Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-16 / 87. szám

6 fE4) HEGYEI zSCíHap 1974. ÁPRILIS 14., VASÁRNAP P eót megyei LarangoídóoL---------- 113. ------------------­DÁ NY A törlencimi, helytörténeti, személyi évfordulók sűrűségé­ben élünk. Milyen évfordulót ünnepelhet yajon a fővárostól félszáz kilométernél is köze­lebb fekvő Dány község, amelynek őstelepülése a hon­foglalás idején a fejedelmi Árpád-törzs szállásterületéhez tartozott, amelyet 1241-ben felégetett a tatár, 1324-ben bukkan fel okleveles nyoma, majd török hódoltsági emléke 1552 és 1632 között igazolja lé­tezését, s megfogyatkozott la­kossága a XVII—XVIII. szá­zad határán új települőkkel szaporodik... Érdekes, de nem évfordulós dátum, hogy II. Rákóczi Ferenc 1705. jú- , . , , , ,. ,,,,,, . ... nius 21-én Dányról keltezi I nyerker®ső szakmája a buda- J sokkal termelékenyebb zart Bercsényi Miklóshoz intézett j pesti baromfi-feldolgozó — és rendszerre való áttérésijén i a Patyolat. Községen kívüli, nyilvánul meg, a dányi tsz­A Gobelin Háziipari Szövetkezel dányi szövöművészei. levelét s az a keserves ha- , , , , , gyomány sem, hogy 1849. áp- í hagyományos munkahelye a rilis 6-án Jellasics visszavo- lányiaknak ■ a Fővárosi Te- nuló seregei itt gyújtogattak, I meticezesi Intézet. Hogy hogy erőszakoskodtak, pusztítottak a községben. Pedig Dány hetvenhárom- ból hetvennégyre fordulóra ritkaszép jubileumot ült: mint szorgos helytörténészei kikutatták — 300 esztendeje, az 1673—74-es tanévben nyílt meg az első iskola a helység­ben. Nem mindennapi büszke­ség ez a régi oktatási hagyo­mányokkal jeleskedő Pest megyében sem, s a büszkesé­get csak növeli, hogy a dányi népoktatás ennek a három év­századnak utolsó két évtizedé­ben többet fejlődött, mint az egész időszak előző része alatt. Korszerű iskolatermek, kép­zett pedagógusgárda. nagy számú növendék, kultúrált környezet, iskola előtt óvoda, iskolázás közben és a tanul­mányok végeztével könyvtár, állami, községi, termelőszövet­kezeti és társadalmi segítség­gel felfrissített és élettel teli-, tett művelődési ház — ez az erős törzs lombosodéit ki nap­jainkban a 300 éves iskola mágiából. A kÖZSP<* lakosainak száma 4200 körül van. A dolgozóknak mintegy 70—75 százaléka — 1500—1600 személy — „eljáró”. Az „Elzett” és a fővárosi kon­zervgyár buszon hozza-viszi őket, de ingáznak Gödöllőre is, a gépgyárba és a Ganz áram­mérőbe, sokan az építőiparban helyezkedtek el, az asszo­nyok mind megszokottabb ke­nem — ki tudná az okát ki­nyomozni : jó negyedszázada egész csomó dányi fiatalem­ber szegődött munkavállalója a temetkezési vállalatnak, mint sírásó, halottvivő és ha­lottkísérő. Miért éppen a dá- nyiak? Ki kezdte el? Hogyan? Miért? Már többször céloztam rá: a szakmai tanácsadás ké- pességvizsgálás, irányítás tu­dománya mellett tanulságos lenne felkutatni a szakmába „sodródás” szociológiájának, pszichológiájának történetét is. É gyászos férfifoglalkozással szöges ellentétben a dányi asz- szonyok egy csapata a szom­szédos négy község gobelin­készítőinek jelesei közé tarto­zik. Az itteni részleg, a kó- kaiakhoz, tóalmásiakhoz, süly- sápiakhoz hasonlóan, a nagy méretű gyapjúgobelintől a legfinomabb mille pont-ig, ér­tékes exportárut „termel” — tevékenységükkel úgyszólván a község egyetlen ipari kollek­tíváját képviselik. Gazdaságára meghatározó jelentőségű az Isaszeggel egyesült Magvető Tsz tevé­kenysége. A dányi téesz 5000 holdjának ugyan csak 40—45 százaléka fekete föld, a többi agyagos-homokos terület, de ügyes, céltudatos gazdálko­dással jó eredményeket érnek el. Az általános irányzat, amely a mezőgazdaságban a Az ÉGSZÖV kül sikerei Két Pest megyei vállalat egyesüléséből négy esztendő­vel ezelőtt alakult meg az ÉGSZÖV, amelynek tevé­kenysége országszerte egyre szélesebb körben válik ismert­té. A vállalat belföldi sike­reit most külföldön, két he­lyen is, öregbíti. A csehszlovákiai Tumorban épülő óriási autójavító csar­nokának acélszerkezetét, ka­zánházát. víz- és villanysze­relési munkáit, fűtésszerelését és betonmunkáit készíti a kiskunlacházi vállalat. Az 1973. tavaszán megkez­dett munkálatokat, a cseh­szlovák fél teljes megelége­désére, rendkívül jó ütemben végzik, hogy a szeptemberre kitűzött átadási határidőt tel­jesíthessék. A vállalat egy másik, je­lentős számú, munkacsoport­ja az NDK-ban dolgozik, egy nagy vegyipari gyár és az ország első atomerőművének építkezésén. Jó munkájukat igazolja, hogy a magyar csoport tagjai közül eddig harmincötén ré­szesültek különböző NDK-ki- tüntetésekben. Az NDK-ban dolgozó cso­port tagjainak egyébként em­lékezetes napja marad az idei április negyediké, amikor a szülőföldtől 1200 kilométernyi távolságban vettek részt fel- sza'oadulási ünnepségen. A magyar követség keres­kedelmi tanácsosának rész­vételével megtartott ünnep­ségen épülő gyár jelenlévő né­met igazgatója — felszaba­dulásunk 29. évfordulóját jel­képező, huszonkilenc szál ró­zsával — köszöntötte Pfen- der Mihályt, az ÉGSZÖV mű­szaki igazgatóhelyettesét. Ez alkalommal adták át a díjakat a lipcsei MWL csősze­relő vállalat által kiírt he­gesztőverseny első három he­lyezettjének — amelyek mind­egyike az ÉGSZÖV dolgozó­ja. K. Z. gazdákat is az új módszerhez való kapcsolódásra serken­tette. Már az idén a nádud­vari zárt rendszerű kukorica- termesztési program kereté­ben indították el ezt a ter­melési ágat. A hatalmas gép- óriás-komplexumot, amely e program végbeviteléhez szük­séges, úgy vásárolták meg a külföldi eladótól, hogy sok­milliós árát évi részletekben annak a terméstöbbletnek egy részével törlesztik, amit a rendszer, illetve a gépmeg­művelés segítségével a ko­rábbi átlaghoz képest elér­nek. Nem szeretnék itt most számadatokkal dobálózni, de a várható terméstöbblet — akár a fizetendő részletet, akár a megmaradó hányadot tekintjük — nem csekély­ség. A Magvető Tsz bátran ru­ház be és okosan, beosztás­sal segít a községnek. Az utóbbiról röviden már tet­tünk említést, pótoljuk most még azzal, hogy az iskola politechnikai eszközeinek ja­vítása, kiegészítése, a könyv­tári szabadpolcok elkészíté­se szintén az ő munkájukat dicséri. És dicséri kezdemé­nyező kedvüket a Dány és Zsámbok között csillogó ha­talmas víztározó is, amely az öntözés feladata mellett más hasznos célokat is szolgál. Nagyon bölcsen halivadékot nevelnek a mesterséges tó­ban, a betelepített és kifej­lett halakat utóbb lehalász- szák. s főként ízes pontyhús­sal gazdagítják halfogyasz­tásban amúgv is elmaradt m-'-var konyhánkat. egy szívderítő lát­vány. A tsz-központ tőszom­szédságában, még sarjadó, tágas kert mögött egy mo­dern emeletes ház. Tavaly óta négy fiatal agrár-műsza­ki család otthona. Négy ifjú pár. hancúrozó kisgyerekek, négy komfortos lakás. A tsz ezzel az építkezéssel a jövő­nek teremtett biztonságot és a folyamatos munkához erős biztosítékot. Békés István Piac a munkáskerülethcn A Váci út sarkán fékez a sárga villamos, majd berreg, indul tovább. Leszálló alig van, néhány cekkeres asszony Üjpest felől. A Lehel téri piac mintha csak most ébredezne, noha hat óra már elmúlt. A hajnali felfordulásnak éppen vége, az eddig rohanva rikol- tozó hordárok krigli sörökkel hűsítik magukat. Az ősterme­lők a bódésorok szívébe zárt téren türelmesen várakoznak, ácsorognak a krumplihalmok, friss-bodros salátafejek, piros hónaposretek-csomók, a gyön­ge új hagyma kupacai mögött. A kiskereskedők kifényesítet­ték már az összes almát, kis csebrekből gondosan harmatot hintettek a zsenge parajra, a karalábék levelére, egyenként letörölgették a kunkori, hara­goszöld és a szelidebb fehér paprikákat, szélről pedig sor- barakták az ördögkép-fekete retkeket. A hentesek késeket fennek a kiaggatott sonkák fü­zére mögött, a tejesasszonyok formás-fehér túródombocská­kat tornyoznak a tejfölt rejtő mázas csuprok közé. Hajdan ilyentájt húsvét előtt pezsdült meg az élet a vásártéreken, innen a hét közenére eső nap neve: zöldcsütörtök. Most meg, miért e lanyha piac? Hová tűnt a tavasz kerti attrakcióit váró forgatag? Hét órára „beáll" A bőrnadrágos, birgerli csiz­más bolgárkertész, miközben gondosan csokorba köti a ha- lovány, rózsaszín bimbójú spárgát, amelyről ki gondolná, hogy a liliomfélék rendjébe tartozik — azt mondja a kér­désre: — Hála istennek, ez már mind csak van az emléke­zetben. — Majd megfontoltan hozzáteszi: — Amit maga lát most, zöldséget meg mindent, az talán primőr? Már van egy hónapja a piacon. Igaz? Ubor­ka is van, mióta? Jó az időjá­rás. Meg a fólia. Az egy hóna­pot hoz előbbre. No, aztán amikor minden van, minek ro­hanjon az a' sok asszony fo- i; hanni már hajnalban? Valóban: minek? A piac főfelügyelője. Szabó | Imre vékony termetű, igen udvarias fiatalember, aki 16 éve ebben a szakmában dolgo­zik, jelen beosztását három esztendeje tölti be. ö említi: — A piac naponta más és más. de azért úgy hét órára mindig „beáll”, magyarán kel­lőképpen zsúfolt lesz, kilenc­kor csúcsforgalom kezdődik, déltől két óráig pangás, akkor az angyalföldi gyárakban vége az első műszaknak, s az asszo­nyok egykettőre itt teremnek. A kínálat egyébként örven­detesen nagy. Zúdul föl az áru. A felírók szerint — akik ré­vén pontos statisztikai adat­szolgáltatást végeznek arról, mi került a legnagyobb mun­káskerület piacára — négy- százötven termelő hozott por­tékát, zöldségből majd négy vagonnal, vágott'tyúkból 1115 darabot, a tojást még össze sem tudtált számlálni. A száz­A „Hőtechnika" Építő és Szigetelő Vállalat bádogos, állványozó szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat. A betanított munkások részére szakmunkásképző tanfolyam, üdülés: balatonvilágosi, zebegényi üdülőinkben és az NDK-ban. Jelentkezés: Budapesten a X., Akna u. 4-ben, az V. és VI. főépítésvezetőségen, továbbá Leninvárosban (OLEFIN), Debrecenben, Algyőn, Százhalombattán, a Dunai Vasműben, a Péti Nitrogénműveknél a „Hőtechnika” Vállalat kirendeltségein. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. Zöldért-boltnak, tsz-„. kiskereskedőnek és ősterme­lőnek versenyeznie kell a vevőért. Érkezik áru ide az ország legtávolabbi csücské­ből is, közel van a Nyugati, a vonat elhozza. De a zöld­ség nagy része közvetlenül a főváros körzetéből, a Galga- vidékről, s Pest megye más tájairól érkezik, nagy hánya­dát magulc a termelők adják el. Szinte mindnek törzsvá­sárlói vannak, mint mondjuk a Vác-kömyéki tejesasszo­nyoknak is. Aztán hétről hét­re sokan megkeresik a szent­endrei Mathiász Tsz árudá­ját, ahol mindig friss vágott- baromfit kapni, a kocséri Pe­tőfi Tsz zöldség-gyümölcs bolt­ját, avagy az Abonyból pén­teken, szombaton érkező ba­romfi-kiskereskedőket, akik tisztességes áron, szép, élő csirkét hoznak föl a tanyák­ról. Tyúkól a Trabantban A baromfivásárt a Fóti út felé eső szegélyben, a szabad­piaci terület szomszédságá­ban lelni meg. Még nem is olyan régen itt kötöttek ki a Bulcsu utca sárga kera- mitkockáin átcsikordulva a hajnali szekerek, az apró, gubancos szőrű pejkókat, csupacsont dereseket a sa- roglyához kötötték. Onnan iri­gyelhették szegények a fuva­rosok fényesre hízott, nehéz trappá lovait. A járda mellett most Moszk­vicsok, Wartburgok, terep­mászó GAZ-kocsik állnak. „Szekér? Átlag havonta egy”. S míg annakidején az ustort- gyeplőt többnyire férfikéz tar­totta, ma a volán mellől job­bára bekecses, babos kendős menyecskék kászálódnak elő. Egy kis sárga Trabant-Com- bi hátsó traktusát tálcával kétemeletes osztott tyúkól­nak rendezte be gazdája: drótháló mögött csipegeti az apró jószág a darát, még cse­répitató is van középen. A járdán rekeszvárakban barna, fehér kendermagos tyúkok, nagy hangú, s taréjú kakasok ezrei... Talán máris elérkezett a tavaszi rántott­csirke premierjének ideje. He' vannak a sonkák? Méltányos lenne néhány szót ejteni a hagyományos húsvéti sonkáról, e jól meg­termett, kellő fűszerezéssel pácolt sertéscombról. amely mellől a torma. kemény­tojás el nem maradhat. De , hát olyan igazi, gusztusos sonkát nemigen láttam az idén, csakis valószínűtlenül zsíros, füstölt sódarokat, tar­jákat. csülköket. Hová lesznek azok az in­kább húsos, mint kövér sül­lők. amelyek mostanában szazával meg ezrével akadnak a gazdaságok modern sertés- felepein. s úgy mázsányi súly­ban kerülnek vágóhídra? Árulnak ellenben tarka ’limes tojást, habfehér és ezüst színű kisnyulat. szintén fontos kellékeit az ünnepnek. A virágárusok során pedig lila orgonát szabad ég alatt neveit tulipánt, gyöngyvirá­got kínálnak — a máius gyer­mekeit. Apor Zoltán negyvenegy áruda közül min­den második kihelyezett stan­dot is nyitott reggel. A Lehel olcsó Szenzáció: tegnap egyik ter­melőszövetkezeti vállalat el­adója egy két négyzetméteres pultról huszonnégyezer darab tojást adott el. Igaz, egy forin­tért adták darabját és 6zép, barna héjú tojás volt. Elmúlt 7 óra, s a napi prog­nózis igaznak bizonyult: nagy | a tolongás. A zsákfalak közé [ szorított utcák, ládasikátorok között egy termetes, körtefor­májú asszonyság két szatyor súlyától lihegve panaszolja egy tollsöprű-frizurás hölgynek: — Csak hiába töltöm itt az időmet, bezzeg, amit keres az ember, az nincs. Vajon mit nem kapni? Gom­ba, hallom félfüllel, a gom­báért, különösen a csiperkéért mindig sorállás van. Ugyan miért állnak még sorba? Szív, máj vese, pacal ritkán van. , . Krumplit viszont bőven kí­nálnak, mindén korábbi félsz ellenére. A dabasi szakszövet­kezet standján 3,70-ért adják a rózsát, de különösebben nem i tülekednek érte. Az ősterme­lők hatért mérnek valamivel szebbet. Más piacon nyolc fo­rintot is kérnek kilójáért. A Lehel olcsó ... Mintha szigo­ré szemöldökű, egyenes dere­kú, vállamig érő néhai nagy­anyám állna meg mellettem, szinte hallom: „Hát te, mit gondolkodói itt, mint macska az esőn?” Sok évvel ezelőtt idejártunk vásárolni, át a túl- parti Óbudáról. Pedig odahaza két piac is van, de régen is, most is, sok minden másfélszer annyiba került, kerül. Akkor megszerettem ezt a nagypiacot, ahol annyi, a ki tudja, honnan jött ember, a különös viselet, a furcsán ej­tett szó. Törzsvásárlók Eszembe jut, hogy a piacon alkudni kell! Ez hosszú idő óta meg sem fordult a fejemben. Sűrű pislogású, széles já- romcsontú, kordkabátos pa­rasztember áll a rácsos piaci asztal végén. Az egyik hely- pénzszedő unszolására szorí­tottak neki az imént egy sar­kot a többiek. Sóskát kínál. A frissen szedett levelek halmán tenyérnyi furnér, kréta írással, miszerint tíz forint az ára. — Adja-e kilencért? — le­sek a főzeléknek valóra. — Ugyan már — szól —, az idén igazán elég olcsó így is. meg talán nem olyan szegény maga. — Hát, aki alkuszik, az sze­gény? — Inkább idősebb fajta — kottyant közbe szélről egy kö­vérkés mámi. szétbomló csúcs, kű. gyöngyszürke kendőjét a homlokára cibálva. A gyökér és a sárgarépa egyébként elég drága, kevés van belőle, különben: — Minden kevesebbe ke­rül, mint más években ilyen­kor — állapítja meg Szabó Imre. a piac felügyelőségé­nek vezetője, amikor kicse­réljük tapasztalatainkat. — Nagy a konkurrencia — mondja. — Állami üzletnek,

Next

/
Thumbnails
Contents