Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-29 / 74. szám

1974. MÄRCIUS 29., PÉNTEK res* tätet k/CÍHop A tavalyinál jobb a lakossági ellátás állapította meg a tárcaközi zöldség-gyümölcs bizottság Csütörtökön a MÉM-ben dr Lénárt Lajos miniszterhe­lyettes elnökletével ülést tar­tott a tárcaközi zöldség-gyü­mölcs bizottság, amely egye­bek között az idei ellátás ed­digi tapasztalatait vitatta meg. Megállapították, hogy az el­múlt hónapokban, 1973 azonos időszakához képest, több friss és feldolgozott zöldséghez és gyümölcshöz, valamint burgo­nyához jutott a lakosság. A tárolt készletek elegen­dőnek bizonyultak. 1973 első tíz hetéhez képest 10 százalékkal több zöldséget ad­tak a fogyasztóknak, ezen be­lül kétszer annyi salátát, ret­ket és paradicsomot biztosí­tottak a vásárlóknak, hazai termelésből és importból. Az ellátást teljesebbé tette, hogy 15 százalékkal több gyümölcs­zöldség konzerv fogyott ebben az időszakban és a mirelitáruk értékesítése is meghaladta az előző évit. A tartósított termé­kekből az ipar és a kereske­delem teljes ellátást biztosí­tott. Egyes termékekből még feleslegek is mutatkoztak, a vártnál kevesebb alma fogyott például, úgy, hogy 15 ezer tonnányi almát tárolnak jelenleg is a raktárakban, tárolókban. A bizottság tudomásul vette, hogy a tartósítóipari vállala­tok szerződési előirányzatai­kat 15 százalékkal „túlszer­ződték”, ami biztonsági tarta­lékot jelent, mert ha az eset­leges kedvezőtlen időjárás miatt a piaci ellátásban fenn­akadás mutatkozna, úgy a szerződési többletmennyiséget friss áruként irányítják majd a belkereskedelmi forgalom« ba. A megyei NEB intézkedési terve Fontos feladat a népi ellenőrzés társadalmi bázisának szélesítése Befejeződött az országos pályaválasztási tanácskozás A fizikai dolgozók gyerme­keinek pályairányításáról Szombathelyen rendezett két­napos tanácskozás csütörtökön befejezte munk;yát. Az Országos Pályaválasztá­si Intézet elkészített egy hely­zetfeltáró, elemző és feladato­kat megjelölő összegezést. Ezt üzemi, mozgalmi, munkaügyi szakemberekkel, majd most Szombathelyen a pályaválasz­tási hálózatban dolgozókkal megvitatták. Tartalmazza a pályaválasztás és ezen belül a munkásgyer­mekek pályairányításának társadalmi összefüggéseit, tisztázza az értelmezésbeli el­téréseket, megjelöli az iskolai, a pedagógiai és a pályaválasz­tási intézeti feladatokat Tisztáztak egy, a pályavá­lasztásban fontos pszichológiai fogalmat: a tehetséget. Ez — mint hangsúlyozták — nem csupán intellektuális tartalmú, hanem lehet manuális, szerve­zési vagy egy sor más adott­ság. Felismerése, motiválása az iskola, a pedagógusok és a szülők feladata. Meghatározták a fizikai munkások gyermekeinek mű­velődési hátrányával kapcso­latos feladatokat. Ezek felszí. __fását korán, má r az általános iskola első éveiben el kell kez­deni, de nemcsak a gyerekeknél, hanem a szülőknél is. Ebben a vonatkozásban nemcsak in­formációkra, hanem elsősor­ban az általános műveltség növelésére, aktivizáló-ára, az olvasottság fokozására, az elő­adókészség, a magabiztosság fejlesztésére van szükség. Végül elhatározták a ta­nácskozáson, hogy a pályavá­lasztási intézetek működési területükön konkrétan felmé­rik, hol tartanak a fizikai dol­gozók gyermekeinek pálya- irányításában, és teljes erővel a tehetséges fiatalok tovább­tanulási arányának javításán munkálkodnak. Tegnap Bori Rudolfnak, a Pest megyei NEB elnökének vezetésével ülést tartott a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A tanácskozáson részt vett Péteri István, a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság általános elnökhelyet­tese, dr. Csöppentzky Ferenc, a KNEB főosztályvezetője és Gabányi Lajos, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztályvezetője. Ott voltak az ülésen a járási, városi NEB-ek elnökei is. A testület a KNEB elnök­ségének a népi ellenőrzési munka javítását célzó hatá­rozata alapján készített me­gyei intézkedési tervet vitat­ta meg. Az intézkedési terv — a többi között — leszögezi, hogy a népi ellenőrzési mun­ka hatékonyságának növelé­sében, a népi ellenőri hálózat, a társadalmi bázis erősítésé­ben, társadalmi elismertetésé­ben a megyei, a járási párt­ós állami szervek jelentős se­gítséget nyújtanak. A színvo­nalasabb. eredményesebb munka azonban megköveteli, hogy a népi ellenőrzési bi­zottságok kezdeményezzék a párt- és állami szervek vá­lasztott testületéi előtti be­számoltatást. Ennek értelmé­ben szükségesnek tartják, hogy a megyei NEB legalább kétévenként beszámoljon munkájáról a megyei tanács, illetve a megyei párt-végre­hajtóbizottság előtt. Ugyanígy a járási, városi NEB-ek is meghatározott időszakonként beszámolnak az illetékes párt­végrehajtóbizottság, illetve ta­nács előtt. A terv ezt' követően részle­tesen elemzi a népi ellenőrzé­si bizottságok, valamint a párt-, tanácsi és társadalmi szervek együttműködésének lehetőségeit. Szól arról is, hogy a megyei NEB és a tár­sadalmi szervek (KISZÖV, MÉSZÖV, tsz-szövetségek) kapcsolata javításra szorul a munka továbbfejlesztése érde­kében. Ezért a társadalmi szervek vezetői, a főbb ágaza­tok képviselői ezentúl meg­hívják az őket érintő téma- vizsgálatokat megvitató szak­csoport- és bizottsági ülések­re. Ezenkívül a lakosságot közvetlenül érintő témavizs­gálatok esetében a megyei NEB szorgalmazza e társadal­mi szervek vizsgálatokban va­ló részvételéi, illetve a vizs­gálatok tapasztalatainak is­mertetését e szervezetek fó­rumain. A továbbiakban foglalkozik az intézkedési terv a népi el­lenőrzés társadalmi bázisának kiszélesítésével. Hangsúlyoz­za, hogy elsőrendű feladat a népi ellenőri hálózat bővítése, frissítése, új népi ellenőrök bevonása és foglalkoztatásuk tervszerű biztosítása. Javítani kell az összetételen is: első­sorban nőket, fiatalokat, fizi­kai munkásokat kell bevonná az aktívahálózatba. Külön irányelveket dolgo­zott ki a NEB megyei elnök­sége a szakcsoportok, illetve a községi népi ellenőri cso­portok működéséről. Kitüntetések Az ülésen Péteri István ki­tüntetéseket adott át a ki­emelkedő munkát teljesített néni ellenőröknek. Kiváló népi ellenőr kitünte­Magyar-szovjet vasúti megállapodás Kedden, szerdán és csütör­tökön Debrecenben ülésezett a magyar—szovjet gazdasági és műszaki tudományos együtt­működési egyezmény keretén belül működő vasúti munka- csoport. A kétoldalú tárgyalá­sok befejezéseként csütörtökön délelőtt Rödönyi Károly, köz­lekedési és postaügyi miniszté­riumi államtitkár és V. Sz. Gavrilov, a szovjet közlekedési miniszterhelyettes, a küldött­ségek vezetői aláírták a közös j egyzőköny veket. Ceglédi fiatalok vitája A forradalmiságról az iskolapadban tést kapott MiZe László, a zsámbéki ÁFÉSZ elnöke, dr. Enyedi Sándor, a herceghal­mi állattenyésztési .kutatóinté­zet tudományos kutatója, Wágner Mihályné, a MÁV Dunakeszi Járműjavító Üze­mének osztályvezetője, Keré- nyi Vilmos, a Budai Járási Népi Ellenőrzési Bizottság el­nöke, Kalota Er nőné, a her­nádi Március 15. Tsz fő­könyvelő-helyettese, Pálfi Mi­hály, az Athenaeum Nyomda lapvágója, a ráckevei NECS vezetője, Szabadi Béla viseg­rádi nyugdíjas, Szabó László, a nagykátai Kossuth Tsz üzemgazdásza, a járási NEB elnökhelyettese. M. J. Szimpozion Becsben Európa biztonsága és a leszerelés A bécsi Nemzetközi Béke­intézet március 29—30-án Európa biztonsága és a lesze­relés mechanizmusa témában Bécsben nemzetközi szimpo- ziont rendez. A tanácskozá­son a Magyar Béketanács tu­dományos bizottságát dr. Ha­raszti György professzor, a Magyar Béketanács tagja kép­viseli. Népfrontküldöttség utazott Mongóliába A mongol Béke és Barátsá­gi Társaságok Szövetségének meghívására szerdán egyhetes hivatalos látogatásra Mongó­liába utazott a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának küldöttsége Antalfia Jenőnek, az országos titkárság osztályi vezetőjének vezetésével. Ellenségek ? k aki fittyet hány minder­re... Csökkent ugyan általá­ban a megye iparában < balesetek száma, s ez ön­magában örvendetes lenne Ám ha azt nézzük, hogy £ súlyos balesetek szinte vál­tozatlanok, akkor alighő örvendezhetünk a csökke­nés hallatán. Miféle vám ez, s miéri kell fizetni? A rémület el­ső pillanata, jajszó, kiabá­lás. Elsősegély, orvos, men­tők ... Vizsgálat, bizottság jegyzőkönyv. Viták a fe- lősségről, a balesetet elő­idéző okokról. Betegállo­mányban, kórházi ágyon egy ember. Vagy a temető­ben. Néhány napig min­denki vigyáz, betartja as óvórendszabályokat, a társ­ra gondol, aki ... Követ­kező Héten kezdődik min­den elölről. A védőszem­üveg fel tolása — a szemsé­rülések a leggyakoribb balesetek között szerepel­nek —, a méregálarc elha­gyása a mozgó daru terhe al atti álldogál ás, a gép védőkorlátjának kinyitása, az áramtalanítás elmulasz­tása . Plakátok, felira­tok a műhelyben. „Vi­gyázz .. tilos ... óva­kodj ... használd ... az óvórendszabályok az élete­det védik ’. Betűk, szavak, a biztonsági megbízott szemléi, szakszervezeti el­lenőrzések; formailag min­den megtörtént, hogy meg­előzzék a baleseteket. I tt a baj. A formák mö­gött sűrűn elvész a lé­nyeg: az ember idegi, tudati fölkészítése. Annak megértetése, hogy a gép engedelmes szolga, ha értő kézzel nyúlnak hozzá, de veszélyes jószág, olykor valóban ellenség, ha köny- nyelműen, túlzott magabiz­tossággal mozdul a kar. S ez a több oldalú könnyel­műség évente 51—52 ezer munkanapot rabol el a me­gyében! Ugyanis az ipar­ban dolgozók és balesetet szenvedettek ennyit tölte­nek el addig, míg ismét munkába állhatnak. S ez csak az ipar! Több, bonyolultabb gép, berendezés dolgozik a me­gye gazdaságában, mint tíz esztendeje. Vajon e többre, bonyolultabbra kellően fölkészítik azokat, akik műszak kezdetekor a gépek mellé állnak? Ta­valy mind a balesetek szá­ma mind az emiatt hiány­zó munkanapoké — szem­ben a több éve tartó, s ko­rábban említett irányzat­tal — növekedett a megyé­ben. Mondjuk ki: az irá­nyítás, a közvetett és köz­vetlen vezetés a letétemé­nyese annak, hogy egy-egy gyárban, mezőgazdasági üzemben, szállítási, keres­kedelmi vállalatnál való­ban minden lehetséges mó­don útját állják-e a balese- ek bekövetkezésének, vagy ibban bíznak, amiben so- ía nem szabad bízni: a izerencsében. Mészáros Ottó K önnyű lenne minden! a gépre fogni. ,,Ő’ tehet róla, hogy esz­tendőnként a megye ipará­ban meghal négy-öt ember, maradandó fogyatékosság­gal él tovább 15—16. S ak­kor még hol van az a két- két és fél ezer, aki ugyan részese az üzemi baleset­nek, de szerencsésen úszta meg...?! Könnyű lenne mindent a gépre fogni, de oktalanságnak bizonyulna, Mert nem igaz. Mégis, so­kan a gépet, a bonyolul­tabb berendezést, összefog­lalóan a műszaki haladást kárhoztatják, marasztalják el a sérülésekért, a rok­kantságért, s a legször­nyűbbért, a halálért. Igaz, a műszaki fejlődés látszatra magával hozott új baleseti forrásokat. Több az áramütés, a mérgezés — különösen a mezőgazdaság­ban —, a korábbinál na­gyobb az anyagmozgató be­rendezések okozta sérülés, de mi köze mindehhez a holt szolgának, a fémnek, motornak, gyomirtó és per­metezőszereknek? Miért a szolga lázadása, „ellensé­gessége” rejlene a tragé­diák mögött, s miért nem a kezelésükhöz rosszul értő, azt felületesen, sűrűn fele­lőtlenül csináló ember könnyelműsége? Kérdések, s nem indoko­latlanok. A tapasztalatok — s a magunkét alátá­masztják a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa vizs­gálatai — ugyanis azt mu­tatják. hogy a gyárakban, a vállalatoknál, a mező- gazdasági üzemekben sok­szor kizárólag a bonyolult technikát szeretnék meg­tenni felelősnek. Holott az ember dolga ez. Azé. aki mulasztott Sokan, sokféle­ként mulasztanak. A zt mondják a Pamut­fonóipari Vállalat Fi- nompamutfonó és Cérnázógy árában. hogy egyik legnagyobb gondjuk az új dolgozók félelme az ördöngősen dolgozó auto­matáktól. Kezdetben való­ban nagyon tartanak ezek­től az orsózóktól a lányok, asszonyok. S amikor meg megszokták már „behunyt szemmel” is kezelnék azo­kat .. . Szerencsére, egy or­sózónái ritka a baleset. De másutt, a présgépeknél, a köszörűknél ? Mert azoktól is tartanak a kezdők, de néhánv hét után már azt gondolják, a biztonsági elő­írások nem többek baka- fántoskodásnál. Dunake­szin, a járműjavítónál — okosan — éppen ezt a gvors magabiztosságot ve­szi célba a felvilágosító munka, az agitáció. Agitálni kell az embere­ket arra. hogy vigyázzanak saját épségükre? Sajnos, igen. S örökösen újra kez­deni a vitát, ahol a „fafe- tfl” az aki másokat óv, fi­gyelmeztet, aki megköve­teli a biztonsági előírások betartását, s az az „okos”, hogy ebben a kérdésben nehe­zebben jutnak dűlőre. Nem szemérmességből. Közös vélemény Varga Klára: — Azért mondom, ha min­den tekintetben teljesítjük kö­telességünket, megtesszük, amit elvárnak tőlünk, s a kor­szellemnek megfelelően képez­zük magunkat, tudásunkat ké­sőbb átadjuk, akkor igenis forradalmárok vagyunk. A mi közösségünkben legalább is azok. De ami ennél engem jobban érdekel, vajon meddig lesz szükség forradalmárokra? Szabó Ottó: — Mindig. Hiszen azzal még semmi nem zárult le, hogy ná­lunk és a szocialista országok­ban a munkásosztály kezébe került a hatalom. Nekünk — és a többieknek is, akik utá­nunk nőnek fel — az lesz a feladatunk, forradalmi felada­tunk, hogy megtanítsuk az embereket élni ezzel a hata­lommal. Ki-ki a maga mód­ján, a maga területén teheit ezért. Itt. az iskolában is el­kezdhetjük ezt. Serkenteni kell példával társainkat, hogy job­ban, odaadóbban vegyenek részt itt, a mi szűkebb közéle­tünkben. Ez csak egy példa... Sokan szólnak hozzá, sorban egymásután, egyszer sincs csend a kis osztályteremben. Sok hozzászólásból érződött, hogy a beszélő jól gondolja azt. amiről beszél, csak nem tudja jól kifejezni magát. De minden mondatuk kiegészítet­te valamivel a fogalmat, s lás­sa,n-lassan kialakul majd kö­zös, helyes véleményük. A kró­nikás korántsem minősítheti teljesnek és befejezettnek a vi­tát, de gondolatébresztőnek annál inkább. Fehér Béla gumkat hozzájuk, hanem hogy megkeressük, vajon milyen forradalmi örökséget kaptunk tőlük? A tettek beszélnek A KISZ-titkár szavai után többen véleményt is monda­nak, a maguk módján. — Mindenesetre nem nevez­ném forradalmároknak azokat a fiatalokat, akik térdig érő kokárdával, szájukon Petőfi Sándor nevével — talán csak őt ismerik — csupán randalí­roznak. Szerintem a forradal- miság napjainkban főként nem szavakban nyilvánul meg. A tettek beszélnek. — Az ilyeneknek csak azért ünnep az ünnep, mert nem kell dolgozniuk, és dél­ben rántottcsirkét ehetnek! Ugyanakkor nem is tudják, mit ünnepelnek. Sokan bólogatnak, tetszenek az érvek. Űjabb kezek a ma­gasban. — Marinak igaza van, elő­ször azt kell megkeresnünk, hol lehetünk utódaik a már­ciusi ifjaknak és a 19-es hő­söknek. Hiszen a forradalmi- ság tartalma koronként válto­zik. Bizonyos, hogy a ma for- radalmisága nem hősi tettek­ben nyilvánul meg, ma az a forradalmár, aki a legjobb tu­dása szerint segíti a társadal­mi haladást. És az is fontos, hogy ehhez méltó módon is éljen. A tettek is mást jelen­tenek, mimt 1848-ban! A vita új fordulatot vesz, is­mét saját forradolmiságukat kutatják a fiatalok. Érdekes. Hozzájuk még az érzelmek kö­zelebb állnak. Valaki az utolsó pádból. — Ezt tegyétek fel még egy­szer: A KISZ-titkár: — Szerintetek van közöttünk forradalmár? Varga Klára: — Persze. Akik készülnek a párttagságra, akik tudják, miért dolgoznak. Szabó Ottó: i — És ha valaki csakugyan- ilyen, hasznos közösségi em­ber, jó KISZ-munkát végez, de rosszul tanul? ... — Igaza van, a tanulás szá­munkra előbbre való! Most többen bólogatnak, mint áz előbbi kérdésnél. De talán ők is érzik, hogy az igazságnak valahol a kettő kö­zött kell lennie. Varga Judit keze a magasban. — Gyerekek! Ha jól tanu­lunk, hasznos közösségi mun­kát végzünk, akkor forradal­márok vagyunk? Szerintetek ez ennyire egyszerű? Én azt hiszem, ha ezt mind megtesz- szük. akkor még csak a köte­lességünket teljesítettük. Mészáros Mária KISZ-titkár közbeszól: — Az még nem jutott esze­tekbe, hogy napjainkban talán éppen az a forradalmár, aki minden tekintetben teljesíti, amit tőle elvárnak? Hiszen ez­zel szolgálja legjobban a tár­sadalmat! Ne feledkezzetek meg arról, hogy a forradalmi- ság alaposan megváltozott 1848 óta! Nem az a felada­tunk. hoev hasonlítsuk ma­Mint tegnapi lapunkban meg- írtuk, március 31-én, vasárnap Isaszegen a KISZ Pest megyei Bizottsága a forradalmi ifjúsági napok megyei eseménysoroza­tának kiemelkedő programja­ként nagygyűlést rendez. Me­gyénkben számos alapszervezet rendezett ezt megelőzően vitát a ma forradalmiságáról, s az is aszegi ifjúsági nagygyűlés ezek összegezése is. Mun­katársunk korábban a ceglédi közgazdasági szakközépiskola Zalka Máté KlSZ-alapszerveze- tének vitáján vett részt, ri­portjában az ott hallottakat eleveníti fel. Csupa lány, elvétve ül egy- egy fiú a padsorokban. A táb­lán feliratok. Színes krétával, széles, kövér betűkkel rótta fel valaki: Van-e közöttünk forradalmár? Mit jelent a for- radalmiság? 2000-ben lesz-e forradalmár? A katedra előtt Mészáros Mária KISZ-titkár bevezetőt mond. Érzelmek — előtérben Forog a lemezjátszó. Váci Mihály: Te bolond című köl­teményét hallgatja mindenki. „Már összeroskadsz, — végre mondd: / mit is akarsz hát te bolond? / ...Te gondok fölött számadó, / ország ügyében utazó / történelmi alkalma­zott ... t Magad értünk halál­ba rontsd, / míg össze nem rogysz — te bolond!’’ Áhitat, aztán felszabadult mosoly az arcokon. Ezt mindenki értette. Ügy érezték, hozzájuk szólt a költő, s valami olyasmit fogal­mazott meg, amit ők, a közép- iskolások is nagyon jól tud­tak. Tudták, csak kimondani nem lettek volna képesek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents