Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-16 / 87. szám

PEST MEGYEI tUBLAP KÜLÖNKIADÁSA A ceglédi járás es CESLED XVIII. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM 1974. Április 14., vasárnap A VAROS LEGFIATALABB ÜZEME Folytatják az építkezést a Fűrész- és Hordóipari Vállalatnál 79 ezer köbméter rönkfát dolgoznak fel Tágas üzemcsarnok, szilárd burkolatú, hatalmas alapterü­letű tárolótér, megmunkálás­ra váró rönkfapiramisok, s nemrég elkészült irodaépület: ez látszik a vonatról és a vá­ros mellett elhaladó főútvo­nal-szakaszról is Cegléd új gyárából, a Fűrész és Hordó- ipari Vállalat ceglédi üzemé­ből- Az utóbbi időben az ipar­vágányra gyakran gördül fá­val megrakott vasúti kocsi. A fűrészüzem március ele­je óta már a vállalati terv szerint, önállóan munkál­kodik, tervszámaik adottak, s ezen belül maguk gazdálkodnak. A? év eleje óta két műszak­ban folyik a munka. Több mint kilencven fizikai dolgo­zója van az üzemnek, s a be­tanított munkások közül szin­te minden harmadik leány, vagy asszony. A faiparban munkalehetőséget kaptak a ceglédi nők is, s mint az az el­ső hónapok értékelése után igazolódott, feladataikat jól el­látják és számításukat megta­lálják. A tervek szerint a fűrész­üzem évi 19 ezer köbméter tölgy-, akác- és bükkrönköt dolgoz fel. A budapesti hordó­gyár részére készítenek első­sorban dongót, a faanyag töb­bi részét pedig a bútoripar és a TÜZÉP hasznosítja. Fa­anyag az ország összes erdő- gazdaságából érkezik. Naponta 70 köbméter lombos gömbfát dolgoznak fel, ebből 8 köbmé­ternyi hordódonga készül, a többi pedig a fűrészüzem egyéb terméke lesz. Ezek kö­zé az egyéb termékek közé tartozik a fűrészpor és a da­rabos hulladék. A fűrészpor egy részét füstöléshez a hús­ipar szállítja el, a nagyját pe­dig tüzelésre, gőzfejlesztéshez maguk hasznosítják. A dara­bos hulladékot igen méltányos áron értékesítik, lehetőség van arra, hogy a város lakói is vásárolhassanak belőle ol­csó nyári fűtőanyagnak valót. A gyárfejlesztés második üteme meg ebben az év­ben megkezdődik. A keretszerződést már meg­kötötték a kivitelezővel, a Bács-Kiskun megyei Építő­ipari Vállalattal, s a hordó­gyár is megépül a fűrészüzem után. A szakembergárda ne­veléséről időben gondoskod­nak. Egy hordóipari szakmun­kás osztály tavaly végzett, öli most Budapesten, a hordó­gyárban dolgoznak, s begya­korlott kezű szakemberként térhetnek majd ide vissza. Egy másik csoport ebben az évben fog végezni. A gazda­sági vezetőség természetesen később is segíti abban a szak­munkásokat, hogy szakmai is­mereteiket közép- és felsőfo­kon ^bővíthessék. Az irodaépületet az év ele­jén adták át a rendeltetésé­nek a ceglédi gyárban. Az iro­dahelyiségeken kívül étterem, melegítő konyha és szociális helyiségek kaptak benne he­lyet — ebédről a ceglédi ÁFÉSZ gondoskodik. Az öl­tözőket, zuhanyozókat úgy ter­vezték, hogy jusson benne bő­ven hely a majdani hordó­üzem munkásainak is. A kollektív szellem már kialakulóban van a fiatal gyárban. Pártalapszervezete megala­kult, s mivel az itt dolgozók több mint a fele harminc éven aluli fiatal, előkészítet­ték a KISZ-aiapszerVezet megalakítását is. A szakszer­vezet már önálló műhelybi­zottsággal működik, a szocia­lista brigádmozgalom pedig szintén kialakulóban van. Sze­retnénk, ha minél előbb meg­alakulnának és vállalásaik alapján munkához látnának a brigádok, hogy lendülettel, kedvvel, tenniakarással ala­pozzák meg a város legfiata­labb üzemének fejlődését. E. K. A dénszentmiklósi faiskolában Időt nyertek a nemesítéssel Kézben okolták, cserépben nevelték Szemet-szívet gyönyörköd­tető a kora reggeli határ képe. Az ember, ha a munka hívja is, észre kell hogy vegye a szépet. Csípősen friss a levegő, a harmat még ott csillog az út menti kisze-kusza fűcsomó­kon. A közeli akácos szálén vadnyulak csapata hancúrozik, s ott, ahol a Dánszentmiklós- ról kanyargó földút elér a Wekerle-majorba, sárga por­felhő rejti el a dohogó von­tatót, csak a hangja hallatszik messzire a csöndes határban. A távolban a napsugár hatá­sára ezernyi vízcseppével szi­várványt karikásak a föld fö­lött a locsolóberendezés forgó vízsugara. Tízezer számra A major közelében, ott, ahol a tsz faiskolája kapott helyet néhány évvel ezelőtt, mesziről tarka virágos mező látszik. Az ember csak közel érve veszi észre, hogy a mező virágai az itt serénykedő lányok, asszo­nyok, s amit színes szirmok­nak nézett, az kendőjük, ru­hájuk. Az egyik napról a má­sikra beköszöntött tavasz any- nyi munkát adott a faiskolá­nak, hogy szinte alig győzik. A napsugarakat nem lehet el­titkolni a pattanó rügyektől, az éledő természettől, a csapa­dékszegénység,pedig még job­ban nehezíti a munkájukat. Díszcserjék, fenyő és gyü­mölcsfacsemeték ezrei neve­lődnek a Micsurin Termelő- szövetkezet faiskolájában, az igen lelkes, fiatal kertészmér­nök, Bagoly László útmutatá­sával, 35 itt dolgozó ember keze nyomán. A fenyőfacsemeték egy-két hete kerültek az „óvodából” a faiskolába, ahonnét, majd ha felcseperednek, megvásá­rolhatják és rendeltetési he­lyükre szállíthatják valameny- nyit. Facsemetét, örökzöldet tízezer számra vásárolnak a tsz faiskolájából, még export­ra is sok jut belőle Suhángújdonság A díszcserjék, bokrok és az almafacsemeték kiültetését ezekben a napokban végzik. A hagyományosan neveltek mellett a szabadba kerülnek az új módszerrel nemesítettek is. Az üvegházban a tél folyamán oltással nemesí­tették az almafaalanyokat. Ezt az új módszert, melyet az amerikai kontinensen és több, gyümlöcskultúrával ren­delkező nyugati országban már eredményre vittek, tavaly kezdték alkalmazni a ddn- szentmiklósi faiskolában. Az alanyokat télen kézben oltot­ták, a kiültetésig tőzegcserép­ben nevelték, meggyorsítva így a nemesítés folyamatát. A fő célt, hogy időt nyerjenek, ezzel sikerült elérni, s egyút­tal azt is, hogy további neve­lésre a fejlődőképes, nemes gyülmöcsöt termő csemetéből minél több kerüljön ki a sza­badba, adott területre. A cse­metéket így, suhángként érté­kesítik. A módszer előfeltétéle természetesen az, hogy a gyü­mölcstermesztéssel foglako­zók megbarátkozzanak az új­jal, elfogadják azt. A keres­letet felmérve ennek nincsen akadálya, a tsz a tavalyi oltás­ból maga is telepített ilyet, ki­egészítve a már híres minta­gyümölcsösét. M—9-es törpealany A télen a meleg üvegház­ban két hónapon át 30 ember­nek adott munkát a csemete­oltás. Kiültetésre mintegy 100 ezer facsemetét készítettek elő. A hagyományos nemesítőmód­szerhez, a szemzéshez nem könnyű jól képzett szakembe­reket találni. Az oltást mint betanult munkát az emberek könnyen elsajátították. A csemeteoltás igen alkal­mas az új, keresett fajták el- szaporítására. Mivel a népsze­rű törpealanyok beszerzése országos probléma, és a Mi­csurin Termelőszövetkezet al­matermesztő gazdaság, saját faiskolájának olyan eljárást kellett kidolgoznia, hogy az új telepítésekhez önmaga meg­oldhassa a szaporítás gondjait. Természetesen emellett arra is kell gondolniuk, hogy az M—4-es szelektált fajta mel­lett a most még hiánycikknek számító M—9-es törpealanyból megfelelő készletük legyen. Eszes Katalin Korsók, tálak, butellák Formáló, teremtő gyönyörűség A forrás: a népművészet Ma már inkább csak családnevek őrzik a fazekas, más néven a gerencsér foglalkozást. Egykori művelői elhaltak, ki­öregedtek. A piacokon, vásárokon alig látni közülük, mutató­ban, azok előtt is csak virágcserép, csibeitató szerénykedik. A fiatalság meg régiségek után kutat az öreg padlások, kam­rák pókhálós zugaiban. A régi fazekak, korsók, tálak, butel­lák és bokályok megbecsült tárgyként bevonulnak és derűs otthonossággal telepednek meg a variabútoros, szönyegpadlós házgyári lakásokban. Letűnőben az agyagművesség, az egyik magyar mesterség, s emelkedőben a népművészet Jobb munkaeszközök, higiénikus gépsk Parkot is építenek a tőzegki termelők Huszonöt éve alakult a Pest megyei Tőzegkitermelő Válla­lat ceglédi üzeme. Tevékeny­ségi körük és munkaeszközeik sokat fejlődtek az elmúlt idő­szakban. A kezdeti lófogatos jármű­veket korszerű, higiénikus gé­pek váltották fel. Ma már öt Zetor vontatású szippantós tisztítógépük van. A ceglédi üzemhez tarto­zik a Nagykőrös, Abony, Tápióság és Vccsés közötti terület. Sok az új ház, egyre több a munkájuk, ezért idén két Prá­ga szippantóval bővítik gép­parkjukat A múlt évben létrehozott parképítő részlegük készítette el a Fáy lakótelep parkját. Idén ők építik a ceglédi jár­dák betonalapjait. A munkát nemrégen kezdték meg a Szép utcában. A vállalat szerves részlege csatornák és biológiai derítők építését, tisztítását is vállalja. A kirendeltségnek 1973 óta két. tolólapos mar­kológépe van, amellyel árok­ásást, tereprendezést és egyéb földmunkákat vállalnak. A vállalat gázolaitároiók földbe süllyesztésével és beépítésével is foglalkozik. Jelentős fejlesztést hajtottak végre a tmk-műhelyben, ezzel biztosítva a gépek gyors javí­tását, üzembiztonságát. A ka­pacitástól függően mezőgazdá­sági munkagépek javítását is elvégzik. Tevékenységi körük bővíté­sét, helyességét és jó munká­juk eredményét bizonyítja, a közelmúltban kiosztott nyereség, ami az egyhó­napi bérnek felelt meg. Emellett a kimagaslóan jól dolgozók között huszonötezer forintot osztottak szét juta­lomként. Az eredményeknek köszönhe­tő, hogy a vállalat a ceglédi városi óvoda építéséhez ötven­ezer forintot ajánlott fel a nyereségből. (k. d.) Utcák, virággal Abonyban és Kocséron is hozzáláttak az utcák parkosí­tásához a település lakói. Ha­sonlóan tavaszt jelez már Ceg- lédbercel főutcája is, ahol a járdák mentén széles virág­ágyások mutatják, hogy az itt élők szeretik a szépet, nagy gondot fordítanak környeze­tükre. AZ ELSŐ FÜRDÖZŐK: a napsütés kicsalogatta az első fecskékét, a fiatalokat a ceg­lédi strandra. Nemcsak úszók, hanem labdázók és napfürdő- zők is kimerészkedtek a sza­badba. A strand hivatalos megnyitását a nyár elejére tervezik, de természetesen a verőfényes napokon addig sem fogad ia zárt kapu a bekéredz- kedőket. legősibb csillaga. Lány a korongnál A kutatók szerint az ősko­ri keramikus nő volt, az ő feladata volt az edénykészí­tés. Nem lehetett könnyű dol­ga, hiszen ez a munka szí­vósságot, erős fizikumot kí­ván. Az elmúlt századokban férfiak léptek a korong mel­lé, az asszonyok inkább író- káztak, a formához illő motí­vumokkal díszítették a cse­répedényt. A minap az abonyi kultúr- házban a szakkörök kiállítá­sán mutatós kerámiákra let­tem figyelmes. Alkotóik: a ceglédi Új Györgyi és a mező­túri Varga Gábor, mindket­ten fiatalok. Lám, korai a ke- sergés, mégis csak van foly­tatója a tisztes iparnak! Az első „műremek” Üj Györgyi így emlékezik: — Amikor kislány voltam, az udvaron játszadozva agyag­kupacra leltem. Egy darabkát felmarkoltam, és a tenyerem­be formálgatfam. Bábú lett belőle. Nevet is adtam neki: Anya gyermekével. Anélkül, hogy bárki mondta volna, ösz­tönösen éreztem, hogy ki kell égetni, ha meg akarom őriz­ni. Rátettem a szeneslapátra, úgy dugtam be a kályhába. A figura az évek során eltört, de még ma is őrzöm darabjait. Akkor tizenkét éves lehettem, s azóta mindig fazekas akar­tam lenni, de ez eddig nem sikerűit. — 1971-ben érettségiztem. Azóta több helyen dolgoz­tam, nyugtalanul kére.rím a helyem. Változatlanul von­zott az agyag, a korong, a formáló-teremtő gyönyörű­ség. Itt. Cegléden GergelyH János bácsi műhelyében kezd­tem korongozni. Kínlódva, nehezen magam jöttem rá, amire tudtam. Egy rokonom Mezőtúron szerzett helyet. Segédmunkás voltam, s mun­ka után jártam a fazekasok­hoz. Ott csak megerősödött bennem az elhatározás. Jelen­leg az egyik abonyi iskolában képesítés nélkül helyettes­ként tanítok és a kultúrház fazekasszakkörét vezetem. Elhagyta a zsengelést — Tányérokkal, tükrössel, fűszertartó készlettel készül­tem a kiállításra. Vázlatokat készítettem, formát, színt, dí­szítést próbálgattam. A fel­szerelés még hiányos, ezért munkámhoz egy jó öreg po- gácsaszaggatónak is nagy hasznát vettem. Sürgetett az idő. Kétszer kellett volna égetni, közben mázazni. Fe­jest ugrottam a dologba, el­hagyva a zsengelést, nyom­ban mázazni kezdtem. Egy tószegi fazekas égette ki a kemencéjében a munkáimat. Ugrálni tudtam volna örö­mömben, amikor elkészül­tek. Örömet és megelégedés*: jelent, ha a műhelyben dol­gozhatok, kárpótlást érzek a korábbi évekért. Nagy igye­kezettel próbálom elsajátítani a mesterség fortélyait. Országjáró tervek Varga Gábor, a népművé­szet ifjú mestere Györgyi vő­legényjelöltje. Mezőtúri fia­talember, jelenleg katona. Tő­le is sokat tanul a jövendő fazekas. Sok szép közös ter­vük van. Györgyi a nyári szü­netben vonatra ül, és az or­szág különböző részeiben a még munkálkodó fazekasok­hoz kopogtat be. Sokat olvas, rajzol, kiállításokra jár. A né­pi kerámiák gazdag motívum­kincseit, színvilágát szeretné beolvasztani saját munkáiba. Az a tervük, ha majd együtt dolgozhatnak, hogy Györgyi végzi a cserepek díszítését. Reméljük, a népművészet sok kedvelőjét megörvendeztetik majd korsóikkal, tálaikkal, butykosaikk.il. Tamasi Tamás ^ Határ, üvegbe zárva Cegléden az ünnep előtti napokban olyan volt az illat­szereket árusító üzletek kör­nyéke, mintha törökszegfűt, rózsát, jázmint, ibolyát, gyöngyvirágot, akácvirágot hordtak volna halomba. Nagy keletje volt a kölniknek, par­fümöknek, mivel a húsvéti népszokás, a locsolkodás még erősen él ezen a vidéken, sőt, most mintha épp reneszánszát élné. Az illatos cseppeket ajándéknak szánva is sokan vásárolták. A hazai válasz­ték mellett — sokak örömére — a német, a francia és a hí­res szovjet illatszergyárak számtalan termékét is kínálták az üzletekben. A HAXTYŰS BOLTOT, a napokban megnyílt ceglédi gyorstisztító szalont már so­kan felkeresték. Az ügyfelek véleménye igen jó a szolgál­tatásokról és a szalon alkal­mazottainak udvariasságáról egyaránt. Fektetik a csöveket fm&Wsmtä Cegléden, a Rákóczi úton épül az új középiskolai kollé­gium. A Széchenyi úti fővezetékről a gázt most vezetik az épületbe. A képen: fektetik a 300 milliméteres csővezetéket. Apátl-Tótb Sándor felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents