Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-25 / 120. szám
Z’ecyei "M v/tiifílP 1974. MÁJUS 25., SZOMBAT FOKOZATOS BEVEZET ES Szeptembertól öt évre nevezik ki az iskolaigazgatókat Az alsó- és középfokú oktatási-nevelési intézmények határozott idejű ellátásáról szóló korábbi törvényerejű rendelet fokozatos végrehajtására a művelődésügyi miniszter — egyetértésben az érdekelt főhatóságokkal — rendeletet jelentetett meg. A rendelet hatálya kiterjed a tanácsok irányítása alá tartozó általános iskolák, gimnáziumok, továbbá valamennyi szakközépiskola, a pedagógus- képző intézmények irányítása alá tartozó gyakorló általános iskolák, gyakorló gimnáziumok, illetve gyakorló szak- középiskolák igazgatói feladatkörében foglalkoztatott pedagógusokra, továbbá a bányaipari aknászképző technikum , igazgatójára. Nem terjed ki a rendelet hatálya viszont az általános iskolák közül azokra, amelyek szervezetileg nem önállóak. A miniszteri rendelet intézkedik arról is, melyek az igazgatók kinevezésének személyi feltételei. Eszerint igazgatóvá az nevezhető ki, aki az iskola Igazgatói feladatkörére a jogszabályban meghatározott képesítéssel, valamint pedagógus munkakörben, illetve az oktatás-nevelés irányítását végző állami, társadalmi szervnél vezetői, avagy érdemi ügyintéző munkakörben — eltöltött legalább 5 évi gyakorlattal rendelkezik. Az igazgatói kinevezést, annak meghosszabbítását, illetve a beosztás megszűnését a tanév befejezését megelőző december 31-ig az érdekelttel írásban kell közölni. Az igazgatói kinevezés tartama öt tanév; amely az első tanév szeptember első napjától az ötödik tanév augusztus 31-ig tart. Az igazgatói kinevezést újabb 5 tanévre többször is meg lehet hosszabbítani, ha az igazgató vezetői feladatait jól látja el, és a meghatározott feltételeknek meg-, felel. Az ötéves kinevezés rendszerét 1974. szeptember 1-tól fokozatosan kell bevezetni. A határozatlan időre szóló igazgatói kinevezést — legkésőbb 1977. szeptember 1-ig — legfeljebb 5 tanévre szóló kinevezéssé kell átalakítani. Vakációra készülődnek Országos kluhtülálkozó Gyomron Alapvető fontosságú a lakóterület és a munkahely kapcsolata Tegnap reggel Gyömrőn folytatódott' az országos klubtalálkozó programja. A részt vevő mintegy félszáz fiatal először megtekintette a szoborkertet, amelyben a tavaly elhunyt id. Pál Mihály, Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásaival ismerkedtek. Ezt követően kezdődött az érdemi tanácskozás a Petőfi művelődési házban, ahol Furuglyás Géza igazgató köszöntötte a vendégeket Bejárókra, helybenlakókra egyaránt A fóti Gyermekváros lakói társadalmi munkában szépítik, csinosítják környezetüket. Az idén űj kézilabda- és röplabdapályát építettek és vállalták a parkok rendbetételét, a tó megtisztítását. Hatalmas területeken hoztak létre új, üdezöld pázsitot. Képünkön a Vin/A és B osztályos fiúk járdalapokat helyeznek el az úszómedencék körül — hamarosan itt a strandidő, a vakáció. Gárdos Katalin felvétele Elsőként dr. Tóth Pál, a KISZ központi bizottság kulturális osztályának vezetője tartott előadást az agglomerációs övezetekben élő fiatalok közművelődéséről. Beszédének bevezető részében elmondotta, hogy ezt a találkozót a türelmetlenség hívta életre, a tenni akarás türelmetlensége. E cél érdekében fél esztendővel ezelőtt vizsgálódást kezdeményeztek az ország különböző agglomerációs területein. — Hazánkban a falvakban lakik a KISZ-korú ifjúság 54 százaléka, azaz 1,2 millió fiatal, akik közül mintegy félmillióan járnak el falujukból iskolába, vagy munkahelyükre — mondotta a továbbiakban. — Ebből is nyilvánvaló, hogy a bejárás nem tekinthető periférikus problémának. A KISZ központi bizottsága tavaly októberben feladatként határozta meg, hogy a községekből bejáró KISZ-tagok kapjanak politikai megbízatást, amelyet a lakóterületi KISZ-szervezetekben, a klubokban, a sportkörökben, tanácstagként és a helyi közélet más fórumain teljesíthetnek. Jogos igényként fogalmazódott meg, hogy a munkahelyi KISZ-szervezetek a bejáróknak a lakóhelyi tevékenységét teljes értékű KISZ-munkának ismerjék el. Űj feladatként jelölte meg a határozat, hogy a lakóterületeken alakítsák meg az egy-egy üzembe, iskolába eljáró fiatalok csoportjait. Általuk szorosabbra fűzhető a munkahely és a lakóterület kapcsolata. A továbbiakban az előadó arról beszélt, hogy Gyömrő vállalkozott arra: elsőként megpróbálja valóra váltani a határozatból adódó feladatokat. — Sem a probléma, sem a módszerek tekirítetében a gyömrőiek nem nevezhetők kezdőknek — mondotta dr. Tóth Pál —, ezért is hivatottak arra, hogy e tanácskozás házigazdái legyenek. — A gyömrői tervezet legfőbb erénye abban a három tanulságban összegezhető, amely megfogalmazódott ebben a hosszabb távú munkatervben. Az első az: végezzük jól mozgalmi és intézményi nevelőmunkánkat és akkor segítünk az agglomerációs gondokon is. A második: szorgalmazzuk a munkahelyi és a lakóterületi kapcsolatok kialakítását, azok tartalmassá tételét. A harmadik pedig: nem célszerű önmagában vizsgálni a klubok lehetőségeit, mivel a legtöbb lakóhelyi klub a művelődési házban működik; hasznosabb és gyümölcsözőbb tehát nemcsak a falu, hanem a munkahely és a város kulturális lehetőségeinek a figyelembevételével számolni. Világjelenség Dr. Tóth Pál vitaindító előadása után Berkovits György újságíró tartott korreferátumot az agglomeráció problematikájáról. Elmondotta, hogy az agglomeráció nem valamiféle magyar specialitás, hanem világjelenség, amely az iparfejlesztés következtében alakult ki. Hazánkban ez a folyamat még a múlt század végén kezdődött. A baj az, mondotta, hogy nálunk a gyors iparfejlesztést nem követte a városok fejlődése, s ez a jelenlegi gondok egyik fő forrásává vált. — Az agglomerációs övezetekben élők nem igazi városlakók — hangsúlyozta korrefe rátumában Berkovits György —, mert a legtöbb településen hiányoznak ma még a városias élet feltételei, gyakran még a legalapvetőbb kommunális szolgáltatások is. Ugyanakkor még nem is igazi munkások, nemcsak azért, mert többségük önellátó a lakásépítésben, hanem mert önellátók a legszükségesebb élei miszerek megtermelésében is. Az önellátás pedig a paraszti életmódot konzerválja, amelyből még csak éppen hogy kiszakadtak. Nemcsak a napi utazás miatt, de az otthonteremtés, a kertművelés gondjai miatt is ezeknek a tíz- és tízezreknek nem, vagy csak alig jut szabad idejük s azt sem elsősorban művelődésükre fordítják. A közművelődés - munkásainak a feladata, hogy a segítségükre legyenek már az otthonteremtés nehéz időszakában is. Kudarcok és sikerek A két előadást követően Furuglyás Géza, a helyi Petőfi Művelődési Ház igazgatója számolt be azokról a tapasztalatokról, amelyeket a bejáró munkásfiatalok közművelődése érdekében már eddig is kifejtettek. Őszintén beszélt kudarcukról és sikereikről egyaránt. A beszámolót követően meg kezdődött a vita az elhangzott előadások fölött, amelyről la ounk holnapi számában adunk összefoglalót. prukner Pál Puskin-emlékünnepség az érdi gimnáziumban Alekszandr Szergejevics Puskin születésének 175. évfordulója alkalmából magyar— szovjet baráti találkozóval egybekötött emlékünnepséget rendeznek május 27-én 15 órakor az érdi Vörösmarty Gimnáziumban. A műsoros emlékünnepségre az iskolai KISZ-szervezet meghívta a szovjet kolónia iskolájában tanító szovjet pedagógusokat, és az ideiglenesen hazánkban állomásozó déli hadseregcsoport egyik alakulatának képviselőit. Meghalt Duke Ellington Pénteken egy New York-i kórházban tüdőgyulladás következtében elhunyt Duke Ellington, minden idők egyik legnagyobb dzsesszmuzsikusa. 75 éves volt. János vitéz - rajzfilmen A pályázat második fordulója A Pannónia Filmstúdióban befejeződött a János vitéz rajzfilmen címmel meghirdetett pályázat második fordulójára beérkezett pályaművek értékelése. A pályázatok száma csaknem megegyezik az első fordulóra beérkezettekével: mintegy 300 darab. Erre a fordulóra azonban túlnyomórészt a középiskolás korúak küldték el munkáikat. A pályázatokat három kategóriában bírálták el: 6—10 éves, 10— 14 éves és 14—18 éves kor- osztályosán. A mintegy 300 beérkezett pályázatból 49 jutott tovább. A pályázókat a Pannónia Filmstúdió levélben fogja értesíteni, egyelőre arról, hogy továbbjutottak. Az első és1 hiáSodik fordulón továbbjutott pályamunkákat ugyanis még egyszer zsűrizik, s akkor alakulnak ki a végleges eredmények. Az összesített eredményhirdetés június 15-én lesz. Színházi esték Hagyományos stílus - új törekvések Önálló baletlesl az Erkel Színházban I Az Opcraíuíz kiéi utolsó premierje az Enkel Színház balettedé volt. A bemutatót és felújítást egyaránt tartalmazó négy műsorszámból álló program szerencsésen egyesítette a hagyományos stílus és az újfajta törekvések bemutatását, hazai és vendég koreográfusok munkáját. A P.is de quatre, a négy női szólótáncos bravúrprodukciója tánctörténeti érdekesség: a londoni Her Majestic Theatre 1845-ben egyetlen „szuperprodukcióban” akarta bemutatni a kor négy legünnepeltebb táncművésznőjét, élükön Marie Taglioni-val. Az előadásról készült litográfiát használták fel a későbbi korok koreográfusai a mű újjászületéséhez. (A budapesti közönség két évvel ezelőtt, a kubai balett vendégjátéka alkalmával Alicia Alonso koreográfiájában láthatta ezit a darabot.) A világhírű angol táncművész, Anton Dolin is e rajz segítségével szervezte újjá és tanította be a régi híres darabot, a négy különböző alkatú és temperamentéi mú művész nagy versengési lehetőségét. Koreográfiája híven mutatja be a romantikus táncművészet ma már talán komikusán ható elemeit, s egyúttal kedves humorral teszi idézőjelbe az időközben elavult mozdulatokat, hogy a nézővel együtt mosolyogjon. Az első szereposztásban Orosz Adél, Pártay Lilla, Kékesi Mária és Menyhárt Jacqueline táncolták a négyest. Az előadás kitűnő lehetőséget nyújtott Orosz Adél számára, nagyszerű technikájának csillogtatására. A fiatal Pártay Lilla táncának költői bájára kellett felfigyelnünk. A második szerep- osztás Csamóy Katalin. Pongor Ildikó, Dvorszky Erzsébet és Kaszás Ildikó négyesét mutatta be, közülük Csamóy Katalin tánca tűnt ki. A variációk négy férfitáncosra koreográfiáját ugyancsak Anton Dolin készítette el. Itt viszont négy elsőrangú kvalitású férfitáncos technikai tudásának bemutatására nyújt lehetőséget. Az első szereposztásból Róna Viktor lenyűgözően elegáns tánca és Forgách József elementáris produkciója emelkedett ki. Jól látta el feladatát a másik két szólista, Havas Ferenc és Dózsa Imre is. A másik szereposztásban a legfiatalabb szólistagárda mutatkozott be: Mészáros László, Erdélyi Sándor, Sipeki Levente és Keveházi Gábor együttes produkciójának pontossága érdemel külön elismerést, valamint Keveházi Gábor bravúros egyéni teljesítménye. Ravel Bolcro-ja évek óta nagy sikerrel szerepel az Operaház műsorán. Jan Cieplinski koreográfiájának régi értékei ma is hatnak, elsősorban a kitűnő karaktertáncok, legfeljebb a darab dramaturgiája tűnik kissé elavultnak. A felújítás alkalmat adott arra is, hogy Lakatos Gabriellát ismét régi parádés szerepében láthassuk. Mellette Sebestyén Katalin nyújtott magas színvonalú teljesítményt. A férfi- főszerepben fel kellett figyelnünk Nagy Zoltán produkciójára, aki Fülöp Viktor betegsége miatt mindkét szereposztásban táncolt. A másik férfiszerepben Sipeki Leventét láttuk, a női főszerepet Szumrák Vera táncolta nagy sikerrel. Az egyébként klasszikus táncosnőnek ismért Pongor Ildikó kitűnően elevenítette meg a második lány szerepét. Meggyőzően táncolta a másik férfit Sterbinszky László. Az együttes részek pontossága Harnala Irén betanító munkáját dicséri. Igazi újdonság volt a Bach: E-dur hegedűversenyére készült szimfonikus balett. A nálunk viszonylag kevéssé ismert műfaj meghonosítására már előzőleg is voltak tórék- vések. (A Pécsi Balett előadásában Eck Imre Couperin- és Vivaldi-zenére készült emlékezetes koreográfiái, valamint Fodor Antal Balló concertante című balettje.) Fodor Antal új koreográfiájával szerencsésen oldotta meg a Bach-zene vizuaíitását, módszerében ötvözve a klasszikus balett formanyelvét a modern technikával. Műve az Operaház balettegyüttese számára jelentős lépés a korszerű balett eszközeinek kialakításához. Az est kimagasló teljesítményét Metzger Márta nyújtotta. Különösen tetszett előadásában a második tétel bensőséges lírája. A kisebb variációkban Kollár Eszter, Schusz- ter Teodóra, Kardos Edit és Lászay Andrea neve érdemel említést. A nagyszerű színpadi produkciót elsőrangú zenei élmény kísérte; a Bach-hegedűverseny szólama Komlós Péter előadásában, mintha hangversenypódiumon szólalt volna meg. Az Operaház zenekara méltó partnerévé vált a szólistának. A másik szereposztás szólótáncosa, Szőnyi Nóra, első jelentős szerepében mutatkozott be; technikai biztonsága kifejező erővel társult. A kisebb variációkat Szabó Judit, Ruttkay Nóra, Gábor Zsuzsa és Schuszter Teodóra táncolták. A bemutató előadás valamennyi darabját Pál Tamás vezényelte, imponáló biztonsággal, lendületes erővel, de igényesen, precízen szólaltatta meg a darabot a másik előadás karmestere. Fráter Gedeon is. Korda Ágnes Plautus ürügyén - csztrád József Attila Színház új bemutatója „Neve csak áruvédjegy — mondhatnánk' a színház névadójának szavait Plautusra vonatkoztatva a budapesti Józse-f Attila Színház új bemutatójáról, amelyen Táncoló kísértetek címmel,1 zenés vígjáték megjelöléssel láthatjuk az ókori római szerző darabját — Csíky Gergely egykori fordításánál! alapján — Bodrogi Gyula átdolgozásában. S hogy csupán „áruvédjegy” a plautusi név, ez magában- véve talán még nem is volna olyan nagy baj. Hiszen az átdolgozások, adaptálások korát éljük, amikor esetenként viszonylag bátran bánik a mai szerző az alapanyaggal, nem ritkán csupán ötletként hasznosítva. Az ókori témák vagy éppen ókori — mint ez esetben is, kétezer év előtti — szerzők műveinek színpadravitele pedig egyenesen valamiféle divatját éli, a szónak nem is rossz értelmében. Az elmúlt években már sok emlékezetes kezdeményezést is láthattunk ezekből. E színpadi megvalósításoknak igen sok variációja lehetséges, az előadás, a mondanivaló céljától, tartalmától függően. Láttunk olyan bemutatókat, amelyek régi korok emberének gondolataival mintegy mába szóló üzenetet kívántak fölfogni, láttunk olyat, amely a múlt és a jelen társadalmi-emberi összevetéseiből vont le tanulságokat, aztán láttunk groteszk, láttunk szatirikus, láttunk vígjátéki megoldásokat, amelyekben mindezek forrása anakronisztikus elemek együttélése vagy pedig napjaink politikai, társadalmi szituációinak a múltba vetítése. És bizonyára sorolhatnánk tovább az ókori vagy éppen görög—római mitológiai témák sokszínű megjelenését a világ- színpadokon, hazad színpadjainkon egyaránt — kiegészítve a stílusok, műfajok, megoldások sokszínűségével is. Musicalt ;s írhatnak természetesen az efféle témából, különösen ha olyan áradó humorú, játékos szerzőről van szó, mint az öreg Plautus volt. Csakhogy a musicalnak is meg vannak a maga szigorú követelményei — amelyek viszont alig- alig érvényesültek a József Attila Színház új bemutatóján. Eszünkbe sem jutna műfaji kérdéseken rágódni, ha amit láttunk, valamiféle határozott célú egységgé állt volna össze. Itt azonban összességében kidolgozatlanul, teljesen laza cselekménykeretben tulajdonképpen magánszámok, páros tréfák, revüjelenetek, dalbetétek váltják egymást, helyenként teljesen öncélúan. Aztán az utolsó tíz percben, mintha hirtelen adósságot kellene törleszteni: teljes stílusváltással, töréssel az erkölcsi tanulságok levonására kerül sor, didaktikus párbeszédek formájában. Ám — anélkül, hogy túlságosan mély gondolatokat kérnénk számon egy musicaltől — ezeknek semmi közük sem az erkölcshöz, sem a tanulsághoz, s ha mégis, akkor egészen hamisan, erőltetetten, elfogadhatatlanul. Még plautusi értelemben is. A plautusi szellem, jellemábrázolás nemessége egyébként is egészen eltűnt az átdolgozásból, amelyben az ókori szerző vaskos humora is a hajdani körúti kabarék malackodásává silányult, egynéhány más ízlésficammal egyetemben. Szezon végi kifulladásnak, művészi rövidzárlatnak jó volna tekinteni ezt a bemutatót a közízlés formálásában különösen nagyrahivatott — és már sokat is tett' — József Attila Színházban. Ahol erre meg is vannak a megfelelő erők, mint ahogyan ez még az ilyen produkción belül is megmutatkozott. Azért tudta az átdolgozó Bodrogi Gyula sikertelenségét jócskán elfödni a színész Bodrogi Gyula ötletessége, figurát teremtő játéka. Noha ő is inkább Moliére vagy Goldoni vígjátékából lépett elő, mint Plautuséból, miközben nehezen bonyolódhatott ki a maga szőtte hálóbeli vergődéséből, jobb híján, a bevált patronok elsütéséve), amelyek azonban — patronokról lévén szó — csak pukkanhatnak a színen. Nem csalódott viszont az átdolgozó annak a hálásában, hogy egy-egy önálló jelenetnyit is biztosítson a színház egy-egy közismertebb tagjának. így azután főként Káló Flóriánnak, Bánffy Györgynek, Horváth Gyulának alkalma nyílt arra, hogy seké- lyes szerepükben is megragadó epizóddal, karakterrel szerezzenek emlékezetes perceket, felkészült művészetük ismételt bizonyításával. Hasonlóan karakterisztikus alakítással tűnt ki Makay Sándor is a lánykereskedő figurájában. Voith Ági bájával, kedvességével igyekezett fölülemelkedni szerepén, s ezzel talán neki sikerült leginkább elhitetővé tenni játékát Partnereként Márton András tette, amit tehetett. A rendező Benedek Árpád megkísérelte a szinte lehetetlent: egybegyúrni a nem egy beillő elemeket önálló darabbá. Mozgalmas színpadképeit, bonyolítókészségét dicsérnünk kell. Jó segítőtársakat kapott ehhez a jelmeztervező Kemenes Fanniban és a díszlettervező Csinády Istvánban, akik sikeresen törekedtek praktikus látványosságra. S végül hadd érje elismerés a zeneszerzőket: Bágya Andrást és Koncz Tibort, akik idősebbek, fiatalabbak kedvében egyaránt kellemesen járnak — slágerjövő előtt álló — muzsikájukkal. Lőkös Zoltán 1 i
