Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-04 / 79. szám

6 “”&Cír$ap 1974. ÁPRILIS 4., CSÜTÖRTÖK Kihirdették az eredményeket Szépül, fejlődik Pest megye Idén is megrendezik a „Településfejlesztést segítő társadalmi versenyt” A Hazafias Népfront Pest megyei elnöksége és a Pest megyei Tanács végrehajtó bi­zottsága 1973-ban meghirdet­te a városok és a községek kö­zötti város- és községfejlesz- tési, szépitési versenyt. Ez most eredményesen be­fejeződött. A megye lakossága, mint már annyiszor, ismét ta­nújelét adta szőkébb ha­zája, lakóhelye iránti szereíetének. A társadalmi munka számta­lan megnyilvánulásával, ötle­tek sokaságával segítette elő a versenyben részt vevő váro­sok, községek fejlődését. Szá­mokban kifejezve a tetterőt: mintegy százhatvanegymillió forint társadalmi munkát vé­geztek egyetlen esztendő alatt a megye dolgozói. Az egy fő­re jutó társadalmi munka ér­téke csaknem kétszáz forint. A városok közti versenyben első helyre Százhalombatta, került, a második helyet Nagykőrös érte el. Ezért az április 4-i ünnepségen Száz­halombatta 450 ezer, Nagy­kőrös 350 ezer forint juta­lomban részesül. A nagyközségek kategóriá­jában Solymár vitte el a pál­mát, majd Veresegyház és Monor követi. Solymár lakos­sága 350, Veresegyház 250, Monor 150 ezer forint jutal­mat kap, amelyet szintén a felszabadulási ünnepségeken adnak át a Hazafias Népfront Pest megyei bizottsága és a megyei tanács képviselői. A községek közötti ver­senyben Szigalszentmárton lakossága nyerte el az első helyet. Kartal a második és Tóalmás a harmadik helyezett. Szigeíszentmárton 230, Kartal 150, Tóalmás lakossága köz­sége fejlesztésére 100 ezer fo­rint jutalomban részesült. A versenyben elért eredmé­nyekért a Hazafias Népfront megyei elnöksége és a megyei tanács végrehajtó bizott­sága dicséretben részesítette Visegrád, Dabas, Tápiószent- márton, Püspökszilágy, Mi- kebuda és Szigetmonostor községeket. A járások sorrendje az egy lakosra jutó társadalmi mun­ka szerint a következő: bu­dai, monori, ceglédi, gödöllői, váci, nagyhutai, szentendrei, dabasi, ráckevei. A városok élén Százhalom­batta áll, majd Nagykőrös, Szentendre, Cegléd, Vác és Gödöllő következik, A Hazafias Népfront Pest megyei elnöksége és a Pest megyei Tanács végrehajtó bi­zottsága az Épültek: tanácsi, helyi és társadalmi összefogással Pest megye több településén új alkotások avatásával köszöntötték tegnap hazánk felszabadulásának 29. évfor­dulóját. A lakosság örömmel vette birtokába az új létesít­ményeket. Öregek napközi otthona mintegy kétmillió forintos költséggel építette és szerelte fel a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat. Az NDK-ból, Olaszországból és a Szovjetunióból vásárolt gé­pekkel a három alkalmazott naponta száz felsőruha és ka­bát tisztítását, szárítását és vasalását tudja elvégezni. A szalon megnyitása a ceglédiek és a környékbeliek igényét elégíti ki. Az üzletben hat, huszonnégy és hetvenkét órás vállalási idővel dolgoznak, te­hát lehetőség nyílik arra is, hogy a helyszínen, a kölcsön­be kapott köntösben várják meg, amíg a ruhákat kitisztít­ják. Természetesen kilós és piperemosást is vállalnak. Kí­sérletképpen itt vezetik be először, hogy be tétdíj nélkül ágyneműt és törülközőgarni­túrát kölcsönöznek. A vegytisztító szalon ünne­pélyes átadásán megjelent Kürti András, a városi ta­nács elnöke, Török Zoltán, a Pest megyei Tanács ipari osz­tályának vezetője és Nagy Ta­más, a HVDSZ Pest megyei bizottságának titkára. ÖSZTÖNDÍJASOK Szerződés a biztonságos mára, a megalapozott jövőre A cím nem egészen pontos. Nem mindenféle ösztöndíjas­ról lesz szó, hanem csak a társadalmiakról. Közülük is természetesen a Pest me­gyeiekről, a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemnek azok­ról a hallgatóiról, akik megyei gazdaságokkal kötöttek szer­ződést. Tanulás és biztonság A megyék átlaga előtt Tarka, változó kép irXSXZXXSZSXZXZXZXZXXXZSZXZZXZXZXZZZZXSXXZXXZXXZXXZZXZZZZZXZXZXZXZZXXXZZZXZSXZZXZZZZZXZA \ Viros betűs hétköznapok Törteién tegnap délelőtt a felújított egészségházban gyer­mekorvosi rendelőt és védő­női szolgálati lakást adtak át, amely a megyei tanács anya­gi támogatásával és a hely­beli Aranykalász Termelő- szövetkezet Makszimenkó szo­cialista brigádjának társadal­mi munkájával készült el. Az ünnepélyes avatáson Nagy Imre, az MSZMP Ceglédi Já­rási Bizottságának titkára mondott beszédet. Az új gyer­mekorvosi rendelőt és a szol­gálati lakást dr. Dutkay Ló­rántné községi tanácselnök vette át, majd az önzetlen munkáért dr. Nyújtó Éva gyermekorvos és Bobvos An­namária védőnő mondott kö­szönetét. Vegytisztító szalon Cegléden, a Szabadság té­ren ünnepélyesen nyitották meg Pest megye első vegy­tisztító szalonját. A modern, tetszetős üzletet rekord idő — nem egészen hat hónap alatt, © A pályaválasztás ma sem kisebb gond, mint azelőtt volt — azzal a nem csekély különbséggel, hogy jóval szervezettebb, s ugyanakkor valamennyi pálya nyitva áll minden fiatal előtt. Sokan szüleik nyomdokaiba lépnek, s a mezőgazdaságban igyekeznek megkeresni kenyerüket. A me­gye minden tájáról összesereglő fiatalok a halásztelki szí k- munkásképző intézetben ismerkednek a szőlő- és gyümölcs­ápolás és a zöldségkertészet tudományával. Amilyen tarka a kép az ösz­töndíjak születésében, ugyan­olyan változatos a kapcsolat- tartás a hallgatók és az ado­mányozó gazdaságok között. Általában ez is jó. A gazda­ságok képviselői gyakran fel­keresik az egyetemet, érdek­lődnek ösztöndíjasaikról, akik szintén el-el látogatnak a szö­vetkezetekbe, állami gazdasá­gokba. Ezen belül azonban nagyon változó a helyzet. Szinte azt mondhatnánk, ahány ösztön­díjas és ahány gazdaság, any- nyiféle formájú, szerkezetű a kapcsolat. Keszi Gyula nagy- kátai illetőségű hallgató, aki a Monori Állami Gazdaság ösztöndíjasa, öt évvel ezelőtt járt utoljára a szentmártonká- tai üzemegységben, ahová az egyetem után kerül. Ám Surá- nyi Boldizsár alsónémedi szü­letésű hallgató, aki a dabasi Szikra Tsz-szel kötött szerző­dést, már gyakori vendég a termelőszövetkezetben. Nem­csak a vezetőket ismeri jól, hanem a szövetkezet gépeit, a gépparkot is, vagyis a gazda­ságnak azt az ágazatát, amely­ben már másfél esztendő múl­va dolgozni fog. Ugyanilyen jól ismeri Lack Antal, negyed­éves hallgató, adományozó vállalatát, a Gödöllői Mező- gazdasági Gépkísérleti Inté­zetet, ahol huzamosabb ideig többször dolgozott már. Ösztöndíjakat ugyanis nem­csak a termelő gazdaságok fi­zetnek, vagyis nemcsak azok­nak van szükségük új, friss tudású szakemberekre, hanem — egyébként magától értető­dően — a tudományos inté­zeteknek is. A gödöllői egye­tem tehát ehhez is hozzájárul. Az egyetem után Egyetlen kérdés van még hátra: hogyan készülnek jö­vendő hivatásukra a társadal­mi ösztöndíjasok? Ugyanúgy, mint a többiek. Nem külön­leges, kivételes hallgatók ők, a munkában és a tanulásban nem élveznek kiváltságokat, előjogokat. A jövő számukra is éppen olyan rizikó, mint a többieknek. Abban könnyebb csak a helyzetük — s ez per­sze, nem utolsó dolog —, hogy valamennyire mindannyian is­merik jövendő munkahelyü­ket, sőt, már valamiféle elkép­zelésük is van arról — noha jövendő munkakörüket nem minden szerződés rögzíti pon­tosan —, mit fognak majd csi­nálni. Ezekből az egyelőre termé­szetesen tervekből-elképzelé­sekből két dolog máris kiemel­hető. Az ösztöndíjas hallga­tók szinte majdnem mindany- nyian elégedetlenek jövendő gazdaságuk szervezettségével, és a gépek összetételével, ál­lapotával. Ha végeznek, min­denekelőtt ezen akarnak majd változtatni. Reméljük. rövidebb-hosz- szabb idő után mindannyiuk- nak sikerül ez. Ökrös László á i helyzet általában, ha vitatha­tatlan is, hogy a tudomány irányában nem vagyunk szűkmarkúak, letagadhatat­lan, hogy az igyekezetei il­letően lényeges különbségek­kel találkozhatunk. Arról most ne beszéljünk, hány ter­melőszövetkezet és állami gaz­daság nem tartja fontosnak, hogy ösztöndíjakat adomá­nyozzon. Talán sajnálják rá a pénzt. Pedig ez nem is olyan hosszú távon, kifizetődő be­fektetés, s ezért föltétlenül azoknak a gazdaságoknak van igazuk, amelyek élen járnak ebben. Két ilyennel találkoz­tunk. Mindenekelőtt a túrái Galgamenti Tsz-szel, amely­nek négy, és a Monori Álla­mi Gazdasággal, amelynek há­rom társadalmi ösztöndíjasa van. Nagyon szép eredmény az is, hogy a kis Törtei két szövetkezete, az Aranykalász és a Rákóczi egy-egy hallga­tóval képviselteti magát. S a többiek? Egy-egy ösztöndíjas­sal, de a közömbös többséghez képest ez sem kis dolog. Kapcsolattartás, ismerkedés Mezőgazdászok, gépészek A statisztikai vizsgálatok­ból kiderült aztán az is, hogy a Pest megyei társadalmi ösz­töndíjasok között jóval több a mezőgazdász, mint a gépész- mérnök. Az előbbiek 17-en, az utóbbiak mindössze ha­tan vannak. S ebben már, azt hiszem, elgondolkodtató tendenciákat, bizonyos röghözkötöttséget is észrevehetőnk. A 17:6 arány pontosan megfelel ugyan a jelen állapotainak, azaz an­nak, mennyire gépesített ma a mezőgazdaság. E pillanat­ban vitathatatlanul, kétség­telenül nagyobb szükség van mezőgazdasági nagyüzemeink­ben olyanokra, akik a földhöz, s kevesebb olyanokra, akik a gépekhez értenek. Á jövő azonban nyilvánvalóan mó­dosít, változtat majd ezen a helyzeten. A mezőgazdaság­ban is egyre több lesz a gép, s ehhez több szakemberre lesz szükség. Talán nem árt erre már ma figyelmeztetni, hiszen a jövő a mában ké­szül. Aki a jövőre a tényle­ges jövőben akar felkészülni, szükségképpen elkésik, lema­rad az ügyesebb, mozgéko­nyabb gazdaságoktól. Az élen Túra és Monor A gazdaságok között ilyen tekintetben is vannak különb­ségek. Ha jó is a Pest megyei Egyszóval tarka, mozgal­mas, állandóan változó a kép. De tulajdonképpen hányán vannak a Pest megyei ösz­töndíjasok? Ilyen kimutatás az egyetemen természetesen nincs. Ezért aztán, kérésem­re, a mezőgazdasági és a gé­pészmérnöki kar dékáni hiva­talában öt csinos és energikus fiatal lány szinte egész dél­előtt, kezükben a Helység- névtárral — roppant precíz szervezet ám a gödöllői egye­tem! — lapozta a hallgatók kartonjait, hogy valamiféle statisztikát állíthassunk ösz- sze. Mi derült ki? Minedenek- előtt az, hogy a társadalmi ösztöndíjak tekintetében a Pest megyei gazdaságoknak egyáltalán nem kell szégyen­kezniük. Termelőszövetkeze­teink. állami gazdaságaink, ha tanulásról van szó, szeren­csére nem szűkmarkúak. Tud­ják, megérlelődött bennük a felismerés, hogy a mai világ­ban gazdaságuk sorsa-jövő­je nagvmértékben a tudo­mánytól, a magasan kéozett szakemberektől függ. Néhány adat. erről. Az egyetem me­zőgazdasági karának az idén összesen 853 hallgatója van. Közülük 196 társadalmi ösz­töndíjas. A 196 hallgatóból 17 pest megyei. Könnyű ebből kiszámítani, hogy ez a szám majdnem kétszerese a 19 megyére jutó átlagnak. Ez még akkor is kiemelkedően figyelemre méltó eredmény, ha arra gondolunk, hogy az egyetem Pest megye terüle­tén van, s ezért természete­sen érvényesül bizonyos kon­centráció. Bár a hallgatók — mint ismeretes — az ország minden tájáról érkeznek ide, Csongrádtól Vas megyéig. Ezzel el is érkeztünk ah­hoz a kérdéshez, hogy ho­gyan lesz valaki társadalmi ösztöndíjas. Ezerféle módja, lehetősége van ennek, a kí­vülálló nem is gondolná, hányféle. Az alaptípus az, hogy a hallgató már szerző­déssel, ösztöndíjjal a zsebé­ben érkezik az egyetemre. Ilyen esetekben az ösztöndíj leggyakrabban személyes kap­csolatokból, ismeretségekből született. De az is nagyon gya­kori, hogy a hallgatók jóval később — még negyedévesen is — kötnek szerződéseket. Itt is fontosak, de már nem any- nyira, az egyetem előtti sze­mélyes ismeretségek. Néha egészen különleges esetek is előfordulnak. Ami­kor például az egyetem mo­dern kollégiumának szállo­dára emlékeztető halijában Pest megyei ösztöndíjasokkal beszélgettem, kissé bátorta­lanul. tétován odajött cso- nortunkhoz egv neevedéves A társadalmi ösztöndíjnak szigorú feltétele, hogy an­nak, aki részesül benne, any- n i ideig — hónapig — kell az adományozó gazdaságban dolgoznia, ameddig az ösz­töndíjat kapta. Ez a szigorú szabály még ma is érvényes, de már bizonyos könnyítések­kel. Ma az alapösztöndíjat és a tanulmányi segélyt az egye­temtől kapja a hallgató, s csak a harmadik részt — en­nek összege 400—700 forint között váltakozik, általában 600 —, az adományozó gazda­ságtól. Ez azt jelenti, hogy, ha valami miatt „visszamegy a parti”, azaz a végzett mérnök nem oda megy dolgozni, ahon­nan az ösztöndíját kapta, ma kevesebbet kell visszafizet­nie, mint régen. Szerződésszegésre azonban ettől függetlenül csak elvét­ve kerül sor. Nem elsősorban a visszafizetés miatt, hanem azért, mert bármennyire is kapósak ma a mezőgazdaság­ban a mérnökök, elhelyezked­ni mégsem egyszerű. Senki­nek sem mindegy, hová ke­rül. A kezdő embernek — anyagi, családi, s ezerféle más ok miatt — különösen nem. Mint a hallgatók elmondot­ták, tanulás, diplomamunka­írás közben elég keserves ál­lás után szaladgálni. Más­részt, szinte minden kezdő ember, a Gödöllői Agrártudo­mányi Eavetemről is, érthe­tően. szülővárosa vagy szülő­faluja közelében szeretne el­helyezkedni. A társadalmi szerződés ehhez biztonságot ad. gépészmérnök. Kiderült, af­féle szervezővel, „munkás­csábítóval” tévesztett össze, aki azért érkezett volna, hogy ösztöndíjszerződéseket kös­sön. A mérnökhallgató csalá­di okok miatt Pest megyei gazdaságban szeretne elhe­lyezkedni. Amikor kiderült a félreértés, nagyon sajnálta, hogy ott helyben, rögtön, nem csaphattunk egymás kezébe. Meg kellett elégednie a ta­náccsal : keresse fel a me­gyén a mezőgazdasági osz­tályt, talán ott tudnak segí­teni. El&ő „birtokosolt” a szobi üresek: napközi otthonában Szobon tegnap délelőtt ad­ták át ünnepélyesen rendelte­tésének az öregek napközi ott­honát. Himmer Lőrinc, a nagyközségi közös tanács elnö­ke köszöntötte a vendégeket, köztük dr. Gecsei Gyulát, a váci járási és városi egészség- ügyi osztály vezetőjét, és Nagy Zsigmondnét, a Pest megyei tanács egészségügyi osztályának munkatársát, va­lamint az otthon jövendő la­kóit. A nagyközségi tanács elnöke a helyiségek bejárása közben elmondotta, hogy a régi ház­ból átalakított otthonhoz 350 ezer forintra volt szükség, de csak 250 ezer állt rendelkezés­re. A többit társadalmi össze­fogásból teremtették elő. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa szakmaközi bizottsá­gának vezetesevel az epiteshez és felszereléshez munkával és tárgyi adományokkal járultak hozzá a szobi MÁV-állomás szocialista brigádjai, a KISZ- szervezetek, a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat, a szobi kőbánya, a helyi ktsz-ek, az óvodai és a szülői munka- közösségek. Az eredmény: korszerű otthon, társalgó- és pihenőhelységekkel, étkezővel és modern konyhával, fürdő­vel, mosógéppel és centrifugá­val. Az öregek napközi otthoná­nak további fenntartásához nagy segítség, hogy a szobi MÁV-állomás Március 21. la­katos szocialista brigádja vál­lalta az állandó védnökséget. Tegnap 21 idős férfi és nő vette birtokba a korszerű nap­közi otthont. Gyermekorvosi rendelő 1974. évre is újólag meg­hirdette a versenyt. A településfejlesztést segítő társadalmi verseny felhívását a júniusi tanácsülés elé ter­jesztik jóváhagyásra. A ver­seny célja a lakosság életkö­rülményeinek javítása, a tele­pülések kultúráltabbá, szebbé tétele, az anyagi' és szellemi értékek megóvása és gyara­pítása, a közéleti cselekvőké­pesség növelése. A hazánk felszabadulása 30. évfordulója tiszteletére szer­vezett verseny minden bizony­nyal megsokszorozza a megye lakosságának kezdeményező erejét és ennek nyomán új parkok, fásítási programok, lakóházak, üzemek, szövetke­zetek, intézmények szépítése kezdődik. Űj utak, járdák, vízvezetékhálózatok, iskolák, bölcsődék, óvodák, egészségügyi és szociális intézmények épül­nek majd. A megye tovább szépül, fejlődik a lakosság összefogásával. A versenyt két alkalom­mal értékelik. A győztes város 450, a nagy­község 350, az első község 200 ezer forint jutalmat kap majd. A társadalmi munkában ki­emelkedő dolgozókat a me­gye lakosságának tisztelete, megbecsülése veszi körül.

Next

/
Thumbnails
Contents