Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-31 / 76. szám

1974. MÁRCIUS 31., VASÁRNAP HEGYEI 5 «... felelősséget érzünk” MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK NYERESÉGRÉSZESEDÉS Önmagának is fizet a kereskedelem Nem vér szerinti nővérek, foglalkozásuk szerint azok. így is szólítják őket, csak majdnem mindig kicsinyítő képzővel, nővérkének, mert még nagyon fiatalok. Csino­sak, üdék és mesterségük for­maruhája, a fehér köpeny di­vatosan végződik a térdük fe­lett. Kissé elfogódottan vála­szolnak az újságíró kérdéseire a váci Szőnyi Tibor Kórház egyik irodaszobájában.-1 gyakornok nővér Kata nővérkével, Simon Ka­talinnal tavasszal már talál­koztam a váci egészségügyi szakközépiskola kollégiumá­ban, érettségire készült éppen, és lelkesen beszélt arról, hogy állása a város kórházában lesz, az idegosztályra készül ápolónőnek. Ugyan most, tet­szik-e neki még mindig a pá­lya. — Most még jobban érzem, hogy jól választottam. — Májgyulladásom, sárgasá­gom volt hatodikos koromban, három Hétig feküdtem a szol­noki kórházban. Ott láttam a nővérek munkáját, és megtet­szett. Különösen az, ahogyan a betegekkel bánnak. Akkor határoztam el, hogy én is ápolónő leszek. — Nem látta, milyen rend­kívül kimerítő az ápolás? — Láttam, hogy fárasztó, és tói ennél a berendezésnél. Fi­zetése háromezer forint körüli. — Este tízkor a váltótárs átadja nekem a gépet, el­mondja, ha van valami repa- rálnivaló, vagy változtatni kell a beállításon, megnézem én is a masinát, aztán nyomás, in­dítok. A kiszolgálóik is neki- durálják magukat, elöl ete­tik, hátul kiszedik a lemezt, állandó munka — tíz-tizen- két percük van arra, hogy le­üljenek, lehűljenek, több nincs, mert vagy az egyik ol­dalon elfogy a 'lemez, vagy a másikon, sokkal több lesz a bálában, s akkor kézzel ra­kosgathatják vissza. A bera- kónak figyelnie kell arra is, nehogy valami vastagabb le­mez menjen a hengerek közé, mert akkor az roncsol. A gépmesternek két család­ja van. Feleségével levelez, ilyenkor nemigen találkoznak. A ház kétszobás lesz, 1975-ben beköltözhetnek. © A dobozt eldobjuk, hiszen a konzerv felnyitása után egyet­len jelentős feladata foszlik semmivé, a tárolás. E „rak­tár” különlegessége, hogy tar­talma romlandó. Éppen ezért, mielőtt valamire is használ­nák, alapos minőségellenőr­zésnek vetik alá. A meó üze­me folyamatos, Varga László- né fizetése két és fél ezer fo­rint, ebben benne foglaltatik az éjszakázás is. Besorolása szerint gyártásközi ellenőr huszonegy esztendeje. Tőle megtudom, hogy a leg- agresszívebb a paradicsomsű­rítmény. sava megrongálhatja a lemezt is. A dobozokat négy féle oldatban főzik: leválik-e róla a lakk, megfelelő-e a zá­rása, vizsgálják a korrozitást, s még ki tudja, mit. — Egy műszakban szúró­próbaszerűen körülbelül két­most már tudom, hogy nagyon az. Munka közben azonban sohasem érzek fáradtságot, csak ha szolgálat után haza­megyek. — Ha jól emlékszem, Tápió- györgyén élnek a szülei, oda hogyan jár állandóan haza? — Csak havonta egyszer lá­togatom meg a szüléimét, de­hogy utazhatok naponta Györ­gyére. Ha azt mondom, haza­megyek, a nővérszállásra gon­dolok, annyira otthonos és kényelmes. Ketten lakunk egy szobában, a szobatársam ná­lam idősebb szülésznő, nagyon jól megvagyunk. Két heverő, asztal, két fotel, beépített szekrény a berendezés, és per­sze, függöny, szőnyeg. Meg könyvespolc is. Ó, igen, van néhány könyvem, elég sokat olvasok. Kevés regényt, in­kább szakkönyveket, főleg pszichológiát, hiszen ha ápri­lisban véget ér a gyakornok- ságom, és már minden osztá­lyon eltöltöttem néhány he­tet, véglegesen az idegosztály­ra kerülök. — Mit csinálok az olvasá­son kívül szabad időmben? Takarítok, mosok, szép időben sétálok, máskor subát készí­tek. Tágas, szép társalgónk van a nővérszálláson, ott né­zem a tévét, hallgatom a rá­diót, ha kedvem van rá. Ha­vonta egyszer klubdélutánt tartunk a társalgóban, akkor férfi vendégek is jönnek, és táncolunk. Nem rajongok a táncért, de ha jó a társaság, szeretem. — Mikor találkozott először a halállal? — Életemben az első halot­tat akkor láttam, amikor el­jöttünk ide az iskolából végig­nézni egy boncolást. Megdöb­benésemet lefojtotta bennem az érdeklődés, mert olyat lát­tam, amit az ápolónőnek tud­ni kell. A halállal pedig itt találkoztam először, a kórház­ban. Akkor a belosztályon vol­tam. Egy szívbeteg ötvenes férfi’ reggelizés ’közben kért tőlem még egy pohár tejet. Mire az ágyához vittem, elha­ló hangon csak annyit mon­dott, hogy nem kap levegőt, és már. nem élt. Orvosért ro­hantam, egy perc sem telt be­le, élesztgettük a klinikai ha­száz dobozt kell megnézni, de általában a dupláját el­lenőrizzük. A laboratóriumban nagyí­tok, különböző ldsebb-na- gyobb műszerek, mögöttem kuktában forrnak a dobozok. Varga Lászlómé munkája fel- lelősségéről beszél: — Egy doboz ára két-három foirint, ami benne van, az meg a sokszorosa ... Ha a doboz rossz, a tartalma biz­tosan megromlik, használha­tatlan lesz, sőt az elfogyasz­tása veszélyes... Ezért kell folyamatosan, gyártás közben lelkiismeretesen vizsgálni... Nyolc évig zárólány volt, üvegeket zárt. Mikor odake­rült hétezer zárás volt a nor­ma, mikor elment, tizenhat- ezer. A laborba került admi­nisztrátornak, elvégezte a technikumot, így lett később ellenőr. — Mikor idejöttem dolgoz­ni, a mai gyár egyik sarkában elfért a gyár. Azóta sokat fej­lődtünk, terebélyesedtünk. Több a munka. Legjobban a délelőtti műszakot szeretem, mert akkor a családommal le­hetek. éjszakázni nemigen bí­rok. Ha bent vagyok, szere­tem, ha sok a munkám, úgy hamarabb telik az idő. Mit csináltam ma, illetve tegnap? — pillant a villanyórára. — Anyám beteg, nála takarítot­tam, utána — van egy kis hobbykertem — elvetettem az elvetnivalókat. © Fél hatkor a gépeket tisztá­ra mossák. Háromnegyed hat­kor érkeznek a váltótársak. Hat óra után néhány perccel ismét bekapcsolják a gépeket. Azok frissek, mintha mi sem történt volna, ontják, vágják, nyomják a lemezeket, ideg­ölőén egyforma dobozokká. Tamás Ervin Iáiból, sajnos, sikertelenül. Borzasztó, hogy most beszélek egy emberrel, aztán egy pil­lanat, és már nincs többé... — Mennyi a fizetése? — Ezerötszáz alap és há­romszáz forint ágy melletti pótlék. Koromat tekintve szép kereset, de a munkához mér­ten nem az. Ne higgye azon­ban, hogy elégedetlen va­gyok. A. gyakorlott nővér Mária nővérke, Bálint Má­ria, férjezett Szálkái Károly- né négy éve dolgozik itt Vá­cott, ahova egyenesen a sal­gótarjáni kétéves ápolónőkép­zőből jött. Mielőtt azonban a képzőbe iratkozott, a nyolc ál­talános elvégzése után segéd­ápolónő volt két esztendeig Balassagyarmaton az ottani kórházban. Egyszóval, nyolc esztendeje dolgozik kórházban. Ügy ke­rült jelenlegi munkahelyére, hogy Vácra jött férjhez. Ekés János felvételei — A férjem a pesti Láng Gépgyárban dolgozik. Erede­tileg esztergályos, de amióta leérettségizett a gépipari tech­nikumban, diszpécser a be­osztása. Az anyásomnál la­kunk, és közös a háztartá­sunk, másodnaponként azon­ban én főzök helyette — és így kérdezés nélkül már arról beszél, amire kíváncsi vagyok: hogyan él egy fiatalasszony ápolónő? — Szabad időm jóformán nincsen. Kislányunkra, Évára a nagymama vigyáz, és este a férjem játszik vele. Különben sokat segít otthon, még taka­rít is. Három műszakban dol­gozom. Az idén végzem a gimnázium második osztályát levelező tagozaton. Senki se követelte, nem is javasolta, hogy gimnáziumba menjek, ha elvégzem, abból semmi anyagi előnyöm nem lesz. De én úgy érzem, hogy a mai világban a műveltség életszükséglet. — Szórakozás? Nagy néha moziba megyünk itt, egyszer­egyszer színházba Pesten. Sze­retek olvasni, arra azonban most nem jut időm, sokat kell tanulnom. Novemberben — felragyog a szeme — ha igaz, elkészül a lakásunk. Kórházi KISZ-lakás. Már előre örü­lök, bár az anyósommal iga­zán nagyon jól kijövünk, de o saját otthon azért mégiscsak más. — Miért választotta ezt a hivatást? I — Tizenegy éves koromban már eldöntöttem. Akkor két hétig voltam kórházban, elő­ző munkahelyemen, Balassa­gyarmaton, a mandulámat vet­ték ki. Nagyon szépnek talál­tam a nővérek munkáját, bol­dog voltam hogy azután ugyanabban a kórházban dol­gozhatom, és ha nem megyek férjhez, most is ott lennék. Nem, ezt a munkát semmi­képpen sem hagynám abba, pedig nem könnyű. Nálunk egy nővérre harmincöt beteg jut, mert a kórházban csak száznégyen vagyunk. Státusz van több is, csak ápolónő nin­csen. Üres ágy jóformán soha sincs, ma is foglalt valameny- nyi, és tizenkét súlyos bete­gem van. — És sokszor látnak tragé­diákat is. Mit érez olyankor? — Jaj, a halált nem lehet megszokni, mindig megráz­kódtat. Persze, mindenkit, de minket másoknál talán job­ban, mert a beteg életéért felelősséget érzünk. Minden alkalommal azt gondolom, hogy megint vereséget szen­vedtem. Annál nagyobb öröm, és ez sokkal, de sokkal gyako­ribb esemény, ha a beteg gyó­gyultan távozik. — Nyolc év után mennyi a fizetése? — Havi 2020 és 300 forint ágy melletti pótlék. — Elégedett vele? — Nem sokallom, nem ke­veslem. Nincs több, ennyi van. Szokoly Endre / fia nagy forradalmi, közéleti és emberi pályát járt be, tör­ténelmünk legküzdelmesebb évtizedeiben. A szegénységnél is nagyobb csapás sújtotta négyéves karában: az árvaság. Kegyelemkenyéren, rokonok­nál, idegeneknél tengődve, sze­retet, pártfogó gondoskodás nélkül élte gyermekkorát, ifjú­ságát. Mindig és teljes erővel törekedett önmaga tökéletesí­tésére. Tanulni akart. Nagy küzdelmek árán jutott be a premontrei keszthelyi gimná­ziumba, de az egyetem kapui már nem nyílhattak meg előt­te. Budapestre jött, kenyeret kellett keresnie, villamoska­lauz lett. 1922-ben már részese a munkásmozgalomnak, és nemsokára a kommunista ifjú­munkások soraiba lép. Felis­mert igazsága megvilágítja számára a reakciós társadalom egész szerkezetét, árvaságának gyötrő érzéseit feloldja a mun­kásosztály szolidaritása, és hű elvtársakkal szövetkezik a harcos Villamos Szövetség szervezetében. 1932-ben a szak- szervezeti ellenzék élére áll, az Évente egyszer a kereskede­lem is „fizet” önmagának, dolgozóinak. A tavalyi év forgalma alapján képződött nyereségrészesedési alap fel­osztásáról általában a válla­lati kollektív szerződések in­tézkednek. A Pest megyei Tanács irá­nyítása alá tartozó hat kis­kereskedelmi vállalat feloszt­ható nyereségrészesedési alapja a múlt évihez viszo­nyítottan két százalékkal emelkedett, elérte a 10 millió 600 ezer forintot. A kiskeres­kedelmi boltok ebből az ösz- szegből általában egyhavi fi­zetésnek megfelelő nyereség- részesedést nyújtanak alkal­mazottaiknak. A Pest megyei lis feladatokat takart. A Vörös Villamos című lap szerkesztője lesz, amíg a rendőrség har­minckét társával együtt letar­tóztatja. Szabadulása után nyi­lasok elleni tüntetéseket szer­vez, röplapokban leplezi le a BESZKÁRT fasiszta tisztvise­lőit A növekvő elnyomás a munkásvezetők életére tör, és Kossá Istvánt is a 401-es bün­tetőszázaddal Ukrajnába hur­colják. Csak töretlen öntudata és páratlan életereje mentette meg a megsemmisüléstől. 1943- ban több társával együtt sike­rült eljutnia a szovjet csapa­tokhoz. 1944 novemberében a párt megbízásából hazatért, hogy részt vehessen a Szálasi- uralom megdöntésében. A fel- szabadulás harcaiból Kossá István roppant bátorsággal, te­vékeny hűséggel vette ki a ré­szét. Az új ország őt állította a szakszervezetek élére. 1948- ig a Tanács főtitkára volt. Kezdettől fogva tagja lett a párt Központi Bizottságának többször volt miniszter, or­szággyűlési képviselő, a Közle­kedés- és Postaügyi Miniszté­Vendéglátóipari Vállalat fel­osztható alapja 4 millió fo­rint lett, a tavalyi 14 napos átlaggal szemben 19 napos jövedelemnek megfelelő ösz- sreget kapnak a dolgozók. A szövetkezeti kereskede­lem nyereségből képzett ösz- szes részesedési alapja 27 millió forint, ebből a 40 ÁFÉSZ — eredményeinek megfelelően — különböző kulcs szerint részesedik. A szóródás általában igen jelen­tős. A Kis-Duna menti ÁFÉSZ idén nem tud nyereségrésze­sedést adni, ugyanakkor a Pi­lishegyvidéki ÁFÉSZ 35 na­pos jövedelemnek megfelelő összeget oszthat. A felszabadult elet sok hely­re állította, és Kossá Ist­ván minden posztját kom­munista öntudattal és rendkí­vül tehetséggel töltötte be ... Mindenkit munkára, tettre, helytállásra biztatott. Nem is­merte a pesszimizmust, a le­mondást, pedig az élet őt sem kímélte meg a csalódásoktól... De erőt merített világnézetből, abból a meggyőződésből, hogy valami nagy, igaz és az egész emberiség boldogságáért mun­káló ügy részese ... Megnyerő közvetlenséggel bontotta le az emberi távolságokat. Minden embert közelállónak érzett, és mindenkivel azonnal szót ér­tett; hogyne lett volna így, hi­szen Kossá István a nép lei­kéből leledzett jó fia volt. Amikor 1965-ben a párt a ra­vatalára tette a hála és az el­ismerés virágait, méltán írták róla: ,,Minden tettét kommu­nista bátorság, tudatosság, de­rűlátás jellemezte. Emlékét minden magyar kommunista és szocialista, hazánk építésén munkálkodó minden dolgozó kegyelettel megőrzi”. Behívó Részlet Kossá István: jy áprilisi CSŐ zavart haza bennünket 1942. április 23-án a Vörös Sziklára rendezett túráról. Lányom már messziről elibém sza­ladt. — Apu! Behívót kaptál! Nem hittem el. Hogyan is hihettem volna, hiszen a zsebemben volt a felmentés, mely 1943. február 1-ig minden katonai szolgálat alól mentesített. Még az újoncozás alól is. Igaz, több mint négy esztendeje már beso­roztak, de az én korosztályomból még senkit se hívtak be kiképzésre. A behívó tényleg ott volt. „Kossá István újonc, tartozik 1942. április 25-én reggel 8 órakor, a nagykátai kiegészí­tő parancsnokság tápiósülyi kirendeltségénél jelentkezni. Három napra való élelmet hozzon magával” — figyelmeztetett a behívó. Csak Ügy, Vihar kabátosán. túrabakancsban rohantam a szakszervezetbe Ott már han­gyaboly fogadott. Az egész vezetőség behívót kapott. Elnök, főtitkár, mindenki, akinek na­gyobb szerepe volt az utóbbi években a szer­vezeti életben, szinte kivétel nélkül a behí­vottak között volt. Első pillanatban nyilván­valóvá vált, hogy politikai behívás történt, bár mindenkinek katonai rangját is feltüntet­ték a behívón. A furcsa azonban az volt, hogy a behívottak között nemcsak már kiszolgált katonák, az elmaradt korosztályokkal besoro­zott újoncok voltak, hanem olyanok is, akiket ismételt sorozásokon katonai szolgálatra vég­leg alkalmatlannak találtak. Még egy gondolkodóba ejtő körülményt fe­deztünk fel. A Beszkártnál szokásos az ugyanazon nevűeket számmal megkülönböz­tetni. A katonaságnál azonban nem. Mégis a behívók nagy II. József. Németh 9 István, Gruber I. Miklósnak szóltak. Összehasonlí­tottuk az írásokat. Pontosan ugyanaz a kéz írta valamennyit. Ezek a behívók tehát egé­szen biztosan a Beszkárt katonai irodájában készültek. Nem volt vitás előttünk. Furcsa katonai szolgálat lesz az. ahova a vállalat hi­vat be bennünket. Éppen azokat, akik az egyre erősödő szakszervezeti mozgalom irá­nyítói voltunk. Másnap clőírásszcrucn jelentkeztünk a vál­lalat katonai parancsnokságán. Senki sem ka­pott felmentést. Itt már új hírt hallottunk: Tápiósülybe Dunától a Donig című könyvéből nem katonai szolgálat, hanem munkaszolgá­lat lesz. A szakszervezetbe egymás után futnak be a hírek. Más vállalatodnál is behívót kapott egész sor szakszervezeti bizalmi. Jelentik: a szociáldemokrata párt néhány funkcionáriusa is a behívottak között van. Egész nap szaladgálunk. Estére bizalmi­ülést hívtunk össze, hogy a szakszervezet ve­zetésében fennakadás ne legyen. A funkció­kat át kell adni az itthon maradóknak. Peyer telefonált, hogy tudomására jutott a bizalmiülés összehívása. — Részt akarok venni. Megegyeztünk este kilenc órában. Fél óra késéssel kezdtük. Tóth Mihály számolt be a helyzetről. Viharos közbekiáltozás zavarta, Peyernek szólt, aki kopasz feje búbjáig vörö- södve ült ott. Nem is szólalt fel. Csak a gyű­lés után informált bennünket róla, hogy Uk­rajnába munkaszolgálatra visznek bennün­ket. — Közel se lesznek a fronthoz — inkább munkások, mint katonák lesznek ott — pró­bált megnyugtatni bennünket. Mégis komor volt a hangulat. Se testünk, se lelkünk nem kívánkozik a frontra. Mi, a világháború után felnőtt szakszervezeti ve­zetők ízig-vérig háborúellenesek vagyunk. A frontról hazajöttek elbeszélései még kevésbé teszik ezt a kirándulást számunkra kívána­tossá. Mozgalmi szempontból különösen ag­gaszt a behívás bennünket. Nemcsak azért, mert a szervezet jobb erőit vonják ki, de azért is, mert olyan tapasztalataink vannak, hogy egyes frontot járt szakszervezeti tago­kat a fasiszta frontpropaganda megmételye­zett. A vonatnál nagy sírás-rívás. Hátizsákok kitűnő túrafelszerelés azoknál, akik már is­merik a munkaszolgálat rejtelmeit. Rajtunk díszétől megfosztott Beszkárt-egvenruha. Ka­tonaládáinkat a kiszolgáltak megmosolyogták. A vonaton majdnem mindenki kezé­ben Népszava. Faljuk a híreket. „Magyar és német kötelékek harcai a vörös szabad- csapatokkal. Kivégeztek harminc kommunis­tát Rouenban. Tizennégy kommunistát ítéltek el Párizsban. Halálra ítéltek egy francia tisz­tet. Kommunistákat tartóztattak le Svájcban.” Egy nap hírei a sok közül. Nem sok jóra van kilátásunk. Tevékeny hűséggel KOSSÁ ISTVÁN SZÜLETÉSÉNEK 70. ÉVFORDULÓJÁRA T eljesíthetetlen feladat Kossá István küzdelmes életét híven megraj­zolni. A nincstelen napszámos újjászervezett Villamos Szö­vetség főtitkára, a Szakszerve­zeti Tanács tagja lesz. Legális munkája még fontosabb illegá­rium vezetője, aki a nemzet­közi munkásmozgalom fóru­main is sokszor képviselte har­coló népünket.

Next

/
Thumbnails
Contents