Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-15 / 111. szám

1974. MÁJUS 15., SZERDA \Mihin Vendégszereplés Jugoszláviában Ahol a tanács mindent megtesz a közművelődésért Tököl a gyorsan fejlődő te­lepülések közé tartozik. Lakói­nak száma ma már meghalad­ja a hatezret. Sokan közülük még a fővárosban dolgoznak, de mind több azoknak a szá­ma, akik helyben is munkaal­kalmat találnak. A községnek ma már nemcsak termelőszö­vetkezete és szakcsoportja van, hanem gyára is, az ATEV, valamint egy jelentős építőipari vállalata, az ÉPSZÖV. És olyan községi vezetése, amely sokat, nagyon sokat tesz azért, hogy a falu minden tekintetben otthont nyújtson lakóinak, a magya­roknak és az itt élő délszláv nemzetiségieknek egyaránt. Szocialista szerződés Szusics Péterrel, a nagyköz­ség tanácselnökével éppen a klubkönyvtárban beszélgetünk erről. A kilenc esztendeje épült klubkönyvtár minden jelentősebb rendezvényén részt vesz a tanácselnök is. Jól ismer itt mindent, ottho­nosan kalauzol végig a terme­ken, mutatja be a napokban megnyílt kiállítás képeit, az­tán kivezet az udvarra, ahol nem kis büszkeséggel újsá­golja: szabadtéri színpaddal gazdagodtak, amelyet stíluso­san Jugoszláviából érkezett vendégek, a sremcicai népi együttes avatott fel május el­ső napjaiban. — A közművelődés ma már közös ügy nálunk — mond­ja. — Nemrég kötöttünk szo­cialista szerződést a község négy termelőüzemével. Ennek alapján a két gazdaság és a két vállalat összesen nyolc­vanezer forint készpénzzel és százhatvanezer forint társa­dalmi munkával veszi ki a ré­szét a falu idei közművelődési feladataiból. A klubkönyvtár teljes évi költségvetését a tanács fede­zi. Ezenkívül még az idén százötvenezer forintot fordíta­nak az épület felújítására, va­lamint ötvenezer forintot a helyi délszláv népi együttes jugoszláviai vendégszereplésé­re. Segített a lakosság — És rendkívüli segélyként éppen a napokban szavazta meg a végrehajtó bizottság azt a százezer forintot, amely­ből a mozi gondját kívánjuk megoldani. Három hónapja ugyanis életveszélyessé nyilvá­nították a községi mozi épüle­tét. A Pest megyei Moziüzemi Vállalattal sajnos, nem sike­rült megállapodnunk az épü­let rendbehozásáról. Ezért most itt, a klubkönyvtárban szeretnénk megoldani a rend­szeres filmvetítéseket. Egy ekkora település nem marad­hat mozi nélkül... Tavaly óvodát építettek négy és fél millióért, amelyből három és fél milliót a tanács fedezett, egymillióval pedig a helyi üzemek és a lakosság já­rult hozzá az építkezéshez, társadalmi munka formájá­ban. Az új óvodában három óvónő oktatja szerb -horvát nyelvre a legkisebbeket. — Még az idén hozzákez­dünk egy nyolc tantermes is­kola építéséhez is. Ez már na­gyon régi gondunk. Jelenleg huszonegy tanulócsoport tanul mindössze tíz tanteremben. A felnőttoktatás már ide szorult, a klubkönyvtárba, másutt nem tudtunk helyet biztosíta­ni a tanuló felnőtteknek, akiknek a száma örvendetesen nő. Az idén már huszonötén vizsgáztak. Az iskola hatszáztizenöt diákja közül százhúszon ta­nulják a szerb-horvát nyelvet négy pedagógus irányítása mellett. A holnap közönsége — Mivel a helyi ÉPSZÖV lesz az iskola kivitelezője, nagyon bízunk benne, hogy a jövő év szeptemberében már birtokukba vehetik a gyere­kek ... — bizakodik a tanács elnöke. — Ez nem csupán a tanítás jelenlegi gondjain se­gít majd, de még szorosabbá teszi a jelenleg is jó kapcsola­tot az iskola és a klubkönyv­tár között. Az iskola diákjai már ma is mindennapos ven­dégek itt, a kultúra házában, s ez azért, fontos, mert hiszen belőlük verbuválódik a hol­nap felnőtt közönsége. S aki már gyermekkorában közel kerül a vershez (a napokban éppen itt rendezték az orszá­gos délszláv szavalóverseny megyei döntőjét), a képzőmű­vészethez, a könyvekhez, az felnőtt fejjel is megtartja ezt a nagyon hasznos barátságot a kultúrával. Ehhez igyek­szünk'mi, a tanács részéről már ma is megadni minden segítséget. Prukner Pál Elhunyt Szinetúr György Szinetár György József At- tila-díjas író kedden 69 éves korában rövid szenvedés után elhunyt. Temetéséről később intézkednek. A Magyar Írók Szövetsége, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja irodalmi szakosztálya Magyar ötvös mexikói sikere A közelmúltban Mexikóban 28 ország részvételével meg­rendezett ezüstműves világki­állításon szép magyar siker született: a művészi ékszer­kategóriában Péter Vladimir fiatal magyar ötvösművész nyerte a második díjat. Külö­nösen elismerésire méltó az eddig ismeretlen magyar mű­vész kiváltó szereplése, hiszen Péter Vladimir nemrég sze­rezte diplomáját az Iparművé­szeti Főiskolán. Új otthont kap a Néprajzi Múzeum A közeljövőben megüresedő Nemzeti Galéria épületében a Néprajzi Múzeum páratlan értékű anyagát helyezik el. A sok ezer tárgyat be­mutató állandó kiállítás anyagát szakemberek restaurálják, készítik elő a tárlatra. Képünkön: borneói halotti figurát restaurálnak. Érettségi előtt Megoldást közérdekből Mától Európai közönségkutatók konferenciája Visegrádon Az európai rádiós, televí­ziós társaságok keretein belül működő tömegkommuniká­ciós kutatórészlegek vezetői évi konferenciájukat Visegrá­don tartják május 15 és 17 kö­zött. A tömegkommunikációs szakemberek megvitatják a rádiózással, televíziózással kapcsolatos közönségkutatás szerepét, funkcióját. A vita­kérdések között szerepel pél­dául a kutatási információk gyakorlati hasznosítása, a ku­tatás és a műsorkészítés, illet­ve a műsortervezés viszonya, kapcsolata. A múlt iskolaév végén első [ mekgondozónői, alkalommal tartottak érettsé- tári asszisztensi git a váci gimnázium egész­ségügyi szakközépiskolájá­ban. Akkor, az érettségi vizs­ga előtti napokban számol­tunk be róla, hogy a 60 lány és hét fiú elhelyezkedése meglehetősen bizonytalan. Legalábbis túlnyomó többsé­güké. Képesítés, két szakmára A múlt év augusztusának végéig azonban megoldódott a szakközépiskola első érettsé­gizőinek problémája. Főleg a váci Szőnyi Tibor kórház sie­tett segítségükre, összesen hu- szonnégyüknek ad munkát. A megyei Semmelweis kórház is alkalmazott ősztől két leányt ápolónőnek. Hármukat fel­vették az egyetemre (egy leány orvosnak, egy másik fi­zikusnak, egy fiú pedig bio­lógusnak tanul. Néhányan munka melletti szakosított tanfolyamon szereznek szociá­lis otthoni ápolónői, gyer­gyogyszer- képesítést. Három lány védőnői, másik kettő, meg egy fiú közegész­ségügyi ellenőri tanfolyamra került. Három fiú mentőápo­ló lett és ha beválnak, to­vábbtanulás után, idővel men­tőtiszt lesz belőlük. Az össze­sen hét érettségiző fiú közül kettő a váci kórház szerződé­ses ápolója, miután nem ju­tott be az orvosegyetemre, de ez idén megint jelentkeztek felvételi vizsgára. Egyszóval, ha nehezen és sokan hetekig tartó bizonytalanság után, de végül is a megye egyetlen egészségügyi szakközépiskolá­jának első végzősei vala­mennyien elhelyezkedtek. A következő • napokban-he­tekben az iskola két negye­dik osztályának valamennyi növendéke, szám szerint 72 áll érettségi bizottság elé. Ter­mészetesen az idén már ebben az iskolában se kötelező az érettségi, mégis mindnyájan, nemcsak az egyetemre készü­lők akarnak közülük maturál­Élmény, mű, irodalom Modern alkotók - modern elméletek Három évtized után második ki­adásban jelent meg — a Gondolat­nál — Mátrai László akadémikus­nak Élmény és mű című könyve. A művészeti alkotás lélektani és mű­velődéstörténeti kérdéseivel foglal­kozó mű annak idején Baumgarten- díjat kapott A szerző a könyvhöz írt mai előszavában tárgyilagosan tekint vissza a harmincas években kiérle'ődött gondolataira, megálla­pítja korlátáit és mértéktartóan ki­jelöli az esszé helyét, jelentőségét „E könyvnek két sarkfogalma van — írja —, és egyik sem veszítette el aktualitását napjainkig, egyik sem nyert megnyugtató elméleti elem­zést: sem az élmény, sem a típus fogalma”. S ez teszi aktuálissá, ez indokolja az új kiadást — ösztö­nöz a további kutatásra. Az első kiadás előszavában a könyv három fejezetét úgy kom­mentálta a szerző, hogy az első a filozófusoknak, a második a lélek­búvároknak és az irodalomelmélet művelőinek. a harmadik pedig „sen­kinek és mindenkinek" szól. A filo­zófusokhoz szóló fejezet a címében foglalt élmény fogalmát vizsgálja a mindennapi szóhasználat, a lélektan és a szellemtörténeti iskola szem­szögéből, kitérve a világnézet és a típus kérdésére, az élmény heurisz­tikus, „felfedő” értékére és szerepé­re az alkotásban. A lélekbúvároknak szóló fejezet alkotáslélektani kérdé­seket taglal, a típusok és a látás­mód összefüggéseit veszi szemügyre. Míg a „senkinek és mindenkinek” szóló fejezet az élmény és műtípu­sok után irodalmi példákat boncol: Baízacot, Flaubert-t, Proustot, Hu­gót Ha Mátrai László könyve alkotás­lélektani nyomozása során elveze­tett bennünket a francia irodalom történetének nagyjaihoz, akkor en­gedjük, hogy egy irodalomtörténeti munka tovább kalauzoljon a fran­cia irodaiam jelenébe. Ugyancsak a Gondolat adta ki A francia iroda­lom a huszadik században című két­kötetes tanulmánygyűjteményt. Szerkesztője és a bevezető tanul­mány szerzője Köpeczi Béla, az Akadémia főtitkára. Harmincnégy íróról, költőről ad képet majdnem ugyanannyi tanul­mányíró. Olvashatunk többek kö­zött Anatole Francéról, Proustrót Apollinaire-ről, Martin du Gard- ról. Giraudouxrál, Saint-John Per- se-ről, Cocí&m-ról, Bretonról, Ara- gonról, Malraux-ról, Sartre-ról és Camus-ről, de már Robbe-Grillet- ről és Semprun-ről is. S a tanul­mányírók között ott van a kötet szerkesztője és Gyergyai Albert, lly- lyés Gyula, Rónay György, Illés Endre, Vajda Endre, Réz Pál, He­gedűs Géza is. A múzsák hangjától a jó látszatáig Hérodotosz, az időszámításunk kezdete előtti ötödik században élt görög történetíró azt írta a Trója ostromát és Odüsszeusz kalandjait eposzokba foglaló Homéroszról, va­lamint Hésziodoszról, az első olyan görög költőről, akinek már életraj­zi adatai is fönnmaradtak, hogy ők azok, ,/zkik nevet adtak az istenek­nek”. S valóban, amit a régi görö­gök hitvilágáról tudtunk, azt elő­ször és elsősorban abból ismerhet­tük meg, amit a költők megörökí­tettek belőle. Voltaképpen nem tet­tek mást, mint költészetet ötvöztek teljesebb. arányosabb költészetté, mert hiszen a hitvilág sokszínű, vál­tozatos költészet volt, istenek, em­berfeletti lények emberi tulajdon­ságokat és sorshelyzeteket felna­gyító mesés történetei, mítoszai. Méz és olaj Amit a költők megörökítéséből is­merhettünk, annak tárgyi bizonyíté­kai is előkerültek idővel. A régé­szek kutatásai nyomán istenszob­rok. szentélyek, véseteken, freskó­kon megörökített mitikus alakok és jelenetek kerültek elő, valamint ál­dozatbemutatások, táncos szertartá­sok ábrázolásai. A nyomok az idő­ben visszafelé, Kréta szigetére ve­zettek, s bebizonyosodott a kutatók előtt, hogy a görög hitvilág bölcső­je ott ringott. Írásos emlékek is elő­kerültek, amelyek rejtélyes jelei azonban jó ideig hozzáférhetetlenek voltak. Két évtizede azonban sike­rült M. Ventrisnek megfejtenie az úgynevezett lineáris B írást, amelyet az időszámításunk kezdete előtt másfél ezer évvel Krétát is elfog­laló akhájok vezettek be. S a meg­fejtett táblák szövegei sorában olyan — a vallási áldozatokat felsoroló — feliratokra találtak, mint az, hogy „Minden istennek: 1 korsó méz, a Labirintus Űrnőjének: 1 korsó méz”, vagy, hogy melyik istennek mennyi olaj jár. Ariadné fonala A labirintusról hallva Ariadné fonala jut eszünkbe, amelynek se­gítségével az isteni származású me­sebeli hős, Thészeusz, megtalálja a kivezető utat a barlang útvesztői­ből, miután megölte Kréta zsarnok királyának szörnyszülött, bikafejű fiát, az emberellenes erőket jelké­pező Minotauroszt. Jelképként hasz­nálva a jelképet: a görög mítoszvi­lág számtalan képe. helyzete, tör­ténete, alakja Ariadné fonalaként vezet a mai, számtalan más forrás­ból is gyarapodva világcivilizációvá terebélyesedő európai kultúráig. Hi­szen például Picassonak a fasizmus rettenetére döbbentő Guernica cí­mű képén feltűnő bikaszörny is az embertelenséget megjelenítve a mi- notauroszí jelképre támaszkodik. Tehát ma is elevenek ezek a jelké­pek, megismerésük hozzásegít ben­nünket ahhoz, amit a görög hagyo­mány szerint a delphoi szentély homlokzatára írt szabályok egyike tömören így fogalmaz: „Ismerd meg magadat”. Görögök és rómaiak Ehhez a megismeréshez nyújt ki­váló alkalmat a Gondolat Könyvki­adó Európai Antológia sorozata, pontosabban sorozatai. Mert hiszen mind a görög, mind a római múlt­ról egy-egy sorozatnyi könyv jelent már meg. (A korábbiról a Régi gö­rög hétköznapok, A demokrácia bölcsője, a kétkötetes A görög mű­vészet világa, A görög irodalom vi­lága, a Színház és stadion, valamint a Gazdasági élet az ókori Görögor­szágban; az utóbbiról a Miről val­lanak a papiruszok?, az Irodalmi élet a régi Rómában, A régi Ró­ma napjai, a Rabszolgák az ókori Rómában és A római jog világa.) Ezúttal egy-egy kötettel gyarapo­dott mindkét sorozat: Sarkady Já­nos munkájaként a Görög vallás, görög istenek jelent meg, Castiglio- ne László munkájaként pedig A római művészet világa látott nap­világot. S míg az előbbi a költők szavával — azaz, mert hiszen így hitték a költői szóról —, a múzsák hangjával kezdi a múltba pillan­tást, az utóbbi —, amely a Ciceró szerint „nem holmi patakként, ha­nem bővizű folyamként” Görögor­szágból Rómába áramló kultúra méltó folytatóit, hatósugarának kiterjesztőit mutatja be —, ugyan­csak költői szavakkal zárul. E horatiusi sorokban már nem múzsahit, hanem költői tudatosság óv a jónak megtévesztő látszatától, és diktálja a szabályt: „Bármibe fogsz, legyen egyöntetű, teljes egész- szél" N. F. ni. Ugyanis az érettségi bizo­nyítvány egyben két egész­ségügyi szakmára — általános asszisztensi és csecsemőgon­dozói, a fiúkat mentőápolói pályára — képesíti. Minden más egészségügyi középkáder szakmához továbbtanulással, egyes szakmáknál pedig egy évi munka után szerezhető meg a képesítés. A nyomban állást vállalók elhelyezkedése az idén bizonyára könnyebb lesz, a váci kórház ismét munkalehetőséget kíván nyúj­tani sokuknak, miután a szakközépiskola tavaly vég­zett, nála dolgozó növendé­keivel elégedett. Helyhiány miatt... Az idei negyedikesek kö­zül is néhányan egyetemre vagy főiskolára készülnek, mások szakmát adó tanfolya­mokra. Tizen akarnak gyógy­szertári vagy laboratóriumi asszisztensek lenni. Négy-öt­nél nem több azonban, aki az ápolónői pályát választja, pedig ebben van a legnagyobb hiány. Igaz, hogy sok fárad­sággal, nehéz munkával jár ez a munka, legtöbben vi­szont, amint hangoztatják, mégis vállalnák és a fizetést sem tartják alacsonynak. De — fiatal lányokról van szó. meg kell érteni őket — álta­lában a három műszak és a gyakori vasárnapi ügyelet miatt idegenkednek az ápoló­női foglalkozástól. Persze, ha minden kórházban lenne ele­gendő ápolónő, egyre keve­sebb éjszakai és vasárnapi szolgálat jutna egyre-egyre. sőt esetleg a nyolcórás mun­kaidőt is meg lehetne rövidí­teni. Néhány esztendőn belül alighanem be is következhet mindez; nemcsak az ápoló­női, hanem a többi egészség- ügyi munkakörben most fenn­álló munkaerőhiány megszűn­te is remélhető, miután min­den jel szerint a fiatalság kö­rében erősen megnövekedett az érdeklődés az egészségügyi pályák iránt. Amire az előző öt esztendő­ben a váci egészségügyi szak- középiskolában nem volt pél­da, ez idén az első évfolyam­ra túljelentkezés történt, ösz- szesen 103 leány és négy fiú szándékozott beiratkozni, eny- nyi növendék azonban nem fért volna be a két első osz­tályba, így azután csupán 70 fiatalt vettek fel. A 37 eluta­sított között néhányat az al­kalmassági vizsgálaton egész­ségi állapotuk miatt nem ta­lált megfelelőnek az orvos, többségük visszautasításának oka azonban a helyhiány. Több és több Vajon nem lehet-e megol­dást találni arra, hogy ami­kor végre több jelentkező akad a fiatalság által eddig nem nagyon választott és ép­pen ezért munkaerőhiánnyal küzdő egészségügyi pályákra, legyen elegendő hely a jelent­kezők részére az iskolákban is? Szokoly Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents