Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

10 ao 1974. MÁJUS 1., SZERDA Nehézgépek munkapadon £WKS Ä egységében tavaly 25 millió forintos költséggel elkészült közel 100 ezer négyzetméternyi úthálózat, a hangárszín, a nehézgép­szerelő- és forgácsolóműhely. A telepen ugyanis az úgyneve­zett nehézgépeket újítják fel, köztük a különböző földmunka masinákat. A munkapadokon most is ezeket a szerkezeteket javítják. Koppány György felvétele A Révay Lexikonban ezt olvastam Tóalmásról: „Nagy­község Pest-Pilis-Solt-Kis- kun vármegyében, a nagyká- tai járásban, 3179 magyar la­kossal (1920-ban).” Az Űj Magyar Lexikonban ez áll: „Tóalmás önálló ta­nácsú község, Pest megye, nagykátai járás. Lakossága: 3640, (1960), vá.: Tápiósze­cső; háziipar, SZOT-gyerek- üdülő.” A két lexikon kiadását negyven esztendő, meg egy Ahol mindig megfogja valaki a gerenda másik végét GYARAPSZIK A FALU - SEGÍT A LAKOSSÁG történelmi sorsforduló vá­lasztja el egymástól. S most hadd mondom el, amit én tudok Tóalmásról. Kalkuláció egyenlő félmillió plusz A község közepén tetszetős, új épület falai világéinak az áprilisi napfényben. Még messze járunk, csak találga­tom, mi lehet az? Eszpresz- szó? Óvoda? Művelődési ház? A homlokzaton felirat áll: Gyógyszertár. Az első Tóal­más történetében. — A patikánk a Pest me­A legszebb tavaszi ünnep Nép- és munkásszokások történetéből A nemzetközi mun­kásság legnagyobb közös ünnepe május 1. eredete visszvezet­hető a természeti né­pek ősvallásának ide­jére, amikor a zsen- dülő nyárkezdet kol­lektív ünnepét jelen­tette. Ez az ünnep a népek emlékezetében és gyakorlatában mindmáig megtalál­ható a történelmi ko­rok változásai során, s ma is él az összes európai népek szoká­saiban, a falvakban éppúgy, mint a vá­rosokban. Zöld ág a ház előtt Május első napjá­nak ‘ előestéjén vagy hajnalán egy legaly- lyazott lombos fát, fenyőfát, vagy „ződ- ágat” állítanak a há­zak elé, vagy kitűzik az ablakba, házra, majd a nap valame­lyik időszakában tán­cot, vigalmat, mulat­ságot rendeztek a fia­talok a májusfa kö­rül. A nap elmúltá­val vidám mulatság közepette „kitáncol­ták” a májusfát. Az egymást váltó korok új meg új ar­culatát mutatták az ünnepnek. Említet­tük már a természeti népek tavaszkezdő szokásait. Az ókor­ban a görögöknél „vi­rágünnepeket” tar­tottak ekkor. A ró­maiaknál a termé­kenység istennőjének, Maianak ünnepét tartották e napokban. Róla nevezték el ma­gát a május hónapot is, s miután az euró­pai népek átvették a római kalendáriumot, Maia ünnepe átment a népek gyakorlatá­ba. A germán termé­szetkultusznak is megfelelt ez a termé­szetünnep. A kereszténység megerősödésével egy időben tűzzel-vassal irtotta a „pogány” szokásokat, de az ősi, évnegyedes ünnepek­hez kapcsolódó ha­gyományokat nem tudta véglegesen ki­törölni a népek em­lékezetéből ; ekkor rugalmasan alkal­mazkodott hozzájuk és az egyház szent­jeihez fűzött legen­dákkal igyekezett el­homályosítani — töb­bek között — a ta­vaszünnep eredeti ér­teinkét. A májusfaállítás szokása germán— szláv közvetítéssel jutott el hozzánk, bár ázsiai rokonnépeink szintén ismerik e ta­vaszünnepet. Nálunk leginkább nemzetiségi környezetben (német, szlovák) él még e ha­gyomány. A székelyeknél: haj­nalfa, Jakabja, Ja- kábág néven, a szláv —német nyelvterüle­ten májusfa, májfa néven ismert. Leg­több esetben nyírfa, amelynek a néphit szerint gonoszűző jel­lege van. A legények, ha alkalmas fa nem akadt, elmentek érte a harmadik határba is. Feldíszítették a lányoktól kapott szí­nes szalagokkal, ken­dőkkel, papírdíszek­kel. Felállítás után hajnalig őrizték a lá­nyos ház előtt, hogy el ne lopják. Reggel, mikor a lányok is felserkentek, gyö­nyörködtek a fában és nézték, hogy me­lyik ház előtt áll a legmagasabb. A májusfaállítás tehát nemcsak kollek­tív tavaszünnep, ha­nem szerelmi szim­bólum is. A legény ezzei tett vallomást, s ha viszonzásra ta­lált, a fa „kitáncolá­sakor” a lány neki ajándékozta a fára kötött kendőket Hosszan lehetne még sorolni az e nappal kapcsolatos szokáso­kat, de meg kell je­gyeznünk, hogy a po­gány tavaszünnepre való emlékezés miatt sem egyházi, sem a világi hatalmak nem nézték jó szemmel az ünnep megtartását és számos tiltó rendel­kezést hoztak ellene. Különösen akkor kezdték üldözni e nap hagyományos módon való megün­neplését, amikor a nemzetközi munkás- mozgalom 1889-befi a világ munkásainak ünnepévé nyilvání­totta. így lett a legszebb tavaszi ünnep, mely­nek hagyományai év­ezredekre visszanyúl­nak, a munkásság vi­lágünnepe. Formai megnyilvánulásai: májfa, zöld ág, mulat­ság, tánc, majális, megmaradtak, de az ünnep lényege forra­dalmi tartalommal telítődött. A II. Internacio- nálé alakuló kong­resszusa 1889-ben La- vigne francia kül­dött javaslatára ki­mondta, hogy a rhun- kások minden ország­ban és minden város­ban egyidejűleg, egy meghatározott napon követeljék a 8 órás munkanap bevezeté­sét. Május 1. napját jelölték meg erre, mely napnak már voltak előzményei a munkásmozgalom- ban is. 1531. május 1-én volt - az első. európai munkástünte­Hazánkban első íz­ben 1890-ben ünne­pelte a főváros és több vidéki város munkássága e napot. Budapesten a Város­ligetben volt a nagy­gyűlés, amelyen 60 000 munkás vett részt. Az agrárprole­tariátus 1891-ben kap­csolódott be a, mun­kásünnep megtartá­sába. Orosházán és tés az olasz Lucca városban; s utaltak az 1886-os chicagói véres események em­lékére is. A II. Inter- nacionálé felhívása nyomán már 1890-ben a munkások százezrei vettek részt a május 1-i felvonulásokon, tüntetéseken. Az I. világháborút követően a munkás- osztály több kapita­lista országban kihar­colta az V. 1-i mun- kaszünetet, 1945-től a legtöbb országban munkaszüneti nap. A nemzetközi munkás- mozgalom ünnepének legfőbb tartalma és jelszava napjainkban a béke védelme. A szocialista országok­ban állami ünnep és az egész dolgozó tár­sadalom nagyszabású felvonulása a világ­béke és a szocializ­mus ügye mellett. Dalok születtek Békéscsabán össze­csapásra került sor a tüntetők és a kato­naság között. Hód­mezővásárhelyen 1893-ban Szántó Ko­vács János volt a nagygyűlés szónoka. Ebben az időben ter­jedtek el a május 1- ével kapcsolatos munkásdalok is, ame­lyeket évtizedeken át énekeltek. Íme egy: Indulj munkás tüntetésre, Május hónap elsejére, Nemzetközi munkásünnep, Minden munkás ülje azt meg. Éljen a munkásszabadság, Éljen a munkás! A szerelem szimbóluma A fővárosban csak 1899-ben engedélyez­ték a felvonulást első ízben. Az ünnep fő jelszavai a 8 órás munkanap, a mun­kásvédelmi törvé­nyek, majd a század- fordulón az általános választójog követe­lése. Megálmodott tavasz 1919. május 1-én a Tanácsköztársaság vörös fővárosának vi­rág- és