Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-10 / 107. szám

1974. MÁJUS 10., PÉNTEK Jobb, szebb kelmék JAVULÓ MUNKAKÖRÜLMÉNYEK TÁPIÓSZECSŐN Tápiószecsőt elhagyva a község határában csak itt- ott árválkodik egy-egy ház. Jobbra azonban szélesen elte­rülő földszintes épület hív­ja fel magára a figyelmet. A kapu fölötti tábla szerint itt van az Üjpesti Gyapjú­szövőgyár telephelye. Délután négy óra múlt. Most a má­sodik műszak asszonyai hajt­ják az öreg szövőmasinákat. Sitkey János művezető be­széli el az üzem történetét: NEHÉZ INDULÁS — Négy-öt éve vagyunk kapcsolatban a szecsőiekkel, kezdetben csak bérmunkát és néhány gépet adott gyá­runk a tsz-üzemnek, de ami­kor kiderült, hogy nemigen boldogulnak — tavaly ja­nuár elsején — átvettük a telephelyet. Jelenleg 180 dol­gozónk van, körülbelül 80 százalékuk nő. Körülnézünk az üzemben. Az egyik gépen hajszálvé­kony piros csíkkal díszített sötétkék öltönyszövet, a má­sikon saját mintás férfiszö­vet készül. A gépek csaknem összeérnek, közöttük a kes­keny átjárókat fadobogók borítják. A helyiség ugyanis köves, a falak elég nedve­sek, itt-ott pereg a vakolat. Ablak nincs — valamikor is­tálló volt az egész —, de a neonlámpák nappali fényt árasztanak. (Az persze, nem vitatható, hogy a természetes fény kevésbé rontja a sze­met.) Maga a munka, bár zajos, szép és tiszta. Nem úgy a karbantartóké. Láttam már autószerelőt. tmk-laka- tost és más olajfoltos kar­bantartót, de Ilyen olajúsz­tatta javítót még soha. NEM SZÍVDERÍTŐ Egy csöndesebb helyiség­be érve a művezető meg­jegyzi: — A legrégibb — 40—50 esztendős — gépek egyikét ja­vította a fiatalember és eze­ket bizony nehéz tisztán tar­tani, a kopás megelőzésére erősen olajozzuk őket, így viszont rengeteg port szip­pantanak magukhoz az al­katrészek. Már nem sokáig tart ez az állapot. Az öreg masinákat kiselejtezzük és helyettük 8—9 éves gépeket helyezünk, üzembe. Fordul a tengely, pörög az orsó. A cérnázóban 2 vado­natúj gép dolgozik, az elmúlt hetekben kezdtek munká­hoz. A 4 millió forint ér­tékű berendezések az üzem büszkeségei. Néhány méter­rel arrébb szertefoszlik az általuk keltett öröm, az öl­tözőbe érünk. Ütött-kopott. dülöngélő, horpadt öltöző­szekrények és sötét gőzáz­tatta falú zuhanyozóhelyiség. Valahogy így fest 180 tápió- szecsői második otthona. Amikor visszatérünk az iro­dának kinevezett kis zug­Vizvezetékszerelőkeb kőműveseket, tetőfedőket, bódoqosokat, asztalost, lakatosokat. éDÚletlokatost. elektrolakotost. festőt, villanyszerelőket, burkolókőt, ácsokat, férfi kertész szakmunkásokat, férfi segédmunkásokat azonnal felveszünk. III. kerület* Ingatlankezelő Vállalat Budaoest III.. Korvin Ottó tér 7. ba, a művezető még elmond­ja, hogy tavaly 479 ezer négy­zetméter szövetet gyártottak, ebből 269 ezer négyzetméter kártolt kelme volt. Idei ter­vük 511 ezer négyzetméter­nyi anyag, ennek azonban csak 30 százaléka lesz kár­tolt, a többi, tetszetősebb, és jobb minőségű férfiszövet. A látottak nem hagytak nyugodni. Felkerestem Szabó Józsefet, az Üjpesti Gyapjú­szövőgyár igazgatóját, hogy megtudjam, mi a tervük a szecsői teleppel, javítják-e a munkakörülményeket, egy­általán mire számíthatnak az ott dolgozók. MUNKAERŐT VÁRNAK — A