Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-27 / 97. szám
I I Biztonságot Európának! f (Az MSZMP Központi Bizottságának május l-i jelszavaiból) ^v\\\\\\\\\\\\\\\\\\V<\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^^ FÓKUSZ Mítoszlialál Portugália, ahol csütörtökön katonai puccsot hajtottak végre a fegyveres erők fellázadt egységei, 92 161 négyzetkilométeren fekszik, hozzá tartoznak az Azori-szigetek és Madeira. A korporativ fasiszta köztársaság a világ jelenlegi legnagyobb gyarmattartó országa: Angola, Mozambik, Portugal- Guinea. a Zöldfoki-szigeiek, Ázsiában pedig Macao és Por- tugál-Tinior tartozik 2ISZ 200 négyzetkilométeres gyarmati területéhez. PORTUGÁLIA egyetlen törvényes pártja a fasiszta Nemzeti Népi Akciópárt. Marcello Caetano miniszterelnök, Salazar dikdj|ör örököse az utóbbi időben arra törekedett, hogy néhány „liberálisabb” képviselőt, főként a közös piaci országokkal fokozottabb együttműködést sürgető személyt állítson a mélységesen reakciós rezsim szolgálatába, és így kedvezőbb színben tüntesse fel a korporativ rendszert. Szó sem volt azonban a rezsim tényleges demokratizálásáról. Maga Caetano hangoztatta: semmi esetre sem akar olyan politikus lenni, aki hagyja, hogy Portugália „zűrzavarba merüljön”. Caetanóék azonban mégsem tudták elkerülni a „zűrzavart”. 1974 márciusában Spinola tábornoknak, a vezérkari főnök helyettesének vezetésével és eszmei irányításával katonai zendülés tört ki: a fellázadt parancsnokok — a Spinola által nyilvánosságra hozott elvekkel összhangban — követelték, hogy a kormány a gyarmatosítás szélsőséges eszközei, a közvetlen fegyveres beavatkozás helyett inkább „politikai eszközöket” részesítsen előnyben, vagyis a „szalonképesebb” neokol onialista módszert válassza. Antonio Spinola vezérkari főnökhelyettest éppen azért menesztették, mert tárgyalásokat javasolt a gyarmatok felszabadításáért harcoló mozgalmakkal egy olyan „föderáció” létrehozásáért, amellyel természetesen továbbra is megtarthatnák, a gyarmati területeket. ALVARO CUNHAL, a Portugál Kommunista Párt főtitkára március 19-én kijelentette: véleménye szerint a jelenlegi portugáliai válságot egyrészt a portugál gyarmatok népei által folytatott hősi küzdelem, a portugál közvélemény háborúellenes « magatartása, másrészt az egyre fokozódó nemzetközi tiltakozás és a gyarmati háború Portugália gazdasági, társadalmi és politikai rendszerét sújtó következményei idézték elő. Cunhal fő feladatként a fasiszta diktatúra megdöntését és egy demokratikus rendszer hatalomra juttatását jelölte meg. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának Végrehajtó Bizottsága néhány nappal ezelőtt nyilatkozatban szögezte le, hogy az országban egyre növekvő tiltakozásba ütközik a kormány afrikai gyarmati háborúja: a hadseregben is fokozódik a rezsimmel szembeni elégedetlenség és növekszik a katolikus körök ellenállása. MÁRCIUS 20-ÄN több mint kétszáz fiatal portugál tiszt nyilatkozatot írt alá arról, hogy „megdőlt a hadsereg politikus jellegének mítosza . A dokumentumban támogattak Spinolának a „Portugália és jövője” című könyvében kifejtett elképzeléseit, az afrikai háború politikai eszközökkel történő megvívását. Portugália 1949 őta a NATO tagja. Hadseregében 22« «00 ember szolgál, 142 090-ren az angolai, bissau-guineai es a mozambiki felszabadító mozgalmak ellen bevetett gyarmati hadseregben. A katonai kiadások 1371-ben az állami költségvetés 43 százalékát emésztették fel. Több mint tízezer portugál halt meg és több mint húszezer megsebesült a gyár- mati háborúkban, a hadseregből évente több ezren dezertálnak. A NATO stratégái nagyon fontosnak tartják, hogy megőrizzék befolyásukat a Jó- reménység-foktői a -Gibraltár- szorosig terjedő, Portugáliát is magában foglaló