Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-07 / 80. szám

1974. ÁPRILIS 7., VASÁRNAP “%/é/Wap 5 IMI Gyárfejlesztés Bercelen Az ikladi Ipari Műszergyár berceli gyárában befejeződött a szerelő- és festőüzem épí­tése, s a két új részlegben a héten megkezdték a termelést. Eddig csak alkatrészeket állított elő a két éVvel ezelőtt telepített gyár. Most a kétmillió forintos be­ruházással tovább bővült a profil: évi 30—35 millió forint értékű készárut, VT-típusú villanymotorokat és faliszellő­zőket is gyártanak Bercelen. A Galga menti község gyá­rának fejlesztésére — a már korábban működő öntödét, te­kercselő- és forgácsolóműhelyt is beleértve — a szerelő és festőüzem létrehozásával a mai napig 30 millió forintot költöttek. További bővítésre számíthat a környék lakos­sága: a gyár dolgozóinak jelenlegi létszáma az V. ötéves terv időszakában megkétszereződik, eléri a hatszázat, s évi száz- ötvenmillió forint termelési értéket hoz majd létre a fiatal gyáregység. Gödöllő. Weimar, Helsinki Duffék Mihály zongoraestje A Gödöllői tavasz keretében ma délután öt órakor Duffek Mihály főiskolai hallgató ön­álló hangversenyt ad a városi Petőfi Művelődési Házban. A gödöllői születésű, fiatal zon­goraművész először mutatko­zik be szülővárosában. Zenei pályafutásának kezdete is ide fűzi: Remsey Gábor tanár nö­vendéke volt, s most a debre­ceni Tanárképző Főiskola zon­goratagozatának másodéves hallgatója. Duffek Mihály neve külföl­dön is ismert, harmadszor ka­pott meghívást Weimarba, ahol az idén a nyári koncer­teken lép fel, majd ősszel Helsinki zenekedvelői előtt mutatkozik be.-----------------1—---------------------------------­Vi rágzik a paradicsom a furái növényvárosban ládára. Tóth Istvánná hajtatá- si munkacsapat-vezető egyen­ként rakja a mérleg tányér­jára a bodros salátafejeket. — Tíz, tizenkét deka felett kell lenni mindegyiknek. — És ha kevesebb? — kér­dem tőle. — Hát akkor még vissza­dugjuk a földbe, hadd nőjön tovább. — Akarja látni a karalábét is? — fordul hozzám az agro- nómus. — Mindent. Három sátorban a holland belain-uborkák bolyhos leve­lű bokrai terebélyesednek, majd a sárga virágú paradi­csomoknál időzünk egy percet. Meleg, páradús levegő csap ar­cunkba, ahogy felhajtjuk a be­járatot takaró műanyag füg­gönyt. — Május közepére beérik. Négyzetméterenként 8,5 kiló paradicsom lesz rajta. Ennyi volt tavaly is. A karalábémezőn most „aratnak”. Tarka, ráncos szok­nyák libbennek a fodros leve­lek felett, mélyen hajlik az asszonyok dereka. A karalá­bék akkorák, mint az öklöm, fehér húsukban könnyen fut a kés, a kertész kettévág egyet, hogy megmutassa vaj­harmat belsejét. „Ha tudtuk volna — Szentesi fehér fajta, 80 ezer darab termett belőle, a hét elején kezdtük a szállí­tást. — Mennyi idő alatt nő meg ekkorára? Először is magról elvetjük, szaporító ládákba — kezdi szakszerűen — innen kitűz­deljük tápkockákba, s ebben az állapotban ültetjük a fólia­sátrak alá. Egyszerű az egész, persze csak itt, Túrán — te­szi hozzá tréfásan, szavaiban büszkeség bújik. Békési József és Tóth Istvánné mérlegelik a salátát. A lovas szekér félreáll az útból, helyet ad a most érke­ző tehergépkocsinak, hogy be­tárolhasson a fóliasátrak elé kirakott ládákhoz. — Megjött a Heves megyei MÉK — szólnak be az iroda ajtaján, s Békési József kerté­szeti agronómus elébe siet a vevőnek. A rekeszekben húszasával gömbölyűdnek a zsengezöld salátafejek, ötezer kerül belő­lük a kocsi platójára. Húsvétra saláta — Tízszer ennyiről szól a megállapodásunk, de a FÖ- SZÖV, a ZÖLDÉRT is szép mennyiségben viszi tőlünk a primőrárut. Igyekeztünk, hogy húsvétig bebokrosodjon a sa­láta. 130 ezret akarunk eladni még az ünnepek előtt a két holland fajtából, a fodros le­velű Madzsiolából és a nagy fejű Kwiekből — újságolja a fiatal szakember. Az utat szegélyező füves árok szélén állunk, körülöt­tünk fóliasátrak, falukról opálfénnyel verődik vissza a záporozó napsugár. Amerre a szem ellát, üvegházak, mű­anyag borítású fűtött alagutak. Valóságos növényváros! A Galga menti termelőszövet­kezet zöldségtermesztési haj­tató üzemében bő termést ho­zott a tavasz. — Kilen cszáz négyzetméter alapterületűből összesen ki­lenc fóliasátrunk van, tavaly építettünk még tíz darab hat­száz négyzetméterest. Az üvegház 2400 négyzetméternyi helyet foglal el. Sátrainkat termálvízzel fűtjük, a hideg- hajtatásúakat kivéve. Foglalko­zunk szabadföldi kertészettel is: 12 hektár konzervparadi- csomot termesztünk a hatvani gyárnak, hat hektáron terem a paprika, s ugyanennyin a koránérő paradicsom. Tavaly jó évünk volt, 4,2 millió forin­tot hozott, 106 százalékra tel­jesítette tervét az üzemág. Ha kevesebb? Mindenütt pezseg az élet, palántás ládákkal hajt el mel­lettünk a szürke fogat. Az egyik sátorajtóba konyhamér­leget raktak ki egy felfordított Domonyban szeptembertől? A kapuig kísér, az erős nap­tól hunyorogva dicsérjük a Iskola — hat fefő alatt tavaszi nyarat, s csak úgy, mellékesen megjegyzi: — Ha tudtuk volna, hogy Közművek a Galga mentén lklad főutcáján fekteti már az acélcső nyomóve­zetéket a Pest me­gyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat huszonöt tagú munkacsapata. A regionális vízháló­zat építése jó ütemben halad: február közepén kezdték Aszód községtől a csa- tomaásást, s má­jus 1-re elkészül­nek az ikladi sza­kasszal. — A Határ, a Temető és az Is­kola utcába már lefektettük a nyo­móvezetékeket, körülvettük a kö­zületi épületeket. Eddig három útátfúrást végeztünk, most a vasúti töltés átpréselése követ­kezik — mondja Gortva Jó­zsef munkavezető 6 közben utasításokat ad a markológép kezelőinek. Naponta 200 köbméter földet emelnek ki. Ácsol, dúcol, dön­göl az univerzális szocialista brigád, melynek idős Lukács András a vezetője. Fiai, sógo­rai is itt dolgoznak. A válla­lat elégedett a kollektíva mun­kájával, a múlt héten szemé­lyenként hétszáz forint juta- I lomban részesítette őket. Saját maguk is tapasztalják, hogy mennyire rossz az ivóvíz a környéken, szeretnék a Galga menti lakossághoz minél előbb eljuttatni a mélyfúrási kutak­ból vezetéken érkező vizet, s ezért teljes erőbevetéssel dol­goznak. Néni, folyik a tejföl! ettem egy poharas tej­fölt, a gödöllői ÁBC- áruházban. Biztos, ami biztos, nem tettem a táskám­ba, mert már az üzletben gyanús volt a maszatos fede­le, s nem akartam, hogy a család cukros, tejfölös disz­nósajtot vacsorázzon estére. Három ujjam közé fogtam a poharat, s lógatva vittem, mint bakter a lámpát. — Néni, folyik a tejföl! — kiáltott rám fülig szaladt száj­jal egy csibészképű kisfiú. — Vigyázzon, csöpög! — ál­lított meg ugyanabban a pil­lanatban egy idősebb asszony is. és a pöttyökre mutatott, melyek a járdán nyomjelző­ként követtek. Ijedten emeltem fel a po­harat. Oldalán, kövér csep- pekben gurult le a laza fedél alól kiszivárgó tejföl. — Kár lenne eldobni, még megmaradt a sűreje — taná­csolta, s én szedtem a lá­bam. Otthon kaptam a bögrét, beleöntöttem a maradékot, a „sűrejét”, de úgy látszik, az én poharamban jócskán lehe­tett „hígaja” is. Végül is elkapott a kíván­csiság: hol gyárthatják a „pa­tent zárás’’ poharas tejfölt? Előbb le kellett vakarnom __ a műanyagfedélre száradt sűrű masszát, mely valószínű, már a szállításkor ráloccsant, s nagynehezen sikerült kibe­tűznöm: Galga-tej Közös Vál­lalkozás Vácszentlászló. Nem tudom, kinek az újí­tása lehet a henger alakú, műanyag fedelű pohár, de ne­kem is volna egy javaslatom: míg használják, próbálkoz­zanak meg granulált tejföl- porgi/ártással is. mert az leg­alább nem csöpögne ki belőle. „Doktor úr, ugye hamar jön?" Központi éjszakai ügyelet az intézetben A lebontott iskola helyén épül fel az új, a hozzávaló téglát, kavicsot, homokot, vas­beton gerendákat már fel­halmozták az üres téren. Nem­rég ittjártak a talajvizsgálók is, kezdődhetne az építkezés... — Hat tantermes lesz, csak már látnánk, hogy nőnek a falai — hallani a domonyiak- tól. A község 6—14 éves gyere­kei most elmondhatják, hogy hat tető alatt oktatják őket, mert amióta lebontották is­kolájukat, a tanács házasságkötő ter­métől kezdve a pártszer­vezet irodájáig különbö­ző helyiségekben szorí­tottak az osztályoknak helyet. — Meddig tart még az al­bérleti állapot? — tettem fel a kérdést Huszárik Pálnénak, a domonyi általános iskola igazgatóhelyettesének. — Állítólag szeptemberben már az új iskolában kez­dünk. Most hat épületben ta­nítunk, kilenc osztályunk van a kisegítővel együtt. Nehéz így fegyelmet tartani 260 gye­rek között. Az iskola beruházási költ­sége előreláthatólag meg­közelíti majd a kétmillió forintot, a szülők 650 nap társadalmi munkát aján­lottak fel. — Ismeri az épület terveit, jó a belső elosztása? — Sajnos, megfeledkeztek a műhelyteremről, nem gondol­tak a politechnikára. A szü­lők szeretnének napközit, ne­künk, pedagógusoknak is jobb lenne, évek óta zsíros kenye­ret ebédelnek a bejárók. Sok a bajunk a közlekedéssel. Há­rom pedagógusunk térdig le­járja a lábát, mire az állo­mástól beér az iskoláig. Az ikladi Ipari Műszergyár pat­ronálja az iskolánkat, de munkása utóbusz-járataikra nem veszik fel három taná­runkat. pedig a kocsik sok­szor félig üresek. Tskolaeondokból tehát éop elég van domonvban. Re­mélhetőleg az építkezés meg­kezdésével változik a hangu­lat. megszűnik a bizonytalan­ság. De meddig kell még er­re várni? ilyen idő lesz, egy hónappal előbbre lennénk ... Az őskortól az impresszionizmusig Az őskortól az impresszio­nizmusig címmel a Nemzeti Galéria tárlatanyagából kiállí­tás nyílt a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem kollégiu­mának halijában. A tárlat április 21-ig naponta megte­kinthető 10—18 óráig. Április 9-én a Hungária- expresszel Pozsonyba utazik a gödöllői 196. sz. Petőfi Sán­dor úttörőcsapat, az ottani Duna utcai, kilencosztályos magyar nyelvű iskola pionír­jainak meghívására. Még évekkel ezelőtt szövődött a ba­rátság a két iskola tanulói kö­zött. a pozsonyi gyerekek jár­tak már hazánkban, tavaly Balatonlellén voltak, s most viszonozzák a vendéglátást. A négy nap alatt megmutatják magyar pajtásaiknak Pozsony nevezetességeit, elviszik őket Dévénybe, de közös program­jaikból a játékok, táncok sem hiányoznak. A esehszolvák pionírmozga­lom fennállásának 25 évfor­dulója alkalmából ott-tartóz­Nemrég múlt egy éve, hogy Gödöllőn átadták rendeltetésé­nek a szakorvosi rendelőinté­zet épületét. Sokat javult azóta a város lakóinak egész­ségügyi ellátása, s most pár hete az intézetben helyet ka­pott az éjszakai orvosi ügyelet is. A központosított új orvosi szolgálatról, az eddigi tapasz­kodásuk alatt ünnepséget ren­dez a pozsonyi iskola, melyen a negyvenkét gödöllői úttörő is szép műsorral — magyar, szlo­vák dalokkal — lép fel, ugyanis a Petőfi Sándor úttö­rőcsapat többsége az iskola Rigók kórusának tagja. A já­rási versenyen első díjat nyert énekkar közismert Pest me­gyében. évente 28—30 szerep­lésük van különböző rendez­vényeken, üzemi ünnepsége­ken. Bár a négy nap gyorsan el­röpül majd, de csak rövid idő­re búcsúznak egymástól az út­törők: május végén újból a gödöllői iskola lesz a vendég­váró: jönnek a pozsonyi gye­rekek. tálatokról dr. Tóth Zoltán vá­rosi főorvos elmondta: — A központi inspekció be­vezetéséig nyolc körzeti fel­nőtt-szakorvos látta el az éj­szakai ügyeletet is. Mindenki a saját körzetében. Tehát, ha úgy hozták a körülmények, éj­szaka többször is csengett la­kásukon a telefon, s az orvos sietett betegéhez. Előfordult, hogy nem tartózkodott otthon, akkor a beteg hozzátartozói kétségbeesetten kutattak utá­na. Kellemetlen volt az orvos­nak 's, és a betegnek is. A körzeti orvosoknak nem volt se éjjelük, se nappaluk, legke­vésbé magánéletük. Ezen a tarthatatlan helyzeten változ­tatott most a központi éjsza­kai orvosi szolgálat, melyet március l-től az intézetben be­vezettünk. A két önként vál­lalkozó körzeti gyermekszak­orvos bevonásával így tíz or­vos között osztódik meg az éj­szakai ügyelet. Este 7-től reggel 7-ig ren­delkezésükre áll egy sze­mélygépkocsi is. Általában éjszakánként 5— 25-ször hívják az ügyeletes or­vost, tehát nagyon is indokolt volt a központi inspekció lét­rehozása. Az oldalt írta: Horváth Anita Fotók: Koppány György Az első toronyház Gödöllőn, az új lakótelepen márciusban költöztek be a lakók az első toronyházba. A jövőben további tizenegy, egyen­ként negyvennégy lakásos magas házat épít még ide a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat. MÁJUS VÉGÉN VISZONOZZÁK Pozsonyba készülnek a Rigók

Next

/
Thumbnails
Contents