Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-17 / 64. szám

real éltGY El 'CJCíráap 1974. MÁRCIUS 17., VASÁRNAP A népfront és a közművelődés Agitáljanak a mi rendezvényeink Egy-egy nagyobb ünnepsé- gen a beszédek elhangzása után az elnökség rendszerint helyet foglal a közönség so­raiban és megkezdődik az ünnepi műsor. A vonzó, a mindig az adott ünnephez kapcsolódó műsor. A ceglédi járási népfrontbizottság az ünnepségekre az utóbbi időben ha lehet, az eddiginél még nagyobb gondot fordít. — Munkánknak két körvo­nalazható koncepciója van — mondja Zsemlye János járási népfronttitkár. — Az egyik, hogy a járási szintű rendez­vényeket többnyire a közsé­gekben, lehetőleg mindig más és más községben tartjuk meg s ezeken képviselteti magát a járás valamennyi települése. A másik koncepciót tömören talán a céllal határozhatnám meg: agitáljanak a rendezvé­nyein1; is! Magyarázatként: politikai rendezvényeinket programszerűen és tudatosan a maga nemében azonos szín­vonalon kulturális esemény­nyel kötjük össze. Az ered­mény? Tavaly március óta, nem volt olyan politikai meg­mozdulás a járásban, amelyen — a legkisebb községben is — legkevesebb százan ne vettek volna részt. És ezek hőfokát számadattal nem is lehet ki­fejezni. A művészet nyelvén A példák azonban valamit talán érzékeltetnek a tarta­lomból. És a népfronttitkár a példákat emlékezetből, napra, szinte órára pontosan idézi, s az ember a maga életéből tud­ja, események úgy maradnak meg az emlékezetében, ha azokhoz tudatilag, érzelmileg kötődik. Ha valami szívvel párosult nagyon nagy ener­gia fekszik bennük. Ez a ceg­lédi járásbeli — minek is ne­vezzük — kísérlet, próbálko­zás, vagy ahogy Zsemlye Já­nos mondja: módszer lénye­gében a tavalyi nőnapon kez­dődött. A járási nőnapi ün­nepséget — Cegléden — egy irodalmi esttel kötötték össze. Az akkori járási irodalmi színpad mutatott be egy tu­datosan átgondolt összeállí­tást A nő alakja az irodalom­ban címmel. A jobbágyfelsza­badulás évfordulós emlékün­nepségét Abonyban tartották meg és erre az alkalomra ki­adták Balogh Sándor neveze­tes Urbáriumát. A békehónap járási megnyitójának Törtei volt a színhelye, a politikai rendezvény szerves részeként a helyi és a jászkarajenői né­pi együttes A népek táncai címen adott műsort. Műsort, amely a mondanivalót: a né­pek békevágyát, a szolidari­tást, a népek barátságát fe­jezte ki a művészet nyelvén. Az ősszel a szovjet nagykö­vetség munkatársai látogattak Kocsérra. Koszorút helyeztek el a Petőfi-ernléktáblán és fiatalok két nyelven, magya­rul és oroszul adtak elő Pető- fi-verseket, Petőfi-dalokat. Kőröstetétlen fennállásának évfordulóján helyi anyagból néprajzi kiállítás nyílt. — A járás valamennyi hely- történészét meghívtuk erre az ünnepségre — veti közbe a népfronttitkár. — Itt szüle­tett meg a felszabadulásunk 30. évfordulójára kiadandó A járás harminc éve című kró­nika gondolata. Ez egy szál a többi között, amely a két évet, a tavalyit és az ideát összekö­ti, már készen van a krónika teljes szerkezeti vázlata. Tanyai napok Ceglédbercelen, a nemzeti­ségi falunapon mutatkozott be a feléledt nemzetiségi együttes, az abonyi magyar— lengyel barátsági találkozón hangzott el a megyei zeneis­kolások Chopán-emlékver- seny-sorozatának nyitó hang­versenye ... — A selejtezők ezekben a hetekben folynak a zeneisko­lákban — veti közbe a nép­fronttitkár —. a döntő május­ban ugyancsak Abonyban lesz. Lengyelország felszaba­j dulásának 30. évfordulója ; ünnepségével egybekötve. Ez egy másik szál, ami a két évet összeköti. Más szóval: munkánk folyamatos, amit ta­valy elkezdtünk, azt az idén folytatjuk. Ügy látjuk, érde­mes. Ugyancsak tavaly me­rült fel az igény egy erős, ugyanakkor mozgékony iro­dalmi színpad létrehozására, a régi magasabb szintű foly­tatására. Márky Péter irá­nyításával működik, a járás és a város közös erővel hívta életre, első műsorát január­ban. a csemői ifjúsági klub avatásán mutatta be. Hogy Csemő, a tanyavilág kis községe került szóba, a népfronttitkór, bár vonakod­va, megemlíti a járási műve­lődési osztály és a járási nép­frontbizottság idei nagy ter­vét. — Vonakodva, mert a mű­velődési osztály vállalta az oroszlánrészt, az ő tájékoz­tatásuk lenne az illő. Bizo­nyos, az idén a tanyák felé fordulunk. Az a közös cé­lunk, hogy közelebb kerül­jünk a ceglédi járás mintegy 17 ezer tanyai lakójához. Jú­niusban rendezzük meg a ta­nyai napokat. A számos poli­tikai-társadalmi esemény mellett — tsz-vezetők talál­kozója, tanácselnökök ankétja — a közművelődés munká­saival megvitatjuk például azt, hogy miként lehetne az elnéptelenedett tanyasi isko­lákat kulturális célokra átala­kítani, felhasználni. Három, négy napra tervezzük a prog­ramokat és mindegyik napra kulturális rendezvény is jut. Két országos hírű együttest szeretnénk meghívni, éé a szabadtérre tervezett záró­hangversenyen fellépnek a já­rás pávakörei. Együtt a kettőt Mindez a népfront kulturá­lis tevékenységének csupán az egyik ága. Az ismertebb népfront-közművelődési for­mák is tartalommal telítet­tek. A községekben folynak a TIT-tel karöltve az úgyne­vezett téli esték előadásai, bár itt is van a népfrontosok­nak egy olyan elképzelésük, hogy valahogy több színt kel­lene ezekbe belevinni. S a szülői munkaközösségi elnö­kök és az iskolaigazgatók ta­lálkozóját negyedévenként megismétlik... — Munkánkat valahogy úgy képzeljük... — mondja Zsemlye János, majd elhall­gat. — Negatívban talán pon­tosabban érthető: nem úgy képzeljük, hogy ma politi­zálunk, holnap meg közmű­velődünk, hanem együtt a kettőt. Mint ahogy ezt a két fogalmat nem is lehet elvá­lasztani egymástól. D. G. A szecsői Páva Kicsiny, törékeny, szem­üveges ember Ofella Sándor. Bár tavaszodik, mégis kucsmát húz, ha kilép az utcára, mint­ha így tekintélyesebb lenne. Pedig maga is tudja: igazi tekintélyt nem a külső meg­jelenés ad, sokkal inkább a tettek, a végzett munka ösz- szessége s az, hogy egyetlen szavára tízek, százak figyel­nek oda. Csöndes, lassú beszédű, ami­kor kezdi a szót. — Üjság? Nem, nincs sem­mi különös. Dolgozgatunk ... Valami mindig akad o ház kö­rül .'.. A„ház” A ház: a kultúra otthona Tápiószecsön. Nem új épület, nem is valami fényes; évek­kel ezelőtt még kocsma mű­ködött a pincéjében, de né­hány hete klubbá alakították át a fiatalok. Azóta a hét utolsó három napján ki sem lehetne zavarni őket onnan. Ez azonban már a valami fo­galomkörébe tartozik. A valami tehát: átalakítják a kocsmát klubbá — társa­dalmi munkában. Ez február­ban történt. Összeáll tíz, ci- terázni-énekelni tudó és sze­rető férfi és csoportot alakí­tanak. Ez is februári esemény. Jön a televízió, filmet for­gat a menyecskekoszorúról. Még mindig február. Vendé­gek érkeznek a Bács megyei Sándorfalváról, citerások, akikkel decemberben, a tele­vízió Arany páva műsorában ismerkedtek össze. Ez már március. Bemutatkozik a kis­dobosok táncegyüttese. Már­cius. Egyetlen napon két fel­lépés, egy Tápiósülyön, egy Mendén a 'Cigányélet című zenés, irodalmi programmal. Szintén március. Pedig még csak a hónap közepén tartunk. Míg az elmúlt hetek prog­ramját nézem, Ofella Sán­dor beszél. Igaz történeteket mond emberekről, akiket már gyermekkora óta ismer, olya­nokról, akik még mint út­törők lépték át először a mű­velődési ház kapuját, táncol­tak színpadán, párt is itt vá­lasztottak maguknak, sőt nem egynek a gyerekei is ide jár­nak már. — Ez az élet rendje — jegy­zi meg csendesen. — Decem­berben már én is hatvanéves leszek. Januárban lesz huszon­öt esztendeje, hogy megala­kult a szecsői népi együt­tes ... — Három Ofella-lány tán­colt az együttesben — emlé­keztetem a régi fellépések za­jos sikerére. — Valóban jól emlékszik — bólint —, de azt tudja-e, hogy a Cigányéletben, amit most játszunk, hét Ofella van a színpadon? — Hét? — A gyerekek felkérésére magam játszom a keret játék kultúrigazgatóját. A három lányom közül kettő, Mária és Ági szintén színpadra láp. És János, Ági lányom férje, aki egyben a művelődési ház művészeti vezetője is. És há­rom unoka az öt közül: Kriszti, Attila és Gyuri. Mit mondhat erre az újság­író? Megkérdezi nagyon il­Villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, kőműves, asztalos, burkoló, épületlakatos, ács, vasbetonszerelő, tetőfedő és szigetelő, bádogos, festő, parkettás, gépkocsiszerelő, könnyűgépkezelő szakmunkásokat, gépkocsivezetőket, betanított és segédmunkásokat (16. évüket betöltött fiúkat is), rakodókat, kubikosokat azonnali belépéssel felveszünk. Jelentkezni lehet: a „ Prosperitás " KSZ munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. ledelmesen: honnan a nép­művelésnek ez a nagy-nagy, s az egész családra kiterjedő szeretete? A régi tanító úr — Talán Honti Ferenc ta­nító úr tanított meg rá, majd ötven évvel ezelőtt. Ö szerette annyira a szép történeteket, a táncot, a muzsikát. Én meg ott hibáztam rá, amikor meg­kaptam tőle az első kis sze­repet, s ahelyett, hogy beér­tem volna annyival, megta­nultam az egész színdarabot. Vonzott a rivaldafény, a csil­logás. Nem hiúságból, inkább azért, mert otthon nyolcán voltunk testvérek, tíz ember pedig egy fedél alatt sohasem álmodozhat, mert ha elsza­kadnak, akárcsak egyetlen napra is a rideg valóságtól, könnyen felkopik az álluk. Nekem pedig a természetem az álmodozás. Hogy mitől let­tem ilyen, megmondhatom azt is. Gyengébb és kisebb vol­tam a többieknél. Ezért is let­tem szabóinas a hatodik ele­mi után. Apám megsajnált, nem b,rnám és a ihunkát a határban. Valahogy így kez­dődött s folytatódott azzal, hogy a tanoncévek alatt ön- képzőködbe jártam, s bérletem volt a Nemzeti Színházba. Igazö csak a kakasülőre szólt, de a színház onnan nézve is színház. A többi már jött magától: amit megtanultam, vittem haza a falumba, cso­portot szerveztünk, hogy játszhassunk a magunk és mások gyönyörűségére ... Azt már mástól tudom, hogy a hat elemi mellé gim­náziumi érettségit és színját­szó-rendezői működési enge­délyt is szerzett az elmúlt évek során. Ő inkább a jelen­ről beszél, s a közvetlen hol­nap terveiről. — Tanulni nemcsak úgy lehet, hogy az ember iskolába jár, hanem úgy is, hogy nyi­tott szemmel él a világban. Nem szégyellek tanulni má­soktól, s megvalósítani itt azt, ami másutt már bevált. Esztendeje alakult meg a művelődési házban az öregek Naplemente olvasóköre. Hu­szonöt idős ember jár be az­óta rendszeresen. — Nem messze tőlünk, Tá- piószentmártonban, jó ideje működik már az öregek nap­közi otthona. Először rácso­dálkoztam, hogy ezt is lehet egy művelődési házban, az­tán megirieyeltem, s hoztam haza, a falu vezetőinek a nagyszerű ötletet. S nem hiá­ba: május elsején nálunk is megnyílik az öregek napkö­zi otthona. Alapunk is van hozzá: az öregek Naplemen­te olvasóköre. Eddig tizen- ketten jelentkeztek közülük, hogy örömmel jönnek... A másik újdonság a május 4-én nyíló Páva irodalmi klub lesz. Ehhez az ötletet a ve­resegyházi Forrás Fórum ad­ta Ofella Sándornak. — A dolog lényege: hogyan hasznosíthatnánk minél job­ban a tv-program mentes hétfőket. Veresegyházon ezt úgy csinálják, hogy a. megye más területén működő önte­vékeny együttesek számára biztosítanak havonta egy al­kalommal fellépési lehetősé­get. Mi úgy tervezzük; ha­vonta egy alkalommal ama­tőr együtteseket, egy alka­lommal pedig hivatásos mű­vészeket hívunk meg a Páva irodalmi klub összejövetelei­Mesél a Tápió A televízióból is jól ismert népi együttes idei programja igen gazdag. Május elsején Űjszászon vendégszerepel­nek, Mesél a Tápió című műsorukkal. Ugyanezzel a programmal lépnek dobogó­ra Budapesten, az Épületke­rámiaipari Vállalat művelő­dési házában is. Közben új műsorra is készülnek. — Aranypáva lesz új prog­ramunk címe, s bemutatóját május utolsó vasárnapját nem idehaza, hanem Perő- csényben és Kemencén tart­juk. Az Aranypáva érdekes­sége: zenei és táncanyaga nem a Tápió mente folklórja lesz, mint korábbi program­jainknak. Túrái, gyöngvös- pataji. szakályi dalok, bod- roghalmi és karosai táncok szerepelnek a műsorban. Júniusra két meghívása is van az együttesnek. 15—16-án részt vesznek Decsen, a híres Sárközi lakodalom ünnepsé­gein, majd a hónap végén Tápiógyörgyén vendégszere­peinek. S megérkezett már a meghívó Zebeqényböl is, ahol az egyik zenés hétvégi prog­ram mindkét napján felléo- nek: az e’ső nap a helyi gyűj­tésű Jegykendőt, a másodikon pedig az Aranyváva műsort mutatják be. Ugyanakkor tíz alkalommal szeretjeinek a Tölgyes csáröpHan is: külföl­di turisták előtt. — Tudja, mi számomra a legnagyobb öröm? — kérdezi búcsúzóul. — Az, hogy az Aranypáva műsorban szóhoz jut már a negyedik unokám is: Gabriella mondja majd a műsor nyitó konferanszát. Prukner Pál TV-FIGYELO Ozora. Amilyen zavarba- ejtoen eredeuesKedő volt a tv ünnep előtti köszöntője, a csütörtök esti „történelmi összeállítás”, annyira harmo­nikusan illeszkedett március 15-höz az ünnep fő műsora, hlyés Gyula Ozorai példa cí­mű drámájának pernek esi-e sugárzott tv-filmváltozata. Igaz ugyan, hogy bizonyos ellenvéleményeket ezzel kap­csolatban is hallottunk. Miért kellett Illyés népszerű drá­máját egy szüreti mulatságon játsizatni ? Azt hisszük, nem erről van szó. Igaz ugyan, hogy az Ozo­rai példa drámaian sorsdön­tő kérdéseket elemez — a mű azt a pillanatot ábrázolja, amikor a forradalom szabad­ságharccá alakult át —, s ez valóban nem azonos egy szü­reti mulatsággal. De Illyés a 48-as eseményeknek ezt a fordulatát nem a későbbi tra­gédiát előre vetítve ábrá­zolja: a dráma a fölkelt nép erejét, diadalát mutatja meg, nemcsak példává, hanem jel­képpé is emelve az egyszeri esetet. S ezzel a bemutatással hangulatilag nagyon is har­monizál a képernyőn látott szüreti mulatság felszabadult derűje. Kardos Ferenc, a film ren­dezője, tehát nem követett el szentségtörést. Mindez azt jelenti: szép és jelentős vállalkozás volt a tv március 15-i köszöntője. Illyés drámája hű és értő tolmácso­lásban került a nézők elé, Halász Mihály szép képeivel, kitűnő és nagy számú szí­nészgárda magas színvonalú közreműködésével. NüjjV Lajos. Csütörtök es­te a Nyitott könyv a Magyar Remekírók új kötetéből, Nagy Lajos műveiből adott szemlé­letes válogatást. A műsorban az író három jellegzetes al­kotását láthattuk, a mozgal­mas Balesetet, egy groteszk tárcát, a Kolibrit és a tra­gikus hangulatú öregeket. Mindhárom mű tv-változatát — jól kiemelve és hangsú­lyozva az ábrázolásnak azt az elláeyulás nélküli kemény­ségét, amely oly jellemző Nagy Lajos szemléletére és írásaira — Horváth Z. Ger­gely rendezte. A műsor színészei közül mindenekelőtt az öregek há­rom kitűnő alakítását emel­hetjük ki, Kiss Ferencnek, az öregséget filozofikusan szem­lélő tanárát. Bihari József mindenbe belenvugvó; fáradt szomszédiát és főkéooen Day- ka Maróit dinamikus öreg­asszonyát, A groteszk tárcát a Kolibrit — a bizarr elemek jó hanosűivozásával — Szacs- vay László mondta el. Ökrös László Egy szakma becsülete Kihez jönnek vissza a vevők? Egyszer, szakmájáról be­szélgetvén, azt mondta, per­sze „nem hivatalosan” egy boltvezető: — Ugyan kérem ... Dolgo­zunk azzal, aki jön. Elég, ha köszönni tud. Majd beleta­nul. Belőle lesz az a rendes, ember, aki kézbeadja amit kérnek, aztán slussz. Régen a kereskedelem becsült szak­ma volt, generációk váltot­ták egymást. Hol van már az az idő, hol a becsülés! Részlet a MÉSZÖV ÁFÉSZ közgazdasági és kereskedelmi szakbizottsági jelentéséből: „Ma még nagyjából biztosí­tott a szükséges kereskedelmi tanulói létszám — a főváros­tól távolabbi területen. Az agglomerációs gyűrűben azon­ban rövidesen nem lesz meg­felelő utánpótlás. A most be­lépő tanulók iskolai eredmé­nye alig haladja meg a kettes feletti átlagot. Kitűnik ebből, hogy azokra számíthatunk akik kvalifikáltabb munka­helyeken már eleve nem meg­felelőek”. Egy személyzeti vezető gondja A ceglédi áruház ezóta már nyugdíjba ment idős vezetője — Haffner Wladimir — gyak­ran emlegette, amikor kis­inas lett, jóformán a feje sem látszott ki a pult mögül. Jó összeköttetés kellett, hogy valaki a kereskedelmi pályára bekerülhessen. A fiatalnak ugyancsak meg kellett állni a lábán, hogy beváljon. Ala­csony volt a kereset, ugyan­akkor természetes ívetel- mény volt a jól öltözöttség, a kultúrált beszéd, az átlagnál magasabb tájékozottság... A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat sze­mélyzeti osztályvezetője, Ré­vész Andorné mondja: — Tervezünk üzletnyitást itt, tervezünk ott. Szentend­rén is nyáron nyílik egy új reprezentatív boltunk, az új bevásárlóközpontban. Csak arról nem esik szó, hogy kikkel egészítjük ki a létszá­mot, ha a régi üzlet alkal­mazottai átmennek az újba és még szükség lesz valakire. Vagy másutt kire számítha­tunk? Ritka a szakember a kereskedelemben, de ritka még a jelentkező is. Az idő­sebbek lassan nyugdíjba men­nek. Az a sok kis cementes­nedves bolt, a nehéz zsákok- végek emelése, a sok egyhely­ben állás kikezdi az egész­ségüket, törődött, fáradt em­berekké válnak. Közismert, hogy a szakma szinte telje­sen elnőiesedett. A fiatalok közül mind többen veszik igénybe a gyermviíg-ndozósi segélyt. A státusuk zárolt, de különben sem tolonganak a helyért. Az élelmiszert áru­sítóknál még rosszabb a hely­zet. Egy igazgató tűnődik A Hazafias Népfront rác­kevei járási bizottsága nem­régiben ankétot rendezett a lakosság jobb kereskedelmi ellátottsága érdekében. Erre a megaes.. élésre meghívták a megye kereskedelmi vállala­tainak' vezetőit is. örsi Fe­renc, a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat igaz­gatója a ténylegesen megle­vő hibák elismerése mellett kifejtette, hogy a kereskedel­met inkább csak bírálni szok­ták, de elmarad rendszerint a megfelelő erkölcsi-anyagi megbecsülés. — Tévedés ne essék — mondja most az igazgató. — Az a tapasztalatom, hogy a kereskedelemről általában úgy beszélnek, mint szükséges rosszról. Javult ugyan a hely­zet, de még ma is kevés a vidám műsor, ahol ne a ke­reskedelem lenne terítéken. Nem azt állítom, hogy nem követünk el hibát, jóval töb­bet a megengedettnél, de! t /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents