Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-23 / 118. szám
4 %m*<w 1974. MÁJUS 23., CSÜTÖRTÖK Országos kluhíalálkozó Gyomron Ma, csütörtökön délután 4 napos országos klubtalálkozó kezdődik Gyomron, a Petőfi művelődési házban. Az agglomerációs övezetekbe tartozó klubok vezetőinek tanácskozását dr. Tóth Pál, a KISZ KB osztályvezetője nyitja meg. Ezt követően tekinthetik meg a részvevők azt a kiállítást, amelyet a most tízesztendős gyömrői Rákóczi ifjúsági klub életéről, munkájáról rendeztek a házigazdák. A kiállítás megtekintése után beszámoló hangzik el a művelődési ház és fenntartóinak eddigi tapasztalatairól, a művelődési ház munkájáról. Az első napi program — fiatalokról lévén szó — érthető módon táncos klubesttel zárul. Pénteken kezdődik az országos klübtalálkozó szakmai tanácskozása, amelyen dr. Tóth Pál tart referátumot. A délutáni órákig tartó vita után Sándor György ad műsort, majd a részvevők ellátogatnak a mendei ifjúsági klubba. A vita szombaton délelőtt folytatódik. A szombat délutáni programban amatőrfilmbemutató és kulturális műsor szerepel. Vasárnap kerül sor a művelődési ház kissporttelepének megnyitására. Ezt* követi a szakmai tanácskozás értékeléSzcntendrei példa A meglévővel gazdálkodnak Együttműködés a szocialista brigádokkal HETI FILMJEGYZET Ki van a tojásban? A Magyar Nemzet egyik kö- S zelmúlcban megjelent számában Pest megye keveset olvas címmel tudósítás látott napvi- ' lágot, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy éppen hazánk legnépesebb megyéjében kevés a könyvtári olvasó, s ugyanígy viszonylag kevés a könyvvásárló is. A számok ugyan önmagukért beszélnek, de a valónál kevesebbet mondanak. E tétel igazolására szabadjon a szentendrei városi járási könyvtár példáját hozni. Beszámítandó a főváros is A könyvtár egyetlen helyiségből áll, könyvállománya hozzávetőlegesen tízezer kötet, s ez is csak úgy fér el benne, hogy felpolcolják a mennyezetig. Nehéz tehát hozzáférni. Magyarán mostohák a körülmények. Az országban átlagosan 2,1 könyv jut egy lakosra, Szentendrén csak 1,2 és hiába is lenne pénz újabb könyvek vásárlására, nincs hely az elhelyezésre. Ez is statisztika. Bár csak feltételezés, de minden bizonnyal jogos feltételezés, hogy a szentendreiek is olvasnak annyit, mint az országos átlag. Ha a szentendrei könyvtárban nem, akkor Budapesten. S ez annál is inkább valószínű, mert a keresőképes szentendreiek 30—40 százaléka a fővárosban dolgozik, s a munkahelyi könyvtárban keresi ki olvasnivalóját, Budapest valamelyik könyvesboltjában veszi meg könyveit. Tala Péterné, a könyvtár vezetője elmondotta: — A körülmények gátat szabnak könyvtárunk fejlesztésének. A számszerű növekedésre — s ez egyaránt vonatkozik a könyvekre? és az olvasókra — nincs mód, tehát más utat kell választanunk. A meglévő olvasóinkban szeretnénk tovább mélyíteni a könyv sze- retetét. S most nézzük ezt az új utat. Igen szoros kapcsolatot építettek ki egymással a művelődési otthon, a könyvesbolt és a könyvtár. Lehetőleg valamennyi rendezvényüket közösen szervezik, mintegy kiegészítik egymást. Íme néhány példia. A könyv mint belépő Az ifjúsági könyvtárból ünnepélyesen vezetik át a felnőtt könyvtárba és az ifjúsági klubba a nyolcadik általánost végzett fiatalokat. Nyomtatott programot kapnak kézhez, amely tartalmazza az ifjúsági klub színes műsorát, de egyben eligazítót, ajánlójegyzék formájában, a felnőtt könyvtár állományában. Ugyanekkor rendezik a könyvbált is, amelynek belépője egy-egy könyv lesz, a bolt dolgozói lesznek a bál „pénztárosai”. A könyvnapokra, a költészet napjára, s a hasonló eseményekre ex libriseket készítenek a szentendrei művészek. Felváltva egy-egy festő, illetve grafikus. S aztán néhány ötlet a sok közül: a diákoknak rajz-, illetve montázskiállítás készül a fiatalok munkáiból a Legkedvesebb könyvem címmel; fotó- pályázatot hirdetnek, amelynek témája a könyv, illetve az olvasó. Életre hívnak egy könyvklubot, amelynek tagjai újonnan megjelent könyvekkel ismerkednek, tagsági lapjuk egyben kedvezményes belépésre jogosít a művelődési otthon valamennyi rendezvényére, a könyvesbolt pedig megküldi címükre a kedvezményes friss könyvjegyzékeket Megnyerni az olvasót A könyvtár és a művelődési ház legújabb terve, hogy a szocialista brigádokkal szoros kapcsolatot épít ki. Kívánságukra előadást rendez például a brigád névadójáról, de talán még érdekesebb, hogy kulturális felajánlásaik összeállításához is segítséget nyújtanak már ősztől. A szentendrei könyvtár, s valószínű, hogy Pest megye egész sor más könyvtára is szerény körülmények között működik. Egyhamar nem is várható ilyen tekintetben nagy változás: a körülmények -erre nem adnak lehetőséget. Ám arra — mint ezt a szentendrei példa is igazolja — van lehetőség, hogy az emberekkel még jobban megszerettessék az irodalmat. S legfeljebb másutt elégítik ki mind nagyobb igényeiket. De vajon baj ez? Sz. I. Menrsáxos László, a Ki van a tojásban? főszereplője. Az elmúlt hónapokban bemutatott magyar filmvígjátékok, filmszatírák enyhén szólva is vegyes értékrendet képviseltek. Egy tartalmas vígjátéki gondolat ötletzuhatagba fullasztásától (Egy kis hely a nap alatt) a szatirikus magot sikamlós limonádéban feloldó burl eszken át (Hét tonna dollár) a felemás, műfajilag nem eléggé tisztázott popzenés filmig (Szikrázó lányok) elég tarka a kép. Most egy újabb filmszatírát láthatunk: a Simonffy András filmnovellájából az első játékfilmjét rendező Szálkái Sándor Ki van a tojásban? című művét. S úgy tűnik, ez most inkább szatirikus és inkább vigjátékbeli, mint a legutóbbi hasonló műfajú filmjeink voltak. Talán elsősorban abban mutatkozik ez meg, hogy a filmnek van keze, lába, vannak kigúnyolni, kinevettetni szándékozott figurái, van egy kellő torzításokkal, csavarásokkal megtűzdelt sztorija, s van egy határozott társadalmi töltésű mondanivalója. Minden biMájusi tárlatok tükrében Pest megye képzőművészete A Cegléden élő Apáti-Tóth Sándor budapesti, a váci Du- ua-műhely szolnoki kiállítása június 5-ig, a ceglédi Schöner Mihály-tárlat június 15-ig látható. A Tisza-part méltón fogadtá a Duna-tájat. A Bartók Béla kamarakórus Mendelssohn és Schubert alkotásaival, Papp Zoltán, a Szigligeti Színház művésze Kassák-verssel tette emlékezetessé a váci Duna-műhely kiállításának megnyitóját a Szolnoki Galériában. E két folyóvidék rokoni találkozása további együttműködést ' eredményezhet, hiszen — mondhatnánk — Petőfi a Tisza, Ady a Duna költője volt, és Fényes Adolf a szolnoki Tisza és a váci Duna-par- tot egyaránt odaadással festette. Ma is tart e szellemi közlekedés. A szolnoki illetőségű Sáros András Miklós ma Vácott dolgozik a grafikai műfajban, a szigetszentmiklósi születésű Meggyes László Szolnokon fest. A mai szolnoki, váci festők egyaránt emberközpontú igénnyel jelenítik tiszai, dunai környezetüket, művészi és emberi harmóniát sürgetve képeikkel. A Duna-műhely sikeres szolnoki bemutatkozása is igazolja, hogy országos fontossággal működik e művészcsoport. A közös nevezőre hozott váci eszmemodell azért is jelentős, mert növelve őrzi az egyes művészpályák külön határait is. Mindez a váci, dunabogdányi, zebe- gényi festőegyüttes közös eredményeiben mérhető le, azon egyenletességben, mely meghatározza e képi grammatika hitelesen egyéni nyelvjárásait. Meghatározza még akkor is, ha többen. így Deim Pál és Pirk János kiváltak a váci Duna-műhely munkájából. Az alapító törzstagok közül többen művészileg bizonyítják, hogy az igazi festő minden tárgyat és tájmotívumot úgy tud megszólatlatni a szín, szerkezet és a rajz erejével, hogy az képes világközponttá válik. Hock Ferenc minden talpalatnyi földet színesre dúsít, ezzel adományok „szellemtápot” mindannyiunknak, akik baráti figyelemmel kísérjük művészetének most beérő termését, mely a dunabogdányi táj festői ét- költésével kapcsolatos. Cs. Nagy András szintén a természet erőinek képi meghallgatására vállalkozott olyan hiteles gondolati mélységgel, mely a Duna-műhely egyik vezérszólamává avatja. Nagy B. István filozofikus alkat. Eltévedt Ikaruszának szárnya betölti a teljes látóhatárt, és Zsám- békja se puszta rom, hanem az idő gótikus jelvénye. Mizser Pál robbanó színvilága ugyanolyan tiszta eredmény, mint Hídvégi Valéria magabiztosan egyéni kompozíciós anyanyelve, mellyel kottázza élményeit és tapasztalatait. Dániel Kornél a zebegényi tájjal érvel, a szépség derűjét desztillálva a Dunakanyar sugárzó áramlataiból. Hasonló fel- emelkedést okoz Gaál Imre csendélet bensőségű váci összefoglalása és Monos József rendezett torlódása, mely más értelemben jelentkezik Sáros András Miklós rézkarcán, Dózsa történelmi idejét rögzítve. Ízlés. mérték, örömet okozó pedantéria jellemzi Kristóf János lószerszámait, ahol szinte Frans Hals-i komolysággal képes érzékeltetni a tárgyak múltjelző üzenetét. A Szolnoki Galériában ilyen szellemi izomzat- tal okoztak élnftnyt nyújtó felismeréseket a művek, jelentettek elismerő fogadtatást a széles közönség előtt, melyhez tartalmas kiegészítésként kapcsolódtak Blaskó János műgonddal érlelt szobrai. Tisza—Duna, Szolnok—Vác között megindult a művészet körforgalma, s minden bizonnyal hamarosan viszontláthatjuk Pest megyében a szolnoki művészet reprezentánsait. Schéner Mihály festményeit, szobrait gondosan szemlélve a1 ceglédi Kossuth Múzeum most megnyílt tárlatán, úgy érezhetjük, hogy úton van, ismeretlen ország felé érkezik. Ez a világ nem egyszerűen a népművészet, hanem annak bartóki összefoglalása, festői továbbteremtése. Az a felismerés, a művész kincsestára, hogy nemcsak zenénk, hanem néprajzunk is művészetünk megújhodását eredményezheti, s e tárgyjelképek festői feldolgozása kötelezően időszerű. A művek érveinek itt, s olyan színvonalon, hogy igazságuk elfogadásra ösztönöz, legalábois Schéner Mihály esetében, aki ezt a törvényt éli és építi. Szénen „írja” a szegénylegények és a mézeskalácshuszárok boldog vonulását, termő őszinteséggel. A balatoni motívumok kevésbé eredetiek, a formakultúra nem talál eszmeanyagra, mint a betyárok, kezek, pásztorok esetében. Apáti-Tóth Sándor ceglédi fotóművész kiállítása jó hangulatban, nagy közönségsikerrel nyílt meg a zuglói Kassák Klub Uzsoki utcai termében. A Sebö- együttes szolgáltatta a zenei hátteret. a megnyitóban Lelkes István méltatta e képi jegyzetek és tanulmányok jelentőségét. Különös emberi melegség tárulkozik fel e lapokon. A valóságrögzítő technikai tökéletesség pusztán előfeltétele annak, hogy a gondolat életre keljen a fotó mechanizmusában. Apáti-Tóth Sándor legyőzte e nehézséget. Minden műve tanulmány, elmélyülés eredménye. Lovak vi- harzanak a pusztai környezetben, egy kerék százados összefoglalásában virág szerénykedik'. Gyűrt homok ritmusát váltják az ernyedt lombozató fák. s a tanyai csönd elszigetelt pompája testesül a kezekhez simuló kalászban: maga az élet. Egészséges, erős világ ez, dózsás Cegléd pillant ránk az öreg paraszt mosolyában, mely legyőzte a futóhomokot. A kiállítás legfőbb méltatását jelenti a vendégkönyv, ahol ceglédi, nagykőrösi, jászapáti, üllői beírások mellett találkozunk a szintén fotóművész „édesapa” jó kívánságaival, melyhez szívből csatlakozunk, hiszen Apáti-Tóth Sándor életpályájának nagyobb a távlata, mint az eddig megtett útja. A művészeti alap vásárlásai az Ernst Múzeumban láthatók. Egyúttal azt is láthatjuk, milyen figyelmes, minden értéket számba vevő mecénás népi államunk. A szobrok, festmények sokaságában örömmel fedeztük fel a szentendrei és váci művészek mellett a gyöm- röi Pál-család nemes indítékú, nagy műgonddal szervezett portréit és kisplasztikáit. Bárhol járunk az országban, meggyőződéssel állapíthatjuk meg, hogy megyénk képzőművészeti élete felgyorsult, egyre bővebb a termés. Mindez az erők további összefogását sürgeti. Indokolt, hogy hamarosan megalakuljon az országos gyakorlathoz híven a Magyar Képzőművészek Pest megyei szervezete, mely nagyobb ütőeret biztosít a közművelődésnek. Ugyancsak sürgető az a többször hangoztatott igény, hogy a fővárosban közös erővel létrehozzuk a Pest megyei Galériát klub jelleggel, s a kiállítások zenei, - irodalmi háttérrel szerveződve egyre több dolgozónak és fiatalnak sugározhassanak életükre ható élményt. E kiállítási intézményben kerülhetne sor egy-egy olyan műtárgy bemutatására, mely megyei kiállítási programunk előzeteseként a következő időszak ceglédi, váci, szentendrei, nagykőrösi, abonyi, ráckevei tárlataira hívná meg a főváros közönségét. Így fokozódhatna országos méretben megyénk képzőművészetének belső körforgalma. így lelnék meg Pest megye festői, szobrászai új közös otthonukat és műhelyüket. Losonci Miklós zonnyal nem kis mértékben a jó írói alapanyag révén is. Mert Simonffy novellája jól megírt, kerek, szellemes történet, dialógusokkal, jól jellemzett hősökkel, kissé fanyar, de sosem olcsó humorral. S ugyanez mondható el Szálkái rendezésére is, azzal kibővítve, hogy maga a kész film helyenként túl is lendül a filmnovella szféráin, képekben, gépmozgatásban, színészvezetésben sokat tesz hozzá az alapötlethez, s végül is kel- 1 lemesen szórakoztató, ugyanakkor a nevettetés mögött is világosan kirajzolódó monda- nivalójú alkotást láthatunk. A téma persze már önmagában is eléggé hálás, hiszen ha adva van egy mondvacsinált kutatóintézet (jelen esetben a Szélervé nevű meteorológiai és földmözgástani nem tudom micsoda), ahol az igazgatótól az éjjeliőrig mindenki meghatározott norma szerint lop, s ahol meteorológiai megfigyelések helyett csirkéket tenyésztenek, és a derék pipikkel seftelnek, ez majdhogynem elegendő humorforrás lehet egy egész filmre a mai poénínséges világban. Ha ehhez még hozzájön a fura tevékenység háttere, az ügyet mozgató több mint kétes jellemű figurák, meg egy gyanútlan, valóban meteorológiával és geofizikával foglalkozni akaró, ambiciózus fiatalember, akkor a konfliktusok kialakulásáról is gondoskodás történt. Hogy a jámbor fiatalemberre senki sem hallgat, hogy öt perc alatt lekorrumpálják, átejtik, taccsvonalon kívülre teszik, s hogy még felfelé sem tudja jelenteni az üzelmeket, az újabb és újabb ötletek, szöveg- és kép-gegek forrása. Ámbár ami a felettes hivatalt illeti, az is kap egyet: mivel őket csak az érdekli, milyen a hőmérséklet az állomáson, merről fúj a szél és esik-e, vagy süt a nap, és ezeket a felületi információkat naponta meg is kapják, jórészt az ő hibájuk, hogy az igazgató és díszes kompániája zavartalanul űzheti kisded játékait. A film erőssége a jó színészválasztás. Szálkái nem kísérletezik, ezért rutinos, közismert művészeket játszat. (Egyetlen — s nem is szerencsés — engedménye, hogy az egyik szélhámost gyermekszínházunk igazgatójával alakíttatja, aki viszont nem színész.) Mensáros László, mint kisstílűén dörzsölt igazgató, Balá- zsovits Lajos, mint gVanútlan fiatal kutató, Sinkovits Imre, mint e fiatal kutató mucsaian elsöprő svádájú papája, Máriásé Melinda, mint szekszuá- lis titkárnő, Kern András, mint • ügybuzgó csalótanonc pontosan tudják, miről van szó, s azt és úgy játsszák, amit ' és ahogyan egy ilyen hangvételű filmben játszani kell. Szálkái Sándort szatírába hajló humorú riport- és dokumentumfilmjeiből (Krokodil, Határvita) úgy ismertük meg, mint aki erősen érdeklődik mai életünk problémái, hibái, / visszásságai iránt, s leleplezésükkel kíván harcolni ellenük. E tulajdonságait szerencsére a Ki van a tojásban? forgatásakor sem felejtette el. Napszúrás Ausztrália irodalmi, művészeti életéről meglehetősen keveset tudunk. Ám míg időnként azért megjelenik nálunk egy-egy ausztrál író könyve, vagy eljátszanak egy ausztráliai színdarabot, filmügyekben eddig úgyszólván teljesen tájékozatlanok voltunk. A most látható film, a Napszúrás, nem túl igényes história, nem túlságosan igényes színvonalú humorral feldolgozva. Egyvalami azonban érdekessé teszi: hírt ad ennek a számunkra ismeretlen világnak a viszonyairól, embereiről, problémáiról. James Gilbert, a rendező, jó tempóban, megbízható ötletérzékenységgel pergeti a történetet, s derűs perceket szerez a kétbalkezes, de csupaszív tanító szerepében Harry Secombe. A pulykatojás szep- lősségű Dennis Jordan, mint vásottan rokpnszenves kis Steve, kedves alakítást nyújt Takács István j 1