övezetben. Az Arab-öböltől nyugatra irányuló köolajszállítmányok fő útvonalai ugyanis — a Sxuezi-csator- na lezárása -óta — a nyugatafrikai partok mentén vezetnek. Sajtóértekezlet a lisszaboni Pontinha-kaszárnyában Antonio De Spinola tábornok, a Portugáliában csütörtökön hatalomra jutott héttagú junta elnöke pénteken reggel nyolc órakor sajtóértekezletet tartott az új kormány főhadiszállásán, a lisz- szaboni Pontinha-kaszámyá- ban. A sajtóértekezleten bejelentette, hogy haladéktalanul szabadon bocsátják az ösz- szes korábbi politikai foglyokat, kivéve azokat, akiknek „akciója bűncselekményekre vezetett”. Jelezte továbbá, hogy megszüntetik az állam- biztonsági rendőrséget — kivéve a tengerentúli területeket, ahol „a hadműveletekkel összefüggésben biztonsági szervet létesítettek”. A junta elnöke végül azt is közölte, hogy teljesen eltörlik a sajtócenzúrát. Az egyik újságíró a sajtó- értekezleten Portugália tengerentúli tartományainak jövője iránt érdeklődött. A tábornok a kérdésre meglehetősen homályos választ adott: „E tartományok jövője — mondotta — olyan lesz, amilyennek a nemzet konszenzusa meghatározza”. Arra a kérdésre, hogy esetleg érintkezésbe lép-e a felszabadító mozgalmak vezetőivel, Spinola azt válaszolta: „Nem, egyelőre nem”. Az AFP jólértesült forrásra hivatkozva közölte, hogy katonai repülőgépen Madeira szigetére távozott Thomaz volt portugál köztársasági elnök. Ugyancsak katonai repülőgépen szállították az Atlanti- óceániban fekvő szigetre Marcello Caetano volt miniszterelnököt is. Vele együtt utazott a volt belügyminiszter, a volt hadseregügyi, a haditengerészetügyi és a közmunkaügyi miniszter is. Az exmi- mszterek Madeira szigetén a hadsereg felügyelete alatt számikivetésben fognak élni. A portugál—spanyol határt csütörtökön a késő esti órákban lezárták. . A portugál napilapok pénteken — csaknem negyed évszázad óta először — szabadon tájékoztattak az időszerű eseményekről, a jelek szerint mit sem törődve már a cenzúrával. Az EPOCA. a Portugáliában csütörtökig engedélyezett egyetlen politikai tömörülésnek, Caetano exminiszfcerelnök pártjának sajtóorgánuma vezércikkében egyebek között megállapította: „Még túlságosan kórai lenne komolyan elbírálni a tegnapi eseményeket ... Egy dologban azonban biztosait lehetünk: a tájékoztatási szervek ellenőrzéséinek hálózatát olyan személy építette ki, aki ehhez művészi fokon értett, s aki nem felejtette el az államcsínyek technikájának klasszikus tanulságait ... A forradalom a felszabadulás hírnökének látszik .. . Mindenekelőtt portugálok vagyunk ...” A NATO központjában nem keltett különösebb nyugtalanságot a lisszaboni katonai államcsíny. Egyrészt a katonai junta első állásfoglalásaiból máris világos, hogy az új lisszaboni vezetés kész fenntartani az atlanti szövetségi tagságából származó kötelezettségeit, beleértve a támaszpontok biztosítását is, másrészt a portugál fasiszta rendszer fennállása eddig bizonyos kényelmetlen helyzetet teremtett a szervezeten belül. Komszomol'kongresszus Irány: a Bajkál-Amur vasútvonal Pénteken délelőtt ismét plenáris üléssel folytatódott a Komszomol XVII. kongresz- szusa. A küldöttek - megvitatták a csütörtöki szekcióülések eredményeit. Mint bejelentették, szombaton elindulnak az első kom- szomolista brigádok Maszk vából, Leningrádból és az ösz- szes szövetséges köztársaságból a Bajkál—Amur vasútvonal építésére. A 3200 kilométeres vasúti fővonal most kezdődő építkezése felett a Komszomol védnökséget vállalt. A kongresszusi küldöttek pénteken határozatban hagyták jóvá a központi bizottság és a központi revíziós bizottság beszámolóját. Jeszip Broz Tito életrajza PÁRIZS Baloldali választási nagygyűlés Több mint százezren vettek részt csütörtökön este Párizsban a baloldali pántok közös nagygyűlésén, amely a baloldali egység nagyszabású megnyilvánulása volt a választási harcban. A rendkívül forró, lelkes hangulatban lezajlott gyűlésen Francois Mitterrand kijelentette, hogy ha elnökké választják, a baloldal közös programja alapján kormányozza az országot s egy igazságosabb és testvéribb társadalom megteremtésére törekszik. A most folyó választási kampányban a jobboldali jelöltek sokat emlegetik De Gaulle-t. De csak azért, mert az ő révén jutottak hatalomra, de ők „magántulajdonuknak” tekintik Franciaországot, s egymás között is olyan elkeseredett marakodást folytatnák, mintha „égy zsákmány fölött osztozkodnának”. A baloldal nem a maga számára, hanem az egész francia nép számára akarja megszerezni a hatalmat, s nem akarja két táborra osztani az országot. Célja az egész francia nép tömörítése, hogy felépíthesse azt a •társadalmat, amelyről „apáink álmodtak”. Georges Marchais. az FKP főtitkára hangsúlyozta: a baloldal négy fő célja: 1. jobb életviszonyok teremtése a dolgozók számára; 2. a gazdasági válság leküzdése érdekében a gazdaság döntő emeltyűinek a nemzet kezébe való vétele: 3. a demokrácia és a szabadságjogok kiszélesítése; 4. a nemzeti függetlenség és a nemzetközi együttműködés politikája, s Franciaországnak a béke megszervezésében való tevékeny részvétele. RÁDIÓVITA Francois Mitterrand csütörtökön este — még a nagygyűlés kezdete előtt — az Europe—1 rádióban vitát folytatott Giscard d’Estaing-nel. Az országszerte nagy érdeklődéssel követett vita középpontjában a gazdasági kérdések álltak. Giscard d’Estaing a baloldal közös programját támadta s azt hangoztatta, hogy arinak megvalósítása „a tőke. menekülésére” vezet' majd. Mitterrand viszont rámutatott arra, hogy Giscard d’Estaing választási programjában maga is „változásokat” ígér, ám őt, mint gazdasági és pénzügyminisztert, súlyos felelősség terheli azért a válságért, amelybe a francia gazdaság került. Az ő minisztersége idején öltött az infláció riasztó mértéket, a frank pedig — azóta, amióta ő pénzügyminiszter — havonta átlag egy százalékot vesztett értékéből a nyugatnémet márkához képest, éppen ezért Giscard d’Estalng-t „Monsieur egy százaléknak” lehetne nevezni. A szenátor csak jövőre dönt — de... Edward Kennedy amerikai demokrata párti szenátor hazatért egyhetes kelet-európai és szovjetunióbeli körútjáról, és a New York-i repülőtéren elégedetten nyilatkozott tapasztalatairól. Elmondta, hogy mindenütt szívélyesen fogadták és alkalma volt sokoldalú megbeszéléseket folytatni a Szovjetunió számos vezetőjével. Megemlítette, hogy egyebek között beszéltek a közel-keleti problémákról, és az Egyesült Államoknak a megoldásukban játszott szerepéről. A szenátor ismét határozottan cáfolta, hogy pályázik az elnökség megszerzésére a soron kővetkező választásokon. Sajtótitkára azonban később óvta a tudósítókat Kennedy szavalnak helytelen értelmezésétől. Hangsúlyozta, hogy a szenátor még nem döntött elnökválasztási terveiről és valószínűleg csak jövőre jelenti be szándékát. Jelenleg viszont kétségtelenül nem tekinti magát pályázónak. fizért jöttem a Szovjetunióba, hogy megismerkedjem az emberek életével, törekvéseikkel, reményeikkel — jelentte ki Edward Kennedy szenátor egy hete, Moszkvába érkezésekor. A sajtótudósítók, akik egy-egy félmondatból is szívesen vonnak le messzire vezető következtetéseket, a 42 esztendős demokrata párti szenátor szavainak ezúttal jóval megalapozottabban tulajdonítottak nagy jelentőséget. Vajon nem az késztette a Kennedy-dinasztia utolsó életben maradt férfitagját az egyhetes szovjetunióbei látogatásra, hogy az út tapasztalatait, szorosabb kapcsolatok kiépítését a szovjet vezetőkkel egy későbbi időpontban, már az Egyesült Államok elnökeként kamatoztassa? A kérdés jogos, hiszen Edward Kennedyt az amerikai politikai körökben hosszabb ideje a demokrata párti elnökjelöltség legesélyesebb várományosának tekintik. Noha Kennedy szenátor eddig még nem tett olyan értelmű nyilatkozatot, hogy kétségtelen népszerűségét kamatoztatni kívánná, s megpályázná az elnökjelöltséget Washingtonban ezt a szovjetunióbeli látogatás megkezdése óta és különösen a hétfői, Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP főtitkárával folytatott négyórás eszmecseréje után egyre valószínűbbnek tartják. A találkozón azonos nézeteket vallottak arról, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok javulásának megkezdett folyamata megfelel mindkét nép érdekeinek és a nemzetközi feszültség általános enyhülése ügyének. A világsajtóban igen nagy jelentőséget tuladonítanak annak, hogy Leonyid Brezs- nyev és Edward Kennedy egyaránt állást foglalt a kapcsolatok kiszélesítése és elmélyítése mellett. Tekintettel 3Z amerikai belpolitikai erőviszonyokra, arra, hogy a Watergate-ügy kapcsán nyomás hárul a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítását szorgalmazó Nixon elnökre, önmagában is igen nagy fontosságú az ellenzéki demokrata párt neves személyiségének, Edward Kennedynek a két ország gyakorlati együttműködését szorgalmazó álláspontja. Kennedy szenátor a párton belül világos alternatívát kínál a szovjet—amerikai enyhülést támadó Henry Jackson szenátor hidegháborús irányzatával szemben. S az 1976-ban esedékes elnökválasztási esélyek szempontjából sem közömbös, hogy — Jackson és Wallace demokrata párti szenátorokkal ellentétben — Edward Kennedy a jelenlegi enyhülési politika folyamatosságát biztosítaná az amerikai külpolitikában. A szenátor ezt igen egyértelműen fogalmazta meg Moszkvában, miszerint az Egyesült Államok „mindkét vezető pártja (tehát Nixon republikánus pártja mellett a demokrata is) eí van kötelezve a kelet—nyugati enyhülés politikája mellett”. Edward Kennedy szenátor annyira egyértelműen fogalmazott, hogy valóban nem látszik túlzásnak a vélemény, miszerint a moszkvai látogatás az elnökjelöltség megpályázásának „félhivatalos bejelentésével” egyenértékű. A horvátországi Kumrovec faluban, 1892. május 23-én született Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke, Jugoszlávia marsallja, a JSZSZK fegyveres erőinek főparancsnoka. 1907-től 1910-ig Sziszakon lakatosmesterséget tanult, ipariskolát végzett. 1911-től három éven át fémmunkásként dolgozott Zágrábban, Szlovéniában, Csehországban, Ausztriában és Németországban. Az első világháború kitörése után háborúellenes propagandatevékenységéért letartóztatták, Petrovaradinban bebörtönözték. 1915-ben az orosz frontra vezényelték, ahol súlyosan megsebesült és fogságba esett. 1917-ben megszökött a fogolytáborból és a Nagy Októberi Forradalom napjaiban csatlakozott a vörös gárdához. 1920-ban tért vissza Jugoszláviába, 1927-ig mint gépész és szerelőlakatos dolgozott. 1928-ban kommunista propaganda vádjával ötévi szigorított börtönbüntetést szabtak ki rá. Kiszabadulása után vette fel a Tito nevet és illegalitásba vonult. A jugoszláv delegáció tagjaként 1935-ben részt vett a Komintern moszkvai kongresz- szusán, tagja lett a Komintern balkáni titkárságának. 1936-ban megválasztották a JKP Központi Bizottságánál szervező titkárává, 1937-től a JKP főtitkára lett. Vezetése alatt, 1941. július 4-én fogadták el azt a határozatot, amely a megszállók és a hazaárulók elleni fegyveres felkelés meg- I kezdéséről szólt. A háború I alatt a jugoszláv népfelszabadító hadsereg és a partizánalakulatok főparancsnoka volt, 1944-ben partizánjai élén bevonult a felszabadított Bel- grádba. A felszabadulás után Tito a .JKP, majd a JKSZ Központi Bizottságának főtitkára, 1966- tól a párt központi bizottságának elnöke, az 1969. évi IX. kongresszus óta a JKSZ elnö- I ke. „25 éve együtt, közös úton" Munka a KGST-palotában B árhonnan is nézzük a Moszkva folyó partján álló KGST-palotát, egy nyitott könyvre emlékeztet. A 29 emeletes, modern épület legfelső szintjéről csodálatos kilátás keríti hatalmába az odalátogatót — szép időben szinte egész Moszkva belátható. A moszkvai emberek azt mondják, ma már elképzelhetetlen a 9 milliós szovjet metropolis e jellegzetes építészeti nevezetesség nélkül. S ahogy elengedhetetlenül szervesen beleilleszkedik a moszkvai városképbe a KGST titkárságának székháza, ugyanúgy elengedhetetlenül szorosan összekapcsolódik a szocialista országok gazdasági fejlődése a nemzetközi gazdasági szervezet működésével. N egyedszázada múlt tegnap, hogy 1949. április 26-án sor került a néhány hónappal azelőtt élet- rehívott KGST első' ülésére. A szocialista országok fiatal nemzetközi gazdasági szervezetének kezdeti lépéseit az adott politikai és gazdasági helyzetben óriási érdeklődése kísérte. Az első ülést az elmúlt 25 esztendőben sok-sok tanácskozás követte. Ezeken végzett eredményes munka is közrejátszott abban, hogy a KGST-országok ipari termelésének növekedési üteme az elmúlt negyedszázadban meghaladta a tőkésországok hasonló mutatóját, a világkereskedelem bővülését meghaladóan emelkedett a KGST-országok egymás közti külkereskedelmi forgalma. Beszélgetőpartnereim mondották a nemzetközi szervezetben: visszatekintve a megtett út mindig könnyebb, mint az előttünk álló. 25 évvel ezelőtt az első ülésszakokon felvetett kérdések kidolgozása bonyolultnak tűnt. Megismerkedni egymás lehetőségeivel, elindulni a szocialista országok előtt járatlan, a gazdasági kapcsolatok új formáját hozó úton. Ezeket a mai tennivalókhoz hasonlítva — a hosszútávú és középtávú népgazdasági tervek összehangolása, közös fejlesztések, beruházások — egyszerűbbnek tűnnek. De évtizedek múlva, amikor a komplex program végrehajtásából fakadó feladatokat sorra-rendre megoldottuk, a helyükre lépő akkor aktuális problémákkal lesznek így a szakemberek. A z elmúlt negyedszázadban a KGST nemzetközi gazdasági életben betöltött szerepe is dinamikusan fejlődött Mongólia csatlakozásával két, majd Kuba belépésével három földrészre terjed ki a szocialista országok gazdasági szervezetének vonzáskörzete. A múlt esztendőben pedig az első kapitalista országgal — Finnországgal — írtak alá együttműködési megállapodást. A gyakorlati munkára az egyezmény értelmében munkacsoportokban kerül sor. Április első napjaiban a tudományos-műszaki együttműködési csoport tartotta meg ülését. A napirenden a többi között az erdőgazdaság, a cellulóz- és papíripar, a kőolajfeldolgozás, valamint a környezetvédelem terén megvalósítandó együttműködési kérdések szerepeltek A közeljövőben kerül sor a sokoldalú gazdasági kapcsolatok felvételére a gépipar, a vegyipar és a szállí tás egyes konkrét területein. / KGST nyílt gazdasági szervezet, amelyhez bármely orszá csatlakozhat, ha eleget tesz a: alapszabályokban foglalt köte 1 érettségeknek. Legújabban Mexikó, Irak, a Jemeni Demokratikus Köztársaság juttatott el más országok mellett a KGST titkárságához olyan dokumentumot, amelyben az együttműködés lehetséges formáiról érdeklődnek. S okasodnak tehát a KGST titkárságában dolgozó szakemberek tennivalói. Bizottsági ülések, különböző szakmai tanácskozások előkészítése; programok, ajánlások kidolgozása, egyeztetése; a Komplex Program végrehajtásával összefüggő temérdek feladat megoldásának segítése; a tagországok különböző szintű delegációinak fogadása — mind, mind felelősségteljes munkát igényéi az itt dolgozóktól. S ezt ők végzik fáradhatatlanul, az eredmények tégláiból alkotva azt a hatalmas építményt, amelynek neve: a szocialista gazdasági integráció. Faragó András %