vállalat egészéről rö­viden annyit mondott, hogy a két vidéki telephelyével együtt összesen 1800 dolgo­zónk van. Termelési érté­künk jelenleg 370 millió fo­rint. Termékeinknek ma már 90 százaléka fésűs és csak a fennmaradó 10 százaléka kár­tolt szövet, utóbbi jobbára Szecsőn készül. Pest megyei üzemünkben a szövetgyártás 28 műveletéből csak 4 alap­művelet készül, a nyersszö­vetet a törzsgyárban dolgoz­zuk fel. Gyárunk a textilipa­ri rekonstrukció keretében a IV. ötéves terv során 220 millió forintos beruházást hajt végre. Az összeg na­gyobb részét gépvásárlásra fordítjuk. Van lehetőségünk a szecsői géppark felfrissí­tésére is. A telephely be­kerítésére, kisebb építkezé­sekre eddig 2,5 millió forin­tot fordítottunk, de további, főleg szociális beruházáso­kat is tervezünk. Mosdóhelyi­séget, orvosi rendelőt, rak­tárakat és irodahelyiségeket szeretnénk építeni, és meg­állapodtunk a községi ta­náccsal, hogy 100 ezer fo­rinttal és 50 ezer forint érté­kű társadalmi munkával tá­mogatjuk idén és jövőre az óvodaépítést. Ettől az akció­tól azt reméljük, hogy az apróságok elhelyezésének le­hetősége vonzóbbá teszi az egyébként nem túl népsze­rű textiles szakmát, amely­ben — mint Szecsőn is —, nemcsak egy- vagy kettő-, ha­nem háromműszakos beosz­tás is akad. — Érdemes-e ennyit áldoz­ni az amúgy is igen rossz állapotban lévő telepre? — Gazdasági megfontolá­sok után gyárunk vezetősé­ge úgy látja, hogy a szociá­lis beruházásokra minden­képp szükség van. A további (irodák, üzemcsarnokok, stb.), építkezés csak abban az , eset­ben volna gazdaságos, ha legalább megkétszereződne a létszám, mert munka bőven van. És jócskán akad még sehol sem dolgozó asszony is a Nagykátai járásban. Cz. V. Biatorbágyi változások Nagy előrelépés Biatorbágy nevét évtize­deken át csupán a viadukt tette híressé, vagy inkább hírhedtté. A viadukt, amely most már kiszolgált, s rövi­desen „nyugdíjba vonul”, akár műemlékké is nyilvánítható. A nyolcezerötszáz lakosú nagyközség mégsem marad nevezetesség nélkül: május eisején helyezték el a rövi­desen megépítendő új, nyolc tantermes általános iskola alapkövét. Hogy mi neveze­tes lehet egy iskolában ? Az első lesz azok közül, amelyek panelos kivitelben készülnek a Pest megyei Tanács Terve­ző Vállalat tervei alapján, a Beton- és Vasbeton Művek által gyártott elemekből. Ez az iskolatípus már a legkor­szerűbb pedagógiai követel­ményeket is kielégíti, ezért országosan bemutató isko­lának minősül majd. Az is­kolához biológiai gyakorló­kertet és több sportpályát is építenek. A holnap iskolájához már ma új aszfaltút vezet. Az út bal oldalán családi házak egész sora épül. Pontosab­ban huszonöt. A MÁV épít­teti azoknak a biatorbágyi családoknak, akiknek a házát le kellett bontani a vasút új pályájának építése miatt. Egymilliós társadalmi munka — ítt épül majd fel az új községközpont — kezdi a be­szélgetést Handl Géza, a nagyközség nemrég megvá­lasztott, új tanácselnöke. — Elképzelésünk szerint az út jobb oldalán OTP-társashá- zak egész sora épülhet. Ez az út vezet majd az új vas­útállomáshoz is. — És természetesen a jövő év augusztusáig elkészülő is­koláig — szól közbe dr. Ka­locsa Klára, a nagyközség vb- titkára. — Az iskolához a helyi