Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-06 / 54. szám

1974. MÁRCIUS 6., SZERDA v ™'&£irla 3 Huszonöt éves az OTP Gazdálkodás a betétállománnyal Gazdagabb tsz — több betét Nagykőrös iparosodó mező- gazdasági város. Sokévi egy­helyben topogás után nemré­giben nagyarányú fejlődésnek indult. Bizonyítéka ennek a széles körben terjedő közmű­vesítés, az új épületek, a la­kótelepek gyűrűje. A városi tanács pénze jelentős részét az. építkezések előkészítésére, illetőleg lebonyolítására for­dítja — az OTP segítségével. Dr. Czira Antalné, a nagy­kőrösi OTP-fiók helyettes ve­zetője sétára invitál az épülő házak között kialakuló utcák­ba. S míg bukdácsolunk — mert szemünk többnyire a szí­nes, magasodó falakon, a moz­gó portáldarukon —, azt is elmondja, hogy miképpen, ala­kul a IV. ötéves terv során megszabott lakásépítkezés a városban. Betétállományuk 145 millió forint volt, ennek az összeg­nek 75 százalékát oszthatták szét különböző hiteligényekre — elsősorban lakásépítésre. 1970-től 1975-ig a megyei igaz­gatóság saját beruházásban 420 lakást épít a városban, míg a tanács által megrendelt lakások száma 449 lesz. Mi­után Nagykőrös munkáslakás­építésre kijelölt település, az OTP már eddig 26 darab két és fél szobás lakást adott el a vállalati munkások számá­ra, és szeptemberben újabb 49 lakást készítenek elő erre Adósság nélkül Kötési idejük, szilárdságuk alapján szabvány sorolja különböző osztályokba a cementfajtákat. A legfőbb mérce, a népgazdasági kötelezettségek teljesítése vi­szont magának a cementiparnak a helyét jelöli ki, évek óta most másodízben nem az adósok között. 1972-ben és 1973-ban is valamivel több cement ké­szült a tervezettnél. Tavaly 3 405 000 tonna, s ez 15 szá­zalékkal nagyobb mennyiség, mint az 1972-es teljesít­mény. i j Kemény esztendő A tanácsok bankja gyár — egykori patronálónk — akkor adott felszerelést egy száz főt foglalkoztató forgá­csolóműhelyhez. Szépen hozta a pénzt, amit szinte fillérre befektettünk a mezőgazdaság­ba. Akkor kezdtünk kemizálni, az élőmunka helyett gépesíte­ni. — A fellendülés láttán — feldolgozást is végzünk — mind több fiatal jött. Mutat­ják ezt a számok és az átlag­életkor, ami nem éri el a har­minc évet sem. Hatvanhétben hatszáznyolcvan tsz-tag és húsz alkalmazott volt, ma öt­százhúsz a tsz-tagok és két­száz az alkalmazottak száma. Az átlagjövedelem évente hat­nyolc százalékkal emelkedik. Két éve a szövetkezet elnyer­te a kiváló szövetkezet címet. Tavaly a Szabadság Tsz bruttó jövedelme 22 millió, a tsz-vagyon 74 és a kifizetett bér 17 millió forint' volt. a célra, míg jövőre 33 dara­bot. Tavaly az OTP által eladott lakásoknál 1 millió 760 ezer forint kedvezményt adtak, szo­ciálpolitikai kedvezmény cí­mén újabb 8 millió 200 ezer forintot engedtek el, és a be­költözőknek 18,5 millióért nyújtottak hitelt. Közben találkoztunk Szűcs Zoltánnal, a városi tanács el­nökével, aki hivatalból lakás­nézőben járt. — Számunkra minden szem­pontból előnyös, hogy anyagi ügyeinket az OTP intézi — mondta már hivatalában a ta­nácselnök. Az OTP itt van helyben, innen a harmadik ház. Még a telefont sem kell felemelni, kölcsönösen befu­tunk egymáshoz, élő szóval könnyebb megállapodásra jut­ni. Különösen, ha olyan ru­galmas, jó partnerekkel ál­lunk szemben, mint Horváth Albert fiókvezető és munka­társai. A városi tanács évi költség- vetése 100 millió forint. Ezt az OTP kezeli. Betétjeik révén bármikor kapnak az OTP-től rövid lejáratú áthidalási hi­telt. Más formában is segíte­nek. Olyan hitelt bocsátanak rendelkezésükre, amelyből az V. ötéves tervben folytatandó lakásépítkezéshez szükséges terület előközmüvesitését el­végezhetik. Komáromi Magda Virággal, erkölcsi, anyagi támogatással... Nemeslaki Tivadar mondott beszédet a nemzetközi nőnap Pest megyei ünnepségén Március 1-én volt éppen 25 éve, hogy az Országos Taka­rékpénztár megalakult. Azóta a felnőtt lakosság mind jelen­tősebb százaléka került vele kapcsolatba valamilyen pénz­ügyi művelet során. Tavaly 62 milliárd forint volt az ország­Kiss Ferencné, az OTP-fiók vezetője alapos ismerője nem­csak a bankszakmának, ha­nem a falu életének is. Hu­szonöt év múltán ma is nevet rajta, hogy pénztárosnőjük hogy megijedt egyszer: eleven egér lapult a behozott pénz- kötegben. — Akkor még elég bizal­matlan volt az irsaiak többsége. Ügy jártam házról házra, az ismerősökhöz és magyaráztam, jobban járnak, ha biztos he­lyen van a vagyon. Ha végül behozták a pénzt, gyakran do­hos volt, valamilyen rejtek­helyről előszedett. — Ma folytatja Kissné — ha nem tudnék semmit a két termelőszövetkezet munkájá­ról, akkor is látom, jól gazdál­kodnak-e, a betétekből. Érde­mes lesz átmennie a Dimitrov, vagy a Szabadság termelőszö­vetkezetbe. Hasonlítsa majd össze eredményeiket a mi számainkkal és rögtön látja az összefüggést. Hatvanhét vé­gén tizenkettő, tavaly már harmincnyolcmillió forint volt a záró betétállományunk. Ak­kor harmincnégy új házhoz kértek másfél millió forint építési kölcsönt, idén a nyolc­van építkezéshez majd ötmil­liót. Bár emelkedtek a költsé­gek, de nőttek az igények is. Árukölcsönre hét éve hétmil­liót adtunk, több mint ezer esetben. Tavaly nyolcszáz­negyven darabra két és fél milliót. Mire lehet ebből kö­vetkeztetni? Arra, hogy a ki­sebb dolgokat már inkább készpénzből vásárolják az em­berek. Termelés és feldolgozás A Szabadság Termelőszövet­kezetben Szűcs Ferenc főköny­velő előkereste az 1967-es ki­mutatásokat. — Azzal kezdeném, hogy ez a termelőszövetkezet kilenc éve még mérleghiányos volt. Két év múlva a mélyponton már túljutottunk ugyan, de az Beremendi Cement- és Mész­mű, azaz amely évente egy­millió tonna áru előállítására képes, legkevesebb 52—54 hó­napba telik. Új kiindulópont Túlzottan belebonyolódnánk múltbéli okok és okozatok kö­téscsomóinak kibogozásába, termelési adatok és szükségle­tek kuszán kötődő szálainak válogatásába? A cementnek még a színe is szürke, s maga az anyag is ilyen, köznapi, nem illik érte, miatta örven­dezni. Ám éppen a korábbi helyzét ismerete, előbb leírt vázlata ad nyomós érveket ah­hoz, hogy a tavalyi teljesít­ményt örömmel fogadhassuk. A változás egyik jele ez, s a hangsúlyt az egyikre teszem. Emberi, technikai problémák sokaságával kellett ugyanis szembenéznie, megküzdenie a gyárak munkáját összefogó, irányító nagyvállalatnak, a Vácott székelő Cement- és Mészműveknek. Ma gyorsan átrajzolódik a cementipar térképe. Sikerült némileg erőltetett tempóban fölépíteni a beremendi gyárat, Hejöcsabgn idén, az év végén remélhetően megkezdődhet az új üzem első kemencesorának próbája, s itt a kapacitás vég­ső értéke másfél millió tonna lesz. Hozzálátnak ebben az esztendőben az új Bélapátfal­vi Cementgyár munkáihoz, valamint az új Dunántúli Ce­mentgyár előtervezéséhez. Hu­szonöt év alatt egy nagy gyár, s most tíz esztendőn belül négy is... A Beton és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárában tegnap rendezett nőnapi ün­nepségen mondott beszédében Nemeslaki Tivadar, a SZOT főtitkárhelyettese elöljáróban azzal köszöntötte a megjelent asszonyokat, hogy ők is azok közé tartoznak, akik folytatói annak a nagyszerű eszmének, amelyet 1910-ban Koppenhá­gában a nemzetközi munkás- mozgalom legjobbjai hirdet­tek meg.- A nemzetközi nőnap a béke, az egyenjogúság, a népek közötti együttműködés, a munkásszolidaritás napja. Ezeket a gondolatokat Clara Zetkin hirdette meg, de a ha- j ladásért küzdő asszonyokat ma is ezek az eszmék vezér­lik. — Amit a felszabadulás óta a párt és a kormány, de az egész társadalom is tett a nők egyenjogúságának kivívásáért, nagyszerű eredményeket ho­zott — mondotta Nemeslaki Tivadar beszéde további ré­szében. — Sikerült felszámol­ni a több évszázados elmara­dást, miszerint a nőt még a családon belül sem illette jog. Négy esztendős a párthatározat A szónok hangsúlyozta, hogy a nőnapi megemléke­zésnek az utóbbi években kü­lön jelentőséget adott az, hogy négy esztendővel efelőtt fo­gadta el az MSZMP Közpon­ti Bizottsága a nők helyzeté­nek javítását célzó határoza­tot. Ennek nyomán egész tár­sadalmunk figyelme a nők fe­lé fordult. Ma már mindenki látja, hogy a nők egyenjogú­ságának megvalósulása nem egyszerűen nőkérdés, hanem az össztársadalom érdelce. — A párt- és társadalmi szer­vezetek mellett a vállalatok, az intézmények, a hivatalok kezdeményezései nyomán szá­mos olyan helyi intézkedés is született, amely a nők helyze­tének könnyítését szolgálta Mindinkább természetessé vá­lik a dolgozó anyák megbe­csülése — mondotta az előadó. — Korábban a nők megbecsü­lésének kifejezése csupán a nemzetközi nőnapra korláto­zódott. Ez már a múlté. A továbbiakban Nemeslaki Tivadar kifejtette, hogy a nők Vácott, az ország első nagy cementgyárában 1972-ben elő­ször haladták meg az egymil­lió tonnás teljesítményt, s ta­valy 1 070 231 tonna áru hagy­ta el a gyárat, a tervezettnél valamivel több, annyi, mint egy évtized alatt még soha! Időzzünk el a cementipar ma még legjelentősebb gyárá­nak példájánál, hiszen több van itt, mint a sokáig bűvös­nek tartott egymilliós teljesít­ményhatár átlépése. E lépés közben ugyanis — önszántuk­ból! — felülvizsgálták a pa­pírízű létszámterveket, gép­egységenként, a technológiai óraszám figyelembevételével határozták meg, hová mennyi ember kell. Kiderült, ösztön­ző bérezés mellett százötven­nel kevesebb elég lesz! Az­után: a kollektív szerződésben foglaltait tavaly májusi meg­szigorításával, szervezési in­tézkedésekkel elérték, hogy több mint a felével csökkent a túlórák mennyisége, két év alatt felére apadt a kilépők serege. Más sorrend Gazdálkodni kezdtek, tech­nikai és technológiai lehetősé­gekkel, üzem- és munkaszer­vezési forrásokkal, bérrel, föl­osztható nyereséggel, mindaz­zal, ami a legfőbb tényező, az ember köré csoportosítható. Tavaly adták át rendeltetésé­nek a kétszáz személynek ott­hont adó munkásszállást, újabb lakásépítésbe fogtak ... s ami biztató e megváltozott sorrendben, az az, hogy nem­csak a váci gyár, hanem a Cement és Mészművek üze­melnek többsége szintén vál­lalta ezeket az összetett teen­dőket. Gondból, bajból éppen elegen­dő jut még a vezérigazgató­nagyarányú foglalkoztatása társadalmunk egyik legna­gyobb vívmánya. Mind követ­kezetesebben, céltudatosabban, szakmailag, politikailag felké­szültebbem léptek a társadalmi termelés útjára. A nők foglal­koztatása nem választható el a népgazdaság általános fejlő­désétől. Hazánkban ma már több, mint kétmillió nő dolgo­zik, s közülük egymillió csa­ládos anya. Az életszínvonal emelkedése, a nemzeti jövede­lem növekedése munkájuk nélkül elképzelhetetlen. Nagy vívmány — folytatta a szónok —, hogy a párt hatá­rozatának végrehajtása nem vált kampánnyá, hanem szer­ves része lett a mindennapi tevékenységnek. Ma már az is jellemző, hogy nem a nők vív­nak csupán saját jogaikért, hanem az egész társada­lommal együtt szállnak síkra jogaik érvényesítéséért. Nemeslaki Tivadar arra is felhívta a jelenlevők figyel­mét, hogy a női egyenjogúsá­gért folyó harc, nem csupán anyagi jellegű. Eredményeink is nagyobbak lennének, ha a fejekben egyértelműen tisztá­zódnának a tennivalók, önma­gunkat áltatnánk — mondotta a szónok —, ha azt hinnénk: mindenki szilárd elvi alapon dolgozik. Fontos feladatunk; mindennap cselekedjünk azért, hogy a szocialista felfogás ér­vényesüljön. Több lehetőséget a szakmunkásképzésben Az elmúlt évtizedben, mint mondotta a főtitkárhelyettes, nemcsak számszerűen nőtt a nők foglalkoztatása, hanem a munkavállalás szerkezetében is változás állott be. Számos új foglalkozási terület, új szakma hódított tért. A nép­gazdaság igényei megnőttek a szakmunkások iránt. Ugyan­akkor, a fejlődés ellenére is, sokkal több férfi vált szak­munkássá, mint nő. A segéd­munkánál pedig fordított az arány. A szakmai képesítés hiányában éppen a nehezebb munka hárul a nőkre. Ezen változtatni természetesen csak szakmai továbbképzéssel le­het. Ennek formája leginkább a felnőtt szakképzés, a munka melletti továbbképzés. nak, a gyárak igazgatóinak ugyanúgy, mint a kőtörők po­koli robajában tevékenyke­dőknek, a rostélytisztítóknak, a surranták port nyelő keze­lőinek, de' egy valamivel, na­gyon fontos dologgal, a leg­utóbbi években gazdagabbak lettek. E valami csupán érzés, ám a központi akarat és a helyi — vállalati szándékok egyezőségének, valamint a sa­ját erejükben való hitnek az érzete. Idegi, lelki tényező te­hát, de nehogy fitymálva azt kérdezzük: csak ez az, amivel gyarapodtak? Mert e nagyon- nagyon idézőjelbe kívánkozó csak a forrása a mai és a hol­napi teendők végrehajtásának. Az új gyárak felépítésének, a termelés 1976-ra ötmillió ton­nát elérő növelésének, a beho­zatal fokozatos — idén két­százezer tonnás — csökkenté­sének. És tovább: a munka­erő-vándorlás mérséklésének, a régi, átmenetileg elpártolt cementipari munkások vissza­hívásának, a műszakiak, a közgazdászok éllé . távlatokat állító fejlesztésnek. Sok egyéb más mellett Mert egy iparág talpra állá­sában fontos szerepet játsza­nak a központi döntések, a népgazdasági körülmények, de ezek végső soron, s némi le­egyszerűsítést megengedve, le­hetőségek. Magukban hordják a gyors kötés, a szoros kötő­dés ígéretét, ám ahogy a leg­jobb minőségű transzportland cement is — amint mondják ezt — bedögölhet, felhaszná­lásra alkalmatlanná válhat a szakszerűtlen kezelés nyomán, úgy az említett lehetőségek kamatoztatása is nagy körül­tekintést kíván. Mészáros Ottó A továbbiakban Nemeslaki Tivadar a párt 1972 novemberi határozatának arról az útmu­tatásáról beszélt, amely lehe­tőséget teremtett a népgazda­ság területén dolgozó munká­sok, és ezen belül a nők élet- és munkakörülményeinek ja­vítására. A megvalósítás hosz- szú, folyamatos munkát igé­nyel. A tavalyi központi bér­rendezéskor, illetve a helyi anyagi források . felhasználá­sánál már bizonyos mértékig csökkent az aránytalanság, A lemaradásokat azonban nem lehetett teljesen felszá­molni. Fontos feladat időről időre figyelemmel kísérni, mindent megtesznek-e a vál­lalatok az egyenlőtlenség fel­számolására. Ennek éppen ezekben a hetekben lesz itt az ideje, amikor módosítják a kollektív szerződéseket. Ami erőnkből telik Nem lenne igazi az ünnep, ha nem utalnánk azokra a szociálpolitikai intézkedésekre, amelyeket a párt népesedés- politikai határozata nyomán a kormány ez évben fokozato­san életbe léptet — folytatta a szónok. Ilyen a gyermekgon­dozási segélyt igénybe vevő anyák differenciált támogatá­sa, az anyasági segély feleme­lése, a'családi pótléknak a le­hetőségekhez mért részleges felemelése, az egyévesnél idősebb beteg gyermekét ápoló anya és az egyedülálló apa táp­pénzes állományba vétele, a munkáscsaládok, a nagy csa­ládosok lakáshelyzetének javí­tása. Külföldön is visszhang­zik a sok intézkedés híre és annak az összefogásnak, tár­sadalmi munkának a méltány­lása, ami a gyermekintéz­mények építésénél országszer­te megnyilvánul és napjaink­ban is folyik. Az ilyen össze­fogás nyomán a negyedik öt­éves tervben több ezer böl­csődei és óvodai hely létesült. Nemeslaki Tivadar az ered­mények mellett beszélt a ma még meglévő gondokról is. — Bár a feladatok nehezén túlju­tottunk — mondotta —, de ten­nivalónk temérdek. Nagyon sok anyának, nőnek nehéz még a helyzete, sok a gond­ja, dolga. Vannak sokgyerme­kes anyák, olyanok, akik egye­dül nevelik gyermekeiket, vagy goromba, iszákos, dur­va a, férjük — tetézik bajai­kat. A gyermeknevelés, a munka mellett kell biztosíta­nunk saját fejlődésüket, szó­rakozásukat, művelődésüket. Különösen sök lenne ez ak­kor, ha a társadalom nem vál­lalna magára a teherből, ha a család többi tagja nem segí­tené az anyát, ha az üzemi kol­lektíva nem törődne velük. Szükség van a közös gondok, feladatok vállalására, a kö­zös felelősségre. Azt akarjuk — mondotta Nemeslaki Tivadar, —, hogy a társadalom, a mun­kahely, a család minden segítsé­get megadjon a kettős, sőt hármas hivatást vállaló nők­nek, hogy egyéniségük, egész­ségük ne lássa kárát a legne­mesebb feladatok teljesítése közben. A társadalom a legnagyobb tisztelettel, megbecsüléssel adózik a dolgozó anyának, s arra törekszik, hogy minden út nyitva álljon a nők előtt az emberi élet kiteljesedéséhez. Sok még a tennivalónk! A nőnap nemcsak azt jelen­ti, hogy virágot ajándékozunk és szép szavakkal köszöntjük az anyákat, a feleségeket, a munkatársnőket, hanem azt is jelenti, hogy figyelmeztes­sen: sok munka vár még a társadalomra, amíg a nők tel­jesen egyenjogúvá válnak. A szónok megemlékezett vé­gül azokról az asszonyokról, akik kapitalista elnyomás alatt sínylődnek és szabadsá­gukért harcolnak. A magyar dolgozó nők számtalanszor ad­ták tanújelét annak, hogy együttéreznek az elnyomott népekkel és erkölcsileg, anya­gilag készek támogatásukra. Napjainkban különösen a chi­lei nép felé fordul a figyelem, a nemzetközi munkásosztály szolidaritása. ban a betétállomány, 3 mil­liárd Pest megyében. A taka­rékbetétkönyvek száma 4 mil­lió 750 ezer, Pest megyében 248 ezer darab volt. Az egy főre jutó betétállomány csak­nem hatezer forint. eredmények még elmaradtak másokétól. Akkor a szövetke­zetünknek megközelítőleg ti­zennégy és fél millió forint volt a bruttó jövedelme, a tel­jes vagyona pedig negyvenegy­millió forint. A tagok és az al­kalmazottak számára kifizetett bér több volt nyolcmillió­négyszázezer forintnál. — Ekkor tíz, már a mi so­rainkból kikerült, egyetemet végzett fiatal jött a szövetke­zetbe. Legtöbbjük itt született, a szülei tsz-tagok. A Láng-gép­Kemény év volt, mert kap- ilatón haladni sohasem köny- ayű. A termelés 436 000 ton­nával való bővítése a Ce­ment- és Mészművek nyolc­ezer dolgozójának vált be­csületbeli ügyévé. Röstellték adósságaikat, bántotta őket a kicsinylés, mely 1972-es, adós­ság nélkül zárt évüket a vé­letlennek tudta be. Ismét bi­zonyítottak, s ezzel — remél­hetően — egy hosszú, keser­ves szakasz lezárult. Meghökkentő, de tény: mi­közben nagy iramban építke­zett az egész ország, a ce­mentipar mindössze egyetlen nagyobb beruházást, a lábat­lant gyár bővítését hajtotta Végre. Az első igazán korsze­rű, nagy teljesítményű üzem, a Dunai Cement- és Mészmű csak 1963-ban kezdte meg a termelést; a váci gyárban illő szerénységgel novemberben emlékeztek meg a jubileum­ról. Szorosan illeszkedő kapcsok helyett tehát élesen elváló szakaszokat fedezhetünk fel a fejlesztésben, ám a nép- gazdasági szükségletek válto­zása nem e lökésszerű rit­mushoz igazodott. Évről évre több cement kellett, s mivel a hazai gyárak erejéből az igényeltnél kevesebbre futot­ta, megoldásként vagy az építkezések radikális korláto­zása, vagy a behozatal gyors növelése jöhétett szóba. Megbízhatóbb mérlegelés A választás az utóbbira esett. Míg a hatvanas évek közepén a behozatal csak az idehaza nem gyártott fajták­ra szorítkozott, 1971-ben már másfél millió tonnára rúgott, s tavaly is 1 289 000 tonnát tett ki! Ismételten bebizonyosodott, hogy a korábbiaknál jóval na­gyobb figyelmet kell szentelni az ágazati kapcsolatokra, bi­zonyos iparágak kulcsszerepé­re, technológiai adottságaira éppúgy, mint az igények meg­bízhatóbb előzetes felmérésé­re, a termelési, beszerzési lehe­tőségek elemzésére. Azért vé­lem e bizonyságot a legfonto­sabbnak, mert az építőanyag­iparban általában, s e terüle­ten különösen a korrekcióhoz sok idő szükséges. Egy olyan cementgyár felépítése, beren­dezéseinek szerelése, mint amilyen a Dunai Cement- és Mészmű, vagy új testvére, a

Next

/
Thumbnails
Contents