Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-27 / 72. szám

Monori-erdó'n Százezer forint - óvodabővítésre Ha más is segít... A Minőségi Vegyi Ktsz né­hány évvel ezelőtt Monori- erdőn új telepet létesített. Monori-erdő dinamikusan fejlődik. Nem régen elkészült óvodája, bár szép és korszerű, már szűk, egyre több kérel­mezőt kell elutasítani: nincs hely a gyermekek számára. A vegyi ktsz is sokat tett az óvo­dáért. Nem múlt el egyetlen év sem, hogy több ezer forin­tot ne költött volna játékokra, berendezésre, sőt arra is volt példa, hogy az óvoda vezető­jét megjutalmazta. A jelenlegi helyzetben ismét a ktsz igyekszik segíteni: 100 ezer forintot ajánlott fel a bővítés céljára. Természete­sen az összeg nem elegendő, de a helyi szervezetek, a lako­sok összefogása, társadalmi munkája kiegészítheti, s akkor felépül az új óvodarész. (szatti) MQMOMIim A P f S .T M EGY E I H I R t A P K U L Ö N K I A D A S A XVI. ÉVFOLYAM, 72. SZÁM 1974. MÁRCIUS 27., SZERDA ANYA NÉLKÜL Együtt tanulnak — Foglaljon helyet nálunk — fogad K. Tibor, és a gáz­tűzhelyhez szalad, hogy elolt­sa a zubogó víz alatt a lángot. Kis helyiség: konyha, ebéd­lő és hálóhelye is a kéttagú családnak. — Télen ide húzódunk be — mutat körbe a házigazda »—, minek fűtsük a nagy szo­bát? Erzsiké estig az iskolá­ban van, én pedig dolgozom, nappal nincs itthon senki. ★ — Jól mondta a tanára, Hogy több tejhez jussanak... Szeptember óta új fajtával A Monori Állami Gazda­ság farkasdi üzemegységébe látogató vendégek program­jából nem maradhat ki a te­henészet megtekintése. Nem­rég filmesek jártak ott: az új tenyésztési módról, a Hols- tein-Friz fajtájú borjakról, nevelésükről készítettek szak- filmet. A belépő fehér köpenyt kap, s Gattyán István üzem­mérnök kalauzolásával, sok mindent tudhat meg a gazda­ság szarvasmarha-állomá­nyáról. ötszázharminc tbe-mentes fejőstehenük van, 4500—4600 liter tejet fejnek tőlük na­Mutnóí.ilvy Adorján felvétele ponta: a Budapesti Tejipari Vállalat tankkocsija kétszer jelenik meg, s tele tartállyal távozik. Hogy több tejhez jus­sanak, tavaly szeptember óta új fajtával, a Holstein-Friz- zel kísérleteznek. A fekete-tarka bocik már a gazdaságban születtek. Ebben a hónapban 35 kisborjú jött a világra, s az infralámpás nevelőbe új ketreceket kel­lett rendelni. Az újszülöttek s~ímot kapnak, 7—10 napig maradnak a nevelőben, ahol ötven szakember ügyel rájuk, illetve a gazdaságban a teljes állományra. (zs.) Pálya széli jegyzet Nem tudták helyzeteiket kihasználni A területi labdarúgás Gyömrő—Dabas mérkőzése egyperces gyászszünettel kez­dődött, a lelkes sportbarát, Sárospataki Lajos emlékére. Már a 7. percben vezetéshez jutott a lelkesebben játszó da- basi csapat balszélsője jól ugrott ki, s a gyömrőiek csak szabálytalanul tudták szerel­ni őt a 16-oson belül. A 11-est biztosan értékesítették a ven­dégek, 0:1. Feljött Gyömrő, de támadásai nem sok veszélyt je­lentettek a kapura. Dabas a 25 percben tovább növelte előnyét: egy korszerű támadás végén, ismét a balszélső lőtt nagyszerű gólt a bal alsó sa­rokba 0:2. Eleredt az eső, erő­sített a hazai csapat. Tóth J. beadását a hálóba fejelte Dusek de Töreki játékvezető nem adta meg a gólt, mivel a labda már elhagyta az alap­vonalat. A 38 percben Tóth J. tisztára játszotta magát, 14 méterről azonban csúnyán fö­lé lőtt. Szünet után, szemerkélő esőben, kétszáz néző előtt folytatódott a játék. A gyöm- rőieknek több helyzetük is adódott, azokat azonban nem tudták kihasználni az enervál- tan játszó csatárok. A vég­eredmény: 2:0, Dabas javára. Jók: Sárközi, Fitos. Gyömrő ifi—Dabas ifi 2:2 (2 0). Oldal Árpád két góljával már 2:0-ra vezetett a gyömrői csapat, de a második 45 perc­ben kiegyenlítettek a lelkes dabasiak. Péteri—Ceglédbercel 4:0 (2:0). (—é—) Férfi kézilabda Újpesti Cérna—Gyömrő 25:15 A IV. kerületi felszabadulá­si villámtornán a gyömrőiek első találkozójukon gyenge já­tékkal szenvedtek vereséget. A mendei erdészet AZONNAL FELVESZ GYAKORLOTT BÉRELSZÁMOLÓT Fizetés megegyezés szerint. mert egyéves korától csak­ugyan én nevelem Erzsikét, — Az anyja, még féléves sem volt a kislány, elkezdett csavarogni. Előbb tagadta, de később nyíltan is bevallotta ... Nem részletezem, ez csak ránk tartozik, de gondolhatja, mi­lyen volt, ha a bíróság ne­kem, az apjának ítélte a gye­reket. — Amennyire tőlem tellett, pótoltam Erzsikének az any­ját, ha egyáltalán lehet pótol­ni az édesanyát. Én vittem el a bölcsődébe, én mostam rá, mert Vecsésen akkor még nem volt Patyolat. Vasárnap ebédet készítettem. Sóhajt egyet. — Aztán jött az óvoda. A skarlát, a kórház. Amikor is­kolás lett, egyetlen szülői ér­tekezletet sem mulasztottam el. Hányszor előfordult, hogy a sok asszony között egyedül voltam férfi! Még restelltem is magamat. ★ Erzsiké felgyűri piros puló­vere ujját és mosogatni kezd. — És azt nem mondod, apu — nevet hucutkodva —, hogy a mosogatás az én dolgom? És hogy vasárnap már telje­sen egyedül főztem meg a húslevest? — Anyukád tudja ezt? — kérdezem. — Az anyu? — húzza el a szót Erzsiké —, valahol Fran­ciaországban él, négy éve disszidált. Fényképet kért, de én nem küldök neki. — Esté mindig Erzsikével vagyok. Együtt tanulunk. — Apu az oroszt szereti a legjobban — mondja ismét Erzsiké, de mivel az apja le­inti, szótlanul mosogat tovább. — Sokszor egészen késő es­tig nem gyújtunk villanyt. Olyankor kinyitom a kályha­ajtót, és beszélgetünk. Szom­baton vagy vasárnap elme­gyünk a testvéremékhez. K. Tibort nemcsak az isko­lában, hanem a vecsési újte­lepen is, az egész környéken nagyon szorgalmas embernek ismerik. — Él-hal a gyerekéért — mondta az egyik szomszédja, amikor érdeklődtem a lakása után. — Miért nem nősült meg? — kérdezem, amikor Erzsiké kimegy, hogy kiöntse a moso­gatóvizet. — Nem akartam mostohát, így olyan harmonikus az életünk, hátha elrontanám. ★ — Az újságban akar írni ró­lam? — fogad Üllőn a másik apa, aki szintén egyedül ne­veli gyermekét. — Szó sem lehet róla! És tiltakozóan gesztikulál. — De mégis, miért? — fag­gatom. — Szégyenli, hogy maga neveli a gyermekét? — Azt nem. — Hát akkor? — Dicsőség az, ha egy férfit elhagy a felesége egy másik férfiért? Többet nem beszél. Sajnálkozva távozom, pedig olyan sok jót hallottam róla is. Hogy milyen szeretettel neveli gyermekét, még az ut­cára is kimegy vele focizni. Elvált feleségének az anyjá­tól hallottam, aki ma is job­ban szereti őt, mint a saját lá­nyát Kovács György Férfi és női kórus, citerazenekar Sikertelenek a TIT-elöadások Űri község lakóinak többsé­ge Pestre jár dolgozni. Mun­ka után az emberek fáradtan térnek haza: szükségük van kultúrált szórakozásra, pihe­nésre. A községben művelődési otthon és mozi működik. A mozi berendezése elavult, 2005-ös keskenyfilm-vetítőgé- pe sok bosszankodásra ad okot, ezért nem csoda, ha az emberek elkerülik a film­színházat. A művelődési otthonban in­kább talál elfoglaltságot ma­gának a szórakozni vágyó. Főleg a fiatalság. Hol a mű­velődési otthon, hol a KISZ- alapszerv rendez bálokat, hétvégi táncmulatságokat. A helyi MHSZ a művelődési otthon megbízásából segéd­motorvezetői tanfolyamot in­dított. Műkedvelő művészeti cso­portok vannak kialakulóban, például férfi- és női kórus. Nagy sikere van az úri cite- razenekarnak, olyannyira, hogy bekerült a járási kul­turális csoportba. Május 5-én tartják a helyi Ki mit tud? vetélkedőt, amelyre életkortól függetle­nül lehet ielentkezni. A művelődési otthon prog­ramjában TIT-előadások is szerepelnek, melyek sajnos, nem népszerűek a lakosság körében. Jellemző, hogy az első előadáson még voltak néhányan, ám az azt köve­tőkre a kellő propaganda el­lenére senki sem ment el. Lilik Márta JEGYZET Nemcsak belül — az utcán is ellemes, napsütéses az idő. Igazi tavasz van. Délutá­nonként, hétvégeken mozgal­massá válnak a kertek, udva­rok: a hulladék, a száraz avar égetése, az ásás, veteménye- zés, a ház körüli csinosítás — a tavasz jöttének megannyi biztos jele. S ha esetleg ásás közben izomlázat is kapunk, mégis felfrissítenek a tavaszi munkák, örömet lelünk meg­szépült portánkban. De ne feledjük, hogy a ke­rítésen kívüli rész, az utca rendjéért is mi vagyunk fele­lősek. Ha árkot tisztítunk, par­kosítunk, nemcsak magunknak dolgozunk: a teljes község ja­vára válik munkánk, mert, bi­zony, nincs lehangolóbb lát­vány, mint a kerítésen belüli szép, virágos kert — együtt a gyomos, elhanyagolt utcarész­szel. A községbe vetődő vagy az átutazó idegen is az utca rendje, tisztasága alapján ítél, általánosít. Ne mulasszuk el tehát a há­zunk előtti rövidke utcarész rendben tartását, csinosítását sem. Ültessünk minél több díszcserjét, virágot. S e mun­kára hívás szószólói legyenek a községek tanácstagjai, se­gítsenek, mozgósítsanak a Ha­zafias Népfront, a Vöröske­reszt-szervezet aktívái. T egyenek tiszták, virágosak utcáink — valamennyiünk örömére. (jandó) MŰSOR si ! MOZIK Maglód: Akinek van egy unokatestvére Bronxban. Mo- nor: Jog az ugrásra. Nyár­egyháza: Megvárom, míg ölsz. Vecsés: Hét tonna dollár. MŰVELŐDÉSI HÁZ Monoron, 20 órától: Játszó­társunk, mondd, akarsz-e len­ni? rímmel, rendezvény az if­júsági klubban. A megyében elsőként Úttörő polgári védelmi raj alakult ~ A napokban alakult meg Pest megyében elsőként, az or­szágban harmadikként, a pol­gári védelmi úttörőraj, a mo­nori Kossuth-iskolában, a 7/a osztály úttörőiből. A Pest megyei Polgári Vé­delmi Parancsnokság nevében Gémesi István őrnagy adta át a rajzászlót, az emlékserleget, ismertetve a raj feladatait, majd Kertész Károly alezre­des, a járási polgári védelmi törzsparanesnok a megyei pa­rancsnokság könyvajándékát nyújtotta át. Az ünnepség után akadály- verseny kezdődött, amely késő délutánig tartott. Forgalmas délelőtt Könyvek és olvasók © ról, hogy Szalui Tibor fia hat évig Leningrádban tanult, ot­tani kislányt vett feleségül, s most nagy az öröm: haza­érkeztek, végleg itthon ma­radnak. A nagy ablakokon besüt a nap. Fénycsíkok pásztázzák a színes könyvborítókat. Kint, az utcán, piacnapi, nyüzsgő forgatag, itt, bent, tárban, csend, az válogatás csendje. a könyv­elmélyült O Benda Lajosné ma az ügyeletes könyvtáros. Átvevő pultján toronymagasan áll­nak a könyvek. A kis Petrovai András ágaskodik, böngészget, aztán leül velem egy percre a for­gó fotelba. 1 Azt mondja, egy éve jár a könyvtárba, barát­ja, Artz Laci hozta el elő­ször. Harmadikos. Megszeppenve felelget, ak­kor oldódik csak fel, ami­kor piros hálószatyrából az asztalra rakja az új könyve­ket. Egy hét alatt elolvassa mindkettőt, akkor újra jön. Nagyon szeret olvasni. Rakó Éva mesekönyveket cserél. — Meg verseket! Ebben, itt. hátul, tetszik látni, itt is vannak versek. Második osztályos. — Majd akkor jövök leg­közelebb, ha letelik a három hét. Van két testvérem, egy 17 és egy 19 éves, nekik is én v:szek olvasnivalót. Tudom, persze, hogy miket kell vin­nem, a 17 évesnek krimit, m—t azt nagyon szereti, a 19 évesnek meg útikönyveket. Nekik nem akaródziik eljön­niük, de örülnek, ha viszek valamit, hogy olvashassanak. Szalai Tibor nyugdíjas, törzstag már a könyvtárban, évek óta jár ide, hetenként néha kétszer is, de egyszer biztosan. Útleírást, történel­mi regényt olvas szívesen. — És krimit. Csak krimiből kevés van. Sok az időm, elő­fordul, hogy hét-nyolc köny­vet is kiviszek egyszerre. Persze, a feleségem is könyv­tári tag. — Szalai bácsi — szól köz­be Benda Lajosné —, a nagy­fiáról beszéljen. A könyvtáros tud a köny­vet kölcsönzők ügyes-bajos dolgairól, panaszairól, örö­meiről is, így értesülök ar­© Csukódik, nyílik az ajtó. Forgalmas könyvtári dél­előtt, cserélődnek a köny­vek, válogatnak az olvasók. A most készített statisztika szerint, a monori járási könyvtárnak ezerkétszáz ol­vasója van: négyszázzal több, mint tavaly. K. Zs. Több mint félmillió forintba került a monori járási könyvtár bővítése, felújítása. Ékes János felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents