Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-11 / 134. szám

item 'tg K/imaD 1974. JÚNIUS 11., KEDD Arany János pedagógiai díjas Iskola a külterületen Sági Károlyné (Cegléd) A bemutatkozás | kor’ T------------------------- mondom Sá gi Károlynénak, milyen ne­hezen találtam meg Gerje- telepet. el neveti magát. — Keresett volna nyolc év­vel ezelőtt a seregélyesi isko­lában! Az volt aztán a világ vége. A gönyüi hajós lánya Győr­ben végezte a tanítóképzőt. A dombos Dunántúl után első állomása az Alföld közepén, Cegléden várta. Több mint húsz éve ennek, azóta gyöke­ret eresztett a homokban, nem is akar innen többé el­menni. Itt dolgozik a férje, itt járnak iskolába a gyerme­kei és amióta Gerjetelepen tanít, szép lakás köti az egy tanteremhez. Az utóbbi évek­ben erősen csökkent a kis­iskolások száma a külterüle­ten, ezért egybevonták az al­sótagozatosokat, még a felsősö­ket autóbusz hordja-viszi a kötheti iskolába. Ságinéra 21 alsós maradt. Heten elsőosz­tályosok, öt-öt gyerek jár má­sodik-harmadikba, míg a ne­gyedik osztály tudnivalóit né­gyen tanulják tőle. ——------------ tiltakozik, ami­J Élénken | kor feltétele- 1 — zem, hogy az egy tanterem és az osztatlan tanítás kevesebb tudást ad a növendékeinek. Javasolja, nézzek utána a városi köz­ponti iskolában, hogyan áll­ják 'meg Ott, a felső tago­zatban helyüket a „gyerekei”. Véleménye szerint ez a taní­tási mód a jó eszű, szorgál- gálmas tanulónak nem okoz semmiféle hátrányt, inkább bizonyos formában segíti is, miután önálló munkára szok­tatja. Még egy előnyét látja a kis létszámnak: úgy meg­ismerheti a növendékeit, mint a saját flát-lányát. Véleménye szerint a mos­tani alacsony létszám átmene­tinek tekinthető, mert rövide­sen ismét több lesz a kisisko­lás. Addig is, hogy a szép ré­gi épület ne maradjon ki­használatlanul, tavaly egy je­lentős részét óvodának alakí­tották át, mert most erre van a legnagyobb szükség. Eléggé sajnálja, hogy az óvodaépít­kezéssel egyidejűleg nem sike­rült elérni, hogy ugyanakkor az iskolai osztálytermet is szépísék, legalább annyira, hogy ne olajos legyen a pad­ló. Megnyílt a P Nyár ———■—:—- ami van —■ I Meg így IS, I ha össze- !-----------’-------- vetem a húsz év előtti állapotokkal, amikor itt a tanyavilágban tanítani kezdtem, csodálatos a fejlő­dés. Tv, rádió, diavetítő és magnetofon segíti a munká­mat, a városi tanács jóvoltá­ból. Én is hallattam a rádió­ban jó múltkorában a ripor­tot a tanyai gyerekek fül- hallgatás magnóval való ta­nításáról. Ezt nálunk is meg­valósíthatjuk, kapok hozzá megfelelő hangszalagokat. Sági Károlyné szívesen be­szél tanítványai életrevalósá­gáról. Elmondja, hogy kimon­dott tehetségek kerültek ki ebből az iskolából. Volt, aki tv-vetélkedőn lett az első, és volt, aki tanulmányi versenyt nyert, úgy került a középis­kolába. Munkamódszere jel­lemzőjének az alaposságot tartja és a lépéstartást a mo­dem pedagógiai alapelvekkel. Különösen értékeli a mate­matikaoktatás új módszerét. Tapasztalatait másoknak szí­vesen továbbadja. már sokkal Önmagáról | szűkszavúb­ban szól ar­ról, hogy tevékeny pártmun­kás és tagja a Hazafias Nép­front ceglédi városi bizott­ságának. Ezenkívül az össze­vont tanulócsoportban tanító alsótagozatos nevelők városi munkaközösségét is ő vezeti. — Megtörténik, hogy a fér­jem méltatlankodik. Azt mondja, nem iskolát vett fele­ségül, hanem engem, jusson több Időm a saját kedvtelé­seinkre is. Néha valóban iga­za is van, de az iskola a kül­területen több, mint a város­ban. Eljönnek az asszonyok a gyerekeik és a maguk dol­gában is. Ezek a félórák va­lóban a szabad időmet ve­szik ed, de a jó tanítónak is­merni kell a családi légkört, ami odahaza a tanítványát kö­rülveszi. Féléikül, ha a szivét kiadja, akkor is meddő rSa­rad a próbálkozása, hogy a gyereket megnyerje, irányí­tani és erkölcsileg is nevelni tudja. Komáromi Magda Idén már negyedszer adta hírül a piros betűs felirat a művelődési ház udvarán: Po­mázi Nyár! A szabadtéri meg­nyitóra érkező több száz ember azonban inkább telet érzett, egyik óráról a másikra úgy lehűlt a levegő. Pákólicz Mihálynak, a mű­velődési ház igazgatójának megnyitója után Boross István, a nagyközség tanácselnöke mondott beszédet, majd meg­kezdődött a pomázi művészeti együttesek műsora. A Pomázi Nyár a Dunaka­nyar nyári rendezvényeinek sorába illeszkedik. Az idei év is gazdag lesz művészeti és szórakoztató eseményekben. Június 15—23 között itt, a Pilis kapujában rendezik a III. Pest megyei nemzetiségi talál­kozót. A megnyitón a falu fiatal­jaiból télen alakult népi tánc­csoport szerb és magyar tán­cokkal lépett színpadra. Alig féléves fennállásukhoz viszo­nyítottan színvonalasan, lelke­sen. Az utánpótlás: az úttö­rőkből alakult csoport is ki­tett magáért. Nagy tapsot aratott a Kert­barát Klub énekkara. Évekkel ezelőtt egy fiatal pomázi kert- mérnök-újságíró, Kulin Imre kezdeményezésére alakították meg a Hazafias Népfront ke­retében ezt a ma már orszá­gos hírű klubot. S íme: a többségében idős emberek ma már nemcsak a kerteket mű­velik együtt, hanem lelkes hí­vei a kulturálódásnak. Az est műsorközlője is Kulin Imre volt. Sikert aratott a tambura- zenekar önálló bemutatója. Ha így folytatják, néhány év múlva a fúvósegyüttes neve is ismertté válik. A Pomázi Nyár idei meg­nyitója jó szórakozást nyújtott és ízelítőt adott a további sokszínű programhoz. k. m. Tiilldén Hők. A nőket mu­tatta be a múlt heti Szombart este, a harsány, kacér, jó­kedvű okos nőket, akik min­dig túljárnak az utánuk epe- kedő férfiak eszén. A nőket, akik körül egyszerre pokol és paradicsom a világ. A nőket, akik a tűz égető forróságát és a hideg zuhany kiábrán­dító józanságát egyaránt ma­gukban hordják. Az irodalom, a költészet és a zene ezer szí­nében pompázva az izgalmas nőket láttuk szombat este. A nőket, akik úgy, ahogyan a műsor felragyogtatta-megcsil- logtatta őket, a valóságban so­ha nem is léteztek, csak a kamaszok és a költők fantá­ziájában. Tündért nőket lát­tunk, a bűn szakadékai kö­rül botladozó, ám bűnre va­lójában sohasem képes asz- szonyokat, lányokat. Ideálo­kat mutatott a műsor. Dehát nem is akart mást és többet ez a Semsei Jenő szerkesztette és Bán Róbert rendezte szellemes összeállí­tás. Mulattatni akart; így néztük mindannyian. Csak- hát, persze, nem azonos ér­zelmi felhangokkal. Az én korosztályom például, gon­dolom, kicsit nosztalgikusan, TV-FIGYELO hogy azért milyen más volt régen. Valamikor felháborod­va és prüszkölve tiltakoztunk, ha rájöttünk, hogy egy nő túl akar járni az eszünkön. Lám, szomorúságot is okoz néha a világ előrehaladása. Zene és építészet. Dr. po­gány Frigyes vasárnap esti műsorában az építészet és a zene mély, belső kapcsolatai­ról láttunk egy oldott film­esszét. Az esztétika kérdései­ben járatlanabb nézőknek ta­lán gondot okozott, hogy miért kell rokonvonásokat keresni az időben lezajló ze­ne és a térben elhelyezkedő építészet alkotásai között. A műsor, szerencsére, számolt ezzel az aggodalommal és a lehetséges ellenvetéseket be­építette anyagába. Ily módon az egyáltalán nem populá­ris téma feldolgozása valósá­gos közművelődési feladato­kat látott el. Elsősorban az­zal, hogy a nagy zenei és építészeti formák összehason­lításával, továbbgondolkodás­ra, elmélkedésre késztette a nézőket. A műsort — ki kell emel­nünk ezzel kapcsolatban a rendező Fazekas Lajos érde­meit — kitűnő zenei betétek illusztrálták. Az első nyári szám. Füg­getlenül a zivataros időjá­rástól,1 a tévé népszerű poll tikai magazinja, a Hét vasár­nap bevezette a nyári időszá­mítást. Ezután hét óra he­lyett fél nyolckor jelentkezik majd a műsor vasárnapon­ként. Az első nyári szám azon­ban semmit sem mutatott az uborkaszezonból. Ellenke­zőleg, a Hét ismét remekelt, Az összeállításban kitűnő anyagok követték egymást, Jól sikerült a múltkor kez­dett riport folytatása á mun­kásmozgalomról, a beszámoló a vidéki orvoshiányról, drága pénzen vásárolt gépek kihasználatlanságáról, a hul­ladékanyagok gazdasági fon tosságáról, s a szokásos és ha gyományos külpolitikai ri­port, amely ezúttal — Púja Frigyes külügyminiszter kő zel-keleti útjához kapcsolód va — Bagdadba kalauzolt bennünket. Sose legyen rosszabb Hét ünk. ö. I» Minősítő hangverseny Érden Vasárnap délelőtt Érden, a budai járási és nagyközségi művelődési központban tar­tották a Pest megyei ének­karok idei második minősítő hangversenyét. Ismét hét ének­kar vett részt ezen a sereg­szemlén, hasonlóképp a három héttel ezelőtt rendezett nagy­kőrösi hangversenyhez. A me­gyei énekkarok fejlődését, számuk örvendetes gyarapo­dását bizonyítja, hogy míg a legutolsó minősítésen, két évvel ezelőtt, két hangver­seny is elegendő volt a fel­mérésre, az idén már hármat kell rendezni (ősszel lesz a harmadik). A hangversenyt Kovács La­jos, a KOTA Pest megyei tit­kára nyitotta meg. Színvo­nalas produkciókat hallot­tunk az énekkarok mind­egyikétől; műsorukon, a jól bevált gyakorlat szerint, a kórusmuzsika klasszikus al­kotásai mellett mai magyar szerzők művei és népdalfel­dolgozások szerepeltek. Az együttesek mindig úgy vá­lasztják meg műsorukat, hogy az lehetőleg tükrözze fejlő­désük pillanatnyi fokát, a dalok ne haladják túl felké­szültségüket, Három „ezüstkoszorú dip­lomáival” helyezés született a minősítőn. A péceli szövet­kezet Petőfi Sándor férfikara Bakonyi Árpád vezetésével, a Hazafias Népfront solymá­ri bizottságának férfikara Kelemen lstávnné vezetésé­vel és a törökbálinti művelő­dési ház férfikara Szakály Mátyás vezetésével érte el a találkozó legjobb eredményét. Ezüstkoszorút két kórus nyert, a bagi művelődési központ vegyeskara Bagó József ve­zetésével és a biatorbágyi fér­fikar Szakály Mátyás vezeté­sével. A taksonyi ÁFÉSZ férfikar Kreisz Ferenc veze­tésével „bronzkoszorú diplo­mával” helyezést ért el a csö­möri művelődési ház férfika­ra Kasznár Józsefné vezeté­sével pedig bronzkoszorút. A zsűri elnöke Turcsányi Ti­bor, a Zeneművészeti Főis­kola tanárképző tagozatának igazgatója volt, a zsűri tag­jai Kis István és Bánhegyi Sándor karnagyok. K. A. PEST MEGYEI KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Üzenet — képben, kerámiában Szép és nemes hagyományt kezdeményezett a verőcei Gotká Géza Emlékmúzeum, amikor az állandó kiállítás környezetének éves tárlatokat szervezett. Az első kollekció a nem régen zárult Gorka Lí­via gyűjteményes bemutató volt, amely meggyőzően je­lezte az apa—lánya művészi folyamat kettős nemzedékre osztott, összetartozó, egymást indító, folytató életművét. Eszme eszmét követ. A most induló program azt tűzi ki cé­lul, hogy a fiatal keramikusok készülődésének adjon teret. Az új kiállításon Laborcz Mónika lendületesen induló művésze­tének lehetünk tanúi. Van ab­ban valami felemelő, hogy a korszerű vizuális nevelés kö­vetkezményeként a mai fiata­lok már az indulás időpont­jában olyah eredményeket ér­nek telj- melyért a múltban év­tizedekig. magányosan kellett megküzdeni. Ehhez az előző generáció általános erőfeszíté­se jelenti az egyik hozzájáru­lást a tényleges képességek mellett. Az a tény, hogy La­borcz Mónika ilyen fiatalon ilyen nemes hangvételű mű­veket képes létrehozni, azt sa­ját intellektusa mellett apja, Laborcz Ferenc szobrászmű­vész indíttatásainak és Cse- kovszky Árpádnak, meg a művészeti gimnázium alkotó légkörének köszönheti. Ez eredményezte, hogy az 1941- beti .saületett keramikus 1966- tól énáll* kiállító, két alka­lommal részt vett a faenzai kerámia-viltKikiállításon. Szobrok kö»ött nőtt fel, ke­rámiák közöt* él. Teremtő fantáziájának Játékossága pa­zar bóséggiel és árnyalt ízléssel hozza létre a madaras tála­kat, növénytartókat, kerti plasztikákat, vázákat, fedeles edényeket. Művészetének jog­folytonossága ott kezdődik, ahol a népi tárgyak formakin­cse zárul. Színes korongjainak hatványozott alakzatcsoporto­sulása az otthon melegségét árasztja; jó e művészi képze­lettel épült tárgyak közelében lennünk — nem vagyunk egyedüL A magány feloldását jelentik e mázas cserepek, el­hagyják az oxidos samott anyaghatáráit; kicsit testvé­reink, barátaink. Együtt közö­sen, emberek és tárgyak emel­kedett és tágan melengető otthonná alakítják a lét sze­mélytelenségét. A kiállított műtárgyak ha­tását emeli Horváth Béla ren­dezésének kulturált levegőssé­ge. Két dortmiindi festő — Helga Bartsch-Schäfers és Theo Scherbaum — munkáit állította ki a váci Madách Imre Művelődési Központ. Az NSZK és a Magyar Nép- köztársaság közötti kulturális kapcsolat követe e bemutatko­zás, mely két nemzedék tevé­kenységének festői határait jelzi. Helga Bartech-Schäfers a fiatalabb évjárathoz tarto­zik — stílusa a kései szecesz- szió és szürrealizmus ötvözete. Ennek ellenére eléggé konven­cionális, a vulkáni örvénylés látszat Hol itt a mai ember, kérdezhetnénk joggal, hol te­lepedett meg a festmények fe­lületén a század többrétű valósága? Az eszmehiányt nem pótolja a tudás és az íz­lés, csupán mérsékli. Theo Scherbaum 1897-ben született, tiszteletbeli elnöke a dortmundi művészegyletnek, 1959-ben nemzetközi díjjal tüntették ki Kómában. Zárt világának kellemes rutinja erős elvonatkoztatásokkal ta­lál moll-hangzatokra, függőle­ges erőtérben ható színek fe­szültségére. Nem riad vissza naturalista részletektől sem, ami különösen önarcképén je­lentkezik. A tárlat képei kö­zött adódik az összehasonlítás a dortmundi és a váci Durva- műhely festői között. Amiben megegyeznek: a korszerű, össze­tett formavilág, annak egyéni alkalmazása. Amiben a mi ol­dalunkra billen a mérleg, az az eszmei gazdagság sokolda­lúsága, a humánum tárgyias jelképeinek rajzi őrzése. Radóczy Mária A tisztaság, az a tapintatos takarékosság, mely színes for­máinak rendjével rendezi kép­pé alakult eszmelátomásait egy általános harmónia irá­nyába — ez nagy értéke Ra­dóczy Mária műveinek, me­lyek június 25-ig tekinthetők meg a nagykőrösi Arany Já­nos Művelődési Közpofitban. Olyan világért küzd, mely­ben megszűnik minden szen­vedés, ars poeticája József Attiláéval rokon, mely az élet kibontakozásának magasabb minőségű „szerkesztett” tör­vényeit igényli először ön­magától, hogy környezetétől is megkövetelhesse. Minden batikja és tűzzo­mánca egy-egy jelképes csó­nak, hegymászókötél az elő­rehaladáshoz, minden műve terjeszkedés. Valami apró­ságot hozzáad áhhoz, ami már létezik. Napraforgója az égitest gömbarcát, de az egy napra korlátozott növény­fiatalság ernyedését is hor­dozza. Az ártéri fák nyomai tenyerekre emlékeztetnek, macska estét hordoz és su­gároz, s a mező pillangói fény- úton közlekednek. A már lé­tező kincseket porolgatja, fé­nyesíti műveivel; ifjú pár­ban ujjong fel a XVI. századi szerelem, a tűzzománc izzó színeiben tündöklő szívkirály büszkén lovagol hódító út­ján, fekete madár érkezik a rozsdás őszi pusztára, évsza­kot jelenítve. Gyertyás asszo­nyok mennek a temetőbe, de Radóczy Mária kiiktatja mű­vészetéből a magányt és a szo­morúságot, a Cantata pro­fana is az élet folyamatára utal, s nem az átváltozás kín­zó hiányaira. Vonalai szinte a szó erejével érvelnek, felvil- lanyozóan kedves a „Mada­ras” lány, hírt és üzenetet hoz arról a nagy esemény­ről, hogy a bánat feloldható. Ez az integrált sűrítés gon­dolatgazdag képi beszéd, leg­főbb erénye az ökonómia, mellyel hosszú és tartalmas elmélyülés után képzőművé­szetté alakítja emberi fölis­meréseit. Honnan ez a népmeséi bő­ség és tisztaság, mely a hu­mánum határait bővíti, hon­nan ez a szűz érzékiség, mely felületeinek fegyelmezett cso­portjaiból árad? Belső rend és összpontosítás eredménye, a forma és eszmetár azo­nos hőfokon szervezett meg­valósítása. Ránk csak a vég­eredmény tartozik, a telje­sítményért évekig küzdött Radóczy Mária. Nincs is más teendőnk, mint az, hogy biz­tassuk: töretlenül folytassa hi­vatásszinten a szépség szolgá­latát. Bodócsi Béla Bodócsi Béla a gyömrői táj festőkrónikása. Tárlata június 23-ig tekinthető meg a gyöm­rői Petőfi Sándor Művelődési Házban. Nem szűnő buzgalommal idézi a mendei dombokat, sülysápi fákat, péceli völgyet, péteri tornyokat. Festészeté­nek főszereplője azonban sze­retett szülőfaluja, Gyömrő, melyet érzékeny nosztalgiá­val kísér képeinek szorgal­mas sorozatában. Ismeri min­den szögletét. Ismeri és meg­örökíti az Annahegyi utat, a Teleki-kastélyt, a búzakeresz­teket, dűlőutakat, a gyömrői öregfalu tornyait a háttér nyárfatestőrségével. Finom árnyalatok hordozzák a lan- kás tereptárgyakban az em­beri érzelmeket. Világát kiterjeszti Vácra és Szentendrére, ahol lejtős ut­ca, napsütés, hajóállomás ih­leti. Ez a krónikáskedv és őszinteség legfőbb értéke. Eh­hez járul rajztudása, melyet Csáki Maronyák József tanít­ványaként szerzett a Képző- és Iparművészeti Gimná­ziumban. Sokat fest. Tájat és önarcképet. Újakra is készül. Érzi, hogy a Nagy István-csoport tagja­ként nem elégedhet meg ed­digi teljesítményeivel. Tud­ja, hogy a „krónikaírás” után Gyömrő képes történelmé­nek szerkesztése szükséges az ő közreműködésével is. A fák, utcák, emberek, évszakok sa­játos arculata adott; meg kell teremteni a táj festői ön­arcképét magasabb szinten, ugyanazzal az odaadással, mely Bodócsi Béla eddigi tevékenységére is jellemző volt. Ebben a hosszú mun­kában segítheti Jakab István és különösen Vnyi István, aki szintén Gyömrő elkötele­zett akvarellistája. Losonci Miklós Laborcz Mónika: Faliplasztika Bodócsi Béla: Gyömrői öreg falu (olaj)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents