Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-20 / 91. szám

91 EC Y Ci T&úrlap 1974. ÁPRILIS 20., SZOMBAT A Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének varsói ülésén elfogadott nyilatkozatok Az élet csatája Mint a csütörtökön nyilvánosságra hozott közlemény már hírül adta, a Varsót Szerződés tagállamai politikai ta­nácskozó testületé ülésének részvevői három nyilatkozatot fogadtak el. A nyi­latkozatok szó szerinti szövege a követ­kezőképpen hangzik: A közel-keleti tartós és igazságos békéért A Varsói Szerződés tagálla­mai poiitikai tanácskozó tes­tületének varsói ülésén a Bol­gár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Szocialista Köztársa­ság, a Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság képviselőd megállapít­ják, hogy a Közel-Kelet to­vábbra is a nemzetközi fe­szültség veszélyes tűzfészke. A külső imperialista erők támo­gatását élvező Izrael folytatja agresszív politikáját, maka­csul elutasítja az ENSZ-hatá- rozatok végrehajtását, az el­foglalt arab területek vissza­adását, durván semmibe veszi az arab népek törvényes nem­zeti jogait. A háborús cselekmények fel- lobbanésa 1973. októberében ismét megmutatta e térség helyzetének teljes robbanás­veszélyességét, amely állandó fenyegetést jelent az egész vi­lág békéjére. Ezeknek az ese­ményeknek a során bebizo­nyosodott az arab államok és a szocialista közösség országai közötti barátság és együttmű­ködés elvi fontossága. Az ülés résztvevői rámutat­nak a genfi közel-keleti béke- konferencia jelentőségére, minden közvetlenül érdekelt állam, valamint a palesztínai arab nép képviselői részvéte­lének szükségességére és úgy vélik, hogy munkájának to­vábbi folytatása mindenek­előtt a közel-keleti rendezés kulcskérdéseinek megoldásá­hoz, az összes megszállt arab területekről az izraeli csaoa- tok kivonásához, a palesztínai arab nép törvényes jogainak nemzeti törekvéseivel össz­hangban történő biztosításá­hoz, e térség valamenrivi álla­ma biztonságának, terület’ őr­ségének és szí ívorern fásának garantáláséhoz kell hogy ve­zessen. A tanácskozáson részt vett tagállamok készek erősíteni tevékenységüket, hogy elő­mozdítsák a konfliktus politi­kai rendezését és felhívnak minden államot, járuljanak hozzá az igazságos és tartás béke megteremtéséhez a Kö­zel-Keleten. Megvizsgálva a csapa tszé (.választásról létre­jött megállapodást, mint az első, előzetes lépést a közel- keleti probléma általános ren­dezésének útján, az ülés részt­vevői úgy vélik, hogy ezt fel­tétlenül további lépéseknek kell követniük, amelyek a Biz­tonsági Tanács 1967. november 22-i és 1973. október 22—i hatá­rozatai valamennyi rendelke­zésének végrehajtására irá­nyulnak. Az ENSZ rendkívüli erőinek jelenléte pozitívan já­rul hozzá a béke fenntartásá­hoz ebben a térségben. A tanácskozáson részt vett szocialista államok szilárdan és változatlanul támogatják az arab népek harcát az ag­resszió imperialista politiká­ja ellen, az igazságos és tartós békéért, szabad fejlődésük biztosításáért, a társadalmi és gazdasági haladásért. A társa­dalmi fejlődés e fontos céljai­nak elérése elválaszthatatla­nul összekapcsolódik azon erők elleni harccal, amelyek igyekeznek az arab népeket a haladás útjáról letéríteni, is­mét az imperialista erőktől való politikai és gazdasági függőség helyzetébe hozni. A szocialista országok az arab népek hű barátai, akik mellettük álltak és áLlnak mind a békés építés idején, mind szabadságuk és függet­lenségük veszélyes pillanatai­ban. A szocialista államok po­litikája az arab világ orszá­gai irányában következetes és elvi, nemzeti törekvéseik és társadalmi-gazdasági fejlődé­sük problémáinak mély meg­értésén alapszik, nincs kitéve konjunkturális ingadozások­nak. A tanácskozáson részt vett államok továbbra is fejleszte­ni kívánják barátságukat és együttműködésüket az arab országokkal a közös célok alapján, az imperializmus és a neokolonializmus ellen, a bé­kéért, a népek szabadságáért és a társadalmi haladásért fo­lyó harcban. Varsó, 1974. április 18. A tartós békéért Vietnamban, a vietnami nép igazságos nemzeti érdekeinek biztosításáért A Varsói Szerződés tagálla­mai politikai tanácskozó tes­tületének varsái ülésén a Bol­gár Népköztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság, a Lengyel Népköztársa­ság, a Román Szocialista Köz­társaság, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság képviselői megerősí­tik elvi értékelésüket, hogy a párizsi egyezmény a hős viet­nami nép történelmi vívmá­nya, a szocialista országok, a nemzeti-felszabadító erők. az egész haladó emberiség közös győzelme. Megállapítják, hogy az egyezmény érvénybe lépése óta eltelt időben bizonyos elő­rehaladás történt a vietnami helyzet normalizálásában. Az imperialista agresszió meg­szüntetése, a külföldi csapa­tok kivonása Dél-Vietnamból, a felek által a párizsi egyez­mény egy sor cikkelyének megvalósítására tett gyakor­lati intézkedések megteremtik az előfeltételeket a háborúról a békéhez megkezdett fordu­lat megszilárdításához, a szo­cialista építés feladatainak megoldására való áttéréshez Észak-Vietnamban és Dél- Vietnam fejlődéséhez a béke, a függetlenség, a demokrácia és a semlegesség útján, elő­mozdítja a politikai légkör általános javulását az indo­kínai félszigeten és egész Dél- kelet-Ázsiában. A tanácskozás résztvevői egyidejűleg megállapítják, hogy a külső imperialista erők támogatását élvező saigoni ad­minisztráció minden eszköz­zel a párizsi egyezmény meg­valósításának megakadályo­zására, a politikai rendezés meghiúsítására törekszik. Az ülés résztvevői határozottan elítélik a saigoni adminiszt­ráció bomlasztó tevékenysé­gét, rendszeres fegyveres pro­vokációit a Dél-vietnami Köz­társaság ideiglenes forradal­mi kormányának ellenőrzése alatt álló területek ellen. A tanácskozáson részt vett országok teljes mértékben tá­mogatják a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság kormá­nya és a Dél-vietnami Köz­társaság ideiglenes forradal­mi kormánya irányvonalát, amely a párizsi egyezmény­nek valamennyi aláíró fél ál­tal történő szigorú és fel­Vessenek véget az önkénynek és a demokraták üldözésének Chilében A Varsói Szerződés tagálla­mai politikai tanácskozó tes­tületének varsói ülésén a Bolgár Népköztársaság, a Ma­gyar Népköztársaság, a Né­met Demokratikus Köztár­saság, a Lengyel Népköztár­saság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szö­vetsége és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság képvise­lői mély nyugtalanságukat fejezik ki a Népi Egység al­kotmányos kormányának 1973 szeptemberében történt meg­döntésével Chilében kialakult helyzet miatt és határozottan elítéli a chilei katonai junta önkényét, a demokraták üldö­zését, a junta garázdálkodását és törvénytelenségeit, ame­lyek durván megsértik az ENSZ alapokmányát, az ENSZ által elfogadott emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, az emberi jogokról szóló nem­zetközi egyezményeket. Több mint fél év telt el a Chilében végrehajtott fasisz­ta katonai államcsíny óta, melynek első áldozata Sal­vador Allende, a törvényesen megválasztott elnök, a nem­zeti felszabadító mozgalom egyik kiemelkedő személyisé­ge lett. aki egész életét a chi­lei nép szabadsága ügyének szentelte. Az országban fenntartják a rendkívüli állapotot, kegyet­len terror szabadult el, el­nyomják a chilei társada­lom valamennyi haladó ere­jét, betiltották az összes po­litikai pártot, szakszervezetet és társadalmi szervezetet. Daw­son, Quiriquina, Chacabuco, Pisagua és sok más helység koncentrációs táboraiban chi­lei hazafiak ezrei sínylődnek, akiknek egyetlen bűne, hogy szeretik hazájukat és hűek a haladás és a demokrácia esz­ményeihez. A katonai junta kínzókam­ráiban embertelen körülmé­nyek között tartják fogva a chilei nép kiemelkedő képvi­selőit, Luis Corvalánt, a Chi­lei Kommunista Párt főtitká­rát, a szocialista Clodomiro Aimeydát, volt külügyminisz­tert, Anselmo Sülét, a radiká­lis párt elnökét, a Népi Egység pártjainak és kormányának más képviselőit. Az országban felszámolták a dolgozók szo­ciális vívmányait, tömegesen bocsátják el azokat, akik hala­dó nézeteket vallanak. A világ közvéleménye, s ezen belül Latin-Amerika ha­ladó, szabadságszerető erői el­ítélték a chilei katonai junta bűntetteit. Eljön az idő, ami­kor a chilei nép megvetéssel félredobja azokat, akik ma megpróbálják feltámasztani az inkvizíció és a minden hala­dást ellenző népbutítás közép­ke ri kísérteiét. A chilei nép harcában a jö­vőben is számíthat a szocia­lista országok népeinek követ­kezetes támogatására. A ta­nácskozás részvevői határozot­tan követelik Luis Corvalán, Clodomiro ALmeyda, Anselmo Sule, valamennyi bebörtönzött chilei demokrata és hazafi ha­ladéktalan szabadon bocsátá­sát. A jelen tanácskozáson részt vevő országok felhívják mind­azon államokat, amelyeknek drága földünkön a haladás ügye, hogy lépjenek fel az alapvető emberi jogok, az em­beri méltóság, és személyiség értékeinek védelmében Chilé­ben Felhívással fordulnak a világ közvéleményéhez, hogy még szélesebben bontakoztas­sa ki a nemzetközi szolidaritás mozgalmát a chilei nép iránt, amely harcot folytat hazáié­ban a véres terror ellen, a de­mokratikus és szabadságjogok helyreállításáért. Az ülés részvevői kifejezik mély meggyőződésüket, hogy a chilei nép a demokrácia visz- szaállításáért és Chile igazi függetlenségéért vívott harcá­ban győzelmet arat. Varsó, 1974. április 18. tétlen teljesítésén alapul, va­lamint a Dél-vietnami Köz­társaság ideiglenes forra­dalmi kormányának 1974. március 22-i új konstruktív kezdeményezését. A teljes tűz­szünet, a demokratikus sza­badságjogok biztosítása a la­kosság számára, a két dél­vietnami fél tárgyalásainak mielőbbi megtartása a nem­zeti megbékélés és egyetér­tés tanácsának létrehozásá­ról azzal a céllal, hogy ked­vező feltételeket teremtsenek az általános választások le­bonyolításához — ez a béke megszilárdításának, a hely­zet normalizálásának reális útja Dél-Vietnamban. A tanácskozás résztvevői megerősítik szolidaritásukat a vietnami néppel és kifejezik szilárd meggyőződésüket, hogy a testvéri szocialista orszá­gok, minden haladó erő tá­mogatására támaszkodva, a vietnami nép sikereket ér el a szocializmus építésében az ország északi részében, a bel­politikai problémák megol­dásában délen, a békés, egysé­ges, független, demokratikus Vietnam megteremtésében. A proletár internacionaliz­mus elvei szellemében tevé­kenykedve, a jelen ülésen résztvevő államok továbbra is sokoldalú támogatást és se­gítséget nyújtanak a vietna­mi népnek a béke, a szabad­ság és függetlenség biztosítá­sában, igazságos törekvései megvalósításában előtte álló j legfontosabb feladatok megöl- dásához.-j- elkészültünk és elszántuk ri magunkat, hogy meg­nyerjük a béke csatáját, az élet csatáját — huszonöt esztendővel ezelőtt hangzot­tak el ezek a drámai szavak, a párizsi Pleyel-terem szószé­kéről. S visszatekintve egy mozgalmas, nem kevés válto­zást hozó negyedszázad táv­latából, megállapíthatjuk: tör­ténelmi jelentőségű esemény zajlott a francia fővárosban, létrejött a világméretű, szer­vezett békemozgalom. A második világháború be­fejeződését, a fasiszta . bar­bárság felett aratott győzel­met a népek azzal a meggyő­ződéssel ünnepelték, hogy az antifasiszta összefogást a bé­ke időszakában is folytatják. Sajnos, alig némultak el azonban a fegyverek, Chur­chill hírhedt beszédével fel­hangzott a hidegháború első fultoni nyitánya: Truman amerikai elnök meghirdette doktrínáját az Egyesült Álla­mok világcsendőri szerepé­nek jegyében. Ilyen körül­mények között, a romokból alighogy ocsúdó Wroclawban, a szovjet, francia és lengyel értelmiségiek kezdeményezé­sére békekongresszúst tartot­tak. Az 1948 augusztusában tartott tanácskozáson össze­kötő bizottság alakult. Ez volt az a mag — a bizottság tag­jai között olyan személyisé­gek szerepeltek, mint Joliot- Curie, Fagyejev, Neruda és Robeson —, amely az első bé­ke-világkongresszus összehí­vását kezdeményezte. * hidegháború tovább je- áM gesedett, és 1949. április elején megkötötték az at­lanti szerződést, megszületett a NATO-blokk. Tizenhat nap­pal később Párizsban összeült a Béke Híveinek Világkong­resszusa, amelynek munká­jában 72 ország 2056 küldötte vett részt, s határozatait hat- százmillió szervezett béke­harcos nevében hozta. A kongresszus rendkívüli ne­hézségek közepette kezdte meg munkáját. A francia ha­tóságok megtagadták a vízu­mot a lengyel, bolgár és kí­nai delegátusoktól, más ese­tekben korlátozásokat léptet­tek életbe. A 38 tagú magyar küldöttségből csupán nyolcán kapták meg a beutazási en­gedélyt. Ezért a kongresszus résztvevőinek egy csoportja Prágában ült össze, a vita párhuzamosan folyt. A cseh­szlovák vendéglátók egyetlen nap alatt biztosították a fel­tételeket — a jelentősebb fel­szólalások, a határozatterveze­tek néhány óra múltán már a másik tanácskozási szín­helyen is hozzáférhetőek vol- t%k. Mindenki cselekedni akart: Aragon,. Eluard, Neru­da verssel köszöntött, Robe­son énekelt gyönyörű bari­tonján, Picasso megrajzolta a béke galambját, száz- és száz- milliónyian határozták el ma­gukat a fokozottabb helytál­lásra saját munkahelyükön, városukban, falujukban. P árizs és Prága csak a harc kezdetét jelentette. Kö­vetkezett az állandó bi­zottság ülésszaka a svéd fő­városban, ahol elfogadták a nevezetes stockholmi felhí­vást, s megkezdődött a nagy­szabású aláírásgyűjtés az atomfegyverek betiltását kö­vetelve. Az 1950 novemberé­ben megrendezett második, varsói béke-világkongresszu­son alakították ki a Béke-vi- lágtanácsot, amelynek elnö­ke, 1958-ban bekövetkezett haláláig a felejthetetlen Fre­deric Joliot-Curie volt. Kong­resszusok és tanácskozások követték egymást, nemegyszer Budapestről kelteződtek a hí­rek. A béke-világmozgalom véleményét nyilvánította min­den sorsdöntő kérdésben, közben következetes küzdel­met folytatott a koreai és a vietnami háború ellen, Euró­pa biztonságáért, a leszerelé­sért, általános békeegyezmé­nyek megkötéséért. Befolyá­sa és tevékenységi területe állandóan bővült, új és új szervezetek, bizottságok csat­lakoztak hozzá. Sokan, akik évekkel ezelőtt még értetlenül álltak akciói láttán, tevéke­nyen részt vesznek munkájá­ban, vagy legalábbis bizonyos kérdésekben sikerült meg­valósítani az akcióegységet. A szervezett békemozga­lom harca felfelé ível, s így érkezett el az eddigi csúcs­ponthoz, a Béke Erőinek Vi­lágkongresszusához, amelyet tavaly ősszel rendeztek meg Moszkvában. A Kreml kong­resszusi termében tartott se­regszemle, felhívásával és ti­zennégy határozatával a ha­ladó nemzetközi közvélemény felelősségteljes állásfoglalá­sát tolmácsolta a világunk előtt álló összes lényeges kér­désekben. Különösen megnö­velte a kongresszus súlyát az a két és fél órás beszéd, amellyel Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára — éppen egy válságos időszakban, hi­szen tartott még a közel-ke­leti háború — értékelte a nemzetközi viszonyokat és ki­fejtette a békemozgalom fel­adatait. H uszonöt év alatt alapve­tően megváltozott Föl­dünk politikai arculata, az erőviszonyokban jelentős eltolódás következett be a bé­ke és haladás erőinek javára. Ezekben a változásokban — amelyeknek középpontjában a Szovjetunióval az élen a szocialista világrendszer áll — szerepet vállalt a szerve­zett béke-világmozgalom is. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a magyar béke­mozgalom, amely nemsokára ugyancsak negyedszázados jubileumát köszönti, mind- vénig tevékeny részese volt a világméretű nagy összefogás­nak. Az élet csatája, a béke csa­tája még ma sem fejeződött be. Ám egy negyedszázad múltán, minden eddiginél jobb feltételek mellett vív­hatjuk ezt *a csatát. Az év­forduló ezért tisztelgés a hu­szonöt évvel ezelőtti zászló­bontók, s mindazok előtt, akik elkötelezték magukat a béke megvédése mellett, akik a bé­ke védelmezői, a béke építői. <-i> HÁROMNAPOS hivatalos látogatásra pénteken Algírba érkezett Willy Brandt nyugat­német kancellár. 1962, tehát Algéria függetlenné válása óta Brandt az első nyugati vezető, aki idelátogat. A GOLAN-MAGASLATOK térségében húzódó szíriai—iz­raeli frontvonalon immáron 39 napja dúló állóháború to­vábbi elmérgesedéséről szá­moltak be pénteken délután a hírügynökségek. A szíriai állá­sokat mintegy féiszáz géppel támadó izraeli légierő tizenhét gépet vesztett. A DÉL-VIETNAMI FELEK kétoldalú vegyes bizottsága pénteken Saigonban „sza­bályszerűen” ülést tartott, ám a két félnek több mint kétórás vita után ezúttal sem sikerült megállapodásra jutnia. A SAIGONI légierő gépei csütörtökön száz bevetésben bombázták a központi fennsík nyugati részén és a Saigontól északra, valamint keletre fek­vő felszabadított területeket. ELNÖKI amnesztiarende- letet tettek közzé csütörtö­CSAK RÖVIDEN... kön Kairóban. Kegyelemben részesültek Mohamed Favzi tábornok, volt hadügyminisz­ter, aki részt vett azAliSzab- ri vezette öszeesküvésben, Szidki Mahmud tábornok, az egyiptomi légierők volt pa­rancsnoka, Abbasz Raduan, volt belügyminiszter, Iszmaií Habib hadosztály tábornok, a légvédelem egykori parancs­noka és Tahszin Zaki tábor­nok. ABDUSSZALEM DZSAL- LUD líbiai miniszterelnök péntekre virradó éjjel Nia- meyben tárgyalásokat folyta­tott Seyni Kountche alezredes­sel a hétfői államcsíny után létrehozott legfelsőbb katonai tanács elnökével. A. C. GEORGE indiai ke­reskedelemügyi miniszterhe­lyettes pénteken a parlament­ben megcáfolta az Űj Kína hírügynökség állítását, amely szerint India állítólag a nem­zetközi áraknál 20—30 száza­lékkal drágábban vásárol gé­peket és egyéb ipari beren­dezéseket a Szovjetuniótól. PÉNTEKEN az egyesült ál­lamokbeli Atlantában meg­nyílt az Amerikai Államok Szervezetének 4. közgyűlése. A tanácskozáson az AÁSZ 23 tagállamának külügyminisz­tere vesz részt, közöttük Hen­ry Kissinger amerikai kül­ügyminiszter. AZ ENSZ Európai Gazda­sági Bizottságának Bukarest­ben folyó 29. ülésszakán fel­szólalt dr. Szita János mi­niszterhelyettes, a magyar de­legáció vezetője. PÉNTEKEN BUKAREST­BEN véget ért az Interpar­lamentáris Unió munkabizott­ságainak ülése. AZ ETIÖP KORMÁNY az előző kabinet tagjai közül csak azokat szándékozik bíró­ság elé állítani, akik jogilag bizonyítható módon korrup­cióba keveredtek és hivatali helyzetüket személyes céljaik érdekében használták fel. PÉNTEKEN az Északi- és Balti-tenger térségében NA* TO-hadgyakorlat kezdődött. i X

Next

/
Thumbnails
Contents