát vagy előőrsét láttatják. Nagy felis­merése a Tükröződés. A víz előtt álló női forma nemcsak megismétlődik a látványban, hanem hatványozódva módo­sul. Ezt a látomást a kilenc fejre osztódó asszonytekintet­ben, és a táborrá növekvő sok­testű Dózsa alakjában is fel­használta, formát, eszmét sű­rítve általa. Nagy feladat előtt áll a mű­vész: miután megnyerte a 900 éves Szolnok részére készíten­dő emlékmű pályázatát, teljes erővel dolgozik a Tanuhegy gigantikus méreteinek megva­lósításán. E tizenkét méter ma­gas szoborépítmény tömbjének kilenc rétegre osztott oldalfa­lán mintegy 80 figura testesíti a történelmet, a honfoglaló ősöket, Dózsa népét, Rákóczi, 1848 és 1919 harcosait, egy ez­redév közös munkáját, a szilaj pásztorkodástól a modem vegyiparig. A dómborművonu- lat kezdő és záró része a csa­lád, mely számára napjaink­ban már nincs szükség a pajzs védelmére. E szoborépületnek jövőre állnia kell. Innen a lá­zas tempó, a kéz és a szellem izomzatúnak feszülése, hogy e Gyurcsek Ferenc: Tükröződés monumentum késés nélkül megszülessék. Nemes veretű rajzok Szellemben, témában egy­aránt méltón társulnak Gyur­csek Ferenc szobrainak duna­keszi bemutatkozásához Sáros András Miklós grafikái. E ne- nernes veretű grafikák Dózsa földet betöltő kaszás népétől a kalászok ringásáig és a repü­lés dicséretéig terjednek, a múlt gyökereitől napjaink fe­szüléséig tartanak.- Abban is megegyeznek e különböző tech­nikával készült lapok a szob­rok lendületével, hogy az igaz­ságot közelítik a művészi meg­Blaskö János: Táncoló!; A községi tanácsházán Szombati Ilona vb-titkárral beszélgetünk a község holnap­járól. Homlokán nemcsak a holnap, a ma gondjai is ba­rázdát vonnak. — Van ugyan óvodánk — mondja — és hogy a kelleté­nél kevesebben férnek el ben­ne, az másfelé sem ritkaság. Óvodánk van, ismétlem, csak óvodaépületünk nincsen. Ügy adta kölcsön az Üj Barázda Tsz használatonkívüli magtá­rát óvodának, mert új építé­sére nem volt és sajnos, most sincs pénze a tanácsnak. A tsz viszont az épületet vissza­kéri, szüksége van rá, miután a községnek nincs művelődési háza és az Űj Barázda hetven fia­tal dolgozójának helyben akar szórakozási lehetősé­get biztosítani. Kedvükbe akar járni, nehogy szórakozást, aztán munkahe­lyet is máshol keressenek. Az Üj Barázda Tsz, hogy tavasztól őszig ifjú tagjainak, de a község egész fiatalságá­nak legyen hol szórakoznia, ifjúsági parkot épített és adott át nemrég a tanácsnak. Ebből is látható, hogy az óvodaépü­let tulajdonosa és bérlője, vagyis a tanács viszonya jó. Mégis, a régi magtár átadása, ha nem is azonnali hatállyal, minél előbb esedékes. — Megígérte a tsz — foly­tatja Szombati Ilona —, hogy miután annak idején a magtár óvodává alakítására és azóta az épület karbantartására mintegy 300 ezer forintot köl­töttünk, anyagi erejétől füg­gően mindennel, amivel csak képes, hozzájárul az új óvoda építéséhez. Egyelőre azonban túl sok a kiadása. Most kezdi építeni üzemi konyháját meg éttermét, és más szociális he­lyiségeket. Ezekre is sürgős szükség van. Üj oktatásügyi intézkedések Pest megyében A színvonalkülönbségek csökkentése — Nagyobb egységekbe szervezik az iskolákat A Központi Bizottság 1972. júniusi oktatáspolitikai ha­tározata után az MSZMP Pest megyei Bizottsága is meg­határozta az alsó- és közép­fokú állami oktatásra vonat­kozó megyei tennivalókat, a A költségvetés Pest megye általános és középiskoláiban kereken száz­ezer tanulót tanít több mint 6000 tanár és tanító, emellett ezernél több óvónő vezetésé­vel 22 000 kisgyermek is­merkedik a közös munka és játék örömeivel. Óriási közvagyont jelentő épületek százai, százmillió­kat érő felszerelés és beren­dezés szolgálja az oktatás ügyét megyénkben. A taná­csok költségvetési kiadásai­nak közel 40 százalékát — 1973-ban 619 millió forintot — a felnövekvő nemzedék, a 3—18 évesek iskolai neve­lésére költjük el. Nagy „fogyasztó” tehát az oktatásügy: nem véletlenül egyre több figyelmet szen­telnek világszerte annak, ho­gyan hasznosulnak, mennyi­re gazdaságosak, az oktatás­ba fektetett összegek. A me­gyei oktatáspolitikai helyzet- elemzések is igyekeznek ké­pet adni az oktatási intéz­ményhálózat gazdasági-pénz­ügyi helyzetéről, problémái­ról; a nevelési célokkal szer­ves egységben jelentkeznek a tervezési, gazdálkodási, be­ruházási feladatok. Azonos feltételeket A KB határozatában rög­zített országos helyzetképpel megegyezően Pest megyében is az alapfokú iskolai okta­tás igényli a legnagyobb fi­gyelmet. Akadnak még bőven, akik nem végzik el a 8 osz­tályt iskolaköteles koruk be­töltéséig, mégis az alapfokú megyei tanács végrehajtó-bi­zottsága pedig intézkedési ter­vet fogadott el, amelyben konkrét feladatokat írt elő a megyei oktatáspolitikai cé­lok megvalósítása érdekében. 40 százaléka oktatás már valóban általá­nosnak mondható hazánk­ban. De vajon egyenlő lehe­tőségeket, azonos feltétele­ket biztosítunk-e minden gyer­mek tanulásához? Az anyagi feltételek vizs­gálatánál egyik legjobb meg­közelítési mód az egy tanuló- csoportra, illetve egy tanuló­ra vetített költségvetési kia­dások mérése. Az 1972. évre vonatkozóan végzett felmé­résnél az egyenlő számú ta­nulócsoporttal rendelkező Pest megyei községeket ha­sonlítottuk össze. Megállapí­tottuk, hogy az azonos nagy­ságú községek között is je­lentős eltérések mutatkoznak. Egy-egy kategórián belül — például a 13—16 tanulócso­portos községeknél —, van, ahol 24 000 forint kiadás ju­tott 1972-ben — bérek nél­kül — egy tanulócsoport mű­ködésére, és van, ahol csak 7000 forint. Az eltérések ilyen nagy mértékét csak részben magya­rázzák meg a vizsgált év egyedi problémái egy-egy köz­ségnél. A különbségek na­gyobbrészt hosszabb idő alatt kialakult és tartósan mutat­kozó valóságos ellátottsági szintkülönbségek. A megyei tanács megkezdte a szintkü­lönbségek kiegyenlítését: a 13 legrosszabban ellátott község idei költségvetéséhez olyan mértékű kiegészítést adott, hogy átlagos szintet biztosít­hassanak az általános iskolák­nak. A megyei összkép az intéz­kedések nyomán javul, de a helyi tanácsok fenntartásában, az ugyanazon településen be­lül működő iskolák között is mutatkoznak jelentős különb­ségek. Ezek ésszerű és fokoza­tos kiegyenlítése a helyi ta­nácsi szervek feladata. vítható tényezője ez a szint- különbségeknek. A taneszköz-ellátottság ál­talános iskoláinkban átlago­san alacsony szinten van, de igen nagy különbségek ta­pasztalhatók ezen a téren is. A legfontosabb taneszközök tekintetében egységes szín­vonalú ellátás megvalósítá­sáért dolgozunk. 1973-ban 11,7 millió forintot, ebben az év­ben már 13,9 millió forintot fordít a megyei tanács — központi támogatást is igény­be véve — taneszközbeszer­zésre. Reményünk van arra, hogy néhány év alatt a na­gyobb hátrányt jelentő le­maradást minden iskolában felszámoljuk. Az osztályok létszámának változásai Hogyan alakul az osztások létszáma iskoláinkban? A ki­sebb községekben általában 15—40 tanulót találunk egy- egy osztályteremben. Ha a tanulók száma eléri a 41-et, akkor a miniszteri utasítás szerint külön két osztályt kell szervezni. A kis települése­ken tehát egyértelműen adott a mindenkor lehetséges osz­tálylétszám: a megfelelő ko­rú gyermekek általában mind együtt, azonos osztályban ta­nulnak. Más a helyzet a nagyobb te­lepüléseken, ahol több párhu­zamos osztály szervezésére van mód, vagy éppen több iskola is működik. Sajnálatosan gya­kori az egy községen vagy vá­roson belüli iskolák olyan me­rev szervezeti elkülönülése, amelynek következtében azo­nos évfolyamon egyik iskolá­ban zsúfolt, nagy létszámú osztályokat találunk, míg 600 —800 méterrel odább — néha közelebb is — lényegesen ki­sebb létszámmal folyik a mun­ka. Az utóbbi osztályokban ta­nulók pedagógiai és pénzügyi értelemben vett előnye nyil­vánvalóan csak az előbbiek ro­vására biztosítható. Az aránytalanságok kiegyen­lítését sokszor gátolja az érin­tett családok ellenállása is. Zsúfolt osztály helyett kisebb A régi magtár azonban egyelőre óvoda maradt, mert a tanácsnak nincs miből felépí­teni az újat. Községfejlesztési alapjának évi bevétele mind­össze 266 ezer forint és ennek körülbelül a felét még továb­bi két esztendőn át kell OTP- hitel törlesztésére fordítania. Öt és fél kilométer víz­vezeték-hálózat épült Tá- piószőllősön, ahhoz kellett a kölcsön. Nem is lehet eldönteni, mi a sürgősebb és fontosabb, az egészséges jó ivózív vagy az óvoda, amikor tulajdonkép­pen mind a kettő egyformán az. A vb-titkár mondja: — Mostani óvodánkban har­minc gyerek számára volna hely, mégis harmincöt szorong benne és további tizenöt je­lentkezőt már nem tudtunk felvenni. E pillanatban tehát ötvenszemélyes óvodára len­ne szükségünk, mire azonban az újat megépíthetjük, ennyi hely is kevésnek bizonyulna. A védőnőnktől tudom, hogy ebben az esztendőben, holott még az első félév sem telt el, már harminc, anyai örömök­nek elébe néző asszonyt vett gondozásba. Máris többet az előző teljes évek átlagánál. Az óvoda építése tehát na­gyon sürgős, három-négy év múlva feltétlenül meg kell nyílnia. — Akárhogyan lesz, meg is nyílik. 1975-ben belefogunk és a következő két évben befe­jezzük építését. Számítunk a lakosság társadalmi munkájára, valamint az építkezés utolsó évében, miután addigra a köl­csönt már visszafizettük, újabb bankhitelre. Persze, ha gyorsabban megnyithatnánk az új óvodát, sokkal üdvösebb lenne. Sz. E. Az iskolaépületek rendkí­vül változatos műszaki álla­potát most csak megemlítjük; nagyon nehezen és lassan, na­gyon költséges építésekkel ja­A fejleszt A helyi tanácsoknak, mint iskolafenntartóknak, nagyon körültekintően kell megvizs­gálniuk iskoláik fejlesztési igé­nyeit. Pest megyében a tante­remhiány éppen a több isko­lával rendelkező, dinamikusan fejlődő nagyközségekben a leg­nyomasztóbb; ezért nagyon fontos a meglevő kapacitás jó, kihasználása. Egyes kisebb körzetek vagy egy-egy iskola szűkén értelmezett érdeke ne akadályozhassa ezt a törek­vést. Különös figyelmet érdemel­nek a példánkból leszűrhető tanulságok most, a következő tanévet előkészítő tervező­szervező időszakban. Megyénkben nagyon jelen­tős tanteremépítés folyik köz­ponti erőből és a helyi taná­csok forrásaiból is, de a gyor­san duzzadó településeken a tervezettnél nagyobb mértékű iskolafejleszési eredmények mellett is nehéz biztosítani a növekvő tanulólétszám oktatá­sát. Olyan időszak előtt ál­lunk, amikor gazdaságosan kell kihasználnunk viszonylag szerény tantermi kapacitásun­kat. A helyi tanácsoknak és az iskolák igazgatóinak a na­gyobb településeken rendez­niük kell — szükség esetén át­csoportosítások útján is — a létszám viszonyokat. Ez nagyon gondos szervező munkát igé­nyel, de a legkörültekintőbb eljárás mellett is lesznek csa­ládok, amelyeket kedvezőtle­nül érint egy-egy intézkedés; esetleg kissé távolabbra kell járnia iskolába valamelyik létszámú csoportban tanulni előnyös; megéri, hogy talán 10 —15 perccel többet gyalogol­jon a gyermek, különösen, ha már felsőtagozatos. és irányai gyermeknek, mint eddig. A né­hol szükséges átcsoportosítá­soknál inkább a nagyobbakat fogják valamivel messzebbre járatni; ezzel a kicsinyek na­gyobb részének jobb körülmé­nyeket lehet biztosítani. A szülök megértő támogatását igényi ez a munka, amelynek az a célja, hogy lehetőleg min­den tanuló megfelelő, pedagó­giailag egyenértékű iskolai ne­velésben részesüljön. Az iskolák nagyobb egysé­gekbe szervezése megindult, érlelődnek a gépesítés feltéte­lei is. A bonyolultabb, na­gyobb szervezetek létrehozása és működtetése nagyobb mér­tékben igényli a gazdasági szakemberek közreműködését. Már most kezd bebizonyosod­ni, hogy az oktatáspolitikailag és pedagógiailag hatékony konstrukciók általában pénz­ügyileg is gazdaságosak — és viszont. Ez a felismerés ösz­tönzi azokat a törekvéseket, amelyek szervezeti és gazdál­kodási eszközökkel is az eddi­ginél bátrabban szeretnék szolgálni a megyei oktatáspo­litikai célokat. Ezek között ki­emelten fontos az általános is­kolák színvonalemelésének és ellátottsági szintjük kiegyenlí­tésének megoldása: ezzel biz­tosíthatjuk csak alapjában a művelődéshez való jog tényle­gesen egyenlő mértékű érvé­nyesülését gyermekeink neve­lésében. Meszlényi Miklós, a Pest megyei tanács művelődésügyi osztályánál gazdasági csoportvezetője i TÁP1ÓSZÖLLÓS Megépül az óvoda

Next

/
Thumbnails
Contents