Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-24 / 70. szám
1974. MÁRCIUS 24., VASÁRNAP M0Y UECYF.I %Jtírkip Egyhavi nyereségrészesedés Szerencsés kedd - vastag borítékok Kilencvenháromezer fonna = 7 milliárd 25 millió forint Olyan az öltöző, mint egy nagybank csarnoka: a hosszú ruhatárpultok mögött vagy harminc pénztáros, bárelszámoló ül, előttük vaskos fizetési jegyzék. Reggel fél hét van, tízórai szünet, csapatosan érkeznek a munkások. Fehér köpenyükből őszibarack, málna, s finom fűszerek illata árad, elég egy szippantás a levegőbe, s máris ki lehet találni: az 1-es, vagy a 6-os üzem brigádjai veszik fel most tizenharmadik havi fizetésüket. Március 19 szerencsés kedd a Nagykőrösi Konzervgyárban. Részesedésfizetéssel kezdték a napot. Életében az első — Bárány, Bende, Biczó ... — a dobozban ágaskodó nyitott szájú borítékok közül előkerül egy vaskos tasak, Biczó Dezső raktáros enyhén dőlt betűkkel beírja nevét az átvettem rubrikába, aztán megszámolja a pénzt. — öt Ady és három Kossuth — mondja elégedetten — ez már igen, nem úgy mint tavaly... Persze, hogy megvan a helye, a feleségem új szőnyeget akar, megfúratjuk a kutat, a csövet már megvettem az ősszel, a házat is tatarozni kellene ... Szóval jól jött ez a talált pénz. Miért mondom, hogy talált? Lehetett volna kevesebb is, nem? Mondjuk, ha a vezetőség másképp osztja fel a nyereséget, többet visszatart erre is, arra is. Szép pénz, tizenkilenc éve itt dolgozom a gyárban, kicsit a hűségem jutalma is ... Futástól kipirultan kislány lép a pulthoz, hangja elcsuk- lik az izgatottságtól:: — Igaz, hogy mi is... a tanulók is kapnak? Azt mondta az üzemvezető, jöjjek ide... — Hogy hívnak? — mosolyog rá a pénztáros és Szend- rei Mária III. éves élelmi- szeripari tanuló máris kezében szorongatja a 270 forintot tartalmazó borítékot. — Hetvenet megtartok, kettőt pedig beteszek a bankba a többihez, már van 10 ezer forintom, az ösztöndíjakból gyűjtöttem, mert négyes tanuló vagyok, s ez havonta 480 forinttal jár. A szüleim nem veszik el tőlem. Tisza- kécskén lakom, ott is épült konzervüzem, meg cola-gyár is. Még nem tudom hol helyezkedem el ha meglesz a szakvizsgám, szívem szerint maradnék — s zavartan a borítékra pillant — ez az első nyereségrészesedésem... — Na látod, itt jobban lehet keresni, minek mennél Tisza- kécskére, ott csak artézi kút van, Nagykőrös meg Arany János városa — évődnek vele a körülötte álló dobozüzemiek. Decemberben jövök... Nézem az arcokat. Általános elégedettség, mindenki kevesebbre számított, sikerült a meglepetés. — Pötyi, gyere vissza! Egy munkás elállja az útját az ajtó felé karikázó csöppségnek, felkapja és visz- szaviszi az anyjához. — Ö te rosszaság, megyünk csak anyu előbb elteszi a pénzt — mondja a fiatal anya, s megköszönve a segítséget, kézen fogja a kis szökevényt, majd táskájába csúsztatja a borítékot. — Csak 1043 forintot kapott? — kérdezem. — Gyermekgondozási szabadságon vagyok két éve, de tavaly megszakítottam a szezon idején, hat hónapra bejöttem ide a konzerv 6-osba, tudja az édesüzembe, ahol a Münnich Ferenc szocialista brigád dolgozik. Tagja vagyok. Nagyon kellett ez a pénz a 800 forint segély mellé. Ó, nem ér rá megmelegedni nálunk, még ma befizetem az OTP-be. Telket veszünk. De be se mutatkoztam — nyújtja a kezét — Tohai József- né ... Hat éve dolgozom a gyárban, decemberben jövök újból vissza. Félre teszik téglára Ritkul a sor a pultok előtt, elvonult az első hullám. — Majoránna, szerecsendió, feketebors... — Eltalálta! — nevet rám a gömbölyű asszonyka, miközben porcelánfényű főkötőjét szorosabbra köti. tarkója alatt. munkálatokat — szavatolva ezáltal a szövetkezés lehetőségét. Ezután több szentendrei vállalat is a bugyellári- sába nyúlt, kiegészítve a közműfejlesztési hozzájárulást. A hetven négyzetméter alap- területű komfortos • lakásokhoz — a vízmelegítés és a fűtés hasvományos bennük —, a szociálpolitikai kedvezményeket figyelembe véve, mindössze 35—40 ezer forintos előtakarékosságra van szükség. Az első 64 lakásba még az idén. további 101-be pedig jövőre költöznek be a többségükben fiatal, jelentős társadalmi munkát vállaló tula idonosaik. Az ötlet elindítói, a városi pártbizottság és a tanács végrehajtó bizottsága már döntöttek a lakótelep bővítéséről. Terület van — közművesíteni kell. S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront országos titkára, a város orszá<?a”fllési képviselője is azt vallotta egy korábbi interjújában, hogy minden bizonnyal ez az építkezési forma a legelőnyösebb ahhoz, hogy átla«. vagy kis fizetésű munkások saját lakáshoz jussanak. Letelepedési stop Szólni kell végül az ugyancsak a Felszabadulás lakótelepen épülő OTP-értékesítésű lakásokról. Ismeretes, hogy a Pe~‘ megyei Tanács és az OTF Pest megyei Igazgatósága között létrejött megállapo- dá értelmében az ilyen lakások vevőinek 80 százalékát az illetékes tanács jelöli ki. így történt ez Szentendrén is, azzal a kiegészítéssel, hogy a vevőt rendhagyó módon nem a lakásügyi hatóság, vagyis az igazgatási osztály, hanem a tervcsoport jelöli ki. Az első ütem 126 lakásának zömét nem szentendrei vállalatok, illetve egyéni igénylők kapták. Feltehetően azért is, mert ezek a lakások meglehetősen borsos árúak. Az í'riabb vidéki igénylők azonban már olyan értelmű választ kannak, hogy „kérésük érdemi kielégítésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha már minden szentendrei igényt kielégítettek”. Magyarán mondva, ez azt jelenti, hogy városon kívüli aspiránst nem jelöl ki a jövőben vevő- r»k a tanács. Ami a Felszabadulás lakótelep első ütemének jócskán késő átadását illeti: változatlanul nem megoldott a vízellátás és a fűtés. Köze! ezer Az V. ötéves terv lakásépítési programja még nem ismert Szentendrén. Mindössze annyi bizonyos, hogy újabb lakótelep részére kell területet biztosítani — árulta el végzetül dr. Mikó Tibor. Arra a kérdésre pedig. hogy mennyi lakást kellene átadni a következő tervidőszakban ahhoz, hogy a város társadalmi és állami vezetői nyugodt lelkiismerettel nézzenek a polgárok szemébe, a lakásügyi hatóság vezetője azt válaszolta: legalább 800—1000 lakást. A tapasztalt elszántságot, lelkesedést és a fejlődés ütemét figyelembe véve e~ a program egyáltalán nem tűnik utópiának. Kertész Péter Jogosítvány — nehézgépre A cukorrépa-betakarítás egyik legnehezebb munkafázisa a vasúti rakodókon, a vagonok terhelése. Néhány évvel ezelőtt a munkafázis gépesítése is megkezdődött, s azóta mind több vasútállomáson állítjuk munkába az úgynevezett járműbuktató nehézgépeket. A cukorrépaföldről érkező tehergépkocsik, vontatók, a buktatóra állnak és pillanatok alatt a vagonba ürítik a termést. Ezeknek a nehézgépeknek a kezelésére a MÉM és a cukoripar között történt megállápodás alapján, a Kaposvári Cukorgyárban tanfolyamon képzik a szakembereket. Immár harmadszor vettek részt az ország minden részéből érkezett gépkezelők a tanfolyamon. Hatvan nehézgépkezelő adott számot tudásáról és kapta meg a jogosítványt. Ügy, mint új korában Koppány György felvétele — Elszaladt az uram a tsz- be, a mezőgazdászhoz — mondja egy szép arcú, idős asszony. — Jönnie kell, nemsokára. — Elszaladt?! — nem tudom hány éves lehet' Galambos Zsigmond áporkai veterán, de jócskán túl azon a koron, amikor az emberek szaladgálni szoktak. ■í- . r-i'y ' ;; MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK ■ 4,; . .„ Ha jók az értesüléseim, magát — a katonai lázadás után — az októberi forradalom szabadította ki. Hazakerült épen, egészségesen, s ahelyett, hogy sietett volna a a családjához, rohant a Visegrádi úti laktanyába. Tudjuk, hogy először szakaszparancsnok, aztán zászlóaljkomisszár lett. Később a Vörös Hadsereg toborzója volt, végül az első vörösezred első századának parancsnoka. Hm... Az áporkai kapitány ... Kalocsán, Kadarkú- ton, Kőröshegyen, Somogy- viszlón és Veszprémben maga verte le a hazához hű urak lázadását...” — Mosolyogva intett búcsút, mikor kiment, öt pribékje azonnal nekemesett, s addig vert, amíg elájultam. Fellocsoltak, s kiverték az összes fogamat. Másnap összezúzták a jobb karomat. Utána a lábujjaimat. . Négy hét után átszállították a váci fegyházba. még A 918-as fejlap Az idő: március 16-a, reggel 9 óra.., A 12 éves családfenntartó Nyugtalan nyugdíjas — Két hónap múlva elmentem Kecskemétre: ott volt a legközelebbi MKP-szervezet, meg szovjet városparancsnokság. Mind a kettőt megkerestem, hogy engedjék megalakítani a kommunista pártot. Kaptam egy megbízólevelet — az MKP kecskeméti szervezetének titkára, Básti Ágoston aláírásával — a szovjet parancsnokságon egy 7,65-ös pisztolyt, egy fegyverviselési engedélyt, meg egy szabad mozgást biztosító igazolványt. Budapesten még utcai harcok folytak — Áporkán megalakult a kommunista párt- szervezet. — Nem ment könnyen, az igaz: a közelben még a nácik voltak az urak, az emberek féltek, hogy visszajön a nagy- birtokos. Én járási párttitkár voltam, aztán a járási földosztó bizottság elnöke lettem. Magam is kaptam az örökölt kettő mellé még három holdat, illett, hogy példát mutassak az újgazdáknak a munkában. Minden este későn kerültem haza, aztán a holdvilág fényénél vetettük a gabonát, a kukoricát az asszonnyal, meg az akkor már polgári iskolás fiammal. — Az a 15 év, amit a felszabadulás után még dolgoztam, gyorsan elrepült. Voltam községi bíró — egyben községi párttitkár —, 1950-ben én lettem a falu első tanácselnöke, azzal is elszaladt hat esztendő. A földemet már előzőleg beadtam a téeszbe, később magam is ott dolgoztam, a kertészetben ... Aztán kijött rajtam az a sok minden, amit életemben megértem: megismerkedtem a kórházakkal. A szövetkezetből mentem nyugdíjba, 1960-ban. Felesége kedvesen csúfolja: — Nyugdíjas, aztán többet nyüzsög, mint új korában! Tizennyolc éve tagja a járási pártbizottságnak; ma reggel a március 21-i ünnepség megszervezése miatt szaladgált, holnap majd az április 4-e végett házalja végig a falut. Időváltozások előtt alig bírja hajlítani az ujjait, de a szőlő-, gyümölcsfametszést világért sem engedné át a fiának! Kóstolják meg az almánkat: az öregem nevelte ... Nyíri Éva I kor értesült az őszirószás for- I fadalomról, amikor már lezajlott. — 1918 végén — többed- magammal — Ausztrián át. hazajöttem... A szakszervezeti kiadványokban mindig azt olvastam: ha megvan a köztársaság, meg is kell védeni; így hát jelentkeztem önkéntesnek. A Ferenc József I. hovéd gyalogezred laktanyájában estünk át a kiképzésen, onnan — már tanácsköztársaság lett a köztársaságból — vittek bennünket Szolnokra, a tiszai frontra. Élve vagy halva... Az összeomlás után négy hónapig bujkált!. Az utolsó heteket a községi temető halottasházában töltötte, másod- magával. Baj társának felesége gyereket várt. A férfi látni akarta — ha csak egy pór percre is — az újszülöttet, megölelni rég nem látott asz- szonyát. Egy este elindult a faluba. — A csendőrök valósággal felkoncolták. Bizonyára régebben leshettek rá, mert utána egyenesen értem jöttek. Fényképe már hetek óta kinn függött a ráckevei járás- bíróság falán: „Aki megtalálja, élve vagy halva előállítja, magas jutalomban részesül ...” Nem akadt árulója. — A Margit körúti garni- zon-börtönben Pagonyi őrnagy, katonai ügyész várt. Fuvolázó hangon kérdezte: „Mi van, komisszár úr? Mitől sápadt? Ne féljen, mi vi gyázunk Lenin fiaira! Szavamat adom magának, hogy élve kerül az akasztófára!’’ Jobb karját maga elé nyújtja, keskeny metszésű szemével rám hunyorít: — A csuklóm dagadit, az uj- jaim görbék, merevek, a kézfej remeg — Margit körúti emlék. Emez pedig váci... Kisméretű, rózsaszín kartonlapot tesz elém. „Váci Királyi Országos Fegyintézet 918-as vizsgálati fejlapja” — olvasom a címét. Alatta pedig: „Neve: Galambos Zsigmond; kora: huszonnégy éves; vallása: református; lakhelye: Áporka; foglalkozása; cipész; vád: politikai bűncselekmény; letartóztatásának ideje: 1919, XII. 2.” — A cipőmben csempésztem ki a fegyházból, amikor kiszabadultam. — Hogy lett magából cipész, Galambos bácsi? — Sehogy — legyint nevetve. — Alighogy megérkeztem Vacua, az ottaniak azt tanácsolták: mondjam azt, hogy cipész a foglalkozásom, s kérjem magam a cipészműhelybe. Az ott dolgozó kommunistáktól megtanulhatom, hogyan kell bakancsot sarkalni, s egyebet is: hogyan kell egyenes derékkal átvészelni a börtönéveket ... Négy hónap után volt a tárgyalásom Pesten, a vármegyeháza dísztermében. Ugyanabban a helyiségben, ahol negyven-ötven évvel később megbecsült vendégként köszöntöttek a különböző állami és nemzetközi ünnepségeken ... Napokig tartott a 11 ápor- kai kommunista perének tárgyalása. Valamennyit bűnösnek találták. Galambos Zsigmond két évet kapott, amit a váci fegyházban kellett letöltenie. Utána huszonkét évig állt rendőri felügyelet alatt: 1922- től 1944. november 3-ig, a község felszabadulásának napjáig. „Meltosagos gróf ur! Alulírott alázatos kéréssel járulói Méltóságod kegyes színe elé hogy Méltóságodnak az abo- nyi uradalmában megüresedett kertészlegényi állásra engem kegyeskedjék alkalmazni... Kérésemet ismételtn vagyok a Méltóságos gróf úrnak alázatos szolgája, Aporka Szentkirályi puszta 1910., feb ruár 18 Galambos Zsigmond.’ Vaskos, kemény fedelű füzet sárgult lapjairól idéztem a fentieket. A kérvény nem valódi — csupán minta. Írás- lecke 1910-ből, az áporkai református elemi iskolából. A vaskos füzet ugyanis a mos1 78 éves Galambos Zsigmond gyerekkori irkája. Benne van minden, amit a századforduló utáni években tanítottak. — Kőművesek mellett szerettem meg igazán a betűt, azóta is gyűjtök mindenféle régi újságot, könyvet, irományt. így maradt meg ez a füzet is, pedig régen volt ám, amikor befejeztem a hatodik osztályt! Ennyire futotta a kétholdas, ötgyermekes áporkai kispa- raszt erejéből: hat osztályra. Aztán családfenntartó lett — négy éve halott apja helyett — a 12 éves fiú. — Téglahordó gyereknek mentem Pestre, nehéz munka volt, de viszonylag jól megfizették. — A kőművesek szervezett munkások voltak, s az építők szakszervezete sűrűn adott ki -könyveket. En azokat mind egy szálig kiolvastam. Aztán — mert ott jobban fizettek — jelentkeztem zsákolónak, uszályokra. A Duna-parton rakodtunk, 17 éves voltam, a munka embertelenül nehéz volt, de megfizették. Több jutott a családnak is, nekem is. Így teljesült végre a vágyam: megvettem a Révay Lexikon teljes sorozatát és a Világtörténelem 12 kötetét. Kinyitja a hátsó szoba ajtaját, s odamutat egy könyvekkel, régi újságokkal teli polcra: — Három kötetem maradt meg a Révay Lexikonból... Az is valóságos csoda ... — Két évig se tartott a jó kereset, _ behívtak katonának. 1915-öt írtunk nem sokat hu- zakodtak a kiképzéssel, máris a fronton találtam magam. Először Galíciába vittek. Fél év múlva megsebesültem, a kórházból Gödöllőre küldtek, kiképző altisztnek, táborba. Egy nap újra elindult velem a vonat — ezúttal az olasz frontra. Már torkig voltam a háborúval. Mikor hírét vettük a cattnrói tengerészlázadásnak, mi, az Isonzónál kínlódó gyalogosok is fellázadtunk Engem öt évre ítélt a haditörvényszék azzal, hogy majd a háború után kell leülnöm, ha életben maradok. Az Isonzóhoz lassan jártak a hazai hírek. így esett, hoav Galambos Zsigmond csak ak— Fűszereket mérek a konzerv 1-ben. Paradicsommár- tást készítünk húsgombóccal. Hogy örülök-e a 2400 forint részesedésnek? Még mennyire! Tavaly ennek nyolcad része jutott, pedig dolgoztam annyit mint az utóbbi évben. Most 20 százalékkal is megtoldottak, a kollektív szerződés előírja, hogy a törzsgárda- tagok az itt töltött évek arányában 10—40 százalékig terjedő hűségjutalomban is részesüljenek. A férjemmel 500 forintos albérletben lakunk. Kertes házat szeretnénk, így hát a részesedésből is tégla lesz ... Tizenegy nap igazolatlan Méltatlankodva csattan fel valaki a terem végén: — Miért nem vagyok rajt a listán? Hogyhogy nem jár nekem? ...? — Értse meg Józsi bácsi, négy nap igazolatlan mulasztás után a kollektív szerződés szerint teljesen megvonják a részesedést. Tizenegy napjáról nem tud elszámolni... — Nono, csak hétről — emeli fel ujját, s védi igazát körömszakadtáig a borostás ember, a körülötte állók alig tudják elfojtani nevetésüket. Végül is Csabai Antal, a gyár főkönyvelője zárja le a vitát és a „sértett fél” bajsza alatt morogva kikullog az ajtón. — Szerencsére kevés van ebből a fajtából — mondja kissé bosszúsan a főkönyvelő. Kár is lenne elrontani ezt a gazdag napot. Csendesebb helyen, irodájában folytatjuk a beszélgetést. Nyolc forint minimum — Már régen zártunk ilyen jó évet. A kormányrendelet hatására tavaly sokait javult a zöldségtermesztés, jobb lett a nyersanyagellátásunk is. 93 ezer tonna konzervet értékesítettünk, forintban ez 1 milliárd 25 milliót jelent. A termelékenység erősen befolyásolta a nyereséget is, s 3200 dolgozónknak 7 millió 238 ezer forint részesedést fizethettünk a mai napon, közel egyhavi keresetnek megfelelően. A munkás átlagbért, a 2200 forintot is meghaladja, tehát a törzs- gárdatagok közül sokan négyheti fizetésnél is többet visznek haza. Az idén 1,1 millió forinttal tudjuk támogatni mintegy 30 fizikai dolgozó lakáskérelmét, s száz munkás kap rövid lejáratú kamatmentes kölcsönt. Elhatároztuk, hogy év végére gyárunkban már nem lesz nyolc forintnál alacsonyabb órabér. Horváth Anita