zászlódiszbe ötözött utcáin - száz­ezernyi felvonuló ün­nepelte az első sza­bad május 1-ét, a proletár államot, s széliében énekelték a régebbről ismert májusi dalokat: Piros zászlónk, vörös zászlónk, lobogtatja a szellő, Jer alája. jer alája, te jogtalan szenvedő, Testvérünk vagy, mért ne tartanál velünk? Ha munkás vagy, nem lehetsz te ellenünk. Az ellenforradalom időszakában az MSZMP és a szak- szervezetek majáliso­kat és helyi szakmai ünnepségeket rendez­tek, központi ünne­pélyt a hatóságok Forradalmi tartalom 1945. május 1. volt hazánkban az első hivatalos munkaszü­neti nap, amikor az ország valamennyi városában, községé­ben felvonulásokon, népünnepélyeken vett részt a lakosság min den rétege. Különös jelentősé­gük volt az 1957. dá­csák egyes években engedélyeztek. A kommunisták szer­vező munkája sok esetben harcos tün­tetéssé tette ezekben az években a mun­kásünnepet. Felszabadultan jus 1-i ünnepségek­nek, amelyeken a dolgozó tömegek im­már a levert ellen­forradalom fölötti po­litikai és eszmei győ­zelem jegyében hitet tettek a szocializmus' éoítő NéoközfársssáP és a forradalmi m’-n kás-paraszt kor­mány mellett. Nagy Dezső gyei Gyógyszertári Központ és a községi tanács közös beruházásában épült, február elsején adtuk át — magya­rázza Földesi Ferenc tanács­elnök. — Eredetileg kétmil­lió 150 ezer forintot szántunk rá. Aztán kalkulálni kezd­tünk: nem lehetne-e olcsób­ban kihozni? Házi kivitele­zésben, a saját építőbrigá­dunkkal, egy kis társadalmi munkával? Sikerült: hat­százezer forintot spóroltunk a költségekből. Jó lesz alap­tőkének jövőre, az új óvoda építéséhez. — Amit — persze — máris megtoldtak az 1973. évi köz­ségfejlesztési verseny me­gyei harmadik -helyezettjének járó 100 ezer forinttal, no, meg — ha itt lesz az ideje —, egy kis társadalmi mun­kával. Segíts magadon... Kiss Tibor, a Nagykátai Já­rási Hivatal elnökhelyette­se kiterít egy árkuspapírt az asztalra: — A községek fejlesztésé­re és szépítésére — saját ere­jükből — tavaly 11 millió 95 ezer forintot költöttek a ta­nácsok a járásban — mond­ja. — Ebből a lakosság fizi- kai-társadaLmi munkájának értéke 3,59 millió, a közüle- teké — itt a szocialista bri­gádok szakipari munkáira gondolunk — 2,5(5 millió fo­rintot tett ki. Ehhez jött 131 ezer forint értékű egyéni, és 509 ezer forintnyi közületi szellemi társadalmi munka: tervezés, műszaki ellenőrzés. A társadalmi munka pénzbe- ni megváltásából — az egyé­nektől és a közületektől — összesen 2,64 millió forint folyt be, s több mint 1,66 milliót tesz ki a közterülete­ken végzett fásítás, parko­sítás, gondozás értéke. Ha mindezeket összeadjuk, úgy jön ki a több mint 11 millió. A járás egy felnőtt lakosá­ra jutó társadalmi munka értéke 164 forint. — S a tóalmási átlag? Ezt a számot nem kell ke­resgélnie az árkuspapíron: — 599 forint fejenként! Virágos falu A szeszélyes áprilisvég ma éppen nyárnak képzeli magát: a felhőtlen, tiszta égből tü­zes sugaraikkal nyilaz a nap. A falu utcáin fiatal gyü­mölcsfák zsenge lombja für­dik a napfényben, összesen 1200 gyümölcsfa szegélyezi az utcákat, valamennyit a la­kosság ültette. Egy kis tár­sadalmi munkával. Ebben a faluban különben is nagyon szeretik a szépet: a fákat, bokrokat, virágokat — természetben is, és százezer apró öltéssel, kézimunkában is. — Bejön hozzám néhány hete Menyhárt Imre — me­séli Balogh Ferencné, a köz­ségi tanács vb-titkára —, egyi­ke az elsőknek, akik annak idején parkosították a portá­juk előtt az utcát. Most azért jött, hogy a háza előtti fa- gyalcserjék metszésénél levá­gott vesszőket szívesen elül­tetné a tanácsháza parkjá­ban, ha az iskolások segíte­nének a gödröket kiásni. Ma­gát a parkot is a lakosok csi­nálták, azóta is löcsolják- gondozzák. „Egy kis társadalmi munkával" — Mi gondolatban azzal szoktuk megtoldani a „Csi­náld magad” jelszót, hogy „úgy legalább nem kerül sokba!” — magyarázza a ta­nácselnök. — A község utcáit például, az illetékes tanácsta­gok irányításával, maga a la­kosság tartja rendben. A köz­ségi tanács ilyen célra évek óta nem költött egy fillért sem. A bányánkból biztosí­tunk homokot, a termelő- szövetkezet ad hozzá vonta­tót pótkocsival, s az emberek feltöltik, planírozzák az út­testet, kitisztítják az árkokat. Látja például azt a szépen gondozott szakaszt, a Szabad­ság utcát? Bódi László pos­tai kézbesítő tanácstagunk agilitását és a választókörzet lakóinak szorgalmát dicsé­ri! — Az is igaz, hogy ma még kevés a járdánk. A község 28 kilométert kitevő útháló­zatából mindössze 6 kilo­méter a szilárd burkolatú úttest, és 6.5 kilométernyi a járda. Tudja, ez azért van, mert rangsoroltuk a község­fejlesztési feladatokat. Az öt­venes évek végén azt mond­tuk: kezdjük a kultúrával, a tanulással. Először egy tíz­tantermes iskolát építettünk, aztán egy művelődési házat. Az utóbbit öt évig gyűjtöge­tett községfeilesztési alapból, mindössze 300 ezer forintos bankhitellel és — társadalmi munkával. — ..Egy kis társadalmi mun­kával ?” — Rengeteggel! Képzelhe­ti, ha 2,1 millióból kihoztuk az egészet?! Aztán itt nin­csenek ám üzemek, ahonnan kommunális-fejlesztési adót remélhetnénk! Összesen két azdasági egység van a köz­ségben: a Gobelin Háziipari Szövetkezet részlege, és a Le­nin Termelőszövetkezet. Per­sze amennyit tud. mindkettő segít. — A hatvanas években azt mondtuk: most a kereskedel­mi hálózat fejlesztése követ­kezik. Építettünk egy üzlet­házat, akár kombinátnak is nevezhetném: eszpresszó, ru­házati, vas-műszaki, önki- szolgáló élelmiszerbolt, tra­fik és büfé kapott benne he­lyet. Mindezt másfél millió­ból, és — társadalmi mun­kával. Mikor elkészült, át­adtuk üzemeltetésre az ÁFÉSZ-nak, és visszakaptuk a beruházási költséget. Az­tán felépítettük az Arany­fácán vendéglőt, majd — 1969-ben — a zöldségüzletet. — Ekkora üzletház — más­fél millióból, mégha társa­dalmi munkások segítettek is, hihetetlenül olcsó — adok hangot kételyeimnek. A vb- titkárnő „árulkodik”: • — Rengeteget takarítot­tunk meg a szállítási-rakodási költségeken. Az elnök elv- társék ugyan nem aludtál jó néhány éjszakát, de meg. érte. Egyre érdekesebb! Hogy is volt ez? — Hát, szóval... a téess csak éjszakára tudta nélkü­lözni a teherautóját — me­séli kicsit kelletlenül Földe­si Ferenc. — Így aztán ösz- szeszedtünk egy pár, „álmat­lanságban szenvedő” hely. bélit, elmentünk a mendei tég­lagyárba, kiszedtük a tég­lákat az égetőkemencéből, éi fel a teherautóra, le a teher­autóról. Kicsit szokatlan voll a 60 fokos hőség, de szeren­csére, nem tartott sokáig.., Mikor ez is megvolt, azi mondtuk, most jöjjön ai egészségügy. Volt egy állami tulajdonú épületünk, abból csináltunk egy korszerű kör­zeti orvosi rendelőt, orvosla­kással, fogorvosi rendelővel anya- és csecsemővédelmi ta­nácsadóval és védőnői lakás­sal. Aztán, ha már ilyen szé­pen együtt vannak, gondol­tuk, bekerítettük az egészet — Társadalmi munkával — egészítem ki. — Azt nyugodtan hozzá­teheti mindenhez — bólint az elnök —, hiszen olyan köz­ségben, ahol a községfejlesz­tési hozzájárulás évente mind­össze 300 ezer forint, nem is menne másképp. A kutak „doktora” Kinézek a tanácsháza abla­kán, s az első, akit megpil­lantok, egy menyecske, aki éppen locsolja a park füvét. A vizet az utcai közkútról szerzi. — Látja, például a kutak karbantartására sem költünk, már jóideje — kapja fel a té­mát a vb-titkárnő. Akár hiszik, akár nem, eb­ben a pillanatban idős férfi lép az irodába: Ozsváth Jenő községi tanácstag, az állami gazdaság gépszerelője. — Ö tartja karban a köz- kutak felét — mutat a belé­pőre Balogh Ferencné. — A többit egy másik tanácsta­gunk, Magyar Márton gon­dozza. Ozsváth Jenőt először 1958- ban választották tanácstag­juknak a 33-as körzet — a Béke utca egy részének — la­kói. Azóta minden választás­kor újból rászavaztak. — Csak a kutakon leg­alább 50 ezer forintot spó­roltunk meg eddig készpénz­ben, hát még bosszúságban! Képzelje el kivárni, amíg egy ceglédi vállalat kivonulna egy csapszeget kicserélni va­lamelyik kútszivattyúban! Az egész egyórai munka, de énei­kül használhatatlan a kút — magyarázza az elnök. Földgáz helyett — termálvíz Néhány esztendeje olaj és földgáz után kutattak a köz­ség határában az Alföldi Kőolajipari Tröszt szakembe­rei. Egy napon a Hajta-pa- tak mellett termálvíz tört fel 800—800 méter mélység­ből. Ennek mindössze öt 'esz­tendeje múlt március 14-én. s ma már Tóalmás apraja- nagyja élvezheti a strandolás örömeit. A 47 fokos, jód- és bróm- tartalmú, reumatikus fájdal­makra kiváló hatású gyógy­vízforrás — túlzás nélkül — lázba hozta a falut. Az első évben felépült a 300 négy­zetméteres medence, a követ­kezőben elkészült a kerítés és két jó vizű fúrott kút. aztán a férfi-női öltözők, s a hyd- roforház, tavaly pedig a hi­deg-meleg vizes zuhanyozók. Az idén aztán fásították az egész területet, ötszáz cse­metét ültettek el a két hol­don. egy kis társadalmi mun­kával. — ötszáz facsemete — szép summa lehetett! — Ingyen kaotuk — nyug­tat meg Balogh Ferencné. — Az egyik helyi lakosunk ba- -áiiának pesti erdész isme rősétől. Hiába: a jó ügyet, aminek értelmét látják, szívesen tá­mogatják az emberek. A két mélyfúrású kutat például szentlőrinckátai mester ké­szítette; mondhatni önköltsé­gi áron, 16 ezerért. Ha válla­lattal csináltatják. 80 ezerbe kerül. A kerítéshez csak az anyagot kellett megvenni, munkabérre egy fillért sem költöttek. A strand most — így ahogy van — kétmil­lió forintot ér. Készpénzben pedig csak nyolcszázezret költöttek rá. A többit pótol­ták — egy kis társadalmi munkával. Alkonyodik. Az elnök gon­dolkodva nézi a fények játé­kát. — Húsz év alatt, tudja, sok­mindenbe beletanul az ember. A tanácselnökségbe is. Ami­kor huszonkét évesen elvál- 'altam. azt sem tudtam, mi fán terem a tanács? Bújtam a közlönyöket. így akartam megokosodni. Ma már tu­dom, ez kell, de kevés: bol­dogulni csak a közösséggel együtt lehet Ha én megfogom a sok mázsás gerendát, min­dig akad valaki, aki megra­gadja a másik végét. Csak valakinek el kell kezdeni... Nyíri Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents