Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-31 / 76. szám

tt.a! UCCYKI K^CívIap 1974. MÁRCIUS 31., VASÄRNAP Hétfő: Moszkvá-foam Brezs- nyev, az SZKP főtitkára és Gromiko külügyminiszter meg­kezdik tárgyalásaikat Kissi n- gerreL — Sikertelen, puccskí­sérlet Ugandában. Kedd: Scheel nyugatnémet külügyminiszter Szófiában, bol- gár-OíSZK megállapodások aláírása — Arab Liga-értekez­let Tuniszban. Elhalasztják a tervezett csúcskonferenciát — Parlamenti választások Jugo­szláviában. Szerda: Fidel Castro és Pham Van Dong tárgyalásai Havan­nában — Feszültség Etiópiá­ban — Előkészületek a koalí­ciós kormány megalakítására Laoszban — Vita a költségve­tésről a brit alsóházban. Csütörtök: Szovjet jegyzék Kínához a visszatartott heli­kopter ügyében — Romániában Ceausescut köztársasági elnök­ké, Man es cut miniszterelnökké választják — Szadat—Tito ta­lálkozó Brioni szigetén. Péntek: Budapesten Kádár János fogadja a Varsói Szer­ződés egyesített fegyveres erői katonai tanácsának tagjait — A VDK külügyminisztere hi­vatalos megbeszélésekre ha­zánkba érkezik. Szombat: Nemzetközi Viet- nam-bizottság ülésezik Stock­holmban. Hét nap krónikája Húsz óra Szerda délben Andrej Oroimlko tiszteletére Kissinger adott Moszk­vában ebédet, az amerikai nagykövet rezidenciáján. Képünkön: a két politikus koccint. Szadat, az EAK elnöke (balról) baráti látogatásra • jugoszláviai Brioni-szigetére érkezett, ahol Tito jugoszláv államfő fogadta. Tuniszban 21 ország részvételével tartották meg az Arab Liga ér­tekezletét. Képünkön: Mahmoud Kiad, az Arab Liga főtitkára (a kép előterében balról) beszél. A húsz óra ezúttal nem az emlékezetes művészi alkotást, hanem a világpolitika legidő­szerűbb filmkockáit idézi. A héten Moszkvába látogató Kissinger amerikai külügymi­niszter alaposan „túlórázott”, Brezsnyevnek, az SZKP főtit­kárának és Gromiko szovjet külügyminiszternek társaságá­ban összesen húsz órát fordí­tott beható tárgyalásokra. A tanácskozások első napján még a hagyományos munka­vacsora is elmaradt, néhány szendviccsel pótolták a rövid tárgyalási szünetben. Magam is többször tapasz­talhattam, hogy különlegesen fontos nemzetközi párbeszé­dek során, az izgatottan vára­kozó tudósítók szinte stopper­órával mérik az együtt eltöl­tött időt. A pontos témák és az érdemi részletek ismerete előtt, már ez a látszólag tech­nikainak tűnő körülmény is sok mindenről árulkodik. Ez a húszórás tárgyalási időtartam valósággal kihangsúlyozza, hogy van miről eszmét cserél­ni a magasszintű szovjet— amerikai megbeszélések során. Akadnak jócskán megoldásra váró feladatok, előfordulnak nézeteltérések, sőt összeütkö­zések is. De megvan a törek­vés arra, hogy rendezzék a vi­tákat és kölcsönös érdekű egyezményeket kössenek. A viszonylag rövid moszk­vai közlemény kulcsmondata, hogy „a felek a vállalt köte­lezettségek szigorú megtartása alapján tovább követik az el­határozott irányvonalat azzal a céllal, hogy a szovjet— amerikai kapcsolatok javítá­sának visszafordíthatatlan jel­leget adjanak.” A burkolt uta­lások elsősorban arra vonat­koznak, hogy az amerikai po­litikai és katonai vezetésen, az amerikai monopoltőkén belül heves küzdelem bontakozott ki. Az egyik szárny ma már elismeri a kényszerű realitáso­kat s ennek értelmében cse­lekszik, a másik csoport vi­szont szeretné visszafordítani, de legalábbis gátolni, lassítani a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatépí­tést. A jelek szerint vannak wa­shingtoni körök — és vélemé­nyüket fejtette ki több ízben például Schlesinger hadügy­miniszter —, amelyek teljes­séggel szem előtt tévesztik a meglevő stratégiai egyensúlyt, s egyoldalú előnyöket próbál­nak kicsikarni a SALT-tár- gyalásokon. Hasonlóképpen vannak szép számmal szená­torok, képviselők és mások, akik a szovjet—amerikai ke­reskedelemnek olyan beállí­tást igyekeznek adni, hogy az kizárólag „Moszkva javát” szolgálja. A Szovjetunió ter­mészetesen hajlandó a széle­sebb gazdasági együttműkö­désre, de az Egyesült Álla­moknak ez legalább ugyan­ilyen érdeke. (Mindenképpen, figyelmeztetőül nem árt fel­idézni az elmúlt napok két ér­dekes hírét Moszkvában járt, népes küldöttség élén, Uemu- ra, a japán gazdasági csúcs­szervek vezetője, a japán nagytőke árnyékkormányának feje és kölcsönösen hasznos­nak mondott beszélgetést foly­tatott Brezsnyewel. Bonnban pedig bejelentették, hogy a kurszki erőműrendszerrel kapcsolatosan megtörtént az eddigi legnagyobb szovjet— nyugatnémet üzletkötés, csak­nem egymilliárd dollár érték­ben.) A szovjet—amerikai párbe­széd során napirendire került a közel-keleti helyzet, a gen­fi konferencia folytatása is. A rendezés menetében megtor­panás történt, hiszen majd mindennap tűzharcról tudósí­tanak a Golan-femnsík térsé­géből. Bizonyos nehézségek mutatkoznak az arab sorok rendezésében is. Az olajem­bargó feloldása kapcsán ki­alakult viták, más területeken folytatódtak. Tuniszban, az Arab Liga ülésén elnapolták a következő arab csúcsot, Egyiptom helyeselte, Szíria ellenezte ezt a lépést. (Fel kell figyelni azokra a libano­ni és más sajtóhangokra is, amelyek Szadat elnököt a nasszeri útról történő letérés­sel vádolják). A helyzet nyugtalan Délke- let-Ázsáában is. Laoszban ugyan rendeződni látszanak a dolgok, s küszöbönáll egy nemzeti koalíciós kormány megalakítása. A dél-vietnami statisztika azonban mást mu­tat. A saigoni csapatok — mindössze öt nap alatt! — 69 tüzérségi támadással, 92 bom­bázással és légi felderítő re­püléssel sértették meg a tűz- szüneti egyezményeket. A DIFK újabb hatpontos tervet terjesztett elő a két dél­vietnami fél Párizs környéki megbeszélésem, s ezt a reális kezdeményezést a VDK kor­mánya is messzemenően tá­mogatta. A javaslat két rész­ből áll, három rövidlejáratú feladatból (a tűzszünet meg­erősítése és következetes be­tartása; a fegyveres erők csökkentése, a politikai fog­lyok szabadon bocsátása jú­nius 30-ig) valamint három távolabbi teendőből, amelyek logikailag szorosan kapcso­lódnak egymáshoz. (A tűzszü­net garantálása után három hónappal a nemzeti megbéké­lés tanácsának megalakítása, a demokratikus szabadságjogok biztosítása, majd egy év múl­va általános választások ki­írása). A saigoni kormányzat — s ez aligha meglepő — egyelőre érvek, indokok nél­kül, visszautasítja a nagy jelentőségű tervet. Ebben a helyzetben foko­zódik a diplomáciai élénkség a vietnami probléma kapcsán is. Pham Van Dong vezetésé­vel VDK párt- és kormány- delegáció tett eredményes lá­togatást Havannában, útjának következő hivatalos állomása Algír lesz. A VDK külügymi­nisztere hazánk fővárosába érkezett, s a tárgyalások fon­tosságát növeli az a tény is, hogy a Magyar Népköztársa­ság tagja a NEFB-nek. A ma­gyar társadalom képviselői azonban Stockholmban is je­len vannak, a svéd fővárosban a nemzetközi VLetnam-b'zott- ság ülésezik s a közvélemény teljes súlyával követeli a pá­rizsi egyezmények maradék­talan valóra váltósát. Réti Ervin Hét végi jelentések MINTEGY TÍZEZER EM­BER töltötte meg szombaton délután a lyoni sportcsarno­kot azon a nemzetközi nagy­gyűlésen, melyet hat nyugat- európai ország kommunista és munkáspártjai közösen rendeztek. A nagygyűlés té­mája volt, hogy az európai tőkés országok egyre mélyülő válsága közepette a kommu­nista és munkáspártok, ho­gyan védelmezzék meg kö­zös akcióikkal a dolgozók ér­dekeit a monopóliumokkal szemben. KITERVELT provokáció za­varta meg szombaton a dél­vietnami Cai Layben a NEFB vizsgálatát. Provokátorok vették körül az ellenőrző bi­zottság gépkocsijait, és nem hagyták azokat elindulni. Az egyébként objektív légkörben megkezdődött vizsgálatot így nem lehetett befejezni. A vizsgáló csoport magyar elnö­ke nyomatékosan tiltakozott a provokáció miatt, amelynek során a csoport egyes tagjai — köztük az iráni delegáció egyik ezredesi rangban lévő tagja — könnyebb sérülést is szenvedett. A bizottság ma­gyar tagjai nem sérültek meg, és rendben visszaérkeztek Saigonba. VIENTIANÉBEN szombaton megállapodás jött létre a lao­szi koalíciós kormány létre­hozásáról. A SZÍRIÁI—IZRAELI FRONT északi szektorában szombaton is folytatódott a szemben álló felek lövegeinek tűzpárbaja. SZADAT egyiptomi állam­fő, aki Tito elnök meghívásá­ra március 28-tól 30-ig Jugo­szláviában tartózkodott és Brioni-szigetén tárgyalásokat folytatott vendéglátójával, szombaton a kora délutáni órákban visszautazott Kairó­ba. A jugoszláv—egyiptomi megbeszélésekről közös közle­ményt adtak ki. A STOCKHOLMI Vietnam- konferencia szombaton társa­dalmi bírósággá alakult át. RÓMÁBAN szombaton megkezdte munkáját a II. Rusell-bíróság. Az ismert nemzetközi kezdeményezésnek ezúttal a latin-amerikai dik­tatúrák, nevezetesen Brazília, Chile, Uruguay és Bolívia rendszerei, az ezekben az or­szágokban uralkodó terror, erőszak, jogsértések, fasiszta módszerek elítélése a célja. ENDALKACSEV MAKON- NEN etióp miniszterelnök szombaton leváltotta az asz- marai rendőrség vezetőjét, adminisztratív helyettesét és az eritreai tartományi rend­őrség főnökét. LUCIANO LAMA, az Ál­talános Olasz Szakszervezeti Szövetség (CGIL) főtitkára lemondott az Olasz Kommu­nista Párt Központi Bizott­ságában viselt tagságáról. Er­re a lépésre annak nyomán került sor, hogy a CGIL fő­tanácsa legutóbbi ülésén — a teljes szakszervezeti egység megvalósításának elősegítése cél iával — összeférhetetlen­nek nyilvánította szakszerve­zeti vezetői tisztségét a párt­ban viselt tisztségekkel. 1949 ÓTA szombaton elő­ször indult el egy kínai re­pülőgép az Egyesült Álla­mokba. A CAAC Kínai Légi­társaság Boeing 707 típusú gépe Tokió érintésével repül New Yorkba. Kínaiak Párizsban ... A francia tipikus francia. Ba­rátiban, hosszú francia kenyérrel. Elálló zsebéből borosfiaskó kandi­kál. A kínai katona tipikus kínai ka­tona. Mintha csak a legutóbbi pe­kingi mozgósítási szabályzatból lé­pett volna elő: hősi mosoly, és ter­mészetesen az elmaradhatatlan pi­ros könyvecske, mert, ugyebár, a katona enélkül nem katona ... A könyvecskében, ha gondosab­ban szemügyre vesszük, nem Mao- idézetek vannak, hanem párizsi ét­termek címei, de hát ki nézeget egy plakátot közvetlen közelről? A két figura Jean Yanne francia filmren­dező alkotását hirdető plakáton ta­lálkozott és folytatja tovább az is­meretséget a „Kínaiak Párizsban” című excentrikus bohózat kockáin. Ugyan mit keresnek a Mennyei Birodalom fiai Párizs ege alatt? A szerző elgondolása szerint egysze­rűen megszállják a francia fővárost. Kínai zászlóaljak ositromgyűrűbe fogják az Eiffel.tomyot, kínai kato­nák menetelnek a Champs Elysees- en... Természetesen a lőporfüstöt ár­tatlan humor helyettesíti. A kí­naiak váratlanul rohanták meg Pá­rizst ... virágcsokrokkal. És ugyan ki az a vérbeli párizsi — hóna alatt a francia kenvérrel —, aki* elő nem húzná zsebéből a borosfiaskót és rá nem köszöntené az udvarias és de­rék idegenre — kacsint a nézőre a filmbohózat szerzője. A téma ezután a piros könyvecs­ke ajánlatait kőveti, amely íny­csiklandozó francia ételeket sorol feL A megszállás közös kóstolga­tásokba fullad. Ám az igényesebb filmrendezők — és ezek közé sorolja magát Jean Yanne is — nem fejezhetik be al­kotásukat egy laposra sikerült hap­py enddel. A film végén jön amely filozófia és az a sarkalatos igazság, hogy jobb a kínai katonának a ha­zai mezőkön masíroznia, és a pári­zsinak a Champs Elysees-en sétál­gatnia. A szegény kínai hősök végül is vereséget szenvednek a franciák titkos fegyverétől. Talán a leg­újabb típusú Mirage bombázóktól? Isten őrizz — és a szerző megint hamiskásan kacsint egyet a nézőre: — Titkos fegyverünk nem újdon­ság — a kelleténél több pezsgő és a kelleténél több elbűvölő francia nő. Ez a film tréfája és bízvást rá­mondhatjuk: „Vive la France!” Ba­ráti beszélgetésben fordíthatunk néhány percet a filmre, sőt, egy ha­ragos cikket is írhatunk valamelyik lapba, elsiratva a sekélyesedő fran­cia filmgyártást. Nem így Peking! Az ő szigorú szeme a pezsgősüvegek durrogásán és a női szoknyák villanásán ke­resztül meglátta a nemzetközi kap­csolatok komoly tényezőjét. A film­bohózatra a kínai külügyminiszté­rium hisztérikus hangú jegyzéke és a párizsi kínai nagykövet azonos hangnemű nyilatkozata volt az első reakció. Az ember azt várta, hogy ezután már csak a hadüzenet kö­vetkezhet — bár nyilvánvalóan Pá­rizs megszállása nélkül. A kínai nagykövet egyszerűen ki­rohant a moziból. A továbbiakat a Le Monde feb­ruár 26-i számában így ismerteti: — Kiderült, hogy a íilmben a kí­nai hadsereget nevetségessé tették, sőt, a nagykövet logikája szerint, egyenesen megrágalmazták: nevet­ség tárgyává tették a kulturális forradalom „termékeny erőfeszíté­seinek” eredményeit „A francia kormány vegye tudo~ másul — fenyegetőzik a nagykövet —, hogy mindez igen komolyan ki­hat országaink kapcsolatára.” A diplomáciai vihar azóta nem ült el Pekingben. A nagykövet szó­beli tiltakozását hivatalos tiltako­zás követte. Mindezek tetejében — mint néhány nemzetközi rádióállo­más jelentette —, Kína állítólag le­mondta a írancia műszaki kiállítást, amelynek május 24-én kellett volna megnyílnia Pekingben. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy Franciaország már négymillió frankot fektetett ebbe a dologba, és már kétezer köbméternyi kiállítási tárgyat le is szállíttatott a kínai fővá­rosba, akkor fel kell figyelni arra, hogy a Mao által kitalált büntetés nem áll arányban a francia film­rendező bűncselekményével. L. Bodard, az ismert francia Kf- naszakértő (a kulturális forrada­lomról szóló monográfia szerzője) az Aurore című lap egyik legutób­bi számában a film körüli kínai álláspontot így határozta meg: hó­dítókként való ábrázolásuk, még akkor is, ha fegyver helvett virág van a kezükben, sérti az Eurónával való flörtölésre irányuló politikai irányelveiket. És Bodardot nem vádolhatjuk el­fogultsággal. különösen akkor nem, ha azt vesszük figyelembe, hogy az utóbbi időiben ez a flört lánctal­pak csikorgása közepette megy vég­be. A tájékozott nemzetközi sajtó tele van olyan hírekkel, hogy Pe­king a NATO-piacokon lázasan vá­sárol fegyvert és szabadalmakat. A londoni Observer például szor­galmasan jósolgat egy hatalmas üz­letkötést, amelynek eredményeként a kínai légierő angol gyártmányú reaktív motorokat kapna... Az amerikai Newsweek és indiai Blitz szinte egyidőben szimatolta ki, hogy Közép-Kína északi részében hatal­mas katonai építkezést terveznek. A leendő gyár Sz—18N típusú ne­hézhelikoptereket állít majd elő amerikai szabadalom alapján. Vé­gezetül, egy amerikai óriás cég jó minőségű harckocsigyár szállításá­ra készül Peking számára. A NATO stratégái, miközben fegyverekkel halmozzák el a maois­ta hadsereget, arra számítottak, hogy a kínai haderő északon a ka­zahsztáni határon, keleten a Para- cel-szigeteknél, délen pedig a tibeti hegységnél, illetve a Hindusztáni- völgynél Sorakozik majd fel. Nos, a vidám francia filmrendező felfedez­te a negyedik égtájat. A film hősei kezében a virác szimbolikusan arra figyelmezteti a nézőt, különösen a NATO tábornoki egyenruháiét vi­selő nézőt, hogy gondolkodjék a meglehetősen kellemetlen gyümöl­csökről. Jean Yanne-t felfedezéséért Pe­king jutalomban részesítette. Fel­vette az eretnekek maoista nagy antológiájába a kapitalista Beetho­ven. a nagy és mérges gyom — Schubert és a záptojás Michelan- geló mellé. V. Szimonov, az APN politikai szemleírója A most kezdődő hét esemény­nap tárából : Hétfő: Palme svéd kormány­fő Lengyelországban — AESZ miniszteri tanácsülés Kampalá- ban — Az USA-ban tartózkodó Dajan izraeli hadügyminiszter amerikai szenátorokkal talál­kozik. Kedd: Szadat—Husszein ta­lálkozó Kairóban — Nimeri szudáni államfő Egyiptomban. Szerda: Szadat-beszéd Ale­xandriában. Csütörtök: Pompidou Bonn­ban — Kirchschläger osztrák külügyminiszter Pekingben. Péntek: Pompidou befejezi tárgyalásait Bonnban és haza­utazik — A nyugatnémet Bun- dest ag -küldöttség Washington­ban. Szombat: Kennedy amerikai szenátor a Szovjetunióba uta­zik. A Forte Fotokémiai Ipar Felvételre keres MECHANIKAI MŰSZERÉSZEKET. LAKATOST. FÉRFI ÉS NŐI MUNKAERŐT (betanított munkára, kétműszakos beosztásba). Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents