Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-24 / 70. szám
I 1974. MÁRCIUS 24., VASÁRNAP “"kMÍi'Iop 3 I . , _ # Időseknek a múltért |j Q IQ PJ Qj 2 A ma munkásainak most Kertészkedő asszonyok Gárdos Katalin felvétele Július 1-től Pest megyében is Heti negyvennégy órás kereskedelem A rendelet irányt szab — Keresik a megoldást A Minisztertanács 1973. december 6-i határozatával megszabta a belkereskedelemben bevezetendő munkaidő-csökkentés irányelveit. Jóváhagyta, hogy a heti 44 órás munkaidőre való áttérést a kereskedelmi vállalatok a fővárosban ez év április 1-én, a megyékben július 1-én megkezdhessék. A feltételek kiterjednek mind a fogyasztók, mind a kereskedelmi dolgozók és a népgazdaság érdekeire, és egyaránt védik ezeket. A kormány határozat végrehajtása alapos, gondos előkészítő munkát igényel. Az intézkedést az sürgette, hogy a belkereskedelem dolgozóinak több mint 80 százaiéira nő, sőt vannak olyan munkahelyek, ahol csak nők dolgoznak. A jövedelem nem csökkenhet — a vevő nem károsodhat Európa legnagyobb falvá- nak. s az ország egyik legifjabb ipari városának közös gazdasága, az érdi Bentavölgye Termelőszövetkezet a közelmúltban ünnepelte alapításának negyedszázados évfordulóját. 1949-ben kis tszcs alakult Érden is, Százhalombattán is. itt tizenöt, amott huszonhat taggal, uradalmi cselédek, kisparasztok kezdték pár lóval, szekérrel, ekével, boronával megteremteni a nagyüzemi mezőgazdaságot a főváros tőszomszédságában. A kezdet? Viharos volt. A folytatás hasonlóképpen. Gazdaságok egyesülnek és válnak szét, civódás, nézet- és érdekellentétek. míg végül öt esztendeje létrejött a mai, mondhatnék, országos hírű termelőszövetkezet Indulás Benta-pusztáról Tavaly hetven és fél millió forint termelési értéket könyvelhettek el, kenyérgabonából 33,1 mázsát, kukoricából 40 mázsát termeltek hektáronként, vágóhídjukon több mint 6000 sertést dolgoztak fel, fölépítették 320 férőhelyes, modem tehenészetüket — az állomány: Finnországból importált jól tejelő ay shire marha —, primőrtenyészetük (a képen), számos boltjuk van, falatozójuk, gépkocsiszervizük. A két szomszéd vár fejlődésében számottevő tényező a gazdaság. S hogy mint változott azok élete, akik mindezt előteremtették? 1949-ben a gazdaság egyik jogelődjében, a Benta-puszta Tszcs-ben a tagok közös gazdálkodásból származó évi jövedelbe 3140 forint volt, tavaly: 29 766 forint. Beszédes számok ezek, nyilvánvalóan érzékeltetik az iparosodó mezőgazdaság kibontakozását, a technikai fejlődésit i, a vezetők rátermettségét a tagok szorgalmát. S ami ezenkívül jut a két településnek, a fővárosnak és a mintegy félezer főnyi tagságnak? Ki tud arról a környéken, hogy a lakosság hús- és zöldségellátásának megoldása két éve csaknem veszteségbe sodorta a Bentavölgye Tsz-t, mekkora erőfeszítéssel jutottak el az 1973-as két és fél millió forint nyereséghez? De maradjunk a gazdaság háza táján! A jelen fundamentumát építették Az ünnepi zárszámadáson mondta Dékány István elnök: „Most, amikor alapító tagjainkat köszöntjük, elhagynak a szavak. Hálával gondolunk azokra a tagtársainkra, akik a legnehezebb időkben sem hagyták el a gazdaságot”. A hála tettekben is megnyilvánul: — Közgyűlésünk úgy döntött, hogy az alapítók járadékát, nyugdíját 300—500 forinttal kiegészítjük. Az idős tagok közül soknak hozzátartozója sincs, ki támogassa őket, ha nem mi? Erőnk szerint segítünk, például ingyen beszántjuk, vetjük, műtrágyázzuk a háztáji földjüket, behordjuk a termést. Kijár ez a szövetkezeti gazdálkodás úttörőinek, a keserves munkába törődött öregeknek, akik a jelen fundamentumát építették. A ma munkásai azonban lehetőleg nem utólag folyósított hálapénzt várnak. Ügy hozta a sor, hogy erről a kertészetben dolgozó asszonyokkal váltottunk szót. Tizennégyen hajladoznak az üvegtető alatt — hatezer négyzetméter alapterületű üvegház és ugyanekkora hollandi melegágy, meg a tágas határ ötven holdja a birodalmuk —. opálos fény, kintről a márciusi nyár napja tűz, bent az erőműből érkező gőz fűti a párás levegőt. Az asz- szonyok a zsíros barna földet tömörítik nyeles vashengerrel, erre kerül majd a gyepkockában kilevelesedő paradicsompalánta. Ahol a gép nem segít Ki tudja hány lap megany- nyi cikkében leírták már e sorokat: a jól gépesíthető zöldségnövények termesztése nem okoz gondot, ellenben a kétkezi munkával művelhető k ertészeti kultúrák területe, a kellő munkáskéz hiányában apad. Az érdi asszonyok mondják: — Az idén már jobb telünk volt, helyben kaptunk munkát. Eddig tudniillik a Zöldérthez jártunk, igaz autóbuszt adott a tsz, de mégis csak más az. Primőrt termesztettünk, káposztát savanyítottunk. De hát most megint kezdődik a szezon, a munka sok, mi meg kevesen vagyunk ... — Tavaly tízen mentek el. — Hogy miért? Kinek van kedve szombaton, de még sokszor vasárnap is dolgozni. Tizenkét órát, tizenhatot? — Háromszáz órám is össze- jöt egy hónapban a nyáron. — Aztán a nagymosás, takarítás .. — A gyerekekkel is foglalkozni kellene. A sok munka miatt idegesen megyek haza, hallom, hogy szegény kölyök valami rossz fát tett a tűzre, talán egész apró csínyt követett el, nem érdemelné meg a verést, mégis kikap. — A kisebbik lányomat a múltkor meglegyintettem, mire odabújt az Erzsihez, a nővéréhez, s azt pusmogja neki: minek nekünk anyuka, úgyis olyan ritkán van itthon? Pirkadattól Gondok. Sokan egyedül nevelik a gyerekeket. OTP. Takarékszövetkezet, bútor kellene, építkezünk, a Nyírparasz- nyáról férje után költöző kisgyermekes fiatalasszony most alapít otthont. S ami az asszonyok számára a legfontosabb: a gyerekek. Tóth Arankának, aki vezetőségi tag, s a legrégebben dolgozik a kertészetben, már unokái vannak, a többieknek még jobbára kiskorú családja. Gábor József- nénak egy, Tóth Miklósáénak három, Papp Gyulánénak szintén három, Vanó Sándor- nénak négy, özvegy Sevcsik Andrásáénak öt A kereset? A nyáron kilenc forint körül jött ki az órabér, nem mondom, volt egy kis pénzünk, de inkább kevesebb lett volna, és ne kellene hajnaltól estig dolgozni. — Miért maradtunk, miért csináljuk? Ki azért, mert nincs valami sok iskolája, ki, mert megszokta. Meg aztán jól elvagyunk együtt. — És megszereti az ember a munkáját, én már erősen kívánkozom ki a határba, a jó levegőre, először a borsót horoljuk. Ameddig a takarójuk ér Dékány István elnök: — Mit teszünk a tagokért, a családos anyákért? A szociális körülményeket elbírálva esetenként segélyt adunk. Hozzájárulunk az újszülöttek kelengyéjéhez is. Több tagunknak juttattunk olcsóbban telket, fuvart adtunk az építkezéshez. És kölcsönt öttől huszonötezer forintig. Külön alapot létesítettünk a lakásépítési hozzájárulásra. A visz- szafizetett kölcsönöket azonnal újból kiutaljuk a támogatásra érdemesnek talált dolgozónknak. Tavaly is, idén is vásároltunk három-három óvodai helyet a községben, egyenként harmincezer forintért, illetve az ennek fejében végzett szakipari munkáért. A parkvárosi iskolában tavaly 100 ezer forint értékű felújítási munkát végeztünk ingyen, hiszen járnak oda tagjaink gyermekei is. Persze, nemcsak a szövetkezeti dolgozók érdekét tartjuk szem előtt — köz- bevetőleg: foglalkoznánk-e a semmi nyereséget nem hozó zöldségtermesztéssel különben? —, hanem Érd és Százhalombatta fejlődését is. Majd elfelejtettem: ösztöndíjat is alapítottunk, havonta négyszáz forinttal támogatjuk a tanévben a gimnáziumban három kiváló tanulmányi eredményű s családi körülményei miatt erre rászoruló munkásvagy parasztszármazású diákját Egyikük szülői sem dolgoznak egyébként nálunk. Mindent összevetve: félmillió forintot fordítunk az említett dolgokra. Ezt a keretet még eddig minden évben túlléptük. Persze, hogy igyekszünk többet nyújtani, de most csupán eddig ér a takarónk... A határozat a vásárlók érdekeit is védi, kimondja, hogy ,A belkereskedelemben a munkaidő-csökkentés átmenetileg sem befolyásolhatja hátrányosan a vásárlók ellátását és vásárlási körülményeit”. A kereskedelmi dolgozók érdekében a végrehajtás lényeges feltételnek szabja meg, hogy „a munkaidő-csökkentés ténylegesen csökkentse a kereskedelmi dolgozók munkaidejét még akkor is, ha egyes területeken ennek érvényesítése csak fokozatosan lehetséges. A munkaidő-csökkentés senkinél sem járhat jövedelmének csökkentésével.” A kormány 1974-re 185 millió forintos költségevetési támogatást szavazott meg a munkaidő-csökkentés bevezetéséhez, részben bérre, részben arra, hogy a vállalatok saját anyagi eszközeik felhasználásával munkát könnyítő gépeket vásároljanak. A kereskedelmi dolgozók munkaidejét csökkentő határozat országosan mintegy 420 ezer dolgozót érint, a kieső évi 75 millió munkaóra körülbelül 34 ezer kereskedelmi dolgozó teljes évi munkaidejét jelenti. A munkaidő-csökkentés bevezetése nagy gond országszerte, és nem kis gond Pest megyében sem, ahol eddig is feszített a munkaerő- hiány. Jó munkaszervezésre, ésszerű intézkedések sorára van hát szükség. Folyamatban az előkészítés A tél óta folyó felkészülésről, szervezésről és a már kidolgozott módozatokról Lányi Pállal, a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztályvezetőjével és Lippai Józsefiéi, i a Kereskedelmi, Pénzügyi- és j Vendégiátóipari Dolgozók j Szakszervezete Pest megyei Bi- | zottságának titkárával beszélgettünk. Mindketten elmondották, hogv a munkaidö-csökkentest az e területen dolgozók már nagyon várták. Az állami, szövetkezeti és más szektorhoz tartozó kereskedelmet alapul- véve 4169 boltot-Vendéglátót érint a rendelkezés. Eddig 3550 egység készült el a tervezettel, megközelítően 13 ezer dolgozó munkaidejét vizsgálták meg. Ezek az adatok, bár csak az üzletek 85 százalékára vonatkoznak, már csak kis részben módosulnak, mire véglegesen kidolgozzák a munkaidőrendet. Az útkeresés új nehézségeket jelent, ezeket azonban meg kell oldani, ha a lakosságnak színvonalasabb kereskedelmi szolgáltatást kívánnak nyújtani. Nem titok, mennyire kevés országosan is a szakember, és hogy mennyien távoznak a kereskedelemből az iparba, ahol már bevezették a 44 órás munkahetet és megvannak a szociális létesítmények. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a kereskedelmi dolgozók több mint 80 százaléka nő, többségük gyermekeket nevelő családanya. Kellenek a kisboltok! Pest megyében az állami és szövetkezeti kereskedelemben egyaránt különösen az 1—3 személyes élelmiszerboltokban nehéz megszervezni a csökkentett munkaidőt, pedig ezek az üzletek vannak túlsúlyban. A vendéglátásban 622, a vegyes iparcikkben 397, a ruházatban 99 ilyen üzletet tartanak nyilván. Eddig 11646 élelmiszerüzletről készült tervezet, s ebből 1325 a kis- [ üzlet, ez a boltok 80 százaléka. Ugyanakkor az össz- I forgalomnak csak egyharma- j dát bonyolítják le, az oroszlánrész a nagy üzleteké. A kisboltokat mégis fenn kell tartani, mert rendszerint a peremrészeken helyezkednek el, és azokat a vevőket szolgálják. akik a központtól messze laknak. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ezek az üzletek szabadkasz- szások. a leltárfelelősség az üzletvezetőé, illetve az ott dolgozóké, ezért még idegen kisegítőt sem alkalmazhatnak. A továbbiakban beszélgetőpartnereink ismertették, milyen módszerek szerint lehet a munkaidő-csökkentést végrehajtani. Az „^’’-megoldást kívánja választani az üzletek valamivel több mint 30 százaléka. Ezekben elsősorban munka- és üzemszervezés útján érik el a csökkentett munkaidőt. Itt gépesíteni és átcsoportosítani lehet. Elsősorban ruházati, vegyes iparcikküzletekről és áruházakról van szó. Az 1085 boltnál a nyitvatartási idő változatlan maradna, az 5400-as létszámot csupán 48-cal kellene emelni. Csak a vásárlók igénye szerint! A „B”-módszert, ahol a munkaidő-csökkentést létszám- emeléssel lehet elérni, az üzletek 14 százaléka választja elsősorban a vendéglátóiparban. — Itt már jelentős, 284 főre tehető új munkásgárdára lesz szükség — mondotta a megyei kereskedelmi osztály- vezető. — Teljesen bizonytalan. hogy ennyi új embert hol találnak, hiszen eddig sem volt elég. A megyei üzletek több mint fele — éppen az előbb említett kisboltok — a „C”-vari- ánssal tudja megoldani a szabad idő csökkentést. Rövidített nyitvatartással dolgozna tehát 1896 üzlet 4200 alkalmazottja. A rendelkezések szerint ez a szám viszont már meghaladja a megengedett százalékot. Jelenleg azzal foglalkozunk, hogyan oldhatjuk meg ezeknek az üzleteknek is a problémáját. Nehéz összeegyeztetni az ilyen kis üzletekben dolgozók érdekét a vásárlók érdekével. Arra törekszünk, hogy a kormányhatározat betartásával megfelelő megoldást találjunk. A nyitvatartási idő szűkítése _ csak a zökkenőmentes lakossági ellátás mellett valósulhat meg. Szezonban nem Az irányelvek szerint az üdülőterületeken a vendéglátásban nem rövidíthető a nyitvatartási idő. A szezonban Pest megyében a Dunakanyarban 44, a ráckevei Duna- ágban 20 községre vonatkozik a tilalom. A kereskedelmi dolgozók egy része gyakran kérdezi: Pest megyében — mint a fővárost körülölelő területen — miért nem vezetik be már most, április elsején a munkaidő-csökkentést? Lippai József, a KPVDSZ megyei titkára elmondotta, hogy a rendelet erre nem adott módot. A cél az, hogy a Budapesten nyert tapasztalatok alapján, esetleges kisebb finomítások után, terjesszék ki országosan a 44 órás munkaidőt. Három hónap valójában rövid idő, ha arra gondolunk, hogy a munkaidő-csökkentés bevezetése hosszú időre szól. A későbbiek folyamán még további kedvező változtatásokra is sor kerülhet. A munkaidő-csökkentés hozzájárul a kereskedelmi dolgozók helyzetének javulásához, ezen túl a kereskedelem színvonalának emeléséhez. Komáromi Magda Apor Zoltán „Én sokat éltem...” Korvin Ottó születésének 80. évfordulója alkalmából szombaton, a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában megkoszorúzták a Tanácsköztársaság kiemelkedő személyiségének urnáját. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának koszorúját Sándor József, a Központi Bizottság irodájának vezetője és Kónyi Gyula rendőr ve- l zérőrnagy, belügyminiszter-helyettes, az MSZMP Központi Bizottságának tagjai helyezték el. Jómódú, haladó gondolkodású szülők gyermeke. Egy kis kötet saját vers és próza „Sápadások” címmel, amely mintha a korai rú- döbbenéseket, megrendüléseket tükrözné. Azután mint felnőtt — banktisztviselő. A Gali- lei-körben Szabó Ervin szemináriumának hallgatója, egy csoportban Lengyel Józseffel, Lékai Jánossal, Révai Józseffel és Sallai Imrével. „Pénze, ideje mind a mozgalomé ... — írja róla Sallai. — Hosszú ideig egyedül Korvin megtakarított kis pénzén gyártottuk primitív sokszorosító-készüléken a röpiratokat.” A Kommunisták Magyarországi Pártjának megalakítói között van, majd a Központi Bizottság tagja lesz. A Tanácsköztársaság idején a belügyi népbiztosság politikai osztályának vezetője. Ez Korvin Ottó rövid, nem is egészen huszonhat esztendős életének vázlatos története. Huszonhatodik évében már a dicső hónapok után, a gyászos bukást követően a börtönben írja le: „Én sokat éltem, huszonhat évemmel többet, mint sok öreg. Végigvonul az egész múltam, évek és idők, néha cselekvések, néha csak képek ...” A Tanácsállam utolsó estéjén magára vállalta, hogy az országban marad és Kun Béla megbízása alapján újjászervezi a KMP munkáját. Néhány hét múlva azonban, augusztus 7-én minden elővigyázatossága ellenére letartóztatják. Négy hónapon, át a legembertelenebb eszközökkel kínozzák, vallatják, de hallgat, meg nem törik. December 19-én, a hírhedt Surgoth gyorsított büntetőtanácsa számos társával együtt halálra ítéli. , A külföldön tartózkodó elvtársak szikra- távírón Lenint értesítik, hogy halálos veszély fenyegeti az itthon maradt illegális szervezet magját. Hiába küld táviratot azonban a szovjet kormány az ellenforradalmi magyar kormánynak, hogy amennyiben végrehajtja az ítéletet, ugyanannyi szovjetellenes magyar arisztokrata tiszt sorsa teljesedik be a Szovjetunióban. A fehérterror dühödt, vérszomjas gyűlöletét még ez sem fékezi meg. Korvin Ottónak mérget ajánl fel unokaöcs- cse, Vér György, de ő elutasítja, mondván: „Nem mentem fel az uralkodóosztályt a gyilkosság alól”. Nem is menthette. Alig múlt el karácsony, december 29-én a hóhér bitóra húzta az elítélteket, Korvin Ottót is. Áldozatul esett hát. Újszülött leánygyermekének, már csak a kivégzés után holmijai között megtalált kis könyv hátsó fedőlapján üzenhetett: „Kislányom! Megérkeztél tegnap, én elmegyek a napokban...” — írta neki. A kivégzés napján a Szabómunkások Szak- szervezetének Almássy téri helyiségében a többiek, a még szabad lábon levők — soraikban Hidas Antallal, Ék Sándorrral — fogadalmat tettek, hogy továbbviszik az ügyet, melyért Korvin Ottó fiatal életét áldozta. Egy év múlva Sallai Imre — a többi között — ezt írta megemlékezésében a Proletár című lapban — mondatai mintha a mához is szólnának: „A mi halottaink bennünk élnek, kommunistákban, akik hőseinket nem vak bálványimádással, nem vénasszonyos siránkozással ünnepeljük, hanem azzal, hogy utánozni igyekszünk őket, cselekszünk az ő szellemükben.” Ilyen cselekvésre indító példa Korvin Ottó élete és mártírhalála is. Komor Vilma
