Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-08 / 56. szám

L ányok, asszonyok, anyák köszöntése már­cius 8-án immár sok évtizedes hagyo­mány. Kialakultak szobásai, kedves kül­sőségei. A felköszöntő, a virág is hozzá­tartozik 'ehhez a naphoz nálunk, mint aho­gyan általában a szocialista országokban. A nőnap tartalma azonban távolról sem hagyo­mányos, egyre nehezebb a szokványos üd­vözlések sémájába szorítani. A nemzetközi nőnap a női egyenjogúságért vívott harc egyik fontos dátuma, s egyben alkalom arra is, hogy a nőmozgalmak s velük együtt a ha­ladó társadalmi mozgalmak világszerte fel­mérjék, hol tartanak a nemek egyenlőségéhez vezető úton. Még annál is inkább azt, hogy a társadalom elé tárják: mekkorát kell lépni a cél felé. önmagában természetesen nincs „nőkér­dés”. Társadalmi probléma van, miszerint a nemek egyenlőségéről azért is beszélünk, mert ez nem csupán a nők, hanem együtt a nők és a férfiak, vagyis az egész társadalom érdekében való. S nem utolsósorban az utá­nunk jövő nemzedékek érdekében, akiket új típusú családi, társadalmi keretek között igyekszünk munkára, családszeretetre, ál­lampolgári, társadalmi kötelességre, politikai, erkölcsi, társadalmi felelősségtudatra nevelni. Ma már a világ országainak többségében — ha még nem is egyforma mértékben — alapvetően megváltozott a nőknek a termelő- munkában, a társadalomban, a családban el­foglalt helye. A munkaképes korú nőknek mintegy harmada dolgozik. Gyarapodik mű­veltségük, növekszik szakmai képzettségük, erősödik küzdelmük a férfiakéval egyenlő bérért, a jobb munkafeltételekért, az egyenlő érvényesülési lehetőségekért. Ezt élénken tükrözte a Szakszervezeti Világszövetség VIII. kongresszusa is, amely rámutatott, hogy az elért eredmények mellett ma nagyon sok a gond, a világ tekintélyes részén egyre ége­tőbb megoldást követel az ún. nőprobléma. Nemcsak a fejlődő országokban, hanem gaz­daságilag magasan fejlett, sok évtizedes^ sőt évszázados parlamenti hagyományokkal ren­delkező államokban sem foglalnak el a nők egyenlő helyet a férfiakkal „a jognak aszta­lánál”. A statisztikák pedig kimutatják, hogy nem érvényesül az egyenlő munkáért egyenlő bér elve ott sem, ahol a nők termelőmunkája a gazdaság szerves része. A harmadik világ­ban vallási, nacionalista, törzsi kötöttségek gátolják a hők — s velük együtt az egész társadalom — gyorsabb felemelkedését. Ezek­ben az országokban a nők a legnehezebb és legrosszabbul fizetett munkát végzik, kettős, hármas kizsákmányolás nehezedik rájuk. Ter­mészetes, hogy ilyen körülmények között nincs, s nem is lehet meg az anyaság becsü­lete. A kép mégsem sötétebb, mint volt néhány évvel vagy évtizeddel ezelőtt. Sőt, a nők mindenütt hatalmasat lépnek előre az egyen­lőség útján. A valóság feltárása, a szabadulás a külsőséges sablonoktól megkönnyíti, hogy a nemzeti sajátosságok figyelembevételével a nők mindenütt konkrétan tűzzék napirendre az egyenlőség kérdését. Ezáltal részt vállal­nak a saját népük, hazájuk felemelkedéséért vívott harcban, a békéért, a nemzetközi eny­hülésért vívott küzdelemben. Nem kisebbítjük a nemzetközi nőnap jelen­tőségét, értékét, sőt ünnepi jellegét sem, ha e napot nemzetközi méretű fórumként érté­keljük, amely elősegíti a nők öntudatra éb­resztését, erejük, felelősségük, kötelességük tu­datának mélyítését. Ilyen értelemben jelentős nap ez nálunk is, a szocializmust építő Magyar- országon, ahol tanúi és részesei vagyunk an­nak, hogy a női egyenjogúság megteremté­séért vívott harc az egész társadalom ügye és érdeke, s a nőpolitika párt- és kormánypo­litikai szintre emelkedett. A családvédelem­től a nők munkavédelméig, szakképzéséig szinte átfogja az élet minden területét. In­tézkedések, törvények, rendeletek egész sora szolgálja a dolgozó nők érdekeit, helyzeté­nek, anyagi munkafeltételeinek javítását, az anyaság védelmét. Olyan nagyszabású prog­ram ez, amely önmagában bizonyítja, hogy össztársadalmi jelentőségű, s nem is hajtható végre, csak az egész társadalom összefogásá­val, támogatásával. Nem utolsósorban ez a politika szolgálja leghatékonyabban a tudat egészséges megváltoztatását, a múltból itt maradt, s még sok helyütt ható előítéletek le­küzdését, felszámolását. Megkülönböztetett figyelemmel és szere­tettel köszöntjük ma a leányokat és asszonyokat. A mai nap azonban nem­csak ünnep, hanem a számvetés napja is. Visszapillantunk a megtett útra, elsősor­ban az MSZMP Központi Bizottságának 1970. februári nőpolitikái határozatára, végrehaj­tásának tapasztalataira. Az ünnepi számve­tést élénkíti az a tudat, hogy a Központi Bizottság határozata és az 1013-as kormány- rendelet nyomán sok munkahelyen megvizs­gálták a nők bérezésének helyzetét, s — ta­valy márciusban a nagyüzemi munkások bér­emelését végrehajtva — korrigálták a férfia­kéhoz viszonyítva indokolatlanul alacsony kereseteket. Mindennek ellenére e téren még sok a tennivalónk. S más téren is. így például a nők általános és szakmai műveltségének emelésében, hi­szen évről évre újabbakkal kell számolni, akik a nyolc általánost nem végezték el. Évek óta stagnál a szakmunkás-képesítéssel ren­delkező nők alacsony, 13—14 százalékos ará­nya. Tovább kell javítanunk a nők munka­helyi körülményeit, a munkahelyi légkört is. Az üzemi demokrácia fejlesztésében is érté­kes segítséget adhatnak a nők, ha kellőkép­pen számítunk aktivitásukra. A mai nap arra is figyelmeztet, hogy soha­sem téveszthetjük szem elől: a nő nemcsak dolgozó, hanem családanya is. A munkájá­nak és anyai hivatásának eleget tevő asz- szony Pest megyében is mind általánosabbá válik, hiszen a munkaképes nők 70 százaléka dolgozik, ők alkotják a bérből és fizetésből élők 48 százalékát. A két hivatás egyenértékű, a teljes emberi élet elválaszthatatlan össze­tevői. A fejlődés fő iránya a nők munkavál­lalásának elősegítése, s ezzel párhuzamosan a gyermekintézmények további fejlesztése. Folytatnunk kell az olyan nagyszerű kezde­ményezéseket, melyek e fontos létesítmé­nyek helyi erejű gyarapítását is szorgalmaz­zák. így érhetjük el azt a célunkat, hogy 1974- ben további kétezer hellyel bővüljön me­gyénk óvodáinak befogadóképessége. A gyer­mekgondozási segély jó kiegészítője a gyer­meknevelés támogatásának és azt — válasz­tási lehetőségként — anyagi viszonyainkhoz mérten továbbfejlesztjük. Pártunk, álla­munk arra törekszik, hogy a gyermeknevelés gondjait mind inkább megossza a több gyer­meket vállaló szülőkkel, amint arról beszéde­sen tanúskodik a legutóbb hozott népesedés- politikai határozat is. nemzetközi nőnapon azzal is ünnep­iünk, ha számvetést készítünk. Akkor látjuk, hogy eredményeink nagyok, de a hosszú időre szóló nőpolitikái hatá­rozat megvalósításában még csak az első lé­péseket tettük meg. A dolgozó nők helyzeté­nek javítása, egyenjogúságuk gyakorlása csak akkor válik igazán teljessé, ha ezért nemcsak a nők, hanem a férfiak is teljes szívvel, akarattal harcolnak. A végrehajtás alapvető feltétele a következetesség minden szinten. Az emlékezés, az ünneplés igazi ér­telmét az adja, hogy akiket ünnepelünk, azokért magunk is, velük ' együtt mindent megtegyünk, hogy még szebb és boldogabb legyen az életük. DR. DOBI FERENC a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának vezető titkára PEST MEGYEI VILM MÓLÉT ARJAI. EGYES9UETEKI AZ MSZMP PEST MElGYEI BIZOTTSÁGA ESA MEGYEI TAN ÁCS LAPJA XVIII. ÉVFOLYAM, 56. SZÁM ÁRA llfl FILLÉR 1974. MÁRCIUS 8., PÉNTEK Év végére a lakosság 65 százaléka kap vezetékes vizet Sokirányú fejlődést biztosít a Gabcikovó-Nagymaros vízlépcső' Üzembe helyezés előtt a szentendrei számítóközpont Csütörtökön Szentendrén rendezték meg a vízügy ve­zetőinek országos tanácskozá­sát, amelyen , Dégen Imre ál­lamtitkár, az Országos Víz­ügyi Hivatal elnöke adott át­tekintést a vízgazdálkodás fej­lődésének jellemző vonásairól, tavalyi tevékenységéről, az idei feladatokról s a távlati fejlesztés terveiről. A IV. ötéves terv megvaló­sításának fontos szakasza volt az ágazat tavalyi tevékenysé­ge, amikor is a népgazdaság 7,8 milliárd forintot fordított a vízgaz­dálkodás fejlesztésére. Az elmúlt éV kiemelkedő ese­ménye volt a kiskörei vízlép­cső üzembe helyezése, amely lehetővé teszi, hogy az ötéves terv végéig 500 ezer hektárra növeljék'■az öntözésre beren­dezett területet. Elkészült és rövidesen üzembe lép a Sió torkolati zsilipje, amely egyéb vízgazdálkodási céljain kívül jelentős területet mentesít a dunai árvizektől. Ez év egyik legfontosabb feladata gyorsított ütemben folytatni a kiskörei vízlépcső II. szakaszának építését. Meg­kezdik a kőrösladányi vízlép­cső építését, és folytatják a velencei-tavi, a Debrecen—ke­leti főcsatorna, a Mátra vidé­ki és Dunakanyar regionális vízumrendszerek építését. A lakásépítési program meg­valósításával összhangban növelni kell a víztermelő, a szennyvízelvezető, vala­mint a tisztítókapacitást. Több vízzel kell ellátni a te­lepüléseket, az ipart és tovább kell növelni a csatornahálóza­tot. Jelentős feladat a Duna- és Tisza-völgy védővonalainak erősítése a legkritikusabb fo­lyószakaszokon. Az idén 8,5 milliárdot for­dítanak a vízgazdálkodás be­ruházásaira. Ez a népgazda­ság valamennyi beruházásá­nak 7 százaléka. A fejlesztés­re előirányzott összeg na­gyobb részét — 64> százalékát — a lakosság és az ipar víz­szolgáltatásának gyarapításá­ra — a víztermelésre, csator­názásra — és szennyvíztisztí­tásra fordítják. Az év végéig az ország la­kosságának mintegy 63 százaléka kap vezetékes, jó minőségű ivóvizet. Még négy nemzeti park Az országgyű'és mezőgazdasági bizottságának ülése Bélák Sándor elnökletével tegnap délelőtt a Parlament­ben összeült az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. A tanácskozáson — amelyen részt vett dr. Madas András mezőgazdasági és élelmezés­ügyi miniszterhelyettes* — a képviselők az Országos Ter­mészetvédelmi Hivatal mun­káját, a természetvédelem teendőit elemezték. Rakonczay Zoltán, a hivatal elnöke tájékoztatójában el­mondotta, hogy a védelem alatt áló területek az ország egy százalékát sem teszik ki, jóllehet a Magyarországhoz hasonló társadalmi, illetőleg gazdasági szintű államokban a védett területek nagysága el­éri az ország összterületének 4—5 százalékát. Hazánkban 298 természetvédelmi terület van, összesen 81 ezer hektá­rón. Ebből egy nemzeti park a Hortobágy, három pedig úgynevezett tájvédelmi körzet, Tihany, Badacsony és Már- tély. A szigorúan védett terü­letek száma 18. ezek látogatá­sa engedélyhez kötött, belé­pésre általában csak kutatók, oktatók, vagy kísérővel egye­temi hallgatók kaphatnak en­gedélyt. Az Országos Termé­szetvédelmi Hivatal indokolt­nak tartaná, ha további négy nemzeti parkot alakítanának ki, Bugacon, a Bükk-fennsí- kon, az Őrségben és Aggtele­ken. Tervezik további 37 új tájvédelmi körzet kijelölését is. Az előterjesztést követő élénk és sokoldalú vitában felszólalt Papp József, Laka­tos András, Baskay-Tóth Ber­talan (Pest megyei 2. aszódi választási körzet), Bencsik István, dr. Molnár Béla, Sze- merits Ferencné és Mateovics József országgyűlési képviselő. Pótra viszik a fülkéket A csatornázott területen la­kók aránya pedig meghaladja majd a 33 százalékot. Néhány városban nyári csúcsfogyasztáskor még idő­szakos vízhiány lép fel. Gon­dot jelent, hogy a tervezett szennyvíztisztítási kapacitás 65 százalékát tudják csak biz­tosítani. A vízigények szünte­len növekedése miatt az elkö­vetkező években kulcsszerepet kap a vízkészlet-gazdálkodás. Amíg Magyarország vízigénye 1970-ben 5,4 milliárd köbmé­ter volt, addig az elkövetkező évtizedben várhatóan már megkétszereződik. A Duna—Majna—Rajna-csa­torna megnyitása után meg­növekedik majd a vízi közle­kedés szerepe Európában. A Duna a nemzetközi víziút­rendszer gerince lesz. A Minisztertanács a kö­zelmúltban hagyta jóvá a Gabcikovó—Nagymaros vízlépcsőrendszer beruhá­zásait. Ez a komplex rendszer egy­aránt szolgálja az energiater­melés, a hajózás, a vízgazdál­kodás és a kapcsolódó terüle­tek gazdasági fejlődésének ér­dekeit. A magyar vízgazdálkodási kutatás eredményei hazai és nemzetközi körökben egyaránt jelentős elismerést vívtak ki. Biztatóan fejlődik a korszerű matematikai és számítástech­nikai módszerek alkalmazása. Rövidesen üzembe helye­zik Szentendrén a vízügyi számítóközpontot. A VITUKI-ban pedig a közel­jövőben lép üzembe egy Vi­deoton-számítógép a vízjelző szolgálat munkájának korsze­rűsítésére. S. Zs. NYITÓ: CÉG LE DEN Megkezdődött a forradalmi ifjúsági napok Pest megyei eseménysorozata A fóti tsz vasipari részlegé­ben orvosolják a főváros be­teg telefonfülkéit. Évente 200—250 fülkét újítanak fel, kijavítják a vasszerkezetet, az üvegezést, a gumirozást, majd újrafestve kerülnek vissza a fővárosba. faces János felvétele Hétszáz ceglédi KlSZ-fiatal részvételével tegnap délután ünnepélyes keretek között megnyitották Cegléden, a Kossuth művelődési központ­ban a forradalmi ifjúsági na­pok Pest megyei eseménysoro­zatát. A megnyitón megjelent Arató András, az MSZMP Pgst megyei végrehajtó bizott­ságának tagja, a pártbizottság osztályvezetője, Kovács An- talné, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának tit­kára, Kovács István, a .Szak- szervezetek Pest megyei Ta­nácsának titkára, Szászi Béla, a Magyar Honvédelmi Szö­vetség megyei titkára, vala­mint a város és a járás párt- és állami vezetői. A Himnusz elhangzása után Ady Endre üj tavaszi sereg­szemle című versét adta elő Nyári Klára, ezt követően a ceglédi zeneiskola kamaraze­nekara és a Kossuth gimná­zium énekkara adott nagy si­kerű, színvonalas műsort. Kováts Zoltán, a KISZ Ceglédi városi Bizottságának titkára köszöntötte ezután a megjelenteket, majd Árpási Zoltán, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkára mondott megnyitó beszédet. — A forradalmi ifjúsági na­pok megrendezése immár ha­gyomány a megyében is: idén nyolcadik alkalommal tiszte­leg a fiatalság a forradalmár elődök emléke előtt. Az egész magyar ifjúság egységes ke­retben ünnepli meg népünk történelmének nagy tavaszi évfordulóit. Cegléd városa kü­lönösen jelentős forradalmi hagyományokra tekint vissza, hiszen Kossuth Lajos és Tán­csics Mihály neve fűződik múltjához; 1919-ben a Tanács­köztársaság kikiáltását 10 nappal megelőzve vették át a hatalmat a munkások; 1945- ben száz földhöz jutott ceglédi paraszt tüntetett a fővárosban a földreform mellett, „Földet vissza nem adunk!” jelszóval. Pest megyében fejet kell haj­tanunk az isaszegi s a váci csata hőseinek emlékére, Gö­döllő és Vác, a budai járás és a Gödi Fészek szép forradalmi múltja.előtt — mondotta Ár­pási Zoltán, majd így folytat­ta: — Valljuk, hogy csak azok a fiatalok, KISZ-esek tudnak ilyenkor lélekemelőén ünne­pelni, történelmi eseinényeket megidézve emlékezni, aikik tartalmas KISZ-munkát végző alapszervezetekben tevékeny­kednek. Ez az ország nagy feladatokat szab a ma ifjúsá­gának. Azt, hogy építse még szebbé, még boldogabbá a ha­zát. Pest megye alapszerveze- teiben ezekben a hetekben vi­ta folyik a forradalmiságról. A párbeszéd során egyre tisz­tábban kikristályosodik a ma forradalmiságáról alkotott fel­fogás. Fiataljaink egyre in­kább ismerik, értik napjaink forradalmi jellegét. Árpás! Zoltán végezetül , a március 31-re, az isaszegi csa­ta 125. évfordulójára tervezett nagyszabású megyei megemljé- kezésről, a tízezer fiatal die- monstrációjának céljáról be­szélt, s az ottani újabb talál­kozás reményében vett búcsút a fiataloktól. A magnyitó után a Kossuth művelődési központ s az Áp­rilis 4. Közgazdasági Szakkö­zépiskola irodalmi színpada adott műsort, végül 700 torok­ból harsant fel a közkedvelt Qantanaméra című dal és a DlVSZ-iniduló. T. T. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöke két­napos látogatást tett Vas me­gyében. Övári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára tegnap Békés megyébe látogatott. A megyei pártak­tíván előadást tartott idősze­rű politikai kérdésekről. V. J. Pavlov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Szovjetunió magyarországi nagykövete csütörtökön fel­kereste a Csepel Vas- és Fém­műveket. Ennek során pártak- tíva-értekezleten átadta Leo- nyid Brezsnyev személyes üd­vözletét és jókívánságait a gyár munkáskollektívájának.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents