Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-03 / 78. szám

PEST

«ccm

1974. április 3., szerda

^/CírSap

Pest megye kitüntetettjei

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 29. évfordulója alkalmából eredményes munkája elismeréséül a Munka Érdemrend arany, ezüst és bronz fokozatával tüntetett ki *71 Pest megyei dolgozót.

A MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATÁT adományozta:

Bohács Mihálynak, a Dunakeszi MÁV Járműjavító Üzem asztalosának;

Czeróczki Andrásnak, a Dabasi Nagyközségi Közös Tanács elnökének;

Dezsőfi Lászlónknak, a Pamutfonóipari Vállalat Váci Gyára cér- názójának;

Dékány Istvánnak, az érdi Ben- ta-völgye Tsz elnökének;

id. Hegedűs Józsefnek, a gombai Egyesült Fáy András Tsz kombáj- nosának;

Horváth Ferencnek, a Pest megyei Műanyagipari Vállalat igazgatójának;

Lengyel Lászlónénak, a Magyar

Gördülőcsapágy Művek Diósdi Gyára minőségellenőrének;

dr. Szinna Ferencnek, a Pest megyei SZTK Szakorvosi Rendelő- intézet igazgató-főorvosának;

Tóth Rózának, a kocséri Petőfi Tsz elnökének; .

Ungvári Imrének, a ceglédi Vörös Csillag Tsz növendékmarha- gondozójának;

Werner Jánosáénak, a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár Kistar- csai Gyára igazgatójának.

A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZATÁT

adományozta:

Bata Jánosnak, a Gyömrői Ruhaipari Szövetkezet elnökének;

dr. Bánfalvy Barnabásnak, a Pest megyei Tanács VB osztályvezetőjének;

Bencsik Gyulának, a Magyar Hajó- és Darugyár Váci Gyáregysége lakatos csoportvezetőjének;

dr. Boros Jánosnak, a Pest megyei Bíróság tanácselnökének;

Czinege Imrének, a ceglédi MŰM 203. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatójának;

Fekete Józsefnek, a nagykőrösi Szabadság Tsz elnökének;

Ferencz Bélának, a Cement- és Mészművek osztályvezetőjének;

Gádor Jánosnak, a dányi Magvető Tsz elnökének;

Hrotkó Károlynénak, a váci Híradástechnikai Anyagok Gyára művezetői ének;

Kelemen Józsefnek, a túrái Galgamenti Tsz ágazatvezetőjének;

Kovács Ferencnek, a Dunamenti Hőerőmű Vállalat lakatos csoport- vezetőjének ;

Magyaróvár! Pálnak, a gödöllői ÁFÉSZ igazgatósága elnökének;

Merész Mátyásnak, a Forte Fotokémiai Ipar igazgatójának: Mészáros Lajosnénak, Nagytar- csa községi tanácselnökének;

dr. Mikecz Istvánnak, a gödötlői Agrártudományi Egyetem dékánjának, egyetemi tanárnak;

Mohos Imrének, a ceglédi Táncsics Mihály Általános Iskola igazgatójának;

Papp Mihálynak, a Pilisi Parkerdőgazdaság erdészetvezetőjének;

dr. Preisich Péternek, a Pesl megyei Tanács Semmelweis Kórháza osztályvezető főorvosának;

Prétyi Józsefnénak, Zebegény községi tanácselnökének;

Raffay Bélának, a Ráckevei Járási Hivatal elnökének;

Ribánszky Istvánnak, a Ganz Műszer Művek Gödöllői Árammérőgyára gépbeállítóiának;

Somogyi Jánosaién alt, a pilisi Aranykalász Tsz növénytermesztőiének;

Szendrődi Tibornak, a Pest megyei Pincegazdaság pince- és szőlőgazdaság- vezetői ének ;

Tonka Istvánnak, a Mechanikai Művek előadójának;

Tóth Dezsőnének, a Dunabogdá- nyi Községi Tanács vb-titkárának;

Túri Gáboménak, a Május 1. Ruhagyár Ceglédi Gyáregysége géoészének;

Varró Imrének, a monori postahivatal hivatali belső helyettesének ;

Végh Jánosnénak, a Nagykőrösi Konzervgyár üzemi csoportvezetőjének:

Zagyva Lajosnak, a Volán 20 Vállalat gazdasági-politikai tanács- adóiának;

Zsigniond Istvánnak, a tahitót- falui Kék Duna Szakszövetkezel elnökhelyettesének.

A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATÁT

adományozta:

Aiiiaiics Jánosnak, az Országos Éi.e- es Ásványbányák vájárának;

Bakonyi Ferencnek, a Dunai Kőolajipari Vállalat géplakatosának;

csíki Árpádnak, a Pest megyei Tanács vo főelőadójának;

Főzete Tóth Lajosnak, a Csepel Autógyár betanított edzojeno.;;

Geney Csabánknak, a Mechanikai Laboratórium 1-iíradástecnm- kai Kísérleti Vállalat Dunakeszi Gyáregysége elektroműszerész szociális uí br igádvezetöj ének;

Grósz Sándornak, a Szobi Nagyközségi Közös Tanács vb-tit»kárá- nak;

Horváth Mihálynak, a Váchar- tyáni ÁFÉSZ igazgatósági tagjának, tsz-nyugdij ásnák;

lakéi Istvánnak, a Nagykőrösi Városi Tanács vb főelőadójának;

Kánai Lajosnénak, a Gödöllő és Környéke HISZÖV ruhaipari üzemágvezetőj ének;

dr. Kecskeméti Lajosnak, a Bu- dapest-környéki Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége titkárának;

Király Ernőnek, a hernádi Március 15. Tsz főmérnökének;

Kiss Kálmánnak, az Ikladi Ipari Muszergyár gyáregység vezetőjének;

Kovács Vilmosnak, a perőcsényi

Petőfi Tsz elnökének;

Krammer Jánosnénak, a Budai

Járási Építőipari Szövetkezet technikusának ;

Lévák Józsefnek, a sződi Egyesült Virágzó Tsz elnökének;

Mészáros Gyulának, az abonyi Üj Világ Tsz elnökének;

Páiífy Károlynaik, a Budapest- környéki TÜZÉP Vállalat személyzeti vezetőjének;

Pelyhes Istvánnénak, a Pest— Nógrád megyei Húsipari Vállalal Váci Gyáregysége betanított munkásának;

Seres Istvánnak, a Solymári Nagyközségi Tanács vb-titkárá- nak;

Sipos Mihálynénaik, a Pest megyei Tanács III. sz. Sütőipari Vállalata raktárosának;

Stollmayer Ákosnak, a Középmagyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat osztályvezetőjének;

dr. Schmidt Gézának, a Pesi megyei Tanács vb csoportvezetőjének;

Szadeczky Bélának, a Kéziszerszámgyár Ipari Láncgyáregysége telepvezetőj ének;

Szatmári Gyulának, a bugyi Tes- sedik Sámuel Tsz elnökének;

Száraz Józsefnek, a gödöllői Agrártudományi Egyetem Tangazdasága kerületi igazgatójának;

Tóth Józsefnek, a Klíma Ipari Szövetkezet V. sz. Szentmártonká- tai Üzemegysége lakatos csoport- vezetőjének ;

Tóth Károlynak, a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat marósának;

dr. Tóth Péternek, a Pest megyei Állategészségügyi Állomás igazgatóhelyettesének;

Veres Mihálynak, a tápi ászöli ősi Üj Barázda Tsz elnökének;

Walter Ferencnek, a piliscsabai Haladás Tsz elnökének.

A Pest megyei Hírlapot is előállító Szikra Lapnyomda dolgozói közül az Elnöki Tanács

A MUNKA ÉRDEMREND ARANY FOKOZATÁVAL tüntette ki:

Róder Imrét, a nyomda igazgatóját;

A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST FOKOZATÁVAL:

Sándor Józsefet, á nyomda főmérnökét és

Fél Kálmánt, a nyomda főgépmesterét.

Az ugyancsak a lapunkat is kiadó Hírlapkiadó Vállalat dolgozói közül

A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ FOKOZATÁVAL

tüntették ki:

Tornyai Miklóst, a Hírlapkiadó Vállalat főrevizorát és

Barta Lajosnét, a Hírlapkiadó Vállalat főelőadóját.

★

A felszabadulás 29. évfordulója alkalmából A nehézipar kiváló dolgozója kitüntetést öt, A kohó- és gépipar kiváló dolgozója kitüntetést öt, A könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést tíz, A mező- gazdaság kiváló dolgozója miniszteri kitüntetést kilencvenöt Pest megyei dolgozó kapta meg.

Falugyűlések

Átadták a Rózsa Fcrenc-díjakat

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk fel- szabadulásának 29. évfordulója alkalmából a sajtó-, a tömegtájékoztatás területén kifejtett eredményes munkásságuk elismeréséül 38 személyt részesített kitüntetésben.

A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke — kiemelkedő újságírói tevékenységük elismeréséül a Rózsa Ferenc-díj I. fokozatát adományozta Sugár Andrásnak, a Magyar Rádió és Televízió főmunkatársának. A díj II. fokozatában részesült Mátrai- Betegh Béla, a Magyar Nemzet rovatvezetője, Vajda Péter, a Népszabadság rovatvezető-helyettese, Zsigmondi Mária, a I

Együttgondolkodás, együttcselekvés

A községek társadalompolitikai életének jelentős eseményei a falugyűlések. A tanácsok élnek a tanács- törvényben is biztosított lehetőségükkel, évente legalább egyszer közvetlenül is számot adnak a lakosságnak munkájukról, gondjaikról, a népfrontbizottságok pedig igazi gazdái ezeknek a találkozóknak. Pest megyében még néhány falugyűlés hátra van, a zöm azonban lezajlott. Még korai lenne teljes részletességű és érvényű tapasztalatokról beszélni, á népfront járási bizottságai, illetve megyei bizottsága a jövőben alapos elemzést, elemzéseket készít a hogyan tovább, a hogyan még jobban szándékával, néhány megállapítást azonban már le lehet vonni.

Kereskedelem, szolgáltatás

Nők Lapja rovatvezetője. A III. fokozatot kapta Czirfusz János, a „Csepel” szerkesztője, Rácz Lajos, a Csongrád megyei Hírlap főszerkesztője és Soltész István, a Magyar Hírlap rovatvezetője

A kitüntetéseket Ar <i Rózsa Ferenc-díjakat dr. Várko- nyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke kedden az Országház delegációs termében adta át. Az ünnepségen jelen volt Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Katona István, a Központi Bizottság osztály- vezetője, a KB tagjai és Fodor László, a Központi Bizottság osztályvezető-helyettese.

Az idei, februári-márciusi falugyűlések egyik jellemző sajátossága az volt, hogy mindenütt egyik tárgyalandó, megvitatandó témaként napirendre tűzték a kereskedelmi-szolgáltatási ellátást. (Azt, hogy a falugyűlésekre meghívták a kerület ország- gyűlési képviselőjét, megyei tanácstagját és természetesen a körzeti tanácstagokat, ez semmiképpen sem volt újdonság, legfeljebb azt mondhatjuk: ez már általános jelenség. Figyelemre méltó azonban, hogy a vitákban a körzeti tanácstagok rendre felszólaltak és ha úgy adódott, egyaránt képviselték a tanácsi testület és választóik álláspontját. Ismeretek birtokában, két oldalról közelítették meg a témát, magyaráztak, érveltek.)

De ami a kereskedelmi-szolgáltatási helyzetet illeti; Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei bizottságának titkára a napokban, egy beszélgetés alkalmával, jó néhány falugyűlési tapasztalat birtokában nagyon pontosan és találóan fogalmazta meg: a megjelent kereskedelmi vezetőket az emberek bizony itt-ott alaposan megforgatták. Mert megnyugvással és elismeréssel fogadták a hallgatók a beszámolókat a forgalom növekedéséről, a boltépítésekről, boltfelújításokról, még azt is meg lehetett érteni, hogy egy ÁFÉSZ- nek nem feneketlen a pénztárcája, a hálózatfejlesztési igényeket csak módjával tudja kielégíteni, de ugyancsak fogós kérdések voltak az eladók udvariasságáról, a néha indokolatlan hiánycikkekről, a még előforduló szállítási gondokról, nyitva tartási időkről elhangzottak. Mindenesetre. ha a kereskedelmi vállalatok vezetői eddig nem teljesen ismerték volna, most, a falugyűléseken megismerhették a falvak lakosságának kereskedelmi igényeit, amelyek az esetek többségében reálisak, nem a fellegekben járók, és gyakran nagyobb pénzösszegek befektetése nélkül is teljesíthetők.

Tárgyilagos légkörben

Lényegében ez a téma is szerves része annak az egységes égésznek, amit életkörülmények címszó alatt szoktunk emlegetni, szerves része a község fejlődésének, a községpolitikának. Hagyományos értelemben azonban ilyenkor mégis a tanács saját erőfeszítéseit, saját anyagi eszközeivel való .gazdálkodását értjük ezalatt. Mondani Is fölösleges: nem volt olyan falugyűlés, ahol ne ez a témakör tette volrfa ki az idő javát.

Közismert, hogy a tanácsok a maguk pár százezer, netán

egy-két millió forintjaival pém építtethetnek fel néhány év alatt egyszerre bölcsődét, óvodát, iskolát, művelődési házat, vízvezetéket, csatorna- hálózatot, utakat, járdákat, korlátlan mértékben villany- vezetéket, nem kerülhet minden oszlopra villanykörte, minden megállóba fedett váróhelyiség és a sort a végtelenségig lehetne folytatni. Nem is panaszfórumok voltak a falugyűlések, nem a kérelmek hangzottak el vég nélkül, reális, tárgyilagos légkör jellemezte a falugyűléseket. Azt vitatták meg a falu lakói és vezetői együtt, közösen, hogy az adott lehetőségeken belül hogyan próbáltak a legsürgősebb, legégetőbb gondokból minél többet lefaragni, mennyiben sikerült ez és miként kellene a jövőben ezt a nagyon komoly és felelősség- teljes társasjátékot még körültekintőbben, még ügyesebben folytatni. Törökbálinton például hosszú negyedórákig folyt a hangos együttgondolkodás a vízprobléma megoldásáról (Taksonyban a falugyűlésen alakult meg a víztársulat), Ráckevén elsősorban a közlekedés, Isaszegen a művelődési lehetőségek tárgyi feltételei volt a téma. Jellemző felszólalás hangzott el Isa- szegen ezzel kapcsolatban; valaki felvetette: mindig csak a milliókba kerülő művelődési házról beszélünk (ami különben persze kell), de miért nem lehet a községben nyitni egy — könyvesboltot!?

Jólesik a köszönő szó

A népfront megyei bizottságán az eddig beérkezett írásbeli és személyes tapasztalatok alapján áttekintették: melyek voltak a községfejlesztése« belül azok a főbb csomópontok, amelyek a legtöbbször kerültek szóba. Még mindig az út, a járda, a csatorna, azután az iskola, az óvoda, a művelődési otthon és harmadsorban a közvilágítás fejlesztésének igénye. A legtöbb községben a kell, mielőbb mellé a felszólalók nyomban hozzátették: segítünk. Nem

csupán az együttgondolkodás, hanem az együttcselekvés szándéka is jellemzője volt a falugyűléseknek. Együttcselekvés az elmúlt években és ennék a szándéka a jövőben, akár már holnap. Több helyen azonban azt is szóvá tették, hogy a társadalmi munkában élenjárók nevét is említsék meg néha-néha, valahol, a köszönő szó is jólesik, de lenületet is ad a továbbiakhoz.

Ugyancsak Kovács Antalné szavait idézném a már említett beszélgetésből: a tavalyi, tavalyelőtti falugyűlésekről is elmondhattuk, de a februári-márciusi falugyűlésekre még inkább jellemző

Kábelcsatlakozókhoz

volt, hogy a lakosság községéről gondolkozva, szólva a kérdést nem szűkíti le a községfejlesztésre. Szinte kivétel nélkül minden falugyűlésen hangot kapott a közös fáradozás nyomán megalkotott eredmények megőrzésének, megvédésének igénye.

Közvetlenül és közvetve megnyilvánult megyeszerte a gondolat, szavakba formálódott: törekedjünk a legapróbb dolgokban is arra, hogy kultúráltabbá tegyük környezetünket, mert lehet a falvakban is okosan, szépen élni.

D. G.

Ülést tartott a tanácsi koordinációs bizottság

A tanácsi koordinációs bizottság kedden ülést tartott a Parlamentben. Dr. Papp Lajos államtitkárnak, a Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala elnökének vezetésével megtárgyalta a Vas megyei tanács végrehajtó bizottságának tevékenységéről szóló beszámolóját, valamint a Minisztertanács Ta- t nácsi Hivatalának a beszámolóhoz készített ellenőrző jelentését. A koordinációs bizottság — elismerve a megyei végrehajtó bizottság eredményes tevékenységét — javaslatokat tett munkájának további fejlesztésére.

Fogadási képesség

A taksonyi Egyetértés Termelőszövetkezet lakatos melléküzemágában készülnek a különböző elektromos és postai kábelcsatlakozó védőtestek. Koppány György felvétele

E

zzel a fülsértő kifejezéssel jelölik a szakemberek az idegen- forgalom egyik fontos feltételét, az adott terület befogadóképességét. Kicsit bővebben: a szállodák,

kempingek helyeit, az éttermek, az üzletek stb. kiszolgálási erejét, s persze, mindazokat a kulturális, sport-, szórakozási lehetőségeket, amelyek elválaszthatatlanok a pihenéstől, az idegen kellemes közérzetétől.

Tavaszt mutat nemcsak a naptár, de az időjárás szintén. Fürge kezek szorgos- kodnak a szentendrei Papszigeten, Visegrádon meg, a Fellegvárnál állványokat látok, mint hallom, végre- valahára megkezdődik e kivételes értékű rom megmentésének bonyolult művelete, idén kétmillió forintot költenek rá. Két apró mozzanat a vendégvárás, a szezon előkészületeiből. Dobogókőn, a Nimród Szálló előtt, bár hétköznap van, népes csorda a benzinfaló lovakból. Az 1972 augusztusában megnyitott intézmény népszerűsége erősödik, ismertsége terjed.

Barangolásom során

mindössze három külföldi rendszámú gépkocsival találkoztam az „exponált” megyei idegenforgalmi helyeken. Persze, hol van még a szezon ... Ám valóban az lenne a jellemző a szezonban, hogy a külföldiek árasztják el a Dunakanyart? ök lennének a súlypont? Tavaly a megye szállodáiban és egyéb szálláshelyein legalább egy éjszakát eltöltő idegenek közül a külföldiek aránya mindössze húsz százalékra rúgott. Száz vendég közül tehát nyolcvan magyar, belföldi, hazánkfia. Meggyőző szám. Csak az a nagy kérdés, kit és miről győz meg?

N

em vonom kétségbe, hogy a más országból ide látogatót illőt módon kell fogadni. Udvariasan, megfelelő elhelyezést kínálva, színes programokkal csábítva. Ám töprengésem végeredménye aligha csupán bennem fogalmazódott meg, minden bizonnyal jó néhány állampolgár társamban ugyan- fcsak. A töprengés végeredménye pedig ez, vajon a külföldi turistára kell berendezkednie az idegenforgalomnak? ök tartják el ezt a szolgáltatóipart?

Sűrűn úgy érzi, tapasztalja az ember, hogy valamiféle ostoba szembekö- tősdit játszanak idegenforgalmi irányítók és pincérek, szállodai takarítóasz- szonyolc és sátortáborgondnokok. Nem akarják meglátni azt, ami szembeszökő: az idegenforgalom gerincét a hazai turizmus adja! A Dunakanyarban sincs ez másként.. de mégis, Szentendre legelegánsabb- nak tartott éttermében a fiatal pincérfiú attól a három olasztól veszi fel a rendelést, aki jóval később érkezett, mint jómagam, s

még négy „bennszülött”

__

Apró bosszúság, észre sem

kell venni? De kérem, ilyesfajta apró inzultusok sorozatban érik az embert! Mert a szálloda portáján szájtátva lesik, mit mél- tóztatik majd kinyögnie a francia úrnak és • feleségének, s harmadszorra sem akarják meghallani, amit „csak” magyar nyelven ismételget a vendég, sürgős telefonkapcsolást kérve...

Egyéni tapasztalatok, nem jellemzők? Örömmel fogadnám, ha így lenne, de sajnos, jellemzőek. Mintha kettéválaszthatónak tűnne az, ami egy, az idegenforgalom. Hívjuk ismét segítségül a számokat. 1966-ban Pest megyében a szállodákban és más szálláshelyeken összesen 129 ezer vendég fordult meg, közülük 31 ezer volt a külföldi. Tavaly, azaz 1973-ban 202 ezerre rúgott a vendégek tábora, ebből az idegen állampolgároké 41 ezret tett ki. Nem kell különösebben elemezni ezeket az adatokat, mert az irányzat nyilvánvaló. Ugyan a külföldieknél tapasztalható tízezres gyarapodás nem lebecsülhető, a hangsúly mégiscsak azon van, hogy egyre inkább a hazai turizmus fejlődése — a gépkocsik tömeges használatától ez nem választható el — élteti, tartja el a szálloda- és vendéglátóipart.

T

alán még többet mond az olvasónak, ha azt is hozzátesszük, hogy ugyan javult a szállodákban a helykihasználás, de még mindig messze van az országos átlagtól! Azaz a megyében levő szállodák sűrűn félig üresek, nincs elég vendég; remélhető, hogy külföldiekkel lehet majd megtölteni ezeket a szobákat? Vagy inkább a hazai országjárókkal? Akik ésszerűbb árpolitika, udvariasabb kiszolgálás láttán, hallatán esetleg a mainál többen vállalkoznának a szállodák fölkeresésére?

Illik tehát értőbb módon bánni a fogadási képesség fogalmával; azaz elemezni kell azt. Nem vonjuk kétségbe a fejlesztési tervek indokoltságát, a beruházási összegek növelésének szükségességét, de súlyos tévedésnek tartjuk, ha bárki csakis ezekben látja a megoldást. Mert semmiféle beruházás nem javít azon, hogy a megyei kereskedelmi felügyelőség tavaly második félévi vizsgálatai szerint a vendéglátóiparban fölszolgált ételek egyhar- mada -alatta maradt a mi- ! nőségi előírásoknak... S j ez csak egy példa. Mennyi 1 hasonlót sorakoztathatnánk! j Ezért, hogy bár örömmel látjuk, nyugtázzuk a készü- i lődés jeleit a megyében, nyugtalanságunk okait sem látjuk, láthatjuk kisebbnek.

A fogadási képesség meny- nyiségi erősítése fontos, de ennél is fontosabb, hogy végre az érintettek fölfedezzék a tényleges súlypontokat, s a fogadási képesség minőségi jellemzőinek javításában e tényleges súlypontokhoz igazodva cselekedjenek.

Mészáros Ottó J

A