Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-12 / 109. szám

1974. MÁJUS 12., VASÁRNAP P eót mecjiji í ei barancjoicióo fdóoL 117. Kár az államnak Lesipuskások és hurokvetők VERSEG Alig több, jninj másfél ezer lakosú község, amelynek — nem véletlenül kezdem ez­zel — a közeli napokban avat­ják fel, nyitják meg Falumú­zeumát. A két épületből álló múzeum már kész. A nagyob­bik részben helyezik el a nép- művészeti, helytörténeti és egyéb anyagokból összeszede.t gyűjteményét, a kisebbiket ál­landó kiállítóteremnek szán­ják, s ott lesz a Falumúzeum gondozójának, egyben kitaláló­jának, szervezőjének: Marton Pálnénak vggy ahogy a vérsé­giek nevezik: Bözsi néninek a dolgozószobája (Csütörtöki la­punkban épp ő írt beszámolót az összefogással épült Falumú­zeumról.) „Bözsi néni” — nekem „Bö­zsi húgom” — másfél évtized alatt, jó szemű, értelmes gon­dolkodású, erősen figyelő, mé­lyen érző, földjén s otthoná­ban szorgosan dolgozó paraszt- asszonyból valóban az önkife­jezés belső kényszerével vált értékes toliforgatóvá. Közele- sen negyedik könyve hagyja el a sajtót, élményekkel dúsított, főleg ifjúságnak szóló írásai széles körben kedveltek. „Az emberélet útjának felén” túl próbálkozott először azzal, hogy a valóság és a képzelet ötvözetéből írói alkotást ková­csoljon. Mennyi küzdelem, mennyi nehézség, mennyi gáncs — és végül milyen sok segít­ség. És a kultúrának micsoda olthatatlan szomja hajtja szüntelen tevékenységre Előbb a paraszti élet új, kol­lektív formájának ériékeit és előnyét ismeri fel, majd rájön, amire még mindig nem elegen jönnek rá, hogy az értéket ter­melő lehetőségeket a kultúra gazdagítására is fel kell hasz­nálni. így születik meg a vér­ségi Falumúzeum eszméje, ami a megyei hatóságok, a he­lyi szervek, a téesz és a társa­dalom közös munkájával min­taszerűen valósul meg. A va­kító fehér „régimódi” paraszt- ház „fürgát”-oromziata, geren­dája, kerítése, egyszóval min­den fa alkatrésze helybéliek kézimunkája. Koszorúval sze­gett, szögletes vérségi boglya­kemencéje búboshoz szokott alföldi szememnek szokatlan érdekesség. Udvarán lelkes is­kolásfiúk most egyengetik a virágoskert földjét, a tanács­béliek és község lakói, akiknek annyi gondja, fáradsága épült be ebbe a művelődési létesít­ménybe, simogató szeretettel, jogosan büszkélkednek vele. Jogosan büszkék 1973. május 1. óta működő megyei, ter­melőszövetkezeti, községi ala­pokból létesült új művelődési házukra, amely függetlenített igazgató vezetésével sokirányú tevékenységet fejt ki. Kétszáz­ötven személyes termében mo- zielőadiásokat tartanak, a Dé­ryné Színház szerződés sze­rint jár ide vendégszerepelni, serény fotószakkör, népitánc- csoport és énekkar, külön asz- szonykórus, valamint a fiatalo­kat szórakoztató saját beatze­nekar teszi színessé a művelő­dési ház életét, amely egyéb­ként a 3800 kötetes községi könyvtárnak, a jól fe’szerelt olvasóhelyiségnek is otthont ad. A lakosságnak csaknem harmada január 1-én léte­sült Kartal—Verseg Egyesült Tsz helyi részének 330 kataszt- rális holdján dolgozik. A téesz közös terv szerint készült fel az idényre. Főként gabonát és takarmányfélét termelnek, de mindkét község területén ki­emelkedő a zöldborsó, az uborka és a paradicsom ter­mesztése is, valamennyit a Dunakeszi Konzervgyár dol­gozza fel. A helyes arányok érzékeltetésére két adat: Ver- segen három borsófejtő gép dolgozik, a konzervgyárba már a tiszta szem kerül; a téesz paradicsomföldjei 80 holdon terülnek el. Az állattenyésztés eredményét a 