termelőszövetkezet adott teljesen ingyen egyhektárnyi területet. A lakosság egy- millió forintnyi társadalmi muhkát ajánlott fel. A ta- 'náes pedig hárommillió fo­rinttal járul hozzá ... A régi településen egyre több az új. Üj a tanácsi ve­zetés, új az egy kilométer hosszú aszfaltút. Üj családi házak épülnek, új iskola, új állomás. És ezzel még ko­rántsem ér véget Biatorbá- gyon az újak sora. — Rövidesen megkezdjük egy új egészségügyi kombi­nát építését — folytatja a felsorolást a tanács elnöke. — Abban kap majd helyet a két körzeti orvos rendelője, a gyermekgyógyászat, a fo­gászat és a Vöröskereszt, va­lamint a központi patika. Je­lenleg mindez a község öt pontján található. Az építke­zés, amelynek befejezését a jövő év közepére tervezzük, mintegy másfél millió fo­rintba kerül. Ebből egymillió Építőipari gépszerelő, iv- és lánghegesztő, panther autódaru-kezelő, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, kőműves, asztalos, burkoló, épületlakatos, ács, vasbetonszerelő, tetőfedő és szigetelő, bádogos, festő, parkettás, gépkocsiszerelő, könnyűgépkezelő szakmunkásokat, gépkocsivezetőket, betanított és segédmunkásokat (16 évüket betöltött fiúkat is), rakodókat, kubikosokat AZONNALI BELÉPÉSSEL FEL VESZÜNK Jelentkezni lehet: a „PROSPERITÁS” KSZ Munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. Két jól képzett, nagy szakmai gyakorlattal rendelkező vasbetonszerelőt felveszünk Nemei nyelvtudóssal előnyben! Jelentkezni lehet: o „Prosperitás” KSz munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. segítségével, mivel az új vasútállomás messze kerül a jelenlegi községközponttól, ahonnan autóbuszok szállít­ják majd nem Is olyam soká­ra az új állomásra az utaso­kat. Utas pedig bőven akad, hiszen a nagyközség felnőtt lakosságának a zöme - jelen­leg a főváros üzemeiben, in­tézményeiben dolgozik. Bia­torbágy. ha nem is tartozik az agglomerációs övezetbe, afféle alvó település, ahová csak este térnek haza az emberek. De csak bizonyos értelemben az, mert a nem­rég kezdődött nagyszabású változások egyáltalán nemezt bizonyítják. Az utóbbi hó­napokban megpezsdült a nagyközség élete: dömperek, teherautók zaja veri fel nap mint nap a délelőttök csend­jét. Utak, házak építéséhez hordják az anyagot. Autósda­ru emeli ki a régi, fa vil­lanyoszlopokat, hogy nagyob terhelésre is alkalmas beton-, valamint vasvázas tartóosz­lopokra cserélje azokat. A torbágyi közkútnál jókora építmény Jelzi: addig is, amíg valósággá válik a vízmű, tisz­títják, rendbehozzák a meg­lévő kutakat. Egy szóval: na­gyobbakat lépnek ma Bia- torbágvon. mint a korábbi esztendőkben. • S így van ez jóL Prukncr Pál Magyar gazdasági és műszaki napok Csütörtökön délelőtt tar­tották meg Tokióban a Japán Külkereskedelmi Szervezet (JETRO) székházában a má­jus 13. és 17. között sorra kerülő magyar gazdasági és műszaki napokat bevezető sajtóértekezletet. A népes saj­tóértekezletet Nitta Josimi, a japán—magyar gazdasági klub alelnöke nyitotta meg, majd átadta a szót dr. Ujházy Lász­lónak, a Magyar Kereskedem mi Kamara alelnökének. Ujházy László egyebek kö­zött elmondotta, örvendetes jelenség, hogy Magyarország részt vett mind az osakai nemzetközi vásáron, mind a Tokióban megrendezett Ideá­lis otthon kiállításon. Ezután ismertette a magyar gazda­sági és műszaki napok prog­ramját. Hangsúlyozta, hogy a tokiói magyar napok leg­főbb célja a japán—magyar kereskedelmi, gazdasági és műszaki kapcsolatok tovább­fejlesztése. Elismeréssel szólt arról, hogy az utóbbi öt év­ben csaknem megnégyszere­ződött a magyar—japán kül­kereskedelmi forgalom és el­érte a 35 millió dollárt. Figyelembe véve Japán gyors gazdasági fejlődését és külkereskedelmi kapcsolatai­nak szélesedését, bizonyosak vagyunk benne, hogy az el­következő öt-tíz évben Ja­pán Magyarország egyik leg­fontosabb kereskedelmi part­nerévé válik a nem szocialista világban — mondotta a ke­reskedelmi kamara alelnöke. Minden öltés - dollárt ér Fél évig készül az Utolsó vacsora Éppen negyven esztendeje — mesélik a tóalmási asszo­nyok —, hogy megtanították őket a gobelinhímzésre. Annak pedig kerek húsz éve, hogy a gobelin állandó kenyérkereset lett: 1954-ben alakult ugyanis a Gobelin Háziipari Szövetkezet Tóal­máson. Központja Budapesten van, termékeit az ARTEX ex­portálja, szó szerint a világ minden tájára. Kétszázhuszonöt egy négyzetcentiméteren A szövetkezet jelenleg 350 bedolgozót foglalkoztat, jó­részt asszonyokat, köztük sok­sok kisgyermekes anyát. Leány csak mutatóba akad a gobeli- nesek között: a fiatalok nem­igen szeretik ezt a babra- munkát, inkább eljárnak dol­gozni az ipari üzemekbe. — Aztán férjhez mennek, szülnek, s a legtöbbjük mégis csak „ráfanyarodik” a kézi- munkázásra, csakhogy itt­hon maradhasson — magya­rázza Jakab Istvánná, a Go­belin HISZÖV tóalmási rész­legvezetője. x Takaros, kis családi ház a HISZÖV tóalmási otthona, innen viszik el a bedolgozók a nyersanyagot, s ide hozzák vissza a kész munkát. Hogy mennyit, arról nincsen ki­mutatás, hiszen a részleg csak egyike a HISZÖV sok-sok részlegének. Két dolgot tud­nak csupán biztosan: hogy az idén a tervezett munkabér 1,4 millió forint, amit bizonyára túlteljesítenek, mert már évek óta kétmilliót fizetnek ügyes kezük munkájáért a tóalmá­si asszonyoknak, s hogy az egész szövetkezet éves bevé­teli terve 550 ezer dollár. Nemrég volt kiszállítás, most csak a maradékot lát­hatom, mondja Horváth Sán- dorné adminisztrátor. Boldo­gan beérném e maradék töre­dékével is — saját otthonom­ban. Egy mitológiai jelenetet ábrázoló, csodálatos falikár­pittal, néhány kisebb képpel —. köztük egy szicíliai tájjal —. és egy női táskával. Az utóbbit selyemszitára varr­ják, selyemszállal. A neve: tűgobelin. Nem véletlenül: egy-egy öltés akkora, mint a tű hegye: 225 esik belőle egyetlen négyzetcentiméterre! Kevés a kereset — Hogy fizetik ezt a mun­kát? A két asszony összenéz: őszintén szólva, nem a legjob­ban. Egy — képkeretek dí­szítésére használt, egy centi­méterszer egyméteres — tű­gobelin csíknak 144 forint a munkadíja. Pedig abban 22 500 — nem tévedés! — öltés van. A gyapjúfonállal varrott fadi- kárpit, persze, szaporább. Az átlagkereset egyébként attól is függ, mennyi idő jut a varrásra naponta. — Mégis: mennyit keres­het például egy kétgyerekes anya? Horváthné átfutja a bérlis­tát. s találomra választ ki egy bedolgozót: — Ez az asszony — két­gyerekes —, tavaly 14 370 fo­rintot keresett, ami ezerkét­száz forintos havi átlagot je­lent. s erre kapott 13 százalék nyereségrészesedést, de figye­lembe kell venni, hogy be­dolgozó nem kötött óraszám­ban dolgozik. Jakab Istvánná például IS éves kora óta varrta a szebb- né' szebb gobelinokat, de el is adta valamennyit. — Szoktak-e másfajta ké­zimunkát is csinálni? Vala­milyen népi hímzést például? Jakabné válaszol: — Errefelé sosem volt sa­játos, helyi népviselet, gyári kelméből készült a bő szok­nya és a kötény. A menyecs­kék „féketőjét” sem tóalmá­si. hanem túrái hímzés dí­szítette. Amióta aztán elter­jedt a gobelin, háttérbe szo­rított minden egyéb kézimun­kát Kapóé minden darab — Megrendelésben — tu­dom —, nincs hiány. Ha há­romszor ennyien lennénk, akkor is elkelne minden da­rab tóalmási gobelin. Azt is tudom, hogy a nyugat-európai országokon kívül Brazíliá­ban, az USA-ban és Kana­dában kapósak a kézimun­káik. De melyik volt eddig a legnagyobb vagy legszebb munkájuk? Rövid tanakodás után kide­rül: Leonardo Utolsó vacso­rája, faliképen. Széles Margit varrta, selyemmel. Fél évig dolgozott rajta, s ha emléke­zetük nem csal, 6500 forintot kapott érte. Most valamelyik olasz gyáros otthonát díszíti. — nyíri — a tanács pénze, félmillióval pedig a lakosság járul hoz­zá, társadalmi munkában. Segít a KISZ — A másik nagy dolog — veszi -at a szót a vb-titkár —, a nagyközség egészséges ivóvízellátásának a végleges megoldása. Ez Biatorbágy és Páty közös összefogásával va­lósul meg. A két község ha­tárában július 28-ig befeje­ződik a tervezett két kút pró­I bafúrása. A vízügyi szakértők ' szerint ezek együttes vízho­zama eléri a percenkénti ezerkétszáz litert, ami ele­gendő a tervezett vízmű lé­tesítéséhez. — Már aláírtam a tervek megrendelését — folytatja a megkezdett gondolatsort a ta­nács elnöke. — A következő lépés, még az idén, a víztár­sulás megalakítása mindkét településen. A vízmű és a vízhálózat megépítésére az ötödik ötéves tervben kerül majd sor. Megint csak dr. Kalocsa Klára közli a következő bia­torbágyi újdonságot. — Még az idén három kilo­méter villanyhálózat meg­építésére van szerződésünk az ÉDÁSZ-szal. Elkészülté­vel befejeződik községünk teljes villamosítása. — Talán hihetetlennek tű­nik — mondja Handl Géza —. de a három kilométer vil­lanyhálózat mindössze hat- százötvenezer forintunkba kerül. Hogyan lehetséges ez? Ügy, hogy a tervezéstől a ki­vitelezésig jelentős részt vál­lalt a munkából a nagyköz­ség és az ÉDÁSZ KlSZ-szer- vezete. — Mint ahogy a helyi KISZ védnökségével épül majd az iskola is — egészíti ki a vb-titkár. Jelentős állami támogatás A társadalmi összefogásra valóban nagy szükség van Biatorbágyon. A nagyközsé­gi tanács évi fejlesztési alap­ja mindössze négyszázezer forint. — Abból valóban nem sok­ra jutnánk — állapítja meg tárgyilagosan a tanács elnö­ke. — Ha nem kaptunk vol­na az idén huszonegymillió állami támogatást, egyetlen szép tervünk sem válhatna valóra. Ilyen pedig akad bőven. Például, ha elkészül az új is­kola, a jelenlegiből százsze­mélyes óvodát alakítanak ki, szintén saját erőből. Ezzel teljes egészében megoldódik a nagyközség óvodai gondja. És új utak egész sora is épül majd, elsősorban a MÄV

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents