Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-03 / 101. szám

1914. MÁJUS 3., PÉNTEK Strassbourgi magyar napok az Ecseri lakodalmas Tegnap Franciaországba utazott az Állami Népi Együt­tes. A strassbourgi magyar napokon lépnek fel, amelyeket a Kulturális Kapcsolatok In­tézete, a Hungexpo és a Kul­túra Könyv- és Hírlap Kül­kereskedelmi Vállalat közösen rendez A francia nagyváros­ban ma és holnap két alka­lommal lépnek a magyar művészek a közönség elé. A mintegy százfőnyi társulat az Ecseri lakodalmas című mű- . arát adja elő, amellyel töb­bek között Olaszországban, Svájcban, Belgiumban, a Szov­jetunióban, Lengyelországban, Bulgáriában aratott sikert. „BELEVÁGTAM MAGAM” Krónikással — krónikáról Közvetlen vezetéken Százhalombattán az ÁFOR közúti töltőállomásától napon­ta 14 ezer 690 liter benzint szállítanak el az ÁFOR és a Shell tankkocsijai a benzinkutakhoz. A töltőállomásra közvetlen csővezetéken érkezik a DKV-ból a benzin, a gázolaj, a tüze­lőolaj és a fűtőolaj. Gáirdos Katalin, felvétele A budaörsi sportrepülőtér-1 rel szemben több holdnyi ' területet foglal el az Út- és Vasútépítő Vállalat géptá­roló telepe. Betonkeverők, kotrógépek, úthengerek, dó­zerek, s a mélyépítő mun­káknál használatos jármű­vek, kisgépek sokasága vára­kozik a széles, fedett táro­lóban. A szokottnál is moz­galmasabb most itt az élet: hosszú útra készítik elő az összeválogatott, mintegy 40 millió forint értékű gépkol­lekciót, a szükséges pótal­katrészeket. A 30 vagonnyi géppark hamarosan útnak indul az NDK-ba. Államközi megállapodás sze­rint a magyar építőipar ki­vitelezésében épül fel a Meis­seni Porcelángyár szaniter- áru gyára Hadenslebenben. A Nikex Külkereskedelmi Válla­lat közreműködésével, az Émexport mint fővállalkozó bonyolítja a beruházást, mely­nek három generálvállalko­zója: az Űt- és Vasútépítő IVállalat, a 31-es Állami Épí­tőipari Vállalat és a Finom­kerámiaipari Vállalat. Az elő­reláthatólag négy esztendeig tartó gyárépítés — techno­lógia, magas- és mélyépítés —, mintegy 1,5—2 milliárd forintba kerül. Az egészség- ügyi porcelánárugyár terveit a Mélyépterv és az Iparterv készítette. Elsőként az útépítők vo­nulnak fel a nyári hó­napokban. A külföldre utazó kollektí­vát a vállalat vezetősége bu­dapesti és vidéki — köztük a százhalombattai — építés- vezetőségekről önkéntes je­lentkezés alapján választja ki. A 150—200 dolgozóból álló építésvezetőség júliusban kez­di a mélyépítési munkákat: 240 ezer köbméter . földet mozgatnak meg, s 30—35 ezer köbméter beton bedolgozásá­ról szólnak a tervek. Ehhez kellenek a budaörsi gépek. A kijelölt területen ugyanis nemrég még mezőgazdasági föld volt. Az első ütemben 5—6 négyzetkilométeren be­lül dolgoznak majd: utakat, kábelalagutakat, víz-, szenny­víz- és csapadékcsatornákat építenek. Majd sor kerül az iroda, konyha, a szociális- és raktárépületek, garázsok alapozására. A gyártócsar­nok alapozása, továbbá a ke­rítésépítés szintén a több- száz millió forintot kitevő mélyépítési tervben szerepel. Hadenslebenben már meg­szervezték a munkások elhelyezését. Kulturált környezetben, össz­komfortos lakásokban szál­lásolják el őket. Szabad ide­jükben a hosszú kiküldetés alatt sem unatkoznak majd a magyar építők: a vállalat műszaki és szépirodalmi könyvtárral ellátott klubot nyit számukra, s a helyiség­ből nem hiányzik majd a tévé, a rádió és a büfé sem. H. A. kőzetet pedig a MÉSZÖV ki­tüntette. Az események helyi jelen­tőségű. Vegyük például csak a takarékszövetkezetet. Kitünte­tése kapcsán nyilván az is be­lekerül a krónikába, hogy mennyi a betétállománya. Eb­ből pedig majdan a me­gye, vagy az ország gazda­ságtörténetének jövendő írója pontosan láthatja, milyen volt Érd lakosságának gazdasági helyzete 1973-ban. — Hogyan lett krónikaíró? — Nemi sokkal a felszaba­dulás huszadik évfordulója előtt választottak tanácselnök­ké. Akkor helytörténeti pályá­zatot hirdettek, és megtudtam, hogy a budai járás valameny- nyi községében készül, króni­ka, csak éppen Érden nem. Nagyon szégyelltem. Belevág­tam magam. Nagy segítségem­re volt a néhány éve, 91 esz­tendős korában elhunyt Jovit- za Ignác nyugalmazott iskola- igazgató, aki Érd ókori és kö­zépkori történetét már felku­tatta és meg is írta, valamint a műemlékekét is és a leg­újabb korról szintén voltak feljegyzései. Élőszóval is sok mindent elmondott. ■- —------,—p művel és éves I Melytorteneti | krónikái a-------:----------------Hazafias Nép­front, a megyei tanács és a levéltár évente meghirdetett pályázatain eddig mindig dí­jat vagy jutalmat nyertek. Nem csodálatos, hiszen tanult mesterségére nézve a tanács­elnök magyar-, földrajz-, tör­ténelemszakos tanár. Sz okoly Endre Most kapta kézhez a termé­szetvédelmi területté nyilvání­tásra vonatkozó legújabb ké­relmet Balázs István, a me­gyei tanács természetvédelmi felügyelője. A kérelem alá­írója, a Pilisi Állami Parker­dőgazdaság Szigetújfalu hatá­rában a Duna mellett fekvő 97,33 hektáron elterülő ártéri erdőt kívánja természeti védelem alá helyeztetni. Bár Szigetújfalu a ráckevei járásban, a Csepel-szigeten van, a sziget erdeit nemrég a Pilisi Parkerdőgazdasághoz csatolták. A gazdaság pedig, amint a pilisi és budai hegyek erdeit, a szigetieket is padok­kal, sétautakkal rendezi be. A parkerdő tehát Esztergom­tól a fővároson át a Csepel- sziget déli csúcsáig terjed és ennek az erdőnek egy része az az ártéri erdő, ami a gaz­daság javaslatira rövidesein kétségkívül védétt terület lesz. A szigetújfalui ártéri erdő az erdőgazdaság beadványá­nak indoklása szerint: „... egyike Magyarország leg­szebb, legjellegzetesebb folyó­menti erdeinek. Külföldön is elismert lelőhelye számos nö­vényritkaságnak és ez fokozza tudományos értékét. Az egye­temi oktatás kiváló bemutató- helye.” Éppen ezért tanösvényeket kíván a gazdaság a területen kialakítani, hogy ezáltal is ele­jét vegye a ritka növények le- taposásának. Viszont az ösvé­nyeket úgy vonják meg, hogy a növények jól láthatók és ta­nulmányozhatók legyenek. Természetesen sem füvet, sem virágot letépni nem szabad, sem pedig letördelni a fák gallyait. Sok fa- és cserjefaj él érde­kes növénytársulásban ezen az ártéren. Főleg fehér, fekete és szürke nyár, kocsányos tölgy, magyar kőris, mezei szil és ju­har alkotja az erdőt, amelyet üres vágásterületek tesznek helyenként ritkáasá. A pótlást az őshonos fafajok magerede­tű csemetéivel hajtja végre az erdőgazdaság. De telepíteni fogja a ritkuló őshonos gala­gonya, veresgyűrű som, var­jútövis benge, kutyabenge, ká­nya bangita cserjéket is. Dús és változatos a liget- erdő aljnövényzete is. Nyáron az erdő alján varázslófű és er­dei tisztesfű nő. Tavasszal a hegyekből a Duna partjára vegetációtörténeti korokban vándorolt kékszínű csillagvi­rág, sailátabogláirka és keske­nyebb árkokban a hegyvidéki medvehagyma található zárt állományban. Télen még a hótakaró alól is kiemelkedik egy magas ter­metű, örökzöld zsúrlófaj, tudo­mányos nevén Equistem hier- nale Boros, amit magyar tu­dós írt le először. Másik neve­zetes ritkasága az erdőnek a már kiveszőben levő Vitás sül— vestri, vagyis a vadszőlő, azaz a szőlő őse. Az ártéri erdő különben tel­jes egészében a Pilisi Parker­dőgazdaság tulajdona és amennyiben a megyei tanács végrehajtó bizottsága, helyt adva a kérelemnek, természet- védelem alá helyezi, a terület őrzése, ápolása és fenntartása minden gondját, anyagi terhét a gazdaság ráckevei erdészete, valamint a Kertészeti Egyetem növénytani tanszéke közösen vállalja magára. Sz. E. K non LSyiiL minden munkahelyen ........ ed ves Világ, Aki Vagy és Kedves Embe­rek, Akik Értitek a Szót! Elérkezett a gyónás ideje és megvallom, amit a leg­nehezebb, hogy nem viseltettem alázat­tal ott, ahol hasznos lenne és viszont aláza­tot érzek ott, ahol holmi elvontságokról le­het csak beszélni, ámbár ... Nem érzek alázatot főnökökkel és hatal­makkal szemben. Rossz alattvaló lennék Mao birodalmában, mindig zavarba jönnék, hogy mit tanulmányozzak éppen, talán az ellenke­zőjét tanulmányoznám annak, amit kiróttak, máshol ütném fel a könyvet. Rossz alattvaló vagyok általában; ha a főnökféleség azt mondja, igen, igen, vagy nem, nem — akkor én azt mondom magamban: „nocsak, lássuk, nézzük meg közelebbről”. Aztán talán azt vá­laszolom az igenre, hogy igen, de talán azt, hogy nem, vagy azt, hogy igen, de... nem, de. Hát így. Nem visszhangzók, pedig tudom, hogy hasznos lenne. Viszont alázatot érzek az emberiség iránt. Ügy vélem, hogy abszolút, egész, amibe bele lehet kapaszkodni gondolatnak és elvnek, mert megtestesíti a legmagasabbrendűt, amit alkottál, ó Világ, mert magadra ébredsz ben­ne, talán nem is lenne igazi lét, ha nem is­mernének. Tudom, hogy ez atropomorf, em­berszabású nézet, de mi értelme lenne a hi­deg és megmerevedett keringésnek? Igazi lét csak az élet, a fejlődő lét De ha alázatot érzek az emberiség iránt, akkor ezzel azt is mondom, hogy gyűlölöm izzó gyűlölettel mindazt, ami ellentmond az egésznek. Gyűlölöm a nacionalizmust, amely együttműködés helyett kihasználást akar, a rész lázadása az egész ellen. Hát értelmes do­log ez? Nem, nem értelmes. Nem értelmes el- andalodva összeborulni, hogy testvér, ma­gyar ember vagyok én, mi vagyunk a koro­nái a világnak, nem satnya ilyenek-olyanok, bennünk él a virtus, az istenit. Nem lennék jó amerikai nacionalista sem, a zászló csil­lagait nem érezném mentségnek arra, hogy dirigáljak, kiszipolyozzak, vagy bombázzak más népeket, nem lennék jó kínai naciona­lista sem, nem hinném el, hogy Shakespeare és Beethoven burzsoá korcsok, míg Lin Piko méltó utód, szavából csak úgy csöpög a bölcs magasabbrendűség, illetve oppárdon, ő is burzsoá korcs, a han szellem egyetlen letéte­ményese Mao, illetve még valaki, hogy ki, azt majd később kell elhinnem. Nem érzek továbbá semmi, de semmi alá­zatot a pénz iránt. Pedig az hasznos dolog lenne, mert bizony mondom néktek, Krisz­tus koporsóját sem árulták ingyen, de még a Fiat-kupét sem; sőt, számosán pénzzel mérik magukat is, másokat is. „Ennyit kere­sek, ennyit érek; ő ennyit keres, annyit ér; sokja van neki, le a kalappal, illetőleg a kom- binével.” Hát ilyenféle tekintély iránt nincs érzékem, mert örökölni, szerezni, keresni sokféleképpen lehet — beh tisztességtelen módokon is; és kölönben is, gondosan át­vizsgáltam az emberi természetet, annak rop­pant széles körű szükségleteit, de bizony azt is mondhatom néktek, hogy sehol pénz iránti szükségletet nem találtam, legfeljebb pénzzel megszerezhető javak iránti igényeket... Ha meg a pénz iránt nincs bennem alázat, gyű­löletet táplálok a pénzszerző társulások iránt, a kéz kezet mos iránt is, meg az ösz- szefonódó részérdek iránt is, amely a közös­ből akar mások rovására nagyobbat kikanya- rítani. GOMBO PÁL: ...ZAT Alázat e Hát mármost én aszkéta lennék, holmi hol­mik megvetője? Nem — én mindazzal szem­ben, amit fentebb vallottam, alázattal visel­tetem a munka iránt, amely a javakat elő­állítja. Mert a munka az az ember, minden egyes ember saját külön csodája, amellyel tett­ben úrrá lesz a természeten, a megismert vilá­got gazdagítja a maga, az emberiség javára, miközben magát is emberebbé, gazdagabbá teszi. Ez a munka iránt érzett alázatom olyan erős, hogy személyes sértésnek érzem, ha ter­mékeit nem a munka szerint osztják el, igaz­ságosan ... Dehát fogy a papír, és hátra van még két alázatom — több nincs — az egyik az egész emberi megérzése, a másik a rész alkotó megismerése. Mert a világnak két vége van, két tökéletessége: az egyik az egész csodá­latos és megismerhetetlen, csak megérezhető összeműködése, a másik rész, részecske, fo­lyamat, amely azonos körülmények között mindig ugyanolyan, ugyanúgy zajlik le, ame­lyet tehát ha jól felmértünk, előállíthatunk, előidézhetünk. Az egészet a művészet képes csak megérezni, lényegét felidézni. A művé­szet, mondom és mélyen-mélyen gondolom ezt, lefelé addig a művésziig, amellyel az élet tündöklő spontaneitása felismeri mind­azt, ami számára lényeges, hogy önmagát fenntartva és szaporítva tovább létezzen; az amőbáig tehát, amely (vagy inkább: aki) kör­nyezete egészéből spontán tökéletességgel tudja, hogy mit kell megragadnia és elsajátí­tania — és felfelé addig a művészetig, amely emberek és társadalmak mozgását igazul ér­zékelteti, az egészet, meg nem ismerhetvén senki, olyan lényegeket formál fel foghatóvá, amelyekre azt mondjuk: „szép”. És a tudo­mányt tehát, amely igazul ismer meg, ismer­tet meg létezővel, tényekkel, szabályokkal, összefüggésekkel, az egész egy-egy szektorá­val, amely ily módon többé nem titok, nem isten, nem talány és nem végzet többé, ha­nem a birtokpnk. Dehát az alázat soha nincs ellenpárja nél­kül, vallók tehát izzó haragomról is a sarla­tánok iránt. Az álművészek iránt, akik hami­sat vetnek oda a szellem mérgező táplálékául, és az áltudósok iránt, akik nagyképű blöf- föléssel alázzák meg, vezetik félre a tudatot. Jobban gyűlölöm őket, mint * akik nem tesz­nek semmit, jobban, mint akik rosszul mun­kálkodnak, mert kétszer vétkesek ők, egy­szerre gyaláznak meg embert és emberisé­get, érzést és tudatot, károkozók, sarlatá­nok. Azzal kezdtem, holmi elvontságokról val­lók és hozzátettem: „ámbár ...”. Hát igen, ámbár az elvontságok a valóságból valók és megítélés meg elítélés forrásai. Erőt szeret­nék meríteni és erőt szeretnék terjeszteni az alázatomból, mert bizony mondom nék­tek. vágynak dolgok, amelyek se hús, se hal — de vágynak mások, amelyek emberhez méltóak. Budaörs munkagépeket ad t Émexport, Nikex és három magyar generál­vállalkozó A fcrónikaírő-mozgalom behálózza az egész orszá­got. Jóformán nincs község, ahol ne jegyeznék fel és évről évre meg ne írnák az esztendő eseményeit. De nemcsak falukrónikák készülnek, sok szövetkezet­nek, vállalatnak, iskolának is megvan a maga kró­nikása. A legtöbb krónika azonban mégis a községek­ről íródik.-------------------------- a króni­Höjjyan készül I ka? Ezzel ------- a kérdés­ei---állítunk be-Máthé Dezső­hö z, Érd krónikásához, és ta- lácsélnökéhez. Két, iromá­lyokkal teli szekrényfáókot lúz ki és rámutat: — Itt a nyersanyag. Ülésekre, előadásokra szóló neghívókat vesz elő, meg kéz. .el és géppel írt feljegyzése­det. jegyzőkönyvmásolatokat, az esztendő eiso négy nonap- janaa érái eseményeire vo- nautozó adatokat. — A nagyközségi tanács természetesen megmvót kap mindenhová, aztán itt van a húsz tagot számláié króniká­in) szaKKör. Van abban ősla­kos Uíaluból, de betelepült is jócskán, az is mind lelkes ér­ái már. Mindegyik a maga szakterületéről és lakóhelye körzebéoől gyűjti az esemé­nyek adatait. Például Ipacs László, a Hazafias Népfront érdi bizottságának elnöke, aki megyei tanácstag is és igaz­gatója a Pest megyei TÜ2EP- nek, a népfrontra és a keres­kedelemre vonatkozó adato­kat szolgáltat elsősorban. Abel Andrásra, a tanács művelődé­si előadójára kulturális téren és különösen a műemlékek tárgyában lehet számítani, de, mert titkára a KlSZ-bizott- ságnak is, az ifjúsági esemé­nyekről nyújt sok anyagot. Aztán Kocsis Józsefné könyv­táros gondosan összegyűjti va­lamennyi sajtótermékből mindazt, ami Érdre vonatko­zik, és így sorolhatnám to­vább az adatszolgáltatókat. — Amit összegyűjtenek, lát­juk, ebben a két fiókban itt van ömlesztve. De miképpen lesz ebből krónika?-------------------------- nekiülök, | — Felevenkent és négy-------------------------------témakör­ben csoportosítom az anya­got. Az elsőbe kerül, ami a község politikai, a másodikba, ami társadalmi életében tör­ténik. A harmadik csoport az iparé, mezőgazdaságé és ke­reskedelemé. Végül a negye­dikbe a kulturális, szociális területen és a sportban történt események kerülnek. A cso- portö'sitás után következik a válogatás, annak megállapítá­sa továbbá, hogy mihez kell fénykép, amit többnyire tár­sadalmi munkában Kovács Géza, helybeli fényképész­kisiparos készít. Mikor a má­sodik félév végén a második csoportosítás és szelektálás is megtörtént, hozzáfogok a kró­nika megírásához. — M ennyi idejét foglalja el krónikaírás? — A félévi válogatással két- három munkanap alatt elké­szülök. Ugyanennyi idő kell a csoportosításhoz is. Ez tehát évente tíz-tizenkét munka­nap. Azt viszont nehéz kiszá­mítani, mennyi időt vesz igénybe a krónika megírása. Legalább nyolc-tíz héten át mindennap, ha hazamegyek, nekiülök, és gyakran éjfél már elmúlt, mire félbeszakí­tom. Aztán ünnepnapokon reggeltől estig ezzel foglalko­zom. — Mik voltak idáig az év legnagyobb eseményei? — A Bentavölgye Tsz ne­gyedszázados jubileumi köz­gyűlése. Meg a MEZŐGÉP újonnan épült kbvácsolócsar- nokában a próbaüzem megin­dítása. Aztán a Volán helyi kirendeltségéből önálló főnök­ség és kiváló üzem lett. Az Érd és Vidéke Takarékszövet­Ahol még ősszőlő terem Legyen védett Szigetújfalu ártéri erdeje

Next

/
Thumbnails
Contents