200—250 darab­bal betelepített, saját növen­dékekkel gyarapított, 300 férő­helyes tehenészet jelzi, amely­nek magyartarka tejelő tehe­nei — ugyanúgy, mint a közsé­gi háztáji jószágok — teljesen tbc-negatívnak minősülnek. A most elkészült vérségi Falumúzeum Gär dós Katalin felvétele Ide tartozik még: a téesz kar- tali részlege vágóhidat tart fenn, amely főleg a vérségi 600 férőhelyes sertéshizlalda állományának feldolgozásával biztosítja a két. község hús- és hentesáru-ellátását. Kartalon is, Versegen is — s ez községi vi­szonylatban igen nagy vív­mány — a téesz a húsbolton kívül, zöldségüzletet, sütőüze­met és kenyérboltot tart fenn. Dicseretere szolgál Ver- segnek, hogy a negyvenes évek végén sajnálatos módon lebontott Máj thényi-kastélyon kívül. megmaradt régi épüle­tek műemlékállagát megőriz­ték, az épületeket rendbehoz­ták és azok most korszerű cé­lokat szolgálnak. A hajdani Zoltán-kúriában a téesz vérsé­gi központjának irodahelyisé­geit helyezték el, a Valkó-kú- riát a termelőszövetkezet me­zőgazdasági jellegű gumiáru­kat előállító melléküzemága és a helybeli magtár között osztották meg. A gumiáru­melléküzem huszonöt dolgozó­ja főleg fejőkelyheket és ku­koricakombájn-adapterhez morzsolóhengereket gyárt, s ugyanennyi személyt foglal­koztat a téesz kartali részle­gének a Dunakeszi Konzerv­gyár számára dolgozó halfel­dolgozó ringlikészítő üzeme. Még egy harmadik, helyes célra használt műemlék kas­télyról is megemlékezhetünk. Verseg közigazgatási területé­be ékelődik be a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem tan­gazdasága. A Fenyőharaszt ne­vű külső település mintegy 130 j lakosa a tangazdaságban, az I ahhoz tartozó sertéshizlaló kombinátban dolgozik, a fe­nyőharaszti Podmaniczky-kas- télyban pedig az Agrártudo­mányi Egyetem 110 személyes diákkollégiumot rendezett be. így épül be a jelen szükséglete a múlt adottságaiba, s nem árt elmondani, hogy ezek a jó pél­dák nagyon méltóak a köve­tésre. Ebédelhettünk volna az ÁFÉSZ—téesz közös kezelésé­ben levő vérségi étteremben is, de az a bizonyos szalonnázás, aranyszín sárgájú keménytojá- sozás, amely Mártonná Bözsi asszony szívességét dicséri, el­vitte az időnket és betöltötte az étvágyunkat. Meg aztán a vérségi himzések. A szőlőleve­lek, bogyók változatos rajzo­lata, színpompája, árnyalat- gazdagsága — azoktól aztán alig tudtunk elszakadni. „Bö­zsi néni” néhány éve kapott rá a hímzésre. Maga rajzolja a régi vérségi mintákat, kihimezi a csodaszíneket, nem tudom, hogyan jut ennyi mindenre ideje. A múzeum kiáth” ót ér­més, dolgozószobás kisebb épületére ablakfüggönyöket készített. Kiteregette előttünk a nemes ízléssel tárkázott szárnyakat, s akik majd ott lesznek a vérségi Falumúzeum megnyitásán, megéri ik, miért bámultuk olyan soká, olyan erős gyönyörködéssel ezeket a hazai szépséges szép népi him­zések között is kivételes fi­nomságú, régmúltból újjáál­modott kézimunkákat. Békés István ősi mesterség: a vadászat, a szükség vitte rá az embert. Lét­kérdés, mert — modern kifeje­zést használva — azért terített le állatokat, hogy szervezete fehér­jeszükségletét kielégíthesse. Am Idők múltával egyre több táplál­kozásra alkalmas állatfajt szelí­dített magához, és a vadászatot lassan már csak kedvtelésből űz­te. Sportból, ha úgy tetszik. Vé­gül aztán tisztára földesurak költséges, úri unaloműzője lett és tilalmas a szegény népnek. Koppal, a várható büntetéstől mit sem félve, mégis sok sze­gény vadászott, főként, hogy in­gyen jusson a nélkülözött, neki drága húshoz. így lettek aztán maguk is űzöttek, a tilosban oso­nó orvvadászoík. Ma, persze, a viszonyok má­sok, s noha a vadászat költ­ségeihez most is kell némi pénz, nem vagyoni és osz­tályhelyzet szerint adnak rá engedélyt a hatóságok. Ter­mészetesen boldog, boldogta­lan azért nem juthat hoz­zá. Feddhetetlen múlt, fegy­verhez értés és a vadászat szabályainak vizsgán bebi­zonyított ismerete nélkül va­dászjegyet és fegyvertartási engedélyt nem kaphat senki. De bár nem ínség kényszeré­ből, azért még most is vannak orvvadászok. Vadorzó vadászok — Mégpedig fölös számban — közli velünk érdeklődé­sünkre Balázs István, a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályának va­dászati felügyelője. — S nem­csak vadászjeggyel nem ren­delkezők, de vadásztársasági tagok is követnek el jogo­sulatlan vadászatnak mi­nősülő és ezért megtorlandó cselekményt. 1973-ból 15 ilyen esetről van hivatalos tudo­másom, mégpedig úgy, hogy az ellenük társaságuk által hozott fegyelmi határozatot megküldötték. Idén is kaptam már egy-kettőt. íme az egyik. Abban olvassuk, hogy Fá- si Endre és Gubicz László nagykátai mezőőrök, amint a határt járták, egy erdő fái között sietve eltűnő fegyve­res emberre lettek figyel­mesek. Utána mentek, fel­ismerték Cifra Sándor buda­pesti lakost, a helybeli Szik­ra vadásztársaság tagját. Azt mondta, nincs a társaságnak vadőre, hát egyik kollégá­Tizennyolcezer tétel Csaló jegyesek 1972. október 3-án Somos Jánosné, a Vegyiműveket Építő és Szerelő Vállalat solymári építésvezetőségének pénztárosa összeveszett az egyik építésvezetővel. A pénztárosnő önkényesen eltá­vozott munkahelyéről. Gazdát­lanul maradt a pénztár. Hiába szólították fel, hogy végtére is jelenjen meg elszámolásra, az asszony távolmaradt. így ke­rült sor azután nélküle a pénztár átadására és elszámo­lására, s többek között a dol­gozók hétvégi hazautazási költségeinek ellenőrzésére. Ek­kor pattant ki minden. Felfes­lett a gombolyag. Kiderült, hogy Somos Jánosné a haza­utazási költségek számfejtésé­ben és általában a pénz keze­lésében szorozatos szabályta­lanságokat és visszaéléseket követett el. Elbliccelt kötelesség Az ügy a rendőrségre került. A Budai Járási Rendőrkapi­tányság, szakértő bevonásával és rendkívüli alaposságot kí­vánó, hosszadalmas munkával, a felülvizsgált 18 ezer menet­jegyből 101 személy nevére szóló olyan bizonylatolási hiá­nyosságokat derített fel, amelyből — az összes ügyletet beleértve — mintegy 60—70 ezer forintos kár keletkezett a társadalmi tulajdonban. Mi módon, kik és hogyan követték el a bűncselekményt? Somos Jánosné minden te­kintetben hanyagul teljesítette hivatali kötelességét, a bizony­lati fegyelmei nem tartotta be. Olyan dolgozók számára is számfejtett hazauázási költ­séget, akik már hónapokkal előbb kiléptek a VEGYÉP- SZER-től, vagy más munka­helyre kerültek. Elgurult forintok Azután: olyan dolgozóknak is elszámolt autóbuszjegyeket, akiknek a lakóhelye vonaton is megközelítnető volt, így a szabályok értelmében autó- buszjegy nem járt számukra. De szabályellenesen még a pesti villamos- és a helyi autó­buszköltségeket is elszámolta. Mindezt az adminisztráció ho­mályos összevisszaságának fe­dezetében. Gyakran ő írta alá a dolgozók helyett a pénz át­vételét tanúsító listát. Rontott, szakadt bizonylatokat is elfo­gadott. Jegyügyben szinte szó sze­rint jegyességet kötött Kertész László brigádvezetővel. Ker­tész elvállalta, hogy rendsze­resen összeszedi munkatársai­tól a bizonylatként szolgáló menetjegyeket. Ezeket azután Somosnéhoz továbbította számfejtésre és kifizetésre, Később az is előfordult, hogy a brigádvezető közölte a pénztárosnővel a haza nem tért brigádtagok nevét, és így fiktív nevekre útiköltséget számoltatott el a pénztárosnő­vel. A pénzt viszont persze, nem fizették ki azoknak, akik­nek a nevével visszaéltek. Aztán kitalálták, ha több a jegy, több lesz a pénz is. Min­den mennyiségű jegyet elfo­gadtak a dolgozóktól. Somosné az úiiköltség elszámolásához csatolt valamennyi jegyet kifi­zette a VEGYÉPSZER pénz­tárából. Hol maradt az ellenőrzés? A vállalatnál Kácz Istvánná feladata lett volna a bizony­latok tételes vizsgálata. Ö azonban csupán felületesen, számszakilag ellenőrizte a különböző kifizetéseket, így a Somosné—Kertész szö­vetség 1972 januárjától szep­temberig zavartalanul működ­hetett. Ez idő alatt Somos Já­nosné Kertész Lászlóval össze­játszva több mint 35 ezer fo­rinttal károsította meg a társa­dalmi tulajdont. További több mint 9700 forintot a dolgozók által csatolt fiktív menetje­gyek segítségével sikerült ki­emelni a pénztárból. 21 ezer forintot meghaladó összeget pedig a más távolságokra szó­ló, másoktól vett, vagy idegen vállalatok bélyegzőjével ellá­tott, szabálytalanul elszámolt menetjegyek útiköltség-kifize­tésével szereztek meg. Az út vége A Budai Járási ügyészség — folytatólagosan és bűnszövet­ségben, magánokirat-hamisí­tással elkövetett csalás bűn­tette miatt — vádiratot adott ki Somos Jánosné és Kertész László ellen. Ezenkívül hanyag kezelés vétségével vádolják Somosnét és rajta kívül Rácz Istvánnét is. Az ügy további kilenc szereplője csalás bűn­tettének vádjával kerül rövi­desen a Pestvidéki Járásbíró­ság elé. P. Zs. jával eljöttek ellenőrzésre, nehogy vadorzók lepjék el az őrző nélküli területet. Mia­latt beszélgettek, autón oda­ért a másik pesti vadász, Toronyi Ferenc is. Aztán ki­derült, úgy őrizték a vadász- területet, hogy tilalmi időben ! egyikük őzbakgidát terített I le, holott gidára sohasem sza- 1 bad lőni. A vadásztársaság | fegyelmi úton felelősségre j vonta két tagját és jogaikat I egyévi időtartamra felfüg- ! gesztette. Szolgálali fegyverrel I — Ezt az enyhe határoza- i tot megfellebbeztem — mond- I ja a vadászati felügyelő és | dicséri a kötelességét híven teljesítő két mezőőrt. — Mert I — folytatja — nem egy, szol- I gálati fegyverrel ellátott hi­vatalos személy is akadt már a vadorzók között. Mutat egy tavalyi fegyel­mi döntést, A szigethalmi községi tanács vadásztársa­sága kizárta tagjai sorából Hollósi József mezőőrt, aki tilalmi időben egyszerre két fegyverrel, vadász- és szol­gálati puskájával ment nyál­ra. Ezúttal csak egyet ejtett el, de fittyet hányva a tilal­mi időnek, máskor is va­dászott nyúlra, fácánra. Az­tán mezőőr és vadásztársasá- gi tag létére egy solymász- nak megengedte a tiltott soly- mászást, másik embernek pe­dig, hogy hálóval fogjon für- jet, amire sohasem szabad vadászni, mert száma igen megfogyatkozott. — Hollósi vadászjegyét, fegyverviselési engedélyét be­vonták. Tudomásom van ró­la, hogy nem megyebeli va­dásztársaságok tagjai is va­dásznak jogosulatlanul Pest megyében. Budapestiek, van autójuk, ki-kiruccannak tá­voli területük helyett egy kis vadászatra közeli megyei va­dászterületek valamelyikére. Ha rajtakapják őket, sza­bálysértési eljárás itidul el­lenük lakóhelyükön, de az eredményről nem kapok éri tesítést. Egyébként nemcsak a budapesti, a megyebeli sza­bálysértési hatóságok sem ér­tesítenek az eljárásokról. Rit­ka kivétel, ez is most for­dult először elő, hogy kap­tam ilyent. Néhány napja a tápiószentmártoni szabálysér­tési előadó hármat is meg­küldött. Csapdával vadászók Mind a három elkövetője hurkot vetett. Molnár János fácánra, fogolyra Szentmár- tonkátán. Négyszáz forintja bánja, bár. amikor tetten érték, vadat nem fogott. Ku­li János a sőregi erdőben fá­cánra helyezett ki hurkot, a rendőr tetten érte. Elment a házába is, ahol a szemét­dombon fácántollat talált. Egy ismeretlen katonától kapta a madarat, azt mond­ta. Hétszáz forint bírsággal sújtották. A harmadik, csap­dával vadorzót, Mózes János anyagbeszerzőt akkor látta meg a rendőr, amikor az el­fogott eleven nyulat hazafe­lé vitte. A szabálysértési ha­tóság mindössze figyelmezte­tésben részesítette. — Ezt az utóbbit határo­zatott megfellebbeztem —■ hangsúlyozza a vadászati fel­ügyelő és kifejti: — Szigo­rúbban kellene venni a vad- orzást. A szabálysértési ha­tóságok többnyire nem érzik át,' hogy az orvvadász a tár­sadalmi tulajdonban tesz kárt. A vad ugyanis az álla­mé, és aki megdézsmálja, tu­lajdonképpen úgy kellene az­zal eljárni, ahogyan a kö­zösség más vagyontárgyát el- tulajdonítóval bánnak. Kör­rendelet készül most arról, hogy a vadászati szabály- sértéseket nagyon szigorúan kell venni. Jó lenne azon­ban, ha a feljelentésekről és az elintézésekről minden esetben tudomást szerezhet­nék. A veszélyes légpuska — Légpuskával is lehet vadat ejteni. Használják er­— De még mennyire. Igaz, hogy légpuskát sem lehet engedély nélkül vásárolni, nálunk nem gyártják, kül­földről pedig tilos behozni. Mégis gyakran becsempészik, pedig nem játékszer. Sport­eszköz. Némelyik sportegye­sület azonban néha kiadja tagjainak, holott célba lö­vésre sem szabe.dna ellenül • zés nélkül használni. Újabb, az idén kelt irat kerül elő: a Magyar Nemzeti Bank Vadásztársaságának értesítése arról, hogy három dabasi lakos. Balogh Péter, Szabados József meg Lé- nárd éjszaka motorkerék­páron a bugyi határban lég­puskával mentek a nyugo­vóra felgallyazott fácánra, és zseblámpa fénye mellett há­rom kakast meg hét tyúkot ejtettek el a fákról, amíg a körzeti rendőri megbízott véget nem vetett vadászatuk­nak. — Ez már szabálysértésnél súlyosabb, bűnügyi eset. A légpuska különben azért is veszedelmes, mert leggyak­rabban azzal irtják a védett, ritka madarakat. Hogy mit kellene tenni a vadorzás megelőzésére? Vadőr, rend­őr, mezőőr, erdész és termé­szetvédelmi őr egymással összefogva, szervezetten lép­jen fel a nap minden sza­kában ellenük. A vadásztár­saságok tagjai idejüket szin­tén egymással egyeztetve, sűrűbben ellenőrizzék saját területüket. A leleplezett orv- vadászokat pedig a törvény teljes szigorával kell büntet­ni. Szokoly Endre FELVESZÜNK szövetkezeti tagnak:- legalább alapfokú SZTK-taníolyamma! és 5 éves gyakorlattal rendelkező munkaerőt, önálló SZTK-ügyintézőnek. Jelentkezés: Gumiipari Szövétkezet, Bp. VI., Csengery u. 35.- kezdő kőműves és hegesztő-lakatos szakmunkásokat. Jelentkezés: Gumiipari Szövetkezet, Bp. X., Kőbányai út 43,C.- gumiipari szakmunkást vagy betanított munkásként férfi munkaerőt, vulkanizáló munkakörbe. Jelentkezés: Gumiipari Szövetkezet, Bp. X., Kőbányai út 43/F.- női, férfi munkaerőt betanított munkára, továbbá vizsgázott fűtőt magasnyomású kazánhoz. Jelentkezés: Gumiipari Szövetkezet Bp. XII., Reítter Ferenc u, 13.- raktári segédmunkást, szállítómunkást. Jelentkezés: Gumiipari Szövetkezet, Bp. VI., Hunyadi tér 2. I* k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents