Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-09 / 106. szám

1974. MÁJUS 9., CSÜTÖRTÖK 3 Emberi kötelességből — a nemzetiségek érdekében Beszélgetés Barát Endrével, az MSZMP váci járási bizottságának első titkárával Az MSZMP Politikai Bizottságának 1968. szeptember 17-i határozata a magyarországi nemzetiségek helyzetét elemezve megállapítja: „Nemzetiségi politikánk eredményei a párt következetes internacionalista politikáján, az ország általá­nos gazdasági, politikai és kulturális fejlődésén, a szocialista demokrácia szélesedésén alapulnak. Azok a gazdasági, poli­tikai és társadalmi, kulturális folyamatok, amelyek az utóbbi években hazánk fejlődését jellemzik, kiterjedtek a nemzeti­ségi lakosságra is’’. A Politikai Bizottság ” határozata nyomán a nemzetiségi megyék és járások pártbizottságai napirendre tűzték a kér­dést és a helyi sajátosságoknak, igényeknek megfelelően hoztak határozatokat, intézkedéseket a nemzetiségi politika továbbfejlesztésére. E határozatok végrehajtásáról, valamint a tervekről beszélgettünk Barát Endrével, a Pest megyei párt­végrehajtóbizottság tagjával, a váci járási pártbizottság első titkárával. — A Járási pártbizottság 1972-ben elemezte és értékelte az 19«9-ben hozott járási párt- határozat végrehajtását. Meg­állapították, hogy a hozott ha­tározatok minőségi változáso­kat eredményeztek. Kérjük, beszéljen ezekről az eredmé­nyekről. — Talán a legfontosabb eredmény, hogy az emberek szemléletét sikerült jelentősen továbbformálnunk — mondot­ta Barát Endre. — Bátorítást, biztatást kaptak arra vonatko­zóan, hogy jobban éljenek a járás nemzetiségi dolgozói a párt, a kormány által biztosí­tott jogaikkal. Természetesen a járási szervek is kedvezőbb körülményeket teremtettek ehhez. — Figyelemreméltó az is, hogy egyre többen ismerik fel a járásban — s nemcsak a nemzetiségi szülők —, hogy a szlovák nyelvoktatás össztár­sadalmi igényt hivatott bizto­sítani. A járásban mintegy 50 kilométeren közösek a hatá­raink a baráti szocialista Csehszlovákiával, ezért még indokoltabb, hogy minél több gyermek sajátítsa el a szom­szédos ország nyelvét. Csorná­don, Püspökhatvanban és Csőváron már az óvodában is vannak szlovák nyelvű foglal­kozások, amelyeken több mint 100 óvodás vesz részt. Ácsa, Csornád, Csővár, Calgagyörk, Márianosztra, Püspökhatvan, Szód, Vácrátót általános isko­láiban megközelítően 700 ta­nuló részesül nyelvoktatásban, Vácrátóton, Szódon az elmúlt két évben a szülők igényeinek megfelelően kezdődött az ok­tatás. s máris kedvezőek a ta­pasztalatok. — A községi párt- és taná­csi szervek sokat tettek az ok­tatás tárgyi és személyi felté­teleinek megjavításáért. Ácsán, Szódon, Vácrátóton a szlovák nevelők számára új lakásokat biztosítottak, hogy ezzel is se­gítsék letelepedésüket. Ügy érezzük: járásunkban a nem­zetiségi oktatást valamennyi iskola vezetője a magyar ok­tatásügy szerves részének te­kinti. — Hogyan értékeli a nemze­tiségi lakosság közéleti tevé­kenységét? — A nemzetiségiek számará­nyuknak megfelelően képvi­seltetik magukat a különböző testületekben, vezetőségekben, s nagy felelősséggel és oda­adással dolgoznak. A sződi Tomecsko Ferencné, aki tagja a járási pártbizottságnak, egyik legszorgalmasabb párt­munkásunk, példamutatóan dolgozik munkahelyén, a sződi termelőszövetkezetben is. A galgagyörki Tedás Józsefné, ugyancsak termelőszövetkezeti tag, több járási testületben tölt be funkciót. Béri Jánosné, Ácsa tanácselnöke immáron huszadik éve községi vezető s egyben a szlovák szövetség alelnöke is. Tovább lehetne még sorolni azoknak az elvtár­siknak, nemzetiségi dolgozók­nak a nevét, akik mindig ott vannak, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Több alap­szervezet élén is szlovák nem­zetiségű ember áll. — Ápolják a nemzetiségi kui- túrát is a váci járásban? — A kulturális élet a nem­zetiségi községekben igen gaz­dag és sokoldalú. Több hely­ségben működnek öntevékeny művészeti csoportok és mű­sorra tűzik a helyi gyűjtésű szlovák népdalokat, népszoká­sokat. Galgagyörkön, Csővá­ron énekkar tevékenykedik, Vácrátóton, Szódon népi együttes próbál rendszeresen. Már hagyományai vannak a járási nemzetiségi találkozók­nak, amelyet az idén augusz­tus 19-én Ipolydamásdon ren­dezünk meg. — Több helyütt kutatják a község történetét, illetve már írják. Jelentős mozgalomnak tekintjük ezt is. Gyűjtik a muzeális értékű nemzetiségi tárgyakat is. Ezeket a váci Vak Bottyán Múzeumban, kü­lön nemzetiségi szobában kí­vánjuk kiállítani. — A nemzetiségi találkozó­kon — ismereteink szerint — rendszeresen részt vesznek a szomszédos szlovákiai területek képviselői. Milyen ez az együtt­működés? — Gyümölcsöző a kapcsola­tunk a lévai és az érsekújvári járási párt, tanácsi és tömeg- szervezetekkel. Időszakonként találkozunk és tapasztalcsere jelleggel tájékoztatjuk egy­mást eredményeinkről, gond­jainkról. Az utóbbi időben több község között is kezd élővé válni a kapcsolat. — Ügy érzem, itt már egy kicsit a jövő terveit is érintet­tük ... — Valóban. Az eredmények meUetít természetesen látjuk a gondokat, a megoldandó fel­adatokat is. Járásunk dolgo­zói is készülnek a párt XI. kongresszusára, s az általá­nos felkészülésen belül érté­keljük és különös figyelem­mel kísérjük a nemzetiségi politika területeit is. — Feladatunk tovább báto­rítani a nemzetiségieket, hogy még jobban éljenek jogaikkal. Ügy látjuk azonban, hogy a közös munkában az eddiginél nagyobb szerepet tölthetne be a nemzetiségi értelmiség. — A szlovák anyanyelvű oktatás színvonalát még ma­gasabb szintre kell emelni, s létre akarjuk hozni a már mű­ködő népfrontklubokon belül a nemzetiségi klubokat. Az öntevékeny művészeti csopor­tok munkáját még rendszere­sebbé kell tennünk, s több le­hetőséget kell biztosítanunk szerepléseikhez. — A feladatok nagyok, de tudjuk, hogy megvalósításuk­ban számíthatunk a járás minden becsületes dolgozójá­ra. Tudjuk és hisszük: amit teszünk a nemzetiségiek érde­kében, az emberi kötelessé­günk s egyben internaciona­lista feladatunk. Alt Gyula „Legyen minden egyetem a Chilével vállalt szolidaritás központja!“ Tanácskozik az ND kongresszusa Szerdán az Építők Rózsa Ferenc Székházában plenáris üléssel folytatta munkáját a Nemzetközi Diákszövetség XI. kongresszusa. A tanácskozá­son 94 országból 500 küldött, megfigyelő és vendég vesz részt, 108 nemzeti diákszövet­ség, 33 nemzetközi szervezet és 9 nemzeti felszabadítási mozgalom képviseletében. Kedden a küldöttek a késő esti órákban fejezték be első plenáris ülésüket, amelyen egyebek között elfogadták a kongresszus napirendjét, man­dátumvizsgáló bizottságot ala­kítottak, s megszabták a ta­nácskozás ügyrendjét. Az ün­nepélyes megnyitót követően terjesztették elő az NDSZ végrehajtó bizottságának be­számolóját a nemzetközi diák- mozgalom fejlődéséről, az NDSZ szerepéről és feladatai­ról az imperializmus ellen, a békéért, a nemzetközi bizton­ságért és együttműködésért, a nemzeti függetlenségért folyó általános harcban. Az elmúlt három esztendő főbb akciói érzékletesen bizo­nyítják a demokratikus diák- mozgalom cselekvő segítőkész­ségét: az NDSZ is részt vett az ENSZ apartheiddel foglalkozó különleges bizottságának ülé­sén, konferenciát rendezett A diákság és az afrikai fel­szabadító mozgalmak” elne­vezéssel. Az egész világot át­szövő „Vádoljuk az imperia­lizmust” kampány keretében az NDSZ nemzetközi szolida­ritási találkozót tartott Dél- Afrika, Namíbia és Zimbabwe fiataljaival, diákjaival. Chilei szolidaritási találkozót hívtak össze Helsinkiben, ahol 50 or­szág diákképviselői fogadtak el kiáltványt a világ népeihez, az NDSZ titkársága már a chilei fasiszta puccs másnap­Az ezredforduló munkásai: máról és a holnapokról A Barátság Művelődési Házban igazi parlamenti han­gulat uralkodik, bár a pad­sorokban nem „honatyák”, hanem fiatalok ülnek, hu­szonévesek, akik közül nehéz lenne korelnököt választani. Péceli Béla igazgató körül­nézve a termen, ezt mondja: Túl a hatmillión — Önök, mint aktív mun­kásemberek élik meg az ez­redfordulót, ezért érdemes felvillantanom a százhalom­battai Dunai Kőolajipari Vál­lalat kétezerre várható óriási fejlődését. 1975 és 80 között új üzemek állnak be a ter­melésbe, egymillió tonnával több olajat dolgozunk feL 1985—90 között a mostani egy- és kétmillió tonnás desz­tillációsüzemek mór elavul­nak. Hogy milyen óriások állnak a helyükbe? Figye­lembe véve az ország kőolaj- termékek iránti igényének rohamos növekedését, vár­hatóan két, 6 millió tonnás üzemblokk épül fel. Az ifjaknak ez már nem is utópia. Térjünk azonban vissza a mához, és a közeli holnapok­hoz. A százhalombattai ezüst­városban, a kőolajfinomító­ban minden második dolgo­zó harminc évnél fiatalabb, s összlétszámúk huszonöt szá­zaléka KISZ-tag. A fiatal város, fiatal gyárának tegna­pi ifjúsági parlamentjén te­hát minden gazdasági, társa­dalmi, szociális kérdés a többséget érinti. Feladat és igény pedig van bőven. — 1974-ben újabb állomá­sai valósulnak meg a nagy- beruházási tervnek — mon­dotta Péceli Béla — Fontos, hogy a - benzinreformáló, benzinfrakcionáló üzemet mi­nél hamarább a termelésbe állítsuk. Emellett egymillió tonnával több, szám szerint hatmillió 285 ezer tonna kő­olaj feldolgozása vár a be­rendezésekre, az üzemi kol­lektívákra. E feladatok pon­tos és gyors megoldását se­gíti az az egyre terebélyese­dő munkaverseny-mozgalom, amely pártunk XI. kong­resszusa és hazánk felsza­badulása 30. évfordulója tiszteletére bontakozott ki. A napokban a beruházás kivi­telezői is csatlakoznak vál­lalatunk versenyvállalásá­hoz. Ily nagy teendők ellátása mellett sokat érdemelnek a DKV fiataljai: segítséget a tanulásban, a művelődésben, a sportolásban, szociális hely­zetük javításában, a bére­zésben. Az igazgató tények sokaságával bizonyította, hogy a vállalat nemcsak kér, de ad is. Az érdekek találkozása A vitaindító után a fiatalok közül sokan jelentkeztek felszólalásra. Jellemzője volt a felvetett gondolatoknak, hogy a fiatalok nemcsak egyéni érdekeik mellett száll­tak síkra, de legalább annyi­ra foglalkoztatja őket a kö­zösség érdeke, éppoly hévvel tudják sürgetni a „kis ügyek” megoldását, mint ahogy ja­vasolnak „nagy ügyekben”. Mérges István, a villamos- sági labor villanyszerelője nagyon is közösségi feladat­ról szólt: — A KISZ-szervezetek esz­mei-politikai nevelő munká­ja nem fejlődött kellően. Ja­vasolnám, hogy több politi­kai vitaklubot szervezzünk, amelyek jobban szolgálnák az ismeretterjesztést és akti­vizálnák a fiúkat és a lá­nyokat. Ezek a klubok egy­mással szellemi vetélkedőket rendezhetnének. Megint más fontos, az egész kollektívát érintő téma, Sza­bó Tibor géplakatos felszóla­lásában : — A szakmunkás tanuló­kat egy-egy képzett dolgozó mellé állítjuk, a tanítókat forintokkal is jutalmazzuk, a gyerekek mégsem kapják meg azt a pluszt, amit el­várhatnánk. Javaslom, hogy korszerű tanműhely ben szer­vezzék meg az oktatást. Nemcsak bírálat — ötlet is Szinte minden felszólaló nemcsak a problémát tárta föl, de ötletével is hozzájárult ezek mihamarabbi megoldá­sához. Páder Mihály, a be­ruházási és a technológiai fő­osztály képviselője bejelen­tette, hogy az egyik tároló- tartályt vállalásuknál is előbb, 21 nappal korábban üzembe helyezik. Breitner Gábor, a műszer-automatika főosztály dolgozója az újítá­sok elbírálását, a hosszadal­mas bevezetést bírálta, és mindjárt javasolta is: az il­letékesek hozzanak olyan szabályt, illetve alakítsanak ki olyan szervezetet, amely felkarolja a fiatalok újításait. A fiatalok nem hallgattak gondjaikról sem. Kovács Sán- dorné, az etilezőüzem mun­kásnője elmondta, hogy ne­hezen tudják összegyűjteni a 340 ezer forintot a lakásépí­téshez, ezért az arra rászoru­ló házaspárokat a munkás- szálláson kellene elhelyezni. Horváth Gábor, a szállítási főosztály dolgozója konkrét problémát vetett föl, egy öt­gyermekes kollégája pana­szát hozta föl, aki régóta itt dolgozik, rossz körülmények között él — a tanulság: job7 ban meg kell vizsgálni, ki­nek adják a lakást. A szünetben a vállalat „rá­diójának” munkatársa meg­kérdezte Péceli Béla igazga­tót: milyen javaslatokat le­het mihamarabb megvalósí­tani? Az igazgatót körülállók még a hivatalos válaszadás előtt megtudhatták, hogy megalapozott bírálatuk és ja­vaslatuk része lesz az ifjúsá­gi törvény gyorsabb végre­hajtásának. F. P. ján konkrét szolidaritási ak­cióprogram kidolgozásába kez­dett. Ennek is köszönhető egy újabb szolidaritási mozgalom: „Legyen minden egyetem a Chilével vállalt szolidaritás központja’’ Az NDSZ minden fórumon felemelte szavát a tartós, valódi békéért Indokí­nában, az izraeli agresszió kö­vetkezményeinek felszámolá­sáért és a palesztin nép törvé­nyes jogainak helyreállítá­sáért. Az előterjesztést követően megkezdődött az általános vi­ta. A kongresszus ma plenáris üléssel folytatja tanácskozását. A köigjűlés harmadik napján Osztályülések az Akadémián Szerdán a Magyar Tudomá­nyos Akadémia közgyűlése osztályülésekkel folytatódott. A föld- és bányászati tudo­mányok osztálya, az agrártu­dományok osztálya, a nyelv- és irodalomtudományok osztá­lya, valamint a biológiai tudo­mányok osztálya tartott ülést. Ezeken az osztályelnökök be­számolója alapján vitatták meg a tudományág problé­máit, legfontosabb tennivalóit és távlatait. A közgyűlés csütörtökön folytatja munkáját. Vonzás B onyolult tudományos vizsgálatok \ tudják csak teljes részletes­séggel feltárni azokat az okokat, amelyek egy-egy település vonzási erejét növelik vagy csökkentik. S most persze, nem a fővá­rosra, a sűrűn emlegetett agglomerációs övezetre gondolunk, hanem például olyan, viszonylag nagyobb körzetben egymagában álló nagyközségre, mint Abony. A fővárost, az agglomerá­ciós övezetet tekintve ugyanis kézenfekvő a ma­gyarázat. Ám mi az, ami Abony vonzását erősíti? Először a már említett területi elhelyezkedése. Cegléd és Szolnok között ugyan, de Törtei, Köröste- tétlen, Jászkarajenő számá­ra mégiscsak Abony a „nagy _ falu”. Ezért például érthető, hogy az év elején létrehozott iroda, melynek teendője a családi esemé­nyek illő társadalmi for­máinak szervezése, Abony- ban található, de két másik tanács, Törteié és Jászkara- jenőé szintén támogatta felállítását, s tevékenységé­re ugyancsak számít. Apró nyíl a vonzási térképen? Az. Ahogy ilyen apró nyíl a nagyközség nemrég meg­nyílt könyvesboltja is, mert nemcsak a helybéliek, hanem a már említett há­rom másik községből ugyanúgy felkeresik. Szán­dékosan nem a szembetűnő tényezőket — az ipart, a most rekonstrukció alatt levő téglagyárat, a Mechni- kai Művek telepét, a cipő­ipari üzemet, azután az is­kolákat — soroltuk, így kí­vánva érzékeltetni, hogy a vonzásban, a hivatásforga­lom kialakulásában — ahogy a munkába, tanulni utazókat szakszerűen jelö­lik —, a település szerepkö­rének erősödésében minden összegeződik A legkisebb­től a legnagyobbig. T ágítsuk most már né­zőpontunkat, vetítsük rá az abonyi tapasz­talatokat más települések­re, vajon helytállóak-e? Igen, azt láthatjuk, hogy Dabas, Ráckeve, Nagykáta ugyanezt az utat járja, ha a négy nagyközség négyfé­le sebességgel is. S ezt fon­tos kiemelni, mert sokak­ban él az a tévhit, amely szerint a településeknek azonos tempóban kell ha­ladniuk, ha egyik gyorsab­ban jár, mint a másik, ak­kor az igazságtalan. Már miért lenne az? Az emberfia sem egyformán képes futni! A nagykátaiak például hosszú időn át mostohagyereknek érezték magukat, úgy vélték, má­sok a haladáshoz több se­gítséget kapnak, mint ők. Ám ha sorra vesszük, a hatvanas években miként változott a városoktól tá­vol levő község arculata, ha azt nézzük, csupán ta­valy mi mindent teremtet­tek — korszerű szolgáltató- hálózat például —, akkor azt kell mondanunk, hogy nem mostohábbak körül­ményeik, mint Dabasnak vagy Ráckevének. Nem mostohábbak, de: mások! S erre oda kell figyelni, mert megintcsak sok fél­reértés kavarog körülötte. Egy-egy nagyközség ugyan­is — még ha lélekszáma esetleg megközelítően egye­zik is — nem hasonlítható úgy a másikhoz, mint tojás a tojáshoz. Valamennyi nagyközség, s közülük első­sorban a kiemelkedőbb szerepkört betöltő, csakis a maga környezetének adott­ságaihoz mérhető, azokhoz a feladatokhoz, amelyeket el kell, kellene látnia. Meglepően keveset tud­nak a tanácsi testületek tagjai — nemegyszer még tisztségviselői is — arról, ami már nem a szomszéd­ban, hanem a járáson kívül történik. Az ilyesmikről in­kább csak szóbeszéd hall­ható, összefüggésekből ki­szakított részletek, néhány adat, mennyi ott a fejlesz­tési alap, mennyi itt, de tényleges, alapos ismeretek nincsenek. Föltételezem, hogy ebből, az ismeretek, információk hiányából származnak a tévhitek, fél­reértések, s nem abból, amit manapság divatos a partikuláris érdekek túlzott hangoztatásának nevezni... A vonzás tényének fi­gyelmen kívül hagyá­sa legalább akkora hiba, mint e vonzás erejé­nek, tartósságának, jelentő­ségének túlbecsülése. Ta­lálkozhatni mindkét maga­tartással, de főként azzal, hogy a nagyobb vonzáskö­rű települések — a tényle­ges feltételektől messze el­szakadva — már-már váro­si szerepkört tulajdoníta­nak maguknak, s persze, igényeiket is így fogalmaz­zák. Ennek veszélye abban rejlik, hogy a lakosság amúgy is meglevő türel­metlensége fokozódik, mert hisz’ ilyen alapon jó né­hány helyen föltehetik a kérdést: miért nem va­gyunk mi város? Rengeteg a dolga egy-egy település tanácsának, s még inkább a tisztségvise­lőknek. Mégis, érdemes lenne keresni a módját egymás jobb megismerésé­nek, a tényleges helyzet megmutatásának, annak, hogy o tanácsok értsék — és tiszteletben tartsák! — a területfejlesztés meg a településhálózat-fejlesztés összefüggéseit, miértjeit. Mindazt, ami saját közsé­gükre is döntő hatást gya­korol, de ugyanezt teszi a szerencsésnek tartott má­sik hellyel... a harmadik­kal, a negyedikkel. Többet használ az ügy­nek, ha a másokhoz mé- ricskélés helyett a saját te­lepülés vonzásának forrá­sait vizsgálják, ha alapos elemzéssel tiszta képet al­kotnak arról, milyen ténye­zők erősítésére van mód, mi az, ami az akadályok közül fölszámolható? Ma még a tanácsok nagyobb része pusztán megállapítója a vonzás következtében végbemenő folyamatoknak, s e folyamatok részleteit nem ismeri. Az itt elérhető haladás kínálja a település­fejlesztés irányainak helyes kiválasztását. , Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents