Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-20 / 66. szám

f£ff él EGY El KMirlap 1974. MÁRCIUS 20., SZERDA FŐVÁROSI SZÍNHÁZI ESTÉK M-A-D-Á-C-H Már a furcsa cím is jelzi: legfiatalabb és legkísérlete- zőbb kedvű fővárosi színhá­zunk új produkciójában nem a halhatatlan remekművet, Madách, Az ember tragédiá­ját akarja eljátszani. Ponto­sabban : nem úgy akarja el­játszani, ahogyan eddig szín­re került ez a mű. Hűtlen akar lenni hozzá — s ez si­kerül is —, és hűséges is (ez is sikerül). Mi a 25. Színház előadásá­ban a MadáchcsaJ szembeni hűtlenség? Az, hogy a Tragé­dia írott szövegét szabadon kezelik, a színek sorrendjét nem tisztelik, egyes dialógu­sok, jelenetek egészen más helyre kerülnek, mint az ere­deti drámában, szereplők ma­radnak ki, más szerepeket összevonnak, szövegeiket egy­másba olvasztják, bizonyos sorokból szavalókórus-szerű, vagy indulószövegnek alkal­mas versek állnak össze, más­hol egy dal szövegévé ala­kulnak, melyet elénekel az egyik szereplő. És mi a hűség Madáchhoz? Azt is mondhatnám: ez az egész. Mert hiszen nincs egyetlen mondat sem, amely ne a Tragédia szövegéből való volna, nincs egyetlen je­lenet sem, amely ne a mű­ből vétetett volna, s nincs egyetlen gondolat sem, ame­lyet ne találnánk meg Ma­dách gondolatai között. Csák­hoz” ... Az előadás érdekessége itt kezdődik igazán. Az a produkció ugyanis, amely a Tragédia szövegé­re alapozva, annak gondola­tait idézve megjelenik előt­tünk, lényegében újragondo- lási folyamatot tükröz. Azt, mit és hogyan olvastak ki ma a Tragédiából a társulat tagjai, akik kollektív munká­val alakították ki az előadás szövegkönyvét, s (ami ennél is fontosabb) az előadás stí­lusát. S itt leéli igazán hang­súlyozni a M-A-D-Á-C-H hű­ségét az eredetihez. Az Iglódi István és Szigeti Károly ren­dezte előadás ugyanis néhány meghökkentő ötlettel szolgái, de bármily különlegesek is az ötletek, bármily szokatlan is a színpadi megfogalmazás, ezek sohasem kerülnek ellen­tétbe Madách gondolataival. Aki, persze, úgy véli, a Tra­gédia sérthetetlen, mint va­lamely szén tírás-szö vég, azt irritálni fogja, hogy az elő­adás isten-koncepciója erő­teljesen hajlik már-már a travesztia, a csaknem fcarika- túriszitikus elrajzolás felé. S azt sem hagyják majd szó nélkül, hogy a konfliktus vé­lozi­1 I mozi­por rnűsor MARCIUS 21-T0L 27-WS 21—22: Félszemű serif 23—24: Feketeszakái szelleme 25—27: A diktátor 21—24: Locsolókocsi 25— 27: A nagy zsákmány 21—24: A diktátor 25: Lopott csókok 26— 27: A bíbormadár I—n. ÉJSZAKAI ELŐADÁS 23: Fennakadva a fán 21—24: Hét tonna dollár* 25—27: Keresztesek I—II. 21—22: A bíbormadár I—II. 23—24: Hé, barátom, itt van Sabata! 25—27: A rendőrség megköszöni* ÉJSZAKAI ELŐADÁS 23: Csendes otthon 21—24: Pókháló 25—27: Twiggy, a sztár! 21—22: Twiggy, a sztár! 23—24: A hetedik töltény 25—26: Áldd meg az állatokat és a gyermekeket 21—24: Felszarvazzák őfelségét 25—27: Az ezredeseket akarjuk ÉJSZAKAI ELŐADÁS 23: Onibaba* 20— 21: Chato földje* 23— 25: A sziklabarlang titka 27— 28: Jöttem, láttam, lőttem 21— 24: Felügyelő életveszélyben 25—26: Locsolókocsi 21— 23: Kis nagy ember* 24— 25: Csinom Palkó 21: Katonazene 22— 24: Én nem látok, te nem beszélsz, ő nem hall 25— 26: A hetedik töltény 21—22: Régi idők focija 23— 24: A bíbormadár I—n. 25—26: Lila ákác 27—28: Jog az ugrásra ÉJSZAKAI ELŐADÁS 23: Szelíd motorosok* 21— 22: Harmadik nekifutás 23—24: Nyílhegy és aranyöv 25—27: Egy kis hely a nap alatt 22— 23: Jelszó: a puszták angyala 25—26: Szegény gazdagok 27: Harmadik nekifutás 21— 22: A lovag végakarata 23— 24: Mackenna aranya 25—26: Pókháló 22— 24: Áldd meg az állatokat és a gyermekeket 25—27: Én nem látok, te nem beszélsz, ő nem hall 21—22: ürdögcsapat 23— 24: Twiggy, a sztár! 25—26: Halálgyár az őserdőben I—II. 21—22: örödgesapat 23—24: Álljon meg a menet! 25—27: Hét tonna dollár* ÉJSZAKAI ELŐADÁS 23: Minden dalom a tiéd • Csak 16 éven felülieknek! JÓ SZÓRAKOZÁST KIVAN A PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VÁLLALAT CEGLÉD, Szabadság CEGLÉD. Kamara NAGYKŐRÖS, Arany János SZENTENDRE ABONY BUDAÖRS DUNAHARASZTI DUNAKESZI, Vörös Csillag ÉRD FŐT GYAL KISTARCSA MONOR NAGYKATA PIUSVOROSVAR POMAZ RÁCKEVE SZIGETSZENT MIKLÓS VECSES g:-' a majdhogynem személyi kultuszos módon önelégült is­ten, s a józan ész, a ráció, a tagadás által előbbrejutás di­namizmusában bízó Lucifer között feszül. Sem Ádám, sem Éva nem érdekes ebből az új szempontból, az ő szövegeik csak kísérik, aláhúzzák, el­lenpontozzák ezt az alapvető összecsapást. Direktebbé, egyenesvonialúbbá válik így az az ellentét, amely az ere­deti Tragédiában is fellelhe­tő a bukott főangyal és isten között, sőt — és ez a legérde­kesebb következtetés az elő­adás létrehozói részéről —, vé­gül is nem a zsarnokian hiú, erőszakos isten, hanem Luci­fer marad felül, bár nem tud­juk meg, mit ajánl cserébe a leleplezett, elutasított, meg­tagadott isten-féle világ he­lyett De talán nincs is erre szükség: Lucifer szerepe a ta­gadás, a megkérdő je 1 ezés, az önelégültség, a gondolkodás nélküli bódult fel magasztalás jogosságának és helyességé­nek kétségbe vonása. Nem megoldani akar, hanem a megoldásra akarja serkente­ni az embereket. Akik egy­ben az előadás nézői is. Gondolkodásra ingerlő pro­dukciója ez az előadás a szín­háznak. Talán a leginkább gondolkodásra ingerlő. Egy bővérű humorú diákszínját­szás, egy oldott, de nem súly­talan, mozgékony, zenés bur- leszk, s egy, időnként a sok­koló hatásoktól sem mentes, pontatlan szóval kegyetlen színháznak nevezett játékstí­lus jó arányú keveréke adja az előadás formai kereteit. A színészek — akik közül Kris­tóf Tibort, Jordán Tamást, Répássy Andrást, Jobba Ga­bit, Marsek Gabit és Lázár Katát kell név szerint is ki­emelni — kitűnően érzik ezt a stílust, különösen a gro­teszk és fizikailag igényes ele­meket. Fontos tényező az elő­adásban Oseh Tamás és No- vák Jáncm sokoldalú, sokféle funkciót ellátó zenéje. Ke­serű Ilona játéktere igen öt­letesen használja ki a pará­nyi színház lehetőségeit. Aki a hagyományos, blasz- szikus Tragédiát keresve megy el megnézni ezt az elő­adást, az csalódni fog. De aki azért ül be a nézőtérre, hogy lássa, mint gondolja tovább egy mai, fiatal közösség a Tragédia gondolatait, mint ad újabb értelmezési lehető­séget (nem a véglegest, ha­nem egyet a sok lehetőség kö­zül) Madách eszméinek, s mint von be bennünket is e gondolatok áramkörébe, az tartalmas este élményével tá­vozik. Takács István Egy tanácskozás nyomán Műemlékvédelem Pest megyében Vasárnapi számunkban megírtuk: a Pest megyei pártbizottságon a megye párt- és állami vezetői a megye műemlékeinek megóvásáról, restaurálásáról tárgyaltak az ÉVM államtitkárával. E megbeszélésen, amelyen az Országos Műemléki Felügyelőség vezetői is részt vettek, elhatározták: a megye rendikívül gazdag műemlékeinek feltárására, megóvására és bemutatására őt, illetve tíz évre szóló tervezetet dol­goznak ki. Megállapodtak abban, hogy a jövőben kiemelten fog­lalkoznak a visegrádi műemlék együttessel, a zsámbéki középkori templommal, Szentendre város műemlék jellegének megőrzésével, va­lamint Ráckeve településközpontjának megóvásával a volt Savoyai- kastéllyal együtt. Ez alkalomból beszélgettünk dr. Barcza Gézával, az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség osztályvezetőjével. Tájékozta­tott a Pest megyei műemlék- védelem helyzetéről és hasz­nosítási lehetőségeiről, első­sorban arról, hogy a miegyé­béin található épületeket mi­képpen lehet megóvni, felújí­tani, illetőleg miképpen lehet­ne az idegenforgalom szolgá­latába állítani. Az adottságok Hazánk védett műemlékei­nek kétharmada Budapesten kívül főleg Győr, Veszprém, Pest, Vas és Borsod megyé­ben található. Legtöbb közü­lük a barokk, vagy az azt kö­vető stíluskorszak emléke. A honfoglalás előtti (főleg a ró­mai kori), s a későbbi gótikus és reneszánsz emlékanyag többnyire csak romjaiban ma­radt ránk, viszont bemutatás­ira alkalmas állapotban ma­radtak fenn a török építmé­nyek. Ezek a műemlékek ha­zánk történelmi múltjának jellegzetes, pótolhatatlan ér­tékei és emlékei. Amikor a múlt század vé­gén Möller István építész, egyetemi tanár a zsámbéki romokat helyreállította, korát megelőzően hirdette, hogy a műemlékeket hitelesen, koruk dokumentumaiként kell meg­őrizni. Ezután több évtized telt el, amíg (a harmincas évek elején) megindult a viseg­rádi, az esztergomi, a székes- fehérvári és a szombathelyi hiteles igényű műemlék-hely­reállítás. Ma államunk százmilliókat költ az emlékhelyek megóvá­sára, helyreállítására, ugyan­akkor a lehetőségekhez képest ügyelünk arra, hogy élő, hasz­nosítható objektumok legye­nek. A magyar műemlékvédelem alapelvei, módszerei jó hír­névnek örvendenek a szakem­berek körében. Ennek is kö­szönhető, hogy nyolc éve Bu­dapesten ülésezett az UNES­CO és napirendjén | egyetlen téma szerepelt: hogyan lehet összeötvözni az idegenforgal­mat és a műemlékvédelmet. Itt megállapították, hogy leg­inkább az idegenforgalomnak van módja rá, hogy a műem­lékek és védett területek hely­reállítására költött összegeket visszanyerjék. Mindehhez ter­mészetesen az kell, hogy a műemlékek feltárása, haszno­sítása beépüljön a terület ál­talános rendezési tervébe és azt az adómentességtől kezd­ve a fejlődést akadályozó sza­bályozók eltörlésével egyaránt támogatni kel. Helyi igények, műemléki igények A beszélgetés során az osz­tályvezető részletesen kifejtet­te, hogy a helyi igényeket mindenkor egyeztetni kell a műemléki igényekkel. A gö­döllői Grassalkovich-kastély- ban például a fővárosi tanács tart fenn szociális otthont. Az épület egyik szárnya most fel­szabadult. A gödöllői városi tanács ugyancsak szociális otthont kíván ott berendezni. Az épület úgy, amint áll, erre a célra alkalmatlan. Ésszerűbb lenne, ha kihasználva 'Buda­pest szomszédságát, állandó kerámia- és üvegipari bemu­tatót tarthatnának és vadásza­ti-erdészeti kiállítást. Arról nem is szólva, hogy ezzel meg­oldanák Gödöllő egyik fontos problémáját: a művelődési házra szintén jutna itt hely. Ha találnak megoldást a szo­ciális otthon elhelyezésére, a szükséges rekonstrukciós mun­kálatokhoz az Országos Mű­emlékvédelmi Felügyelőség (erejéhez mérten) támogatást adna, mint ahogy mindenütt a helyreállítások során elsősor­ban olyan építkezéseket támo­gatnak, amelyek valamilyen konkrét célra felhasználhatók. Sok, műemlékekben gazdag területet találni még Pest me­gyében, de tudatos munkával azzá lehet fejleszteni a ma még nem ilyen jellegűeket is. Csupán az anyagi korlátozá­sokon múlik, hogy az abonyi, a dabasi remek kúriákat, ud­varházakat még nem tudják bevonni a körbe. Rádon a pompás Muzslay-kastélyban iskola működik, ami nem baj, viszont hosszú évek óta az épület javítására nem jutott egy fillér sem. A ráckevei példa — A fejlesztés nehézsége rendszerint abból adódik — folytatta az osztályvezető —, hogy nincs hozzá megfelelő partner. Hivatkozom Rácke­vén a Savoyai-kastélyra. Jó tíz évvel ezelőtt egyszer már hozzákezdtünk a helyreállítá­sához, azonban abbahagytuk, mert lakók, közintézmények voltak benne. Néhány éve el­jutottunk odáig, hogy a me- gvei és a községi tanáccsal GÖDÖLLŐ Sikeres tanári hangversenyek MA ESTE MEGISMÉTLIK VERESEGYHÁZON MÁSFÉL ÉVVEL EZELŐTT adtunk hírt arról, hogy meg­kezdődött Gödöllőn az állami zeneoktatás. A megye régi gondját orvosolták ezzel, mert Gödöllő volt az egyetlen olyan város, amelyben még nem mű­ködött állami zeneiskola. Az első tanévben, 1972/73-ban még a dunakeszi anyaiskolá­hoz tartozott a gödöllői tagis­kola, három tanszakkal — he­gedű, zongora és rézfúvó — hatvanhat növendékkel. Az idei tanév kezdetén már a gö­döllői önálló zeneiskola meg­alakulásáról számolhatunk be. Az iskola sokat fejlődött, fa­fúvós és a gordonka tanszak­kal bővült, és fölemelhették az eddig működő tanszakok növendéklétszámát is. Az ön­állósult zeneiskola 1974 óta körzeti jelleggel működik; ki­helyezett tagozatot és osztályo­kat tart fenn Aszódon, Bagón, Pécelen és Veresegyházon. Az anyaiskola és a kihelyezett osztályok együttes növendék­létszáma 270 fő. A dunakeszi zeneiskola — a volt anyaiskola — nagy súlyt helyezett a tanári hangverse­nyekre, körültekintő gonddal rendezték meg e sorozatokat. Az új gödöllői iskola is hű akar maradni a nemes hagyo­mányokhoz, a tanári hangver­senyeken kívánnak a növen­dékek számára maradandó ze­nei élményt nyújtani és a szü-; lök számára bebizonyítani: jó kezekben van gyermekeik ze­nei képzése. A városi tanács is pártolja a zeneiskola tevé­kenységét, figyelemmel kíséri a tanárok munkáját és igényli a növendékek szereplését kü­lönböző társadalmi ünnepsége­ken. IDEI ELSŐ HANGVERSE­NYÉT vasárnap délután az Agrártudományi Egyetem színháztermében tartotta a ze­neiskola tanári kara. A válto­zatos, gazdag program, a szín­vonalas produkciók elérték céljukat: a zene népszerűsíté­sét és a növendékek serkenté­sét a további tanuláshoz. Szó­lóprodukciókat és kisebb ka­maraegyütteseket hallhattunk a zeneirodalom szinte minden stílusában. Talán a huszadik századi magyar zene klasszi­kusainak egy-két darabja hiányzott a műsorról, amelyért azonban kárpótlást nyújtott a barokk, klasszikus és roman­tikus művek előadása. A szó­ló-, illetve zongorakíséretes kcncertszámok igényesen szó­laltak meg, Bencsáth Annamá­ria, Steidl Sándor, Bollók Ma­riann, Borovy Klára, Wendler Magda, Wendler Ibolya, Tóth Ferenc és Tóth Ferencné elő­adásában, a műsort záró kis kamaraegyüttes produkciója Űjváry Géza, Balogh András és Pálfalvi Ferenc játékával egészült ki. Az iskola tanárai ezt a hangversenyt megismétlik ma este 6 órakor Veresegyházon a művelődési ház nagytermé­ben, valamint 31-én délután 4 órakor Aszódon, a fiúnevelő intézet kultúrtermében. K. A. közösen lakóházat építettünk és a családokat odaköltöztet- tük. Jelentkezett akkor a Pest megyei Idegenforgalmi Hi­vatal, hogy hasznosítaná az épületet. Nem rajtuk múlott, hogy a szállodává történő át­alakítás nem sikerült. Hil- debrandtnak ebben a leg­szebb magyarországi kastélyá­ban az idén olyan jellegű szerkezeti helyreállítást vég­zünk, amely mindenképpen szükséges. Jó volna, ha itt kanna helyet az építőművé­szet! alkotóház, ahol a ma­gvar és külföldi építészek megbeszéléseiket tartanák, terveiket készíthetnék. Egyébként Ráckevén rend­kívül sok még a tennivaló. Nem szólva a görögkatolikus templomról, amely a maga nemében ritkaság és nagy az idegenforgalmi vonzereje, az egész Kossuth utca mai jel­legtelen falai mögött egy má­sik, európai ritkaságnak szá­mító középkori mezővároska létezik, amit fokozatosan kell kihántani, megmutatni. A tu­datos, folyamatos helyreál­lításra megállapodás szüle­tett. A most megtartott közös megbeszélés a Pest megyei pártbizottság és a megyei ta­nács részvételével meghatá­rozta a közelebbi feladato­kat, illetve az ütemtervet. Ismét a zsámbéki rom — Az idegenforgalmi hiva­talok — közöttük a Pest me- gvai is — jó partnerek. Még­is sokáig húzódott, míg a zsámbéki rom bemutatásá­nak ügye egyenesbe került Most az a tervünk, hogy a rom előtt lévő parasztházat kisajátítva, a helyére telepít­jük a pénztárt, az ajándék­tárgy-árusító pavilont és az eaészsértigyi berendezéseket, fgv már valóban lehetőség lesz arra, hogy minél több, akár autóval érkező idegen ismerkedjen ezzel a szép mű­emlékünkkel. Az Országos Műemléki Felügyelőség az idén is jelen­tős összegekkel támogatja a Pest megyei idegenforgalmi centrumok helyreállítását Szerencsére, a Pilisi Parker­dőgazdaság a jóléti erdő ki­alakításával kapcsolatos mun­káival sok jelentős műemlék állagának a megóvásáról is szakszerűen, szeretettel gon­doskodik, így elsősorban Visegrád területén. A fel­ügyelőség idei terveiben o műemlék vár biztonságossá tétele, a falkonzerválás sze­repel, továbbá járhatóbb utak és esővédők építése. A szent­endrei skanzen építésére az idén 8 millió 400 ezer forin­tot fordítanak, ebből 400 ezer forint a hozzájárulásuk. Szentendrén hozzájárulnak a görögkeleti plébánia, azonkí­vül a monori és a nagymaro­si katolikus műemléktemp­lom javításához. Budajenőn helyreállítják a középkori te­metőkápolnát Ameddig célszerű Való igaz, amit dr. Barcza Géza elmondott. Pest megyé­ben nem dúskálhatunk mű­emlékekben, de túl szegények sem vagyunk. Meg kell talál­ni a módját — mondotta —, hogy a műemlékek ne jelent­senek nyűgöt a vendéglátók­nak és az idegenforgalommal foglalkozóknak. Üj gazdasági szabályozókat kell rájuk néz­ve kidolgozni, hogy ne aka­dályozzanak, hanem inkább serkentsenek. A Belkereske­delmi Minisztérium vendég­látó- és idegenforgalmi fő­osztálya a tavalyi, Nyíregy­házán megtartott országos tanácskozásán kifejtette ezt az új, követendő álláspont­ját: az idegenforgalmi szerve­zeteknek mindaddig célsze­rű vállalkozni a hasznosítha­tó műemlékek helyreállítá­sára, ameddig célszerű, amíg egy hasonló célú, új épület an- yiba kerülne, mint a szá­zados falak rendbehozatala. Komáromi Magda A 25. Színház bemutatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents