Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-04 / 79. szám

MONOMID XVI. ÉVFOLYAM, 79. SZÁM 1971. ÁPRILIS I., CSÜTÖRTÖK Együtt a gyárral Magukénak érzik munkahelyüket 1 Reggel haltól este fél hatig A monori maggyár, így hívja mindenki, 1908-ban j gukénak érzik munkahelyü- létesült, a Magyar Magtenyésztési Társulás R. T. tulaj- ' két. donaként. Az első finanszírozók grófok és bárók voltak. I Végül álljon itt azok név­sora, akik a felszabadulás óta dolgoznak a gyárban: Tönköly Istvánná, Tápai Gyuláné, Kar­sai Józsefné, Szőnyi Gábor, Burján Imre, Baltigh Gerzson, Réti Károly, Kovács Mihály, ifjú Karsai Sándor és Kob- lencz Mihály. Sokan már nyugdíjasok, s többen meg is halták. A múl­tat, amely történelem, a mos­tani dolgozók többsége csak hallomásból, a régiek emléke­zései révén ismeri. Gér József Réti Károly, aki a tisztítási osztály vezetője jelenleg, 19 éves korában, 1933-ban került a gyárba. így emlékezik vissza a régmúltra: — A magtisztításon kívül az év nagy részében kétszáz asszonyt is foglalkoztattunk: borsót válogattak, kézzel. A négyemeletes raktár első része 1928-ban épült fel; a második 1938-ban, s a raktári befoga­dóképesség 200-ról 350 vagon­ra nőtt. Jól emlékszem arra a hídra, amely a régi és a ki­sebb raktárát kötötte össze, a sóhajok hídjának neveztük. Találó volt az elnevezés. A háború előtt a sztrájkmozga­lom, a íunkanélküliség Mono- ron sem volt ismeretlen foga­lom. — A 30-as években csaknem százan dolgoztak az üzemben. Munka azonban nem mindig akadt. Az üzemből tömege­sen bocsátották el az embere­ket. A heti fizetések alkalmá­val olykor húsz-harminc em­ber, a fizetéssel együtt, szom­baton megkapta a munka­könyvét is. — Reggel hattól este fél ha­tig kellett dolgoznunk, holt fá­radtan indultunk haza nap mint nap. — Még a házakhoz is hord­tak ki borsót, válogatásra, nem is .kis mennyiségben. Persze, csak a szezonban, az év nagy részében kevesebb volt a mun­ka. Teljes erővel — Monorra 1944. november 12-én érkeztek meg a felsza­badító szovjet csapatok. Pa­rancsnokuk és az alakulat több tisztje felkereste a gyárat, el­beszélgettek velünk. — Negyvenöt márciusában bementünk a gyárba, a régi dolgozók zöme jelentkezett, májusban aztán teljes erővel megindult a munka. Magán- gazdálkodókkal kötöttünk szerződést, vetőmagvakra és borsóra. Négy fő profil — 1948-ban államosították a monori maggyárat is. Akkor még egy évig dr. Kell István volt a telep vezetője, aki fel­adatát jól látta el. — Amikor létre jöttek az első állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek, már jobbá­ra csak velük kötöttünk szer­ződést. Javultak a fizetések, az emberek arcán elégedett­ség tükröződött. — Azóta több mint húsz esz­tendő telt el. Ma négy fő pro­filra lehetne bontani tevé­kenységünket: a fajtahüvelyes konyhakerti, az étkezési, az ipari, valamint a takarmány- magvak termeltetésére. — A maggyár hivatalos ne­ve: az Országos Vetőmag-ter- meltető és Értékesítő Központ monori telepe. Kirendeltsé­günk működik Tápiószelén és a Nógrád megyei Kétbodony- ban. Pest és Nógrád megye csaknem valamennyi közös gazdaságával kapcsolatban ál­lunk. Exportra is Jónis Sándor több mint tíz éve a központ igazgatója: — Ma már biztosított a dol­gozók szociális ellátottsága — mondja. — A férfiak átlag- keresete 3000, a nőké 2400— 2600 forint. Akik nem voltak itt a felszabadulás után, nem is tudják, milyen nehéz volt akkor a helytállás. Jelentős mennyiségű magvat szállítot­tunk exportra is. Ügy érezzük, elégedettek a munkások, ma­Fontos művelet: a bemérés Mutnéfatvy Adorján felvétele Évente 10—12 ezer logarlé­cet gyárt a Monori Kefegyár. Képünkön: Fekete Jánosné munka közben. MŰSOR MOZIK Ecser, cs: Viharos alko­nyat, p: Régi idők focija. Gom­ba, cs: Vér és liliom, sz: A ta­nú eltűnik. Gyömrő, cs: Álla­mi áruház, sz: A tojás. Mag­lód, cs: A Saturnus nem vála­szol I—II., sz: A tűz meghódí­tása I—II. Mende, cs: Buda­pesti tavasz, sz: Ártatlan gyil­kosok. Manor, cs—p—sz: Ka­maszkorom legszebb nyara; első előadáson: Hurrá, nyara­lunk! Szombat éjszakai elő­adás: A hölgy nem iszik, nem dohányzik, nem flörtöl... csak fecseg. Nyáregyháza, cs: A férfi, akit szeretek, p: Csínom Palkó. Péteri, cs: Fantaszták. Pilis, cs: Pajzs és kard I—II., p—sz: öreg rabló, nem vén rabló. Tápiósáp, cs: Vágta a völgyben, sz: West Side story II. Űri, cs: A szerelem hatá­rai. Üllő, cs: Hyppolit, a la­káj, sz: Legenda. Vecsés cs: Dél csillaga, p—sz: Kis nagy ember. Szombat éjszakai elő­adás: Tecumseh. MŰVELŐDÉSI HÁZAK Gyömrőn, 18 órakor: táncos klubest; pénteken, szombaton az utazók klubja kirándulá­sa Sárospatakra. Monoron, 15- kor: járási honismereti vetél­kedő: pénteken 18-tól 23-ig: disc jockey műsor, vezeti Csi- ló István. Tizennégymlllió foriut - gépekre Az idén 14 millió forintért vásárol gépeket a Monori Ál­lami Gazdaság: sor kerül a burgonyatermesztés gépeinek, az almabetakarítás gépi mun­kaeszközeinek beszerzésére, valamint a kátai és dánost ön­tözésfejlesztés befejezésére. Az üllői bölcsődében Zöld füvön — Én, én vagyok az — fo­gad meglepetten az üllői böl­csőde bejáratának söprögetése közben Mészáros Mihályné. — Az a Mészárosáé, akinek 1945-ben született a fia? — Uramisten, csak nincs valami baja? — és ijedtében magához szorítja a partvis nyelét. — Nem, nem — nyugtatom meg —, csakhogy, amint mondták, itt két Mészárosáé is de csak fel. tizenötöt vehettünk I Amikor az ágyú dörgött... A kicsi, de barátságos irodá- j ban beszélgetünk. — Tudja, milyen régen volt i az? Már nem is emlékszem. | Hogy is? — gondolkodik, mi- j közben kisimítja munkaköpe- | nyének ráncait. — A németek | a vasúton túli, a szovjet csa- | patok pedig az innenső oldal­ról lőttek. — Már eléggé előrehaladott állapotban voltam, amikor az egyik napon berohantak hoz­zánk az oroszok, német kato­nákat kerestek. Amikor meg­győződtek, hogy még magnak való sem maradt belőlük, szó- nélkül kimentek. Akkor a mai Vörös Hadsereg úton, a 4-es mellett laktunk, Hatházán. Kertünkbe gépágyút telepítet­tek, onnét tüzeltek a vasúton túlra. Amikor az ágyú dör­gött, nemcsak én féltem, de a kis Béla is, mert akkor mindig megmozdult a szívem alatt. — Pünkösd körül keresztel­tük, mert tetszik tudni — te­szi hozzá mentegetőzve —, akkor még a jeles ünnepekhez kapcsoltuk a családi esemé­nyeket. — Édesanyám fánkot sütött. De nagy szó is volt az akkor — sóhajt fel — és a nagybá­tyámtól egy kis bort is kap­tunk. Nem sokat, csak éppen annyit, hogy a vendégek kö­szöntsék vele a kisbabát. Hogy hány, arra már nem emlék­szem, de szovjet katonák is voltak a keresztelőn. Harmincketten Belép Kolozsi Lajosné, a bölcsőde vezetőnője. — De megszépültek, amióta nem voltam itt — dicsérem az épületet, körbe mutatva. — Most már el lehet mon­dani, hogy modern a bölcső­dénk, csak az a baj, hogy a falak a régi helyükön marad­tak. Csodálkozó arckifejezésem láttán elneveti magát: — Arra gondoltam, hogy szebbnek szebb lett, csak ép­pen a befogadóképessége nem nőtt, mivel továbbra is hu­szonnégy személyes maradt, bár jelenleg harminckét gye­rekünk van. Kimutatást vesz elő: — Negyvenhárom gyermek jelentkezett a múlt év őszén, No, de az unoka ! — A felszabadulás előtt a Fővárosi Kertészetben dolgoz- i tam — mondja Mészárosné. — De milyen kis fizetésért! 1945 j után, amikor a termelőszövet- j kezet megalakult, tagja lettem s voltam, egészen 1938-ig, I amíg ide nem kerültem, taka­rítónőnek. De oda vittem ma­gam helyett Bélát, aki gépko­csivezető a mai napig is, és a tsz-ben dolgozik a felesége, sőt a nászasszony, meg a nász­uram is. — Babakelengye-utalvány, bölcsőde? Még álmodni sem mertünk ilyesmiről régen. A pólya, a kisruhák és a pelen­kák az anyáról a gyerekre szálltak. így volt Bélám eseté­ben is, no, de az unokám, azt már meg lehet nézni! Cukor a teába — Hogy meddig maradok itt? A nyugdíjig három évem van még hátra, de dolgozni addig szeretnék, ameddig erőmből telik. S megint a felszabadulás kö­rüli időkről beszél: — Az etetéssel nem volt baj, mert akkoriban még szoptat­tak az anyukák — húzza el a szót némi iróniával —, de a teába cukor kellett, az pedig nem volt. * — Cukornádat vetettünk, és abból sajtoltuk ki a cukrok No, de ha a vége jó, minden jó — mosolyog. — Akkor az anyáméknál kaptunk helyet. Ma saját házunk van. A gye­rekek a nászoméknál laknak, a Nefelejcs utca 7-ben. Karfioiíőze.'ék, májjal Kinézek az ablakon. A hirtelenül zöldült füvön futkosva játszanak a nagyobb óvodások a fehér köpenyes dada körül. — Biztosan jólesik az ebéd — mutatok a gyerekek felé —, de vajon ízlik is majd nekik? — Valószínű, mert karfiol­főzeléket kapnak májjal és lekváros buktát — feleli a bölcsődevezető. Kovács György A József Attíla-pályázatok eredatényei A monori József Attila Gimnázium és Szakközépisko­lában kiosztották a József At- tila-emlékplakettokat és a különféle pályázatok díjait. A József Attila-emlékpla- kettot Végh József tanár (Mo- nori-eifiő), Tenke Sándomé tanár (Kossuth iskola), Vízi Anikó 8. osztályos (Ady), Nagy Mária 7. osztályos (Munkás­őr), Szentesi Annamária és Szabó László IV. osztályos (Monor gimnázium) tanuló kapta meg. Két kategóriában pályázhat­tak a diákok az irodalmi pá­lyázaton: az egyikben József Attila Altató című versét kel­lett elemezniük, a másikban Fodor András Szólj, költe­mény című művét: hogyan nyilvánul meg bennük a köl­tő alakja? Az emlékbizottság az első kategóriában három első dí­jat adott ki: Búzás Julianná­nak, 8. osztályos (Kossuth), Hörömpő Erzsébetnek, 8. osz­tályos (Ady) és Lévai Zoltán­nak, 6. osztályos (Munkásőr). A második kategóriában K. Nagy Ágnes 7. osztályos (Munkásőr) kapott első díjat, 2. Szabó Mária 8/b. (Kossuth), 3. Lovass Ágnes 8/b. osztályos (Kossuth). A gimnazisták irodalmi pá­lyázatát Tordai Katalin Il/a osztályos tanuló nyerte meg. A képzőművészeti pályázat részvevőinek illusztrációkat kellett készíteniük a költő va­lamelyik verséhez. A gimnazisták között így alakult a sorrend: 1. Tóth Má­ria III/a., 2. Kovács Ilona II/c., 3. Vecserek Ildikó I/b. Az általános iskolások sor­rendje: 1. Zánthó Csilla 8/b. (Kossuth), 2. Léé Péter 8/b. (Kossuth), 3. Negyedi István 6/a. (Kossuth). A pályázatokon részt vevő va­lamennyi tanuló oklevelet ka­pott. (Sér) Ügyeletes orvos A mai napon, április 4-én, Gombán, Kényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Baj­csy Zs. u. 3.), Gyömrőn, Men­őén és Péteriben: központi ügyelet (Gyömrő, Steinmetz kapitány u. 12., telefon: 26.), Monoron és Monori-erdőn: központi ügyelet (Monor, Pe­tőfi S. u. 30, telefon: 207.), Maglódon és Ecseren: dr. Szu- haj János, Pilisen, Nyáregy­házán, Csévharaszton és Va­sadon: dr. Marjai Viktor (Pi­lis, Rákóczi u. 63.), Sülysápon és Űriban: dr. Sass János (Úri), Üllőn: dr. Balázs Lász­ló, Vecsésen: dr. Németh Gá­bor (Szabadkai u. 31.). 5-én, Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gom­ba, Bajcsy Zs. u. 3.), Gyöm­rőn, Menőén és Péteriben: központi ügyelet (Gyömrő, Steinmetz kapitány u. 12, tele­fon: 26.), Monoron és Monori- erdőn: központi ügyelet (Mo­nor, Petőfi S. u. 30, telefon: 207.), Maglódon és Ecseren: dr. Pápes Tibor (Maglód), Pi­lisen, Nyáregyházán, Csévha­raszton és Vasadon: dr. Csa- nálosi József (Pilis, Rákóczi u. 63.), Sülysápon és Úriban: dr. Sass János (Űri), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: dr. Szebeni Antal tárt ügyele.et. Ügyeletes gyógyszertár: mindkét napon Monoron a fő­téri, Vecsésen a János utcai. Beteg állatok bejelentése a járás területén: szerdán 12-től 19 óráig, csütörtökön és pén­teken reggel 8-tól 13-ig, illet­ve 17-től 19-ig Monoron, a fő­téri gyógyszertárban. MINDIG MÁSOKÉRT 1934-ben a MÁV Északi Fű­tőházában segédmunkás, az­tán lakatos, fűtő, majd moz­donyvezető. „1944 októberében úgy in­téztem szolgálati vezénylé­semet, hogy valami úton-mó- don Celldömölkre kerüljek. Több monori elvtárs volt ott internáltként, Bajkai Károly, Nagy Imre, Hörömpő Mihály. El kellett mondanom nekik, hogy a Vörös Hadsereg már Kecskemét környékén van, szökjenek meg. Megígértem, hogy a mozdonyon elhozom őket, de szolgálati főnöksé­gemtől és az ott levő német parancsnoktól azt az utasítást kaptam, hogy Becsbe vigyek egy menekülővonatot. Meg­szöktem, hazajöttem Monor­ra.” Monor felszabadulása után, a megalakuló kommunista párt tagja lett, 1944. novem­ber 20-án. A párt megbízásá­ból részt vett a helyi vasutas­szakszervezet megszervezésé­ben, a Szegeden székelő Köz­ponti Bizottság utasítására, a vasutas-szakszervezetek meg­alakításában. Feladatok, mun­kahelyek — helytállás. Vá­lasztásokat előkészítő munka Csongrád megyében, párt­iskola, párttitkári teendők a Keleti Fűtőházban ... „Az ellenforradalom idején szolgálati helyemet el nem hagytam. Az ellenforradalom leverése után azonnal meg­kezdtük a párt újjászervezé­sét. A keleti tömb pártbizott­ságának lettem tagja. 1960-ig mozdonyvezetőként teljesítet­tem szolgálatot, a kormányzati vonatokon. Nyugdíjaztatásom után részt vettem a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­sében. 1960 óta a monori Kossuth Tsz párttitkára, 1962 óta a községi párt végrehajtó bizottságának tagja vagyok.” ★ 1961-ben mondta: — A munkásőrségből nem megy nyugdíjba a magam­fajta. Meg aztán lesz tenni­való a monori pártszervezet­ben is ... Van tennivaló. Mindig, min­denütt. Bencze Endre nevet: — De megtartottam, amit akkor ígértem! Megtartotta. Ott van a párt- bizottságon, a gyűléseken, az értekezleteken. Intézkedik, hozzászól, kérdez. Sohasem a maga érdekében. Másokért. Mint ahogy az élete sem volt soha csak önmagáé. És minden nap új feladato­kat tartogat, Bencze Endre pe­dig teszi a dolgát. Fáradhatat­lanul. (k. zs.) Tóth Mária III/a. osztályos gimnáziumi tanuló illusztrá­ciója József Attila Fiatalasz- szonyok éneke című verséhez. Program - egész évre Az idén a monori járás leg­fontosabb rendezvényei Gyöm­rő község alapításának 700. évfordulójának műsorai lesz­nek, de a Vecsési tavasz ren­dezvénysorozata is értékesnek ígérkezik. A járási honismereti pályá­zat, a honismereti szakkörök és irodalmi színpadok talál­kozója négy járás részvételé­vel biztosan szintén sok érdek­lődőt vonz majd. Várakozás előzi meg a mű­vészeti csoportok járási be­mutatóját, a költészetnapi ren­dezvényeket, az ifjúsági klub­vezetők országos találkozóját, a járási beatzenekarok sza­badtéri koncertjét, a közmű­velők napját, az ifjú olvasók hónapjának rendezvényeit és a baráti népek találkozóit is. 1961. január 12-én, a Nép- szabadsagban portré jelent meg Bencze Endréről, ezzel a címmel: Bencze bácsi. Pedig nem volt még öreg. Most sem az. Hatvankilenc éves. Naponta találkozom vele Monoron, az utcán, a pártbi­zottságon, a járásbíróságon, ünnepségeken, értekezleteken. Ügyes-bajos dolgokat intéz, be­szélget, hozzászól, kérdez. Fá­radhatatlan. Munkaideje reg­geltől estig tart. Önéletrajza — négy gépelt oldal. 1970-ben kapta meg a Munka Érdemrend arany fo­kozatát. Többszörös kiváló dolgozó, kiváló munkásőr. ★ „1905. szeptember 30-án szü­lettem Érsekújváron. 1919-ben Ipolyságon laktunk, ott vé­geztem iskoláimat, de félbe kellett szakítanom, mert a Ta­nácsköztársaság leverése után, a megszálló cseh csapatoknak tudomására jutott, hogy bá­tyáim vöröskatonák voltak. Vagonba tettek bennünket, édesanyám súlyos betegen a szombathelyi kórházba ke­rült, ott halt meg. Heten vol­tunk testvérek. Bátyáim a le­tartóztatások elöl különböző helyeken bujdostak.” Fáradhatatlanul

Next

/
Thumbnails
Contents