Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

1974. MÁJUS 1., SZERDA %MAod <VVC<VCCvXVN\XV*C^\>^NVX\>X\V ÉS MINDENNAPOK Vajon milyen A világosságért mosan fizikai munkát végzett. Inkább az, hogy nem hagyta tétovázni, magukba roskadni az embereket. És az erőmű január 4-én ismét működött. Az igazgatónak nincs Nemrég hely volt. Olyan munkás mellé, aki régóta húzódó telekú'gye rMátt elégedetlenkedett. Vé­gighallgatta, pedig nem is az erőműhöz tartozott. Másnapra magához kérette az aktákat. Jogtanácsosa végigböngészte a kötegnyi írást és kiderült, hogy a békétlenkedőnek nincs igaza. Csenterics Sándor nem hivatta magához, munkahelyén kereste meg és ott mondta el neki szemtől szembe: ne ker­gessen vélt igazságokat. Ismerős történet az is, ami valamivel régebben, még 1956-ban történt. Akkor az Erőmű Tröszt igazgatója volt. Biztosítani kellett a zavarta­lan energiaellátást, de akiktől ezt elvárta, alig jutottak éle­lemhez. Ügyeskednie kellett, hogy innen is, onnan is sze­rezzen számukra valamit. Egy­szer a sasadi termelőszövetke­zettől sertést hozott. Hatvan­dekánként osztották szét. Egyetlen ember utasította visz- sza a húst, éppen Csenterics Sándor. Ne gondolja senki, hogy önmagáért szaladgált... vacsorázott doktorá­tusa, semmiféle egyetemi papírja. Mégis jó szakembernek tart­ják. Lépésről lépésre építette í, karrierjét”. 1929-ben, tizen­nyolc éves korában a Dunagő- zös RT-nél kavicskirakodó volt. Majd lakatos. 1944-ben hat ele­mijével kazánmester. A pécsi erőműben ismerkedett meg az erőmű minden részletével. Tanfolyamot tanfolyam után végzett. A részvénytársaság a felszabadulás előtt a volks- bundisták vezetése alatt állott. Ö pedig szakszervezeti fő­bizalmi volt. Görbe szemmel néztek rá. Kezdeni azonban nem sokat kezdhettek vele, mert kisujjában érezte szak­máját, kellett nekik az ügyes szakember. A felszabadulás után kiemelték igazgatónak: tanította a vállalatokat, hogyan kell jól fűteni a pécsi szén­nel ... Az enérgiaszűk világban, 1954-ben (ekkfor ismét a ke­lenföldi erőműben dolgozott) kilyukadt egy kazán. Még csak ez hiányzott! A Ganz-M'ÁVAG szakemberei tíz nap alatt akarták helyrehozni. Széttár­ta kezét a főmérnök és min­denki: mit tehetnek, legyen tíz nap. Nem úgy Csenterics Sándor: tudta,: hogy elég’’ a javításra hét nap. Ismét győ­zött a személyes példa, a ma­kacssága, a szakmai ismere­te. Saját munkatársaival — igaz, éjjel és nappal, pihenés nélkül — dolgoztak. A hetedik napon felfűtötték a kazánt... t'.'XWXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXWXXNXXXXXXXXNXXXXXXVvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXVvXXXXXXXXXXXXXXXX ember az, aki igaz­gató létére munkásruhát ölt és időnként bebújik a kazánba, végigjárja a leglehetetlenebb helyeket: a padlástól a pincéig. Csenterics Sándor, a Dunamenti Hőerő­mű Vállalat igazgatója ebben leli kedvét. .Vajon milyen igazgató az, aki képes szólni egy eldobott csikk miatt? Aki megköveteli, hogy ott, ahol szénnel vagy olajjal dolgoznak, úgy ragyog­jon minden, mint az orvosi rendelőben? Igaza lenne ab­» L, hogy nincs kis és nagy detlenség? Hogy ahol meg­tűrik a port, piszkot, ott meg­fér más lazaság is? Vagy an­nak lenne igaza, aki azt mond­ta egyszer: mindenki azzal fog­lalkozik, amihez ért? Sokéves munkája közben gyakran előfordult, hogy a hátsó kapun ment be éjjel el­lenőrizni. Neki soha nem kell kíséret, kiismeri magát egye­dül és előre senki nem tudja, hol jelenik meg. Amikor 1949- beri munkássága során elősz&r foglalt el igazgatói széket a Kelenföldi Erőműben, két hé­tig csak figyelte a munkát. Egyszer megkérdezte a csel­lengőktől: mit csinálnak? Mi köze hozzá? — torkolták le. Bemutatkozott és persze, a rá- érők rohantak volna dolgukra, de Csenterics Sándor vissza­tartotta őket. Üljenek le és beszélgessenek... Nem csak ellenőrizni jár a munkások közé, sok értelmes ötletet kap tőlük. Bárki meg­állíthatja útjában ma is, nem kell fogadónapra vagy érte­kezletre várniok. Ö így értel­mezi az igazi demokráciát. Névszerint ismeri a hozzá tar­tozók legtöbbjét, de még a Százhalombattán dolgozó 41 vállalat jó részét is. Tudja, ki melyik csapatnak szurkol. Tudja, ■1 kinek van otthoni gond ja. Azt is tudja, ki mi­lyen munkás, kinek elég a szép szó, ki csak a durvább hangra hallgat. Azt mondják, számára az ember nem akta. az ebédlőben szokása szerint leült, ahol éppen Ha valamit nem tud. Külföldiekkel a főváros­ban. 1967. augusztus 29-e este volt. Késő éjjel állt fel az asztaltól, fá­radtan, kialvatlanul. Valami mégis az erőműbe, Százhalom­battára húzta Megtörtént ez már máskor is. Felvette mun­kásruháját és indult megszo­kott útján a kazán felé. Egy- S2&'csak füstöt érzett, majd még erősebbet. Értesítették a tűzoltókat, a rendőrséget. De akkor már égett a trafó és minden: 30-án hajnalban száz­milliót vitt el a tűz. Akik munkahelyükre nem­csak pénzt keresni járnak, ha­rtem mert minden szállal oda- kátődnek, megértik, hogy Csen­terics Sándor, a nagydarab, erős ember sírt. Hat nap és hat éjjel legfeljebb perceket pihent S mert ő sem tágított a mentéstől, vele maradtak munkatársai is. A mérnökök, a gépírók, mindenki az irodá­ról. Nem az volt a legfőbb, hogy az igazgató füstösen, kor­mert hogyne fordulna elő ilyesmi, utánanéz: olvas és szakembereitől kérdez. Régi munkatársai, sokuk jó barát, történeteket mesélnek róla. Szinte tollbamondták ezt az egész írást. Gabányi Lajos öt évig volt vele, dr. Hajdú Elemér és Hámori Gyula hol főnö­ke, hol beosztottja volt Csen­terics Sándornak. Különösen akkor ismerték meg, amikor hat évig miniszterhelyettes volt, de ugyanaz a Csenterics Sándor maradt. Akár így, akár úgy dolgoztak együtt, összekötötte őket a szakma- szeretet, a közös erőműmúlt. Hámori Gyula 1935 óta is­meri, sok tanfolyamot végez­tek együtt, dr. Hajdú Elemér 1944 végén a pécsi erőmű­ben találkozott vele először. Régi, jó barátai mind, akik nyilatkoztak, mégsem elfogul­tak. Ismerik Csenterics Sán­dor gyengéit is: néha dara­bos, nem mindenki szereti a „csomagolatlan” beszédet. Ha valamilyen utasítását nem hajtják végre, ő intézkedik, átnyúl a közvetlen felelős feje felett. Zárkózott, nehezen nyílik meg. Panaszkodhatna a felesége is, akivel harminc­két éve él együtt: hányszor várta hiába haza, késett, mintha az erőművel házaso­dott volna össze. gazdag életraj­za össze­függő leírására. Pedig jó lett volna sorravenni az éveket. Kicsiny irodája asz­talán halomnyi régi irat. huszonöt tagsági ' igazol­vány. Köztük párt-, szak- szervezeti, MSZBT, szabadság- harcos ... Jó lett volna leírni: 1943 óta, amióta szakszerve- j zeti tag, mit csinált. A meg­maradt iratok bizonyírekként hevernek: van köztük bérharc­ról szóló és tiltakozás a nor­marendezés ellen. Követelés és reklamáció: ne keverjék mint a moslékot a dolgozók lisztadagját. Levél Csenterics- hez: ... berendelem tárgya­lásra ... A ma történetét sem egy­szerű összegezni: a megyei pártbizottság tagja, a vasas­szakszervezet alelnöke. A százhalombattai városi párt­végrehajtóbizottságnak és a tanácsnak tagja. Nyolc évig fővárosi tanácstag volt. Elnö­ke a százhalombattai vasas sportklub vívószákosztályának. Kijár a vízitelepre. Teniszezik a fiatalokkal. Büszke a bala­tonkenesei vállalati üdülőre, ahol vitorlások is vannak. Ké­peket mutat: itt vitorláznak, ott jutalmat adnak át, amott e£y;'fotőá, 'ázélés-derűs kedvü­ket kapta : ,éj. Beszél „,hűzárói, kertjéről, ahol néha kapálgat, s beszél a televíziórendező lányáról, Ágnesről. Á leglényegesebb I Hely sem maradt azon­ban az erőmű. Most a Dunamenti Hő­erőmű. 1955-ben kutatták, hová épüljön az új üzem. Olyan vidéket kellett válasz­tani, ahol víz is van, megfele­lő tüzelőanyag, ne legyen túl közel városközpont, kedvező legyen a szélirány. Először a dunántúli szénre terveztek 200 megawattos üzemet. Később azonban ide vezették a Barát­ság olajvezetéket és áttervez­ték az egészet. Csenterics Sán­dor is azok között volt, akik körülnéztek a csupa kukorica­föld Százhalombattán. Azok közt volt, akik ledobták sap­kájukat: itt épüljön az erő­mű ... 1963-ban üzembe he­lyezték az első blokkot. Mí­nusz 25 fok és hóvihar volt és valamennyien féltek: az or­szág első szabadtéri blokkja kiállja-e a próbát? S nem tör­tént semmi baj. Aztán verekedni kellett a lakásért, karácsonyra igazi otthona legyen az emberek­nek. Épüljön új iskola és ne hat, hanem tizenhat tanter­mes. Legyen művelődési ház és könyvtár, üzlet és vízisport­telep. Amikor a kormány kimon­dotta, hogy fejleszteni kell az energiatermelést, megszüle­tett az elhatározás: hat 215 megawattos blokkal bővítik Százhalombattát. 1976-ra feje­ződik be a mű. Kitüntetések, kiváló címek jelzik a vállalat útját, aki belép a 8-as vagy 9-es gépházba, öröm tölti el, micsoda munka ... A napokban kérte nyugdí­jazását. Nem fáradt még el. Nem beteg. Ne­hezen élne az erőmű nélkül. Mégis, önfegyelemből, szigo­rúságból, határozta el magát: nem várja meg, amíg küldik. Minden embernek szépen kell átadnia helyét a fiatalabbak­nak. Ha pedig egy-két évre f 63 éves. [ Sokan ösztönzik. marasztalnák, az más... Nem álszerény, tudja, hogy sokat tett az erőművekért, tudja, hogy tisztelik, sokan szeretik. Welle Győző főmérnök, Du- becz József ács-asztalos cso­portvezető, Túrán Ferenc tmk- lakatos brigádvezető, Balázs János, a szakszervezeti elnök és a többi régi munkatárs egy- egy szavából is ért. Csen­terics Sán­dort, miért nem szólal meg megyei nagy értekezleteken. Elmondhatná, hogyan' csinálja, milyen tapasztalatokat gyűj­tött össze ennyi év alatt. Nem azért, hogy utánozzák, hiszen ő sem másol senkit, hanem azért, mert sokat tud és sokat kellene elmondania. Azit: ho­gyan lett munkásból igazgató és hogyan maradt igazgató lé­tére egyszerű, tekintélyt pa­rancsoló munkás. Olyan, nem hibátlan, de átlátszó tiszta ember, mint volt altkor, ami­kor nem sejthette, hogy egy­szer hatalmat bíznak rá. Ha­talmat, amiyel munkás társai­val egyetemben világosságot gyújthat. Sági Ágnes Tn\me e-ri’irat A kii»ltetés után egy hónappal fejesc­1 CZVU5ZÍ szu/c£ dett ije a saláta a dunabogdányi Úttörő Tsz tíz melegágyában. Az utolsó tételeket az ünnepre küldték piacra. Egyébként az idén nem kevesebb mint 16 ezer fejet értékesítettek. Nemsokára a karalábé, az uborka és a paprika szürete következik. Gárdos Katalin felvétele A közösség gyűrűjében Három vélemény a brigádok társadalmi szerepéről Az idén a kiváló brigád kitüntetést a Dunakeszi Jár­műjavító Ifjú Gárda szocialista brigádja nyerte el. Az I. számú gyárrészlegben kocsivázakat készítő kollektí­va 21 ezer forint jutalomban részesült, mely összeget differenciáltan osztották fel egymás között. Ügy dön­tött a közösség: mindenki érdeme szerint, munkája arányában részesül a jutalomból. Kétezernégyszázan dolgoznak a Járműjavítóban. I960 munkás, ebből 598 KISZ-korosztályú. Az idén 86 brigád kötött szerződést, azaz, 1241 dplgozó,— sz üzem 51,7 százaléka — vesz részt a szocialista brigádmozga­lomban. Az 1241 tag közül 301 lány és asszony... A brigádok — a kollektív élet csoportsejtjei — ma­guk köré gyűjtötték a kívülállókat, ők alkotják a bri­gádközösségek gyűrűjét. A törzstagság az a mag, amely irányítja, segíti a műhelyekbe újonnan jött, vagy át­helyezett munkásokat is. Varga György Ifjú Gárda szo­cialista brigádjához 25-en tartoznak, a törzstagok száma 14. Egyéni kezdeményezés - kollektív megoldás — Nem célunk a brigádok hígítása, a tagok számának nö­velése, mert a 20—40 ember­ből összetevődő közösségek ne­hezen irányíthatók, kevésbé áttekinthető a munka is, mint a 7—15 emberből álló csopor­tokban — mondta Révay Sán­dor, a szakszervezeti bizottság titkára, amikor pár nappal ez­előtt felkerestem. A kollektí­vák életéről, üzemi szerepéről beszélgettünk. — Egyenlőségi jelet kell hogy tegyek a szo­cialista brigádok és a kollek­tívák közé. Nálunk azonos fo­galmat jelentenek. Ha a mű­hely, vagy az üzem kollektí­váiról beszélünk, valójában akkor is a brigádközösségeik­re gondolunk, mert ezek a kis csoportok együttesen alkotják a vállalat egészét. Amikor egy kollektíva jó eredményeit di­csérjük, mindenkor a brigád- tagok egyéni képességét, szor­galmát, törekvését is értjük ez alatt. A brigádvállalások ma már az egvéni vállalások ösz- szetevői. Csak így alapozha­tunk a tömegerőre. A kollek­tíváknak mindenekelőtt a ter­melésben van meghatározó szerepük. Például a tömeges kezdeményezéseknél: a mun­kaverseny, a kommunista szombatok, ünnepi riű«T!>kok megszervezésében. Óriási a mozgósító erejük. Összefogva az újért Az újító-, ésszerűsítőkedv is nagyobb a brigádokon be­lül: forgóváz forgató berende­zést, ütköző forgató és hegesz­tőkészüléket tervezett a Pe­tőfi Sándor, illetve a Novem­ber 7. szocialista brigád, mun­kájuk megkönnyítésére. A kollektívák érdeme többek kö­zött az is, hogy korszerűsítet­ték a fűtésszabályozó műhelyt. Összefogásuk más területen is tapasztalható: most épül az üzem mellett a 150 személyes óvoda. A 31-es ÁÉV munka­erőhiány miatt lassan dolgo­zik. A brigádok nem nézhet­ték tétlenül, mind a 86 kol­lektíva felajánlotta, hogy sze­mélyenként 8—10 óra társadal­mi munkát vállal. A fiatalok többet várnak Kérdésemet megismételtem Stehlik Ferencnek, a KISZ- bizottság titkárának. — A pályakezdő fiatalokat és az új dolgozókat nem mondhatnám, hogy fenntartás nélkül fogadnák a munkahe­lyi közösségek. Ifjúsági par­lamentünkön is felvetették a küldöttek, hogy egyes bri­gádokban a bérek, a jutal­mak elosztásakor a korkü­lönbség számít, az azonos ké- ' pességű fiatal és’1 idősebb munkás között nagy a Béf- differencia. Termelési ta­nácskozásokon a kezdeménye­ző hangra gyakran hang­zik el a megjegyzés: mi az, szerepelni akarsz?” Az ifjúmunkások szeretnék, ha a brigádvezetők konkrétan megmondanák, mit várnak tőlük, s ne vágnák a fejükhöz, hogy csak a jogaikért tudnak harcolni. Az üzemnek 16 ifjúsági szo­cialista brigádja van. A KISZ- titkár szerint a korban is ösz- szeillő közösségekben na­gyobb az összhang, a kezde­ményező készség, türelmeseb­bek a pályakezdőkkel. A munka után a szórako­zás mellett a tanulás is fog­lalkoztatja őket. Több segít­séget várnak azonban a vál­lalatnál működő fiatal mű­szakiak és közgazdászok ta­nácsától, amelynek tagjai kon­zultációkon megmagyarázhat­nának egy-egy fogósabb ma­tematikai példát. A vasútgé­pészet! szakközépiskolába já­ró brigádtagoknak ugyan megígérték, hogy patronálják a továbbtanulókat, szerepel is munkatervükben, csak éppen megfeledkeztek róla. Pedig a fiatal műszaki és közgazdász szakembereken is múlik, hogy a kollektívákban elültessék a szakma iránti szeretetet, Az emberi kapcsoltok fokmérői az eredmények Szakács Józseffel, a pártbi­zottság titkárával csak rövi­den cserélhettük ki gondola­tainkat.' Értekezletre sietett. A kollektív életről alkotott pár mondatos véleménye horog­ként akadt meg emlékezetem­ben : — Üzemünkben a közösségi életet inkább munkakapcso­latnak nevezném. Elsősorban ez a kötődési forma jellemző a kollektívákra. Az emberek nem élnek annyira társas éle­tet, mint ahogy azt hisszük. A munkásoknál is tapasztalható ez a befelé fordulás. Szíve­sebben töltik a hét végét a családjuk mellett, otthon a kertben pihenve. Mindez nem ellenkezik a szocialista em­bertípus életvitelével. Vall­juk meg őszintén: erőltetet­tek a közös kirándulások. A fiataloknál más. a helyzet, mozgékonyak, függetlenek, közös programok nélkül unal­mas lenne számukra a szabad szombat, a vasárnap. Az emberi kapcsolatokat valóban nem a közös kirán­dulások, a fehér asztalok mel­letti cimborázó, koccintgató bri­gádtalálkozók adják. Jó ha van, de nem mindenáron. A sok száz munkás összefogásából létre­jövő óvoda, a szellemi vetél­kedőre készülő brigád együt­tes tanulása, a véradás, a ter­melési sikerek a kollektív élet elsőrendű fokmérői. S ebből nincs hiány Dunakeszin. Horváth Anita \ i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents