Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-12 / 109. szám
1974. MÁJUS 12., VASÁRNAP %MhUw 9 OLÁH ÉVA: A lélegzet eláll... Keskeny palló visz át a tengeren. Só, víz, idő s a lélegzet eláll! A szirten fenn a férfi énekel A mélyben ott halottan Loreley ... — Lágy hasonlóságok moszatjait A másik arcot tépem, tépdesem Só, víz, idő telepszik kézfejemre Érdesen. Földfaió gép Fordulok jobbra-balra Az idomított idegszálakon. Só Víz Víz Só Bolygó lélekharangja s Mázsányi köd csap át a vállamon. A lélegzet eláll... Élet-halál Egyarcú két iker, A hónapok rajokban elröpültek; Viseli bronz, Rövidre nyírt haját az őszi cser. Lesz-e idő, s erőm, hogy elköszönjek? Kellenének, kellenének a könnyek. Borbély tibor VERSEI: Bánat A tárgyak megőrzik értelmüket. Levél Az út-reggelig Szívgörcs. Üj, furcsa óra. Tíz nap óta jelzi hajnali három. A nitromint még átsegít a kettős határon. Már játszom. Agyam mellett az asztalon: öngyújtóm, gyűrűm, órám. Azon az órán valaki mondja majd, ha mindent számba vett: öngyújtó, gyűrű, óra. Levéllel szól a gyökér. Nyári lombszava nem kiabál, — csak susog. Ha szelíd szavát a tél megölte, hangját hű testvér veszi át. Szúrós tűlevél mondja tovább, fagyot is álló igazát. M. Orbán Edit tusrajza A cirkuszban telt ház volt. A porondon Hókusz, a nagy illúzio- nista mutatta be trükkjeit. Éppen egy nyalat varázsolt elő a cilinderéből. Aztán gyorsan egy másikat is. Mindenki tapsolt. Hókusz elegánsan meghajolt, mosolygott, aztán készülődött a következő mutatványhoz. És ekkor egy nagy hajú, barkós fiatalember a nézőtér eiső sorából felkiáltott: — Ez is valami! Mindenki arrafelé nézett, a hátrább ülők felágaskodtak, csali Hókusz mester nem vett tudomást a közbeszólásról. Galambokat csalt elő a cilinderéből, majd egy galambdúcot, amin a madarak elhelyezkedtek, és békésen turbá- koltak. Egy ismert népdalt turbékoltak, ez is hozzátartozott a mutatványhoz. A taps lanyhábban csattogott, mert mindenki a barkós fiatalembert nézte, hogy az mit szól hozzá. A barkós legyintett, majd kicsit hátrább fordulva, hogy a távolabb ülők is hallják, hangosan kijelentette: — Gyerekség! Ma már pofátlanság ilyennel előhozakodni! Szakállas trükkök! Most már Hókusz mester is odanézett. Villámló tekintetét előzékeny mosoly- lyal csendesítette, és bűvészpálcájával a fiatalember felé bökött. — Ha önnek gyerekség, akkor jöjjön és csinálja utánam. Hölgyeim és uraim, a kudarcért nem vállalom a felelősséget ! A fiatalember bólintott, és átmászott a porondra. A közönség tapsolt, és bátorító szavakat kiabált. Sokan azt hitték, hogy ez valami bohóctréfa, és hozzátartozik a műsorhoz. — Piszok — sziszegte Hókusz mester, ahogy a fiatalember odaért —, előadás után kibelezlek! Tönkretetted a műsoromat. Az igazgató ekkor már ott topogott a manézs bejáratánál, és képtelen volt eldönteni, mit tegyen. Rendhagyó eset ebben a cirkuszban, hogy valaki bemásszon a nézőtérről,, hogy botrányt csináljon. Mindezért Hókuszt hibáztatta, aki ezt megengedte, sőt elősegítette a botrányt azáltal, hogy a han- goskodót behívta a nézőtérről. A színházban ilyenkor már leeresztik a függönyt, de egy cirkuszban, nyitott porondon, mit lehet tenni? Semmit. Különösen azután, hogy Hókusz maga invitálta be. Lélegzetét visszafojtva figyelte a fiatalembert, aki már ott tevékenykedett Hókusz rekviziumai körül, és azután ... nem akart hinni a szemének: egymás után csinált^ meg azokat a trükköket, amiket előtte a bűvész. A közönség tombolt, de a fiatalember lecsillapította a zajt és ezt mondta: — Hölgyeim és uraim, mint már említettem, ezek a trükkök elavultak. Tekintsék ezt részemről bemelegítésnek, és most engedjék meg, hogy néhány újabb mutatvánnyal szórakoztassam önöket. — Takarodj innen! — rúgta bokán mosolyogva Hókusz. — Szóttépetlek az TÓTH-MÁTHÉ MIKLÓS: Bűvészek oroszlánokkal, te nyavalyás. Ha most elkotródsz, még megúszod azzal az ötven pofonnal, amit előadás után kapsz. — Hölgyeim és uraim — folytatta zavartalanul a fiatalember, néhány lépésre eltávolodva Hókusztól —, mint látják, az első sor, az én helyemet kivéve, végig foglalt. Néhány pillanat múlva senkit sem fognak ott látni! És valóban, néhány piLlanat múlva az egész sor üresen tátongott. — Most visszahozom azt a kövér, nagykalapos asszonyt, aki mellettem ült. A kövér, nagykalapos asszony újra visszakerült a helyére. Ugyanolyan kövér volt, és nagykalapos, talán csak egy kicsit megilletődöttebb. így került lassan vissza mindenki a helyére, és az első sor újra megtelt. A közönség magánkívül volt. Ilyet még nem láttak, és csak azután következett a java. A fiatalember eltüntette a zenekart, helyette a Beatleseket varázsolta oda. Aztán a négy angol mellé odahelyezte a királynőt Is, trónnal együtt. Később világhírű középületeket teremtett a porondra. Az Eiffel-tornyot, a Szent Péter katedrálist, a Notre- Dame-ot... Őserdő, tenger, sziklás hegységek következtek, majd nagy attrakciónak — amihez tust is kért a zenekartól — lehozta a Holdat és néhány csillagot A közönség már nem tudott tapsolni. Egyik ájulásból a másikba esett, és néhány öregasszony rózsafüzért mor- zsolgatva, imádkozni .kezdett a fiatalemberhez. Az igazgató, miután magához tért, úgy látta, itt az ideje, hogy közbelépjen. — Hölgyeim és uraim, szünet következik! — kiáltotta, és intett a zenekarnak, hogy játsszanak valami indulót. A közönség kifelé tolongott a büfébe, és akkor az igazgató ráförmedt a fiatalemberre. — Ezért felelni fog! Tönkretette az előadást! — De hiszen sikerem volt... — Akkor is! Hogy mert beszemtelen- kedni a porondra?! Ki maga?! — Pókusz vagyok — mutatkozott be a fiatalember —, a szakmámat tekintve illuzionista, de most éppen a sütőiparban dolgozom, mint pék. Az igazgató arca megmerevedett. Ez szerződést akar! Nem tévedett. A fiatalember így folytatta: — Szerződtessen, direktor űr. Hókusz is ott állt már szorosan az igazgató mellett. A pillantásával apró darabokra szabdalta a fiatalembert. — Mit mondott? — képedt el az igazgató. — Ezek után még van pofája szerződésért kunyerálni. Örüljön, hogy nem vitetem el a rendőrökkel! — És a mutatványaim? Azokról mi a véleménye? — Mutatványai!... — legyintett az igazgató —, nevetséges trükxok, bárgyú szemfényvesztés. De hagyjuk ezt, még ha akarnám se tudnám szerződtetni, mert Hókusz mesteren kívül még négy bűvészünk van. Státusunk tehát nincs, azt hiszem, ez érthető! — De a tehetség — kapaszkodott a szóba kétségbeesetten a fiatalember. — Ha kell, eltüntetem az egész várost, vagy az egész cirkuszt. Az öt bűvészről nem is beszélve... és akkor mindjárt lesz státusa is! — Megölöm — hördült fel Hókusz. — Hagyja csak — csillapította az igazgató. — Magának furcsa elképzelései vannak az életről, fiatal barátom. Hókusz mester húsz éve ált a cirkusz szolgálatában, a töboiek sem tegnap jöttek ... Maga meg csak bemászik a porondra, és mindjárt szerződést követel. Mi lenne, ha én mindenkit szerződtetnék, aki csak úgy bemászik a porondra? Ez mire vezetne? — De én ... hát én azért... — Maga még kezdő — mérte végig az igazgató. — Nem mondom, van valami érzéke a bűvésze chez, de higgye el, ezek a trükkök csak először kapraztat- jaK el a közönséget, később mar mindenki unná. Tenger, meg Eiffei-torony, Hold meg a csillagok, ezeket a tévében is láthatják. Ezek néni cirkuszporondra való mutatványok! — Kérem, én bármilyen trükköt tudok —■ védekezett a fiatalember —, ezeket a mutatványokat a rekvizitu- maim híján csináltam. Ha akarja, tüzet okádok ki magamból, és azon sütök meg hat tojásból rántottét! — Fiatal barátom — fogta meg a vállát jóindulatúan az igazgató —, ahogy említette, maga nagyon jó szakmában dolgozik. Ma egy jó pék nagy kincs, hiszen ugye a kenyér minősége állandó probléma. Mit szólnia a sütőipar, ha .átcsábítanánk egy fiatal munkaerőt? Nem tehetem, értse meg. Talán néhány év múlva, de most nem. A közönség meg van elégedve bűvészeink munkájával, és higgye el, mindig lázba hozza őket, ha Hókusz mester rtyulat meg galambot varázsol elő a cilinderéből. A bűvészetnek hagyományai vannak, azt nem lehet egyik napról a másikra felrúgni! A fiatalember szomorú sajnálkozással nézte az igazgatót, és a vigyorogva bólogató Hókusz mestert. Kedve lett volna mindkettőjüket eltüntetni, de belátta, hogy ez helytelen módja a bosszúnak. Ehelyett inkább saját magát tüntette el a cirkuszból. Aznap éjszakai műszakban dolgozott, sietett a pékségbe. S zünet után pedig Hókusz mester zavartalanul folytathatta mutatványait. Egy mókás pingvint varázsolt elő a cilinderből, meg egy fókát A pingvin táncra perdült, a fóka meg körülugrálta és közben mély torokhangon így kiáltozott: uh, uh, uh! A közönség el volt ragadtatva. — Nem. Sokan utazunk, és Csak negyedikére tud kocsit biztosítani a szovjet parancsnokság. ——--------- az irodábóL | Kiléptem I Láttam, hogy---------------- értelmetlen hu. za kód ás ez. Bántam is már, hogy annyi mindent mondtam az újságírásról, mert amint észrevettem, „nemszeretem” foglalkozás ez. Magamban azért elhatároztam, hogy bármilyen következményekkel járjon, én szerda estére visszajövök Szegedre. Még nem szólok, de ebből nem engedek. Szerdán korán reggel indultunk a gyárkapu elől. Velünk jött a főmérnök, az üzemi tanács elnöke, még három vezető ember és mi hatan, gyárigazgató-gyakorno- kok. Az én telephelyem Vaj- hát után következett: Kis- királyság. Ez a község Szentes és Orosháza között, Gádoros mellett van. Már tíz óra előtt megérkeztünk, és a helyi igazgatóval együtt azonnal a munkák megbeszélése következett, amelyben akkor ott a hallgató és figyelő ember szerepét töltöttem be. Dél körül elmentek a veáetók, és akkor már én tettem föl az összeírt kérdéseimet az igazgatónak, aki igen készségesen válaszol- gatott. Figyeltem, mert érdekelt, amit mondott. Abban hitetlenkedett. hogy hetenként hat-nyolc vagon tilolt kendert küldünk az anyavállalathoz, Szegedre. Olyan va- goninséges világ ez, hogy még a negyedrésze is nagy dolog lenne. Hátha még figyelembe vesszük, hogy a múlt hónap végén kezdődtek a tavaszi munkák. Az a kevés maradék lófogat a paraszti fö1- deken dolgozik. Kik szállítják Szentesig a kócbálákat? Na, és a jövő évi kendertermelésre is szerződéseket kellene kötni a parasztokkal. De mire kössünk, amikor nincsen igazi értékmérő pénz. amiben bízni lehetne a jövő terméskor. Ilyenek itt a gondok. ——; ,—: értelmes emJo szándékú, | bernek ta---------------------- láttam az igazgatót. Azelőtt írnok volt a gyártelepen, azután1 valahogyan előlépett, mert az elődjét elvitték a frontra. Az első két óra után a bizalmába fogadott, és elmondta hogy ő ugyan tudná, mi a megoldás, egyszer már előhozta a javaslatot, de igen kikapott az üzemi tanács elnökétől. Azt mondta neki; ha seftelni akar, akkor menjen el feketézőnek. — Hát mi lenne a megoldás? — Több lehetőség is van. — Például? — Ha annyira hiányzik a kenderáru a háborúhoz, akkor Vorosilov marsall vezérkara tudná biztositani a vagonokat. Ehhez azonban én kis pont vagyok. — Én is. De lesznek olyanok, akik nem kis pontok. — Na, és a szállítás. Itt is úgy kell a zsák, zsineg, ponyva, ruha, só, petróleum, mint ahogyan városon a kenyér meg a szalonna. Miért nem fizetünk természetben a parasztoknak a bérfuvarozásért? Romániában van só, petróleum, a szegedi központ cserélhetne Aradon, vagy Temesváron, és mindjárt lenne elegendő bárfuvaros az állomásra. Ezek éjszaka is szállítanának. — Ez igaz. — Elutasítottak véle. — Majd én megpróbálom újra. — A szerződéseket 'is meg lehetne kötni ezen az alapon. Figyelembe véve a régi pengős értékarányokat a szerződött nyerskendernél és az érte adandó kenderárúnál. — Micsoda jó ötlet. — Magának. — Lehet, hogy nemcsak nekem. Engem nem küldenek és nem neveznek feketézőnek, mert a fejükre borítom az asztalt. — Maga megteheti, de én nem. — Igaza van. Megtehetem, mert a gyalúpadomat nem lopják el. — Az én kereskedelmi érettségimmel viszont másképpen áll a helyzet. — Hanem, tudja, mit? Mondja meg nekem, hogyan juthatnék be Szegedre. — Még ma? Hiszen alig érkezett ide. — Most. Életbevágó ügyről van szó. — Hát annak csak egy módja van. Ha az egy szem fogatunk beviszi Szentesre. Onnan öt órakor megy a vonat Hódmezővásárhelyre és átszállással estére beér. — Ez jó is lenne, de reggel hogyan jövök vissza? — A hajnali orosházi vonattal, azután már nincs is másik, csak este. Oda küldöm a fogatot, az aztán kihozza ide a telepre. — Hát bizony, ezt nagyon őszintén megköszönöm. — Ha muszáj menni, akkor induljon. Szólok is Soós Illésnek, fogjon be tüstént. Magamra maradtam néhány percre és olyan furcsa, ideges boldogság fogott meg most is, mint az utcán, amikor a szomszédasszony megszólított. Útközben azután beszélgettem Soós Illéssel, a kocsissal, aki harmincesztendős szolgálatának idejéből valamennyi volt igazgató számára biztosított néhány percet: szörnyűséges, remonda. gőgös urak voltak és engem végre a sors vezérelt ide, éppen a legjobbkor. Mentsen az isten ettől a Soós Illéstől — fohászkodtam föl magamban, de nem szóltam semmit. I Sötétségbe | házak a mi------------------ utcánkban, az ablakokat eltakarták a pokrócok, de inkább a járókelők zajára figyeltem. Csöndes volt a környék. Óvatosan kopogtam a jobb ablakon, háromszor, ahogyan vasárnap megbeszéltük. A függöny széle megmozdult. Olyan gyorsan és erősen vert a szívem, hogy beleizzadtam. (Ma ráfognák, hogy ez tachicardiális roham.) A kulcs halkan fordult a zárban, és életemben először léptem be a „különös” asz- szony udvarába. A szobában picinyke égővel egy asztalilámpa világított. Mellette poharak, likő- rösüvegek álltak. Jutka nehéz, sötétzöld bársonyruhában, nyakán fehér. csipkegallérral olyan volt, mintegy kis gimnazista. Természetesen viselkedett, mintha régi ismerősök lennénk, pedig csak kétszer beszéltünk egymással. Finom parfőmillat töltötte be az egybenyitott szobák langyos levegőjét. Számomra ez az egész helyzet olyan újszerű és furcsa volt, mintha mindez nem is velem történne, aki csak a pengős kurvák piszkos ágyához juthatott volna. — Szereti a diólikőrt? — kérdezte. — Igen. Két poharat teletöltött, és az mondta: — Mi egyidősek vagyunk, ugye? — Én idősebb vagyok néhány hónappal. — Zagson. Akkor szervita. — Szervusz. — Fenékig. Én a poharat is majd’ megittam. | Kérdezés nélkül | Először a------------------------- férjéről, ak it nem szeretett, de hozzáadták tizenhat éves korában, a harmincesztendős, jómódú katonához. Azt is tudja, hogy én három éve járok utána. Szimpatikus fiúnak tartott azelőtt is, tiszteli a családomat, de a féltékeny férje miatt nem szólhatott, mert a főtörzs számára ez az egész környék rangon aluli. Mondta, mondta, és én alig fogtam föl a szavak, mondatok értelmét. Néztem az arcát, szép, fekete haját és egy- szercsak kérdezés nélkül kézen fogtam, és a fotelomhoz húztam. Nem ellenkezett. Megöleltem, és kértem, hogy beszéljen és ne haragudjon meg, ha nem válaszolok. Nehezemre esik a szó. Zsiger- idegeim belső üzenetére figyeltem, és arra a szabálytalan érzelmi vibrációra, amely láthatatlan áramszálakon térült-fordult a kettőnk közötti centimétemyi távolságon. Ezeknek a megzavarodott idegüzeneteknek a néma rezgésében elhalt minden kimondott szava, nem érzékeltem a hangok jelentését. Az önmaga légző mozgását végző test maradt érzékelhető, egészséges életerejével és természetesen lobogó vágyával. Hajnal előtt újra óvatosan fordította a kulcsot, figyelt az utcára, és a fülemhez hajolva súgta: — Mehetsz, nem jön senki. Széjjelnyílt virágos mat- lasszé pongyoláját összehúzta, izmos, arányos, kreol testét beleburkolta és kérdően figyelt, mert nem mozdultam. — Nagyon rossz innen elmenni. Ügy szeretnék itt maradni. — Nekem is nagyon rossz. Gyere, amikor csak lehet. A szomszédok léckerítése mellett megálltam, néztem a fényes, csillagos mennyboltot, és áldottam a sorsomat, amiért most itt vagyok. Sokáig' álltam ott sután, némán, nagy, szent indulatok nélkül, az egyszeri, szép, tiszta szerelem révületében. r-rr;——-------- azután. A | E lindultam | rókusi áiio----------------- máson már ne m érhettem el vonatot, ahhoz késő volt., Átvágtam a gyevi tanyák mellett a közeli dűlőutakon, hogy Algyő előtt, a baktói bakterháznál fölkapaszkodjak az orosházi vicinálisra:- Nem sokait töprengtem a lilás-párás hajnalon, csak megfogadtam: lesz kender- és lenbála, fonhatják, szőhetik. Annyit készíthetnek belőle, hogy kétszer is körüléri a Földet, dupla masnit köthetnek a fasiszták nyakára és még jut belőle kenderkévekötő zsinegre, búzászsákokra, a parasztoknak és marad csereberére is, hogy legyen belőle só és petróleum. Én ezt megteszem — gondoltam magamban. Megtettem.
