Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-19 / 115. szám

1974. MÁJUS 19., VASÁRNAP 3 Szemlén a főmérnökkel A forrd szőnyeg készítői „Végy NZ 0,5-ös nemes zúzalékból és homokból egy- harmadot adj hozzá a durvább szemcséjű 512-esből ötven százaléknyit, majd keverj bele egy kis mészkő­lisztet, vegyítsd össze forró bitumennel, s ha jól ösz- szedolgoztad, a 180 fokos masszát egyenletesen terísd az útra, hengerekkel simítsd le. Kötés, száradás után kész az aszfaltszőnyeg.” Ez a lényege az útburkolat receptjének, de a gya­korlatban korántsem ennyire egyszerű, mert az is szá­mít, hogy mennyire tiszta, mosott kőzúzalékot ad a bánya, milyen a homok, a mészkőliszt minősége, s az előírt hőfokon megfelelő arányban keverjék a bitu­ment az adalékanyagokhoz. Elsők a tizenkettő között Gépkocsink a bécsi úton ha­lad, hamarosan feltűnik a zöld tábla, s az átlós fehér vonal jelzi, pár másodperc és el­hagyjuk a fővárost. Tábla nél­kül is könnyen rájöhettem volna, hol léptük át a határ­vonalat: ott, ahol a kerekek abbahagyták a rázkódást. — Nem azért, hogy magun­kat dicsérjem, de ez a 10-es nem rossz út, végig egyöntetű, s garantálom, később sem lesz hullámos. Persze az alépít­ménytől is függ az út minősé­ge... Nagy András, a Pest megyei Közúti Építő , Vállalat főmér­nöke ül a volánnál. A vállalati kocsik már hajnalban „kiröp­pentek”, nem esik az eső, min­denütt korán elkezdődhetett a munka. Így a pilisvörösvári főépítésvezetőséghez saját ko- csijáh indult el a főmérnök, s betársultam a májusi szemlé­hez. — Van egy kis különbség a tanácsi és a KPM-ulak között, úgy látszik az aszfaltgyártás is olyan, mint a kávéfőzés, nemcsak szív kell hozzá... — Ne bántsa a konkurren- seinket, voltaképpen nekik is köszönhetjük, hogy jó utakat építünk. Hogy megéljünk, túl kell tenni versenytársainkon. Az idei tervünk kétszázmil­lió forint, de még negyvennel meg akarjuk fejelni. Már le­kötött minden kapacitásunk. Az útépítés a terv felét teszi ki, a többi mélyépítő munka", készítjük a szentendrei lakó­telep víz-, csatorna- és útháló­zatát, elvállaltunk egy szlová­kiai papírgyár szennyvíztisz­tító telepének alapozását. De maradjunk az utaknál. Dolgo­zunk a 2-es főközlekedési úton, két kilométeres szakasza át­nyúlik Nógrádba. Csepel-szi- geten is elkezdődött a gerincút építése, szélesítése. Idei prog­ramunkba tartozik még az 51- es út kiskunlacházi átkelési szakasza, az Ürömöt Budaka- lásszal összekötő út, s Eszter­gom átkelési szakasza is. 32 miihó forintos árbevétel­lel zárták az első negyedévet, az Útépítő Tröszt 12 vállalata között a legtöbbet produkál­ták. Négy főépítés vezetőség (Budapesten, Dunavarsányban, Vácott és Pilisvörösváron), egy önálló építésvezetőség Ceglé­den működik. Az egész Pest megye és Komárom megye északi csücske a vadászterüle­tük. Versenyfelajánlás a minőségért A pilisi hegyektől övezett völgybe jutunk. Mindjárt az út mentén találjuk a felvonu­lási épületet, a laboratórium még vakolatlan falú. Az épü­letek hatalmas monstrum ár­nyékában állnak. Égre nyitott tölcsérszájukkal magasodnak a C 25-ös aszfaltkeverő berende­zés silói. Kovács Pál főépítésvezető a gép rostájának javítását ellen­őrzi. Üzemzavart okozott a májusi eső. Szinültig tele az ötrekeszes adagoló, 220 fokra fűtötték a szárítódobot, a há­rom embermagasságú manipu­látor halk morajjal működik, 180 fokos bitumen dolgozik a tartályokban. Porkoláb Károly vezető gépész fenn, a rosta mellől int, hogy minden rend­ben, az első 600 kilós keveré­ket hamarosan szállíthatják a Zsámbék—Gyermej útra, a géplánchoz. — Feladatunk az idén, a bu­dai utak rendbetétele. Már­cius 1-én, tehát már korán kezdtük a munkát A mai na­pig 8707 tonna aszfaltot gyár­tottunk, erősítettük a 10-es főközlekedési út burkolatát, összesen 60 millió forint jut ránk a vállalati tervből — mondja a főépítésvezető. Május 1-től áttérnek a két műszakra. Mihelyt pirkad, hajnali 4-kor kezdenek, s a napnyugta még az országúton éri az aszfaltozókat. A válla­lat 700 dolgozójából 120-an tartoznak ehhez az építésve­zetőséghez. A Pest megyei KÉV három aszfaltkeverő te­lepéből csak a pilisvörösvá- riak évi 50 ezer tonna asz­falt gyártását vállalták, 10 százalékkal többet, mint ta­valy. A XI. pártkongresszus tiszteletére indított munka­versenyben brigádjaik fel­ajánlották, hogy első osztá­lyú utakat építenek, továbbá versenyre szólították fel a többi építésvezetőséget is. Mint egy nagy család Követjük az aszfaltszállító gépkocsi útját. — Az útépítés fontos ré­sze az árok-, padkarendezés. A járulékos munkától min­denki fázik, nem szívesen te­szik, de hozzátartozik, ha tet­szik, ha nem — magyarázza a főépítésvezető. Az aszfaltozok már kinn vannak a zsámbéki úton, Ko­márom megye határában. Ve­res Ferenc brigádjába 8-an tartoznak. Jól összeszokott társaság, hét éve jöttek a vál­lalathoz. — Abonyiak vagyunk. Itt a két vöm és a keresztfiam is. Igazából is olyanok vagyunk, mint egy nagy család. A fia­talabbak a C—25-ösön, meg az aszfaltterítő gépen dol­goznak, letették a szakvizs­gát, én már az ötvenediket taposom, nekem a gép helyett maradt a két kezem, meg a jő szemem, ez legalább annyira kell a rétegvastagság, a sima felület látásához, a szél tisz­tításához, mint a gép ismere­te. — A brigádvezető sorban bemutatja társait: Veres Karcsi gépkezelőt, a szép ne­vű Angyal Jóskát. Veres Mis­kát sajnálkozva említi, mert már huzamos ideje beteg. A brigád legidősebb tagja Pál Sándor, most lett kiváló dol­gozó. Pénzjutalmát felosztotta társai között. Náluk ez már régi szók*. Nemrég vették át a zölakoszorús szocialista brigád kitüntetést, s a vele járó, személyenként 500 fo­rint pénzjutalmat. Jól keres­nek, 4000—6000 forint a fize­tésük. A faluban laknak, egy egész házat bérel 10 ember­nek a vállalat. Televízió, rá­dió, s könyv jelenti a szóra­kozásukat. — Nem zúgolódnak az asz- szonyok, hogy csak hetenként egyszer járnak haza? — Megszokták már. Otthon vendégnek számítunk, megvan ennek a jó és rossz oldala. Ennyit nem keresnénk Szol­nokon a gyárban sem. A kát­rányszagot és a pokol-hőséget leszámítva, nem is olyan rossz mesterség ez. Az meg egyé- nesen jó, hogy rokonok ya- gyunk: esténként egymást szidjuk, ha az aszfaltgyártó komák égett anyagot külde­nek, vagy késnek vele. Menedékház a trolibusz A szántóföld szélére egy 74- es, kiszolgált trolibuszt von­tattak. Ez az ebédlő, zivatarok idején a menedékház. Az öl­töző és a fürdő a telepen van. Sajnos Pilisvörösváron rossz a vízellátás, márpedig a bő­rükre tapadt portól, izzadság­tól jólesne munka után meg­szabadulni a tus alatt, s nem lavórozni a munkásszálláson. Naponta egyszer, öt forintért meleg ételt is hoznak a falu vendéglőjéből. A koszt minő­ségére csak hümmögnek. Sze­retnék, ha a közeli állami gazdaság konyhájáról kapná­nak ebédet, Míg beszélgettünk, a forró aszfaltot átrakták a terítő­gépbe, s ettől kezdve az idő parancsolt: minél előbb hozzá kellett fogni a terítéshez, hogy az anyag ki ne hűljön. Egy darabig álltunk, a forró sző­nyeg, s a rutinos mozdulatok bűvületében, aztán beszálltunk a kocsiba. ... és elindultunk a végtelen hosszú országúton Budapest felé. Horváth Anita Az alapítók: agrárproletárok Egy kiváló szövetkezet negyedszázada Hogyan alapítottak gazda­ságot az agrárproletárok? — Eljáró munkások vol­tunk. Ütépítésre, kubikm un­kára fogadtak meg minket, napszámba. Az igazság az, hogy a felszabadulást köve­tően, három évig, a mi hely­zetünk ^zinte semmit nem változott. Rettenetesen un­tuk már a kenyérkereset utá­ni kujtorgást. Munkát — otthon így emlékezik Győré Sán- áor, az Abonyi Ságvári End­re Termelőszövetkezet elnö­ke, országgyűlési képviselő, kinek jellemzése helyett hadd említsek ennyit: ajtaja a fo­lyósóról nyílik, titkárnője nincs. A község Táborhegynek nevezett részében lakó nincs­telenek közül tizenegyen — valamennyien szervezett mun­kások — 1948. október else­jén döntöttek: vége o csá­kányozásnak, nem lapátol­nak többé az árkok mélyén zsíros agyagot, s azt eszik, amit az asszony főz, nem pedig párszáz kilométerre a családi tűzhelytől maguk kotyvasztotta lebbencset, krumplit, tarhonyát. A föld­osztáskor juttatott egy-két hold mellé megkapták az el­hagyott birtokokat, miáltal 137 holdon kezdhették a gaz­dálkodást. A vagyonuk: ti­zenöt hízómarha, s ugyan­ennyi anyakoca. Takar­mányt, almot hitelbe kaptak. A talajmunkát a gépállomás végezte el, a vetést, szállí­tást s egyéb teendőket saját magúik, méghozzá a kör­nyék egyéni gazdái segítsé­gével. Meglehetősen rendha­gyó eset: a tehetősebb abo­nyi parasztok nem akarták megfojtani a szegények szö­vetkezetét, sőt, pártfogolták azt. Később már fizetni is tud­tak a munkáért, de kezdetben legföljebb a kukoricaszárat adták a trágyahordásért, s a majdani törlesztés ígéretét. A fejlődés évei Elnöknek az akkor hu­szonnyolc éves Győré Sán­dort választották. Nem túl­ságosan sokáig maradt meg ebben a tisztségben. — 1949-ben elnökképző tanfolyamra küldtek, majd a megyei tanácshoz kerültem előadónak, közben elvégez­tem a Mezőgazdasági Aka­démiát, a minisztériumban kaptam munkát, s utóbb az Állatorvosi Főiskolán egé­szen 1960-ig. 1959. és 1962. között vég­bement az ország mezőgaz­daságának szocialista átszer­vezése. A Ságvári Tsz jog­elődje. az abonyi Kossuth ekkor vált valójában nagy­üzemi gazdasággá: 1960-ra 602 főnyire gyarapodott a tagság, a terület 3900 hold­ra. Győré Sándort vissza­hívják. Attól veszi át az el­nöki tisztséget, akinek átad­ta. — Greskovics Sándor lett az utódom,' volt az elődöm. Szegényt erősen megviselték a szövetkezeti mozgalom ki­bontakozásának meglehető­sen mozgalmas évei, ráment az egészsége, hamarosan meghalt. S a munka javát még nem tudták le. A tágas határ­ban, ahány tábla, annyi féle növény, a kisgazdaságok örök­sége, a vetőmagot, a szarvas- marhák takarmányát a tagok adják össze. Egyesülnek a szomszédos Lenin Termelő- szövetkezettel, s az újonnan létrejött gazdaság területe már 7400 hold, avagy más számítás szerint: 4250 hek­tár. Kezdetben éppen csak a tagok részesedésére és a termelési költségekre telik. beruházásra még nem jut. 1966-ig munkaegységre fi­zettek, részben készpénzzel, részben terménnyel. Búzát, árpát, kukoricát, burgonyát és bort vittek haza a tagok. — Emlékszem, volt olyan év, hogy öt hektó bort kap­tam az év végi elszámolás­kor. Azt sem tudtam, hová tegyem hirtelenjében, de a részesedéshez tartozott, a tag­ság megszavazta, hát vinni kellett. A jelen Az abonyi Ságvári Eridre Tsz 1973-as esztendőbéli gaz­dálkodásával — méltón a ne­gyedszázados jubileumhoz — kiérdemelte a kiváló szö­vetkezet címet. A növény- termesztésben gabonára, ku­koricára, cukorrépára és lu­cernára szakosodtak, az ál­lattenyésztésben a szarvas- marha- és sertéstartásra. A gazdaságnak 642 tagja van, közülük 300 nyugdíjas. Az alapítók első fizetsége az el­adott hízómarhák ára volt: 400 forint, amit 1949-ben az aratás előtt kaptak kézhez. Tavaly 37 500 forint jöve­delem jutott egy tagra, a tíz­órás munkanapra számított átlagkereset 130 forint volt. A gazdaságot agrárprole- tárok alapították. Hogy pa­rasztnak számítottak-e vol­taképpen vagy munkásnak ? S hogy a mai tagság túlnyo­mó részét hová lehetne so­rolni ? A termelőszövetkezet­ben 182 szakmunkás dolgo­zik. Zömmel fiatalok, állat- tenyésztők, gépesek, növény- termesztők, szőlészek. A tsz pártfogolásával végezték a szakmunkásképző iskolát, s egyiküket sem kellett agi­tálni, hogy a mezőgazdaság­ban keressék a megélheté­süket. Ki hitte volna huszon­öt esztendeje, hogy eljön az idő, amikor föl sem vesznek minden jelentkezőt, s hogy egyéves próbaidő után — ezt alkalmazotti minőségben kell tölteni — dönt a közgyűlés a befogadásról. Tervek, távlatok A szövetkezetben tizenkét szocialista brigád tevékeny­kedik, közöttük a szakma ki­váló brigádja címmel kitün­tetett Kilián traktorosbri­gád — négy ilyen akad az országban —,, melynek tagjai elsők között szorgalmazták: lépjen be a tsz az iparszerű kukoricatermesztés nádudva­ri rendszerébe. A nagy telje­sítményű gépsorral megmű­velt területről az idén hek­táronként 66 mázsa kukori­cát terveznek betakarítani. (A megyei átlag 36 mázsa volt 1973-ban.) S' említsünk még egy — a gazdálkodás színvonalára jellemző — ada­tot: háromszáz magyar tarká‘ tehenük átlagos tejhozama tavaly 3788 liter volt, míg az országos eredményt megha­ladó megyei átlag 2600 li­ter. S. hogy mit hoz a kö­vetkező negyedszázad a tá­borhegyi nincstelenek által alapított termelőszövetkezet­ben? Aligha van ember, aki ezt ma megjövendölhetné... A. Z. A pénztárak előtt hosszú sor áll, az új kőbányai vásárköz­pont kapuján túljutva, egy darabig tanácstalanul ácso- rognak a látogatók. Térké­pet, katalógusokat böngész­nek, a hagyományos városli­geti — zárt rendszerű nem­zeti pavilonos — kiállítás után szokatlan a szakosított nemzetközi árubemutató. A tavaszi BNV megnyitásának első óráiban már benépesült a vásárváros. Annak ellenére, hogy szakmai jellegű a kiál­lítás, nemcsak a műszaki ér­deklődésű embereket vonzza: diákokat, nyugdíjas házaspá­rokat, gyermeküket kocsiban toló fiatal anyákkal is talál­kozni a sétányokon. Nehéz a választás, a sok lát­nivaló sorrendjét, meg sem lehet határozni, minrenki ar­ra tart, ahol legnagyobb a tö­meg, mert ott lehet a szen­záció. Ikarus szuperluxus autóbusz Széles embergyűrű veszi kö­rül a 16-os pavilon előtt az Ikarus Karosszéria- és Jár­műgyár még nem látott au­tóbuszait, köztük az Ikarus 270 típusú, emelt csomagterű, légkondicionált szuperluxus autóbuszt. Közvetlen szom­szédságában állította ki leg­újabb gépjárműveit, alvá­zait a Csepel Autógyár. Te­repjáró alvázú műtrágyaszóró gépkocsi, exportra gyártott 750 literes tejszállító, D 615- ös Diesel-motorok (öntöző be­rendezésekhez), foglalják el a kiállítási tér nagy részét. Fel­tűnést kelt a kecskeméti ME­ZŐGÉP Vállalattal kooperá­cióban készített 35 személyes mezőgazdasági munkás- és anyagszállító járművük. CSE­PEL—ASIAN elnevezésű al­vázra konstruálták felépítmé­nyét. Karosszériája arányos, jó vonalú, s kedvező a belső térkialakítása is. Széles, nagy befogadóképességű. Az ülések lehajthatok, ezért a gépkocsi alkalmas alkatrészek, vagy bármilyen más berendezések, tárgyak szállítására is. Fel­szerelhető mosdóval, főzőfül­kével, tehát sokoldalúan hasznosítható a vidéki mun­kahelyeken. Az érdeklődők a helyszínen felvilágosítást kap­tak a munkásszállító jármű áráról. Meglehetősen olcsó, egy Ikarus-autóbusz árá­ból kettőt is vásárolhatnak. Árajánlatot kér az AUTÓKER Előreláthatólag hamarosan keresett gyártmány lesz ez az univerzális jármű, az AUTÓ­KER már a vásár első nap­ján 500 darabos megrende­lést helyezett kilátásba, amennyiben kedvező áraján­latot kap. A Csepel Autógyáron kí­vül még 13 Pest megyei vál­lalat állít ki az idei tavaszi BNV-n. A vásár főbejáratához leg­közelebb eső B-pavilonban a vegyipari gépek, berendezések és felszerelések, vegyipari alapanyagok tárlatát találjuk. Itt kapott helyet a PEVD1, Pest megyei Vegyi- és Dívat- cikkipari Vállalat. A már ha­gyományos termékei mellett több műgyanta- és lakkújdon­sággal leientkezett. A bútor-, fa- és építőiparnak a XYLOCELL parkettlákk kü­lönböző fajtáit ajánlják. Szép felületet kölcsönöz az anyag­nak az EVINUR színtelen fé­nyes és matt lakkbevonat, mely a kiállított mintákon le­mérhető. Ugyanez látható szí­nesben. A TERTA embléma alaft A vásárközpont legnagyobb csarnoka az A-pavilon. Világ­hírű, patinás nevű külföldi cé­gek társaságában állította ki legújabb termékeit a buda­pesti Telefongyár, s működés közben mutatja be BK—60/300/960 csatornás átvi­teltechnikai gyártmánycsalád­jának BNV-nagydíjat nyert termékét, mely lyukszalagos rendszerrel számítógéphez il­leszthető a meglevő távbeszélő- vonalakon. Az adatokat gyor­san, hibamentesen, megbízha­tóan továbbítja. A TERTA- embléma alatt állították ki a nagykátai gyár színes telefon­készülékeit. Most először mu­tatkozik be a vásáron egy új típus, a CB—668-as, mely any- nyiban különbözik elődjétől, hogy ütésálló műanyag házba építették. A készülék hosszú élettartamú és korszerűbb az eddigi típusoknál. IMI-motorok a Bosch-cégnek A pavilon 5-ös boxábam is­merősként állít meg az IMI- márkajelzés, mely fekete-fe­hér keretben jelzi, az Ipari Műszergyár is elhozta erős­áramú termékeit a szakembe­rek nemzetközi találkozójára. Elektromos számológép-meg­hajtó motorok, az NSZK-be,; ANKER és Bosch cégeknek gyártott összeadógép és pénz­tárgép-motorok először látha­tók a BNV-n. Nemrég rendelte meg tőlük egy osztrák' part­nerük a bakköszörűmotort melynek prototípusát most bemutatják a vásár látogatói­nak. Fűnyíró gépek és más hagyományos ipari, háztartás:' gépek meghajtására szolgáló legújabb típusú motorokkal egészül ki az exportra aján­lott elektromotorok együttese. Ezeken kívül hideg és ipeleg légterű üzemekhez gyűrűs szellőzőket mutatnak be, me­lyek színházak, mozik légcse­réjére alkalmasak. A ventillá­torok mellett hagyományos termékeiket, a szirénákat, automata kézszárító készülé­keket is szerepeltetnek ipari tárlatukon. H. A. k 4 4 Pest megyeiek a BNV-n Munkásszáliító Csepelek Új típusú színes telefon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents